Magyar Hírlap, 1971. május (4. évfolyam, 120-150. szám)

1971-05-04 / 123. szám

m­i _____________ \ cí­mo L 1971. MÁJUS 4. KEDD KULTÚRA - MŰVÉSZET Magyar Hirliap Nem „bátrat" , hanem jót Beszélgetés Csurka Istvánnal Pénteken mutatja be a Katona József Színház Csurka István új darabját, a Dög­lött aknákat. Témája is, figurái is hason­lítanak az író egyik, 1966-ban megjelent kisregényének cselekményére, főszerep­lőire. — Valóban a Moór és Paál témáját ír­tam meg most drámának — mondta Csur­ka István. — Nem a regényt dramatizál­tam : egyszerűen arról van szó, hogy a té­ma most, színpadon találta meg igazi formáját, bár eredetileg nem is gondol­tam arra, hogy drámát írjak belőle. Egyébként a jó pár évvel ezelőtt megírt figurák — a vad reakciós és az utrabalos — ma már az olvasóra vagy a nézőre egészen más hatással vannak. Ezek az alakok­ nevetségesek. Voltaképpen nevet­ségesek voltak már a kisregény idején is, de ezt a nevetést — különböző okok miatt — akkor nem tudtam kiírni magamból. — Tudjuk, hogy a Ki lesz a bálanya? is először regénynek készült. — Igen, de a regényt csak terveztem, írni rögtön a drámát kezdtem el. Ez sze­rencse, pillanatnyi intuíció dolga is; meg­történhetett volna, hogy először regény lesz és csak később dráma. — Mit jelent a cím, Döglött aknák? — Moór és Paál a két döglött akna, akik mint a múltból itt maradt, elrozsdásodott és fel nem robbant aknák élnek közöt­tünk. — Robbannak még ezek az aknák? — Szeretnének, de nem tudnak. Azért döglöttek. — Gyakran beszélünk az írói bátorság­ról. Hogyan bátor egy író? — Hol így, hol úgy. A bátorság válto­zik, időszakonként más és más. Én a ma­gam részéről nem azt tartom fontosnak, hogy „bátor” dolgokat írjak, hanem hogy jókat. És ha ez amellett bátor is? Annyi baj legyen. Amikor írni kezdtem — az ötvenes évek közepén — új, őszinte hang­ra volt szükség, és ez akkoriban bátor­ságnak számított. De ezt az őszinte han­got művészi, esztétikai áldozatok árán kellett kikísérletezni. Olyan írásokat is ki kellett adni a kézből, amelyek még ér­hettek, formálódhattak volna, de a ben­nük levő gondolatok kimondására akkor volt szükség. — Mit jelent most a bátorság? — Most is az áttörést, az új gondolatok keresését, kimondását, a régi, bevett, meggyökeresedett gondolatok helyett. — Írásaival kapcsolatban sokszor em­legetik a groteszk humor fogalmát. Talá­lónak érzi ezt a meghatározást? — Nem. A groteszkben mindig lehet — és majdnem mindig van — valami ki­­módoltság, valami művi. Groteszk hely­zeteket, paradoxonokat egyszerű elmetor­na útján is ki lehet agyalni. Én a humor­ban azt szeretem, ami emberi, az én hu­morom — remélem — csak annyira gro­teszk, mint maga az élet. (Az is éppen elég.) És — megelőzve a következő kér­dést — ugyanez a véleményem az ab­szurdról is: egy abszurd helyzetet kispe­kulálni igazán nem nehéz, akárki képes rá. Az élet abszurditásának megírása vi­szont csak úgy lehetséges, ha valaki na­gyon hűen ábrázolja a valóságot és ez már korántsem olyan egyszerű. — Általánosabb témáról: pár évvel ez­előtt egy elbeszélésében igen pontosan megírta — filmet is csináltak belőle —, hogy miért rosszak a magyar filmek. Rosszak-e a magyar színdarabok? — Nem is olyan rosszak. Jó pár olyan magyar darabot láttam az elmúlt hóna­pokban, amelyeknek csak a hírük kisebb, mint a kortárs nyugati vagy keleti drá­máké. És, hogy volt néhány bukás? Ez a természetes és ez a jó. Bár lenne több belőlük, akkor biztos, hogy sikerből is több lenne. A filmekkel kapcsolatban én különben is a filmipar mechanizmusáról beszéltem, az volt rossz akkoriban. Azó­ta is mindig reparálják ... „Ipari darab­­gyártás” nincs, szerencsére, tehát rossz sem lehet. — De, mert drámaírás és színház szo­rosan összefügg, a kérdés így is feltehe­tő: rossz-e a magyar színház? — Így már más, így a válasz: igen. És hogy miért? Azért mert egy — néha több — lépéssel állandóan a kortárs színház mögött kullog, és mert a színház művé­szei, elsősorban a színészek, erősen túl vannak terhelve. Ez a két dolog persze összefügg: ha egy színésznek lesz ideje és energiája felkészülni a szerepre és a da­rabra, akkor biztos, hogy körülnéz, mit és hogyan tanulhatna meg azoktól a szeren­csésebb színházaktól, ahonnan van mit tanulni, és főleg: miként alakíthatna ki olyan eszközöket, amelyeket viszont tőle lehetne megtanulni. Bátki B. Mihály MILAN KONJOVIC, Jugoszlávia egyik legjelentősebb festőművésze, az 1931-től 1970-ig tartó időszakból csaknem száz ké­pét mutatja be a Műcsarnokban. A kezdő dátumot szükséges hangsúlyozni, mivel a művész — aki 1898-ban Zomborban született és festészeti tanulmányait a prá­gai Akadémián kezdte — már 1922-ben is kiállító művész volt s akkoriban kubisz­­tikus kompozíciókat festett. Ezt követően költözött nyolc évre Párizsba, ahol festé­szetében a színnek jutott döntő szerep, mégpedig a kék árnyalatoknak. Hazatér­ve hazájába, átvált a vörös tónusokra, és egy rövid intermezzótól eltekintve — ezt mutatja kiállítása is — munkásságát az erőteljes színkezelés jellemzi. Konjo­­vic azoknak a festőknek a sorába tarto­zik, akik erőteljesen szűrik át önmagu­­kon a valóságot és ezt a belső képet ha­tározott expresszivitással vetítik ki. For­málási módja így rokon az osztrák Ko­koschka művészetével, míg színeiben leg­inkább talán a francia Rouault-hoz kö­zelít. VIETNAM MŰVÉSZEI sokoldalúan mu­tatkoznak be ugyanitt: gyerekrajzok, ba­bák, fa- és csontfaragványok, kerámiák, fonott kosarak, dekoratív plakátok és amerikai repülőroncsok alumíniumjából készült ötvöstárgyak vonulnak fel a mű­csarnoki tárlaton. E hányatott sorsú, sok próbát kiállt, és távoli történetében is különböző ellenté­tes érdekek és kulturális hatások kereszt­tüzének kitett ország mai művészete több­féle vonásból tevődik össze. Egyaránt megtaláljuk a távol-keleti nagy kultúrák hagyatékát és a tegnapi vagy mai európai művészet ösztönzését. Le Huy Hoa Kül­színi szénbánya című képe ebből a szem­pontból jelképszerű: a távol-keleti művé­szet részletformái európai térszemlélettel elegyednek, ugyanakkor e táblakép ha­gyományos helyi lakktechnikával készült. CSIK ISTVÁN „abban a sodrásban mun­kálkodik, ahol az elődök abbahagyták hi­vatásuk teljesítését, nem rostokol, halad a folyamat kötelező parancsainak pontos­ ít­ot­t KIÁLLÍTÁSRÓL kiállításra irányába” — írja katalógusának bom­basztikus bevezetőjében Losonci Miklós. A műcsarnoki kiállítás képei alapján nem tapasztaljuk ezt a mindent elsöprő erőt, helyette ellenben egy kulturált, művé­szetének őseiről — elsősorban talán Jacques Villon hatásáról — tanúskodó alkotó legújabb eredményeit láthatjuk. Csík absztrakt festő, aki csak ritkán in­dul ki a látványból, jobbára spekulatívan építi kompozícióit. S amíg ezt teszi, addig munkássága egyértelmű és eredményes. Példának és ellenpéldának hadd említem meg az egyik kiállítási falon együtt sze­replő két Kompozíció című művét, és a Balatoni tájat. Mindhárom azonos festői problémát dolgoz fel, de míg a két kom­pozíció tisztán síkokból épül fel, addig a látványemlékeket felvillantó tájkép nem éppen szerencsésen elegyíti a síkszerű de­koratív elemeket, az atmoszferikus ha­­tással-PAPP ZOLTÁN a Kulturális Kapcsolatok Intézetében rendezett tárlaton első alka­lommal jelentkezik önállóan. Viszonylag későn, hiszen a művész 47 esztendős. Ed­digi távolmaradása a kiállítási mezőny­ből annál kevésbé érhető, mivel érett, ro­konszenves és tehetséges alkotóról van szó. Munkásságát elsősorban a táj ihleti, annak is olyan színharmóniái és olyan atmoszferikus jelenségei, mint amilye­nek az Egry József festészetét jellemez­ték. De Papp szerkezetesebb, mint vél­hető szellemi atyja. Igazi, önálló hangját inkább a borongósabb témákban találja meg, amelyeken a motívumokat homogé­­nul festett háttér előtt határolja körül. Ilyenek: az Árvíz, Holt fák, Napfogyat­kozás, Csend, Barna napraforgó. AZ NDK KULTURÁLIS CENTRUMÁBAN két baráti képzőművészkar, a Vasas kép­zőművészei és a drezdai Saschenwertnek fiatal művészei adtak közös tárlaton ta­lálkozót. A németek a grafikában tűn­nek járatosabbnak, a magyarok pedig a festésben. De igazi festői látásmódja a magyarok közül is csak Rátkai György­nek és Avar Ferencnek van, s bíztatónak ígérkezik a mesélőkedvű Fekete Hajnal triptichonja. Az NDK művészei közül em­lítsük meg Panitz Christian, Arnold Heilz, Hospotka Manfred, Latzel Bábel és Arnold Kerti munkáit. CSORBA SIMON a Lengyel Kultúrában állította ki különböző technikával készült grafikai munkáit, Lengyel impressziók címen. A művész a különböző eljárások­kal és még azon belül is különböző mó­dozatokkal kísérletezik. Formai megoldá­sai azonban egyenetlenek. Művészetét a dinamikus szemlélet jellemzi, amire kép­címei is utalnak: Mozgás, Küzdelem so­rozat, a Tanulmányok — robbanó és ára­dó formáikkal —, vagy az olyan belső mozgásokat megjelenítő munkák, mint a Jákob küzdelme és a Lengyel Pieta so­rozat. ÁBRAHÁM RAFAEL grafikáit (a Dürer teremben) ugyancsak dinamizmus hatja át. Túlnyomóan fametszetű lapjait egy­aránt határozza meg a magas rangú mes­terségbeli tudás, a szakmai igényesség és a szecessziós formavilággal való kacérko­dás. Erre utal a Dürer-variációk és a Dürer emléke. Tengeri csillag című lap­ja, amelyen a tengeri állatvilág szeszé­lyes és egzotikus formái jelennek meg, arról árulkodik, hogy Ábrahám vonzódik a különöshöz, de mindjárt mellette egy másik lap, a Vertikális kompozíció meg arról, hogy nem kevésbé érdeklik a mű­vészt az általános törvényszerűségek sem. Egyik lapjának címe: Nyugtalanság kora, a másiké Az élet keletkezése, mindkettő arra mutat, hogy Ábrahám Rafaelt ko­runk témái izgatják, s ezeket az új tar­talmakat — habár szándékosan archaizá­ló formában — mégis korszerű forma­­nyelven képes kifejezni. Bojár Iván Évadnyitás a régészetben és a műemlékvédelemben Újabb kincsek Gorsium, Valcum és Scarabantia földjéből A tavasz nemcsak a rügyeket csalogat­ta elő, határba szólította a régészeket is. Csaknem minden jelentősebb hazai ása­táson megkezdődtek már a munkálatok. A táci Gorsium területén újult erővel folynak a feltárások. Dr. Fitz Jenő, a szé­kesfehérvári István király Múzeum igaz­gatója így beszélt erről: Áruló konyhanyelv — Az elmúlt évi ásatások során bebizo­nyosodott, hogy Gorsium tulajdonképpen vallási központ szerepét töltötte be fény­korában. Egész szentélykerületet emeltek itt a rómaiak. Több templomot a helytar­tók építettek, más szentélyeket a tarto­mánygyűlés hozatott tető alá. Idén újabb templomok alapjai kerültek elő. Kiásták egy áldozati hely maradványait is, ahol a császár tiszteletére virág- és állatáldo­zatokat mutattak be a római papok. Ed­dig a szentélyek felét sikerült feltárnunk. Hatalmas munka vár még ránk, számít­hatunk arra, hogy a Trajanus császár emeltette épületektől egészen a III. szá­zadi Marcus Aurelius építményeiig sok­sok újabb történelmi emlék kerül elő a föld alól. Mint ismeretes, már eddig is ezrével találunk szebbnél szebb tárgya­kat, edényeket, szobrocskákat, díszes kő­­faragványokat, sírköveket. — Miről tudósítanak ezek a felszínre került darabok? — Csak egy példát a sok közül: többek között választ kaptunk arra is, milyen volt a viszony a gorsiumi rómaiak és a település körül lakó kelták között. A szá­zadok során meglehetősen békésen éltek egymás mellett, a kelták rohamosan el­­rómaiasodtak. Átvették a szokásokat, élet­formát, még a latin nyelvet is. — Ez utóbbit honnan lehet megtudni? — A különböző kelta faragott kőtáb­lákon, sírfeliratokon sok-sok helyesírási, nyelvtani hibát találtunk. Ez arra utal, hogy a kelták a római „konyhanyelvet” használták... A napokban egyébként megkezdődtek egy réges-régi római ünnepség jelenkori, felújított eseményei. Az eddig feltárt em­lékeket bemutató szabadtéri múzeum megnyitásával egyidőben elkezdődött Flórának, a tavasz és virágok istennőjé­nek ünnepségsorozata, amely május 3-ig tart. Az antik Róma polgárainak kedves szertartásait elevenítjük fel. Játékokat, jelmezes felvonulásokat rendezünk, ame­lyek során a szabadtéri múzeum minden látogatója egy szál virágot és egy emlék­kártyát kap ajándékba. — Ősszel is sor kerül egy római ünnep­ség felelevenítésére. Szeptember 4—19. kö­zött tartjuk meg a Ludi Romanit, amely során a pannon városok szavalói antik római költők műveit tolmácsolják majd. Új filmek a mozik nyári műsorán Az idei nyár is elsősorban a könnye­­debb hangvételű, szórakoztató filmek szezonjának ígérkezik. Júniusban magyar bemutató is lesz: a Reménykedő című filmben Tolnay Klá­rinak, Kállai Ferencnek és Bárdi György­nek jutott nagyobb feladat. Nagy nép­szerűségre számíthat az Oscar-díjjal ki­tüntetett Forró éjszakák is, Rod Steigner­­rel és az ismert néger színésszel, Sidney Poitier-vel a főszerepben. A nyári hónapok öt új szovjet filmet is ígérnek. A Búcsú a pályától például a mai szovjet fiatalok világáról szól. Két japán produkcióval is találkozhatnak majd az egzotikus alkotások kedvelői. Az Emberi torpedó azt kutatja, mit jelen­tett a Távol-Kelet emberének a második világháború. Az emberi helytállás gon­dolatát boncolgatja a másik japán alko­tás, A halál erődje is. Claude Chabrol Az állatnak meg kell halnia című krimijével jelentkezik a filmszínházakban. Annie Girardot a fő­szereplője az A hölgy nem iszik, nem dohányzik, nem flörtöl, csak fecseg című francia komédiának. Roger Moore ismét angyalként tűnik fel a mozikban. Ezúttal a film címe Az angyal elrablása. Fenékpuszta vastömbjei Gorsiumból látogassunk át Valcumba, azaz a fenékpusztai egykori római tele­pülésre. Beszámoltunk már arról, hogy itt számos kemencét bontottak ki a föld­ből, bennük a régészek 50—60 kilogram­mos vastömböket találtak. A hajdan az itt lakók rejtették őket a kemencékbe, hiszen a vas, a szerszámok, fegyverek anyaga abban az időben (i. u. IV. század) szinte aranyat ért. — Idén újabb hat kemencét tártunk fel — mondta Sági Károly, a keszthelyi múzeum igazgatója, a munkálatok veze­tője. — Ezeken kívül tovább kutatjuk a IV. században épült erődítmény falainak vonulatát. Ezt a védelmi rendszert több mint két méter magas fal vette körül, amelyet számos, 16 méter átmérőjű to­ronnyal tűzdeltek. A népvándorlások ko­rában, a birodalom bukásával, ez a római erősség is veszített jelentőségéből, a hon­foglalás kori magyarok végül földig le­rombolták. Idén ősszel a déli erődrészlet műemléki bemutatására készülünk. Egy barokk épületben állítjuk ki az előkerült használati tárgyakat, fegyvereket és sze­retnénk elérni, hogy Fenékpuszta is be­kapcsolódjék az idegenforgalmi neveze­tességek sorába. Gorsium és Valcum római emlékeit ku­tató régészek után felkerestük a műem­lékvédelem háza táját is. Az idén a szo­kottnál is nagyobb tempóban dolgoznak a szakemberek. Jövőre ünnepük ugyanis a hivatalos műemlékvédelem fennállásá­nak centenáriumát, s ennek tiszteletére 12 jelentős helyreállítási munkálatot sze­retnének befejezni. A munkálatok sokmilliós nagyságrendű költséggel folynak, anyagi és tudományos jelentőségük igen számottevő. De nézzünk meg közelebbről is néhány műemléki fel­adatot. Útikalauzunk, Román András, az Országos Műemléki Felügyelőség műsza­ki tanácsadója adott ízelítőt ezekből: Robbantó szerzetesek — Több éves előkészület után idén megkezdjük Vértesszentkereszten a ro­mán kori kolostortemplom helyreállítá­sát. A romokat Oroszlány és Pusztavám között találni az erdőben. Az épületet a barátok robbantották fel a török köze­ledtére. A maradványok között fellelhető a magyar román kori építészet néhány olyan szép faragványa, amely vetekszik a hasonló jáki, esztergomi műértékekkel. Körülbelül 6—8 milliós költséggel dolgo­zunk itt, kibontjuk a környező falvak há­zaiból is azokat a szép faragott köveket, amelyeket innen vittek el építőanyagnak. Egy nagyszerű műemlék-komplexust adunk át a közönségnek. — Ugyancsak jelentős munkát végzünk a szekszárdi megyeház udvarán. Az épü­letet Pollack Mihály készítette úgy, hogy az körülöleli egy román kori templom maradványait. Ennek centrális alaprajza, kiképzése valóságos építészeti, műtörté­neti kultúrkincs. Magyarországon még se­hol sem találtunk ehhez hasonlót, de vi­lágviszonylatban is elég ritka. Bizánci ha­tás érződik rajta. A tervek szerint már az idén elkészül a rom helyreállítása. — Nem érdektelen arról is beszélni, hogy hatalmas területrendezéssel egybe­kötve komplex műemléki helyreállítás munkálatait kezdjük meg a soproni Tűz­torony szomszédságában. Itt bemutatjuk a középkori erődítményrendszert, valam­­mint azokat a római kori tárgyi és épí­tészeti emlékeket, amelyeket az egykori­­ Scarabantia helyén találtak a régészek. Esztergomi László

Next