Magyar Hírlap, 1970. július (3. évfolyam, 181-211. szám)

1970-07-01 / 181. szám

Magyar Hírlap _________________________________hazai kor­kép______________________________ jú­ius 1, szerda 3 Magyar—portugál párttalálkozó Az MSZMP Központi Bizottságának meghívására június második felében láto­gatást tett Magyarországon a Portugál Kommunista Párt küldöttsége: Alvaro Cunhal, a párt főtitkára, José Vitoriano, a KB titkárság tagja és Carlos Britto, a Központi Bizottság tagja. A küldöttséget fogadta Kádár János, az MSZMP KB el­ső titkára; a delegáció találkozott Komó­csin Zoltánnal, a Politikai Bizottság tag­jával, a KB titkárával és a Központi Bi­zottság más képviselőivel. A portugál pártküldöttség magyarorszá­gi útja során látogatást tett ipari, mező­­gazdasági üzemekben, kulturális intézmé­nyekben, megismerkedett a magyar dol­gozók építő munkájával, életkörülményei­vel. A portugál kommunisták delegációját mindenütt nagy tisztelettel fogadták. A találkozók alkalmával a két párt képvi­selői kölcsönösen tájékoztatták egymást országuk helyzetéről, pártjaik tevékeny­ségéről, a nemzetközi kommunista és munkásmozgalom, valamint a nemzetközi helyzet időszerű kérdéseiben elfoglalt ál­láspontjukról. Az őszinte, elvtársi légkörű eszmecserék bizonyították, hogy az összes érintett kérdésben teljes a nézetazonosság a két testvérpárt között. A Magyar Szocialista Munkáspárt Köz­ponti Bizottságának képviselői kifejezték szolidaritásukat a Portugál Kommunista Párt hősi harcával, amelyet a fasiszta dik­tatúra ellen, a demokratikus rendszer ki­vívásáért, a portugál gyarmati uralom fel­számolásáért folytat. A Portugál Kommu­nista Párt Központi Bizottságának képvi­selői elismerésüket tolmácsolták a szocia­lizmus magyarországi eredményeivel kapcsolatban, amelyeket úgy értékelnek, mint nagy jelentőségű hozzájárulást a nemzetközi munkásosztály és az összes ország népeinek harcához. Mindkét fél hangsúlyozta a kommunista és munkás­pártok internacionalista együttműködé­sének, valamint az összes antiimperialista erő összefogásának nagy fontosságát és kölcsönösen kifejezték törekvésüket a magyar és a portugál kommunisták kö­zötti kapcsolatok elmélyítésére. KÖZ ÉLET— DI­P L O M Á­C­I­A Losonczi Pál üdvözletei külföldi államfőkhöz Losonczi Pál, az Elnöki Tanács elnöke Ruanda Köztársaság függetlenné válásá­nak 8. évfordulója alkalmából táviratban köszöntötte Gregoire Kayibanda köztársa­sági elnököt. Az Elnöki Tanács elnöke ugyancsak táv­iratban üdvözölte Michel Micombero köz­­társasági elnököt, a Burundi Köztársaság nemzeti ünnepe alkalmából. Táviratban fejezte ki jókívánságait Mo­hamed Siad Barre vezérőrnagynak, a Szo­­máli Demokratikus Köztársaság Legfel­sőbb Forradalmi Tanácsa elnökének orszá­ga függetlenné válásának 10. évfordulója alkalmából. Táviratban köszöntötte Roland Michener főkormányzót Kanada nemzeti ünnepe al­kalmából. Saragat köszönete Losonczi Pálnak Giuseppe Saragat, az Olasz Köztársaság elnöke köszönetét fejezte ki Losonczi Pál­nak, az Elnöki Tanács elnökének az olasz nemzeti ünnep alkalmából küldött jókí­vánságaiért. Üdvözlet a japán pártkongresszusnak A Magyar Szocialista Munkáspárt Köz­ponti Bizottsága táviratban üdvözölte a Japán Kommunista Párt 11. kongresszusát. Kecskemétre látogatott a mongol mezőgazdasági miniszter Mangalzsavin Das, a Mongol Népköztár­saság hazánkban tartózkodó mezőgazda­­sági minisztere dr. Soós Gábor mezőgazda­­sági és élelmezésügyi miniszterhelyettes társaságában kedden Kecskemétre látoga­tott. Felkereste a Duna—Tisza közi Me­zőgazdasági Kísérleti Intézetet, ahol dr. Mészöly Gyula igazgató ismertette az inté­zet munkáját, a növénynemesítés eredmé­nyeit. A vendégeknek bemutatták az inté­zetet. Innen a Kecskeméti Konzervgyárba mentek, ahol Végvári István igazgató mu­tatta be az üzemet. A budapesti pártküldöttség moszkvai programja Az SZKP moszkvai pártbizottságának meghívására a szovjet fővárosban tartóz­kodik az MSZMP budapesti bizottságának küldöttsége. A delegáció kedd délelőtt Né­meth Károlynak, az MSZMP Politikai Bi­zottsága póttagjának, a budapesti pártbi­zottság első titkárának vezetésével meg­koszorúzta a Lenin-mauzóleumot. A piros szegfűkoszorú szalagján aranybetűs fel­irat: A nagy Leninnek — az MSZMP buda­pesti bizottságának küldöttségétől. Az ünnepélyes koszorúzáson jelen volt Rapai Gyula, hazánk moszkvai nagykövete. Ezt követően a delegáció találkozott a moszkvai Zsdanov kerület pártbizottsága végrehajtó bizottságának tagjaival. Délután a küldöttség felkereste a Lenin­­renddel kitüntetett 1-es számú Állami Gördülő Csapágygyárat. A magyar vendé­geket Anatolij Gromov igazgató fogadta. Németh Károly meleg szavakkal gratulált a gyár eredményes munkájához. Az észt küldöttség keddi programja A Szovjet—Magyar Baráti Társaság észt tagozatának — Arnold Gren miniszterel­nök-helyettes, külügyminiszter vezetésével — hazánkban tartózkodó küldöttségét ked­den a barátság házában fogadta Nagy Má­ria, a Magyar—Szovjet Baráti Társaság fő­titkára. Jakab Sándor, az MSZMP Központi Bi­zottságának osztályvezetője délután baráti látogatáson fogadta az észt küldöttség ve­zetőjét. Este a Külügyminisztérium és a Magyar—Szovjet Baráti Társaság a Vörös Csillag Szálló éttermében vacsorát adott a küldöttség tiszteletére, amely szerdán hagyja el országunkat. A fogadásokon és a búcsúvacsorán jelen volt Barity Miklós, a Külügyminisztérium csoportfőnöke, va­lamint J.J. Bagyul és H. H. Toming, a szov­jet nagykövetség első titkárai. Szarka Károly elutazott Kairóból Szarka Károly, a Magyar Népköztársa­ság kairói nagykövete kedden végleg el­utazott állomáshelyéről. Repülőtéri bú­csúztatásán megjelent Szaad Afra egyip­tomi külügyminiszter-helyettes, a külügy­minisztérium több vezető munkatársa, va­lamint a kairói diplomáciai testület több képviselője. Szarka Károly távozása előtt búcsúláto­gatást tett Ali Szabrinál, az Arab Szocia­lista Unió Legfelső Végrehajtó Bizottságá­nak tagjánál, az ASZÚ külügyi állandó bi­zottságának titkáránál, dr. Sabib Sukeir­­nél, az egyiptomi nemzetgyűlés elnökénél és Abdul Hobszen Abu el Nurnál, az ASZÚ Legfelső Végrehajtó Bizottságának tagjai­nál. Lengyel pártmunkásküldöttség érkezett A Magyar Szocialista Munkáspárt Köz­ponti Bizottságának meghívására Zdzislaw Zandarowskival, a Lengyel Egyesült Mun­káspárt Központi Bizottsága szervezési osztályának helyettes vezetőjével az élen, kedden lengyel pártmunkásküldöttség ér­kezett hazánkba. A delegációt a Ferihegyi repülőtéren Háry Béla, az MSZMP KB párt- és tömegszervezetek osztályának he­lyettes vezetője fogadta. Jelen volt B. Dab­­rowski, a Lengyel Népköztársaság buda­pesti nagykövetségének első titkára. Építésügyi küldöttség utazott Belgrádba Szilágyi Lajos építésügyi és városfejlesz­tési miniszterhelyettes vezetésével kedden építésügyi küldöttség utazott Belgrádba, a Magyar—Jugoszláv Regionális Tervezési és Urbanisztikai Közös Bizottság alakuló ülésére. A kormányközi vegyes bizottság határozata alapján jön létre e regionális bizottság, amely elsősorban a két ország közös határmenti területének regionális tervezésével és a városfejlesztés fontosabb kérdéseinek kidolgozásával foglalkozik. Hazaérkezett Olaszországból Borsos László Borsos László belkereskedelmi minisz­terhelyettes és dr. Gazda Tamás főosztály­­vezető eredményes iparcikk-piackutató tárgyalások után kedden hazaérkezett Olaszországból. Csehszlovák ifjúsági delegáció Budapesten A KISZ központi bizottságának meghí­vására kedden háromtagú ifjúsági dele­gáció érkezett Budapestre Emil Nemecz­­nek, a Csehszlovák Szocialista Ifjúsági Szövetség elnöksége tagjának vezetésével. A testvérszervezet küldöttsége egyhetes látogatása során a KISZ ideológiai, poli­tikai nevelő- és szervezőmunkáját tanul­mányozza. A delegációt kedden délután fogadta Kárpáti Sándor, a KISZ közpon­ti bizottságának titkára. ÉLETHOSSZIGLAN Munkások és olvasás, tömegek és nép­művelés, műalkotás és közönsége. Roppant bonyolult relációkat, kölcsönha­tásokat takarnak ezek a párhuzamok. Érthető, hogy sok szó hangzik el, sok cikk jelenik meg róluk. Legutóbb például Csák Gyula írását adta közre az Élet és Irodalom június 20-i száma „Miért csúnya, ami szép?” címmel. Már a cím „szójátékában” is sok az indulat, de kár lenne szőrszálhasoga­tó módon belekötni. Tudjuk, hogy van, akinek csúnya, ami szép. Sőt — ezt sem árt hozzáfűzni az Élet és Irodalom cik­kének gondolatmenetéhez — olyanok is vannak, akiknek nagyon tetszik az, ami csúnya, ők a giccs közönsége. De ha kényelmesen átengednénk ma­gunkat annak az okoskodásnak, hogy a szép is lehet csúnya, és a csúnya is le­het szép, ez a kényelem óhatatlanul az esztétikai relativizmus langyos állóvizé­be ültetne be bennünket. Csák Gyula cikkének legmeghökken­­tőbb mondatai azonban így hangzanak: „Igazuk van a munkásoknak, ha nem né­zik meg Illyés Gyulát, Szophoklészt, vagy éppen Csákot, hanem inkább hosszúlé­pést kortyolnak a büfében. Minek érdek­lődjenek valami iránt, ami még nem ér­dekli őket? De akkor ne is tegyünk úgy, mintha kezüket-lábukat elhajigálnák, hogy a nézőtérre jussanak.” Ne firtassuk itt, hogy mennyire tarto­zik bele a művelt munkás fogalmába Illyés vagy Szophoklész ismerete, a mű­veik iránti érdeklődés. Úgyis tudjuk: be­letartozik. Legalábbis fejlődésében néz­ve a dolgot. A fejlődésnek ugyanis tör­vényszerűen kell eljuttatnia az embert a nem tudástól a tudásig, a közönytől az érdeklődésig. A fő kérdés éppen ezzel kapcsolatos: vajon mi hátráltatja és mi segíti ezt a fejlődést? M­indenekelőtt: az elkeseredettségből táplálkozó lemondás, a defenzív meghátrálás semmiképpen sem segíti. Csák Gyula kijelenti: a munkásoknak igazuk van, ha az érdektelennek vélt színház helyett fröccsöt kortyolgatnak. Csakhogy ez a statikus szemlélet minden­nél jobban fékezi azt, amit a cikkíró is igényelne: az előrehaladó fejlődést. Igaz, a következőkben már jelzi a potenciális lehetőséget. Még nem érdeklődnek — ír­ja, s ezzel kimondatlanul kimondja, hogy remélhetően ezekben a munkásokban is feltámad előbb-utóbb a ma még hiányzó kulturális érdeklődés. Az Élet és Irodalom cikke jogos elma­rasztalással emlegeti azokat, akik úgy szeretnék feltüntetni a dolgot, mintha közömbös munkások is „kezüket-lábukat elhajigálva” igyekeznének a színház né­zőterére. De vajon ma is gyakori jelen­ség ez a statisztika-szépítgetés? A műve­lődési házak vezetői inkább panaszkod­nak, sem mint büszkélkednek; az olvasás­­szociológia szakszerű vizsgálódásai arra figyelmeztetnek, hogy a munkások olvas­mányai között előretörőben vannak a ka­landregények, és ritkulnak a legnagyobb klasszikusok; a felnőttoktatás szakembe­rei ugyancsak a tanulási kedv megcsap­panása miatt aggódnak ... Kik hát a statisztika-szépítgetők? Ha akadnak is ilyenek, jóval többen vannak azok, akik intenek, hogy nézzünk szembe bátran és szépítgetés nélkül a kendőzetlen valósággal. Nézzünk szembe vele és tegyünk meg mindent a kedvező változásokért. Ami a tennivalókat illeti, elsősorban mégiscsak Kazinczy jótanácsát kellene megfogadni: „Jót s jól!” A munkások — amint Csák Gyula írja — nem nézték meg Illyés és Szophoklész drámáját a Csepel Autógyár Művelődési Házában. Pedig ezek jó drámák, és talán jól is ját­szották őket a Csepelen vendégszereplő együttesek. Könnyen lehet azonban, hogy ezek a munkások elszoktak a művelődési ház látogatásától, mert ott korábban rosz­­szat láttak, s rosszul. És lehet, hogy ugyanezek a munkások csakugyan „ke­züket-lábukat elhajigálva” igyekeztek el­jutni a Madách Színház több száz Hamlet előadásának egyikére, mert tud­ták, hogy ott jót s jól játszanak, és ugyan­ez okból figyelmesen, a nagy művel va­ló találkozást mélyen átélve nézték vé­gig Madách drámai költeményét, Az em­ber tragédiáját a tévében. Persze, a „Jót s jól!” parancsának tel­jesítése nem old meg mindent auto­matikusan. A kultúra, a művészet befo­gadására elő kell készíteni a közönséget, megtanítva arra, hogy mi a jó és mi a jól. Csák Gyula szerint „az új olvasók új részének” azért „nincsen élménye arról a gyönyörről, amit a nehezen szerzett tu­dás ad”, mert „sokkal több elő- és utó­szót, kivonatot, kritikai elemzést olvas­tak, mint eredeti művet”. De ha Csák Gyulát aggasztja, hogy a modern mű­vészet „érthetetlen” (és ezért „csúnya”) a közönség jó részének szemében, akkor aligha utasíthatja el az elő- és utószó vagy éppen a kritikai elemzés műfaját. Valóban nem ezt teszi, nem a művészet megértésének és népszerűsítésének mű­fajaival száll perbe, hanem e műfajok se­matikus vadhajtásaival. Ez a per azonban nem látszik a leg­időszerűbbnek, hiszen a sematikus mű­vészeti irányzatokkal együtt a sematikus ízlésformálási tendenciákat is meghátrá­lásra kényszerítette az idő. Ma jóval in­kább az gátolja a modern művészet és a közönség egymásra találását, hogy nem­egyszer az új művek ismertetése, „nép­szerűsítése” százszorta érthetetlenebb és kuszább, mint maga az irányzat vagy a műlalkotás, amelyről szól. A tévében a minap két idősebb költő két pályakez­dőt mutatott be, ám, sokkal inkább „köl­tőül”, semmint magyarul, szinte eleve le­mondva arról, hogy azt a hallgatót is bevezessék a fiatal költők asszociációi­nak világába, aki ebben a világban nem mozog otthonosan. N­em lehet belenyugodni abba, hogy a munkások lemondjanak Illyésről vagy Szophoklészről. De talán még nyugtala­nítóbb, ha lemondanak a munkásokról azok, akiknek éppen az lehetne a leg­szebb hivatásuk, hogy közelebb hozzák a munkásokat Illyéshez és Szophoklész­­hez. Akiről lemondanak, azok valóban könnyen megrekednek a fröccsnél — az „önmegbecsülésnek” ettől az útjától már József Attila is óva intette a munkásokat! —, vagy a kabarénál, az operettnél, a mű­dalnál, a havas tájban merengő bamba őzikénél. Lukács György arra figyelmeztet, hogy bár az alacsonyabb rendű művészet és a magas művészet között óriási a különb­ség, nincs közöttük áthághatatlan fal. „A kettő közt rendkívül sok közbeeső te­rület van, amely területek népszerűek és könnyen hozzáférhetőek a legnagyobb tö­megek számára . . . Hiszem, hogy ha az emberek elkezdenek a kultúrával foglal­kozni, egy bizonyos idő múlva — lehet, hogy két nemzedék, lehet, hogy három nemzedék után — el fognak jutni ah­hoz a kultúrához, amely igazi érdeklő­désüket a nagy problémák felé fordítja. Ez mehet gyorsabban és mehet lassab­ban.” Ha azt akarjuk, hogy gyorsabban men­jen, akkor a kultúra nem mondhat le senkiről, legkevésbé a munkásokról, és nem vonulhat kétségbeesett vagy sértő­dött defenzívába. Az offenzíva stratégiáját a legtömöreb­ben egy angol kifejezés jelöli meg: „life­long education”. Magyar jelentése: egész életen át tartó oktatás és nevelés, tanu­lás és művelődés. Lényege — amelyet a nevelésüggyel foglalkozó nemzetközi iro­dalom egyre sokoldalúbban tár fel — az, hogy a tanteremben csupán megalapoz­ni lehet azt, aminek utána következnie kell: az élethossziglan tartó művelődés. És ez egyáltalán nem valami szűken ér­telmezhető kulturális kérdés. Megint érdemes Lukácsot idézni: „A kapitaliz­mus létrehoz olyan tömeginformációs eszközöket, amelyekkel... a tömegekbe szuggerál mindenféle ostoba, érdekükkel ellenkező dolgot. A szocializmusnak el­lenben az az érdeke, hogy minden ember maga tudjon tájékozódni a maga életé­ben ... Hogy ezt az emberek a kultúra se­gítsége nélkül meg tudnák termi, ki van zárva.” Az egész nemzet életére, jövőjére kiha­tó igazság ez. Konzekvenciáit nagyon kö­rültekintően és szakszerűen, minden ki­ábrándultság, minden pánik és minden defetizmus nélkül kell levonni. _________bt TÍMÁR GYÖRGY Tanárok nyári akadémiája Szegeden Az általános iskolák felső tagozatán tanító magyar és biológia szakos taná­rok számára szervezik meg július 6-tól 11-ig a tanárok I. nyári akadémiáját a Szegedi Tanárképző Főiskolán. Az akadémia ünnepélyes megnyitását július 6-án, hétfőn reggel 9 órakor tart­ják. Miklósvári Sándor, a Művelődés­­ügyi Minisztérium pedagógusképző osz­tályának vezetője tart előadást A kor­szerű általános iskolai tanár szemlélet­­módja címmel. A hét további előadói magyar irodalmi és nyelvi tagozaton: Hegedűs András főigazgató, tanszékveze­tő főiskolai tanár, dr. Inezefi Géza tan­székvezető főiskolai tanár és dr. Békési Imre főiskolai adjunktus; a biológiai ta­gozat előadásait dr. Megyeri János és dr. Kiss István kandidátusok, tanszékve­zető főiskolai tanárok tartják.

Next