Magyar Hírlap, 1971. január (4. évfolyam, 1-31. szám)

1971-01-01 / 1. szám

Magyar Hírlap TUDOMÁNYPOLITIKA 1971. JANUÁRI, PÉNTEK 3 Készül a távlati tudományos kutatási terv Irtat Erdei Ferenc Az új országos távlati tudományos kutatási tervről — az MSZMP KB tudománypolitikai irányelveinek megfelelően — 1969 őszén hozott határozatot a kormány. Ezt követően 1970 júniusában jelent meg — közben volt az MTA átszervezése — az MTA elnöke és az OMFB elnöke együttes végrehajtási utasítása. Hogy kellően érthető legyen a távlati terv elkészítésének a menete is, céljai és jellege is, e tervezés néhány alapvető elemét szükséges ismertetni. Legalábbis a következőket. E mostani távlati kutatási terv — okulva a korábbi tapasztalatokból — „kevésszámú” országos kutatási feladat kiemelését írta elő. Emlékezzünk vissza: 1960-ban 73 „kutatási feladatot” tűztünk ki; ebbe szinte minden belefért, s tulajdonképpen nem is emeltünk ki semmit. Most csak annyit akarunk kiemelni, amennyire valóban országos erőket vagyunk képesek koncentrálni. Hogy pontosan mennyi lehet ez? A nemzetközi tapasztalatok szerint: tucatnyinál nem több. S az ilyen országos kormány-----szinten kiemelt kutatási feladatok szervező-ellenőrző felelőssége természetesen egy-egy minisztériumra, illetőleg főhatóságra hárul. A tudományos tervezésről szóló kormányhatározat másik fontos vonása, hogy megkülönböztet országos korlétány szintű és tárcaszintű kutatási feladatokat. Az utóbbiak az illető miniszter felelőssége alá tartoznak, s nem részei az országos távlati tudományos kutatási tervnek, csupán annak a mellékletében kerülnek regisztrálásra. Minden ágazati miniszter — és hasonállású főhatóság vezetője — 8—12 tárcaszintű kutatási feladatot, célprogramot alakít ki, amely ugyan nem kormányszintű, de amelyről esetenként beszámol a kormánynak, illetőleg tudománypolitikai szervének, a Tudománypolitikai Bizottságnak. Az ily módon kétféle szinten kiemelt kutatási feladatok jellegük szerint ismét kétfélék: vagy meghatározott célra irányuló kutatási programok, vagy általánosabban meghatározott kutatási főirányok. Az előbbiek országosan az OMFB,az utóbbiak az MTA elnöke hatáskörébe tartoznak. És a legnagyobb kérdés: a kiemelt kutatások anyagi-gazdasági feltételeinek a megteremtése. Itt két szélsőséges felfogás van. Egyik a tudomány művelői részéről: ők kifejtik a kutatandó feladatokat, s hozzáteszik, hogy ehhez ennyi és ennyi létszámra, munkatársra, műszerre és végeredményben pénzre van szükség, tehát ezt meg kell adni, ha eredményt akarunk elérni. A másik szélsőség, a gazdálkodó szervek részéről: minden szervnek megvan az állami költségvetése, illetőleg egyéb forrásai, azért koncentrálunk egyegy kiemelt kutatási feladatra, hogy az eszközöket is ezekre koncentrálják, s ne nyújtsanak be új számlát. A reálisan járható út nyilvánvalóan a kettő között van; a saját gazdálkodási körben kell jelenté-keny forrásokat koncentrálni a kiemelt kutatási feladatokra, s e mellett kell bizonyos központi alapnak is lennie a kiemelt kutatások anyagi fedezetére. Ilyen problémákkal birkózva folyik most maguknak a tervtanulmányoknak a kidolgozása. A téli hónapokban az a legfőbb dolgunk, hogy a kutatási terveket minél megalapozottabban állítsuk össze. Erre koncentráljuk erőinket, s ebben kérjük a tudományos testületek segítségét is. Versenyfutás a helyekért A harmadik fázis lesz 1971 áprilisától kezdve az MTA elnökének és az OMFB elnökének a felülvizsgáló munkája. Az előbbihez a kutatási főirányok, az utóbbihoz a kutatási programok futnak be ekkorra, s az ő feladatuk lesz — véleményükkel — továbbvinni a javaslatokat a kormány Tudománypolitikai Bizottságához. Ennek a döntése alapján válnak véglegessé a tervek — esetleg a Minisztertanács megerősítésével —, s ez alapon szervezik meg véglegesen a végrehajtást a felelős főhatóságok. Azután következnek a végrehajtás, a beszámolás és a felülvizsgálat évei. A jelenlegi időszakban azonban még az a nagy kérdés, hogy végeredményben mely kutatási feladatok kerülnek bele a távlati kutatási tervbe — vagy annak a mellékletébe —, s ezek kiválasztása során, milyen problémákat kell megoldani. Ha az országos, illetőleg a kormányszinten kiemelendő kutatási feladatokat nézzük, úgy csak kevésszámú kutatási programra, illetőleg kutatási főirányra gondolhatunk, nem több, mint 10—12-re. Nos, ezekért a helyekért nagy a versenyfutás. Többé-kevésbé eldőltnek tekinthető a következők bekerülése: a számítástechnikai eszközök és berendezések fejlesztése és alkalmazása; a fehérjeprogram, ami az emberi táplálkozási, illetőleg az állati takarmányozási fehérjeszükséglet kielégítésének új forrásai feltárására irányul; az emberi környezet védelme a technikai fejlődés és urbanizáció nyomán fellépő károsítások ellen. Mindezek világproblémák, s mi sem térhetünk ki előlük. De milyen további kutatási feladatokra kell ezeken túlmenően koncentrálni az erőinket? Messze vezetne ezek taglalása, maradjunk csak a Magyar Tudományos Akadémia mezőnyében, ez tudvalévően a természettudományokra és a társadalomtudományokra terjed ki. Természettudományok A természettudományok szférájában eléggé egyértelműen összehangzanak a megítélések, hogy országos szintű kiemelést érdemel egy téma az élő természet köréből, és egy másik az élettelen természet köréből. Az élő természet világában a kibontakozó biológiai tudományos forradalom alapjairól van szó, amit a szenzációk piacán „biológiai bombának” vagy „pokolgépnek” is neveznek. E körben annak a lehetőségnek a feltárásáról van szó, hogy befolyásoljuk az örökletességet, az ellenállóképességet, s egyáltalán képesek legyünk manipulálni biológiai folyamatokkal. Ez persze, a növény- és állatnemesítés, az emberi higiénia és gyógyítás szempontjából egyaránt óriási jelentőségű, s végeredményben félelmetes tudományos hatalom megszerzéséről és alkalmazásáról van itt szó. Ezt a témakört a szakemberek a bioreguláció problémakörének nevezik, s egyetértenek abban, hogy ennek a kutatásából mi sem maradhatunk ki. Az új, szegedi biológiai központ ennek a jegyében épült, s előrelátható, hogy ez lesz az Akadémia egyik országos szinten kiemelt kutatási főiránya. Az élettelen természet körében pedig a szilárdtestek kutatása foglalja el a központi helyet. Ez a fizikai és egyéb tudományokra kiterjedő anyagismeret az, ami az automatizálásban és a számítástechnikában, a „kibernetikus iparban”, a gépgyártás fejlesztésében és a műanyagok alakításában egyaránt alapvető jelentőségű. Ennek azországos kiemelésében nincsenek nagy viták. Xool I A koordinálásért felelősek A kutatások tervezése és szervezése azonban olyan operatív koordináló munkát kíván, amit a két főágazati testület — az MTA és az OMFB — nem vállalhat, hiszen ezek társadalmi, tudományos és műszaki fejlesztési fórumok. Ezért k kimondja a tervezésről szóló végrehajtási utasítás, hogy a tervezés — majd a figyelemmel kísérés és beszámolás — feladatát azok az államigazgatási szervek gyakorolják, amelyeknek erre kellő apparátusuk van. A nemzetközileg elfogadott öt tudományos ágazatnak megfelelően az állami koordinálásért felelős főhatóságok a következők : a társadalomtudományok és a természettudományok tekintetében az MTA főtitkára; a műszaki tudományos kutatások terén az OMFB speciális szerve (tanácsa); az agrártudományok vonatkozásában a MÉM; az orvostudományok vonalán az Egészségügyi Minisztérium. E szereposztás értelme: ki-ki a maga ágazati felelőssége területén állami koordináló szerve a kutatásoknak, bárhol folyjanak azok. És ezek feletti szinten érvényesül az Akadémia testületeinek általános elvi-módszertani befolyása, általános országos felelőssége a tudományok fejlesztéséért, a korszerű tudományos haladásért. Ebből folyik, hogy a távlati tudományos kutatási terv általános tudománypolitikai fejezetét az MTA elnöksége készíti elő. Ilyen alapokon indult meg az országos távlati tudományos kutatási terv elkészítése ez év nyarán. Minden vonalon sokoldalú előkészítő tevékenység folyik, s ezek hasonló jellegűek, illetőleg az előbbiekben vázolt irányba tartanak. Képet ad az előkészítő munkáról, ha beszámolok arról, hogy az MTA hivatala körében, a főtitkár felelősségével hogyan halad ez a munka. A mezőny áttekintése Az első fázis az volt, hogy még a nyár előtt áttekintettük a mezőnyt, vajon az Akadémia felelősségi területén*— tehát a társadalomtudományok és a természettudományok mezején — mely témakörök jöhetnek szóba akár kormányszintű, akár tárcaszintű kiemelésre, akár kutatási programként, akár kutatási főirányként. Ily módon végeredményben 17 kiemelésre ajánlott témakör került felszínre, körülbelül felesen a társadalom- és a természettudományok köréből. Mire törekedtünk akkor, s kikre támaszkodtunk? Ebben a fázisban az volt a fő törekvésünk, hogy semmi olyan kiemelkedő fontosságú támakör ki ne maradjon, ami az Akadémia felelősségi körében akár a társadalmi szükséglet, akár a tudományok fejlődése szempontjából lényeges. Ekkor még azt sem mérlegeltük, hogy melyik lesz kutatási főirány vagy kutatási program, azt sem, hogy melyik a természettudományok és a társadalomtudományok ágazatában, s azt sem, hogy mit lesz indokolt országos szintű kiemelésre javasolni, s mit tárcaszinten tartani. Ennek a törekvésünknek megfelelően támaszkodtunk a szükséges bázisokra: az MTA hivatala apparátusára, kutatóintézeteinkre, az MTA testületeire és tervhivatali-minisztériumi véleményekre. És természetesen sokféle más forrást is igénybe vettünk: a régi kiemelt akadémiai kutatási feladatokat, a távlati népgazdasági terv előtérbe került igényeit, a műszaki fejlesztés fő törekvéseit, s nem utolsósorban a gazdag nemzetközi tapasztalatokat a szocialista országokban is, a tőkés világban is, továbbá a különféle nemzetközi fórumokon. Mindent egybevetve, 1970 júniusában végül is 16 kiemelésre ajánlott témakört terjesztettünk az Akadémia elnöksége elé véleményezésre. Beható érdemi vita alapján mind a 16-ot helyeselte az elnökség, de még egyet ajánlott hozzá (az ország természeti erőforrásainak a vizsgálatát), s így lett 17. Sokoldalú vizsgálat A második fázis — az év nyarától az év végéig — az volt, hogy a 17 ajánlott témakört elkezdtük sokoldalúan vizsgálni, abból a szempontból, hogy melyek kiemelése és milyen szinten indokolt? Ez lényegében társadalmi-politikai szempontú mérlegelés, és ebben elsősorban nem szaktudományi véleményekre, hanem társadalmi, párt- és állami, politikai megítélésekre támaszkodtunk. Nagyon széles körű konzultációt folytattunk a javasolt 17 témakörben, s amikor az MSZMP Központi Bizottsága, a minisztériumok, a Tervhivatal és az OMFB illetékeseivel körültekintő mérlegeléseket végeztünk, kezdett kibontakozni a mezőny. De nehéz problémák is felszínre kerültek. Egyik ilyen a kutatókapacitás kérdése. Több esetben nagyon indokoltnak tűnt egy-egy kutatási feladat kitűzése, de kiderült, hogy a szükséges kutatókapacitás zömét ezután kellene megteremtenünk. Más szóval, akarunk valamit, szükségünk is lenne rá, csak éppen erőnk nincs hozzá. Más esetekben az vált nyilvánvalóvá, hogy indokolt a kiemelés, van is hozzá komoly kapacitásunk, de ez többféle és nehezen vonható együttműködésbe. Így került előtérbe a szervezés kérdése. Az, hogy ha az MTA felelőssége körében kiemelünk valahány kutatási feladatot, azok programjának a kidolgozását, valamint a szervezés-koordinálás munkáját kire bízzuk? A legegyszerűbb a helyzet, ha van egy tekintélyes központi intézet, mert akkor természetesen arra kell bízni. Ha azonban ilyen nincs, viszont van kéthárom jelentősebb, egymással versenyző intézet, akkor ezek valamilyen kooperációjára lehet bízni a programvezetést (titkárság, egyesülés stb.). Ha viszont ilyen szóba jöhető intézetek nincsenek, akkor intézetek közötti önálló titkárságot kell szervezni, akár telepítve helyileg egy intézethez, akár nem, de mindenképpen önálló koordináló felelősséggel. Az is kívánatosnak tűnik, hogy — bármilyen koordináló szerv esetében — a legilletékesebbekből olyan tanácsot hozzunk létre, amely a kutatási feladat irányító testülete szerepét tölti be. Társadalomtudományok De mit lehet és kell tenni a társadalomtudományok terén? Itt sok témakör verseng egymással, s ezek körül ma még eldöntetlen viták zajlanak. Hogy milyen kutatási feladatok vannak előtérben, annak a felsorolása is elég érdekes. A következők: a tudományos-technikai forradalom társadalmi-gazdasági hatásai; középtávú világgazdasági prognózis; a gazdaságpolitika tudományos megalapozásának a problémái; a társadalmi rétegződés és az életmód változásai, s mindezekkel együtt a tudatok alakulásai; az iskola és a társadalom, illetőleg a pedagógiai problémák; a közigazgatás korszerű fejlesztése; a szocialista vállalat komplex vizsgálata. Nem lesz könnyű ezek közül választani. A döntéshez mindenesetre a társadalmi szükségletet, szocialista fejlődésünk történeti érdekeit, s maguknak a problémáknak az objektív súlyát is figyelembe kell venni. És még az is lényeges a döntésnél, hogy közvetlenebb vagy távolabbi érdekeket akarunk-e inkább kielégíteni. Ha az előbbieket helyezzük előtérbe, akkor olyan kutatási főirányokat kell kiemelnünk, amelyek közelebbi célok elérésének a tudományos megalapozását szolgálják, s ilyenek mindenesetre a szocialista vállalat és a közigazgatás vagy az iskola problémái. Felkészülés: 1971 végéig Még egy év van a végleges döntésig, de ebbe már az is beleértendő, hogy 1971 vé- géig a kellő felkészülés is megvalósuljon. Addig tudományos és politikai, illetőleg tudománypolitikai fórumokon egyaránt hevesen vitatkozunk ezekről, elsősorban arról,hogy milyen kutatási feladatokat emeljünk ki országosan. Elgondolható, hogy nem kevésbé felelős mérlegelésre van szükség a tárcaszintű kiemelések tekintetében. De ez már az egyes szakmák és ágazatok szűkebb körében folyik, bár ott is viszonylag széles szakmai körökben. A legtöbb országos hatóság területén már eddig is kialakultak bizonyos tárcaprogramok. Most ezek felülvizsgálata és a legfőbb társadalmi szükségletek, népgazdasági célok szempontjából való mérlegelése és kiegészítése folyik. Ugyanilyen mérlegeléseket folytatunk a Tudományos Akadémia körében is a tárcaszinten kiemelendő kutatási feladatok tekintetében. Még nem látjuk előre, hogy végül is hogyan fogunk dönteni, de egy máris bizonyos: már most, a tervezés időszakában, az előkészítő tanácskozások és viták során közelebb kerültünk az élő társadalmi szükségletekhez, a sürgető történeti igényekhez. És ez biztató kezdet. Ha lesz erőnk, türelmünk és önfegyelmünk ahhoz, hogy következetesen végighaladjunk a tervezés fázisain, s közben még régebbi tévedések veszélyeit is el tudjuk kerülni, akkor végül is jó országos távlati tudományos kutatási terv fog elkészülni. És ha ez sikerült, akkor ennek a megvalósításához is biztató várakozásokat fűzhetünk.