Magyar Hírlap, 1971. április (4. évfolyam, 91-119. szám)

1971-04-22 / 111. szám

ftfoGYáR HírlapH­AZAI KÖRKÉP FÓRUM i m) ^ 1971. ÁPRILIS 22. CSÜTÖRTÖK 3 KÖZÉLET - DIPLOMÁCIA Fogadás az NDK-nagykövetségen A Német Szocialista Egységpárt meg­alakulásának 25. évfordulója alkalmából dr. Herbert Plaschke, a Német Demokra­tikus Köztársaság budapesti nagykövete szerdán fogadást adott a nagykövetségen. A fogadáson megjelent Nemes Dezső, az MSZMP Politikai Bizottságának tagja, dr. Korom Mihály igazságügyi miniszter, dr. Szabó Zoltán egészségügyi miniszter, Vá­­lyi Péter pénzügyminiszter, Böjti János külügyminiszter-helyettes, továbbá a po­litikai, gazdasági, társadalmi és kulturá­lis élet számos más vezető személyisége. Ott volt a Budapesten akkreditált diplo­máciai képviseletek több vezetője és tag­ja. * A Német Szocialista Egységpárt, meg­alakulásának 25. évfordulója alkalmából ünnepi megemlékezést rendezett a Ha­zafias Népfront XXI. kerületi elnöksége és a Radnóti Miklós Művelődési Ház ve­zetősége a művelődési házban. Az ünnep­ségen megjelent és beszédet mondott Die­ter Zibelius, az NDK nagykövetségének első titkára. Az EAK Béketanácsának főtitkára Budapesten Az Országos Béketanács vendégeként szerdán Budapestre érkezett Khaled Mo­hei El Din, az Arab Szocialista Unió Vég­rehajtó Bizottságának, a Béke-világtanács Elnökségének tagja, az Egyesült Arab Köz­társaság Béketanácsának főtitkára. Kétna­pos látogatása során megbeszéléseket foly­tat a magyar békemozgalom vezetőivel a­ kapcsolatok fejlesztéséről, a két mozgal­mat érintő kérdésekről. Bemutatkozó látogatás Paja Frigyes, a külügyminiszter első helyettese bemutatkozó látogatáson fo­gadta Julien Boukambout, a Kongói Né­pi Köztársaság első magyarországi nagy­követét, aki a közeljövőben adja át meg­bízólevelét. Magyar—osztrák külügyi konzultáció Dr. Arno Halusa nagykövet, az Osztrák Köztársaság külügyminisztériumának fő­titkárhelyettese és Marjai József külügy­miniszter-helyettes a két külügyminisz­térium közötti rendszeres konzultáció ke­retében az elmúlt napokban eszmecserét folytatott a két országot érdeklő nem­zetközi kérdésekről és a magyar—oszt­rák kapcsolatok fejlődéséről. Dr. Arno Halusát fogadta Péter János külügymi­niszter. Darvasi István hazaérkezett Rómából Szerdán hazaérkezett Rómából Darva­si István, az Országos Béketanács alel­­nöke, aki részt vett azon a megbeszélés­sorozaton, amelynek célja — a nemzet­közi békemozgalom kezdeményezésére és olasz közéleti személyiségek támogatásá­val — az volt, hogy a közel-keleti békét és igazságos rendezést szorgalmazó nem­zetközi konferenciát készítsenek elő. Földes László, a vadászati világkiállítás kormánymegbízottja Bécsben Földes László mezőgazdasági és élel­mezésügyi miniszterhelyettes, a budapesti vadászati világkiállítás magyar kormány­­megbízottja kedden este vadászvacsorát adott a bécsi Mátyás-pincében. A vacsorán megjelent Oskar Weics osztrák mezőgazdasági miniszter, a mi­nisztérium több vezető munkatársának élén, ott volt az osztrák külügyminiszté­rium képviseletében dr. Simon Koller nagykövet, valamint Hans Kottulinsky, a vadászati világkiállítás osztrák kormány­­megbízottja és ezenkívül több osztrák vadászati, valamint természetvédelmi ve­zető szakember. Jelen volt Kurján Sán­dor magyar nagykövettel az élen a ma­gyar nagykövetség több vezető munka­társa. Szerdán délben Földes László bécsi tartózkodását befejezve, visszautazott Bu­dapestre. Ülésszakot tartott a határeseményeket kivizsgáló magyar—osztrák bizottság A határeseményeket kivizsgáló ma­gyar—osztrák bizottság­ 1971. április 15. és 21. között Budapesten tartotta 11. ülés­szakát. A tárgyalásokat magyar részről dr. Tatai József külügyminisztériumi fő­osztályvezető, osztrák részről dr. Josef Jurkowitsch miniszteri tanácsos vezette. A vizsgáló bizottság értékelte a közös ál­lamhatáron levő helyzetet s egyetértően megállapította, hogy a közös államhatá­ron rend és nyugalom uralkodik, s nem történt olyan határesemény az elmúlt időben, amely az államhatáron hosszú ideje tartó pozitív fejlődést akadályozta volna. A tárgyalások őszinte, barátságos légkörben folytak le. Hazaérkezett Lengyelországból a vegyipari szakszervezet küldöttsége Hazaérkezett Lengyelországból Dajka Ferenc főtitkár vezetésével, a Vegyipari Dolgozók Szakszervezetének delegációja. A küldöttség eredményes tanácskozásokat folytatott a két testvérszakszervezet kap­csolatainak további erősítése érdekében. Fogadás párizsi nagykövetségünkön A párizsi magyar nagykövetségen dr. Barta Edit sajtótanácsos kedden este fo­gadást adott Csákány István, a párizsi Magyar Sajtó és Dokumentációs Iroda új igazgatójának tiszteletére. A fogadáson megjelent a francia sajtó számos szemé­lyisége és több Párizsban akkreditált külföldi tudósító. A nők szerepe és helyzete a szövetkezeti mozgalomban Megkezdődött a nőszövetkezők tanácsadó testületének ülésszaka Utoljára 1904-ben ülésezett hazánkban a Szövetkezetek Nemzetközi Szövetségé­nek vezető testülete, amikor a VI. kong­resszust hívták össze a magyar főváros­ban. Több mint hat évtized után ismét Budapest látja vendégül az egész világ­ra kiterjedő szövetkezeti szövetség egyik fontos szervének képviselőit; szerdán délelőtt a Gellért-szállóban megkezdte munkáját az SZNSZ mellett működő nő­­szövetkezők tanácsadó testületének ülés­szaka. Tizenhét ország szövetkezeteit és szö­vetkezeti szövetségeit képviselik a nőkül­döttek, akiket a három napra tervezett tanácskozás megnyitása alkalmából Sza­bó István, a Termelőszövetkezetek Orszá­gos Tanácsának elnöke, valamint Fehér Lajosné, az Országos Szövetkezeti Tanács nőbizottságának elnöke, a testület állan­dó képviselője köszöntött. A nőtestület, amely évente egyszer ülé­sezik, különösen gazdag programot állí­tott össze a budapesti tanácskozásra. Napirendjén — amelyet S. Raikkönen, a finn nemzetiségű elnök terjesztett elő — olyan nagy fontosságú kérdések szerepel­nek, mint például a lakásszövetkezetek helyzete, fejlődésük perspektívái, a fej­lődő országokban működő szövetkezeti nőbizottságok tevékenysége a nők hely­zetének javítása érdekében. Beszámolók hangzanak el, többek között a nőszövet­kezők számára tartott szemináriumokról, amelyeket az aktuális gazdaságpolitikai kérdésekről Kenyában, Tanzániában, Ugandában, Nigériában és Ghánában szerveztek. A budapesti tanácskozás, fő témája A nők szerepe és helyzete a szövetkezeti mozgalomban című beszámolótervezet, amelyet ez alkalommal vitatnak meg, majd októberben terjesztenek az SZNSZ központi bizottsága elé. Fontosságát alá­húzza az a tény is, hogy a 75 esztendős világszervezet, amely 60 ország 594 ezer szövetkezetében mintegy 255 millió tagot tömörít, fennállása óta most foglalkozik majd első ízben ilyen részletesen a nő­szövetkezők tevékenységével, további cél­jaival. A gondos előkészítő munka során a bu­dapesti ülés napirendjén szereplő terve­­­zetet a részvevő szövetkezeti szervezetek munkájának tapasztalatai alapján készí­tették el, behatóan elemezve a nőknek az egyes országok szövetkezeti mozgalmában betöltött helyét, szerepét, részvételüket a szervezetek vezetésében, sajátos érdekeik érvényesülését a szövetkezetek tevé­kenységében. Mivel a tanácsadó testület a szövetke­zetek nőtagjainak érdekeiért száll síkra, a budapesti ülésszak munkáját méltán kíséri nagy nemzetközi érdek­ődés, bele­értve a hazai követelményt is, hiszen ha­zánkban a szövetkezeti mozgalom három ágazatában — a tsz-ekben, a fogyasztási és a kisipari szövetkezetekben — együt­tesen több mint egymillió nő tevékeny­kedik. Az ülésszak csütörtökön egész napos vitával folytatja munkáját. PARABELLUM • E­gyetlen jelentés sem közölte, milyen fegyvert használtak Bosovics jugo­szláv nagykövet usztasa gyilkosai Stock­­holmban, de én valahogy mindig arra gondolok, hogy Barisics és Brajkovics parabellumot szegezett az előzőleg gúzs­ba kötött diplomatára. Lehet, persze, hogy a jókora acélkék revolver már korszerűtlen fegyver, lehet, hogy alig­­alig bukkan fel néhol a régi, harminc­negyven évvel ezelőtti típusokból egy­­egy darab. Az én képzeletemben még­is úgy jelenik meg az újságban olva­sott merénylet, hogy a két gyilkos ezt a második világháborús náci pisztolyt tart­ja a kezében. Nyilván azért, mert a stockholmi bűn­tény minden szála visszavisz a három év­tizeddel ezelőtti időkbe, amikor a két bandita barátai és politikai eszmetársai naponta (és naponta többször is) hasz­nálták revolverüket, hol akkor is zsineg­gel, hol a megfélemlítés és terror kötelé­vel előzőleg védekezni képtelenné tett emberek ellen. Olvastam azt is, hogy amikor a svéd rendőrök elvezették a két gyilkost, vad kiáltozással éltették a „független horvát államot” — azaz újra csak a háború évei­nek Európa-szerte még ma is csak lidérc­­nyomásos álomban visszatérő epizódjára emlékeztettek. Az a bizonyos „független horvát állam” sem független, sem horvát nem volt soha. Nácik és olasz fasiszták Dráva és az Ad­riai-tenger közötti gyarmata volt; a tör­ténelemtudomány éppen­ mostanában tár­ja fel, milyen dühösen marakodott a két gyarmatosító az egyébként nem is túlsá­gosan zsíros koncért. Az államocska élén az olasz titkosszolgálat régi ügynöke, Ante Pavelics, a hadsereg élén a náci Abwehr régi embere, az öreg Kvaternik állt, s hogy az SS is megkapja a maga részét, arról az usztasa Gestapo élére kül­dött fiatal Kvaternik gondoskodott. F­elvillan emlékezetemben az akkor még fasiszta haditudósítóként a zágrábi usztasavezérhez, Pavelicshez látogató Curzio Malaparte hátborzongató élmé­nye. Pavelics is — akárcsak most a két stockholmi gyilkos — a „független horvát államról” szónokolt. „A falakon virító plakátokra az volt írva, hogy Ante Pa­velics, a horvát nép védelmezője, Hor­vátország parasztjainak apja, testvére mindenkinek, aki a horvát nemzet sza­badságáért és függetlenségéért küzd” — írja Malaparte zágrábi találkozásukról és hozzáteszi: „Nézett rám fekete és mélyen ülő szemével, és miközben lapát fülei mozogtak, így szólt: »Jóságosan és igaz­ságosan vezetem majd népemet«.” Né­hány hónappal később az olasz tudósító újra Zágrábban járt — ekkor már Zi­­monytól a nyugati határig mindenütt égett a partizánháború tüze. „Én azért fagyok a helyemen” — mondta ekkor [Malapartenek Pavelics —, „hogy a jósá­got és igazságot biztosítsam.” Az olasz író így folytatta: „Beszélgetés közben szemembe ötlött egy fűzfából font kosár az íróasztalon, a poglavnik baljánál. A fe­dele félig fel volt támasztva, látni lehe­tett, hogy valami tengeri állattal, aligha­nem osztrigával van tele, de kagyló nél­küli osztrigával... »Dalmáciai osztriga?« — fordultam a poglavnikhoz. Erre fel­emelte a kosár fedelét, felém mutatta a nyálkás, kocsonyás osztrigamasszát, majd jóságos, fáradt mosoly kíséretében így szólt: »Hűséges usztasáim ajándéka: húsz kiló emberszem«." Malaparte néhány sora éppen csak fel­villantja a poglavnik, a zágrábi führe­­recske véres uralmát; az író megjelenítő erejű, felkavaró mondatainál hűvösebb stílusban fogalmazott statisztikai össze­foglalások hatszázezerre teszik a Pave­lics és usztasái által meggyilkoltak szá­mát. Liát most ezek nevében gyilkoltak meg­­ ! Stockholmban egy férfit, éppen olyan férfit, aki népe — és a világ népei — ne­vében már akkor, az usztasauralom ide­jén is fegyverrel szállt szembe a gyil­kosokkal. Egyre gyakrabban dörzsölöm meg szemem, amikor egy-egy publicisz­tikai eszmefuttatás szép fordulataiban, egy filmkritika mellékmondatában vagy egy baráti beszélgetés közepette össze­találkozom egy megalapozatlan megál­lapítással. „Az embereknek éppen ele­gük van a második világháborút idéző irodalmi művekből, filmekből... Az em­berek unják a fasizmus szörnyűségeit idéző írásokat... Kicsit sok már a láge­rekről, partizánharcokról szóló film meg színdarab...” — hallani mostanában, nem is­ ritkán. Megnéztem, mikor született a két gyil­kos. Braskovics 1948-ban, Barisics 1950- ben — azaz már fogantatásuk pillanatá­ban is hulla volt a fasizmus. Cselekede­teik és kiáltásaik azonban apáik tetteit és szavát másolták; azokét, akik a pog­lávnik számára emberszemmel tötötték meg a fűzfa kosarat. Úgy érzi az ember, hogy nem túl sokat, éppenhogy túlságo­san keveset beszéltünk és beszélünk a fasizmus bűneiről, a fasizmus ittmaradt fertőzéséről. Nemcsak a még mindig buj­káló Valerio Borghesére, a minap fasisz­ta puccsot szervező olasz hercegre, vagy arra a karjára horogkeresztet tetoválta­­tó kertészsegédre, Carsten Eggertre gon­dolok, aki pár napja merényletet akart elkövetni a nyugatnémet elnök ellen. S nemcsak az usztasákra, akik a stockhol­mi gyilkosság után újabb diplomatákat fenyegetnek meg. Mivel magyarázzuk, hogy huszonegy meg huszonnégy éves fiatalembereket fa­siszta jelszavakkal, fasiszta eszmékkel gyilkosságra lehet felbujtani, hogy tizen­kilenc éves fiatalember (Eggert ennyi volt, amikor tárcájába tette az első Hit­­ler-képet) „eszményének” tekintheti a történelem legbarbárabb tömeggyilkos­­ságainak megszervezőjét? Matiként fele­lünk a lelkiismeretünknek, ha azt olvas­suk, hogy francia fiatalemberek szabá­lyos fasiszta csoportot szerveznek, faj­gyűlölő, szélsőséges soviniszta bandát? Nem lehet elégszer, elég hangosan és elég messzehangzóan hirdetni: a fasiz­mus az emberiség szégyene, átka, fejlő­désének mélypontja volt — s erre a szé­gyenre, átokra, mélypontra emlékeztet­nek minden tisztességes embert hol a My Lai-ban Calley hadnagy parancssza­vára és részvételével megölt vietnamiak, hol meg a stockholmi usztasagolyók. Lehet, hogy nem parabellum volt a stockholmi gyilkosok kezében; akad­nak modernebb, jobb revolverek is. De a merénylet szelleme, szervezői mind a parabellumkorszak, azaz a háborúzó fa­sizmus idejét idézték fel. A háborúzó fa­sizmus nagyban és világrésznyi terüle­ten tette azt, amit a kezdet kezdetén ki­csinyben és egy-egy ország határain be­lül merészelt. Mussolini feketeingesei előbb olasz földön botozták meg, lőtték agyon politikai ellenfeleiket, tették az ököl­jogot minden más törvény helyére — aztán indultak afrikai földeket rabol­ni, spanyol szabadságharcosok leverésére, végül a szovjetellenes frontra. A nácik is Berlin munkáskerületeiben, a hambur­gi kikötőnegyedben próbálták ki először bandáikat és Dachauban meg Oranien­­burgban, a két első lágerben először csak „rossz németeket”, azaz kommunistákat, szociáldemokratákat, radikális polgáro­kat ütlegeltek az őrök. A nagyüzemi gyil­kolás később következett. Az usztasák is olasz meg SS-megrendelésre kicsiben kémkedtek vagy gyilkoltak előbb — az usztasaállam Malaparte megrajzolta iszo­nyata később következett... N­emcsak ítélet kell Braskovics, Bari­sics és cinkosaik ügyében; ez csak az egyik tennivaló. A másik, hasonlókép­pen fontos: ne feledjük a parabellumot, a parabellum korát és azt: a küzdelem ellene soha nem szűnhet meg. GÁRDOS MIKLÓS Munkahigiénikusok nyilatkozatá­ ban svéd professzor elmondotta: — A mostani tanácskozást igen jelentősnek tartom. A munkaegészségügy szakembe­reinek összejöveteleire különösen nagy szükség van a tudományos-technikai for­radalom idején. Fontos, hogy a kutatás szorosan nyomon kövesse a technikai fej­lődést. Dr. J. Teisinger professzor, a prágai intézet igazgatója elmondta, hogy a má­sodik világháború után intenzív kapcso­latok alakultak ki a magyar és cseh­szlovák munkaegészségügyi kutatók kö­zött.­­ Az együttműködés fokozását kü­lönösen a műanyagipar gyors fejlődése indokolja — hangsúlyozta a professzor —, hasonlóképpen jelentős a biológiai­lag aktív, vagyis a szervezetbe bekerülő ólom problémáinak közös tanulmányo­zása. A Magyar Munkahigiénikus Társaság­nak kedden kezdődött kongresszusán a munkaegészségügy számos nemzetközi tekintélye vesz részt. Közülük S. Forst- É­pítői­pari műszaki fiatalok tanácskozása Téma: a könnyűszerkezetes építési program Az Építőipari Tudományos Egyesület közelmúltban megalakított ifjúsági tago­zata kezdeményezte az építésügyi mű­szaki fiatalok első országos konferenciá­ját, amelyet szerdán tartottak a Budapes­ti Műszaki Egyetem dísztermében. Egyetlen témának, az országos könnyű­­szerkezetes építési program támogatásá­nak szentelték a találkozót, ugyanis az országban évente elutasított több milliárd forint értékű építési igény kielégítésének egyetlen célszerű megoldása a technoló­giai váltás, tehát a hagyományosnál sok­szor termelékenyebb új építésmód elter­jesztése. A tanácskozáson h­árom előadás adott átfogó képet az új építésmódról. A fiata­lok kiállítást is rendeztek a legkorszerűbb külföldi könnyűszerkezetekről és az első hazai eredményekről.

Next