Magyar Hírlap, 1971. augusztus (4. évfolyam, 212-242. szám)

1971-08-01 / 212. szám

Magyar Hírlap HAZAI KORKÉP FORUM 1971. AUGUSZTUS 1. VASARNAP3 KÖZÉLET­I DIPLOMÁCIA Táviratok J. Cedenbal, a Mongol Népi Forradal­mi Párt Központi Bizottságának első tit­kára, a Minisztertanács elnöke és Zs. Szambu, a Nagy Nép Hurál elnökségének elnöke táviratban mondott köszönetet Kádár Jánosnak, az MSZMP KB első tit­kárának, Losonczi Pálnak, az Elnöki Ta­nács elnökének és Fock Jenőnek, a for­radalmi munkás-paraszt kormány elnö­kének, a mongol népi forradalom 50. év­fordulója alkalmából kifejezett jókíván­ságokért. L. Rincsin, mongol külügyminiszter Pé­ter János külügyminiszternek fejezte ki köszönetét az évforduló alkalmából kül­dött üdvözletéért. Losonczi Pál, az Elnöki Tanács elnöke táviratban fejezte ki jókívánságait Svájc nemzeti ünnepe alkalmából Rudolf Gnae­­ginak, a Svájci Államszövetség elnöké­nek. Losonczi Pál, az Elnöki Tanács elnöke táviratban üdvözölte Hubert Maga köz­társasági elnököt, Dahomey nemzeti ün­nepe alkalmából Elutazott a bolgár mezőgazdasági küldöttség N. Nyesztorov professzor, földművelési és élelmezésügyi miniszterhelyettes veze­tésével egy hétig bolgár küldöttség tar­tózkodott hazánkban. A bolgár mezőgazdasági delegáció dr. Gergely István mezőgazdasági és élelme­zésügyi miniszterhelyettessel és az illeté­kes külkereskedelmi szervekkel folytatott tárgyalásokat. Megállapodtak egyebek között egy komplex sertéstenyésztő telep bulgáriai szállítására, s egyeztették ser­téstenyésztő telepek kooperációs gyártási és szállítási lehetőségeit. Ezenkívül megállapodtak, hogy bővítik a két or­szág kutatási és termelési együttműködé­sét az állattenyésztésben és az állatgyó­gyászatban. A bolgár küldöttség szombaton eluta­zott hazánkból. Százhetvenezer vagon új gabona a raktárakban Készülnek a rizs, a napraforgó és a kukorica felvásárlására Befejezéséhez közeledik az aratás. A becslések szerint a jövő hét elejéig a vetésterület 90 százalékáról learatják a gabonát. Ezzel egy időben gondoskodnak a betakarított termés megóvásáról, biz­tonságos tárolásáról. A felvásárlás eddigi eredményeiről Rékai Gábor, a Gabona Tröszt vezérigazgatója adott tájékozta­tást. Az ország 1500—1600 felvásárlóhe­lyén szükség szerint éjjel-nappal dolgoz­nak. A termelőkön és szállítókon kívül 5—6000 ember gondoskodik arról, hogy az új termés mielőbb a raktárakba ke­rüljön. A felvásárló helyeken július ele­jétől vasárnaponként is ügyeletet tartot­tak, és ezeken a napokon 5—6000 vagon gabona került raktárakba. Itt-ott elő­fordult torlódás, sorban állás, lényegében azonban zavartalanul haladt a felvásár­lás. A termelők és átvevők jó együttműkö­déséhez csatlakoztak a közlekedési tárca dolgozói is, akik messzemenő, segítséget adtak a gabona zökkenőmentes szállításá­hoz. A termés biztonságos tárolása most, az elmúlt évekhez képest, lényegesen köny­­nyebb. A kedvező időjárás és a szállító vállalatok jó munkája lehetővé tette, hogy a felvásárolt gabonának csaknem a felét közvetlenül a földekről, a gépekről szállították a raktárakba. A közbejött ki­­­­sebb esők sem okoztak különösebb gon­dot, ahol kellett munkába állították a szárítókat, és eddig körülbelül 70 ezer tonna gabonát szárítottak. A Gabona Tröszt vállalatai napi tíz­ezer vagonnyi termés átvételére készül­tek fel. Az idén az első hetet 28 800 va­gonnal zárták. A teljes kapacitást július 12—18 -a között használták ki, amikor 69 ezer vagon gabonát vásároltak fel. A gyorsjelentések szerint a Tröszt eddig 170 ezer vagon kenyérgabonát, mintegy 16 ezer vagon takarmánygabonát, és 5000 vagon sörárpát vásárolt fel. A várt termés 75 százalékát raktárakban tudják elhelyezni, 10—15 százalékát a gazdasá­gok vállalták bértárolásban, és körül­belül ugyanennyi kerül a felhasználásig szükségtárolókba. A jelek szerint néhány megyében — így például Csongrád, Bara­nya, Győr megyében — a jövő hét köze­pére elérik a felvásárlandó mennyiséget. A betakarítanivaló fogytával a felvá­sárlás üteme most már csökken. Most a gazdaságok egymás segítésével, a gépek átcsoportosításával gyorsíthatják az ara­tást, és ezzel megóvhatják a minőséget, csökkenthetik a szemveszteséget. Jó ösz­­szefogással augusztus első felében raktá­rakba kerülhet az ország kenyere. A Gabona Tröszt a legnagyobb szezon­munkák lebonyolításával egy időben gondoskodik a zavartalan lisztellátásról, a gazdaságok keveréktakarmány-szükség­­letéről is. A továbbiakban felkészülnek a következő feladatokra, a rizs, a naprafor­gó és a kukorica zavartalan átvételére. Küldöttségünk hazaérkezett Dr. Orbán László nyilatkozata a moszkvai filmfesztiválról Szombaton hazaérkezett Moszkvából dr. Orbán László, a művelődésügyi mi­niszter első helyettese, aki a moszkvai filmfesztiválon részt vevő magyar kül­döttséget vezette. A Ferihegyi repülőté­ren többek között a következőket nyi­latkozta tapasztalatairól az MTI munka­társának: — Értékelésre természetesen nem vál­lalkozhatom, hiszen a fesztivál még nem ért véget, legfeljebb benyomásaimról tu­dok röviden számot adni. Ezek közül a leglényegesebb talán az, amit a fesztivál jelmondata is kifejez: filmművészet a humanizmusért, a békéért és a népek barátságáért. A fesztivál ennek jegyében zajlik, ezt szolgálja. A filmek mondani­valóját, szellemét ez jellemezte, termé­szetesen a megvalósítás különböző szín­vonalán. Az embertelenség, kegyetlenség kultusza és igazolása és a szexkultusz, amely oly széles körben fellelhető a ka­pitalista országok filmfesztiváljain, ezen a fesztiválon nem kapott teret. A moszk­vai filmfesztivál a haladó filmművészet olyan széles körű seregszemléje, ame­lyen hetven ország, illetve szervezet vesz részt. A versenyben 32 játékfilm, körül­belül száz rövidfilm és mintegy negy­ven gyermekfilm kerül bemutatásra. Versenyen kívül a kongresszusi palotá­ban, illetve a moszkvai mozikban a kü­lönböző országok játékfilmjeiből még kö­rülbelül nyolcvanat mutatnak be. Szem­betűnő, hogy az amerikaiak hivatalos bojkottjuk ellenére tíz filmet hoztak Moszkvába, amelyeket versenyen kívül ugyancsak lepergettek.­­ A fesztivál a versenyprogramon kí­vül jó alkalom filmművészeti találkozók­ra, s a kapcsolatok erősítésére a szocia­lista országok filmművészetének vezetői­vel, valamint a világ haladó művészeivel — fejezte be nyilatkozatát dr. Orbán László. Befejeződött a nemzetközi ifjúsági vöröskeresztes találkozó Tegnap véget ért az európai ifjúsági vöröskeresztes találkozó és elsősegély­­nyújtó olimpia, amelyen 21 európai or­szág egészségügyi szervezetének több mint száz képviselője és ifjú vöröskeresztese vett részt. A Budapesten július 17. és 31. között megtartott nemzetközi találkozó­ra — amelyet a Magyar Vöröskereszt és a Vöröskereszt Társaságok Ligája rende­zett — elküldte megfigyelőjét az Egye­sült Államok Vöröskereszt Szervezete is. Az európai ifjúsági vöröskeresztes ta­lálkozó kiemelkedő eseménye volt az egészségügyi szervezetek vezetőinek két­napos szakmai tanácskozása, amelyen megismerkedtek egymás munkájával, terveivel, s javaslatokat tettek arra, ho­gyan lehetne közös összefogással minél tartalmasabbá, eredményesebbé tenni az ifjúság elsősegélynyújtó oktatását. A részvevők hangsúlyozták: a Magyarorszá­gon elsőnek megrendezett olimpia és ta­nácskozás jól szolgálta a humanizmus eszméjének elmélyítését, a népek közötti barátság és a béke megszilárdítását. PROGRAM A korszerűség — a szó lényegi tartal­máig hatolva — nemcsak egyének és országok, de nemzetközi folyamatok nézőpontjából is azt jelenti, hogy az ez­redévváltáshoz közelítő világunkban ren­delkeznünk kell az ismeretek átörökítésé­nek és megújításának manapság különö­sen kötelező képességével. Ha ezzel a mércével elemezzük napjaink világgaz­daságát, könnyű bizonyítani, hogy kor­szerűnek, modernnek az a kapcsolat­­rendszer tekinthető, amelyet a Kölcsönös Gazdasági Segítség Tanácsába tömörült szocialista országok alakítottak ki. Ha van világtörténelmi értelme a kor­szerűség fogalmának, mire alkalmazhat­­nók ezt inkább, mint arra a folyamatra, ahogyan a szocialista nemzetekké szerve­ződő dolgozó osztályok — tapasztalatokat felhalmozva, módszereket kipróbálva és kudarcokból okulva — kidolgozzák kap­csolataikat, előállítva ezzel az emberi­ség legmodernebb nemzetközi struktúrá­ját: a szocialista világgazdaságot A KGST fejlődése tényekkel szemlél­teti, mit jelent az országokat irányító munkásosztály hagyományos alapelveit megőrizni, egyszersmind szakadatlanul igazodni a változó világ megújuló körül­ményeihez. Köztudomású, hogy a KGST megalakulásakor, a maitól jellegében kü­lönböző történelmi helyzetben még sehol nem került napirendre az a folyamat, amelyet manapság az integráció össze­gező fogalmával fejezünk ki. Mégis, ele­gendő újraolvasni a KGST alapokmá­nyát, hogy lássuk: a szocialista országok gazdasági együttműködésének alapelvei világosak és máig érvényesek. „A Kölcsö­nös Gazdasági Segítség Tanácsának cél­kitűzése — mondja az alapokmány 1. cikkének első paragrafusa —, hogy a tagállamok erőfeszítéseinek összefogása és egybehangolása útján elősegítse ezek­ben az államokban a népgazdaság terv­szerű fejlesztését, a gazdasági és műszaki fejlődés meggyorsítását, a kevésbé fejlett iparral rendelkező államok iparosítási szintjének emelését, a munka termelé­kenységének szakadatlan emelkedését és a népek jólétének állandó növelését.” K k­étségtelen, hogy ezek az alapelvek a történelmi fejlődés mindegyre változó szakaszaihoz igazodva, más és más mód­szerekkel valósultak meg. E módszerek életképességét természetesen nem a sza­vak, hanem a tények bizonyítják. Ezek a tények pedig arról adnak hírt, hogy a KGST-tagállamok ipari termelése 1970- ben csaknem hétszeresen haladta meg az 1950. évi színvonalat, miközben az ipa­rilag fejlett tőkésországok azonos muta­tója mindössze 2,8. Ha a Gobi-sivatagtól az Oderáig terjedő térség, amelyen a po­litikai térkép KGST-országokat jelöl, ilyen fejlődési ütem megvalósítására volt képes, akkor az együttműködés elvei és módszerei is kiállták a történelmi pró­bát. S ez a próba nemcsak azért bizonyult sikeresnek, mert olyan szilárd bázisra épült, mint a szocialista országok inter­nacionalizmusa, hanem azért is, mert a folyamatosság megújulással, a fejlődés új követelményeihez való igazodás ké­pességével párosult. Ismeretes, hogy — jobbára a hatvanas évtized első felében — valamennyi szo­cialista országban előtűntek a történelmi korszakváltás gazdaságpolitikai stílusje­gyei. Szakmai szóhasználattal az extenzív fejlődés korszakának lezárulását és az intenzív korszak kezdetét jelezték ezek a változások. A lényeget tekintve arról volt szó, hogy befejeződött a szocialista ipar alapjainak lerakása, kimerültek a munkaerő-tartalékok és napirendre került az eszközök hatékonysága, a munkaerő termelékeny foglalkoztatása, a befekteté­sek optimális megtérülése. A korszakvál­tás félreérthetetlen jelzését egyetlen ténnyel is szemléltethetjük: a gazdaság intenzifikálásának — vagy az ezt köve­telő termelőerők szintjének — összefog­laló mutatója a felhalmozás hatékonysá­ga, más szóval az, hogy egy százalék ter­melő felhalmozásra a nemzeti jövedelem növekedésének milyen aránya jut. Nos, az 1961—1965 évek tervidőszakában — az előző középlejáratú tervhez képest —, valamennyi KGST-tagországban erőtel­jesen csökkent ez a mutató. Ez egyszer­smind azzal a következménnyel járt, hogy a korábbi növekedési ütem fenntartásá­hoz növelni kellett a felhalmozás ará­nyát, ami viszont korántsem felelt meg mindig a javakkal, az erőforrásokkal való optimális gazdálkodás követelményeinek. Végeredményben a történelem tűzte napirendre a gondolatot, hogy a koráb­binál hatékonyabban kell élnünk a KGST- tagországok hatalmas piacának és óriási termelőapparátusának tervszerűen ösz­­szehangolt — integrált — hasznosítási le­hetőségeivel. A KGST 23. ülésszaka rög­zítette az integráció megalapozásának el­veit és ezekre építve fogadta el a közel­múlt napokban egyhangúlag a szocialista gazdasági integráció komplex program­ját a 25. ülésszak. Ahogyan a KGST történetének egész fejlődésívét az alapelvek folytonos­sága és a gyakorlati alkalmazás meg­újulása jellemezte, éppen úgy vonatkozik ez a komplex programra is. Nyilvánvaló, hogy a program egyfelől a KGST-orszá­­gok kipróbált kapcsolatrendszeréből szár­mazó eredményekre épít, és természetes az is, hogy új vonásokkal, minőségi vál­tozásokkal gazdagítja ezeket a kapcsola­tokat. „A KGST ülésszaka — olvashatjuk a közzétett közleményben —, elfogadva a komplex programot, úgy tekinti annak realizálását, mint a KGST tagállamok közötti nemzetközi gazdasági kapcsolatok rendszere további tervszerű tökéletesíté­sének alapját." A tökéletesítés módszerei azokra a gazdaságpolitikai csomópontok­ra koncentrálódnak, amelyektől elsősor­­ban­ függ a közös érdekekre alapozott fejlődés gyorsítása. Fontos alapvonása az integrációs programnak a gazdaságpoli­tika, a tervezés, a tudományos és tech­nikai fejlődés széles körű koordinálása, hosszú távú gazdasági és műszaki prog­nózisok közös kidolgozása, a kooperáció és a szakosítás fejlesztése, termelési ka­pacitások közös létesítése és mindezek­kel együtt, pontosabban: mindezek ösz­tönzéseként az országainkat ösz­­szekapcsoló ár- és pénzviszonyok korsze­rűsítése. A lehetőségek, amelyek feltárását, a komplex program körvonalazza, termé­szetesen nemcsak a KGST-tagországok, hanem az egész szocialista világgazdaság erőit gyarapítják, fejlődését gyorsítják. Lehetnek és vannak is a szocialista vi­­­lágrendszer országainak sajátos érdekei, de kézenfekvő, hogy az alapvető érdekek közösek, s az érdekek struktúrájának meghatározó tényezője: erőink gyarapí­tása, fejlődésünk gyorsítása. S ha már az érdekeket említettük, szól­junk arról is, mit jelent az integráció sajátosan magyar nézőpontból. Történel­mi folyamatokat csak tények minősíthet­nek; nemzetek históriai vonalának meg­rajzolása­­ nemcsak az évszázados múlt, de a jövő nézőpontjából sem képzelhető el másként, mint a valóságos érdekek, a valóságos folyamatok tényszerű elemzése útján. Nos, ha ezt az egyetlen lehetséges módszert választjuk az iménti kérdésre fogalmazandó válaszunkhoz, célszerű néhány további próbakérdést feltenni. Elképzelhető-e korunkban a tízmilliós piacra, a szükségképp szerény erőforrá­sokra alapozott fejlődés elzárkózó, autarch útja? Elképzelhető-e a népjólét tartós emelése, a növekedési ütem ehhez nélkülözhetetlen gyorsítása, az anyagi eszközök felhasználásának országonként megosztott, de koncentrált módja, a nagypiac biztonságos háttere nélkül? De ne csupán jövő idejű kérdésekkel bizo­nyítsunk, hiszen méltán kérdezhetnők azt is: vajon elképzelhető lett volna a szocialista világpiac, a KGST-országok kapcsolatrendszere nélkül, hogy teljesség­gel megújuljon külkereskedelmünk áru­­szerkezete, a modern fejlődést hordozó ipari és különösen gépipari termékek ja­vára? Az integrációs program megvaló­sítása internacionalista és nemzeti érde­keinket egyaránt kifejezi. A közös elő­nyök, amelyek abból fakadnak, hogy gaz­daságainkat az évszázad befejező harma­dának magas követelményeihez igazítjuk, egyszersmind nemzeti előnyök is. A lehe­tőség, hogy a munkáskezekben és a fel­halmozott eszközökben összegeződő ja­vaink jobban kamatoznak, mint eddig, többet hoznak számunkra, mint eddig a kézenfekvő és egyértelmű tükröződése ennek az előnynek. A program, amely — ismét csak erre uta­­l­­lünk — folyamatosságot és megújulást egyaránt kifejez, természetesen nem ér­telmezhető olyan vulgáris óhajjal, hogy hatásai egyik napról a másikra kibonta­kozzanak. „Az integrációs program jóvá­hagyásával jelentős lépést tettünk előre mondta Bukarestből hazatérve Fock Jenő miniszterelnök —, de ez nem jelenti azt, hogy most egy csapásra látványos változás következik be a KGST-országok együttműködésében.” Azt is hozzátehet­jük: hiba lenne, ha minisztériumaink, vállalataink valamiféle jelre várnának integrációs tevékenységük kibontakozta­tásához. A KGST-országok magasabb szintű együttműködése fent és lent — a miniszterelnökök és a vállalati igazga­tók tanácskozásain, együttműködésében egyaránt érlelődik. Azok az érintkező pontok, amelyeket gazdasági szakembe­reink, vállalati képviselőink a szocialista országokban kiépítenek, a hétköznapi munkában járulnak hozzá ahhoz, hogy még jobban megismerjük egymást, s meg­tanuljunk az eddigieknél is hatékonyab­ban dolgozni országainkért, egyszersmind közösségünkért. TÁBORI ANDRÁS

Next