Magyar Hírlap, 1971. május (4. évfolyam, 120-150. szám)

1971-05-29 / 148. szám

Megjelenik a hét minden nap­ján, szombaton és vasárnap 16 oldalon, más napokon 12 oldalon. Kiadja a Lapkiadó Vállalat. Szerkesztőség és ki­adóhivatal, Bpest, VII., Lenin körút 9—11. A szerkesztőség és a kiadóhivatal telefonszá­mai: 221-285, 221-293, 222- 403, 429—350. Terjeszti a Ma­gyar Posta M­agyar Hírlap MELLÉKLETTEL ÁRA: 1 FORINT Előfizetési díj egy hónapra 25,5 forint. Előfizethető a lap­kézbesítőknél, bármely posta­­hivatalban és a posta hírlap­üzleteiben. Külföldön a Kul­túra Könyv és Hírlap Külke­reskedelmi Vállalat kirendelt­ségei és bizományosai ter­jesztik. 4. ÉVFOLYAM, 148. SZÁM POLITIKAI NAPILAP 197­1. MÁJUS 2­9. SZOMBAT Könyvhét­­(2013 )) Régi hagyományokat követve, mától, május utolsó szombatjától kezdve egy héten át ismét könyvet virágzik az utca. A fővárosban s szerte a vidéken könyv­sátrak tarkállanak, körülöttük vásár­néző embersokaság. Van ebben az évről évre megismét­lődő látványosságban, az ünnepi könyv­hét zsibongóiában valami ellentmon­dás, hogy a kultúra legcsendesebb, legmeghittebb megnyilvánulása, a könyv és az olvasó szemérmes, „négy­­szemközti” kapcsolata így kitárul a nyilvánosság előtt. De ez az ellent­mondás csak látszólagos. Az irodalom már rég nem „magánügy", nem egy szűk kör kiváltsága, hanem a legtá­gabb értelemben vett közügy. S maga az irodalom sem csupán „irodalom” már, a szónak idézőjeles, hagyomá­nyos, leszűkített jelentésében, nem va­laminő elkülönülést jelent, hanem ma­gát az életet. Úgy is, hogy a szépiro­dalom egyre nagyobb­­ felületen érint­kezik valós problémáinkkal, s úgy­­is, hogy a közönség érdeklődésének ki­bővülésével az irodalom fogalma egyre tágabb lesz. Az olvasók átrétegződésé­­nek eredményeként mind nagyobb sze­repet kap az ismeretterjesztő és a szak­­irodalom. A betű ma már elválasztha­tatlan része munkánknak, életünknek. Éppen ezért ellentmondás inkább abban van, hogy az irodalom és a hétköznapok kapcsolatában egy­általán szükség van ilyen ünnepi alkalmakra. Hiszen nem egyetlen hé­ten, hanem az év ötvenkét hetén át, folyamatosan kellene „könyvhétnek" lennie. A könyvnek a társadalom éle­tében betöltött szerepét­­az fejezné ki igazán, ha minden alkalomszerűség s „rendezvények” nélkül is, napról napra úgy figyelnénk rá, mint most, egy hé­ten át. A könyvhét rendezőinek szétküldött felhívás nem véletlenül tartalmaz olyan tanácsokat, hogy üzemekben és mun­kásszállásokon is folytassanak szerve­zést; hogy az iskolákban s a honvéd­ségi és egyetemi KISZ-szervezetekben is kellő hangsúlyt kapjon a könyv fon­tossága, hiszen az ifjúság körében kell megalapozni a jövő olvasóközönségét; hogy a városközpontok mellett a külső kerületekbe, s az új lakótelepekre is jusson pavilon, sátor, alkalmi árusító­hely. Hogy tehát mennél inkább em­berközelbe kerüljön, mennél inkább „házhoz menjen” a könyv. Az ünnepélyes, központi megnyilat­kozások, a protokolláris alkalmak, a rádió, a televízió és a sajtó fokozott propagandája, amely az idén, a szo­kottnál rövidebbre fogott könyvhéten koncetráltabban jelentkezhet: mindez igen fontos - de csak csata­nyeréshez elégséges. Ahhoz,­hogy a könyvhét er­kölcsileg és anyagilag „jól sikerüljön”. A kultúra területén azonban nem csa­tákat kell megvívni, itt tervszerű, céltu­datos, folyamatos munkára van szük­ség. Csaták helyett a békés hétközna­pokat kell megnyerni. Az ilyen győzel­mek pedig - megtanulhattuk - nem központi szervezésből születnek, ha­nem a helyszínen, a városokban, fal­vakban, tanyákon, az otthonokban s a lelkekben. Az ilyen, időt álló győzelmek szervezője csak maga a nép, az egész társadalom lehet. Az irodalom, írtuk fentebb, nem ma­gánügy. S tegyük hozzá: nem is „szak­mai” ügy. Nem az íróké, könyvkiadóké és terjesztőké, hanem mindnyájunké. Kádár János beszédet mondott egy csehszlovákiai nagygyűlésen Gustáv Husák vitazáró szavai a CSKP kongresszusán Flesch István, az MTI kiküldött tudó­sítója jelenti: Kádár János, az MSZMP Központi Bi­zottságának első titkára, a CSKP XIV. kongresszusán részt vevő magyar párt­küldöttség vezetője pénteken Usti nad Labemba, az észak-csehországi megye székhelyére látogatott. Útjára elkísérte Jan Gregor, a szövetségi kormány elnök­­helyettese, Leopold Kovalcik, a CSKP észak-csehországi bizottságának vezető titkára, Vince József, a Magyar Népköz­­társaság prágai nagykövete és Frantisek Dvorsky, a Csehszlovák Szocialista Köz­társaság budapesti nagykövete. Kádár János és kísérete útközben meg­állt Terezinben, s megtekintette az egy­kori náci koncentrációs tábort, ahol a második világháború éveiben 19 ország állampolgárai, közöttük magyarok ezrei szenvedtek fogságot vagy mártírhalált. Kádár János a magyar küldöttség nevé­ben koszorút helyezett el a fasizmus ál­dozatainak emlékművénél és beírta ne­vét a vendégkönyvbe. A megye határában a magyar delegá­ciót a nemzeti bizottság vezetői virággal köszöntötték. Usti nad Labemba érve Ká­dár János felkereste a 150 éves vegyipari és kohászati kombinátot, Európa egyik legrégibb vegyipari üzemét, s dr. Václav Grim igazgató kíséretében végigjárta az üzem termelőegységeit, műhelyeit. Ezt követően a gyár magyar és cseh­szlovák zászlókkal feldíszített dísztermé­ben barátsági nagygyűlést tartottak. A magyar vendégeket Leopold Kovalcik üd­vözölte, majd Kádár János mondott be­szédet. — Szívből örülünk, hogy a Csehszlová­kia Kommunista Pártja kongresszusára érkezett küldöttségünk ellátogathatott ide, és ha rövid időre is, de alkalmunk nyílott betekinteni a Csehszlovák Szocialista Köztársaság egyik legjelentősebb ipari központjának, a cseh ipar és munkásmoz­galom egyik bölcsőjének, az Ősti Vegy­ipari és Kohászati Kombinátnak életébe — mondotta bevezetőben Kádár János, majd átadta Csehszlovákia munkásosztá­lyának, testvéri népeinek a magyar mun­kásosztály, a magyar dolgozó nép szívből jövő, elvtársi üdvözletét és jókívánságait.­­ Pártjuk XIV. kongresszusának fé­nyét növeli, hogy egybeesik Csehszlovákia Kommunista Pártja megalakulásának 50. évfordulójával — folytatta Kádár János. — Közismert, hogy a csehszlovák kom­munisták az egész nép társadalmi felsza­badításáért, a haza szabadságáért vívott harc élvonalában küzdöttek. Nagy megbe­csülést, elismerést vívtak ki maguknak világszerte a fasizmus elleni hősi ellenál­lásukkal. A csehszlovákiai, 1948-as feb­ruári felkelés úgy került be a szocializ­mus nemzetközi történetébe, mint a mun­kásosztály hatalmáért vívott harc példa­mutató hőstette. A nép szabadságáért, a nemzeti függetlenségért, a szocialista for­radalom győzelméért vívott hosszú harc során kiontott vér, az áldozatok nem vol­tak hiábavalók: él, erős, fejlődik legna­gyobb vívmányuk, a nép oltalma és re­ménysége, a Csehszlovák Szocialista Köz­társaság. Kádár János méltatta ezután a cseh­szlovák népnek a szocialista forradalom győzelmét követő időben, az építőmunká­ban elért nagy sikereit. Külön köszöntötte a terület dolgozóit, akik az ország ipari termelésének 11 százalékát. barnaszén­(Folytatása az 5. oldalon) KOSZIGIN FOGADTA A CHILEI KÜLÜGYMINISZTERT (TASZSZ) Alekszej Koszigin szovjet miniszterelnök pénte­ken a Kremlben fogadta Clo­­domiro Almeyda Medina chi­lei külügyminisztert, aki — mint már jelentettük­— hiva­talos látogatáson tartózkodik Moszkvában. A megbeszélések során szó volt a szovjet—chi­lei kapcsolatokról, valamint számos nemzetközi problémá­ról. Alekszej Koszigin hangsú­lyozta, hogy a szovjet nép mély rokonszenvvel és baráti érzésekkel fordul a chilei nép felé, amely a Népi Egység erőinek vezetésével a nemzeti függetlenség és a szociális ha­ladás útjára lépett. A megbe­szélések során hangsúlyozták, hogy a Szovjetunió és Chile sokoldalú együttműködés fej­lesztésére törekszik mindkét ország népe és a béke érdeké­ben. AZ NKP NYILATKOZATA (ADN) A Német Kommunis­ta Párt (DKP) elnöksége pén­teki nyilatkozatában élesen til­takozott a bonni külügymi­nisztérium kísérlete ellen, hogy a párt tevékenységét az NSZK biztonságára nézve „po­tenciális veszélynek” minősít­se, és erre hivatkozva betiltás­sal fenyegesse. KERESKEDELMI DOLGOZÓK NEMZETKÖZI TANÁCSKOZÁSA (MTI) Varsóban befejező­dött a Kereskedelmi Dolgozók Szakszervezetei Nemzetközi Szövetségének háromnapos ve­zetőségi ülése, amelynek mun­kájában bolgár, csehszlovák, ciprusi, francia, koreai, len­gyel, madagaszkári, magyar, NDK-beli, román és venezue­lai küldöttség vett részt. A részvevők a nemzetközi szak­­szervezeti mozgalom egységé­nek erősítésével és a kereske­delmi dolgozók érdekvédel­mével foglalkoztak. A magyar szakszervezeti küldöttséget Li­geti László, a KPVDSZ főtit­kára vezette. KOZMOSZ .423. ÉS 424. (TASZSZ) A Szovjetunióban csütörtökön felbocsátották a Kozmosz 423. műholdat. A tu­dományos berendezésen kívül a mesterséges hold fedélzetén a pályaelemeket pontosan mé­rő rádiórendszert, valamint egy rádiótelemetrikai rend­szert helyeztek el, amely ada­tokat közöl a műszerek és a készülékek működéséről. A Szovjetunióban Föld kö­rüli pályára bocsátották a Kozmosz 424-es mesterséges holdat is. A berendezés szabálysze­rűen működik. SZÖULI ÖSSZECSAPÁS (Reuter) A szöuli egyetem négy bezárt kollégiumának megnyitását és bebörtönzött társaik szabadon bocsátását követelő diákokkal csapott össze pénteken a dél-koreai rendőrség. A felháborodott diákok egy egyetemi gyűlésen elégették az oktatásügyi mi­niszter képmását, majd az ut­cára vonulva rendőri alaku­latokkal ütköztek meg. A rendőrök könnygázgránátok­kal akarták visszaszorítani őket az egyetem területére, amire a diákok kőzáporral vá­laszoltak. Tizenöt tüntetőt le­tartóztattak. MUNKÁSPÁRT! ELŐRETÖRÉS (DPI) Az ellenzékben levő angol Munkáspárt a csütörtö­kön három választókerületben tartott parlamenti pótválasz­tások mindegyikét megnyerte. Ebből két kerület hagyomá­nyosan munkáspárti, a közép­­angliai Bromsgrove viszont eddig a konzervatívok egyik fellegvárának számított. Politikai megfigyelők a pót­választások eredményét a kon­zervatív Heath-kormányra mért újabb súlyos csapásnak tartják, miután a közelmúlt­ban tartott községtanácsi vá­lasztásokon is többségben a munkáspárti jelölteket válasz­tották meg. A nap híreiből Ülést tartott az Elnöki Tanács A Népköztársaság Elnöki Tanácsa pén­teken ülést tartott. A kormány előterjesztése alapján meg­választotta a Központi Népi Ellenőrzési Bizottság elnökét, elnökhelyetteseit és tagjait. A Központi Népi Ellenőrzési Bizottság elnökévé dr. Dobrónaki Gyulát, elnökhe­lyetteseivé: Péteri Istvánt, dr. Molnár Imrét és Barinkai Oszkárt, tagjaivá pe­dig: Barabás Miklóst, Csehik Ferencnét, dr. Csendes Bélát, Csuhas Sándort, dr. Do­bi Ferencet, Dobos Sándornét, Dobos Ist­vánt, Dojcsák Jánost, Horváth Lajost, dr. Mulató Jánost, dr. Nyírő Józsefet, Révész Gézát és Villányi Miklóst választotta. Az Elnöki Tanács ezután egyéb ügye­ket tárgyalt. (Dr. Dobrónaki Gyula államtitkárnak, a KNEB elnökének nyilatkozatát a 2. ol­dalon közöljük.) Podgornij befejezte látogatását az EAK-ban Közös közleményt adtak ki a tárgyalásokról Baráti pohárköszöntők a Szadat tiszteletére adott vacsorán (MENA, TASZSZ) Nyikolaj Podgornij, a szovjet Legfelső Tanács Elnökségének elnöke pénteken befejezte baráti látoga­tását az Egyesült Arab Köztársaságban és délután három órakor elutazott Kairóból. A szovjet államfőt, aki négy napot töl­tött Egyiptomban, a repülőtéren Anvar Szadat elnök és más magas rangú szemé­lyiségek búcsúztatták. A kairói rádió egyenes adásban közvetítette Podgornij búcsúztatását. A távozó szovjet államfőt a főváros lakossága a szovjet—egyiptomi barátságot éltetve köszöntötte. A szovjet IEAK tárgyalásokról közös közleményt adtak ki (A közös közleményt lapunk 4. oldalán ismertetjük.) A szovjet államfő látogatásának záró­eseményeiről a következőkben számolunk be. Nyikolaj Podgornij csütörtökön vacso­rát adott az EAK elnöke tiszteletére. A szívélyes és baráti légkörben lefolyt va­csorán Podgornij és Szadat beszédet mon­dott. Podgornij, a szovjet—egyiptomi barát­sági és együttműködési szerződés jelen­tőségét méltatva, egyebek között rámuta­tott, hogy ez a szerződés újabb csapást mér a nemzetközi imperializmus terveire. Az imperialisták ugyanis megkísérelték, hogy éket verjenek a két ország közé, megbontsák a két ország barátságát, za­vart keltsenek a haladó erők soraiban.­­ Az Egyesült Államok és más orszá­gok imperialistái — folytatta Podgornij — a közvetlen izraeli agresszió megszer­vezésével nem érték el céljaikat. Emiatt most különböző manőverezésekhez folya­modnak, a „békéltetők” hamis köntösében tetszelegnek, önkényesen a döntőbíró sze­repét kívánják betölteni az arab—izraeli konfliktus rendezésében.­­ A gyarmatosítás ideje azonban vég­érvényesen lejárt. Az imperialisták min­den ilyen vonatkozású elképzelései — bárhogy ügyeskedjenek is — kudarcra vannak ítélve. A Szovjetunió — húzta alá Podgornij — most és a jövőben is az Egyesült Arab Köztársaság népe mellett áll abban a harcban, amelyet a jobb jö­vőért, az igazságos és tartós közel-keleti béke megteremtéséért folytat. Anvar Szadat beszédében mindenek­előtt az egyiptomi—szovjet kapcsolatok legfontosabb mozzanatára mutatott rá, nevezetesen arra, hogy a Szovjetunió min­denkor és minden körülmények között őszinte megértést és hű baráti érzéseket táplál az EAK-kal szemben. Hozzáfűzte: „Ez az, amit mindenekfölött értékelünk”. — Most, a barátsági szerződés aláírá­sával — folytatta az EAK elnöke — még jobban megszilárdítottuk a harcokban ki­­kovácsolódott barátságunkat. Ez a szer­ződés mindenekelőtt azt a szilárd és meg­ingathatatlan elhatározásunkat fejezi ki. (Folytatása a 4. oldalon)

Next