Magyar Hírlap, 1970. június (3. évfolyam, 151-180. szám)

1970-06-04 / 154. szám

2 1970. JÚNIUS 4. CSÜTÖRTÖK .-------- ÁRVÍZ Apró Antal szemleútja az Alsó-Tiszánál 4 Folytatás az„Ljudalrál­--­­mintegy 40 ezer ember és 7 ezer földgép munkájával — védelmezett gátakra. Szin­te járhatatlan utakon a legfontosabb gát­szakaszok egyikére megyünk először. A kormány elnökhelyettese csakúgy, mint mindannyian. Viharkabátot húz, gumicsiz­mába bújik, hiszen térdig ér a sár, jég­hideg szél fúj és hajnal óta szemerkél az eső. Állunk a Tisza gátján, tőlünk jobb­­kéz felé a még mindig 948 centi magas Tisza bal kéz felől 80 acélkolosszus , az algyői olajmezők 80 termelő kútja. A gát víz felől oldalát végig fóliaszigetelés bo­rítja, éppen újabb búvárcsapat készül a dermesztően hidegre hűlt Tisza-vízbe le­merülni. — A Ferencváros könnyűbúvárai va­gyunk. Most irányítottak ide az algyői szakaszra bennünket, kérünk engedélyt az azonnali bevetésre — jelentkezik Szirtes György, az egyik könnyűbúvár „szakasz­vezető” katonásan Apró Antal miniszter­elnök-helyettesnél. Szavunkat is alig értjük a dübörgéstől, belül, a gát mögött az olajkutak vagyont érő földdarabja körül, hatalmas földgépek szinte varázslatos gyorsasággal, majd öt kilométer hosszúságban egy második két méter magas földgátat építenek, külön a kutak védelmére. A gáton siető csoport tart felénk, az olajtröszt mérnökei, közöt­tük Beke Vilmos, az Országos Kőolaj- és Gázipari Tröszt vezérigazgatója, aki sze­mélyesen irányítja itt a munkákat. — Egy percre se állunk le a termelés­sel! Csak a legveszélyesebb részen, a Ti­sza bal partján, a Maros—Tisza­ szögben voltunk kénytelenek néhány kutunkat le­állítani. Ennek ellenére termeléskiesés to­vábbra sincs. És ha a honvédség, a víz­ügyesek és természetesen a lakosság ilyen erővel biztosítja a zavartalan munkát, ak­kor nem is lesz termeléskiesésünk — je­lenti Bese vezérigazgató Apró Antalnak. Utunk következő állomása: Algyő köz­ség. Bizony, itt nem a legderűsebb a kép, a gát keményen áll, de tövében fakadó vi­zek borítják vagy két utca szélességben a talajt. Itt néhány házba behatolt ez a fa­kadó víz; egy pillanatig mintha május 16-a körülre forogna vissza az idő, és mi ismét a Szamoshát elöntéssel fenyegetett községeiben járnánk: itt is riadt arcú em­berek állnak rögtönzött homokzsákbás­tyákkal körülvett házak előtt. A döntő kü­lönbség Szamosháthoz viszonyítva itt­ az, hogy a víz csak fakadó víz, s velünk­ szem­ben alig 30 méternyire szilárdan áll a gát.­­ "-lárt aisbsfertev Derűs népvándorlás Helikopterre szállunió, a kormány elnök­­helyettese , Győri Imre, a Csongrád me­gyei pártbizottság első titkára, Török László, a Csongrád megyei Tanács vb-el­­nöke és Kerekes Szilveszter ezredesnek, a körzetben védekező honvédcsapatok pa­rancsnokának társaságában felülről vizs­gálja meg a hatalmas kiterjedésű veszé­lyeztetett területet.. Sorra repülünk el azok felett a helyek felett, amelyeknek nevét az aggodalom véste bele az elmúlt napokban emlékezetünkbe. Alattunk terül el a többszörös homokzsák erődítménnyel megvédett szegedi partfal, a gyálaréti alacsony gátszakasz; elérjük a jugoszláv— magyar határt, azt a szakaszt, ahol a ma­gyar és jugoszláv vízügyi szakemberek közös védekezési tervet hajtanak végre. Egy fordulat és a helikopter máris valahol a Maros fölött jár, alattunk Makó hatá­rában az óriás buzgár, amely május 22. és 23-án már-már pusztulással fenyegette Makót. Útirányunk ezután Hódmezővá­sárhely, a vendégszerető, segítőkész vá­ros, amely több mint két hétre nem keve­sebb, mint 13 ezer árvíz ellen kitelepített makói polgárt fogadott be. Sajti Imre vb-elnök mondja: — Úgy érezzük, sikerül biztosítanunk e mintegy 13 ezer ember megfelelő ellá­tását. A város lakosaitól maximális segít­séget kaptunk, szinte a teherautókról, buszokról szedték le az érkező makóiakat és vitték haza magukhoz, mondván, jöj­jenek csak hozzánk, nálunk is van egy­két embernek hely. Apró Antal a legörömtelibb órában ér­kezik ide Hódmezővásárhelyre, reggel óta már a harmadik vasúti szerelvény in­dul innen a pályaudvarról, viszi a Makóra visszatelepülőket. (Mint azt már jelentet­tük, a kormány­­elnökhelyettesével egyet­értésben kedden délután­ az árvízvédelem területi bizottsága úgy döntött, hogy a veszély a Marosnál megszűnt és a bizton­sági okból kitelepített makóiak hazaköl­tözhetnek.) Az utcákon mindenhol emberek cso­magokkal, mintha egy derűs népvándor­lás indult volna meg. Bizony mások most az arcok, mint azon a fenyegető május 22-i éjszakán, mikor a szükség és az elő­vigyázatosság városukat elhagyni kény­szerítette a makóiakat. Egymás után in­dulnak az autóbuszok, a pályaudvar, a kis hódmezővásárhelyi pályaudvar talán még sosem látott ilyen forgalmat, öt óra leforgása alatt hét szerelvény, csaknem 10 ezer utassal fut hazafelé Vásárhelyről Makó irányába. Elcsigázottnak látszó, poros, fáradt ember intézkedik, rendelkezik, segíti, irá­nyítja a csaknem 15 ezer ember költöz­ködését. Apró Antal miniszterelnök-he­lyettes arca felderül, kezét nyújtja a ve­­rejtékes arcú, gumicsizmás férfi felé. — Gondoltam, hogy önt valahol itt ta­lálom a makóiak közelében — üdvözli. Az ekképpen üdvözölt: Erdei Ferenc, a Tudományos Akadémia főtitkára, Ma­kó városának országgyűlési képviselője, aki valóban úgy érezte, hogy ilyen vál­ságos napokban választói közt a helye. Autóval gyorsan elhagyjuk a zsúfolt vonatokat, s befutunk Makóra. Még nép­­telen a város, alig egy-két embert látni az utcán. — Szabad egy kis utat, lelkecskéim, sie­tünk ám hazafelé! — özvegy Süli János­né e szavakkal tol félre bennünket nagy csomagjával a járdán. Készséggel enge­dünk utat a sietős néninek, aki még azt is elmondja sebtiben, hogy a család fér­fi tagjai Makón maradtak a gátat védeni, Hódmezővásárhelyről tegnap küldött ne­kik üzenetet, ami lényegében így szólt: „A kutyát, a malacot etessétek meg, hol­nap jövök haza, főzök nektek is rendes ételt.” Dr. Forgó István, Makó vb-elnöke (aki betegágyból felkelve vívta végig az ár­vízi csatát) lényegében egyetlen szóval tesz jelentést Apró Antalnak. Csak any­­nyit mond: — Sikerült! Igen, — sikerült —, mindnyájan úgy érezzük, egy hatalmas küzdelem, egy ne­héz harc győzelmes megvívása sikerült Példás összefogás — Határozottan úgy érzem, hogy álla­munk, kormányunk, a párt, a honvédség, de talán mindenekelőtt hazánk e gazdag vidékének földjét, városát szerető népe tett le most egy nehéz, nagyon nehéz vizsgát. Ez a hatalmas összefogás, az áldozatvállalás s az erők megmozgatásá­nak e példátlanul nagyszabású szerve­zettsége — ez, úgy érzem, ilyen formá­ban és ilyen módon csak a szocialista társadalmi berendezkedés kereteiben mehetett végbe. Itt valóban élő valóság­gá lett a mindenki egyért, egy minden­kiért eszméje. Vonatkozik ez nemcsak mi" sírját' n­agunkra, hanem a Szomszédos szocialista­­­államokkal, a­ jugoszláv, a ro- ro­mán árvízvédelmi szervekkel való együttműködésünkre és a szovjet kato­náknak a gátakon nyújtott áldozatkész segítségére is. Ha nehezen is, ha súlyos áldozatokkal is, de elmondhatjuk, hogy a még súlyosabb elemi csapásoktól e szo­cialista összefogás megvédte hazánk e nagy értékű földjeit és városait — ösz­­szegezte helyszíni szemléjének s mind­nyájunknak benyomásait szerdán délután Új-Szegeden Apró Antal, a Miniszterta­nács elnökhelyettese. Szász István Minden eddiginél nagyobb arányú katonai segítség Oláh István vezérőrnagy nyilatkozata Néphadseregünk katonái — a társ fegy­veres testületekkel és a polgári szervek­kel szorosan együttműködve — nagyobb arányú segítséget nyújtanak, mint bár­mikor az eddigi árvizeknél, egyrészt a védekezéshez, másrészt ahol már meg­indult, a helyreállítási munkákhoz. Er­ről tájékoztatta a sajtót Oláh István ve­zérőrnagy, honvédelmi miniszterhelyettes, aki hangsúlyozta: " A katonák fegyelme, áldozatkészsé­ge kezdettől fogva példaszerű, kifogásta­lan. Ez­t tanúsítják a helyi­­lakosok, s vezetők megnyilatkozásai is. A továbbiakban a miniszterhelyettes elmondotta: " A néphadsereg katonái közül a vé­dekezésben és a helyreállításban több mint 11 ezren vesznek részt, s ezt a lét­számot több száz szovjet katona egészíti ki. Az összes létszámból 9 és fél ezren a Tisza veszélyeztetett szakaszain erősítik, védik a gátakat. Különösen fontos sze­repet töltenek be a speciális műszaki ala­kulatok, amelyek lánctalpas járműveik­kel, kompjaikkal, szádfalazó és más szak­gépekkel, könnyűbúvárok segítségével végzik a rájuk bízott feladatokat. A spe­ciális gépeken kívül a hadsereg több mint 1100 gépkocsit is rendelkezésre bo­csátott a védekezéshez. A gátak erősítése mellett igen nagy jelentőségű — esetle­ges mentési feladatok szempontjából is — az itteni körzetekben tartózkodó 90 magyar és szovjet lánctalpas úszógépko­csi, a 36 darab 30 tonnás komp és az 50 rohamcsónak.­­ A Felső-Tisza vidékén most már az élet újbóli megindításához, a helyreállí­tási munkákhoz szükséges feltételek mi­nél gyorsabb megteremtésében várnak jelentős feladatok a katonákra. Ezen be­lül is előtérben áll a romeltakarítás, a kutak rendbehozása, fertőtlenítése, a la­kosság vízellátásának biztosítása. Ezeket a feladatokat a néphadsereg polgári vé­delmi és műszaki alakulatai látják el. A munkákban részt vevők száma ezen a „frontszakaszon” meghaladja a másfél ezret. A felső-tiszai térségben a polgári védelem mintegy félszáz különféle mun­kagépe, valamint nyolc nagy teljesítmé­nyű vízszűrő központ köré települt víz­ellátási rendszere működik. Eddig mint­egy 30 községben helyeztek el víztároló tartályokat.­­ Különösen sokoldalú és sajátos a polgári védelem katonáinak tevékenysé­ge. Például egy nap alatt a szamosháti térségből 550 mázsa gabonát szállítottak el, hogy ne érje károsodás. Ugyancsak ők gondoskodtak a különböző helyeken tárolt mérgező anyagok — permetező­szerek, rágcsálók elleni mérgek stb. — biztonságba helyezéséről, nehogy ezek bármelyike kárt okozzon a lakosság so­raiban. Már megkezdődött az ideiglenes sátor- és barakktáborok felállítása is, amiben szintén a polgári védelmi alaku­latok nyújtanak segítséget a helyi szer­veknek. Elmondotta még a miniszterhelyettes, hogy a Czinege Lajos vezérezredes, hon­védelmi miniszter vezetésével lezajlott kétnapos helyszíni szemle után, a tapasz­talatok birtokában, az érintett megyék vezetőinek és a vízügyi szakembereknek a kéréseit is figyelembe véve, egy sor fontos intézkedés látott napvilágot. Je­lentős átcsoportosításokat hajtottak végre Szolnok és Szeged térségében: földmun­kagépeket irányítottak az algyői szorító­gát építéséhez; a leginkább veszélyezte­tett Tisza menti körzetekben növelték a lánctalpas úszógépkocsik, valamint a szádfalazó gépek számát. Intézkedtek ar­ról is, hogy megfelelő tartalékok állja­nak készenlétben, amelyek felhasználásá­val szükség esetén erősíthetik a védeke­zést. Baráti országok testvéri segítsége Szerdán a Ferihegyi repülőtérre meg­érkezett a Német Demokratikus Köztár­saság Vöröskeresztjének ajándéka: több ezer­ takaró, és 25 nagyméretű,lakósátor. A közeli , napokba­­várják a szovjet­­ Vöröskereszt Wittyme-j­ű­ből és. ..elphiszer­­ből összeállított­ küldeményét, amelyet­ a Moszkvából jött értesítés szerint hamaro­san útnak indítanak. Árvízkárosultjainknak segítséget aján­lottak fel a cseh és a szlovák kereskedel­mi minisztériumok vezetői is. Eddig kö­rülbelül 40 000 rubel értékben férfi-, női és gyermekgumicsizmák érkeztek hazánk­ba. A szállítmányt a közeli napokban fo­lyamatosan cement-, tégla-, hullámpala- és tetőfedőlap-küldemények követik. De lankadatlanul árad a hazai vállala­tok, üzemek, intézmények, téeszek segít­sége. A szerkesztőségi telexgép fáradha­tatlanul ontja a jelentéseket a segítő­készség megnyilvánulásának ezernyi for­májáról. . . ... Változatlanul húsz és fél ezer ember a szegedi gátakon Az árvízvédelmi kormánybiztosság tá­jékoztatása szerint Szegednél tovább apadt a Tisza vize. A keddi tetőzéshez képest 15 centiméterrel csökkent a víz szintje, azonban még így is meghaladja az eddig mért maximális szintet. A sze­gedi gátakon a készültséget egy pillanat­ra sem csökkentik, sőt az eddiginél foko­zottabb figyelőszolgálatot rendeltek el, mert az apadás — átmenetileg — csök­kenti a gátak ellenállóképességét. Vál­­­­tozatlanul húsz és fél ezer ember őrködik és javítja tovább a szegedi gátakat, épít újabb lokalizációs töltéseket. A Felső­­- Tisza vidékéről nagy mennyiségű védő­eszközt irányítottak Szegedre — egyebek között —, 1600 gépjárművet, 53 földmun­kagépet. Az anyagok és a gépek folya­matosan érkeznek a veszélytől még ko­rántsem mentesült Tisza-parti városba. A szegedi ipari körzet védelmére 60 ezer köbméter föld beépítésével lokalizá­ciós körgátakat építenek. A jugoszláv vízügyi szervek hozzájárulásával a két vízügyi szervezet közösen építi azt a lo­kalizációs gátrendszert, amely Szeged térségét hivatott megvédeni egy esetleges jugoszláv területen bekövetkező gátsza­kadás esetén. Az elmúlt huszonnégy órában újabb ezer hold területet hódítottak vissza a víztől, és így a víz alatt levő terület 5600 katasztrális holdra csökkent. A Tisza - háton erőteljesen dolgoznak a különféle egészségügyi alakulatok, hogy az életet mielőbb visszazökkenthessék a normális kerékvágásba. Huszonegy fürdetőkocsi nyújt tisztálkodási lehetőséget azoknak, akiknek kútját tönki.......te az árvíz. Ha­marosan ez az ideiglenes megoldás feles­legessé válik, mert meggyorsították a ku­tak tisztításának ütemét A Tisza Titelig végig apad. A folyó víz­gyűjtő területén jelentősebb csapadékot nem észleltek. A Krasznán kisebb árhul­lám vonul végig. A Maros Makónál a má­sodik árhullám tetőzése óta 72 centit, az első tetőzése óta pedig 150 centit apadt MA­GYAR HÍRLAP A FAO-küldöttség látogatásai Az árvízkárokkal kapcsolatosan hazánk­ban tartózkodó FAO-küldöttséget fogadta dr. Dimény Imre mezőgazdasági és élel­mezésügyi miniszter és Rácz Pál külügy­miniszter-helyettes. Ezt megelőzően meg­beszéléseket folytattak Kazareczki Kál­mán mezőgazdasági és élelmezésügyi mi­niszterhelyettessel, a FAO magyar nem­zeti bizottsága elnökével. Dégen Imre államtitkár, árvízvédelmi kormánybiztos szerdán fogadta az árvíz­károk ügyében hazánkban tartózkodó G. Bildesheimet, a FAO európai igazga­tóját és P. Montanarót, a FAO világélel­mezési programjának kabinetfőnökét. A találkozón megbeszélést folytattak a Ti­­sza-völgyi árvízvédekezésről és a károk­ról. Kedvezményes áruvásárlási kölcsön az árvízkárosultaknak A Belkereskedelmi Minisztérium — a Pénzügyminisztériummal és a Magyar Nemzeti Bankkal egyetértésben — az ár­víz sújtotta terület, Szabolcs-Szatmár és Csongrád megye összesen 46 községének lakói részére az árukölcsön-akciót — a je­lenleg érvényben levő cikklistán kívül — kiterjesztette ruházati cikkekre, háztar­tási berendezésekre és felszerelési tár­gyakra is. A rendelkezés értelmében az árvíz miatt kiürített 46 község lakói kedvezményesen, 10 százalékos előleg lefizetése mellett, minimálisan havi 100 forint törlesztéssel, 24 havi időtartamra áruvásárlási kölcsönt vehetnek igénybe különféle alsó- és felső­ruházati cikkek, ágynemű, cipők, textíliák, konyhai berendezések és felszerelések, evőeszközök, étkészletek, világítási cik­kek, mezőgazdasági eszközök, kerti szer­számok stb. vásárlására. Jelentés a jugoszláviai árvízveszélyről Jugoszláviában az árvíz elleni küzde­lem legveszélyesebb szakasza változatla­nul a Tisza és környéke, de az elmúlt 24 órában a legdrámaibb pillanatokat mégis az Al-Dunán, a Vaskapunál élték át. A Vaskapunál épülő közös jugoszláv—román vízierőmű- és hajózási létesítményt „meg­támadta” a Tisza árhulláma következté­ben mind magasabbá váló Duna. A víz lassan beszivárgott, majd mind nagyobb utat tört magának az erőműzáz második és harmadik szakasza között és a turbina generátorrendszerét veszélyeztette. A víz­betörést egész éjszakai munka árán el­hárították. A Tisza jugoszláviai szakaszán a víz gyakorlatilag stagnál, egyes helyeken már némileg apad, de a veszély egyáltalán nem csökken. A folyó a hosszan tartó ár­víz miatt most már alattomos és minde­nütt fenyeget Lépten-nyomon felfakad a víz a töltéseken kívül is. Bár a Vajdaság­ban egyelőre nem számítanak a Tisza víz­szintjének újabb emelkedésére, a megkez­dett körgátépítéseket mindenütt befejezik. A tartományi árvízvédelmi parancsnokság újabb 700 ezer homokzsákot küld a ve­szélyeztetett területekre nyúlgátak építé­sére és a töltések erősítéséhez

Next