Magyar Hírlap, 1971. május (4. évfolyam, 120-150. szám)

1971-05-04 / 123. szám

Magyar Hírlap HAZAI KÖRKÉP FORUM ibl 1971. MÁJUS 4. KEDD ! K­ÖZÉLET­I DIPLOMÁCIA Romániába utazott Aczél György és Komócsin Zoltán Aczél György és Komócsin Zoltán, a Magyar Szocialista Munkáspárt Politikai Bizottságának tagjai, a Központi Bizott­ság titkárai a Román Kommunista Párt Központi Bizottságának meghívására ba­ráti látogatásra hétfőn este Bukarestbe utaztak. A küldöttséget a Ferihegyi repü­lőtéren Pullai Árpád, a Központi Bizott­ság titkára, Nagy Miklós, a KB tudomá­nyos, közoktatási és kulturális osztályá­nak vezetője és Garai Róbert, a KB kül­ügyi osztályának helyettes vezetője bú­csúztatta. Jelen volt Dumitru Turcus, a Román Szocialista Köztársaság budapesti nagykövete. Hétfőn este megérkezett Bukarestbe Aczél György és Komócsin Zoltán. Az otopeni repülőtéren a vendégeket Manea Manescu, Paul Niculescu-Mizil, az RKP KB végrehajtó bizottságának és állandó elnökségének tagjai, a KB titkárai, Va­sile Vlad, az RKP KB külügyi osztályá­nak vezetője és pártmunkások fogadták. Jelen volt Martin Ferenc, a Magyar Nép­­köztársaság bukaresti nagykövete. Budapestre érkezett a Francia Kommunista Párt küldöttsége A Magyar Szocialista Munkáspárt Köz­ponti Bizottságának meghívására hétfőn Budapestre érkezett a Francia Kommu­nista Párt küldöttsége Gustave Ansart, a párt politikai bizottsága tagjának vezeté­sével. A küldöttség gazdaságpolitikai kér­déseket tanulmányoz hazánkban. A kül­döttséget fogadta Nyers Rezső, az MSZMP Politikai Bizottságának tagja, a Központi Bizottság titkára. A megbeszé­lésen jelen volt Bálint József, a Központi Bizottság tagja, a KB osztályvezetője is. Budapestre érkezett az új olasz nagykövet Dr. Mario Franzi, az Olasz Köztársaság új magyarországi nagykövete hétfőn Bu­dapestre érkezett. Megérkezése alkalmá­ból a Ferihegyi repülőtéren dr. Nagy La­jos, a Külügyminisztérium protokollosz­­tályának vezetője üdvözölte. A szakszervezeti kongresszus újabb külföldi vendégei Negyvennégy ország és négy nemzet­közi szövetség küldöttei érkeztek meg eddig a magyar szakszervezetek XXII. kongresszusára. Vasárnap, illetve hétfőn délelőtt érkezett meg Budapestre Pavel Stefan, a Románn Szakszervezetek Általá­nos Szövetsége központi tanácsának tit­kára, Gad Gad Radwan, az­ Egyesült Arab Köztársaság Munkásszövetségének képviselője és az Ír Szakszervezetek Kongresszusának (ICTU) küldöttsége Stephen Mc­Conagle vb-tag vezetésé­vel. Hétfő délután, érkezett hazánkba a Szakszervezeti Világszövetség delegáció­ja Pierre Gensous főtitkár vezetésével, Wladyslaw Kruczek, a Lengyel Egyesült Munkáspárt Politikai Bizottságának tag­ja, a Lengyel Szakszervezetek Központi Tanácsának elnöke, Kosztadin Gjaurov, a Bolgár Kommunista Párt Politikai Bi­zottságának póttagja, a Bolgár Szakszer­vezetek Központi Tanácsának elnöke, Karel Hoffmann, a CSKP Központi Bi­zottsága elnökségének póttagja, a Cseh­szlovák Forradalmi Szakszervezeti Moz­galom Központi Tanácsénak elnöke ve­zette csehszlovák küldöttség, P. T. Pime­nov, a Szovjet Szakszervezetek Központi Tanácsának titkára, a Finn Szakszerve­zetek Központi Szervezetének (SAK) küldöttsége, Arvo Hautala első elnökhe­lyettes vezetésével, a Jugoszláv Szakszer­vezetek Szövetségének küldöttsége Lju­­bica Dukics vezetésével, a Német Szak­­szervezeti Szövetség (DGB) delegációja Gerd Muhr alelnök vezetésével, Gino Guerra, a­z Olasz Általános Munkásszö­vetség (CGIL) titkára, valamint a Skót Szakszervezeti Kongresszus (STUC) kül­döttsége Raymund Mc­Donald elnök ve­zetésével. A vendégeket Gáspár Sándor, az MSZMP Politikai Bizottságának tagja, a SZOT főtitkára és a SZOT titkárságá­nak tagjai fogadták. Munkaügyi küldöttség utazott Ulánbátorba Nagy Imre munkaügyi miniszterhelyet­tes vezetésével küldöttség utazott hétfőn Ulánbátorba, a KGST-országok munka­ügyi szervei vezetőinek tanácskozására. Hazaérkezett Londonból a Magyar Vöröskereszt küldöttsége Hétfőn délután hazaérkezett London­ból a Magyar Vöröskereszt háromtagú de­legációja, amely dr. Soóki László főtit­kárhelyettes vezetésével egy hetet töltött Angliában a Brit Vöröskereszt meghívá­sára. Kitüntetés A Magyar Népköztársaság Elnöki Ta­nácsa Darvas Józsefnek, a Chinoin Gyógyszer- és Vegyészeti Termékek Gyá­ra igazgatójának eredményes munkássága elismeréséül, nyugállományba vonulása alkalmából, a Munka Vörös Zászló Ér­demrend kitüntetést adományozta. A ki­tüntetést Losonczi Pál, az Elnöki Tanács elnöke adta át. Jelen volt a kitüntetés át­adásánál Cseterki Lajos, az Elnöki Tanács titkára és dr. Szekér Gyula, a nehézipari miniszter első helyettese. Az ausztrál kereskedelmi delegáció fogadása Első alkalommal kereste fel Magyar­­országot ausztráliai piackutató delegáció, amelyet W. J. Austen, az Ausztráliai Ex­portfejlesztési Tanács végrehajtó bizott­ságának tagja vezet. A küldöttség tagjai tegnap este a Duna Intercontimental­­szállóban fogadáson találkoztak a ma­gyar gazdasági élet képviselőivel, tár­gyaló partnereikkel, a Magyar Kereske­delmi Kamara, valamint az ipari és kül­kereskedelmi vállalatok vezetőivel. Részt vett a fogadáson Baczoni Jenő, a külke­reskedelmi miniszter első helyettese. Ott volt a budapesti diplomáciai képvisele­tek több tagja. Dr. Tímár Mátyás hazaérkezett Párizsból (Folytatás az 1. oldalról) Lois-Xavier Ortolival, az iparfejlesztési és tudományos kutatások ügyeinek mi­niszterével és André Bettencourt tervezési és területfejlesztési miniszterrel. Alkal­mam volt találkozni Jacques Chaban-Del­­mas francia miniszterelnökkel. Hosszabb időt töltöttem a gyáriparosok szövetségé­ben. Tárgyalásaink őszinték, nyíltak, cél­ratörőért voltak. Az elmúlt években, és fő­leg Fock Jenő franciaországi látogatása óta bővültek a magyar—francia gazdasági kapcsolatok, de úgy látjuk, hogy még sok lehetőség van a kooperációk, az együtt­működés különböző formáinak kibonta­koztatására.­­ A Magyarországról származó fran­cia áruvásárlások volumene kisebb, mint a magyar beszerzéseké, ezért kerestük an­nak lehetőségeit, hogyan tudnák növelni vásárlásaikat a francia cégek, hogy ki­egyensúlyozottabb legyen a forgalom. Ezenkívül szóba került a harmadik pia­cokon való együttműködés: Dél-Ameriká­ban, Észak-Afrikában és máshol is kínál­kozik ilyen lehetőség. Tárgyalásainkon az egyik központi kérdésként merült fel, hogy a magyar mezőgazdasági és élelmi­­szeripari termékek franciaországi bevi­telét erősen sújtják a Közös Piac ren­delkezései, s vizsgáltuk, milyen — mind­két fél számára előnyös — megoldásokat lehet találni ennek kiküszöbölésére, és ar­ra, hogy hosszabb időre nagyobb stabili­tást biztosítsunk e termékeink francia­­országi exportjának. — Jacques Chaban-Delmas miniszter­­elnök és azok a miniszterek is, akikkel alkalmam volt tárgyalni, nagy érdeklő­dést tanúsítottak a magyar gazdaságirá­nyítási rendszer és más kérdések, így pél­dául a szocialista demokratizmus kiszéle­sítése, az új választójogi és tanácstörvény iránt. — Megbeszéléseinkről emlékeztetőt ál­lítottunk össze, amely összefoglalja a leg­közelebbi tennivalókat. Ezt az emlékezte­tőt hazánk párizsi nagykövete útján el­juttatjuk Valery Giscard d’Estaingnak. Részben a kooperációkra vonatkozóan tartalmaz konkrétabban meghatározott feladatokat. Megjelöli, hogyan lehetne a közös piaci rendtartásokkal kapcsolatosan mindkét fél számára kedvező megoldást találni. Szó van benne olyan kérdésekről, mint a tervező szervek munkájának koor­dinációja, elképzeléseink összehangolásá­nak tartalmi és metodikai problémái. Fel­merült az is, hogy célszerű lenne a me­zőgazdasági miniszterek, vagy helyette­seik találkozóját megszervezni. Ezek a most előttünk álló legfontosabb tenniva­lók, amelyek eredményei remélhetőleg egy éven belül már jelentkeznek — fe­jezte be nyilatkozatát dr. Tímár Mátyás. FÉSZEK A házasság és a család struktúrája a "A történelem folyamán számtalan vál­tozáson ment át, s mi sem természetesebb, mint az,, hogy manapság, amikor a tár­sadalmi mozgások általában dinamiku­­sabbá váltak, a házasság és a család szer­kezete, funkcióinak rendszere is gyorsabb ütemben alakul át. Szinte szemünk előtt játszódik le pél­dául az a folyamat, amely polgárjogot ad a tradícióktól, előítéletektől függetlenedő párválasztásnak. Igaz, egyre több a válás is, ám a közerkölcs egyre kevésbé néz ferde szemmel azokra, csak rosszul sike­rült vagy megromlott házasságukat fel­bontják —, főként akkor, ha a válás hu­mánus, kulturált módon zajlik le, a há­zasságból nem származott gyermek, vagy ha igen, sorsát a szülők a válás után is megnyugtató módon, okos szeretettel ala­kítják tovább. A házasság belső szerkezetét alaposan átrendezi a nők munkába állása, s mind gyakoribb, hogy a nők társadalmi egyen­jogúsítása nem torpan meg a családi fé­szek küszöbénél, hanem a házasfelek köl­csönös kapcsolatát is alaposan megvál­toztatja, és a régi családtípusok helyett a házasfelek valódi egymás mellé rendelt­ségét hozza létre. A szülők és a gyerme­kek viszonya is sok új jelenséget mutat fel, egyebek között a szülői tekintély új alapokra helyeződését: a szülő egyre ke­vésbé várhat tiszteletet gyermekétől az automatikus fölérendeltség alapján vagy éppen a leendő örökhagyó jogán, ám egy­re jogosabban vár tiszteletet példaszerű életvitele, magatartása, gondolkodásmód­ja és nevelési tevékenysége alapján. Vajon miféle következtetéseket lehet levonni ezekből a változásokból ? Vannak, akik a gyakran ellentmondó vagy egyszerűen csak váratlannak tetsző tények láttán a házasság és a család in­tézményének válságát, sőt, végét emlege­tik, méghozzá kétségbeesett vagy — ép­pen ellenkezőleg —, nyeglén malíciózus hangnemben. Akik a családstruktúra feu­dális jellegű kötöttségeinek legkisebb lazulásától is azonnal elborzadnak, szinte a kétségbeesetten átkozódó próféták hang­ján jövendölik meg a család felbomlását. Velük szögesen szemben állnak — és vég­ső soron mégis egy követ fújnak — azok, akik anarchisztikus vágyaiktól fűtve az ember társadalmi létének legszüksége­sebb intézményeit is a pokolba kívánják, s így a házassági kötelékek lazulása miatt sem aggodalmaskodnak, hanem alig lep­lezett örömmel üdvözlik, sőt, sürgetik a házassági, családi tradíciók sutba dobását, a legteljesebb szabadosságot. K­sit válaszolhatunk a kétségbeesetten át­­f­o­kozódóknak, a gyanús eufóriával lel­­kendezőknek és a többieknek, akik a há­zasság és a család intézményének „válsá­gáról” kiáltoznak? Mindenekelőtt el kell ismernünk, hogy a házasság és a család ősi tradícióinak háttérbe szorulása s az új struktúra, az új funkciók kialakulása csakugyan nem mentes ellentmondásoktól és bizonyos vargabetűktől sem, amelyek a felületes szemlélőben a bomlás jeleinek benyomá­sát kelthetik. Tény, hogy a szabadabb párválasztás sok esetben okoz elsietett, meggondolatlan, rossz házasságokat, ame­lyeknek óhatatlanul válás a vége. A nők munkába állása, a „második műszak” energiaelszívó hatása gyakran vezet a há­zastársak közötti kapcsolat meglazulásá­­hoz, a gyermeknevelés háttérbe szorulá­sához, sőt, esetleg kudarcához is. A te­kintélyelvek átértékelődése is gyakran ölt torz formát, s ilyenkor a gyerekek — mi­vel a régi alapokon már­­nem, az új ala­pokon pedig még nem tudják tisztelni a szüleiket — csakugyan a gyermeki tisz­teletlenség legdurvább példáit produkál­ják ... Mindez azonban egyáltalán nem igazol­ja a válsághangulatok terjesztőit. Mert akárhány aggasztó példát említünk is, ezek semmiképpen nem fedhetik el a csa­ládi viszonyok átrendeződésének fő ten­denciáját, a házasság és a család szoká­sainak és szerkezetének demokratizálódá­sát. Ezt a demokratizálódást igazolja a többi között az is, hogy az élettárs meg­választását a szülői parancs, a származás, a vallás, a társadalmi és anyagi helyzet helyett egyre inkább két összetartozó és egyenrangú ember elhatározása dönti el. S ugyan ki aggódhat amiatt, ha az apa tekintélyét nem az adja meg, hogy az ő kezében van a pálca, hanem az, hogy megértő irányítója és segítőtársa tud len­ni gyermekének? Társadalmi viszonyaink szocialista át­alakulása, életünk általános demokratizá­lódása nem is lehetne teljes, ha ez a de­mokratizálódás nem érvényesülne a há­zassági és a családi szokások rendszeré­ben is. S tegyük hozzá: a válságot han­­goztatóknak már csak azért sem lehet igazuk, mert hiszen világos, hogy ez a fo­lyamat egyáltalán nem a házasság és a család intézményének felbomlását, ha­nem — éppen ellenkezőleg — újabb nagy távlatait jelzi. |_r­a akadnak — mint ahogyan akadnak —­­­z egészségtelen részjelenségek az egész­séges tendencia érvényesülése közben, ak­kor nem az a dolgunk, hogy elhamarko­dott következtetéseket vonjunk le belő­lük, hanem hogy szembenézzünk velük, és igyekezzünk gátat vetni elterjedésük­nek. Erre mutattak példát az MSZMP Központi Bizottságának ifjúságpolitikai irányelvei is, amikor egyebek között meg­állapították: „Korunkban szükségszerűen átrendeződik a család életmódja. Vannak e változásnak pozitív velejárói is, ugyan­akkor jelentékeny rétegeknél megrövidül a gyermekekkel való szülői foglalkozás ideje, csökken a fiatalkorúak családi el­lenőrzése ... Számos családban életfelté­teleik biztosításán túl nem fordítanak kel­lő gondot a fiatalok erkölcsi, szellemi fej­lődésére, társadalmi életére .. Az ifjúságpolitikai irányelvek így fi­gyelmeztetnek a családnak arra a funk­ciójára, amelyet a szaktudomány szocia­lizációnak nevez. Arról van szó, hogy a gyermekeket elsősorban a családnak kell előkészítenie a társadalmi létre, a társa­dalomba való egészséges és hasznos beil­leszkedésre. Ezt a megalapozó munkát a család egyetlen társadalmi szervezetre vagy intézményre sem háríthatja át. Két­ségtelen, hogy a családi viszonyok átren­deződése nyomán folytonosan növekszik az iskola szerepe a gyermeknevelésben, ez azonban nem mond ellent annak, hogy a megalapozásban a fő feladatot és a fő fe­lelősséget a családnak kell magára vál­lalnia. A család így válik a szocialista társa­dalom alapvetően fontos társadalmi — sőt aligha túlzás, ha így fogalmazunk: politikai — intézményévé. Minden család­nak meg kell szívlelnie azt, amit Aczél György, az V. Nevelésügyi Kongresszuson mondott: „Nem érezhet igazi felelősséget a szocializmus, az emberiség ügye iránt az, aki felelőtlen családjával, munkahe­lyével, hazájával szemben." A hagyományos szókép a családot a ma­­darak fészkéhez hasonlítja. Ezt a szó­képet érdemes nagyon tágan értelmez­nünk. Természetesen az is nagyon lénye­ges, hogy a család a fészek melegével, a szülői „védőszárnyak” biztonságát nyújtó védelme alatt tegye lehetővé a gyermek harmonikus fejlődését, de a családnak egyúttal kirepítő fészeknek is kell lennie. Arany János a mondabeli hun fejedel­mek városát jellemzi, amikor ezt írja: „Az erőnek szolgál kirepítő fészkül. ! Nem a pulyaságnak biztos menedékül.” Szavai azonban a jó légkörű, jól szervezett, jól funkcionáló családra is érvényesek. Ma inkább, mint bármikor korábban. Bármit mondjanak is azok, akik a szél­sőséges jelenségek vagy akár csak a szá­mukra váratlan tények látszólagos szöve­vényébe belebonyolódva, a család ,.vál­ságának” és „felbomlásának” képét akar­nák elibénk vetíteni. G. TÍMÁR GYÖRGY Vállalati jogászok tanácskoznak Siófokon Hétfőn Siófokon megkezdődött a Ma­gyar Jogász Szövetség vállalati jogász­szakosztályának negyedik országos mun­kaértekezlete, amelyen megjelent többek között dr. Korom Mihály igazságügyi mi­niszter, dr. Nagy Zoltán, az MSZMP Központi Bizottságának alosztályvezetője, dr. Andó Ferenc, a Központi Gazdasági Döntőbizottság elnökhelyettese, dr. Bar­­tos István, a SZOT Társadalombiztosítá­si Főigazgatóságának főigazgatója és Böhm József, a Somogy megyei Tanács elnöke. Dr. Prandler Árpádnak, a Magyar Jo­gász Szövetség főtitkárának megnyitója után dr. Korom Mihály igazságügyi mi­niszter mondott beszédet. Dr. Korom Mihály beszéde után meg­kezdődött a háromnapos tanácskozás, amelyen hat fontos témakörben hangza­nak el előadások és korreferátumok. A munkaértekezlet első napján a gazdál­kodó szervezetek szerződéseinek időszerű kérdéseiről esett szó. --------------------------------------------------------------------­ Baranya megye bírósági dolgozóinak szakmai napja •• Dr. Szakács Ödön, a Legfelsőbb Bíróság elnöke tartott előadást Igazságügyi szakmai napot rendezett hétfőn Pécsett a Közalkalmazottak Szak­­szervezetének megyei bizottsága, Baranya valamennyi bírósági dolgozójának részvé­telével. A tanácskozást dr. Csíki Ottó, a Pécsi megyei Bíróság elnöke nyitotta meg, majd dr. Szakács Ödön, a Magyar Nép­­köztársaság Legfelsőbb Bíróságának el­nöke tartott előadást A bíróságok szerepe, különös tekintettel a Legfelsőbb Bíróság irányító tevékenységére címmel. Az elő­adást konzultáció követte.

Next