Magyar Hírlap, 1971. szeptember (4. évfolyam, 243-272. szám)

1971-09-01 / 243. szám

­ A világkiállítás előmozdítja a népek közötti megértést Jumzsagijn Cedenbal Kádár János és Fock Jenő kíséretében megtekintette a vadászati világkiállítást Jumzsagijn Cedenbal, a Mongol Népi Forradalmi Párt Központi Bizottságának első tátikára, a Mongol Népköztársaság Minisztertanácsának elnöke Kádár Já­nosnak, az MSZMP Központi Bizottsága első titkárának és Fock Jenőnek, a Mi­nisztertanács elnökéne­k társaságában kedden felkereste a vadászati világkiál­lítást. A vendégeket a világkiállítás fő­bejáratánál Fehér Lajos, az MSZMP Po­litikai Bizottságának tagja, a kormány elnökhelyettese és dr. Dimény Imre me­zőgazdasági és élelmezésügyi miniszter fogadta. A vendégek a kiállítás központjában tájékozódtak a nagyszabású vadászati­természetvédelmi bemutató szakmai részleteiről, adatairól, majd körsétára in­dultak. Elsőnek a díszcsarnokot keresték fel, ahol dr. Tóth Sándor, a világkiállí­tás kormányfőmegbízottjának helyettese ismertette a pavilon anyagát. A Szovjetunió nemzeti kiállítási csar­nokában B. Szviridenko, a pavilon igaz­gatója üdvözölte a vendégeket, akik nagy érdeklődéssel tanulmányozták az élő nö­vények környezetében szinte élethűen bemutatott kitömött állatokat és a pá­ratlan értékű trófeákat. A bolgár nem­zeti pavilonban a kiállító ország szakem­berei ismertették a szebbnél szebb szarvasagancsok és a kitűnő vaddisznó­agyarak „történetét”. Ezután a mongol nemzeti pavilonba érkeztek a látogatók, akiket itt Zs. Bud­­szuren, Mongólia nemzeti megbízottja kalauzolt. Az NDK kiállítási csarnoká­ban vadász-fúvószenekar köszöntötte a vendégeket, majd dr. H. Ruffer pavilon­igazgató mufflon-, dám- és szarvastró­feákat mutatott be. Franciaország pavi­lonjában 1. Lefebvre nemzeti megbízott fogadta a vendégeket, majd dr. Tóth Sándor, a kormányfő megbízott helyette­se az 1100 trófeát egyesítő magyar tró­feapavilonba kalauzolta a vendégeket, akik elismeréssel nyilatkoztak a csarnok változatos anyagáról. A csehszlovák pa­vilonban O. Küchler pavilonigazgató a világrekorder mufflon- és vadmacska­­trófeákra hívta fel a látogatók figyel­mét. A körséta utolsó állomása a tanzá­niai pavilon volt, ahol T. R. Mgondah pavilonigazgató a híres tanzániai vad­rezervátumok életét szenteltető gyűjte­ményt mutatta be. A körséta után Kádár János és Fock Jenő megtekintette a kiállítás lovaspá­lyájának keddi versenyeit és bemutatóit Tímár Mátyás, a Minisztertanács el­nökhelyettese az újonnan megnyitott Diana Vadászati Áruházat látogatta meg. Szívélyesen elbeszélgetett az új keres­kedelmi létesítmény dolgozóival és sok sikert kívánt munkájukhoz. J. Cedenbal nyilatkozata A vadászati világkiállítás megtekinté­se után Jumzsagim­ Cedenbal, a Mongol Népi Forradalmi Párt Központi Bizott­ságának első titkára, a Mongol Népköz­­társaság Minisztertanácsának elnöke be­nyomásairól nyilatkozott az MTI munka­társának: " Nagy érdeklődéssel figyeltem a vi­lágkiállítást, s úgy gondolom, sikerül hatásosan kifejezni legfontosabb monda­nivalóját, azt, hogy óvjuk, védjük a ter­mészetet Véleményem szerint részt vál­lalt ez a világkiállítás a népek közötti béke és barátság ügyében is, mert hoz­zájárul ahhoz, hogy az emberek jobban megismerjék más népek életét, körülmé­­nyeit, s így előmozdítja a népek közötti jobb, kölcsönös megértést. — Örülök annak, hogy a Mongol Nép­­köztársaság részt vesz ezen a világtalál­­kozón. Egyúttal megragadom az alkal­mat, hogy köszönetünket fejezzem ki a mongol kiállítás megszervezéséhez nyúj­tott értékes segítségükért, amelyet úgy értékelünk, mint a ma­gyar és a mongol nép közötti megbonthatatlan barátság újabb jelét. Kuba nemzeti napja A vadászati világkiállításon kedden került sor Kuba nemzeti napjára. A nem­zeti nap alkalmából a kubai pavilonban kedden este fogadást adott Otto Riera, a kubai kiállítás nemzeti megbízottja és Floreal Chomon Mediavilla, Kuba buda­pesti nagykövete. A fogadáson megje­lent dr. Dimény Imre mezőgazdasági és élelmezésügyi miniszter, valamint a vi­lágkiállításon részt vevő országok nem­zeti megbízottai és a budapesti diplomá­ciai képviseletek több vezetője és tagja. Ifjúsági hét, nemzetközi bál Szeptember 5—11. között ifjúsági hetet rendez a vadászati világkiállításon a KISZ központi bizottsága, valamint az Expressz Ifjúsági és Diák Utazási Iroda. A világkiállítás eseménysorozataira 50 ezer fiatalt várnak az ország minden részéből. Szálláslehetőségek híján kétna­pos programot csak a távolabbi megyék­ből érkezőknek tudnak szervezni, a rész­vevők az Expressz verőcei nemzetközi üdülőtelepén tölthetik az éjszakát. Az ifjúsági hét érdekességei közül kiemel­kedik a lovasugróverseny, és szeptem­ber 11-én a Lenin körúton, Rákóczi úton és a Kerepesi úton sorra kerülő látvá­nyos lovasfelvonulás. A menet tagjai kosztümjeikkel, fegyvereikkel egy Má­tyás király korabeli vadászatot idéznek. Az ifjúsági hét záróakkordjaként szep­tember 11-én nemzetközi bál lesz a kiál­lítás főterén. A FAO környezetvédelmi világkonferenciát szervez C. W. Breicher, a FAO általános ügyek és tájékoztatási osztály főigazgatója, aki a vadászati világkiállítás alkalmából tar­tózkodik hazánkban, kedden sajtótájé­koztatót tartott. Hangoztatta: A FAO már eddig is segítette a fejlődő országok vadgazdál­kodását. Szakértőik bevonásával a latin­amerikai országokban és Afrikában „vadleltár”-t készítettek, feltérképezték az állatok sűrűségét, megjelenési helyét. Ezt a célt is szolgálja többek között az a környezetvédelmi világkonferencia, melyet az ENSZ a jövő év júliusában Stockholmban rendez, 120 ország szak­embereinek részvételével. A főigazgató a továbbiakban elmond­ta, hogy égető probléma a világ húsigé­nyének kielégítése. Egyre nő Magyaror­szág húsexport-lehetősége is, hiszen 1985-ig a világon összesen mint­egy 8 millió tonna húshiánnyal számolnak. A következő tíz évben még Európa sem tudja kielégíteni saját marhahússzükség­­letét. * Elutaztott hazánkból F. Aquino, a FAO világélelmezési programjának ve­zérigazgatója és A. Cuomo, a program európai igazgatója, akik Magyarország és a program közötti további együttmű­ködésről folytattak eredményes megbe­széléseket Kazareczki Kálmán mezőgaz­dasági és élelmezésügyi miniszterhelyet­tessel, a FAO magyar nemzeti bizottsá­gának elnökével. A vendégek itt-tartóz­­kodásuk során megtekintették a vadá­szati világkiállítást, amelyről nagy elis­meréssel nyilatkoztak. Elutazásukkor a vezérigazgatót dr. Karosai Károly, a FAO magyar nemzeti bizottságának fő­titkára búcsúztatta. Kedden elutazott hazánkból J. Popko lengyel erdőügyi és faipari miniszter, aki itt-tartózkodása során megtekintette a vadászati világkiállítást. Búcsúztatására a Ferihegyi repülőtéren megjelent dr. Le­nért Lajos mezőgazdasági és élelmezés­­ügyi miniszterhelyettes. Magyar Hírlap a­z a­j­korkép fórum C-­ szeptemberi, szerda 3 Katonai bemutatón az országgyűlés honvédelmi bizottsága Az országgyűlés honvédelmi bizottsá­ga katonai bemutatót tekintett meg ked­den néphadseregünk egyik hegyi kiképző bázisán. A látogatáson részt vett dr. Be­­resztóczy Miklós, az országgyűlés alelnö­­ke és Oláh István vezérőrnagy, honvé­delmi miniszterhelyettes, kiképzési fő­­csoportfőnök is. A honvédelmi bizottságnak bemutatott gyakorlatok arról tanúskodtak, hogy a néphadsereg katonáinak a felkészítése rendkívül alapos és eredményes. Ezt lát­hatták a képviselők a hegyi akadálypá­lyán, a hegyi lőelőkészítő pályán, a függő­­hídon. A bemutató legérdekesebb és leg­izgalmasabb része volt, amikor 200 mé­teres hosszúságú drótkötélpályán kelt át az egyik alegység, teljes felszereléssel. Mindez mintegy 140 méter mély szaka­dék felett történt. Befejező mozzanatként sziklamászást hajtottak végre a katonák. A bemutató után Pap János, a hon­védelmi bizottság elnöke képviselőtársai és a maga nevében elismerését fejezte ki a látottak felett. A tapasztaltakat a bizottság a délutáni órákban a helyszínen tartott ülésen ösz­­szegezte. A megbeszélésen felszólalt Nagy Richárd, Úszta Gyula, Kárpáti Fe­renc, Kálózi József képviselő; valamint Oláh István vezérőrnagy, honvédelmi miniszterhelyettes. 23701 A szám talán nem egészen pontos. Úgy jutottunk hozzá, hogy a második vi­lágháború áldozatainak számát, ötvenkét­­milliót, elosztottuk a második világháború napjainak számával, azaz 2194-gyel. Vagy­is 23 701 férfi és nő, katona és civil, cse­csemő és aggastyán pusztult el a háború minden napján. Hogy mit jelent ez, an­nak megmondhatója minden anya, aki tudja, mi az: életet adni, életét elvesz­teni. Az első lövések ma harminckét éve haj­nalban dördültek el, az első halottak azokban a percekben rogytak össze. Né­hány órával később pedig már messze a fronttól távol is aratott a halál. Varsóra zúdult a feketekeresztes hitlerista dögke­selyűk iszonyú bombazápora. A casus bel­li, a provokáció, a mai felnőtt nemzedék szemében szinte nevetségesen együgyű volt. „Lengyel” katonák — a nürnbergi perben utóbb kiderült, hogy lengyel egyenruhába bújtatott SS-brigantik — „megtámadták” a gleiwitzi német rádiót, s ezzel halálra ítélték azt az ötvenkét millió embert, aki soha nem tudhatta meg, hogy a pokol öt és fél esztendeje után elkövetkezett a béke. Micsoda háború volt ez? És milyen bé­ke követte? Az első ütéseket — következetesen övön alul — az emberiség nyolcezer éves kultúrhistóriájának legvandálabb és leg­erőszakosabb hordája, a náci imperializ­mus mérte nála gyengébb országokra. Ab­ban a vészjósló évtizedben sokan cikkez­tek és szónokoltak ugyan a biztonságról, de csak egyetlen egy ország létezett, amely készen állt az összefogásra a Harmadik Birodalom megfékezése érdekében. Az „állítsuk meg az agresszort!” jelszó je­gyében ez az ország — a Szovjetunió — az antifasizmus elve alapján kínált koa­líciót más hatalmaknak és azután vállalta a háború legfőbb terhét. Klein a szocialista Szovjetunión múlt,­­­­­hogy felhívásának nem azonnal, csak később lett foganatja. Akkor, amikor már nem a diplomatáké, hanem a fegy­vereké volt a szó. Végeredményben mégis az antifasiszta koalíció kerekedett felül, s a fél évtizeddel azelőtt még fenn­héjázó Reich a porban hevert. A husza­dik század történészei minden alkalom­mal felteszik a kérdést: a végtelenül erős­nek látszó, féktelen náci hordák számára mikor fordult meg a kocka? Beállított­ságuktól függően a polgári és a marxista történészek esetleg más-más dátumot, csatát, eseményt jelölnek meg a háború fordulópontjának — jóllehet a történe­lem ezt már eldöntötte —, egyben azon­ban egyetértenek. Abban, hogy Hitler­ Németország leverése az egység dia­dala volt. A társult antifasiszta hatalmak — a Szovjetunió, Franciaország, Nagy- Britannia, az Egyesült Államok, Kína — együttesen verték le az oromzatról Nyugaton a fasiszta svasztikát, Keleten a véres szamurájkardot. És milyen lett, milyen ma a béke, amely a vérözönt követte? A győztes an­tifasiszta koalíció nem sokkal élte túl az agreszor bukását, mert — a kapitalista világ farkastörvénye szerint — más nagy­hatalom, az Egyesült Államok igyekezett az elbukott birodalom helyén nyílt „vá­kuum” kitöltésére. Csakhogy közben a vi­lág nagyot változott. Egyrészt élesen po­larizálódott, másrészt a kapitalista világ — relatíve — meggyengült. A kapitalista láncból újabb és újabb láncszemek, or­szágok szakadtak ki, s iparilag-technikai­­lag megerősödvén szocialista közösség­ként olyan bázissá alakultak, amely táv­lati építőtervei alapján és ereje tudatá­ban, a béke fenntartását tűzte ki céljául. Ezenkívül az emberiség java okult a po­koli 2194 nap kínszenvedéseiből, s azóta­­ a korábbival össze nem mérhető éberség­gel figyeli a bajkeverők machinációit. A polarizált világról divatos azt állíta­ni, hogy két hatalmi tömb­ pilléren nyug­szik, ez azonban így nem igaz. Az egyik tömb, az Atlanti Szerződés vezető hatal­ma a béke negyedszázadában nem egy lokális háborút kezdett, vagy szeretett volna kezdeni. Hogy e helyi háborúk tü­ze nem harapózott el, itt-ott esetleg ki sem gyulladt, az a másik „tömbnek”, a Varsói Szerződésben tömörült államoknak köszönhető. Ma már közhely, hogy az im­perializmus nem bújhat ki bőréből, lé­nyege az agresszivitás, a kaland, a há­ború. De az imperializmus nem feltétle­nül jelent egyet az irrealitással. Márpe­dig a reálisan mérlegelő, józan ész kapi­talista körökben is már eleve kilátásta­lannak ítél a mai erőviszonyok mellett egy újabb világháborút. A Varsói Szerződés léte, ereje az a té­­nyező tehát ma, amely ha 1938—39-ben létezik — a hitlerista horda soha nem özö­nölhet külföldre. A béke fő pillére a szo­cialista világrendszer ereje. Igaz, e mai béke még mindig fegyveres béke, de szi­lárd meggyőződésünk, hogy megteremthe­tő egy olyan helyzet, amelyben immár a háború maradványaitól mentesen, a köl­csönös és hatékony garanciák jegyében, az erőszaknak még a gondolatától is meg­szabadulva alapozhatnánk meg a háború nélküli XXI. századot. Az idő sürget. Itt van a tudományos technikai forradalom, itt vannak az éhezve fetrengő, nyomorgó népmilliók és a nukleáris végpusztulás réme is kísért. Biztató, hogy 1971-ben ne­hezen képzelhető el olyan sörházi böm­­bölés, amely Sieg heil !-t váltana ki, ami­kor világgá ordítja: „Ami sok, az sok! Nem tűrjük tovább! Lőjünk fel azonnal egy atomrakétát!” Ma már minden ép­eszű ember tudja, amit a neves francia gondolkodó így fogalmazott meg: „Nap­jainkban nincs olyan vitás kérdés, amely igazolhatja egy harmadik világháborút.” A tárgyalások korát éljük, abban a reményben és hitben, hogy eljön az egyetértés, az együttműködés, a konstruk­tívan kooperáló egység kora. A tárgya­lások — lásd: Ausztria, Kuba, atomcsend, Nyugat-Berlin, stb. címszó alatt — eddig sem voltak meddőek. Tény viszont, hogy némelyek, állítólagos elvi alapról, san­dán pislognak erre a koncepcióra. Néz­zünk szembe véleményükkel. Vajon je­­lent-e „osztálybékét” a szocialista közös­ség következetes békepolitikája? Vajon jelenti-e társadalmi-forradalmi elveink feladását? Nevetséges kérdés. A békepo­litika a szocialista állam megszületésétől kezdve sarokköve a szocialista külpoliti­kának. A társadalom felszabadítása és a teljesen szabad, emberi világ megterem­tése, felépítése soha nem titkolt, beval­lott célunk. De a mai, harminckettedik évfordulón, hadd idézzük Carl Forsberg, neves amerikai beat-lírikus versének né­hány sorát: „Egy csináld­ meg-egyedül magzatelhajtás a hidrogénbomba / amely mindent kikapar. / Gondoljatok a pompás embrionális mutációkra, / ami generális, geniális, genocid. / Tetejébe demokrati­kus : / a töredékember / s mindenkinek a mennyebemenetele / a szabad világban / egyenjogúan / a végső tűzijáték részese­ként.” Klem, nem. Ilyen demokratikus, szabad­­­­ mennybemenetelt nem kívánunk. S lefogjuk azok kezét, akiknek ilyesmin jár az eszük. Az 1939—45-ös tűzjátékból, na­ponta 23 701 férfi és nő pusztulásából, ta­nultuk ezt, noha — mint utaltunk rá — a gondolat nem új. Akkor antifasizmus­­nak hívták és csak későn kapott erőre. Ma antiimperializmusnak nevezzük és máris éltető alap. A konstruktív béke és az élet alapja. FIRON ANDRÁS KÖZÉLET — DIPLOMÁCIA A dán kormány részvétnyilvánítása Poul Hartling dán külügyminiszter kormánya nevében táviratban fejezte ki részvétét a magyar repülőgép katasztró­fája alkalmából. A részvétnyilvánításért a magyar kormány nevében Péter János külügyminiszter mondott köszönetét. Az új magyar—bolgár konzuli egyezmény parafálása A Magyar Népköztársaság és a Bolgár Népköztársaság közötti új konzuli egyez­mény megkötése céljából tárgyalások folytak Budapesten. A tárgyalások ered­ményeként magyar részről dr. Németh József, a Külügyminisztérium konzuli fő­osztályának vezetője, bolgár részről Ivan Szpaszov, a bolgár külügyminisztérium konzuli főosztályának vezetője parafál­­ta az új egyezményt. Kubai vezetők köszönő táviratai Dr. Fidel Castro Ruz, a Kubai Kom­munista Párt Központi Bizottságának el­ső titkára, a forradalmi kormány minisz­terelnöke, valamint dr. Osvaldo Dorticos Torrado, a Kubai Köztársaság elnöke táviratban mondott köszönetet a magyar vezetőknek a július 26-i nemzeti ünnep alkalmából küldött baráti jókívánságo­kért.

Next