Magyar Hírlap, 1970. október (3. évfolyam, 273-303. szám)

1970-10-01 / 273. szám

Magyar Hírlap O R S Z A G GYIQ 10 S 1970. OKTOBER 1. CSÜTÖRTÖK 3 hangolt kapacitásbővítés; a műszaki-tudományos együttműködés erőteljes fejlődése a legkorszerűbb ágazatokban; a termelő vállalatok közvetlen együttműködésének bővülése. A gazdasági együttműködésnek ezek a forrmái a szocialista országok közös érdekeltségén és a kölcsönös előnyök érvényesülése alapján jönnek létre. A KGST országaival folytatott tervkonzultációk során nagy jelentőségű kormányszintű megállapodások születtek, amelyek elősegítik, hogy nyersanyagellátásunk több problémáját hosszabb távlatokra is megoldjuk. Népgazdaság-fejlesztési tervünk sokrétű, hatékony nemzetközi koordinálása lehetővé tette, hogy a már említett struktúraátalakító beruházásokat főleg a gépiparban, a vegyiparban, a kohászatban és az élelmiszeriparban nemzetközileg is megalapozzuk. Ezeket az eredményeket is figyelembe vettük a terv előirányzatainak kialakításakor. Szeretném azonban hangsúlyozni, hogy itt nem lezárt folyamatról van szó, hanem állandó és most különösen fejlődő folyamatról. A KGST XXIII. és XXIV. ülésszaka nagy jelentőségű határozatokat hozott a KGST- országok közötti gazdasági integráció továbbfejlesztéséről. Pártunk és kormányunk többször kinyilatkoztatta, hogy a gazdasági integráció fokozatos kialakítását objektív szükségszerűségnek tekinti és érdekelt megvalósításában. Mindezen tényezőket figyelembe véve, azt tervezzük, hogy az 1971—1975-ös időszakban külkereskedelmi áruforgalmunk a szocialista országokkal mintegy 50 százalékkal bővül, ezen belül a forgalom fejlődése a KGST-országokkal valamelyest gyorsabb lesz. Fejleszteni kívánjuk gazdasági kapcsolatainkat a fejlődő országokkal és a fejlett tőkésországokkal is. A beruházási teljesítőképesség -480—500 milliárd forint A 'ú&u / Az ötéves terv előirányozza mindazokat a beruházási erőforrásokat, amelyek gazdaságpolitikai céljaink megvalósításához szükségesek. A tervidőszakban mintegy 480—500 milliárd forint értékben határoztuk meg népgazdaságunk beruházási teljesítőképességét. Ez körülbelül 150 milliárd forinttal, mintegy 30 százalékkal több, mint amennyit a III. ötéves tervidőszakban beruháztunk. Nem lehet eléggé hangsúlyozni, hogy népgazdaságunknak milyen nagy érdeke fűződik ahhoz — és gazdaságfejlesztési céljaink megvalósulása szempontjából is döntő jelentőségű —, hogy a beruházási tevékenység valamennyi fázisában megjavítsuk munkánkat. Különösen három irányban kell erőfeszítéseinket fokozni: — a beruházási tevékenységben a tervek alakulását a kivitelező képesség növekedésével összhangban kell szabályoznunk, ugyanakkor a kivitelezői kapacitás tervezett bővítését maradéktalanul végre kell hajtanunk. — A beruházások előkészítését és a kivitelezés szervezettségét magasabb színvonalra kell emelnünk. — A beruházási erőforrások megoszlásában a tervezett arányváltoztatásokat következetesen kell érvényesítenünk. Annak érdekében, hogy a kívánt eredményeket minél előbb elérjük, a kormány az operatív irányító munkában is intézkedéseket kíván tenni. Az intézkedések alapvonása, hogy a jövőben — szigorúbban bíráljuk el mindazok munkáját, akik a költségvetést terven felül terhelik. Mindennemű terven felüli költségvetési kiadást csak alapos elemzés után fogadhatunk el — a felelősségre vonás és a gazdasági következmények visszahárításának módszerét is alkalmazva, — következetesebben szerezzünk érvényt a kormányszintű beruházások színvonalas és felelősségteljes előkészítésére vonatkozó előírásainknak, — koncentráljuk erőinket, hogy a kivitelezési kapacitások gyorsabban fejlődjenek. Életszínvonal-politikánk fő törekvései " A benyújtott törvényjavaslat és az indokolás a gazdaságfejlesztés konkrét feladatai mellett összefoglalóan tartalmazza az életszínvonalra vonatkozó előirányzatokat és az ezzel kapcsolatos tennivalókat. A IV. ötéves tervben életszínvonal-politikánk fő törekvése, hogy a társadalom javára végzett munkával összhangban, a nagyobb teljesítményekkel arányosan növekedjék a dolgozók jövedelme, tovább javuljon a szociális-egészségügyi ellátás és tovább javuljanak a feltételek a széles tömegek számára a művelődéshez szükséges ismeretek elsajátítására és a pihenésre. A nemzeti jövedelem fogyasztást szolgáló részét 30 százalékkal tervezzük növelni. A közvetlen áruellátás fejlődését kifejező kiskereskedelmi forgalom pedig 40 százalékkal nő. A nemzeti jövedelem felhasználásakor azonban nemcsak a fogyasztási alap adta lehetőségek keretein belül kívánjuk a lakosság életkörülményeit javítani, hanem a beruházásokban is megnöveljük az életkörülményeket javító fejlesztéseket. Így a nemzeti jövedelemnek nagyobb hányadát használjuk fel az életszínvonal emelése érdekében, mint korábban, de 16—18 százalékban irányozza elő. A keresetek tekintetében kívánatosnak tartjuk, hogy abban a mainál erőteljesebben és differenciáltabban jusson kifejezésre a szakképzettség, a munka jellege és bonyolultsága, és a beosztással járó felelősség. Négyszázezer lakás, új jövedelmek Különösen jelentős a tervnek az a célkitűzése, hogy a lakásellátás javítására és a kapcsolódó kommunális fejlesztésekre szolgáló állami beruházásokat kétszeresére növeli a III. ötéves tervidőszakhoz képest. A következő öt évben összesen mintegy 400 ezer, ebből állami erőforrásból 180—200 ezer lakás épül fel. A lakások több mint 60 százaléka városokban létesül. A lakosság életszínvonalának és életkörülményeinek fejlődését a következő ötéves tervidőszakban a mennyiségi változások mellett az ellátás minőségi javulása kíséri. Az előirányzatok megvalósításával közelítünk ahhoz az állapothoz, amikor a lakosság jövedelmeit szükségleteinek és kívánságainak megfelelő módon, mind kulturáltabb és kényelmesebb körülmények között tudja realizálni. Gazdaságpolitikánk alapelve, hogy a jövedelempolitikának, az elosztási rendszernek aktívan kell hatnia a termelésre és a termelékenységre. Ezért arra törekszünk, hogy a reálbérek növekedése viszonylag gyors legyen és a reáljövedelmek növekedésén belül nagyobb súlyt kapjon, mint eddig. A reáljövedelemnek egy főre jutó növekedését a terv 25—27 százalékban, a reálbérek növekedését egy kereső Alapvető követelmény: a fogyasztói árak stabilitása Ennek a fontos követelménynek az érvényesítése mellett, életszínvonal-politikánknak továbbra is fontos elve marad az eltartottak számától függő családi jövedelemszóródás mérséklése. Ezért gazdasági lehetőségeinkkel összhangban az öregek, gyermekek, betegek eltartásához ez állami hozzájárulás növelésével számolunk. Egyes kategóriákban nyugdíjkorrekciót hajtunk végre, és tovább növeljük a családi pótlék összegét. Emellet a bér- és árpolitika útján — feltételezve a munka hatékonyságának előirányzott javulását — garantáltan biztosítani kívánjuk, hogy a reálbérek és reáljövedelmek a tervezett mértékben emelkedjenek. Gazdaságpolitikánknak továbbra is fontos vonása marad a teljes foglalkoztatás biztosítása. Azzal számolunk, hogy a tervidőszakban folytatódni fog az áttérés a 44 órás munkahétre a népgazdaság mindazon területein, ahol ehhez a feltételek megteremthetők. Ami a fogyasztói árpolitikát illeti: alapvető követelménynek az árstabilitás biztosítását tartjuk. Ugyanakkor számolunk azzal a gazdasági realitással, hogy a fogyasztói árrendszer és az árarányok nem merevíthetők meg hosszú időszakra, és azokat a ráfordítás alakulása, a társadalmi megítélés, valamint a kereslet és kínálat egyensúlya alapján fokozatosan korszerűsíteni kell. Lesznek áruk, amelyek ára objektív okok miatt majd emelkedik, más áruk ára pedig csökken. Az árszínvonal és árarányok változása azonban nem sértheti a tervben előirányzott reáljövedelem- és reálbér-növekedés megvalósulását A IV. ötéves terv területfejlesztési célkitűzései — gazdaságpolitikánk általános céljaival összhangban — arra irányulnak, hogy egyrészt a termelőerők területi elhelyezkedése és fejlődése elősegítse a társadalmi termelés hatékonyságának növekedését, másrészt biztosítsa az egyes országrészeken élő népesség életkörülményeiben még meglevő különbségek csökkentését . .Az ipar területi fejlesztésének irányelvei az új tervidőszakban nem változnak, de következetesebben kívánjuk érvényesíteni a gazdasági hatékonyság követelményeit. Ennek megfelelően az iparilag fejlett területeken az intenzív irányú fejlődést támogatjuk, míg a megfelelő adottságokkal és tartós munkaerő-tartalékkal rendelkező körzetekben elsősorban.,, a munkaigényes iparágak fejlesztését szorgalmazzuk. -x Ipari és mezőgazdasági területfejlesztés/ urbanizáció A területfejlesztési célok megvalósításában nagy a jelentősége az előirányzott területfejlesztési alapnak. Ezzel elősegítjük a gazdálkodó egységeknél képződő fejlesztési alapok olyan területi áramlását, amely megfelel a területfejlesztési politika követelményeinek. Az iparilag fejletlenebb területeken preferált fejlesztési zónákat jelöltünk ki. Ezek az előnyben részesített területek mintegy 1,4 milliárd forint beruházási támogatást kapnak a költségvetésből, és további 800 millió forintot fordítunk budapesti üzemek vidéken történő kapacitásfejlesztésének támogatására. Ezen túlmenően a kormány közel 1 milliárd forinttal támogatja — ahol az indokolt — a bányászkörzetek termelési szerkezetének átalakítását. A tervidőszakban tovább folytatódik az ipar területi koncentrációjának és a nagyobb ipari centrumok kiemelt fejlesztése is. A nagy beruházások, a központi fejlesztési programok és a vállalati saját forrásból történő beruházások eredményeként fokozódik az egyes körzetek ágazati specializációja. Azzal számolunk, hogy a mezőgazdaság is differenciáltan fog fejlődni mind ütemét, mind szerkezetét tekintve. A kedvező természeti adottságokkal rendelkező területeken a terv a termelés intenzív irányainak erősödésével, a kereslethez jobban igazodó terhelési szerkezet kialakulásával számol. A kedvezőtlen adottságú területeken viszont a kisebb eszközigényű termelésszerkezet kialakítása és a racionálisabb földhasználat támogatása a feladat. A tervidőszakban a gazdasági-t társadalmi fejlődés eredményeként tovább folytatódik az urbanizáció, és a városok lé- éle száma, számításaink szerint mintegy 260—280 ezer fővel nő. Legdinamikusabban az a 9 vidéki város fejlődik — Miskolc, Debrecen, Pécs, Szeged, Győr, Székesfehérvár, Nyíregyháza, Szombathely, Szolnok —, amelyek egyben az iparfejlesztés nagyobb vonzási centrumai is. De ezen túl számos más városunk is szép fejlődés elé néz. A távlati településhálózatfejlesztési koncepciónak megfelelően a településhálózatot arányosabban, egyenletesebben kívánjuk fejleszteni. Mintegy 30 település városiasodását gyorsítjuk, arányosan elhelyezett kis- és középvárosok hálózatát kifejlesztve. A több községet ellátó alapfokú intézmények fejlesztésével folytatódni fog a falukörzet-központok kialakítása, a külterületi népesség csökkenése, a tanyarendszer fokozatos visszafejlődése. A tervidőszakban tovább folytatjuk az egyes kiemelt idegenforgalmi és üdülőterületek — adottságuknak és funkciójuknak megfelelő — fejlesztését. A terv legfontosabb biztosítéka: a Szovjetunióval és a szocialista országokkal való gazdasági kapcsolatok erősödése A lakosság életkörülményeinek területi alakulását a termelőerők területi változásának eredményeként kialakuló foglalkoztatási helyzet és a jövedelempolitikai célkitűzések, továbbá a lakossági infrastrukturális ellátás területi fejlődése határozza meg. Ennek eredményeként a lakáskommunális ellátásban számottevően csökkenni fognak a területi különbségek, és az egészségügyi-szociális, valamint kulturális ellátás terén is mérséklődnek a területi színvonalkülönbségek. A IV. ötéves terv területfejlesztési célkitűzései alapján reális az a várakozás, hogy 1975 körül országunk egyik területét sem jellemzi majd kirívó elmaradottság sem a jövedelmi viszonyokban, sem a foglalkoztatásban, és ennek alapján fokozatosan rátérhetünk a területi fejlesztés további nagy jelentőségű célkitűzéseinek megvalósítási programjára, a falusi és a városi életkörülményekben még meglevő lényeges különbségek megszüntetésére. ötéves tervünk realitása szempontjából kiemelkedő jelentősége van annak, hogy kölcsönösen egyeztetjük és egyre magasabb színvonalon hangoljuk össze gazdaságfejlesztési terveinket a KGST országaival. Jelenthetem a tisztelt Országgyűlésnek, hogy tervkonzultációs tárgyalásaink az országok többségével befejeződtek, vagy közvetlen befejezés előtt állnak. Különösen jelentős ebből a szempontból a Szovjetunióval közelmúltban lefolytatott tárgyalásunk, amelynek eredményeit igen nagyra értékeljük. A Szovjetunió szállításai az 1971—75-ös évekre biztosítják a magyar ipar és mezőgazdaság fejlesztéséhez szükséges energia- és energiahordozók importjának döntő részét. Jelentős mértékben elősegítik a magyar vaskohászat fejlesztését, mezőgazdaságunk műtrágyával való ellátását. Fafeldolgozó iparunk, papíriparunk, színesfémkohászatunk ugyancsak jelentős mértékű szovjet nyersanyagszállításokra alapozhatja a termelés bővítését. A Szovjetunióval és a többi szocialista országgal való gazdasági kapcsolataink erősítése ötéves tervünk realitásának legfontosabb biztosítéka. A terv realitásának hangsúlyozása mellett szeretném aláhúzni, hogy a terv céljainak valóra váltása mind a termelés, mind az elosztás szféráiban energikus és az eddiginél színvonalasabb egyéni és társadalmi munkát igényel. Meg kell teremteni a költségvetési egyensúlyt Gazdaságirányítási rendszerünkben gazdaságpolitikai céljaink megvalósulását nagymértékben tervszerű pénzgazdálkodással segítjük elő, és ebben fő szerepe az állami költségvetésnek van. Tervünk fő vonása, mindenekelőtt a gazdaság belső egyensúlya, ezért a költségvetés bevételeinek és kiadásainak szerkezetében és a költségvetés egyensúlyában jut kifejezésre. Tapasztalható még ma is az a múltból ismert törekvés, hogy a központi erőforrások iránti igényeket különböző szervek ugrásszerűen meg kívánják növelni a tervidőszak első évében, miközben azzal számolnak, hogy a központi erőforrásokhoz való hozzájárulásukat a tervidőszak utolsó éveiben fogják teljesíteni. Ha engednénk ezeknek a törekvéseknek, ez káros hullámzást vinne a gazdasági fejlődésbe, utat nyitna a spontaneitásnak, lehetetlenné tenné a költségvetés hatékony felhasználását a gazdaság tervszerű szabályozásában. Szeretném már most, az 1971. évi költségvetés országgyűlési tárgyalása előtt hangsúlyozni, hogy költségvetési kiadásaink növelésénél következetesen kell számba vennünk a bevételek növelésének reális lehetőségeit. Költségvetésünk jelenleg nincs egyensúlyban. Az egyensúlyt a következő öt év folyamán kell megteremtenünk. A törvény rögzíti a gazdasági szabályozás alapelveit A IV. ötéves tervről szóló törvényjavaslat új vonása, hogy nemcsak a terv célkitűzéseit, a megvalósítandó feladatokat tartalmazza, hanem a terv végrehajtását megalapozó szabályozó rendszer lényeges alapelveit is. A tervtörvény elfogadásával tehát a legmagasabb szintű jogszabály fogja az irányítás közvetlen és közvetett közgazdasági szabályozó eszközeinek lényegét, az ár-, pénzügyi, hitel-, bérpolitika, valamint a külkereskedelmi szabályozás alapelveit, a területi fejlesztés fő szabályozó eszközeit rögzíteni. A távlati célok jobb érvényesülése és az irányítás folyamatossága megköveteli, hogy az ötéves terv átfogóan és kellő mélységben konkretizálja a gazdaságpolitikai célokat, döntés történjék a fontosabb, egyedileg meghatározható kérdésekben és kialakuljanak a szabályozás rendszerének több éves, szilárd alapelemei, figyelembe véve, hogy továbbra is fontos szerep hárul az éves tervezésre, mint a gazdaságirányítás operatív eszközére. A III. ötéves terv teljesítésének tapasztalatait vizsgálva megállapítható, hogy a gazdaságpolitikai célok megvalósítása szempontjából a teljesítés a gazdaságirányítás bevezetett módszerei mellett, s a legfontosabb összefüggéseiben eléri, sőt meghaladja a tervezett mértéket. Az elmúlt két évben az éves tervek és a teljesítés egybevetése is azt mutatja, hogy népgazdaságunk tervszerűen fejlődött. A közgazdasági szabályozás hatékonynak mutatkozott a gyakorlatban (Folytatása a 4. oldalon)