Magyar Hírlap, 1971. május (4. évfolyam, 120-150. szám)

1971-05-04 / 123. szám

Mucumi Hmmp______ NÉPGAZDASAG-VILAGGAZDASAG 1971. MÁJUS 4. KEDD 7 Gyorsabban, korszerűbben (_ (l 1/ ZUI. Miért gazdaságos az olefinprogram? — A régi aranyszabály és az optimális üzemméret — Beruházási változatok Ma már magyarázatra sem szorul az a régi aranyszabály, hogy minél nagyobb szériában készítenek egy terméket, annál olcsóbban adható el. E gazdasági törvényszerűség irodalma a vegyiparban könyvtárakra rúg: pontosan tudjuk, hogy az üzem és a gyártás nagyságrendjével fordított arányban mennyire csökkennek mind a beruházás, mind a termelés költségei, s matematikai képletekben lehet meghatározni azt a gyárat, amelyben méreteinél fogva a leggazdaságosabb a termelés. Vegyipari sajátosságok Kézenfekvő tehát a javaslat: ne bíbelődjünk kisebb-nagyobb vegyipari üzemek létesítésével, hozzunk létre egy vagy legfeljebb két nagyot, hiszen számunkra is ez a legjobb üzlet. A javaslatra persze azonnal következik a válásé: hivatkozás a szűkös anyagi lehetőségekre. E felettébb meddő párbeszédet végül azzal zárja le a szakember, hogy a korszerű méretű vegyipari üzemek létrehozása nemcsak pénzkérdés — illetve annyira az, hogy már nem is lehet annak nevezni. Hiába lenne képes ugyanis egy-egy közepesen fejlett kis ország anyagi erőit koncentrálni, korszerűen nagy üzemet csak akkor tud létrehozni, ha erre már megérettek a társadalmigazdasági feltételek, ha van szükséglet erre az üzemméretre. Ez a kissé talán elvont szakfértegetés arra utal, hogy a nagy vegyipari üzemek rendszerint alapanyagokat gyártanak. S mivel az alapanyagot feldolgozzák és elosztásáról is gondoskodni kell, önmagában nem elég felépíteni egy nagy gyárat, hanem létre kell hozni a feldolgozó üzemeket is, és már jó előre meg kell szervezni az elosztást, tehát az ipari és a mezőgazdasági piacot. Erre azért is szükség van, mert az egész termelésifeldolgozási-elosztási rendszer egyidejűleg, a szó szoros értelmében gombnyomásra kezd működni. Ha tehát tökéletlen a rendszer bármelyik tagja, minden felborul, s a ráfizetés csak csillagászati számokkal írható le. Persze nemcsak a tervezés, a kivitelezés is sok gonddsal jár. A korszerű vegyigyár egyik legjellemzőbb tulajdonsága, hogy hamar elavul, ezért tehát a lehető leggyorsabban kell felépíteni. Ehhez nemcsak pénzt, emberi erőt, építési kapacitást kell koncentrálni, hanem az időt is. Nálunk például az egymilliárdnál nagyobb értékű vegyipari beruházások kivitelezési ideje öt-hat év, nemzetközi adatok szerint azonban másutt ugyanez 3, sőt 2 év alatt is elkészül, szükségünk lesz, hiszen nélkülözhetetlen műanyag alapanyag, műszál és műgumi készíthető belőlük. Ha nem építjük meg a korszerű olefinkémiai üzemet, importálnunk kell, ez pedig évek múltán a mainál is nagyobb terheket ró fizetési mérlegünkre. Hasonló gondok Helyzetünket megkönnyítette, hogy a többi KGST-ország is hasonló gondokkal küzd. Ha egyedül nem megy, kézenfekvő a megoldás, építsük közösen valamelyik országgal. Négy évvel ezelőtt, 1967-ben kezdődtek meg a tapogatózások. Hamarosan kiderült, hogy az olefinkémia-együttműködés a Szovjetuniót is érdekli. A Szovjetunióban fokozódik az olefinek felhasználása és ha a szükséges alapanyagok egy részét olcsó szállítással, csővezetéken meg tudja kapni Magyarországról, a megtakarított összeget a feldolgozóipar fejlesztésére fordíthatja. Így született meg az első tapogatózások után három évre, 1970. szeptember 15-én,a magyar—szovjet olefinkémiai kooperációt rögzítő egyezmény. Mit old meg ez az együttműködés a korszerű nagyságú gyár létesítésének és üzemeltetésének gondjaiból? Kezdjük talán a legfontosabbal: az alapanyagot gyártó üzem építésével egyidejűleg nem kell gondoskodni sem a feldolgozóiparról, sem a piacról, hiszen a felesleges mennyiséget átveszi a Szovjetunió — az egyezmény szerint évente 130 ezer tonna etilént és 80 ezer tonna propilént. Cserébe olyan műanyagipari termékeket kapunk, amelyekből kicsi a szükségletünk, vagy gyártani nem érdemes, illetve pénz hiányában nem tudunk berendezkedni a gyártásra. A legfontosabb probléma tehát így megoldódott, maradt még a beruházás és az üzemeltetés gondja. A magyar—szovjet egyezmény szerint mindkét ország maga építi a területén létesítendő objektumokat. Elsősorban 1975-ig mintegy négy-öt milliárd forintos beruházással azok a létesítmények épülnek fel, amelyek a szerződésben vállalt kötelezettség teljesítését, valamint a csereforgalom megindítását lehetővé teszik. Ami tehát a beruházás kivitelezési idejét illeti, sokban el kell térnünk eddigi gyakorlatunktól, hiszen mához négy évre már termelnie kell az üzemnek. Alaposan fel kell tehát készülnie mind a vegyiparnak, mind az építő- és szerelőiparnak, ha teljesíteni akarjuk kötelezettségeinket Indulás után Hasonlóan nagy felkészülést igényel a gyár megindítása és majdani üzemeltetése is. Ezért a TVK-ban már most megkezdték a szakemberek képzését. Jó előre eldöntik, hogy kik irányítják majd a gyárat, és az üzem vezetői már a kivitelezés időszakában megismerkedhetnek új munkahelyükkel. Az olefinprogram előkészületei megindultak. Megkezdődtek a tárgyalások különféle külföldi cégekkel a korszerű technológiák és berendezések vásárlásáról. A generáltervező és lebonyolító, a Petrolkémiai Beruházó Vállalat is dolgozik már a műszaki terveken. Az olefinprogram valóra váltása minőségileg is különbözik az eddigi vegyipari feladatoktól. Minőségileg más munkára van tehát szükség, ha azt akarjuk, hogy a program végrehajtása zökkenőmentes legyen. K. Nyírő József A hazai igény re még ha időben felépül is a gyár, már ott az újabb probléma: az üzemeltetés. Ezekben a gyárakban ugyanis oly szorosan kapcsolódnak a munkafolyamatok, hogy egyetlen részleg leállása az egész üzemet megbénítja. Érhető tehát, hogy már az üzembe helyezés is nagy körültekintést igényel. Bármilyen technológiai fegyelmezetlenség, esetleges alkatrészcsere új meg új nehézségek elé állítja az üzem dolgozóit: mindennek le kell állni és újra kell indítani a termelést Mindez tetéződik azzal, hogy a munka is rendkívül sajátos feltételek között folyik. A felépült gyár igen érzékenyen reagál a külső változásokra, például a minőségi követelmények módosítására Az üzem egyfajta anyag felhasználására rendezkedik be, egyfajta minőségű anyagot termel. Ha tehát más minőséget akarunk, az egész folyamatot meg kell változtatni. Sok zűrzavart okozhatnak még az infrastrukturális zavarok is: egyegy áramhiány teljesen felboríthatja a termelést Ezekkel a problémákkal kellett nekünk is szembenézni, midőn elhatároztuk, hogy korszerű nagyságú vegyiüzemeket építünk, s amikor felötlött annak a gondolata, hogy létrehozzuk a hazai olefinkémiai bázist. Kezdettől fogva világos volt, hogy korszerű nagyságú üzemet, például egy etiléngyárat még fel tudunk építeni a saját erőnkből, de sem feldolgozni, sem eladni nemigen tudjuk a megtermelt mennységet az esetleges szállítási nehézségek miatt Hazai szükségleteinket felmérve ugyanis kiderült, hogy a következő tíz évre nekünk elegendő lenne egy 100—150 ezer tonna évi kapacitású etiléngyár is — ekkora üzem azonban nem gazdaságos. Viszont a későbbi időkben etilénre és propilénre — az olefinkémia e két legfontosabb termékére — egyre nagyobb Kiállítás a Technika Házában Az erősáramú iparág a KGST-integrációért 71 Hétfőn délután a Technika Házában — Tordai Jenő külkereskedelmi miniszterhelyettes jelenlétében — megnyílt Az erősáramú iparág a KGST integrációért 71 című kiállítás, amelyet a Transelektro Külkereskedelmi Vállalat, a Gépimport Iroda, a VILLÉRT, és a RAVILL vállalatok közösen szerveztek. Amint azt a megnyitót megelőző sajtótájékoztatón Sinka Gyula, a Transelektro vezérigazgatója elmondta: a kiállítás célja egyebek között az, hogy megismertesse a szocialista országok erősáramú iparának termékeit a felhasználókkal, s hogy ennek nyomán bővüljön az országok közötti együttműködés. A kiállításra 24 partnervállalat küldte el termékeit és ismertetőit. A Magyar Hírlap munkatársának kérdésére a vezérigazgató felsorolt néhány szakosítási megállapodást, amelyekben hazánkat a Transelektro képviselte. Így egyebek között egyezmény született az NDK-val az elektromos relék, a kisfeszültségű készülékek gyártásának szakosításáról, megállapodtak Csehszlovákia és az NDK képviselőivel kábelek cseréjéről, Lengyelország gyártja a Trans- A Pravda a hatékonyságról A termelés magas fokú hatékonyságáért vívott harc lesz a szocialista gazdálkodás alapja, a vállalatok erőfeszítéseinek fő tartalma — írja hétfői vezércikkében a Pravda. Ebben a munkában a gazdasági vezetők, a pártszervezetek elsőrendű feladata: gondoskodni arról, hogy minden kollektívában megteremtsék a műszaki újításnak, a gazdasági önelszámolási rendszer megszilárdításának, a legjobb tapasztalatok elsajátításának lehetőségeit. Mint a Pravda hangsúlyozza, nemcsak anyagi, hanem erkölcsi ösztönzésre is szükség van. Fiat-beruházás Dél-Olaszországban Giovanni Agnelli, a Fiat művek elnöke a vállalat részvényeseinek közgyűlésén bejelentette, hogy a Fiat a Dél-Olaszországban tervezett 250 milliárd lírás beruházásának összegét 300 milliárd lírára emeli. Az elnök közölte, hogy a tavalyinak megfelelő összegű osztalék kifizetése részvényenként 120 líra, a vállalat nyereségének 12,18 milliárd líráról 5,31 milliárd lírára történt csökkenése miatt, a tartalékok igen nagyarányú igénybevételét tette szükségessé. elektro számára az úgynevezett akkukapcsolókat. Ugyancsak szakosítási megállapodás szerint Magyarország gyártja a vendéglátóipari gépeket, berendezéseket, vonatgenerátorokat és más termékeket. A tájékoztatón a kiállító szocialista országok több szakembere, köztük V. Pavlov, az Energomasexport szovjet egyesülés elnökhelyettese szólt hazája erősáramú iparának eredményeiről, a fejlesztési tervekről és az export alakulásáról. horizont. HORIZONT* horizo*iti Magyar—holland gazdasági tárgyalások kezdődnek A Magyar Népköztársaság és a Holland Királyság 1968-ban megkötött gazdasági, ipari és műszaki együttműködési megállapodása alapján május 4-én magyar—holland vegyes bizottsági tárgyalások kezdődnek Hágában. A tárgyalások célja, hogy megvizsgálják a két ország vállalatainak eddigi kooperációs tevékenységét, valamint a további együttműködés előmozdításának lehetőségeit. Belkereskedelmi konferencia A Belkereskedelmi Kutató Intézet május 5-én és 6-án a Duna Intercontinentalszállóban rendezi hagyományos közgazdasági konferenciáját. Zala Ferenc, az intézet igazgatója hétfőn tartott sajtótájékoztatóján elmondta, hogy a kereskedelem, a vendéglátás, az idegenforgalom és a fogyasztási szövetkezetek vezető közgazdászai ezúttal az üzletpolitika kérdéseit vitatják meg. A tanácskozás több mint 600 részvevője három szekcióban foglalkozik az üzletpolitika kialakításának követelményeivel, a vállalati tervezés és a vállalati gazdasági döntések elveivel, módszereivel. Számítógépmérnökök Dunaújvárosból Az elektronikus számítógépek alkalmazására és használatára szakembereket képeznek Dunaújvárosban. A tantervek már elkészültek. A képzés az első két félévben a technológiai szakon indul, majd a harmadik félévtől válik külön ágazattá. A hallgatók számítógép-programozást, operációkutatást és gépiadat-feldolgozást tanulnak, s a hároméves képzés, majd a sikeres államvizsga után rendszerszervezői üzemmérnöki diplomát kapnak. Konzerv és higiénia A Nagykőrösi Konzervgyárban hétfőn nyitották meg a III. országos konzervipari higiéniai napokat. A négynapos tanácskozás célja, hogy az ország különböző tájairól érkezett szakemberek, élelmiszeripari kutatók megvitassák a konzervipar legkorszerűbb gyártási eljárásait, ismertessék kutatási eredményeiket. Az első napon elhangzott öt előadás után a tanácskozás részvevői megtekintették a Nagykőrösi Konzervgyárat, majd a higiéniai kiállítást, amelyen bemutatták a konzerv- és paprikaiparban használatos higiéniai eszközöket. Mezőgazdasági légiflotta Az NDK mezőgazdasági légiflottája 1970-ben mintegy 560 ezer hektárnyi szántóterületre szórt műtrágyát és 1,1 millió hektárra növényvédelmi szereket. A repülőgépek azonos idő alatt kétszer akkora területre szórják a növényvédelmi szereket, mint a korszerű földi gépek. Egy mondatban Az olasz külkereskedelmi mérlegben 1971 első három hónapjában 335 milliárd líra összegű deficit mutatkozott; az elmúlt év hasonló időszakának deficitje 288 milliárd líra volt. Japán fizetési mérlegében a március 31-én befejeződött pénzügyi évben 2 milliárd dollárnak megfelelő értékű többlet mutatkozott. A Bangkokban aláírt megállapodás értelmében Thaiföld és Hollandia Ázsián és Európán keresztül közös repülőjáratokat tart fenn Bangkok és Amszterdam között.