Magyar Hírlap, 1971. szeptember (4. évfolyam, 243-272. szám)
1971-09-01 / 243. szám
A világkiállítás előmozdítja a népek közötti megértést Jumzsagijn Cedenbal Kádár János és Fock Jenő kíséretében megtekintette a vadászati világkiállítást Jumzsagijn Cedenbal, a Mongol Népi Forradalmi Párt Központi Bizottságának első tátikára, a Mongol Népköztársaság Minisztertanácsának elnöke Kádár Jánosnak, az MSZMP Központi Bizottsága első titkárának és Fock Jenőnek, a Minisztertanács elnökének társaságában kedden felkereste a vadászati világkiállítást. A vendégeket a világkiállítás főbejáratánál Fehér Lajos, az MSZMP Politikai Bizottságának tagja, a kormány elnökhelyettese és dr. Dimény Imre mezőgazdasági és élelmezésügyi miniszter fogadta. A vendégek a kiállítás központjában tájékozódtak a nagyszabású vadászatitermészetvédelmi bemutató szakmai részleteiről, adatairól, majd körsétára indultak. Elsőnek a díszcsarnokot keresték fel, ahol dr. Tóth Sándor, a világkiállítás kormányfőmegbízottjának helyettese ismertette a pavilon anyagát. A Szovjetunió nemzeti kiállítási csarnokában B. Szviridenko, a pavilon igazgatója üdvözölte a vendégeket, akik nagy érdeklődéssel tanulmányozták az élő növények környezetében szinte élethűen bemutatott kitömött állatokat és a páratlan értékű trófeákat. A bolgár nemzeti pavilonban a kiállító ország szakemberei ismertették a szebbnél szebb szarvasagancsok és a kitűnő vaddisznóagyarak „történetét”. Ezután a mongol nemzeti pavilonba érkeztek a látogatók, akiket itt Zs. Budszuren, Mongólia nemzeti megbízottja kalauzolt. Az NDK kiállítási csarnokában vadász-fúvószenekar köszöntötte a vendégeket, majd dr. H. Ruffer pavilonigazgató mufflon-, dám- és szarvastrófeákat mutatott be. Franciaország pavilonjában 1. Lefebvre nemzeti megbízott fogadta a vendégeket, majd dr. Tóth Sándor, a kormányfő megbízott helyettese az 1100 trófeát egyesítő magyar trófeapavilonba kalauzolta a vendégeket, akik elismeréssel nyilatkoztak a csarnok változatos anyagáról. A csehszlovák pavilonban O. Küchler pavilonigazgató a világrekorder mufflon- és vadmacskatrófeákra hívta fel a látogatók figyelmét. A körséta utolsó állomása a tanzániai pavilon volt, ahol T. R. Mgondah pavilonigazgató a híres tanzániai vadrezervátumok életét szenteltető gyűjteményt mutatta be. A körséta után Kádár János és Fock Jenő megtekintette a kiállítás lovaspályájának keddi versenyeit és bemutatóit Tímár Mátyás, a Minisztertanács elnökhelyettese az újonnan megnyitott Diana Vadászati Áruházat látogatta meg. Szívélyesen elbeszélgetett az új kereskedelmi létesítmény dolgozóival és sok sikert kívánt munkájukhoz. J. Cedenbal nyilatkozata A vadászati világkiállítás megtekintése után Jumzsagim Cedenbal, a Mongol Népi Forradalmi Párt Központi Bizottságának első titkára, a Mongol Népköztársaság Minisztertanácsának elnöke benyomásairól nyilatkozott az MTI munkatársának: " Nagy érdeklődéssel figyeltem a világkiállítást, s úgy gondolom, sikerül hatásosan kifejezni legfontosabb mondanivalóját, azt, hogy óvjuk, védjük a természetet Véleményem szerint részt vállalt ez a világkiállítás a népek közötti béke és barátság ügyében is, mert hozzájárul ahhoz, hogy az emberek jobban megismerjék más népek életét, körülményeit, s így előmozdítja a népek közötti jobb, kölcsönös megértést. — Örülök annak, hogy a Mongol Népköztársaság részt vesz ezen a világtalálkozón. Egyúttal megragadom az alkalmat, hogy köszönetünket fejezzem ki a mongol kiállítás megszervezéséhez nyújtott értékes segítségükért, amelyet úgy értékelünk, mint a magyar és a mongol nép közötti megbonthatatlan barátság újabb jelét. Kuba nemzeti napja A vadászati világkiállításon kedden került sor Kuba nemzeti napjára. A nemzeti nap alkalmából a kubai pavilonban kedden este fogadást adott Otto Riera, a kubai kiállítás nemzeti megbízottja és Floreal Chomon Mediavilla, Kuba budapesti nagykövete. A fogadáson megjelent dr. Dimény Imre mezőgazdasági és élelmezésügyi miniszter, valamint a világkiállításon részt vevő országok nemzeti megbízottai és a budapesti diplomáciai képviseletek több vezetője és tagja. Ifjúsági hét, nemzetközi bál Szeptember 5—11. között ifjúsági hetet rendez a vadászati világkiállításon a KISZ központi bizottsága, valamint az Expressz Ifjúsági és Diák Utazási Iroda. A világkiállítás eseménysorozataira 50 ezer fiatalt várnak az ország minden részéből. Szálláslehetőségek híján kétnapos programot csak a távolabbi megyékből érkezőknek tudnak szervezni, a részvevők az Expressz verőcei nemzetközi üdülőtelepén tölthetik az éjszakát. Az ifjúsági hét érdekességei közül kiemelkedik a lovasugróverseny, és szeptember 11-én a Lenin körúton, Rákóczi úton és a Kerepesi úton sorra kerülő látványos lovasfelvonulás. A menet tagjai kosztümjeikkel, fegyvereikkel egy Mátyás király korabeli vadászatot idéznek. Az ifjúsági hét záróakkordjaként szeptember 11-én nemzetközi bál lesz a kiállítás főterén. A FAO környezetvédelmi világkonferenciát szervez C. W. Breicher, a FAO általános ügyek és tájékoztatási osztály főigazgatója, aki a vadászati világkiállítás alkalmából tartózkodik hazánkban, kedden sajtótájékoztatót tartott. Hangoztatta: A FAO már eddig is segítette a fejlődő országok vadgazdálkodását. Szakértőik bevonásával a latinamerikai országokban és Afrikában „vadleltár”-t készítettek, feltérképezték az állatok sűrűségét, megjelenési helyét. Ezt a célt is szolgálja többek között az a környezetvédelmi világkonferencia, melyet az ENSZ a jövő év júliusában Stockholmban rendez, 120 ország szakembereinek részvételével. A főigazgató a továbbiakban elmondta, hogy égető probléma a világ húsigényének kielégítése. Egyre nő Magyarország húsexport-lehetősége is, hiszen 1985-ig a világon összesen mintegy 8 millió tonna húshiánnyal számolnak. A következő tíz évben még Európa sem tudja kielégíteni saját marhahússzükségletét. * Elutaztott hazánkból F. Aquino, a FAO világélelmezési programjának vezérigazgatója és A. Cuomo, a program európai igazgatója, akik Magyarország és a program közötti további együttműködésről folytattak eredményes megbeszéléseket Kazareczki Kálmán mezőgazdasági és élelmezésügyi miniszterhelyettessel, a FAO magyar nemzeti bizottságának elnökével. A vendégek itt-tartózkodásuk során megtekintették a vadászati világkiállítást, amelyről nagy elismeréssel nyilatkoztak. Elutazásukkor a vezérigazgatót dr. Karosai Károly, a FAO magyar nemzeti bizottságának főtitkára búcsúztatta. Kedden elutazott hazánkból J. Popko lengyel erdőügyi és faipari miniszter, aki itt-tartózkodása során megtekintette a vadászati világkiállítást. Búcsúztatására a Ferihegyi repülőtéren megjelent dr. Lenért Lajos mezőgazdasági és élelmezésügyi miniszterhelyettes. Magyar Hírlap az ajkorkép fórum C- szeptemberi, szerda 3 Katonai bemutatón az országgyűlés honvédelmi bizottsága Az országgyűlés honvédelmi bizottsága katonai bemutatót tekintett meg kedden néphadseregünk egyik hegyi kiképző bázisán. A látogatáson részt vett dr. Beresztóczy Miklós, az országgyűlés alelnöke és Oláh István vezérőrnagy, honvédelmi miniszterhelyettes, kiképzési főcsoportfőnök is. A honvédelmi bizottságnak bemutatott gyakorlatok arról tanúskodtak, hogy a néphadsereg katonáinak a felkészítése rendkívül alapos és eredményes. Ezt láthatták a képviselők a hegyi akadálypályán, a hegyi lőelőkészítő pályán, a függőhídon. A bemutató legérdekesebb és legizgalmasabb része volt, amikor 200 méteres hosszúságú drótkötélpályán kelt át az egyik alegység, teljes felszereléssel. Mindez mintegy 140 méter mély szakadék felett történt. Befejező mozzanatként sziklamászást hajtottak végre a katonák. A bemutató után Pap János, a honvédelmi bizottság elnöke képviselőtársai és a maga nevében elismerését fejezte ki a látottak felett. A tapasztaltakat a bizottság a délutáni órákban a helyszínen tartott ülésen öszszegezte. A megbeszélésen felszólalt Nagy Richárd, Úszta Gyula, Kárpáti Ferenc, Kálózi József képviselő; valamint Oláh István vezérőrnagy, honvédelmi miniszterhelyettes. 23701 A szám talán nem egészen pontos. Úgy jutottunk hozzá, hogy a második világháború áldozatainak számát, ötvenkétmilliót, elosztottuk a második világháború napjainak számával, azaz 2194-gyel. Vagyis 23 701 férfi és nő, katona és civil, csecsemő és aggastyán pusztult el a háború minden napján. Hogy mit jelent ez, annak megmondhatója minden anya, aki tudja, mi az: életet adni, életét elveszteni. Az első lövések ma harminckét éve hajnalban dördültek el, az első halottak azokban a percekben rogytak össze. Néhány órával később pedig már messze a fronttól távol is aratott a halál. Varsóra zúdult a feketekeresztes hitlerista dögkeselyűk iszonyú bombazápora. A casus belli, a provokáció, a mai felnőtt nemzedék szemében szinte nevetségesen együgyű volt. „Lengyel” katonák — a nürnbergi perben utóbb kiderült, hogy lengyel egyenruhába bújtatott SS-brigantik — „megtámadták” a gleiwitzi német rádiót, s ezzel halálra ítélték azt az ötvenkét millió embert, aki soha nem tudhatta meg, hogy a pokol öt és fél esztendeje után elkövetkezett a béke. Micsoda háború volt ez? És milyen béke követte? Az első ütéseket — következetesen övön alul — az emberiség nyolcezer éves kultúrhistóriájának legvandálabb és legerőszakosabb hordája, a náci imperializmus mérte nála gyengébb országokra. Abban a vészjósló évtizedben sokan cikkeztek és szónokoltak ugyan a biztonságról, de csak egyetlen egy ország létezett, amely készen állt az összefogásra a Harmadik Birodalom megfékezése érdekében. Az „állítsuk meg az agresszort!” jelszó jegyében ez az ország — a Szovjetunió — az antifasizmus elve alapján kínált koalíciót más hatalmaknak és azután vállalta a háború legfőbb terhét. Klein a szocialista Szovjetunión múlt,hogy felhívásának nem azonnal, csak később lett foganatja. Akkor, amikor már nem a diplomatáké, hanem a fegyvereké volt a szó. Végeredményben mégis az antifasiszta koalíció kerekedett felül, s a fél évtizeddel azelőtt még fennhéjázó Reich a porban hevert. A huszadik század történészei minden alkalommal felteszik a kérdést: a végtelenül erősnek látszó, féktelen náci hordák számára mikor fordult meg a kocka? Beállítottságuktól függően a polgári és a marxista történészek esetleg más-más dátumot, csatát, eseményt jelölnek meg a háború fordulópontjának — jóllehet a történelem ezt már eldöntötte —, egyben azonban egyetértenek. Abban, hogy Hitler Németország leverése az egység diadala volt. A társult antifasiszta hatalmak — a Szovjetunió, Franciaország, Nagy- Britannia, az Egyesült Államok, Kína — együttesen verték le az oromzatról Nyugaton a fasiszta svasztikát, Keleten a véres szamurájkardot. És milyen lett, milyen ma a béke, amely a vérözönt követte? A győztes antifasiszta koalíció nem sokkal élte túl az agreszor bukását, mert — a kapitalista világ farkastörvénye szerint — más nagyhatalom, az Egyesült Államok igyekezett az elbukott birodalom helyén nyílt „vákuum” kitöltésére. Csakhogy közben a világ nagyot változott. Egyrészt élesen polarizálódott, másrészt a kapitalista világ — relatíve — meggyengült. A kapitalista láncból újabb és újabb láncszemek, országok szakadtak ki, s iparilag-technikailag megerősödvén szocialista közösségként olyan bázissá alakultak, amely távlati építőtervei alapján és ereje tudatában, a béke fenntartását tűzte ki céljául. Ezenkívül az emberiség java okult a pokoli 2194 nap kínszenvedéseiből, s azóta a korábbival össze nem mérhető éberséggel figyeli a bajkeverők machinációit. A polarizált világról divatos azt állítani, hogy két hatalmi tömb pilléren nyugszik, ez azonban így nem igaz. Az egyik tömb, az Atlanti Szerződés vezető hatalma a béke negyedszázadában nem egy lokális háborút kezdett, vagy szeretett volna kezdeni. Hogy e helyi háborúk tüze nem harapózott el, itt-ott esetleg ki sem gyulladt, az a másik „tömbnek”, a Varsói Szerződésben tömörült államoknak köszönhető. Ma már közhely, hogy az imperializmus nem bújhat ki bőréből, lényege az agresszivitás, a kaland, a háború. De az imperializmus nem feltétlenül jelent egyet az irrealitással. Márpedig a reálisan mérlegelő, józan ész kapitalista körökben is már eleve kilátástalannak ítél a mai erőviszonyok mellett egy újabb világháborút. A Varsói Szerződés léte, ereje az a tényező tehát ma, amely ha 1938—39-ben létezik — a hitlerista horda soha nem özönölhet külföldre. A béke fő pillére a szocialista világrendszer ereje. Igaz, e mai béke még mindig fegyveres béke, de szilárd meggyőződésünk, hogy megteremthető egy olyan helyzet, amelyben immár a háború maradványaitól mentesen, a kölcsönös és hatékony garanciák jegyében, az erőszaknak még a gondolatától is megszabadulva alapozhatnánk meg a háború nélküli XXI. századot. Az idő sürget. Itt van a tudományos technikai forradalom, itt vannak az éhezve fetrengő, nyomorgó népmilliók és a nukleáris végpusztulás réme is kísért. Biztató, hogy 1971-ben nehezen képzelhető el olyan sörházi bömbölés, amely Sieg heil !-t váltana ki, amikor világgá ordítja: „Ami sok, az sok! Nem tűrjük tovább! Lőjünk fel azonnal egy atomrakétát!” Ma már minden épeszű ember tudja, amit a neves francia gondolkodó így fogalmazott meg: „Napjainkban nincs olyan vitás kérdés, amely igazolhatja egy harmadik világháborút.” A tárgyalások korát éljük, abban a reményben és hitben, hogy eljön az egyetértés, az együttműködés, a konstruktívan kooperáló egység kora. A tárgyalások — lásd: Ausztria, Kuba, atomcsend, Nyugat-Berlin, stb. címszó alatt — eddig sem voltak meddőek. Tény viszont, hogy némelyek, állítólagos elvi alapról, sandán pislognak erre a koncepcióra. Nézzünk szembe véleményükkel. Vajon jelent-e „osztálybékét” a szocialista közösség következetes békepolitikája? Vajon jelenti-e társadalmi-forradalmi elveink feladását? Nevetséges kérdés. A békepolitika a szocialista állam megszületésétől kezdve sarokköve a szocialista külpolitikának. A társadalom felszabadítása és a teljesen szabad, emberi világ megteremtése, felépítése soha nem titkolt, bevallott célunk. De a mai, harminckettedik évfordulón, hadd idézzük Carl Forsberg, neves amerikai beat-lírikus versének néhány sorát: „Egy csináld meg-egyedül magzatelhajtás a hidrogénbomba / amely mindent kikapar. / Gondoljatok a pompás embrionális mutációkra, / ami generális, geniális, genocid. / Tetejébe demokratikus : / a töredékember / s mindenkinek a mennyebemenetele / a szabad világban / egyenjogúan / a végső tűzijáték részeseként.” Klem, nem. Ilyen demokratikus, szabad mennybemenetelt nem kívánunk. S lefogjuk azok kezét, akiknek ilyesmin jár az eszük. Az 1939—45-ös tűzjátékból, naponta 23 701 férfi és nő pusztulásából, tanultuk ezt, noha — mint utaltunk rá — a gondolat nem új. Akkor antifasizmusnak hívták és csak későn kapott erőre. Ma antiimperializmusnak nevezzük és máris éltető alap. A konstruktív béke és az élet alapja. FIRON ANDRÁS KÖZÉLET — DIPLOMÁCIA A dán kormány részvétnyilvánítása Poul Hartling dán külügyminiszter kormánya nevében táviratban fejezte ki részvétét a magyar repülőgép katasztrófája alkalmából. A részvétnyilvánításért a magyar kormány nevében Péter János külügyminiszter mondott köszönetét. Az új magyar—bolgár konzuli egyezmény parafálása A Magyar Népköztársaság és a Bolgár Népköztársaság közötti új konzuli egyezmény megkötése céljából tárgyalások folytak Budapesten. A tárgyalások eredményeként magyar részről dr. Németh József, a Külügyminisztérium konzuli főosztályának vezetője, bolgár részről Ivan Szpaszov, a bolgár külügyminisztérium konzuli főosztályának vezetője parafálta az új egyezményt. Kubai vezetők köszönő táviratai Dr. Fidel Castro Ruz, a Kubai Kommunista Párt Központi Bizottságának első titkára, a forradalmi kormány miniszterelnöke, valamint dr. Osvaldo Dorticos Torrado, a Kubai Köztársaság elnöke táviratban mondott köszönetet a magyar vezetőknek a július 26-i nemzeti ünnep alkalmából küldött baráti jókívánságokért.