Magyar Hírlap, 1971. május (4. évfolyam, 120-150. szám)
1971-05-04 / 123. szám
2 1971. MÁJUS 4. KEDD A 313 HAZAI KORKÉP Magyar Hírlap Új közúti törvény készül A jövő közlekedése elé... Nemrégen úgy hírlett, hogy taxiszövetkezet alakul a fővárosban. Akinek kocsija van, meghatározott feltételek között taxizhat. Aztán az egészből nem lett semmi. Az ok egyszerű: a tagoknak a gépkocsijukat a szövetkezet nevére kellett volna íratniuk. Ezt nem vállalták. A huzavona azonban több hónapon át tartott. A vita jogi alapja egy érvényben levő, 1930-ban kiadott fuvarozási törvény volt. Rajta kívül viszont egy sor újabb keletű rendelkezés is irányadó. Nehéz volt dönteni. A 41 éves jogszabály szerint bárki fuvarozhat a saját gépkocsijával, azaz másokat pénzért szállíthat. Az 1964-ben született rendelet pedig 3000 forintig terjedő pénzbírságot helyez kilátásba annak számára, aki ezt megpróbálja. Az utóbbi viszont nem helyezi hatályon kívül az előbbit... 150 különféle paragrafus Negyvenegy éve, amikor a fuvarozási törvényt megalkották, Magyarországon kapitalista viszonyok uralkodtak. Általában nem akadt olyan tőkeerős vállalkozás, amely az ország autóbusz-közlekedését egymaga „gründolta” volna, azaz tőkével bírta volna az alapítást. A tőkések, vagy kft-k általában egy-egy járatot tartottak a kezükben. Más tudhatta magáénak, például a Budapest—Jászberény járatot, és megint más tulajdona volt a Budapest—Tatabánya között közlekedő autóbusz. A jogi szabályozás is ehhez a gyakorlathoz igazodott. A fuvarozási engedélyezési eljárás is egy-egy járathoz kapcsolódott. Ma az ország autóbuszközlekedése egyetlen vállalat, a Volán Tröszt kezében van. Az érvényes, de már meglehetősen pelyhedző szakállú jogszabály értelmében minden egyes — akár kéthárom kilométeres — új járat indításához a Volánnak végig kellene járnia a nehézkes engedélyezési eljárás rögös útját. Ezek a példák a fuvarozás tevékenységére szorítkoztak, ami csupán az egyik eleme a közúti közlekedésnek. A jogi szabályozásban ellenben egy sor egyéb ellentmondás is tapasztalható, az egyidejűleg érvényben levő szabályok sokasága miatt. Csupán a gépjárművek közlekedését 150 különféle szintű paragrafus szabályozza. Még az avatott szakembernek is kemény diót okoz egy-egy, az általánostól csak kissé is eltérő jelenség jogi megítélése. Felsőbb osztályba Amikor a jelenleg hatályban levő jogszabályok napvilágot láttak, az utakon még gyéren közlekedtek járművek. A jelenlegi állapotot — bár a járművek létszáma többszöröse például a 15 évvel ezelőttinek — amolyan vihar előtti csendnek, a fejlődés közbülső fokának tekintjük. Hiszen 1985-re csak személygépkocsiból másfél millió fog részt venni a forgalomban. Nem túlzó az előrevetített kép: a megváltozott utca, a maira csak nyomaiban emlékeztető közlekedés, a megváltozott életünk. A rengeteg jármű helyet, karbantartást követel, s a közlekedésben részt vevőnek egy egészen új viszonyát, új szemléletet, a fejlett közúti motorizáció szemléletét. De nemcsak a közlekedésben közvetlenül részt vevőktől, járművezetőktől és gyalogosoktól, hanem az államigazgatás hivatalnokaitól, a tervezőintézetek mérnökeitől, a belkereskedelem szakembereitől. Mindenkitől, aki a közlekedéshez akár csak a leglazább szállal is kötődik. A közúti közlekedés ugyanis felsőbb osztályba lép! Ez teszi szükségessé a jogi szabályozás egységessé tételét, az új viszonyokra való méretezését. Már ma is egy sor szabály megtartása a legnagyobb nehézségekbe ütközik. Vonatkozik ez a közúti közlekedés egyes szabályaira, vagyis a KRESZ egyes paragrafusaira is. Ellentmondásos jelenség, hogy olyan alapvető állampolgári jogokat, mint például az, hogy ki milyen feltételek mellett tarthat üzemben gépjárművet, milyen körülmények között vehet részt a forgalomban, miniszteri rendelet szabályoz, nem pedig törvény. A rádiró és a Magyar Hírlap közlekedési fórumához is több kérdés érkezett a magánszemélyek teherautó-tartására vonatkozóan. Tulajdonképpen egyik törvényünk sem mondja ki, hogy magánszemély tulajdonában nem lehet teherautó. Ha valaki mégis jelentkeznék az Autókernél ilyen igénnyel, érvényes vásárlási engedélyt fognak kérni tőle, amit nemigen tud beszerezni. (Ez érthető is: a teherautó termelési eszköz, ami szocialista viszonyok között csak a nép tulajdonában lehet.) Ugyanakkor ha valakinek a Nyugaton élő rokonai teherautót küldenek, elvileg megtarthatja. (Azért senkinek sem ajánljuk, hogy megpróbáljon ily módon beszerezni, mert vámszabályainkban is érvényre jut a fenti szempont.) Az európai rendszerben Ennél azonban sokkal nagyobb horderejű kérdésekben sincs egységes szabályozás. Például nem egyértelmű, hogy mennyi a hivatásos sofőröknek a volán mellett eltölthető idejük felső határa. Ez a bírósági gyakorlatban okozhat töprengést. Egy-egy karambolozó gépjárművezető gyakran hivatkozik fáradtságára. A Diesel-motorokon kívül nincs érvényes normája a gépjárművek füstkibocsátásának. Nyilvánvaló: amíg a közutakon kevés autó, illetve motor közlekedett, addig erre nem kellett gondolni. Azonban a világszerte a közriadalom homlokterében álló probléma biztos léptekkel halad a mi határaink felé is — a gépjárművek számának egyébként örvendetes szaporodásával. Az európai autóközlekedés összehangolására elkészült a nemzetközi egyezmény, az AETR. Ez hamarosan érvénybe lép, s hazánknak is érdeke aláírni. (Egyébként ha nem tennénk meg, akkor is vonatkozna a magyar kamionokra, gépkocsikra, amikor külföldön járnak.) Az egyezmény egyértelműen megállapítja a volán mellett eltölthető idő felső határát. S ha a mit sem sejtő magyar kamionsofőr többet vezetne a megengedettnél, s váratlanul ellenőrzést kap (a menetlevélből minden kiderül), előfordulhat, hogy útját csak egy szállodaszámla felmutatása után folytathatja, mert kényszerpihenőre küldik — mondjuk kemény valutáért. Az illetékesek megkezdték az egységes, új közúti törvény kidolgozását. A nagyméretű munka előreláthatólag jövőre kerül az országgyűlés elé. Hahn Péter Könyvek utaznak a tanyára Feladók: budapesti joghallgatók (Tudósítónktól) Sokunknak van a könyvespolcán olyan ■felesleges könyv, ami végül — egy alaposabb nagytakarítás után — az antikváriumba kerül, vagy ha ott nem veszik meg, hát a szemétbe. Pedig egy-egy ilyen kidobásra ítélt gyerekkori olvasmány nagy örömet szerezhetne azoknak, akik újdonságként vehetnék a kezükbe. Az Eötvös Loránd Tudományegyetem állam- és jogtudományi karának másodéveseinél kiírták a táblára, szálkás betűkkel: Akinek még felesleges könyve ,,van, hozza be! Kecskés Anikó és Fodor József a felelőse ennek az akciónak. Kecskés Anikó elmondta, az ötlet nem új. A KISZ-titkár vetette fel egy évvelezelőtt. Felsőbb évfolyamokon is történt már ilyen próbálkozás, ez a mostaniazonban előreláthatólag hatékonyabb lesz , az eddigieknél. Hogyan jutnak el a könyvek, és hova? Kecskés Anikó: A módszer a személyes felkutatás lesz. Amikor összegyűlik elég könyv — még csak egy hete kezdtük a gyűjtést —, személyesen elmegy valamelyikünk a kiválasztott tanyákra, kérdezősködik, beszél emberekkel, kipuhatolja, hány olyan gyerek van, aki örömmel fogadná az efféle küldeményt. Az elküldés módszere is a helyi viszonyok függvénye lesz, ahol van iskola, ott célszerűnek látszik oda címezni a csomagot, ha nincs iskola, akkor a kultúrházba, ha az sincs, akkor esetleg az egyik arra legérdemesebb gyerek címére — bízva abban, hogy önzetlenül elosztja majd társai között. Az első könyvek már összegyűltek. A legelső kötet — a gyűjtők elbeszélése szerint — a Timur és csapata volt. Követte egy Maupassant, a Színház a világ, a Hősök voltak, Fekete István két könyve. A részletes listára itt nem lenne hely. A Libanoni Kommunista Párt küldöttségének magyarországi látogatása A Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizottságának meghívására április 27—május 3 között látogatást tett Magyarországon a Libanoni Kommunista Párt Központi Bizottságának küldöttsége Nicolais Saoulnak, a párt főtitkárának vezetésével. A küldöttség tagjai voltak: Karim Roueh, a Libanoni Kommunista Párt Politikai Bizottságának tagja, a központi bizottság titkára és Georges Batal, a központi bizottság tagja. A delegációt fogadta Kádár János, a Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizottságának első titkára. A Libanoni Kommunista Párt képviselői megbeszélést folytattak Komócsin Zoltánnal, az MSZMP Politikai Bizottságának tagjával, a Központi Bizottság titkárával és a Központi Bizottság más képviselőivel. A küldöttség látogatást tett Veszprém megyében, ahol a pártmunka különböző területeit tanulmányozta. Megtekintette a dolgozók május 1-i felvonulását és megismerkedett Budapest nevezetességeivel. A Libanoni Kommunista Párt küldöttsége és a Magyar Szocialista Munkáspárt képviselői az elvtársi légkörben és a teljes nézetazonosság jegyében lezajlott megbeszéléseken kölcsönösen tájékoztatták egymást pártjaik tevékenységéről, áttekintették a nemzetközi politikai élet és a kommunista világmozgalom időszerű kérdéseit, megvizsgálták a két párt közötti kapcsolatok elmélyítésének lehetőségeit. A Libanoni Kommunista Párt Központi Bizottságának küldöttsége elismerését fejezte ki a szocialista építőmunka eredményei iránt, amelyeket a párt vezetésével a magyar dolgozók elértek. A Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizottságának képviselői a magyar kommunisták és a magyar nép nevében szolidaritásukról biztosították a libanoni kommunistákat és a velük együtt küzdő más haladó, hazafias erőket az izraeli agresszió és az imperialista összeesküvések ellen, a dolgozó nép érdekeinek védelmében, valamint a demokratikus társadalmi haladásért folytatott harcukban. A két párt képviselői azonosan értékelik a nemzetközi helyzetet és a kommunista világmozgalom problémáit. Úgy ítélik meg, hogy időszerű és lehetséges feladat a nemzetközi kommunista és munkásmozgalom egységének megszilárdítása, sürgős teendő az összes imperialistaellenes erők tömörítése és akcióegységének megteremtése. A két párt képviselői elítélik az izraeli kormánynak az Egyesült Államok kormánya által támogatott annexiós törekvéseit és a közel-keleti probléma igazságos politikai megoldását gátló magatartását. Szolidaritásukat fejezik ki az izraeli agresszió áldozatául esett arab népeknek, az agresszió következményeinek felszámolásáért, a tartós és igazságos közel-keleti béke megteremtéséért vívott harcukban. Követelik, hogy az izraeli katonai egységek késedelem nélkül és maradéktalanul vonuljanak ki a megszállt arab területekről, és hogy állítsák helyre a Palesztinai arab nép törvényes nemzeti jogait. Szolidaritásukról és támogatásukról biztosítják az amerikai imperializmus agressziója ellen harcoló indokínai népeket, az afrikai és a latin-amerikai népek küzdelmét felszabadulásukért, függetlenségükért és a társadalmi haladásért. A két párt képviselői kifejezésre jutatták törekvésüket a kapcsolatoknak és az együttműködésnek a proletár internacionalizmus szellemében történő továbbfejlesztésére. MEGYEI LAPSZEMLE A Komárom me-Doimehiblia DO1G0lÖK?ma nők megbecsülése mindennapi követelmény címmel. Idézünk belőle: A megye „nagy konyhájának” működtetését a nők segítségével oldottuk meg: nem kerülne asztalunkra sem hús, sem tej, ha a húsipari vállalat és tejüzem nem alkalmazott volna elegendő asszonyt és leányt. Komárom megye iparilag fejlett, fokozottabb a munkaerőhiány. A folyamatos termelést csak úgy tudtuk biztosítani az elmúlt években, hogy fokozottabban állítottunk munkába nődolgozókat. Ezt mondja a Tatabányai Húsipari Vállalat igazgatója, ahol a dolgozók 48 százaléka nő. Ugyanezekre hivatkozott a tatabányai tejüzem vezetője. Ezek után mi sem természetesebb, mint a fokozott gondoskodás. A húsüzemben felülvizsgálták a munkahelyeket, különböző intézkedések révén mentesítették a nődolgozókat a fizikumuknak nem megfelelő munkától. Alapkövetelményként írták elő, hogy mindegyikük képzettségének megfelelő munkakörbe kerüljön. A kollektív szerződésben előírták, hogy a begyakorlási idő után fizikai munkát végző női dolgozó órabére nem lehet kevesebb hét forintnál. A fiatal szakmunkások, besorolásuktól függetlenül, teljesítményük szerinti bért kapnak. Különösen nagy gondot fordítottak az alacsony keresetű nődolgozók bérének kiigazítására. Ennek egyik eredménye, hogy a takarítónők bére 46 százalékkal emelkedett. tel a helyszínre az Országos Mentőszolgálat képviselői, hogy a létesítményt átvegyék. Az aktusnál jelenlevő megyei és helyi szakemberek nem kis meglepetésére azonban a mintegy félmilliós beruházással készült épület átvételére ezúttal sem került sor — írja a cikk szerzője, majd így folytatja: Az okok: nincs ételmelegítő (resó), hiányzik egy-két telefoncsatlakozó, nem lakkozták be az ajtók, ablakok farészét. Jegyzőkönyvbe került az is, hogy az ereszdeszkákat más színűre festették, mint az ablakokat, és hogy a parkett színe kissé sötét, a mozaiklapok hézagosak. Majd így összegez a cikkíró: a szóban forgó hibák egyike sem olyan, hogy akadályozhatná az intézmény normális tevékenységét. ___ _ _____ A Bács-KiskunKETÜH megyei napilap franglossza jelent meg Sz. A. tollából Megépíteni könynyebb ... címmel. Idézzük: A dunavecseiek és a környező községek lakói joggal kérdezhetik: miért nem működik az új mentőállomás, amelyet a volt járási tanács egyik épületszárnyában alakítottak ki. A teljes komforttal és a rendeltetéséhez kapcsolódó különleges kívánalmakkal tervezett és megépített épület már több mint két hónapja otthont adhatna a mentőállomásnak. Adhatna, de... Április 15-én immár harmadszor érkez- Megalakult a Debreceni Városi Tanács Tegnap délelőtt megalakult az április 25-én megválasztott Debreceni Városi Tanács. Az ünnepi ülésen részt vett Karakas László, a megyei pártbizottság első titkára is. Kovács Imrének, a Hazafias Népfront városi bizottsága titkárának javaslata alapján a tanácsülés tizenöt tagú végrehajtó bizottságot választott, amelynek tagjai letették az esküt. A Debreceni Városi Tanács elnökévé ismét dr. Ács Istvánt, elnökhelyettesekké Ördög Lászlót és dr. Kovács Imrét választották meg. A végrehajtó bizottság titkárává Nádas Vilmost nevezték ki. Az alakuló ülés 31 tagot választott a megyei tanácsba. " ta írt a munkásbecsületről. Idézünk belőle: A Hajdú-Bihar megyei üzemek tapasztalatai arról tanúskodnak, hogy a munkások nagy többsége becsülettel dolgozik, színes lélekkel tesz eleget kötelezettségének. És van valami, ami mindenképpen a helyes irányba visz: ez a munkásbecsület, a munkásönérzet. Az emberekben mindig volt, és van is bizonyos fokú rátartiság. A munkában is érvényes az, hogy „vagyok olyan legény, mint te”. A szocialista munkaversenyben szintén találkozhatunk ezzel a törekvéssel. A vagongyárban a futósok, a kocsiosztály munkásai például mindig azt akarták, hogy lehetőleg közülük kerüljön ki a versenyelső. A munkásbecsület valóban azt diktálja, hogy az ember ne legyen az utolsók között. Így folytatja a cikkíró: Van kivétel? Van. De ne általánosítsunk! Könnyű elmondani egy-egy üzemrészről, hogy ott baj van a termeléssel. Ám az lenne igazán jó, ha pontosabban szólna a bírálat. Arról, hogy abban az üzemrészben kik azok, akik lógnak, csellengnek, hátramozdítók. Ezzel kapcsolatban érdemes szólni a Debreceni Postaigazgatóságnál egy nemrég tartott felmérésről. Jegyezzük meg az adatot: 127 embert kérdeztek meg. Egy kérdés így szólt: „Mit tenne akkor, ha azt tapasztalja, hogy társai közül valaki állandóan rosszul végzi a munkáját?” A válaszok érdekes dologról tanúskodnak. Egy ember nem szólna semmit, összesen 65 vélekedett úgy, hogy személyesen szólna az illetőnek, végül 53 azoknak a száma, akik nyilvánosan bírálnák a rosszul dolgozó ember hibáit.