Magyar Hírlap, 1971. április (4. évfolyam, 91-119. szám)
1971-04-22 / 111. szám
L 1971. ÁPRILIS 22. CSÜTÖRTÖK HAZAI KÖRKÉP Magyar Hírlap Zalka Máté egykori harcostársa hazánkban Czinege Lajos fogadta P. I. Batovot és Natalia Al. Zalkát A Honvédelmi Minisztérium meghívására szerdára virradóan Budapestre érkezett P. I. Batov nyugállományú hadseregtábornok, a szovjet háborús veteránok bizottságának elnöke. Fogadására a Keleti pályaudvaron megjelent dr. Lantódi József vezérőrnagy, a magyar néphadsereg vezérkari főnökének helyettese, Úszta Gyula, a Magyar Partizán Szövetség főtitkára és Horváth János mérnök vezérőrnagy, a Zalka Máté Katonai Műszaki Főiskola parancsnoka. Ugyancsak ott volt az érkezésnél I. V. Tutarinov vezérezredes, a Varsói Szerződés egyesített fegyveres erői parancsnokságának magyarországi képviselője. Batov hadseregtábornok — Zalka Máté egykori harcostársa — részt vesz a Zalka Máté születésének 75. évfordulója alkalmából rendezendő ünnepi megemlékezéseken. Czinege Lajos vezérezredes, honvédelmi miniszter szerdán délelőtt fogadta Zalka Máté leányát, Natalia M. Zalkát, valamint P. I. Batov nyugállományú hadseregtábornokot. A szívélyes, baráti hangulatú találkozón részt vett Csémi Károly altábornagy, a honvédelmi miniszter első helyettese, a magyar néphadsereg vezérkari főnöke és a Honvédelmi Minisztérium több más vezetője. Zalka Máté leánya és unokája, továbbá P. I. Batov szerdán délután a Magyar Partizán Szövetség székházában magyar internacionalistákkal, Zalka Máté harcostársaival találkozott. A vendégeket — a partizánszövetség országos bizottsága nevében — Úszta Gyula köszöntötte. A bensőséges, baráti hangulatú találkozón P. I. Batov meleg szavakkal méltatta a magyar internacionalisták tevékenységét a Nagy Októberi Szocialista Forradalom és a spanyolországi polgárháború idején, majd felidézte azokat a megrázó személyes emlékeiket, amelyek a 75 esztendővel ezelőtt született Zalka Máté — a legendás hírű Lukács tábornok — életének utolsó óráihoz fűzik. Az összejövetelen Zalka Máté leánya meghatottan mondott köszönetet édesapja emlékének ápolásáért Emlékezés Leninre születésének 101. évfordulóján Lenin születésének 101. évfordulója tiszteletére szerdán Kaposvárott a TIT Somogy megyei szervezetének filozófiai szakosztálya és az MSZMP Somogy megyei bizottsága oktatási igazgatóságának filozófiai tanszéke emlékünnepséget rendezett, amelyen dr. Garai László kandidátus, az MTA Filozófiai Intézetének tudományos munkatársa A marxista személyiségelmélet fő kérdései címmel tartott előadást Ugyancsak szerdán emlékeztek meg a Pamutfonóipari Vállalat kaposvári gyárának dolgozói is Lenin születésének 101. évfordulójáról. Ebből az alkalomból az üzem Zója elefonós műszakos szocialista brigádjának kezdeményezésére a gyár valamennyi brigádja csatlakozott a Lenin Kohászati Művek felhívásához, s kérte, a Magyar—Szovjet Baráti Társaságba való felvételét Egerben a megyei könyvtár előcsarnokában kiállítás nyílt, amelyen Kishonthy Jenő festőművésznek mintegy harminc — Lenint ábrázoló — grafikai műve látható. A megnyitó ünnepségen Sipos István, a Heves megyei pártbizottság titkára mondott beszédet. Az évforduló alkalmából emlékünnepséget rendeztek a Nyíregyházi Dohánybeváltó és Fermentáló Gyárban is. Az ünnepségen Kovács József, a Nyíregyházi Tanárképző Főiskola főigazgatója méltatta a nagy proletárvezér életét és munkásságát. A gyár kollektívája úgy határozott, hogy — csatlakozva a Lenin Kohászati Művek felhívásához — kéri tagcsoportként való felvételét a Magyar— Szovjet Baráti Társaságba. . A mecseki bányaváros, Komló ifjúsága fáklyás-lampionos felvonulással köszöntötte Lenin születésének 101. évfordulóját. A dolgozó és tanuló fiatalok százai a város különböző részein gyűltek össze, s onnan vonultak a Lenin-térre, ahol a nagy forradalmár szobra áll. Itt a párt- és a KISZ-bizottság vezetői fogadták és köszöntötték az ünneplő lányokat, fiúkat A száműzetés és az emigráció keserű éveiben, külföldi tartózkodása idején csupán levelek, levelezőlapok kötötték össze Vlagyimir Iljics Lenint a hazájával, szeretteivel, édesanyjával. 1839 és 1917 között édesanyjához írt soraiból kirajzolódik a 23—47 éves Vlagyimir Iljics emberi arculata, gyöngéd, gondoskodó szeretete rokonai, anyja, eszméi iránt. A moszkvai Melóddája Gvargyija (Ifjú Gárda) Könyvkiadó nemrég kötetbe foglalta az említett időszakból származó és Marija Uljanovához írt Lenin-leveleket, melyek mindegyike ezzel a kedves megszólítással kezdődik: „Drága anyuskám”, és így végződik: „Szerető V. Uljanovod’’. Vlagyimir Iljics Lenin 1870. április 22- én, ma 101 éve született. (Pétervárról, 1893. okt. 5.) Tegnap megkaptam, drága anyuskám, X. 2-i leveledet... Írd meg, hogy állsz pénzügyileg ... Én most először jegyzem fel bevételeimet és kiadásaimat... Nyilvánvaló, hogy nem éltem eléggé takarékosan: például csak a lóvasútra 1 rubel 36 kopejkát költöttem egy hónap alatt. Ha megszokom az itteni életet, valószínűleg kevesebbet fogok költeni. (Külföldi útról, Salzburg, 1895. május 14.) ... Kiderült, hogy egészen gyönge a nyelvtudásom, a németeket csak roppant nehezen értem meg... A kalauzhoz fordulok valamilyen kérdéssel — ő válaszol, én meg nem értem... Erre hangosabban ismétli, amit mondott. Én mégsem értem, mire megharagszik és faképnél hagy. Az ilyen szégyenletes kudarc ellenére nem csüggedek, és meglehetős buzgalommal töröm kerékbe a német nyelvet. (Száműzetésből. „Ob” vasútállomás, 1897. márc. 2.) Még egyszer írok neked, drága anyuskám, útközben ... Hát mondhatnak rólam akármit, de azzal nem vádolhat senki, hogy ritkán írok! Ha van mit írnom, akkor igen gyakran írok. (Krasznojarszk, 1897. márc. 15.) ... A könyvtárba naponta járok, és minthogy a város határától 2 versztnyire van, kénytelen vagyok vagy 5 versztet, kb. egy órát gyalogolni. Ezzel a sétával nagyon meg vagyok elégedve ... Szörnyen sajnálom, hogy semmit sem tudok a csoportról. (A száműzöttek csoportjáról van szó, köztük Krzsizsanovszkijról, Cederbaumról (Martov), Vanyejevről, Sztarkovról. — Szerk.) Lenin levelei édesanyjához (Susenszkoje, 1899. szept. 1.) ... Nágyával együtt nyomban hozzáfogtam Bernstein könyvének olvasásához, és elolvastuk több mint a felét, s tartalma egyre jobban megdöbbent bennünket. Elméletileg hihetetlenül gyönge, mások gondolatainak ismétlése. Frázisok a kritikáról, de komoly és önálló bírálattal még csak meg sem próbálkozik. Gyakorlatilag — opportunizmus ... gyáva opportunizmus, mert Bernstein a programhoz nem akar közvetlenül hozzányúlni. Aligha kételkedhetünk abban, hogy kudarcot fog vallani ... (Emigrációból, München, 1900. aug. 31.) Csodálkozom, drága anyuskám, hogy egyetlen levelet sem kapok tőled: már kétszer írtam neked Párizsból, és most útközben írok. Egészséges vagyok és elég jól töltöm az időt... Sokszor csókollak és valamennyi hozzátartozónkat üdvözlöm. Manyácskát (Mánya, Marija Iljinyicsna Uljanova, 1878—1937, Lenin húga. — Szerk.) arra kérem, hogy tűinél hamarább küldje el a számomra előkészített könyveket... (Párizs, 1900. szept. 7.) Megkaptam Mánya leveleit, drága anyuskám, és nagyon örültem a hazai híreknek ... Mányácska semmit sem ír egészségi állapotodról: remélem, ez azt jelenti, hogy egészséges vagy?... (München, 1902. március 24.) Drága anyuskám! Már nagyon régen nem kaptam tőletek semmi hírt. Hogy vagytok? ... Milyen kilátásaitok vannak a nyárra? Jó lenne, ha legalább a Zsiguli-hegyekbe kerülhetnétek, ha már távolabbi helyekre nem lehet (bár még mindig remélem, hogy majd lehet). Hogy szolgál most az egészséged, drágám?... (London, 1902. május 8.) ...Remélem, nemsokára viszontlátlak, drágám. Csak az utazás ki ne fárasszon túlságosan. Okvetlenül nappal kell utaznod és éjszakára szállodában megszállnod ... Türelmetlenül fogom várni indulásod hírét. Talán táviratot küldenél Oroszországból vagy külföldről, mielőtt felülsz a közvetlenül ide induló vonatra. Ez sokkal célszerűbb lenne... (London, 1902. szept. 14.) Mindnyájan roppantul megörültünk, amikor megkaptuk táviratotokat, majd pedig levelezőlapodat. Jól utaztatok tovább? Nem fárasztott el túlságosan az út? Írj nekem, kérlek, erről néhány szót, ha majd kipihented magad... (Párizs, 1909. dec. 7—8.) ... Nyugtalanít, hogy hideg a lakásotok: mi lesz télen, ha már most nincs több 12 foknál? Csak meg ne fázz ... Vajon nem lehet-e bizonyos intézkedéseket tenni, talán egy kis vaskályhát beállítani? Itt ezt gyakran csinálják ... s ezt csináltuk mi, Szibériában ... (Párizs, 1911. január 19.) ...És nagyon kérlek, drágám, ne küldj nekem semmit és a nyugdíjból ne tégy félre. Ha roszszul megy majd a dolgom, őszintén megírom, de most nem ez a helyzet... Tehát ne nyugtalankodj, kérlek. (Párizs, 1912. május 27.) Tegnap érkeztem meg Párizsba egy rövid hivatalos útról, és itt találtam leveledet az Annáról és Mányácskáról szóló szomorú hírrel. Biztos vagyok abban, hogy sokáig nem tarthatják benn őket, túlságosan nyilvánvaló e letartóztatás képtelensége... Meglátogat-e valaki? Ilyenkor legrosszabb és a legnehezebb a hirtelen egyedüllét... Szeretettel ölellek, drágám, egészséget és erőt kívánok ... (Krakkó, 1913. január 3.) Megkaptam ma leveledet meg Anyuta levelét. Nagyon köszönöm. Jókívánságaimat küldöm mindnyájatoknak az ünnepek alkalmából. Vidám ünnepeket, jó egészséget és jókedvet kívánok! (Az édesanyjához írt utolsó levél Zürich, 1916. március 12.) Drága anyuskám! ... Remélem, nálatok nincs nagy hideg és nem fázol a hideg lakásban? Kívánom, hogy minél hamarabb meleg legyen, és te kipihend magad a tél után. Nágya szeretettel üdvözöl mindnyájatokat. Sokszor csókollak, drágám, és jó jó egészséget kívánok ... Szerető V. Uljanovod, összeállította: Pető Miklós Ötvenöt meghivás nyomán ahcLltc Miért kapták a kitüntetést Nehéz az ember dolga, ha egyszerre ötvenöt helyre hívják meg. Ennyi közművelődési intézmény — kultúrotthon, könyvtár — nyerte ugyanis el a kiváló címet felszabadulásunk évfordulóján. S a tavaly első ízben meghirdetett verseny győztesei mind szeretnék, ha a szélesebb nyilvánosság is megtudná, miért kapták a kitüntetést. Ilyen esetben többnyire praktikus szempontok befolyásolják a döntést. Ezúttal azt mérlegeltem: hol van — egymáshoz közel — a legtöbb kiváló intézmény. Így kerültem egyik legfiatalabb, leggyorsabban fejlődő ipari megyénkbe, Komáromba. S elsőnek nem is a megyeszékhelyre. A fejlődés egyenetlenségeiből következően ugyanis a kitüntetett megyei művelődési központ nem Tatabányán, hanem Tatán épült meg, két éve avatták. Húszból huszonöten A Zsigmond korabeli várral átellenben, az utcáról nézve, az egyemeletes épület üvegfalaival nem is sokban tér el bármely modern ipari vagy kereskedelmi létesítményünktől. Odabenn, a délszaki pálmakertet idéző lépcsőházi térségben nézelődve azonban az ember kezdhet fogalmat alkotni magának arról, hogy milyennek kell lennie a korszerű, a közönséget valóban vonzó, szocialista népművelési intézménynek. Talán első kultúrotthonunk ez, amelynek tervezői — az újszerű közművelődési koncepció jegyében — végképp hátat fordítottak az úgynevezett nagyteremszemléletnek. Ahogy Szirtes László igazgatóval körbejárjuk a kétszintű galériát, jóformán minden ajtó szakkörök, klubok székhelyére nyílik. Két képzőművészeti kör, zenestúdió, agrárszakemberek klubja, Herman Ottó biológiai kör, paleontológiai, barlang- és karsztkutató, könnyűbúvár szakkört felsorolni is hosszú lenne. Annyi azonban könnyen meglátható, hogy itt nem a tartalmi munka igazodik a lehetőségekhez, hanem azokat már eleve egy tudatos, célszerű elgondolásnak megfelelően teremtették meg. Innen a differenciált, szinte minden társadalmi és korosztálybeli réteget vonzó klubélet, a humán (művészeti) és a természettudományos ismeretterjesztést szolgáló szakköri munka. (Művelődési intézményeink nagy részében az utóbbi még háttérbe szorul, ezért is jelentős a tatai példa!) S még csak most van alakulóban a műszaki kör, az irodalmi színpad, a Kálvária-dombon épül a csillagvizsgáló , hogy csak néhányat említsünk a fiatal intézmény tervei közül. Megvan természetesen a „hagyományos” nagyterem is: az igényekhez mért, 360 személyes, kitűnő látási és akusztikai viszonyokat nyújtó színház, amely nyolcféle bérletet hirdet. Sajátos tatai „rekord” : az alig húszezer lakosú város színházi és hangversenyestéit tavaly 22 és fél ezren látogatták, számuk az idén előreláthatóan 25 ezer lesz. Minden lakos tehát — a csecsemőket is beleértve — évi 1,25-ször járt színházban, hangversenyen. Megérte tehát a csaknem húszmillió forintos beruházás: a művelődési központ megyei, járási és városi közművelődési feladatait is színvonalasan látja el. Ha korát tekintjük, a Tatabányai Népház — az új tatai létesítményhez képest — „aggastyán”, még 1917-ben épült, s a felszabadulás óta szolgálja sokoldalúan a 14 ezernél több bányászcsalád művelődését. — Nemcsak a bányászok, az egész város kulturális bázisa a Népház — mondja egybehangzóan Salamon Hugóné, a városi tanács elnökhelyettese, aki újra képviselőjelölt és Kaszás István, a Tatabányai Szénbányák szakszervezeti titkára. — Itt vendégszerepelnek a hivatásos színházak, zenekarok; itt működik a Bányász Művészegyüttes, amelynek egyes csoportjai — így a zenekar, a kórus — szinte a munkásmozgalommal együtt nőttek fel. Hódító könyvek Mindemellett a Népház a helyi ismeretterjesztés központja és a legkeresettebb szórakozóhely is. Magukénak vallják az aknák dolgozói, szocialista brigádjai ugyanúgy, mint a lakosság legkülönbözőbb rétegei, a gyermekektől a nyugdíjasokig. Elvi irányításával működik ugyanis a város két másik nagyobb szakszervezeti kultúrotthona, a kertvárosi és az óvárosi is, ahol - egyebek mellett -a műszakokhoz alkalmazkodó esti általános iskola működik. S ezt a sokirányús munkát olyan hozzáértő, felsőfokú képzettségű vezetők szervezik, mint Stockbauer István igazgató és helyettese, Éless Béla művészeti vezető. A közös érdekeltséget tükrözi a Népház költségvetése is. Évi másfél milliót a bánya áldoz rá, ehhez járul az állami, szakszervezeti alapszervi és a tanácsi támogatás. S a szükséges 3,8 millió jó részét — 1,6 millió forintot — az intézmény saját bevételből teremti elő anélkül, hogy bármit engedne a színvonalból. A Népház falai között székel egy másik intézmény is: a Bányász Központi Könyvtár. Csaknem 45 ezer kötetéből tavaly négyezer olvasó válogatott; húsz letéti könyvtára a munkahelyeken, szállásokon működik (a Gerecse-szálló lakóinak például 85 százaléka rendszeres olvasói). Jut innen könyv a bányászüdülőkbe, a gyermekek nyári napközi táboraiba, és gyakran színhelye a könyvtár neves íróink és olvasóik baráti találkozójának. Tatabánya-Újváros toronyházai közé ékelődik a megyei könyvtár ugyancsak korszerű, külsőleg-belsőleg esztétikus épülete. Saját mikrofilm-leolvasó berendezéssel, könyvkötészettel, rotaüzemmel rendelkezik; a munkásság és az ifjúság olvasásáról végzett felmérései egész könyvtártudományunkat gazdagítják. Igénybe vevőinek száma öt év alatt négy és fél ezerről hatezerre emelkedett, egyre nő a kikölcsönzött ismeretterjesztő és szakirodalom aránya. Olvasóit a hét végén — szombaton és vasárnap is — felkészülten várja a könyvtár. S ez különösen fontos, hiszen a havonta ezrekkel növekvő lélekszámú új városnegyedben még alig akad kulturális intézmény. Negyvenmillió közös erőből Ám ez az ínség már csak pillanatnyi. Szerte Tatabányán örömmel újságolják: még ebben az ötéves tervben mód nyílik az új kultúrotthon megépítésére, amelynek a megyei művelődési központ szerepét is szánják. Több mint negyvenmillióba kerül, de telik rá, immár közös kaszszából, a tanács, valamennyi helyi vállalat, a szakszervezetek együttes erőfeszítéséből. Fenntartásáról is közösen gondoskodnak majd. Tatabánya tehát szintén kezdi megtalálni azt az utat, amely Ózdon és több más jelentős iparvidékünkön fellendítette a népművelést. Ezen az úton még több munkás jut el a tudás, a műveltség forrásaihoz. G. Szabó László