Magyar Hírlap, 1970. november (3. évfolyam, 304-333. szám)
1970-11-01 / 304. szám
MIISYBR Hírlap HAZAI KÖRKÉP — FÓRUM 1970. NOVEMBER 1. VASÁRNAP 3 KÖZÉ LE TI DIP L OMÁCIA Algéria nemzeti ünnepén Losonczi Pál, az Elnöki Tanács elnöke táviratban üdvözölte Huari Bumedient, az Algériai Demokratikus és Népi Köztársaság miniszterelnökét, az Algériai Forradalmi Tanács elnökét. Algéria nemzeti ünnepe, az algériai nemzeti felszabadító harc megindulásának 16. évfordulója alkalmából. Péter János külügyminiszter táviratban köszöntötte Abdel Aziz Buteflika algériai külügyminisztert Magyar—mongol kulturális kapcsolatok Krajcsik Mihály, hazánk ulánbátori nagykövete október 30-án ünnepélyes keretek között átadta a Kulturális Kapcsolatok Intézete emlékplakettjét, és díszoklevelét Sz. Szoszorbaram mongol kulturális miniszternek, D. Isceren népművelésügyi miniszternek, D. Adilbisnek, a béke- és baráti szervezetek szövetsége végrehajtó bizottsága elnökének, L. Norovszambunak, a Mongol—Magyar Baráti Társaság titkárának és a mongol állami népi dal- és táncegyüttesnek a magyar—mongol kulturális kapcsolatok és a magyar kultúra mongóliai megismertetése terén végzett munkájuk elismeréseként. A SZOT elnöke Chilébe utazott Földvári Aladár, a SZOT elnökének vezetésével SZOT-küldöttség utazott Chilébe, a chilei szakszervezeti központ meghívására, dr Salvador Allende elnöki beiktatási ünnepségeire. Szalai Béla Kairóban Dr. Szalai Béla külkereskedelmi miniszterhelyettes vezetésével magyar kül■ kereskedelmi delegáció érkezett szombaton Kairóba. A magyar—egyiptomi tárgyalások eredményeként új műszaki, gazdasági együttműködési megállapodást írnak alá. A Thesat üdvözlő táviratot küldött a DÍVSZ kongresszusának Szombaton az Építők Rózsa Ferenc székházában, folytatta tanácskozását a Demokratikus Ifjúsági Világszövetség VIII. kongresszusa. Délelőtt négy tematikus bizottság látott munkához. Sergio Blancónak, a DÍVSZ argentin alelnökének vezetésével ülésezett az ifjúság jogaival foglalkozó munkacsoport. A hozzászólók kérték: a VIII. kongresszus tegye a világszövetség minden tagszervezetének feladatává, hogy munkájával, kezdeményezéseivel segítse elő az ifjúsági jogok chartájának kidolgozását. A rhodesiai Noko Molava elnökletével az ifjúság nemzetközi szolidaritásának kérdéseivel foglalkozó munkabizottság vitája során a felszólalók az elkövetkező négyéves időszakra számos világifjúsági építkezési akciót javasoltak; a többi között indítványozták, hogy indítsanak „A vietnami gyermekekért” jelszó jegyében világméretű gyűjtési akciót, építsenek iskolát a földrengés sújtotta Peruban, létesítsenek Szudánban ifjúsági központot. A nemzetközi együttműködés kérdéseivel foglalkozó bizottság Petrosz Behnam iraki küldött vezetésével kezdte meg tanácskozását. Varga József, a DÍVSZ magyar titkára vitaindító előadásában elmondta, hogy a DÍVSZ széles antiimperialista frontot szándékozik létrehozni. A felszólalók javasolták, hogy a DÍVSZ fejlessze kapcsolatait a különböző haladó, demokratikus nemzetközi szervezetekkel és mozgalmakkal. A szakosított irodák szélesítsék együttműködésüket más, az ifjúság különböző rétegeinek és korosztályainak problémáival foglalkozó nemzetközi szervezetekkel. Hangsúlyozták, hogy — az egyenjogúság alapján — bővíteni kell a kapcsolatokat az ENSZ különböző szakosított szervezeteivel. A legnagyobb érdeklődés annak a munkabizottságnak a tanácskozását kísérte, amelyben — Michel Jouet-nek, a DÍVSZ főtitkárának elnökletével — az ifjúsági világszervezet következő esztendőkre szóló konkrét akcióprogramját öntötték formába. A vitában felszólalók egyöntetűen megállapították: fokozni kell a fiatalok lendületét, jobban kell támaszkodni alkotókészségükre, szélesebb alapokra kell helyezni a demokratikus és haladó erők szolidaritási mozgalmát. Tömeggyűlések, tiltakozó felvonulások, nagyszabású demonstrációk százain kell megbélyegezni az imperializmust. Minden békeszerető erő kötelessége, hogy a tőle telhető legjobb módon küzdjön a szennyes indokínai háború befejezéséért, az agressziós USA-csapatok kivonásáért. A fiataloknak részt kell kérniük a közelkeleti béke megteremtéséért folytatott harcból, támogatniuk kell a gyarmati népek nemzeti felszabadító mozgalmait, s erőfeszítéseket kell tenniük az európai biztonsági konferencia mielőbbi összehívásáért. U Thant, az Egyesült Nemzetek Szervezetének főtitkára üdvözlő táviratban kívánt sok sikert a Demokratikus Ifjúsági Világszövetség VIII. kongresszusának. A DÍVSZ kongresszusa vasárnap a különböző szekciók ülésével folytatja tanácskozását. A vietnami szolidaritás utazó követe... Az ismert francia újságírónő, Madeleine Riffaud — a nemrég nálunk is megjelent „Észak-Vietnamban” című nagysikerű dokumentumriport szerzője — egy napig itt volt Budapesten, a DIVSZ- kongresszuson. Madeleine rendkívül vonzó jelenség — — a küldötteket, a tanácskozás minden részvevőjét elbűvölte közvetlenségével, természetességével. Barna pulóvert, nadrágot hord, haját copfba fonva viseli. — Nem a személyem a fontos — hárítja el a kérdéseket. Sem Vietnamba, sem Stockholmba, sem ide, a kongreszszusra — nem valamiféle szervezet küldötteként jöttem. Mégis úgy érzem, sokakat képviselek; mindazokat, akik felelősséget vállalnak jövőnkért, akik nem tudnak szótlanul elmenni, ha látják, hogy egyik embertársuk szenved... „A vietnami szolidaritás utazó követe” — mondták rólam, a minap. Tudom, hogy kevés amit teszek, de nem tudnék szembenézni önmagammal, ha nem így cselekednék. — Budapestre Stockholmból érkeztem, az USA háborús bűneit vizsgáló bizottság üléséről. A bizottság tagjai jószándékú tudósok, művészek, ismert közéleti személyiségek. S bár céljaik közösek , cselekedeteik között mégis sok az ellentmondás. A legutóbbi ülésen például néhány orvos és pszichológus meg akarta akadályozni, hogy tanúként kihallgassák a gyerekeket, mondván: ártana nekik, ha újból végig kellene élni szenvedéseiket. Amikor ezt a határozatot a világ másik feléből, rengeteg nehézség árán Stockholmba jutott vietnamiak megtudták, az egyik 11 éves kislány zokogva hozzám bújt: „Tízezer kilométert utaztam — hiába ?! Az anyámat, a falubelieket a szemem láttára ölték meg. A holttestek alá bújva menekültem... Miért nem akarnak meghallgatni?” Valóságos harcot — szópárbajt kellett vívni a hibás nézetek ellen. Felszólalásomban azt mondtam: „Akik itt állnak előttünk, a háborúban születtek. Nem volt gyermekkoruk — már harcosok!” Szerencsére nem egyedül vélekedtem így, és végül hosszú viták után győztünk. Napokon keresztül hallgattuk a vietnamiak tanúvallomásait. Úgy látszik, minden fórumon meg kell küzdeni azért, hogy az igazság kitudódhasson ...— Egy újságíró számára nincs annál nagyszerűbb feladat, mint a megismert tények segítségével közvetíteni az igazságot. Az emberek sokfélék, és természetes, hogy mindenkinek a saját problémája a legfontosabb. De a közömbösöket is harcba lehet szólítani, ha megismerik azt a valóságot, ami eddig személyes gondjaikat eltakarta. Sajnálom, hogy nem maradhatok tovább Budapesten, és nem ismerhettük meg jobban egymást az itt összegyűlt fiatalokkal. Barátaim ők, és szövetségeseim. Talán ha sokan egyszerre mondanak nemet az erőszakra, a szavuk messzebbre hallatszik ... Most Nürnbergbe utazom a szociáldemokrata párt ülésére, ahová haladó amerikaiakat is várunk. Utána pedig Genfbe, egy egészségügyi konferenciára, ahol a harmadik világ gondjairól lesz szó. B. K SZÖVETSÉG Szektarianizmus, politikai sematizmus, voluntarizmus, ultraradikalizmus az, (elnézést a sok idegen szóért, nem tudunk jobbakat), ha a munkásosztály élén álló kommunista párt egyetlen reakciós tömegnek tekinti a munkásosztályon kívüli egész társadalmat, ha lebecsüli vagy figyelmen kívül hagyja a lehetséges és nélkülözhetetlen szövetségeseket. Van azonban „ellensematizmus”, ellenkező előjelű voluntarizmus is. Az tudniillik, ha lemondunk a kommunista mozgalom önállóságáról, nem látjuk a különbséget közötte és más politikai erők, közötte és szövetségesei között. Semmiféle hátrányos megkülönböztetés, semmiféle fölényes lenézés nincs tehát abban, ha azt mondjuk, hogy a nemzetközi forradalmi munkásmozgalom és a vele szövetségben harcoló szélesebb antiimperialista front neve egy és ugyanaz és nem tehetünk közéjük egyenlőségi jelet. Nem logikai bűvészkedés azt mondani, hogy ha a kettő egy és ugyanaz lenne, nem lenne indokolható a kommunista pártok külön létezése. Ha azon az állásponton vagyunk, hogy a marxizmus—leninizmus a társadalmi (és nemcsak a társadalmi) valóság megismerésének és megváltoztatásának tudománya, akikor azzal is egyet kell értenünk, hogy a marxizmus adja a világról, a valóságról a leghűbb képet, még akkor is, ha a dogmatikus gondolkodás olykor megzavarja a tisztánlátást. Ám a dogmatizmust éppen úgy nem lehet marxizmusnak nevezni, mint a marxizmus ismeretelméleti alapjait támadó revizionizmust. Így világos — mármint akkor, ha ebben egyet lehet érteni —, hogy léteznek kommunista, azaz forradalmi munkáspártok, amelyek a tudományos marxista —leninista világnézet alapján állnak, s programjuk a szocialista társadalom megteremtése, a hatalomnak a nép által való megszerzése és a termelési eszközök társadalmasítása útján. E program elméleti alapjainak és a rajtuk nyugvó politikai gyakorlatnak szerves tartozéka a munkásosztály nemzetközi szolidaritása, azaz a proletár internacionalizmus, az igazságtalan háborúk elleni harc, és így az antiimperializmus is. Ez azonban egyúttal azt is jelenti, hogy a kommunista pártok programja mélységben és szélességben messze túlmegy az antiimperializmuson, több, gazdagabb és messzibbre tekintő annak A szocialista országok és a kommunista pártok saját országukon belüli és nemzetközi tevékenységükben is szövetségi politikát folytatnak. Számba veszik a lehetséges fegyvertársakat, azaz keresik és meg is találják azokat a társadalmi és politikai erőket, amelyeknek programban is megfogalmazott érdekei részben vagy egészben megegyeznek a kommunista pártok programjában foglaltakkal. Szövetségi politikát lehet rosszul folytatni, azaz eltaszítani, elhanyagolni, bizalmatlanul kezelni azokat, akik nem értenek mindenben egyet velünk. Volt erre példa a kommunista mozgalom történetében, a belpolitikában is és a külpolitikában is. Lehet azonban — és így is kell lennie — jól is folytatni a szövetségi politikát, azaz átmenetileg vagy véglegesen kialakítani a nézetek és a cselekvés egységét azokkal, akikkel egy vagy több kérdésben azonos érdekeket lehet találni és így megteremhető az egyetértés. Teljesen nyilvánvaló, hogy a szocialista országok, a kommunista pártok nemzetközi politikája a legtöbb ponton a világ nem kommunista antiimperialista erőinek politikájával találkozik. Ők tehát a szocialista országok és a kommunista pártok legbiztosabb, legszilárdabb szövetségesei. Így van ez annak ellenére, hogy a szocialista világon kívüli imperialista front eléggé árnyalható képet mutat és még differenciáltabb képet kapunk, ha az antiimperialista fronthoz tartozó országok belpolitikáját, a társadalmi fejlődés útjáról vallott felfogásukat vizsgáljuk. Nagyon rosszul tennék a szocialista országok és a kommunista pártok, ha monopolizálni akarnák az antiimperialista küzdelmet, hiszen ez egyértelmű lenne a nemzetközi méretű szövetségi politika súlyos eltorzulásával, lehetőségeinek elhanyagolásával, végső fokon a harc erőinek gyengítésével. Arról sincs szó, hogy a kommunista pártok vagy a szocialista országok lebecsülnék, vagy holmi útitársként kezelnék antiimperialista szövetségeseiket. Arról van szó, hogy a szocialista országok és általában a kommunista pártok — ha helyes politikát folytatnak — nagyobb tévedések és mindenesetre ingadozás nélkül vívják az antiimperialista harcot, mert marxista—leninisták és mert az imperializmusnak sem politikai, sem gazdasági befolyása nincs életükre, tevékenységükre. Mindeddig nem született a marxizmus-leninizmuson kívül más elmélet, amely bizonyítottan helyesebb, jobb irányt lenne képes mutatni és célravezetőbb politikai gyakorlatot tudna ajánlani az antiimperialista front erőinek. Azt sem valamiféle hegemonista törekvés vagy a politikai önteltség mondatja, hogy a szocialista világrendszer az antiimperialista küzdelem fő ereje. Inkább történelmi szerencsének kellene mondani, hogy ilyen fő erőről egyáltalán beszélhetünk. A Szovjetuniónak a második világháborúban aratott győzelme, a kínai forradalom győzelme, a szocialista világrendszer létrejötte nélkül szó sem lehetett volna a gyarmati rendszer széthullásáról. Ha a világ tizennégy országában nem a munkásosztály vezette dolgozó népé lenne a hatalom, és a nép nem rendelkezne e hatalom birtokában kimeríthetetlen gazdasági és legyőzhetetlen katonai erővel, nem lenne mire támaszkodniuk a függetlenné vált és függetlenségüket védelmező vagy érte még küzdő népeknek. Nem tesz kárt az antiimperialista szövetségi rendszer egységében és nem taszít el egyetlen őszintén antiimperialista erőt sem az, ha az objektív valóságnak megfelelően a szocialista világrendszert tekintjük az antiimperialista világfront fő erejének. Ezt az élet, a gyakorlat bizonyítja azzal, hogy a függetlenségüket védelmező, érte harcoló népek keresik a szocialista országok szövetségét. A fő erő államai, a Szovjetunió és a többi szocialista országok nem kényszerítik rá akaratukat szövetségeseikre, de segítik őket marxista-leninista valóságismeretükkel, tapasztalatukkal, gazdaságilag, és ha kell, fegyverrel is. A kommunista munkásmozgalom történetén végigvonul a küzdelem a párton belüli egységért és a szövetségesekhez való helyes viszonyért. A lenini álláspont az volt e küzdelemben, hogy mielőtt egyesülünk, határoljuk el magunkat. Lenin ezzel nem az elkülönülést, hanem a forradalmi munkáspárt, a kommunista párt eszmei és cselekvési egységét védelmezte és minden azt bizonyítja, hogy ebben is igaza volt. Mielőtt a kommunista pártok szövetségre lépnek, tisztázniuk kell, hogy ők maguk milyen állásponton vannak, meg kell teremteniük belső egységüket. Szövetségeseket csak ezután lehet keresni. Mindez éppúgy érvényes a belpolitikára, mint az imperializmus elleni küzdelemre. DARVASI ISTVÁN A szovjet kultúra napjai Belorusz vendégek Miskolcon Az Erkel Színházban Csajkovszkij Hattyúk tava című balettjének tegnapi előadásán Natalja Bresszmertnova és Nyikolaj Fagyejecsev, a Bolsoj Színház szólótáncosai mutatkoztak be. A világhírű vendégművészeket a közönség hosszan tartó tapssal köszöntötte. A szovjet delegáció egy csoportja J. I. Mihnyevicsnek, a Belorusz Szovjet Szocialista Köztársaság művelődésügyi miniszterhelyettesének vezetésével tegnap Miskolcra érkezett. A küldöttséget elkísérte dr. Simó Jenő művelődésügyi miniszterhelyettes. A szovjet vendégeket a megyei tanács székházában dr. Ladányi József, a megyei tanács elnöke fogadta, részt vett a fogadáson Deme László, a megyei pártbizottság titkára, Tok Miklós, Miskolc megyei jogú városi tanács elnökhelyettese, valamint dr. Kardos Sándor, a Borsod megyei Tanács Végrehajtó Bizottságának titkára is. A miskolci Nemzeti Színházban a vendégek részt vettek Leonyid Zorin A nagy karrier című darabjának előadásán. Kecskeméten díszbemutatón vetítették a Nagykorúság című üzbég filmet. Az eseményre a városba érkezett a film alkotógárdájának több tagja. A vendégeket Gyóni Lajos, a megyei pártbizottság titkára köszöntötte. A díszbemutató műsorában a kecskeméti Kodály-kórus szovjet zeneszerzők műveit szólaltatta meg. A kisipari szövetkezetek 1420 lakást építenek a Szamosközben Az ország minden részéből 125 kisipari szövetkezet dolgozik Szabolcs-Szatmár megye árvíz sújtotta területein az újjáépítésen. A kisipari szövetkezetek dolgozói vállalták, hogy október végéig ezer lakás építését fejezik be. A szövetkezeti ipar dolgozói állták szavukat. A legfrissebb jelentések szerint október utolsó napjára a vállalt ezer helyett 1033 lakást tettek lakhatóvá. Számos szövetkezet már végzett vagy néhány napon belül végez az építkezéssel. Mindent egybevetve a kisipari szövetkezetek december közepéig összesen 1420 lakást építenek fel a Szamosközben.