Magyar Hírlap, 1971. május (4. évfolyam, 120-150. szám)

1971-05-04 / 123. szám

Magyar HÍrlap ESEMÉNYEK 1971. MÁJUS 4. KEDD­­ - TUDÓSÍTÁSOK Vietnami szabadsá­gharcosok érkeztek gyógykezelésre Tegnap 14 tagú sebesültcsoport érke­zett Dél-Vietnamiból Magyarországra, it­teni gyógykezeltetésre. Az Országos Bé­ketanács és a Magyar Szolidaritási Bi­zottság meghívására érkezett vendége­ket a Ferihegyi repülőtéren Harmati Sándor, az OBT alelnöke, a szolidaritási bizottság elnöke fogadta. Légi közlekedési konferencia A csehszlovákiai Ostravicában hétfőn megnyílt a szocialista országok légi közle­kedési vállalatainak konferenciája. Az értekezlet munkájában részt vesznek az Aeroflot szovjet és a Balkán bolgár, a CSA csehszlovák, az Interflug NDK, a Lot lengyel, a MALÉV magyar, a Miat mongol és a Tarom román légi közleke­dési vállalat képviselői. Megfigyelőkkel képviselteti magát a szovjet repülőgépipari minisztérium, az Aviaexport, a KGST közlekedési állandó bizottsága, a Kubana szovjet vállalat, a kubai és a JAT jugoszláv légi közlekedé­si vállalat. A május 13-ig tartó konferencia rész­vevői megvitatják a kölcsönös együttmű­ködés kérdéseit a polgári légi közleke­désben. Környezetvédelmi szimpozion A csehszlovák fővárosban hétfőn meg­kezdődött az ENSZ Európai Gazdasági Bizottságának környezetvédelmi szimpo­­zionja. A konferencián 24 ország 250 kül­dötte vitatja meg az ember természetes környezetének védelmével összefüggő problémákat, a nemzetközi információ- és tapasztalatcsere lehetőségeit, valamint a közös kutatás és az együttműködés kérdéseit A tanácskozáson részt vesz Szilágyi Lajos városfejlesztési és építés­ügyi miniszterhelyettes. Gagarin-emlékünnepség Egerben Egerben, a Jurij Gagarin általános is­kolában hétfőn kettős jubileumi ünnepsé­get rendeztek , megemlékeztek az iskola névadójáról, valamint az iskola megnyi­tásának 10. évfordulójáról. Az ünnepsé­gen részt vett Oláh György, a Heves me­gyei pártbizottság első titkára és Mező Imréné, az iskolai úttörőcsapat névadójá­nak özvegye is. A jubileumi ünnepségen az iskola Me­ző Imre úttörőcsapatának átadták a KISZ központi bizottsága által adomá­nyozott vörös selyemzászlót. Jelölő gyűlések a pótválasztás előkészületei során Nem változott a képviselőjelöltek személye Mint ismeretes, az április 25-i válasz­tásokon a budapesti 21-es és 32-es, vala­mint a Békés megyei 5-ös képviselői vá­lasztókerületben egyik jelölt sem kapta meg a törvényben előírt szavazattöbbsé­get, így ezekben a választókerületekben pótszavazást kell tartani. A „második menet” előkészítéseként mind a három képviselői választókerületben jelölő gyű­lést tartottak. A Józsefvárosban, a Franklin Nyomda Szentkirály utcai kultúrtermében a 21-es számú választókerület lakói most is Búza Barna szobrászművészt és Major Tamás kétszeres Kossuth-díjas, kiváló művészt, a Nemzeti Színház főrendezőjét javasolta a Hazafias Népfront. A Hazafias Népfront indítványára egyébként ma még egy pót­jelölő gyűlést tartanak ebben a választó­­kerületben. A korábbi két jelölt neve került fel a listára a Bercsényi Miklós Szakközépis­kolában tartott jelölő gyűlésen is, ahol a főváros 32. számú választókerületének polgárai tartották összejövetelüket. A Ha­zafias Népfront javaslatára Lakatos Jó­zsefijét, a Phylaxia Állattgyógyászati Ol­tóanyagtermelő és Kutató Intézet dolgo­zóját, az Egyesült Gyógyszer- és Tápszer­­gyár KISZ-bizottságának ajánlatára pe­dig Ménesfalvi Mártát, az EGYT gyógy­szervegyészeti gyárának 24 esztendős üzemlaboránsát fogadták el képviselője­löltnek. Két jelölő gyűlést tartottak Békés me­gye 5-ös számú országgyűlési választóke­rületben: hétfőn délelőtt Kétegyházán, délután Újkígyóson döntöttek a május 9-i pótválasztások képviselőjelöltjeiről. A választópolgárok itt is megmaradtak ko­rábbi jelöltjeik mellett, így a pótválasztá­sok szavazólapján ismét ott szerepel majd Sebesi Lászlóné kétegyházi pedagógusnő és Seres Mihálynénak, az újkígyósi Aranykalász Tsz főkönyvelőjének neve. T Judson Philips regénye 33. MEGBOLYDULT MÉHKAL Annabelle szívét jeges marok szorítot­ta össze. Szóval, 0,32-es Special. — Van revolverem — mondta s igyekezett nyu­godtan beszélni. — Nem tudom, milyen gyártmányú és kaliberű. — Hol van az a­ fegyver, Miss Winters? — kérdezte Hogan. — A csarnok másik oldalán, az íróasz­talomban. — Talán szíveskedne odafáradni Te­liski őrmesterrel és idehozni. Együttműködünk. Száz százalékig együttműködünk, ezt mondta Kramer. — Természetesen— válaszolta a lány. Sarkon fordult és kiment az irodából. Teliski csizmája mögötte kopogott. Le­ült a saját szobájában az íróasztalához s anélkül, hogy Teliskire nézett volna, ki­nyitotta a jobb oldali felső fiókot. A kar­tonok mögé nyúlt. Érezte, hogy kiszárad a torka. Nem ta­lálta a fegyvert. Teljesen kihúzta a fió­kot és­ riadtan keresgélni kezdett a papí­rok között. A fegyver sehol. Felnézett Teliskire, aki sokat sejtetően, önelégülten mosolygott. Átkutatta a többi fiókot. A fegyver se­hol. Hátratámaszkodott a székén, lihegett, mintha futott volna. — Itt nincs — mondta. .. — Talán nem emlékszik, hogy elvitte­­máshová? — kérdezte Teliski. •­ — Nem, sehová sem vittem. Hónapok­­ óta hozzá se nyúltam. — Érdekes véletlen —– mondta Teliski. — Brad Connerst egy 0,32-es Speciallal lőtték le és a maga 0,32-es Specialja el­tűnt. Teliski várt, amíg a lány felállt és visz­­szament vele a másik irodába. Ez ak­kora fizikai erőfeszítést követelt Annabel­le-től, hogy majdnem képtelennek érezte rá magát. De azért sikerült. — Nincs meg a fegyver — mondta Te­liski a lány háta mögül, amint visszaér­tek Norton doktor irodájába. — Nem tudja, hol lehet, Miss Winters? — kérdezte Hogan. A lány a fejét rázta. — Hónapok óta nem láttam. Nem volt rá okom, hogy ke­ressem. A fiók hátulsó részében volt, a nyilvántartási kartonok mögött. Hogan mélyet lélegzett. — Talán nem ártana, ha velünk jönne a rendőrségre és mindent megbeszélnénk. — Letartóztat? . — Nem, dehogy. Csak rutinvizsgálat. De ha nem óhajt önként jönni, elrendel­hetem hivatalból is. — Rendelje el hivatalból — hallotta Annabelle a saját hangját. — Érintkezés­be akarok lépni Mr. Kramerral, az ügy­védemmel. Hogan arca elkomorult. — Ezt megte­heti a rendőrségről is. — Néhány lépést tett a lány felé. — Mi legyen ezzel a szerződéssel? — kérdezte Avery. — Felbonthatuk erkölcsi vád alapján, ebben bizonyos vagyok. In­tézzük el most mindjárt. — Majd elintézzük a fegyelmi tárgya­láson — válaszolta Marc, akiben újjáéledt a régi harci kedv. — Ott neked is vála­szolni kell majd egy, s más kérdésre, Avery. — Nekem? — Például arra, hogy ha vádjaid van­nak, azokat miért nem a nevelésügyi vá­lasztmány előtt hangoztatod elsősorban, s ha ott sem, miért nem az állami főfel­ügyelő előtt. Miért fordultál a rendőrség­hez, Avery? Semmi közük a tantervünk­höz. — Erkölcsrendészeti vád volt — mond­ta Teliski. Hogan belekarolt Annabelle-be. — A rendőrségen nyugodtabban beszélgethe­tünk — jegyezte meg barátságosan. — Onnan felhívhatja Sam Kramert. Valamikor a régmúltban Annabelle egyszer már járt a rendőrségen. Tizen­nyolc éves volt akkor és vezetési gyakor­latból kellett vizsgáznia, hogy megkapja a jogosítványát. Kellemes ősz hajú lovas rendőr vizsgáztatta egy térkép előtt, ki­kérdezte a közlekedésrendészeti szabá­lyokból és beült vele a kocsijába. A lány ideges volt, de felvillanyozta a sikeres vizsga tudata. Soha többet nem lépte át a rendőrség küszöbét. Mint iskolai elöljárónak, néhol dolga akadt Hogan hadnaggyal és néhány más lovas rendőrrel, kisebb bűnesetekkel kap­csolatban. Udvariasan bántak vele, volt némi humoruk és látszott, vonzza őket, mint nő. George Teliskivel csak köszönő­viszonyban volt, amióta elvégezték a gim­náziumot. Teliski a munkakörénél fogva nem került kapcsolatba a fiatalok problé­máival. Annabelle-nek eddig a napig az volt a véleménye a városi rendőrségről, hogy hozzáértő, értelmes őrzője a közösség biz­tonságának. Ez most megváltozott. Önkényesen ott­hagyatták vele a saját kocsiját és ragasz­kodtak ahhoz, hogy a rendőrségi autóba üljön. Teliski vezetett, Hogan hátul ült Annabelle-lel. Senki sem szólt. Annabelle városa volt ez, az ő világa i­s most ellene fordult. Néhányszor megkísérelt magyarázatot keresni arra, hová lett a fegyver — ta­lán kiselejtezett papírokkal együtt kidob­ta; egyszer kölcsönadta egy iskolai elő­adásra s talán megfeledkezett róla, hogy a drámai szakkör nem adta vissza. Nem titkolta, hogy fegyvere van. Talán vala­ki kölcsönvette, az altisztek egyike, ami­kor pénzt vitt a bankba. Végül is nem szólt semmit. A rendőrség nem olyan volt, mint aho­gyan emlékeiben élt. Hiányoztak a mo­solygó arcok. Nem emlékezett a fertőtle­nítő átható szagára sem, amely a cellák környékén levő mosdókból áradt. Elfe­lejtette a barátságtalan, dísztelen, vakolt falakat is. McCarthy lovas rendőr jelentést gépelt az irodában. Fürkésző pillantást vetett a lányra, amikor bekísérték. Teliski az egyik ablakhoz ment, kinézett. Hogan az íróasztalához lépett, felvett egy csomó pa­pírt és jegyzetet, amely egy mappa alatt feküdt. Olvasni kezdett. Annabelle-t állva hagyták az ajtónál. Végül Hogan felpillantott rá. — Nos, lássuk ezt az ügyet a fegyverrel. — Fel szeretném hívni Mr. Kramert. Hogan McCarthyhoz fordult. — Hívja fel Sam Kramert a lathropi irodájában. — Nem találják ott — mondta a lány. — A Herald szerkesztőségében érhető el. Teliski hirtelen visszafordult az ablak­tól. — Mondtam neked, Pat! — szólalt meg élesen. — Mit csinál Kramer a Heraldnál? — kérdezte Hogan Annabelle-től. — Itt van a városban. Azt mondta, ha szükségem van rá, ott keressem. Nyil­ván beszól oda időnként, van-e a számá­ra üzenet. — Ne hívja ott — mondta Teliski. — Hagyjon üzenetet az irodájában. Ha a Hé­raldnál hívjuk, Jason egy perc múlva itt lesz, és megírja az esetet a délutáni lap­ba. Ez, ugye, még korai lenne? Hogan habozott, aztán utasította McCar­­thyt, hogy hívja Kramert Lathropban és hagyjon üzenetet, hogy Miss Winters a rendőrségen van és beszélni óhajt vele. McCarthy kikereste a számot a telefon­könyvből és tárcsázott. (Folytatása következik) Távbeszélőnapok kezdődtek Budapesten „A budapesti távbeszélő-hálózat 25 éves fejlődése” című előadásával Horváth Fe­renc, a Budapesti Távbeszélő Igazgatóság vezetője hétfőn reggel a Technika Házá­ban megnyitotta a távbeszélő-igazgatóság műszaki napjait. 1960 és 1970 között 200 ezerrel nőtt a telefonbeszélőhelyek száma Budapesten. Jelenleg több mint 450 ezer a távbeszélő­­helyek száma, ami azt jelenti, hogy min­den negyedik lakosra jut egy telefon. A negyedik ötéves tervben 1,8 milliárd forintos beruházással több mint százezer vonallal bővítik a budapesti főközpontok befogadóképességét, és 80 ezer új előfize­tőt kapcsolnak be a hálózatba. Még ez sem látszik elegendőnek, hiszen jelenleg 111 ezren várnak telefonra a fővárosban, és ez a szám egyre emelkedik. A negye­dik ötéves tervben 750 új nyilvános, ut­cai telefonkészüléket szerelnek fel. A tervidőszak végéig fokozatosan lecserélik a tantusszal működő nyilvános készülé­keket, és a fővárosban egységesen forin­tos érmével lehet majd telefonálni. Angol vélemények a magyar koronaékszerekről Sugár András, az MTI tudósítója je­lenti: Az angol sajtóban a múlt hét végén két érdekes cikk jelent meg I. István ki­rály koronája és a magyar nemzeti örök­ség részét képző egyéb regáliák sorsáról. A Times nagy cikkben foglalkozott a Magyarország című hetilap legutóbbi cikkével, amely ismertette a koronaék­szerek viszontagságos sorsát és azt, hogy az Egyesült Államok kormánya jogtala­nul tartja birtokában a nemzeti ereklyét. Az angol lap idézte az amerikai külügy­minisztérium meg nem nevezett szóvivő­jét, aki szerint a magyar koronát „an­nak magyar őrei” adták át megőrzésre az Egyesült Államoknak a második világhá­ború végén, s az amerikai kormány jelen­leg nem tervezi a korona visszajuttatá­sát Magyarországra. A Times ezzel kapcsolatban kérdést in­tézett A. J. P. Taylor­ hoz, az egyik leg­tekintélyesebb angol történészhez, aki azt felelte, hogy „a koronaékszerek Magyar­ország nemzeti tulajdonát képezik és vissza kell kerülniük a magyar kormány­hoz. Ez egyetemesen elismert, törvényes kormány. Ha Amerika háborúban állna Magyarországgal, vagy nem ismerte vol­na el a jelenlegi kormányt, akkor lenne valami jogcíme a visszatartásra, így azon­ban az egész ügy meglehetősen botrá­nyos”. Vasárnap megszólalt az ügyben a bal­­oldalisággal egyáltalán nem vádolható Sunday Express, mégpedig nem is akár­milyen glosszában, hanem vezércikkben. A lap követelte, hogy Nixon elnök azon­nal adja vissza a koronaékszereket a Ma­gyar Népköztársaság kormányának. „Nem lehet kétséges, hogy a korona a magyar nép jogos tulajdona. Az amerikaiak még­is megtagadták visszajuttatását, bár ez ügyben kérdések áradata érkezett hozzá­juk. Vajon miért? Lehetséges, hogy nincs ínyükre a magyar kormány színezete, de bele kell nyugodniuk, hogy ez a kormány fenn fog maradni. Ellenállók, partizánok találkozója Rómában Párizsban megbeszélést tartottak az európai országok ellenállóinak, partizán­jainak és háborús áldozatainak képvi­selői. Az értekezleten 18 ország szerve­zeteinek küldöttei vettek részt, közöttük — mint az előkészítő bizottság tagja — a Magyar Partizán Szövetség küldöttsé­ge is. A megbeszélésen elhatározták, hogy ez év novemberében Rómában európai találkozót rendeznek, amelynek tárgya a béke megvédéséért, az európai biztonság megszilárdításáért folytatott harc lesz. Olasz autóalkatrész-kiállítás A gépjárművek számának gyors növe­kedése megköveteli az alkatrészek, a ga­rázs- és szervizberendezések hazai gyár­tásának és importjának fokozását. A ked­vező magyarországi piaci lehetőségeket felismerve, egy évvel ezelőtt jelentkeztek először az olasz cégek budapesti kiállítá­son garázs- és szervizberendezés export­­ajánlatukkal. Akkor hat gyár termékeit sorakoztatta fel a Consantest képviseleti vállalat, az AVTOKER bemutatótermé­ben hétfőn megnyílt kiállításon azonban már 12 cég képviselteti magát. A kiállítást Kincses Endre, az AUTO­­KER igazgatója és Ardó Pál, a MOGÜRT vezérigazgató-helyettese nyitotta meg. G. Sinoppi, a Consantest igazgatója elmond­ta, hogy az elmúlt egy év alatt sikerült eredményes kapcsolatokat kialakítani a magyar vállalatokkal, és mintegy 300 ezer dollár értékben szállítottak Magyaror­szágra autóalkatrészeket, garázsfelszere­léseket. Az olasz cégek nemcsak az olasz gyárt­mányú kocsikhoz, hanem más típusokhoz szükséges alkatrészeket is ajánlanak. Új formában jelenik meg a világsajtó doyenje Az 1703-ban alapított Wiener Zeitung — amely fejlécében gót betűket használt — május elsejétől új formában jelenik meg. A 268 éves újság — a világsajtó do­yenje, a bécsi kormány félhivatalos lap­ja — az eddigi négyhasábos tördelés he­lyett öthasábosan kerül az olvasókhoz. Ez az eddigiekhez képest profilváltozást is jelent: a hivatalos közleményeken és hí­reken kívül a jövőben kommentárokat, informatív riportokat is közread. Latin betűs lett a lap fejléce, de válto­zatlanul az első oldal élhasábján a hiva­talos közleményekkel indítják az újságot. A nyomdai formaváltozás utáni első számban a kommentár a szerdán kezdődő parlamenti ülésszakot vezeti be Forró parlamenti ülések elé címmel, s megje­lent az Álláspont rovat is a nagy múltú bécsi lapban.

Next