Magyar Hírlap, 1971. április (4. évfolyam, 91-119. szám)
1971-04-23 / 112. szám
MOGYAR HÍRIBP __K| 'H ) HAZAI KORKÉP FORUM (4 l)mp. .. \fAU 1971. ÁPRILIS 23. PÉNTEK 3 Átadta megbízólevelét a Kongói Népi Köztársaság első magyarországi nagykövete Losonczi Pál, a Népköztársaság Elnöki Tanácsának elnöke csütörtökön fogadta Julien Boukambou rendkívüli és meghatalmazott nagykövetet, a Kongói Népi Köztársaság első magyarországi nagykövetét, aki átadta megbízólevelét A megbízólevél átadásánál jelen volt Cseterki Lajos, az Elnöki Tanács titkára, Hollai Imre külügyminiszter-helyettes, dr. Nagy Lajos, a Külügyminisztérium protokollosztályának vezetője és Pesti Endre vezérőrnagy. Julien Boukambou nagykövet megbízólevelének átadásakor beszédében tolmácsolta Marien N’Gouabi elnök jókívánságait, valamint Kongó népének, pártjának és kormányának testvéri üdvözleteit majd így folytatta: — Az 1963. augusztusi forradalmat követően a kongói nép nem a kapitalista utat választotta. A kongói nép elhatározása, hogy szocialista társadalom felépítésén munkálkodjék, lehetővé tette országunk számára, hogy kiszélesítse látókörét a szocialista tábor felé. Ma, hála ennek az elhatározásnak és a kétoldalú együttműködésnek, országunk számos diákja tanul a szocialista országokban. A magyar nép huszonhat évi, tapasztalatokkal és tanulságokkal teli harc után könnyen megérti, hogy a népünk által választott út Kongót Közép-Afrikában a nemzetközi imperializmus első számú céltáblájává tette. Országunk immár hét éve célpontja ellenséges erők állandó támadásainak, amelyek arra irányulnak, hogy kérdésessé tegyék a forradalmi vívmányokat. Az imperialisták és kiszolgálóik minden támadásnál vereséget szenvedtek a kongói néptől. — 1969. december 31-e döntő lépés dátuma: ekkor teremtette meg népünk a Kongói Munkapártot, azt a proletárpártot, amelynek céljait és cselekvését a marxizmus—leninizmus hatja át. Excellenciád fel tudja mérni ennek az elkötelezettségnek a fontosságát és súlyát, aminek révén Kongó azoknak az országoknak a táborába lépett, amelyek elszántan harcolnak az embernek ember általi kizsákmányolása megszüntetéséért. Ez kihívás az imperializmussal szemben. — A bennünket összekötő mostani ünnepélyes aktus új szakaszt jelent a magyar-kongói kapcsolatokban. E kapcsolatok olyan időpontban fűződnek szorosabbra, amikor a nemzetközi problémák megkövetelik a béke- és igazságszerető, haladó erők összefogását, azt, hogy megállapodjanak egy közös stratégiában, amely gátat vet az elnyomásnak és elősegíti a népek felszabadítását. Losonczi Pál a nagykövet beszédére válaszolva a többi között hangsúlyozta: — A Magyar Népköztársaság és a Kongói Népi Köztársaság közötti aktív diplomáciai kapcsolatok most veszik kezdetüket, a kongói nép hősi küzdelme és sorsának alakulása azonban nem ismeretlen előttünk. Népünk — amely az MSZMP vezetésével, a marxizmus—leninizmus általános érvényű eszméinek alkotó alkalmazásával lerakta országunkban a szocialista társadalmi rend alapjait — nagy rokonszenvvel és elismeréssel kíséri a Kongói Népi Köztársaság népének, kormányának, a Kongói Munkapártnak országa függetlenségének megszilárdításáért, a kizsákmányolástól mentes szocialista irányú gazdasági és társadalmi fejlődésért vívott eredményes harcát. — Az imperializmus — agresszív természetének megfelelően — a neokolonialista erők és reakciós kiszolgálóik segítségével folytatja próbálkozásait a függetlenné vált országok haladó irányú fejlődésének visszafordítására. Népünk és kormányunk határozottan követeli az imperialista agressziók és azok következményeinek felszámolását, ugyanakkor síkraszáll a vitás kérdéseknek a függetlenség és szuverenitás tiszteletben tartása alapján, tárgyalások útján való rendezéséért. — A Magyar Népköztársaság kormánya és népe támogatja a nemzeti felszabadítási mozgalmakat, a gyarmatok felszámolásáért küzdő erőket, követeli a faji megkülönböztetés minden formájának megszüntetését. — Közös fronton harcolunk tehát a Kongói Népi Köztársaság népével és kormányával, s azonosak a nézeteink a nemzetközi viszonyok megjavításáért, valamint a népek haladásának támogatásáért vállalt felelősségünket illetően. — Őszinte megelégedéssel és örömmel állapítom meg, hogy a Magyar Népköztársaság és a Kongói Népi Köztársaság közötti baráti kapcsolatok fejlesztésére számos lehetőség mutatkozik. Közösen kell azon munkálkodnunk, hogy egymás eredményeit és problémáit még jobban megismerve, népeink és országaink kölcsönös érdekeinek megfelelően az együttműködés mind szélesebbé, mind gyümölcsözőbbé váljék. — Köszönetemet szeretném kifejezni azokért a jókívánságokért, amelyeket Marien N’Gouabi elnök úr őexcellenciája, a kongói nép és pártja, valamint kormánya nevében tolmácsolt. Kérem önt, továbbítsa Marien N’Gouabi elnök úr személyes boldogságára, a testvéri kongói nép újabb sikerére, pártjának és kormányának felvirágozására irányuló legőszintébb jókívánságaimat. A megbízólevél átadása után a nagykövet bemutatta Losonczi Pálnak a kíséretében megjelent Anatole-Guy Moyascko első titkárt. Az Elnöki Tanács elnöke szívélyesen elbeszélgetett a nagykövettel, aki ezután a Hősök terén megkoszorúzta a magyar hősök emlékművét. közéleti diplomácia Az MSZMP KB üdvözlete az NSZEP KB-hoz A Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizottsága táviratban üdvözölte a Német Szocialista Egységpárt Központi Bizottságát, a párt valamennyi tagját, az NSZEP megalakulásának 25. évfordulója alkalmából. Az MSZMP KB üdvözlete a norvég kongresszushoz Az MSZMP Központi Bizottsága táviratban üdvözölte a Norvég Kommunista Párt 23-án megnyíló XIII. kongresszusát. Losonczi Pál távirata Józef Cyrankiewiczhez Losonczi Pál, az Elnöki Tanács elnöke táviratban üdvözölte Józef Cyrankiewiczet, a Lengyel Népköztársaság Államtanácsának elnökét, 60. születésnapja alkalmából. Nyers Rezső látogatása a Magyar Államvasutaknál Nyers Rezső, az MSZMP Politikai Bizottságának tagja, a Központi Bizottság titkára, Klézl Róbertnek, az MSZMP KB gazdaságpolitikai osztálya helyettes vezetőjének társaságában csütörtökön látogatást tett a MÁV vezérigazgatóságon, Kőbánya teherpályaudvaron és a Ferencvárosi pályaudvaron. Nyers Rezsőt dr. Mészáros Károly miniszterhelyettes, a MÁV vezérigazgatója tájékoztatta a vasút személy- és áruszállítási feladatairól, a vasút korszerűsítési munkáinak helyzetéről. A KB titkára megtekintette Kőbánya teherpályaudvaron a vasútépítés korszerű technológiáját, majd a Ferencvárosi pályaudvar munkáját. Találkozott vasutas dolgozókkal, akik tájékoztatták munkájuk eredményéről és problémáikról. Sajtókonferencia Dumitru Turcus, a Román Szocialista Köztársaság budapesti nagykövete csütörtökön — a Román Kommunista Párt megalakulásának 50. évfordulója alkalmából — sajtókonferenciát tartott. Magyar—osztrák sajtókapcsolatok A bécsi magyar sajtóiroda megnyitása alkalmából csütörtökön az osztrák fővárosba érkezett dr. Bányász Rezső, a Külügyminisztérium sajtófőosztályának vezetője. A délutáni órákban hivatalában kereste fel dr. Friedrich Mezniket, a Szövetségi Sajtószolgálat vezetőjét és dr. Wolfgang Schallenberget, az Osztrák Külügyminisztérium sajtófőosztályának vezetőjét és beszélgetést folytatott a magyar—osztrák sajtókapcsolatokról. Az idén július 23-tól augusztus 2-ig nyitva tartó Győri Ipari Kiállítás és Vásár iránt igen nagy az érdeklődés. Eddig 84 vállalat jelentette be részvételét. A vásár rendezői két, egyenként 200. Lenin-ünnepségek vidéken Lenin születésének 101. évfordulója alkalmából csütörtökön a diósgyőri Lenin Kohászati Művek főbejárata előtti park Győri vásár illetve 250 négyzetméter alapterületű fémvázas pavilont vásároltak a Kecskeméti Fémmunkás Vállalattól és a Szombathelyi Állami Tangazdaságtól. Az idén valóságos pavilonvárost építenek fel, ban, a Lenin-szobornál ünnepi nagygyűlést rendeztek a kohászati művek és a Diósgyőri Gépgyár dolgozói. Az ünnepségen Nagy Mária, az MSZBT országos főtitkára átadta a diósgyőri Lenin Kohászati Művek, valamint a Diósgyőri Gépgyár MSZBT-tagcsoporjainak az MSZBT- tagságról szóló okiratot. Nagygyűlések, koszorúzási ünnepségek voltak még Egerben, Kaposvárott, Szolnokon, Pécsett, Komlón, Szombathelyen és Dunaújvárosban. FELELŐSSÉG Százkét párt és mozgalom képviseltette magát Moszkvában — ily sokféle vendég, ilyen sok helyről, még soha nem érkezett SZKP-kongresszusra. Bár nagy többségük kommunista küldött volt, a delegációk csaknem negyede nemzeti demokratikus vagy baloldali szocialista párt, illetve felszabadító mozgalmak üdvözletét hozta. Több oka volt ennek a széles körű érdeklődésnek. Maga az a tény nagy vonzerőt gyakorolt a külföldiekre, hogy egy világhatalom magas fórumára invitálták, hogy nemzeti és nemzetközi tapasztalatok átfogó tudományos összegezésének lehettek részesei. De ide hozta valamennyi küldöttet az a tisztelet is, amelyet a nemzetközi haladásért oly sok áldozatot hozó Szovjetunió iránt éreznek. Az áldozatok, amelyeket nemzetközi érdekekért hozott és hoz ez az ország, időben és térben sokfélék. Sokan beszéltek a kongresszuson a vendég felszólalók közül arról a vér-, élet- és anyagi veszteségről, amely a harcok fő terhét viselő népet érte a második világháborúban. A legtöbb szó azonban a máról esett. S ha az újabb világháborút a negyedszázad alatt el is kerültük, az áldozatvállalás skálája igen széles. Bizton támaszkodhatnak a Szovjetunióra a szocialista országok a mindennapok feladatainak megoldásánál, de még inkább tapasztalhatják segítőkészségét, ha valami akadályba ütköznek, ha baj történik. Gabona, takarmány, energia, szén, nyersanyagok, pénz... Magyarán szólva a hatalmas barát gyakran nyúl a zsebébe, még akkor is, ha ő maga ugyancsak jól fel tudná használni azt, amit ad. Osvaldo Dorticos, Kuba küldötte mondta az SZKP XXIV. kongresszusán a következőket: „Az a gazdasági, technikai és katonai segítség, amelyet Kuba kap, hozzájárulás a kubai forradalom megerősödéséhez. E segítség lehetővé tette Kuba számára, hogy keményen és fáradhatatlanul küzdjön az imperialista világ leghatalmasabb országával, amely tőlünk mindössze 90 mérföldnyire terül el.” A kubai példán kitűnően együtt látható a kötelezettségvállalás internacionalista komplexuma. A fő feladat a szigetországban természetesen a kubaiakra hárul, ők vívták ki, ők valósítják meg a forradalmat (sőt támogatni is készek másokat). Kuba azonban most alakítja ki gazdasági struktúráját, tehát ipari, műszaki támogatást igényel. Kuba az imperialista ellenforradalomtól közvetlenül fenyegetett ország, tehát fegyverekre van szüksége. Kuba az Egyesült Államok küszöbe előtt terül el, s így különösen szüksége van arra a nagyon messziről föléje nyitott ernyőre, amellyel a Szovjetunió — egész tekintélyét a mérlegbe dobva, olykor még saját nyugalmát is kockáztatva — védi. De hiszen az Egyesült Államok is szállít fegyvereket más országoknak, gazdasági segélyeket is nyújt, Amerika is vállal kötelezettségeket. Mi a különbség a kettő között? Vegyük föl a kérdésbe rejtett kesztyűt. Hasonlítsuk össze a Szovjetunió és az Egyesült Államok szerepét és magatartását egyazon terepen: Vietnamban. Az Egyesült Államok patronálja a saigoni kormányt, nem vitás, de bármely sajtóarchívum kívánságra perceken belül ötven olyan karikatúrát, polgári lapok oldalain található gúnyrajzot tud elővenni, amely Washingtont mint bábmestert, és a saigoniakat mint bábokat, dróton rángatott figurákat ábrázolja. De még a legrosszindulatúbb nyugati karikaturista sem merészkedett odáig, hogy a VDK-ról hasonlót állítson. Az önálló, a saját lábán megállni tudó, a negyedszázada csaknem szüntelenül harcoló VDK támaszkodik ugyan a Szovjetunióra, de úgy, hogy önzetlen baráti segítséget kap tőle. Az Egyesült Államok is vállal kötelezettséget Vietnamban, de azt, hogy feltartóztassa a társadalmi haladást. Washington is ad segítséget, de a saigoni reakciósoknak. Fegyvert is küldött és százezerszámra katonát, akik mérhetetlen pusztítást zúdítottak Délkelet-Ázsiára. Az Egyesült Államok (minden „vietnamizálási” jelszó ellenére) saját katonai gyakorlóterévé tette Vietnamot, a Szovjetunió viszont hozzá akarja segíteni a vietnamiakat, hogy a békés építés gyakorlóterévé tehessék országukat. Ha tehát a fő jellegzetességet keressük, a szovjet segítségnyújtások, a kötelezettségvállalások lényegét, akkor ebben a tételben találhatjuk meg: a Szovjetunió kész áldozatokat vállalni másokért, a nemzetközi haladás ügyéért, de nem követel magának ezért külön jogerőkat. „A legmélyebb hálánkat és elismerésünket fejezzük ki a szovjet népnek — hangzottak a kongresszus szónoki emelvényéről Khaled Bagdasnak, a Szíriai Kommunista Párt főtitkárának szavai — a gazdasági, a katonai és a technikai segítségért, amellyel országaink védelmi képességét növeli.” Jó, hogy a Közel-Keletnél vagyunk — csattanhat a következő ellenvélemény. Nincsenek-e itt a szovjet fegyverek, repülőgépek és rakéták mellett szovjet kiképzők, tanácsadók is? Nem jelent-e meg e térségben a szovjet tengeri flotta? Itt vannak. Megjelent. Csak éppen az a különös, hogy ezeket a szemrehányásokat legtöbbször annak az országnak politikai szóvivői, lapjai hangoztatják, amelynek 6. flottája sokkal régebben itt hajózik, amely szövetségeseivel hosszú idő óta katonai támaszpontok sorát tartja fenn e térségben. De nem a sorrendiség adja a dolog lényegét, hanem az itt-tartózkodás célja és tartalma. A Szovjetunió a haladást képviseli, a nyugatiak pedig fékezni szeretnék ezt a haladást. Az Egyesült Arab Köztársaság népe és kormánya és a segítségére siető szovjet nép és kormánya sokat tesz a közelkeleti rendezésért. Szívesebben, sokkal szívesebben fordítaná ezeket az összegeket a békés gazdaság fejlesztésére. Nem mondható el ugyanez az imperialista politikai-katonai erőkről, a különböző lobbykról, amelyek az Egyesült Államokban a fegyverkezés tempóját diktálják, e konfliktusban az amerikai álláspontot hangszerelik. De végül is próbálják ki, hajtsák végre a Biztonsági Tanács 1967- es határozatát és e mellett ne hagyják figyelmen kívül az SZKP Központi Bizottsága beszámolójának következő mondatát: „Ennek elérése (a közel-keleti politikai rendezés nemzetközi garanciáinak kidolgozása — a szerk.), után nézetünk szerint megvizsgálhatnánk a további lépéseket e térség háborús feszültségének enyhítésére, nevezetesen arra, hogy a Földközi-tengerből a béke és a baráti együttműködés tengere váljék.” Egy világhatalomnak természetesen némileg más a nemzetközi státusa, helyzete, mint a többieké. Sokkal nagyobb a felelőssége, szélesebb a tevékenységi köre, impozáns a hatalma, szava másokénál nagyobb súllyal esik latba. Többet tehet, mint mások, és többet is várnak tőle. Paul Verges, a Réunioni Kommunista Párt főtitkára kifejtette a Kreml kongresszusi palotájában, hogy a nemzetközi szolidaritás „valamennyi pártra — függetlenül attól, hogy milyen régi és milyen sok tagja van — nagy felelősséget hárít egymás iránt a harcnak azon a szakaszán, amelyet ő foglal el az imperializmus ellen küzdők közös rendjében.” Ez így van. De a Szovjetunió szélességben és mélységben, mennyiségben és minőségben igen széles fronton helyezkedik el. Vállalja az internacionalista kötelezettségeket s ezt nem külön jogokért teszi, hanem az általános társadalmi haladásért, a békéért. A Szovjetunió a világ első szocialista állama, s ez a kifejezés: „első" — időbeli sorrendet és erőmeghatározást jelent, de azt is magában foglalja, hogy az utána jöttek, a többiek már támaszkodhatnak az elsőre. Ez legkevésbé sem mond ellent annak, hogy minden munkáspárt felelősséggel küzd a maga helyén a nemzeti és a közös célért. A kis réunioni pártnak éppúgy meg van a maga hivatása, mint a nagy franciának. A kisebbek ebben a kötelezettség megoszlásban nem érzik magukat kicsinek, hanem ellenkezőleg: megnőnek az összefogásban. A nagy pedig hálával veszi tudomásul, hogy a világ valamely más felén is van barátja, erkölcsi támogatója, a közös eszme társhirdetője. Mert az eszme nem ismer kicsit és nagyot. TATÁR IMRE