Magyar Hírlap, 1971. január (4. évfolyam, 1-31. szám)
1971-01-14 / 14. szám
Magyar Hírlap NÉPGAZDASÁG - VILAGGAZDASAG 1971. JANUÁR 14. CSÜTÖRTÖK 1 Fogyasztói árak, árrendszer (4.) Mi határozza meg az árak színvonalát? Cikksorozatunkban eddig az áralakulás többé-kevésbé gyakorlati összefüggéseit elemeztük. Befejezésül — teljességre természetesen nem törekedve — megkíséreljük a kérdés elvi oldalait összegezni. Fogyasztás, termelés Az életszínvonal növekedése szempontjából valamennyiünk számára fontos kérdés: mi határozza meg a fogyasztói árszínvonalat? Általánosságban elmondható, hogy a fogyasztói árszínvonal elsősorban az ország gazdasági fejlettségének függvénye. Csak azt fogyaszthatjuk el, amit megtermeltünk, tehát a fogyasztói árszínvonal meghatározásának legfőbb követelménye, hogy a meglevő fogyasztási cikkek árának összege, a fogyasztói árualap nagysága forintban megegyezzék a lakosság jövedelmével. Ennek az egyensúlyi követelménynek az érvényesülése egyfelől természetesen a jövedelmek alakulásától függ. E pillanatban azonban fontosabb számunkra az, hogy az egyensúlyi helyzet milyen árképzési módszer segítségével érhető el. Kiindulópontunk a nemzeti jövedelem. Közismert, hogy ezt felosztjuk fogyasztási és felhalmozási részre. Csakhogy a lakosság többsége nem vesz részt közvetlenül a fogyasztási cikkek termelésében. Egy részük közvetve vagy közvetlenül beruházási javakat termel, más részük pedig állami vagy társadalmi feladatokat lát el (egészségügyi, államapparátus, honvédelem stb.). Másoknak pedig, például a nyugdíjasoknak, eltartottaknak van jövedelmük, de a termelésben már nem vesznek részt. A fogyasztási javak aröszegének a lakosság jövedelmével úgy kell egyensúlyban állnia, hogy ez utóbbi rétegek jövedelme is elkölthető legyen fogyasztási javakra. A szocialista társadalmi rend alapvető sajátossága, hogy a termelt javakat a végzett munka társadalmi hasznossága alapján osztja fel. E törvényszerűség érvényesülését a bér-, a jövedelem- és az árpolitika együttesen határozzák meg. Az elv egyrészt az, hogy mindenki lehetőleg munkája szerint részesedjék a pénzjövedelmekből, másrészt, hogy egyidejűleg az árak is a termelőmunka arányait fejezzék ki. Ez nálunk még nem érvényesül teljesen, hiszen a korábban megmerevedett árakon csak fokozatosan lehet változtatni. Másrészt életszínvonal-politikai meggondolások ma is szükségessé teszik, hogy a fogyasztói árakban ne érvényesítsük mindenütt a ráfordításokat Dotáció, forgalmi adó A lakosság különböző rétegei más-más fogyasztási cikkekre költik el jövedelmüket. Ez módot ad az államnak arra, hogy — ha egyes rétegek életszínvonalának szempontjából szükséges — az árak megállapításánál ne vegye tekintetbe a valóságos ráfordításokat. Az alacsony keresetűek például jövedelmük legnagyobb részét létfenntartási cikkekre költik. Ha az állam e cikkek árait a többihez képest alacsonyan tartja, akkor mérsékli a jövedelemelosztásból adódó életszínvonal-különbségeket, s növeli a kisebb jövedelműek vásárlóképességét a jobban keresők terhére. Erre az árpolitikai lépésre a fejlettségnek viszonylag alacsonyabb szintjén van szükség, de később is csak óvatos változtatásokat lehetmegengedni. Jelenleg nálunk dotálják jó néhány fogyasztási cikk — például a kenyér, a liszt, a tejtermékek, a zsír és az étolaj, a húskészítmények, a baromfi, a tüzelőanyagok, a személyszállítás —k árát, valamint a lakbért és néhány más szolgáltatást. Ugyanakkor forgalmi adóval terhelnek más termékeket, elsősorban élvezeti cikkeket, hogy a dotáció fedezetét megteremtsék. A nagycsaládok életszínvonalának emelésére szolgál, hogy viszonylag alacsony a gyermekholmik, a tanszerek, az oktatás és a játékok, valamint más, ezzel kapcsolatos fogyasztási cikkek ára. Az életszínvonal szempontjából, igen jelentős az egészségügyi és a kulturális szolgáltatások árának alacsony színvonala is. Ezeknek terhét a társadalom közösen viseli, s az egyén esetenként ingyen vagy kis költséggel jut hozzá a gyógyszerekhez, netán a mozijegyhez. Miből? Természetesen az államilag támogatott alacsony árak költségvetési teherként jelentkeznek, amelynek kiegyenlítéséről valamilyen módon gondoskodnunk kell. Ez vagy úgy történik, hogy egyes cikkek árát magasabban állapítják meg (lényegében ez a helyzet a szesz, a dohány és más élvezeti cikkek, de még a ruházati termékek esetében is), vagy pedig úgy, hogy a kifizetett bérek összegét kénytelenek vagyunk alacsonyabbra szabni. Amikor tehát a hazai áron húst veszünk, gondoljunk arra, hogy emiatt más cikkeket drágábban kapunk meg, s ugyancsak emiatt valamivel alacsonyabb is a pénzbeli jövedelmünk. Emellett természetesen gazdasági szempontból sem mindegy, hogy valamilyen terméket olcsóbban adunk-e, mint amennyi munkát ráfordítottunk. De az életszínvonal-politikai meggondolásokból eredő áreltérítések gyakran háttérbe szorítják a gazdasági megfontolásokat. Az államnak az ilyen típusú áreltérítéseket mégis mindaddig alkalmazni kell, amíg jelentősek azok az okok, amelyek szükségessé teszik. Fokozatosság A közgazdasági követelményeknek megfelelő árrendszer kialakítása — amely mélyreható árreformot feltételez — sokévi munkát kíván. Az árreform csak úgy mehet végbe, ha egyetlen számottevő lakosságicsoport életszínvonal-emelését sem korlátozza, s hatékonyságának feltétele a kínálat jelentős bővülése, ami viszont csak anyagi lehetőségeink növelésével biztosítható. A fogyasztói árreform valamennyi feladatát nem oldhatjuk meg a közeljövőben. Fő arányaiban húsz éve alig módosult árrendszerünk radikális korszerűsítése rendkívül nagyarányú ármozgást vonna maga után. Ezért az árpolitikai intézkedéseket csak megfontoltan, az életszínvonal-emelés előirányzatainak teljesítésével együtt lehet megvalósítani. A gazdaságpolitika célja az, hogy ösztönözze az árcsökkenéseket ott, ahol erre lehetőség van, és elejét vegye az indoklatlan áremelkedésnek, de ne akadályozza a fejlődéssel szükségképp együttjáró vállalati áremeléseket Lovász Péter horizont • HORIZONT • horizont A Hatok és Nagy-Britannia tárgyalásai Brüsszelben folytatódtak a Nagy-Britannia közös piaci tagságáról tavaly megkezdődött tárgyalások. Sir Con O’Neill, Nagy-Britannia képviselője sürgette, hogy fogadják el országa javaslatait arról, milyen mértékben kell majd hozzájárulnia a Közös Piac költségvetéséhez. Szerinte a tárgyalások megszakadhatnak, ha túlságosan sokat kívánnak a tagállamok. Amint ismeretes, Nagy-Britannia azt javasolta, hogy a Közös Piac költségvetéséhez való hozzájárulásának aránya 13— 15 százalék legyen. (Az Európai Közösségek Bizottsága 20—25 százalékot javasolt.) Sir Con O’Neill a kedditárgyaláson kijelentette, hogy az ilyen arányú hozzájárulás azt jelentené: a Közös Piac jelenlegi tagállamai ennél kevesebbet fizetnének, és ugyanakkor nyernének a mezőgazdasági kivitelen. A lengyel szénbányászat felajánlása A lengyel szénbányászok képviselőinek Rybnikben megtartott nagygyűlésén az egész ország népgazdasága szempontjából jelentős kezdeményezés született. A LEMP felhívására a bányászok vállalták, hogy az idén 900 ezer tonna kőszenet termelnek terven felül. A vállalás jelentőségét értékelve a Trybuna Ludu kommentárjában kiemeli, hogy az idei terv 144,1 millió tonna szén kitermelését irányozta elő. A mostani felajánlással az évi termelés várhatóan meghaladja majd a 145 millió tonnát. Nissan-gyár az EAK-ban? A DPA hírügynökség jelentése szerint a japán Nissan Motor Company személygépkocsi-alkatrészeket összeszerelő üzemet kíván létesíteni az Egyesült Arab Köztársaságban. A cég kérelmével rövidesen az EAK kormányához fordul. A Nissan Motor Company szóvivője koraiak minősítette azokat a japán sajtójelentéseket, amelyek közölték, hogy három éven belül 20 ezer személygépkocsira kell növelni a tervezett üzem évi terhelési kapacitását. Kínai kormányküldöttség Ceylonban Paj Hsziang-kuo külkereskedelmi miszter vezetésével kínai kereskedelmi kormányküldöttség utazott Ceylonba. Befejeződött a moszkvai banktanácskozás A hitelpolitikáról és az alaptőkéről Moszkvában szerdán befejeződött a Nemzetközi Beruházási Bank tanácsának második ülése, amely jóváhagyta a bank hitel- és kamatpolitikájának elveit. A jegyzőkönyvet Bulgária, Csehszlovákia Lengyelország, Magyarország, Mongólia, Német Demokratikus Köztársaság, Románia és a Szovjetunió képviselői írták alá. A szocialista országok megállapodtak abban, hogy január végéig a megállapított arányok szerint 175 millió transzferábilis rubelt fizetnek be, ezen belül 52,5 millió rubelt szabadon átváltható valutában vagy aranyban. A tanács ülésének résztvevői meghatározták a bank irányító struktúráját és státusait az 1971-es évre, megállapították a bank alaptőkéjéhez való hozzájárulások rendjét és határidejét. A bank alaptőkéje egymilliárd transzferábilis rubel, ennek csaknem egyharmada szabadon átváltható valuta vagy arany. A jegyzőkönyv ünnepélyes aláírásakor ■ a bolgár nemzeti bank elnöke üdvözöli Románia küldöttségét a Nemzetközi Beruházási Bankba való belépésük alkalmából. Romániát, mint hírül adtuk, kedden egyhangúlag felvették az új pénzügyi és hitelszervezetbe. Bővülő választék Több ruházati cikket a könnyűipar A textil- és ruházati ipartól 1971-ben, a negyedik ötéves terv első esztendejében elsősorban a jó minőségű, korszerű áruk választékának bővítését, és néhány keresett cikkeik időnkénti hiányának megszüntetését várják a fogyasztók. Idén a tavalyinál négy százalékkal több, mintegy 28,5 milliárd forint értékű árut kér a belkereskedelem. A Könnyűipari Minisztériumtól kapott tájékoztatás szerint a vállalatok többségének termelési és belföldi szállítási előirányzata — az importlehetőségeket is figyelembe véve — általában biztosítja az 1971. évi belkereskedelmi forgalomhoz szükséges árufedezetet A felsőkonfekció-kereslet kielégítéséhez szükséges kapacitást a szövetkezeti és a helyiipari vállalatokkal együtt biztosítják, de a kötött felső- és alsóruházati Cikkek választékának bővítéséhez még számottevő importra van szükség. A vállalatok 1971. évi előirányzataiból kitűnik, hogy a pamutipari gyárak többsége 1970-hez képest 5—10 százalékos termelésnövelést tervez, s előreláthatólag mintegy 44,6 millió négyzetméternyi terméket ad át a belkereskedelemnek. Ebből 26,6 millió négyzetméter az ágyneműanyag, 3 millióval több, mint amennyi tavaly a boltokba került. A tervezett termékmennyiség a számításba vett importtal együtt fedezi a várható szükségletet. A Győri Textilipari Vállalat 1971-ben 4 millió 300 ezer pelenkát ad a belkereskedelemnek, 20 százalékkal többet, mint 1970-ben. A gyapjúipari vállalatok 10,7 millió négyzetméternyi anyagot szállítanak, amiből a múlt évinél 11 százalékkal többet adnak a konfekcióiparnak. A Magyar Gyapjúfonó 10 százalékkal növeli az olcsó cikkek — kártolt gyapjú, műszál, férfi és női ruhaszövet — mennyiségét A selyemipar szerény tervekkel dolgozik, mert a kereskedelmi készletek alakulása és a várhatóan mérsékelten növekvő forgalom az elmúlt évinél néhány százalékkal kevesebb selyemáru szállítását igényli. Jóval dinamikusabb — 13 százalékos — termelésnövekedést tervez a kötszövőipar. Férfi-, női és gyermekpulóverekből, pólóingből, garbóból, mellényből, kardigánból mégsem képes teljes egészében fedezni az igényeket, ezekből a cikkekből importra szorulunk. Ugyanez a helyzet a női és gyermek-harisnyanadrágoknál, noha a Budapesti Harisnyagyár csaknem 50 százalékkal növeli az idén a belföldi értékesítést. A három nagy ruhaipari vállalat közül a Vörös Október Férfiruhagyár termelési előirányzata alig haladja meg a tavalyit. Ennek megfelelően mérsékelten növeli a belkereskedelmi értékesítést is; az idén 10 ezerrel több férfiöltöny és 15 ezerrel több férfinadrág kerül a boltokba, mint tavaly. A zalaegerszegi és a kaposvári ruhagyár néhány százalékkal több gyermekruházati cikket ad a belkereskedelemnek. Pénzosztás márciustól Mennyi nyereségrészesedés várható? (Folytatás az 1. oldalról.) A KÖNNYŰIPARI MINISZTÉRIUM vállalatainál előzetes számítások szerint, az 1969. évi visszaesés után 1970-ben csaknem 20 százalékkal nőtt az átlagos nyereség, s ezzel az 1968. évi jó eredményeket is túlhaladták. A siker fő forrása, hogy a termelést 5 százalékkal növelték, mégpedig úgy, hogy időközben a munkáslétszám egy százalékkal csökkent. Vagyis a termelékenység erőteljesen javult. Év végi részesedésként átlagosan IS—19 napi bérnek megfelelő összeget fizetnek ki, az átlagot azonban túlhaladja a rövidáru-, a nyomda-, a kötszövő- és a ruhaipar. Elmarad viszont az átlagtól a pamut-, a lenkenderipar. 1970-ben egyébként a könnyűipari tárca egyetlen vállalata sem volt veszteséges. 4—5 vállalatnál azonban az átlagot jóva meghaladó bérfejlesztés csaknem teljes egészében felemésztette a részesedési alapot, így legfeljebb a tartalékalap felhasználásával fizethetnek év végi részesedést A MEZŐGAZDASÁGI ÉS ÉLELMEZÉSÜGYI MINISZTÉRIUMTÓL kapott információk szerint az élelmiszeripari trösztök és vállalatok árbevétele előzetes adatok szerint mintegy 6 milliárd forinttal haladta túl az 1969. évit. Elsősorban a hús-, a tej-, a baromfi-, valamint a gabonafeldolgozó ipar értékesített jóval több árut, mint az előző évben. Mindöszsze három szakma — a konzerv-, a cukor- és a likőripari árbevétele maradt el a tavalyitól. A nyereség összességében az előző évihez hasonló, vagy annál valamivel alacsonyabb, öt vállalatnál számítanak nyereségnövekedésre, másutt kisebbnagyobb mértékben csökkent a nyereség, aminek elsősorban a rossz időjárás, a természeti csapásokkal járó nyersanyag- és alapanyagellátási problémák az okai. Az év végi nyereségrészesedés az élelmiszeriparban várhatóan átlagosan néhány nappal kevesebb lesz, mint az előző évben. Ezt a csökkenést az egyéni jövedelmeknél részben pótolta a tavaly végrehajtott, az előző évinél nagyobb mértékű bérfejlesztés. AZ ÉPÍTÉSÜGYI ÉS VÁROSFEJLESZTÉSI MINISZTÉRIUM vállalatai tavaly a termelést — a tervnek megfelelően — 7 százalékkal növelték. Az építőipari árszínvonal is a számított keretek között, átlagosan 2—3 százalékkal emelkedett, s ezen belül a szabad árformába tartozó munkák árszintje — 4—5százalékkal nőtt. A nyereség azonban nincs arányban a bevételek emelkedésével, mert az anyag- és fuvarköltségek növekedése felemésztette a haszon egy részét, s így valamelyest csökkent az építőipari rentabilitása. Az ágazatban képződő nyereség végeredményben túlhaladta az előző évit. A vállalatok a lehetőségekkel élve, a nyereségrészesedés terhére már év közben növelték a dolgozók keresetét. A bérek év közbeni javítása miatt mintegy 10 százalékkal kevesebb lesz ugyan a felosztható év végi részesedés, a személyi jövedelem növekedése azonban túlhaladja a négy százalékot. Fokozódó magyar-finn áruforgalom A Külkereskedelmi Minisztériumban most összesített előzetes adatok szerint a magyar—finn áruforgalom értéke tavaly első ízben haladta meg a 20 millió dollárt. A korábbi években tapasztalt forgalomingadozás után 1969-ben és 1970-ben az áruszállítások fellendültek. A magyar vállalatok tavaly 10 millió dollár értékű árut exportáltak Finnországba és onnan 10,3 millió dollár értékben vásároltak különböző termékeket Új áruházak Zalában Zalaegerszegen új áruházak és üzletsorok épülnek, illetve nyílnak. Szerdán a város központjában két új áruház építését kezdték meg. A Centrum Áruház és a lakberendezési áruház építési költsége 42 millió forint. Mindkettő 1973-ban nyitik meg.