Magyar Hírlap, 1971. augusztus (4. évfolyam, 212-242. szám)
1971-08-01 / 212. szám
Magyar Hírlap HAZAI KORKÉP FORUM 1971. AUGUSZTUS 1. VASARNAP3 KÖZÉLETI DIPLOMÁCIA Táviratok J. Cedenbal, a Mongol Népi Forradalmi Párt Központi Bizottságának első titkára, a Minisztertanács elnöke és Zs. Szambu, a Nagy Nép Hurál elnökségének elnöke táviratban mondott köszönetet Kádár Jánosnak, az MSZMP KB első titkárának, Losonczi Pálnak, az Elnöki Tanács elnökének és Fock Jenőnek, a forradalmi munkás-paraszt kormány elnökének, a mongol népi forradalom 50. évfordulója alkalmából kifejezett jókívánságokért. L. Rincsin, mongol külügyminiszter Péter János külügyminiszternek fejezte ki köszönetét az évforduló alkalmából küldött üdvözletéért. Losonczi Pál, az Elnöki Tanács elnöke táviratban fejezte ki jókívánságait Svájc nemzeti ünnepe alkalmából Rudolf Gnaeginak, a Svájci Államszövetség elnökének. Losonczi Pál, az Elnöki Tanács elnöke táviratban üdvözölte Hubert Maga köztársasági elnököt, Dahomey nemzeti ünnepe alkalmából Elutazott a bolgár mezőgazdasági küldöttség N. Nyesztorov professzor, földművelési és élelmezésügyi miniszterhelyettes vezetésével egy hétig bolgár küldöttség tartózkodott hazánkban. A bolgár mezőgazdasági delegáció dr. Gergely István mezőgazdasági és élelmezésügyi miniszterhelyettessel és az illetékes külkereskedelmi szervekkel folytatott tárgyalásokat. Megállapodtak egyebek között egy komplex sertéstenyésztő telep bulgáriai szállítására, s egyeztették sertéstenyésztő telepek kooperációs gyártási és szállítási lehetőségeit. Ezenkívül megállapodtak, hogy bővítik a két ország kutatási és termelési együttműködését az állattenyésztésben és az állatgyógyászatban. A bolgár küldöttség szombaton elutazott hazánkból. Százhetvenezer vagon új gabona a raktárakban Készülnek a rizs, a napraforgó és a kukorica felvásárlására Befejezéséhez közeledik az aratás. A becslések szerint a jövő hét elejéig a vetésterület 90 százalékáról learatják a gabonát. Ezzel egy időben gondoskodnak a betakarított termés megóvásáról, biztonságos tárolásáról. A felvásárlás eddigi eredményeiről Rékai Gábor, a Gabona Tröszt vezérigazgatója adott tájékoztatást. Az ország 1500—1600 felvásárlóhelyén szükség szerint éjjel-nappal dolgoznak. A termelőkön és szállítókon kívül 5—6000 ember gondoskodik arról, hogy az új termés mielőbb a raktárakba kerüljön. A felvásárló helyeken július elejétől vasárnaponként is ügyeletet tartottak, és ezeken a napokon 5—6000 vagon gabona került raktárakba. Itt-ott előfordult torlódás, sorban állás, lényegében azonban zavartalanul haladt a felvásárlás. A termelők és átvevők jó együttműködéséhez csatlakoztak a közlekedési tárca dolgozói is, akik messzemenő, segítséget adtak a gabona zökkenőmentes szállításához. A termés biztonságos tárolása most, az elmúlt évekhez képest, lényegesen könynyebb. A kedvező időjárás és a szállító vállalatok jó munkája lehetővé tette, hogy a felvásárolt gabonának csaknem a felét közvetlenül a földekről, a gépekről szállították a raktárakba. A közbejött kisebb esők sem okoztak különösebb gondot, ahol kellett munkába állították a szárítókat, és eddig körülbelül 70 ezer tonna gabonát szárítottak. A Gabona Tröszt vállalatai napi tízezer vagonnyi termés átvételére készültek fel. Az idén az első hetet 28 800 vagonnal zárták. A teljes kapacitást július 12—18 -a között használták ki, amikor 69 ezer vagon gabonát vásároltak fel. A gyorsjelentések szerint a Tröszt eddig 170 ezer vagon kenyérgabonát, mintegy 16 ezer vagon takarmánygabonát, és 5000 vagon sörárpát vásárolt fel. A várt termés 75 százalékát raktárakban tudják elhelyezni, 10—15 százalékát a gazdaságok vállalták bértárolásban, és körülbelül ugyanennyi kerül a felhasználásig szükségtárolókba. A jelek szerint néhány megyében — így például Csongrád, Baranya, Győr megyében — a jövő hét közepére elérik a felvásárlandó mennyiséget. A betakarítanivaló fogytával a felvásárlás üteme most már csökken. Most a gazdaságok egymás segítésével, a gépek átcsoportosításával gyorsíthatják az aratást, és ezzel megóvhatják a minőséget, csökkenthetik a szemveszteséget. Jó öszszefogással augusztus első felében raktárakba kerülhet az ország kenyere. A Gabona Tröszt a legnagyobb szezonmunkák lebonyolításával egy időben gondoskodik a zavartalan lisztellátásról, a gazdaságok keveréktakarmány-szükségletéről is. A továbbiakban felkészülnek a következő feladatokra, a rizs, a napraforgó és a kukorica zavartalan átvételére. Küldöttségünk hazaérkezett Dr. Orbán László nyilatkozata a moszkvai filmfesztiválról Szombaton hazaérkezett Moszkvából dr. Orbán László, a művelődésügyi miniszter első helyettese, aki a moszkvai filmfesztiválon részt vevő magyar küldöttséget vezette. A Ferihegyi repülőtéren többek között a következőket nyilatkozta tapasztalatairól az MTI munkatársának: — Értékelésre természetesen nem vállalkozhatom, hiszen a fesztivál még nem ért véget, legfeljebb benyomásaimról tudok röviden számot adni. Ezek közül a leglényegesebb talán az, amit a fesztivál jelmondata is kifejez: filmművészet a humanizmusért, a békéért és a népek barátságáért. A fesztivál ennek jegyében zajlik, ezt szolgálja. A filmek mondanivalóját, szellemét ez jellemezte, természetesen a megvalósítás különböző színvonalán. Az embertelenség, kegyetlenség kultusza és igazolása és a szexkultusz, amely oly széles körben fellelhető a kapitalista országok filmfesztiváljain, ezen a fesztiválon nem kapott teret. A moszkvai filmfesztivál a haladó filmművészet olyan széles körű seregszemléje, amelyen hetven ország, illetve szervezet vesz részt. A versenyben 32 játékfilm, körülbelül száz rövidfilm és mintegy negyven gyermekfilm kerül bemutatásra. Versenyen kívül a kongresszusi palotában, illetve a moszkvai mozikban a különböző országok játékfilmjeiből még körülbelül nyolcvanat mutatnak be. Szembetűnő, hogy az amerikaiak hivatalos bojkottjuk ellenére tíz filmet hoztak Moszkvába, amelyeket versenyen kívül ugyancsak lepergettek. A fesztivál a versenyprogramon kívül jó alkalom filmművészeti találkozókra, s a kapcsolatok erősítésére a szocialista országok filmművészetének vezetőivel, valamint a világ haladó művészeivel — fejezte be nyilatkozatát dr. Orbán László. Befejeződött a nemzetközi ifjúsági vöröskeresztes találkozó Tegnap véget ért az európai ifjúsági vöröskeresztes találkozó és elsősegélynyújtó olimpia, amelyen 21 európai ország egészségügyi szervezetének több mint száz képviselője és ifjú vöröskeresztese vett részt. A Budapesten július 17. és 31. között megtartott nemzetközi találkozóra — amelyet a Magyar Vöröskereszt és a Vöröskereszt Társaságok Ligája rendezett — elküldte megfigyelőjét az Egyesült Államok Vöröskereszt Szervezete is. Az európai ifjúsági vöröskeresztes találkozó kiemelkedő eseménye volt az egészségügyi szervezetek vezetőinek kétnapos szakmai tanácskozása, amelyen megismerkedtek egymás munkájával, terveivel, s javaslatokat tettek arra, hogyan lehetne közös összefogással minél tartalmasabbá, eredményesebbé tenni az ifjúság elsősegélynyújtó oktatását. A részvevők hangsúlyozták: a Magyarországon elsőnek megrendezett olimpia és tanácskozás jól szolgálta a humanizmus eszméjének elmélyítését, a népek közötti barátság és a béke megszilárdítását. PROGRAM A korszerűség — a szó lényegi tartalmáig hatolva — nemcsak egyének és országok, de nemzetközi folyamatok nézőpontjából is azt jelenti, hogy az ezredévváltáshoz közelítő világunkban rendelkeznünk kell az ismeretek átörökítésének és megújításának manapság különösen kötelező képességével. Ha ezzel a mércével elemezzük napjaink világgazdaságát, könnyű bizonyítani, hogy korszerűnek, modernnek az a kapcsolatrendszer tekinthető, amelyet a Kölcsönös Gazdasági Segítség Tanácsába tömörült szocialista országok alakítottak ki. Ha van világtörténelmi értelme a korszerűség fogalmának, mire alkalmazhatnók ezt inkább, mint arra a folyamatra, ahogyan a szocialista nemzetekké szerveződő dolgozó osztályok — tapasztalatokat felhalmozva, módszereket kipróbálva és kudarcokból okulva — kidolgozzák kapcsolataikat, előállítva ezzel az emberiség legmodernebb nemzetközi struktúráját: a szocialista világgazdaságot A KGST fejlődése tényekkel szemlélteti, mit jelent az országokat irányító munkásosztály hagyományos alapelveit megőrizni, egyszersmind szakadatlanul igazodni a változó világ megújuló körülményeihez. Köztudomású, hogy a KGST megalakulásakor, a maitól jellegében különböző történelmi helyzetben még sehol nem került napirendre az a folyamat, amelyet manapság az integráció összegező fogalmával fejezünk ki. Mégis, elegendő újraolvasni a KGST alapokmányát, hogy lássuk: a szocialista országok gazdasági együttműködésének alapelvei világosak és máig érvényesek. „A Kölcsönös Gazdasági Segítség Tanácsának célkitűzése — mondja az alapokmány 1. cikkének első paragrafusa —, hogy a tagállamok erőfeszítéseinek összefogása és egybehangolása útján elősegítse ezekben az államokban a népgazdaság tervszerű fejlesztését, a gazdasági és műszaki fejlődés meggyorsítását, a kevésbé fejlett iparral rendelkező államok iparosítási szintjének emelését, a munka termelékenységének szakadatlan emelkedését és a népek jólétének állandó növelését.” K kétségtelen, hogy ezek az alapelvek a történelmi fejlődés mindegyre változó szakaszaihoz igazodva, más és más módszerekkel valósultak meg. E módszerek életképességét természetesen nem a szavak, hanem a tények bizonyítják. Ezek a tények pedig arról adnak hírt, hogy a KGST-tagállamok ipari termelése 1970- ben csaknem hétszeresen haladta meg az 1950. évi színvonalat, miközben az iparilag fejlett tőkésországok azonos mutatója mindössze 2,8. Ha a Gobi-sivatagtól az Oderáig terjedő térség, amelyen a politikai térkép KGST-országokat jelöl, ilyen fejlődési ütem megvalósítására volt képes, akkor az együttműködés elvei és módszerei is kiállták a történelmi próbát. S ez a próba nemcsak azért bizonyult sikeresnek, mert olyan szilárd bázisra épült, mint a szocialista országok internacionalizmusa, hanem azért is, mert a folyamatosság megújulással, a fejlődés új követelményeihez való igazodás képességével párosult. Ismeretes, hogy — jobbára a hatvanas évtized első felében — valamennyi szocialista országban előtűntek a történelmi korszakváltás gazdaságpolitikai stílusjegyei. Szakmai szóhasználattal az extenzív fejlődés korszakának lezárulását és az intenzív korszak kezdetét jelezték ezek a változások. A lényeget tekintve arról volt szó, hogy befejeződött a szocialista ipar alapjainak lerakása, kimerültek a munkaerő-tartalékok és napirendre került az eszközök hatékonysága, a munkaerő termelékeny foglalkoztatása, a befektetések optimális megtérülése. A korszakváltás félreérthetetlen jelzését egyetlen ténnyel is szemléltethetjük: a gazdaság intenzifikálásának — vagy az ezt követelő termelőerők szintjének — összefoglaló mutatója a felhalmozás hatékonysága, más szóval az, hogy egy százalék termelő felhalmozásra a nemzeti jövedelem növekedésének milyen aránya jut. Nos, az 1961—1965 évek tervidőszakában — az előző középlejáratú tervhez képest —, valamennyi KGST-tagországban erőteljesen csökkent ez a mutató. Ez egyszersmind azzal a következménnyel járt, hogy a korábbi növekedési ütem fenntartásához növelni kellett a felhalmozás arányát, ami viszont korántsem felelt meg mindig a javakkal, az erőforrásokkal való optimális gazdálkodás követelményeinek. Végeredményben a történelem tűzte napirendre a gondolatot, hogy a korábbinál hatékonyabban kell élnünk a KGST- tagországok hatalmas piacának és óriási termelőapparátusának tervszerűen öszszehangolt — integrált — hasznosítási lehetőségeivel. A KGST 23. ülésszaka rögzítette az integráció megalapozásának elveit és ezekre építve fogadta el a közelmúlt napokban egyhangúlag a szocialista gazdasági integráció komplex programját a 25. ülésszak. Ahogyan a KGST történetének egész fejlődésívét az alapelvek folytonossága és a gyakorlati alkalmazás megújulása jellemezte, éppen úgy vonatkozik ez a komplex programra is. Nyilvánvaló, hogy a program egyfelől a KGST-országok kipróbált kapcsolatrendszeréből származó eredményekre épít, és természetes az is, hogy új vonásokkal, minőségi változásokkal gazdagítja ezeket a kapcsolatokat. „A KGST ülésszaka — olvashatjuk a közzétett közleményben —, elfogadva a komplex programot, úgy tekinti annak realizálását, mint a KGST tagállamok közötti nemzetközi gazdasági kapcsolatok rendszere további tervszerű tökéletesítésének alapját." A tökéletesítés módszerei azokra a gazdaságpolitikai csomópontokra koncentrálódnak, amelyektől elsősorban függ a közös érdekekre alapozott fejlődés gyorsítása. Fontos alapvonása az integrációs programnak a gazdaságpolitika, a tervezés, a tudományos és technikai fejlődés széles körű koordinálása, hosszú távú gazdasági és műszaki prognózisok közös kidolgozása, a kooperáció és a szakosítás fejlesztése, termelési kapacitások közös létesítése és mindezekkel együtt, pontosabban: mindezek ösztönzéseként az országainkat öszszekapcsoló ár- és pénzviszonyok korszerűsítése. A lehetőségek, amelyek feltárását, a komplex program körvonalazza, természetesen nemcsak a KGST-tagországok, hanem az egész szocialista világgazdaság erőit gyarapítják, fejlődését gyorsítják. Lehetnek és vannak is a szocialista világrendszer országainak sajátos érdekei, de kézenfekvő, hogy az alapvető érdekek közösek, s az érdekek struktúrájának meghatározó tényezője: erőink gyarapítása, fejlődésünk gyorsítása. S ha már az érdekeket említettük, szóljunk arról is, mit jelent az integráció sajátosan magyar nézőpontból. Történelmi folyamatokat csak tények minősíthetnek; nemzetek históriai vonalának megrajzolása nemcsak az évszázados múlt, de a jövő nézőpontjából sem képzelhető el másként, mint a valóságos érdekek, a valóságos folyamatok tényszerű elemzése útján. Nos, ha ezt az egyetlen lehetséges módszert választjuk az iménti kérdésre fogalmazandó válaszunkhoz, célszerű néhány további próbakérdést feltenni. Elképzelhető-e korunkban a tízmilliós piacra, a szükségképp szerény erőforrásokra alapozott fejlődés elzárkózó, autarch útja? Elképzelhető-e a népjólét tartós emelése, a növekedési ütem ehhez nélkülözhetetlen gyorsítása, az anyagi eszközök felhasználásának országonként megosztott, de koncentrált módja, a nagypiac biztonságos háttere nélkül? De ne csupán jövő idejű kérdésekkel bizonyítsunk, hiszen méltán kérdezhetnők azt is: vajon elképzelhető lett volna a szocialista világpiac, a KGST-országok kapcsolatrendszere nélkül, hogy teljességgel megújuljon külkereskedelmünk áruszerkezete, a modern fejlődést hordozó ipari és különösen gépipari termékek javára? Az integrációs program megvalósítása internacionalista és nemzeti érdekeinket egyaránt kifejezi. A közös előnyök, amelyek abból fakadnak, hogy gazdaságainkat az évszázad befejező harmadának magas követelményeihez igazítjuk, egyszersmind nemzeti előnyök is. A lehetőség, hogy a munkáskezekben és a felhalmozott eszközökben összegeződő javaink jobban kamatoznak, mint eddig, többet hoznak számunkra, mint eddig a kézenfekvő és egyértelmű tükröződése ennek az előnynek. A program, amely — ismét csak erre utallünk — folyamatosságot és megújulást egyaránt kifejez, természetesen nem értelmezhető olyan vulgáris óhajjal, hogy hatásai egyik napról a másikra kibontakozzanak. „Az integrációs program jóváhagyásával jelentős lépést tettünk előre mondta Bukarestből hazatérve Fock Jenő miniszterelnök —, de ez nem jelenti azt, hogy most egy csapásra látványos változás következik be a KGST-országok együttműködésében.” Azt is hozzátehetjük: hiba lenne, ha minisztériumaink, vállalataink valamiféle jelre várnának integrációs tevékenységük kibontakoztatásához. A KGST-országok magasabb szintű együttműködése fent és lent — a miniszterelnökök és a vállalati igazgatók tanácskozásain, együttműködésében egyaránt érlelődik. Azok az érintkező pontok, amelyeket gazdasági szakembereink, vállalati képviselőink a szocialista országokban kiépítenek, a hétköznapi munkában járulnak hozzá ahhoz, hogy még jobban megismerjük egymást, s megtanuljunk az eddigieknél is hatékonyabban dolgozni országainkért, egyszersmind közösségünkért. TÁBORI ANDRÁS