Magyar Hírlap, 1971. április (4. évfolyam, 91-119. szám)
1971-04-22 / 111. szám
4 1971. ÁPRILIS 22. CSÜTÖRTÖK ( III-U)Lwp . NEMZETKÖZI POLITIKAMagyar Hírlap /Sk ’ Az FKP lapja-Shumamite -Lvezé René Andrieu főszerkesztő hangsúlyozza: Chaban-Delmas miniszterelnök beszédében maga is elismerte tehetetlenségét, mikor kijelentette, hogy „nem varázsló”, és nem képes csodákat művelni. A rendszer immár 12 éve ígéri az aranykorszak bekövetkezését — írja Andrieu —, és Chaban- Delmas most újabb 10 éves haladékot kér. Lehet, hogy a nemzetgyűlés jelenlegi összetételében ezt meg is szavazza neki, az ország azonban nem lesz ilyen türelmes. A lap beszámol a Neues Deutschland miniszternek az NDK-ban állomásozó egyik szovjet egység pártaktívagyűlésén mondott beszédéről. Grecsko marsall az SZKP XXIV. kongresszusának határozatairól és az NDK- ban állomásozó szovjet csapatok kommunistáinak feladatairól beszélt. Részletesen szólott a Szovjetunió védelmi erejének további megszilárdításáról és a szovjet csapatok harckészültségének fokozásáról. Különösen fontos a szocialista tábor nyugati határainak védelme — ezek sérthetetlensége felett az NDK-ban állomásozó szovjet csapatok, az NDK nemzeti néphadserege és a többi testvérhadsereg vállvetve őrködik — hangoztatta beszédében a szovjet honvédelmi miniszter. A kairói Al Ahram jelentése szerint az EAK sürgős magyarázatot kért az amerikai kormánytól a New York Times értesülése alapján arról, hogy az Egyesült Államok újabb 13 Phantom-bombázót szállít Izraelnek. Az Egyesült Államok — írja a lap — figyelmen kívül hagyja azt a tényt, hogy az EAK-ba irányuló állítólagos szovjet fegyverszállítások ürügyén indított izraeli kampány igazi célja a Biztonsági Tanács határozatának szabotálása, a megszállt arab területek kiürítésének megtagadása. A katonai és gazdasági támogatás igazolására szánt amerikai nyilatkozatok , csupán ürügyül szolgálnak az izraeli fegyverzet erősítésére. A három arab ország területeit megszálló Izrael katonai kapacitásának további erősítése Kairó álláspontja szerint bátorítást nyújt az agreszszió folytatásához, és egyértelmű a megszállás szentesítésével. Az EAK úgy véli, hogy a robbanásig fokozódott válság eszkalációja nem korlátozódhat a világ e térségére, amennyiben ellenőrizhetetlenné válnak a politikai fékek. TÍZ ÉVVEL EZELŐTT, 1961-ben, április 22-e szombatra esett. Munkaszüneti napra, amikor a gyárak, üzemek kihaltak, a dolgozók nehezen mozgósíthatók. Ez a látszólag mellékes tény fontos szerepet ■játszott abban, hogy Algírban éppen e napon lázadtak fel Párizs ellen a francia gyarmatosítók érdekeit szélsőjobboldali nézetekkel kifejező tábornokok. Akkor már hetedik éve folyt Algériában a véres, kegyetlen háború. Minden józan francia tudta már: békét kell kötni, Algériának meg kell adni a függetlenséget. Már de Gaulle elnök is megígérte az önrendelkezést, de még vitatkoztak értelmezéséről. Az ultratábornokok a munkaszüneti napra virradó éjjel foglalták el ejtőernyőseikkel Algírt, ahogyan a vezér, Challe tábornok rádióbeszédében mondta, „hogy megmentsék Francia-Algériát és megmentsék az anyaországot is a kommunista veszélytől.” Párizst is a lázadók ejtőernyős támadása fenyegette. Utcáit páncélosok, katonaság, munkásönkéntesek lepték el — a második világháború óta ezek voltak Franciaország legválságosabb pillanatai. Hétfőre már a munkásság harcos fellépése, a minden dolgozó rétegre kiterjedő általános sztrájk kihúzta a talajt a jobboldali lázadók lába alól. ALGÉRIA csak több mint egy év múltán nyerte el függetlenségét. Az azóta eltelt nem egészen egy évtized alatt az észak-afrikai ország látványos sikereket produkált. Erre alapot szolgáltatott, hogy gazdag nyersanyagforrással rendelkezik. Legfőbb kincse a szaharai olaj. Vezetői e kincs felhasználására alapozzák az ország jövőjét. Gazdaságfejlesztési, iparosítási tervükben az olajbevételből származó jövedelmet erős nehézipar, korszerű gép-, építő- és vegyipar létrehozására szánják, méghozzá mindjárt kezdetben olyan arányokkal, hogy ne csak a belső piac, hanem fokozatosan más országok igényeit is kielégíthessék. Az ország jelenlegi fejlődési szakaszát Bumedien állam- és kormányfő nevével szokták fémjelezni, akire a legáltalánosabban használt jelző: „a realitások embere”. Bumedien éveken át azt tartotta kormányzása egyik legelőnyösebb vonásának, hogy hazája lekerült a lapok címoldaláról. Legfontosabb feladatának az ország lépésről lépésre történő gazdasági fejlesztését tekintette. AZ ÁLLAMOSÍTÁSOK 1963-ban kezdődtek Algériában, a franciák által elhagyott vállalatok átvételével. Követte ezt a vasút, az energiahálózat, majd 1966-ban megalakult az Algériai Nemzeti Bank, és 1968-ban 12 francia érdekeltségű bank közül 11-et államosítottak. 1967-ben Algéria megváltotta a British Petroleum, az amerikai Mobil Oil és Esso olajtársaságok részvénytöbbségét. 1968-ban államosított 12 francia és két angol olaj- és gázellátó társaságot, s ezzel megszerezte az ellenőrzést a hazai kőolajtermék-piac felett. 1966-tól 1968-ig megteremtették a külkereskedelmi monopólium alapját úgy, hogy 1968 végére az export-import ügyleteket már 80 százalékban az állam bonyolította le. 1968-ra befejeződött ezenkívül a nagyipar, a bányák, a biztosító intézetek állami kézbe vétele is. Szükségszerű követelménnyé vált a központi gazdaságirányítás megteremtése, amelynek feladatai közé tartozott azon új üzemek munkájának koordinálása és továbbfejlesztése is, amelyeket már a független Algéria teremtett meg. A központi irányításnak van alárendelve az ország legnagyobb vállalata, a SONATRACH, az állami olajmonopólium is, amely tavaly már az ország olajtermelésének kétharmadát ellenőrizte. És itt érkeztünk el a tíz év előtti francia tábornoki puccskísérlet apropójához: egy évtizeddel ezelőtt még négy tábornok és néhány elvakult híve veszélyeztethette mindkét ország biztonságát. A nem egészen kilenc éve független Algéria viszont most már rendelkezik olyan gazdasági és politikai háttérrel, hogy módjában áll megszabni a Franciaországgal való együttműködés feltételeit is. Hosszú idő után az elmúlt hetekben ismét az újságok első oldalára került Algéria. Legutóbb akkor, amikor Bumedien közölte: Algéria ezentúl 3,60 dollárért ad egy barrel kőolajat. A részvényekért, amelyek többségét másfél hónappal ezelőtt átvette a francia társaságoktól, százmillió dollár értékű kártérítést fizető olajban. A korábban adott koncessziókat érvénytelennek nyilvánította, s közölte: fúrást a jövőben csak a SONATRACH algériai olajvállalat végezhet, és ebben a tevékenységében legfeljebb 49 százalékig juthatnak érdekeltséghez külföldi vállalkozások. BUMEDIEN bejelentését első pillanatban nagy felhördülés követte Párizsban. Olyan hangok hallatszottak, hogy ha elfogadják az olajárat, nem fogadhatják el a kártérítés összegét, meg azt a követelést, amit adósság fejében akar behajtani Algír a francia vállalatokon. A józanabb hangok viszont — például a minap a Le Monde-ban — elismerték: Algéria csak jogos szuverenitását érvényesítette saját nemzeti kincse felett. A szaharai olajra viszont ezután is szüksége van Franciaországnak, hiszen Algériából elégítik ki az olajszükséglet egyharmadát. S ha drágább is az olaj, mint másutt, az is igaz, hogy közelebb van, tehát kisebb a szállítási költsége, és sokkal jobb minőségű a többi kőolajnál. Egyes párizsi körök viszont mesterségesen szítják a válsághangulatot, a kapcsolatok teljes megszakítását emlegetik, ami nyilvánvalóan sértené mindkét fél érdekeit. Hiszen a hagyományok alapján számos szál szövődött a két ország között, és kétségtelen, hogy — egyes állításokkal szemben — ezen a franciák mindeddig kerestek, méghozzá nem is keveset. Algériának sem lenne kedvező, ha a mindmáig legnagyobb külkereskedelmi partnerével megromlana a viszonya. Chaban-Delmas miniszterelnök is azt hangoztatta keddi beszédében, hogy Párizs továbbra is együttműködésre törekszik Algírral, nyitva akarja hagyni a kaput a jövő számára. Burkolt fenyegetésként hangzott azonban az a kijelentés, hogy ha a francia olajtársaságok nem kapják meg a szükséges kárpótlást, a kormány „minden jogi eszközt” felhasznál majd jogaik megvédésére. Párizsban sokan attól is félnek, hogy ha kenyértörésre vinnék a dolgot, Algír kikerülne a francia hatás alól. Piacára, sőt a termelési szférába is még a jelenleginél is mélyebben és gyorsabban nyomulna be az amerikai tőke, amely fokozódó érdeklődést tanúsít az olaj, a földgáz és egyáltalán Afrika, s az úgynevezett harmadik világ iránt. A FRANCIA SZÉLSŐJOBBOLDAL e mellé még egy mumust állít: a szovjet behatolás veszélyét emlegeti. Ha veszélynek nem is nevezhető, tény, hogy a Szovjetunió és más szocialista országok, amelyek következetesen támogatták az algériai nép függetlenségi harcát, azóta is számos tanújelét adták segítőkészségüknek. Egy párizsi zsarolás alkalmával például — amikor a franciák azzal fenyegetőztek, hogy nem veszik át Algériától a bort és az olaját — a Szovjetunió átvett egy jelentős borszállítmányt és nagyarányú olajmegállapodás is született akkor. A Szovjetunió és Algéria együttműködését 20 különböző szerződés szabályozza, kereskedelmi forgalmuk a legutóbbi két év alatt két és félszeresére nőtt. Ilyen szilárd nemzetközi háttér mellett a francia tőkésköröknek is tudomásul kell venniük: a volt függő országokkal szemben már nem alkalmazható a gátlástalan zsarolás politikája, amely Franciaország és Algéria vonatkozásában éppen, most 10 esztendeje is kudarchoz vezetett. A kölcsönös előnyöket szem előtt tartó gazdasági, és a függetlenséget tiszteletben tartó politikai együttműködésnek kell a helyébe lépnie. r . Dromár S. Edit Párizs és Alg'ir kapcsolata [jc] ^ JQ ^ Olajvita egy évfordulón Ulbricht beszéde az NSZEP jubileumán (ADN) szerdán este Berliniben ünnepséget rendeztek a Német Szocialista Egységpárt megalakításának 25. évfordulója alkalmából. Walter Ulbricht, az NSZEP Központi Bizottságának első titkára ünnepi beszédében emlékeztetett arra, hogy az egyesülési kongresszuson, az NSZEP első kongresszusán egyhangúlag elhatározott alapelvek és célkitűzések lehetővé tették valamennyi antifasiszta erő egyesülését, utat mutattak az antifasiszta demokratikus forradalom megvalósításához. Ulbricht utalt arra, hogy a Szovjetunió segítségével sikerült az NDK-ban a német imperializmust gyökerestül kiirtani, sikerre vinni a politikai hatalomért folytatott harcot és létrehozni a munkásosztály marxista—leninista alapokon nyugvó egységes pártját. A történelem cáfolhatatlanul bizonyította — folytatta —, hogy nincs más út a dolgozók érdekeiért és a békéért folytatott harcban, mint az antiimperialista egységfront. Ezt bizonyították az utóbbi időben a chilei nép sikerei is az imperializmus elleni harcban. A szónok végül elismeréssel emlékezett meg az SZKP XXIV. pártkongreszszusáról, amelyet a tudományos szocializmus eddigi legjelentősebb kongreszszusának nevezett. A VDK nem fog külön tárgyalni a foglyokról (UPI) Nguyen Than Le, a VDK Párizsban tárgyaló küldöttségének szóvivője szerdán sajtóértekezletet tartott a francia fővárosban. Kijelentette, hogy a VDK nem fog külön tárgyalásokat folytatni az amerikai foglyok szabadon engedéséről, viszont mihelyt az Egyesült Államok meghatározta teljes és végleges kivonulásának időpontját, tárgyalóasztalhoz ülhetnek az amerikai és az észak-vietnami hivatalos megbízottak, hogy megkezdjék a tűzszünet részleteinek és a foglyok hazatelepítésének megvitatását. Le emlékeztetett arra, hogy a franciák elleni felszabadító háborúban ejtett foglyokat is szabadon engedték, röviddel a genfi megállapodások 1954. július 20-i aláírása után. A saigoni elnökválasztás előkészületeiről szólva a szóvivő megjegyezte, hogy Thieu jelenlegi elnök és Ky alelnök egymás potenciális vetélytársai, s mindkettő a másik kibuktatására törekszik. Választási harc ürügyén a saigoni rezsim két vezetője hatalmi harcot vív azért, hogy kit illessen meg az amerikaiak saigoni főügynökének címe — állapította meg a VDK szóvivője. „Vietnami veteránok" tüntetése Washingtonban (MTI) A „Vietnami veteránok a háború ellen” elnevezésű mozgalom hétfő óta Washingtonban tüntető előőrsei nagy felháborodással fogadták Warren Burger főbírónak azt a kedd, esti döntését, amely megtiltja további táborozásukat a kormányzati negyed központjában. Több mint 1000 veterán ugyanis a Capitolium lépcsőitől alig 100 méternyire, a szabad ég alatt ütötte fel éjszakai szállását a szombatig tartó tüntetéssorozat idejére. Szerdán délelőtt a veteránok egyhangúlag úgy döntöttek, hogy a főbírói tilalom ellenére a helyükön maradnak: nem ők, hanem a kormány alkalmaz erőszakot, ha megpróbálja eltávolítani őket. Egyébként szerdán több száz veterán vonult a Pentagon elé, hogy — mint hangoztatták — „önként feladják magukat a Vietnamban elkövetett háborús bűnökért”. A kormány mindeddig tehetetlennek bizonyult a háború ellen fellépő veteránokkal szemben, akikre Nixon elnök „Amerika legjobb fiaiként” szokott hivatkozni. Különösen kínos a kormány számára az, hogy a veteránok Washington központjában bemutatott képletes „felkutatni és elpusztítani” akciókkal az indokínai háborúnak azt a népirtó jellegét szemléltetik, amit mindenképpen eltitkolni próbáltak az amerikai közvélemény elől. Lón Nol mégis marad (AFP) Cheng Heng kambodzsai államfő szerdán hivatalosan elfogadta Lón Nol tábornok lemondását a miniszterelnöki tisztségről, de egyúttal felkérte őt új kormány megalakítására. A hírt a Phnom Penh-i rádió közölte. A bejelentés szerint „az államfő a nemzetgyűlés elnökével és az államtanáccsal folytatott tanácskozások után — figyelembe véve az ország nehéz helyzetét — a közvélemény széles körű egyetértésével szerdán úgy döntött, hogy felkéri Lón Nol tábornokot a helyzet kívánalmainak megfelelő új kormány megalakítására”. Lón Nol hétfőn egészségi okokra hivatkozva adta be lemondását. Kínai pingpongozok látogatnak el az USA-ba (MTI) „Van szerencsém örömmel bejelenteni, hogy a Kínai Népköztársaság Asztalitenisz Szövetsége a szövetség ideiglenes elnökének, Szung Csang úrnak útján az Amerikai Asztalitenisz Szövetségnek az Egyesült Államokba szóló meghívását elfogadni szíveskedett” — jelentette be kedden Detroitban Graham Steenhoven, az Amerikai Asztalitenisz Szövetség elnöke. Szerdán délelőtt a washingtoni Fehér Házban Nixon elnök fogadta Steenhovent. A Fehér Ház a maga részéről mindenesetre nyomatékosan aláhúzta, hogy a Washington—Peking labdaváltás folytatása Nixon elnök teljes támogatását élvezi. Ronald Ziegler, az elnök sajtótitkára külön nyilatkozatban hangsúlyozta, hogy a Nixon-kormány „üdvözölné a kínai asztalitenisz-csapat látogatását”, és kész kiadni a szükséges vízumokat. A Fehér Ház, nem hivatalosan azt is értésre adta, hogy Nixon elnök — Csou Enlaj miniszterelnök hasonló gesztusát viszonozva —, szintén kész személyesen fogadni a kínai asztaliteniszezőket. s India és Pakisztánig viszonya éleződik feet (AFP, UPI) Tikka Khan altábornagy, Kelet-Pakisztán kormányzója és katonai adminisztrátora hadbíróság elé idézett öt politikust, közöttük Tadzsuddin Ahmedet, a betiltott Avami Liga főtitkárát és a párt első alelnökét, Abdul Mannant. Ha a nevezettek nem tesznek eleget az idézésnek, akkor ügyüket távollétükben tárgyalják le. Az indiai Calcuttában bejelentették, hogy az eltelt négy hét alatt Indiába menekült kelet-pakisztániak számát most már körülbelül 400 ezerre becsülik. Csak Nyugat-Bengáliába 300 ezren menekültek át. Indiába olyan jelentések érkeznek, hogy Pakisztán keleti országrészében folytatódnak az elkeseredett harcok. Eközben fellángolt India és Pakisztán között a diplomáciai háború. India korábban elutasította Pakisztánnak azt a követelését, hogy távolítsa el a calcuttai helyettes főmegbízotti hivatalból a Bangladeshhez húzó kelet-pakisztániakat, és adja át az épületet az újonnan kinevezett helyettes főmegbízottnak.