Magyar Hírlap, 1972. január (5. évfolyam, 1-31. szám)
1972-01-15 / 15. szám
Még csak a kezdet Hatályba léptek a tanácsok alkotmányai 1971 utolsó napjaiban a tanácsrendszer továbbfejlesztésének újabb jelentős szakasza zárult le: mérlegre került valamennyi tanács szervezeti és működési szabályzata. A községi, városi és megyei tanácsok jóváhagyott szervezeti és működési szabályzatainak kihirdetéséről ezekben a napokban gondoskodnak a végrehajtó bizottságok titkárai; idén tehát tanácsaink már saját szabályzatuk, nyugodtan állíthatjuk, „alkotmányuk” előírásainak megfelelően működnek. A szabályzatalkotás az újonnan megválasztott tanácsok komoly és — ez ma már megállapítható — sikeresen teljesített erőpróbája volt. Rendeletet — helyi szabályozást igénylő kérdésekben — korábban is alkothattak a tanácstestületek. Most első ízben kaptak azonban felhatalmazást arra, hogy — a korábbi központi előírások helyett — önmaguk szabályozzák a szervezetükre és működésükre vonatkozó mindazon kérdéseket, amelyek legmegfelelőbb módon helyben dönthetők el. Ezzel — működési területükön — maguk gondoskodnak a tanácsokról szóló új törvény végrehajtásáról. Lehetőség nyílott arra is, hogy a szabályzatok meghatározzák azokat a helyi sajátosságoknak megfelelő normákat, amelyek bővítik, gazdagítják az országosan érvényesítendő politikai, társadalmi, gazdasági célkitűzéseket. Látnivaló, hogy a szabályzatalkotásnak helyi hatáskörbe történő utalása a szocialista demokratizmus közvetlen kifejeződése, a tanácsok fokozatosan fejlesztendő önállóságának, öntevékenységének kézzelfogható megnyilvánulási formája. Nem cél, hanem eszköz Nem mondható, hogy az egyébként valóban komoly megterhelést jelentő szabályzatalkotás kezdettől fogva, mindenütt egyértelmű helyeslőre talált. Voltak, akik vitatták szükségességét. Része volt ebben az újtól való kezdeti idegenkedésnek, az önállóság elvét ugyan helyeslő, de gyakorlatát félő, itt-ott még jelentkező „biztonsági” szemléletnek. Amint azonban a munka előrehaladtával egyre nyilvánvalóbbá vált, hogy a szabályzat megalkotása nem cél, hanem olyan eszköz, amelynek segítségével a tanácsok és szerveik tevékenysége jelentős mértékben fejleszthető, fokozatosan eloszlottak az aggályok, s helyükbe az egészséges versengés lépett, amely a szabályzatok tartalmától kezdve, azok kiállításáig a „miénk" értékének növelését szolgálta. Abban, hogy a tanácsokban mindinkább megerősödött a „miénk” tudata, vagyis az a meggyőződés, hogy a szabályzat a sajátjuk, s nagy szerepe volt annak is, hogy az előkészítés során szükségszerűen át kellett értékelni az egész tanácsi tevékenységet. Ezt országos érvénnyel a tanácstörvény végezte el, s ennek megfelelően alkottak a tanácsok jellegükre, feladataikra, hatáskörükre, szervezetükre és működésükre vonatkozó, az államélet és a szocialista demokratizmus fejlesztését szolgáló új vagy megújhodott szabályzatokat. Az átértékelés eredményeképpen a tanácsok — a széles törvényes keretek között — a szabályzatok rendelkezéseinek tartalmát maguk is „saját képükre és hasonlatosságukra” formálhatták. Lehetőségük nyílt a csak formális, rutinszerű, a fejlődést gátló elemek mellőzésére. Vonatkozik ez a jövőre is. A szabályzatok nem „merev”, mozdíthatatlan normák; lehetséges és időről időre szükséges is, hogy a tanácsok felülvizsgálják, s ha indokolt, módosítsák azokat. A helyi sajátosságok érvényesülése A tanácstörvény II. fejezetében meghatározott feladatokat és hatásköröket részletezve, számos tanács rendelkezett arról, hogy működési területén milyen módon gondoskodik a lakosság jogszabályismeretének bővítéséről, a lakosságnak a jogszabályok megtartására való neveléséről. Ahol a tanács működési területén nemzetiségek élnek, a szabályzatok meghatározzák a nemzetiségek jogait, pontosabban e jogok érvényre juttatásának helyi módozatait, előírják az anyanyelv használatának biztosítását (nemzetiségi nyelvű feliratok, anyanyelvi oktatás stb.), a kulturális programok kialakításánál tekintettel vannak a sajátos nemzetiségi hagyományokra, szokásokra. A tanácsi és a nem tanácsi szervek új alapokra fektetett együttműködési körében a helyi sajátosságoknak, igényeknek megfelelően meghatározzák, hogy mely ■nem tanácsi szervvel (tömeg- és társadalmi szervezettel, gazdasági szervekkel stb.) törekszenek együttműködési megállapodás megkötésére, s rendezik a kapcsolattartás egyéb formáit is. A tanácsok és a nem tanácsi szervek együttműködésében kiemelt szerephez jut a tanács és a Hazafias Népfront illetékes bizottsága közötti kapcsolat. A tanács, a végrehajtó bizottságok, a tanácsi bizottságok és a szakigazgatási szervek szervezetére és működésére vonatkozó rendelkezések adják a szabályzatok gerincét. A szabályzatok — a tanácstörvényben megfogalmazott elveknek megfelelően — újból aláhúzzák és számos szabállyal erősítik meg a tanácstestület vezető szerepét a tanácsi szervezetben, biztosítják irányító-ellenőrző tevékenységének gyakorlati érvényesülését. Ezzel összefüggésben említjük meg, hogy a szabályzatokban határozták meg a tanácsok hatáskörei közül azokat, amelyeknek gyakorlását a végrehajtó bizottságra ruházták át. Egyúttal előírták azt is, milyen gyakorisággal köteles a végrehajtó bizottság számot adni az átruházott hatáskörök gyakorlásáról, valamint egyéb tevékenységéről. Törvényesség és korszerűség A tanácsi szakigazgatási tevékenység, ezen belül az ügyintézés megkülönböztetett jelentőségét tükrözik a szabályzatoknak azon rendelkezései, amelyekben a tanácsok lefektetik a szakigazgatási szervek működésében érvényesítendő közös szabályokat, tehát az ügyintézés általános rendjét. E szabályok utalnak a törvényesség betartására, az ügyintézés politikai jelentőségére, menetére, a bürokratikus vonások leküzdésére és általában a korszerű, szakszerű, szocialista államigazgatás követelményeinek érvényesítésére. A tanácstestület megnövekedett jelentőségével függ össze a tanácstagok jogaira és kötelességeire vonatkozó végrehajtási rendelkezések rendszere is. (Pl. a tanácstag jogosultsága a hivatalos iratokba való betekintésre, továbbá arra, hogy őt a tanács bármely szervének vezetője vagy dolgozója hivatalában, munkaidő alatt soron kívül fogadná köteles stb.) Részletes szabályokat találhatunk a tanácstagok interpellációs jogának gyakorlására, az interpellációk kapcsán szükséges intézkedések megtételére, a tanácstagok beszámolási kötelességére. A fővárosi tanács, illetőleg a megyei tanácsok szervezeti és működési szabályzatai — az előbbiekben vázolt témakörökön túlmenően — sajátos feladataiknak megfelelő további rendelkezéseiket tartalmaznaik a főváros, a megye egészét érintő kérdésekben. A tanácsok szervezeti és működési szabályzataik elfogadásával jelentősen előreléptek népképviseleti-önkormányzati jelenségükből eredő funkcióik kibontakoztatása útján. A szabályzatok elfogadása azonban csak a kezdet, amelyet követni kell a mindennapok gyakorlati próbájának, a végrehajtásnak. Megnyugtató, hogy ennek megvannak a jó feltételei. Dr. Donáth Róbert A HEGYGERINCRŐL kanyargós sétaút ágazik le Budakeszi felé. Kétoldalt elbarnult, makacs leveleiket rezgető tölgyesek hallgatnak, a harasztot vékony, jeges hóréteg takarja, kövületként őrizve ember, kutya, nyúl és róka nyomát. Idegzsongító, jó csönd, a napsütött foltokon kristályragyogás. A csöndvarázslat kupoláját egy-egy elzúgó autóbusz cserepekre vágja szét, ahogy tó tükrét a bedobott kő, aztán ismét összezárul. A cinkék pittyegése, a harkálykopogás meg a völgyből fölhulló kutyaugatás a téli erdő csöndvilágának természetes tartozéka, akár a fogas szél nyomán megmegmoccanó fák sóhajtozása. Az erdei embereket, kerestem, akik őrzik, ápolják télen is a „főváros tüdejét”, fönntartják, újrateremtik a nyári természetbe szabadulásaink jó feltételeit. Messziről mintha fejszecsattogást, kopácsolást hallanék — újabb kiágazásba kaptatok, lábam alatt ropog a hó, dobhártyámat feszíti a csönd. Egyszerre kedve támad az embernek mély, nagyokat lélegzeni, aztán futná, kinyújtóztatni a megpetyhüdt izmokat majd zihálva megpihenni kicsit, és nevetni göcögve, valami neve nincs örömkitöréssel. Aztán rohanni megint a ruganyos hószőnyegen . . . SZEMBEN pufajkás legényke baktat fölfelé, aktatáskát lóbálva. Csodálkozva néz rám ahogy megszólítom. Nem, dehogy erdész ő, azoknak egyenruhájuk van, és nem olyan a tenyerük, mint neki — és csaknem sértődötten mutatja a kezét. Az ápolóbrigáddal volt eddig, gyérítettek odaát a lejtőn, de most beküldték „dohányért” a központba. Fizetési nap. Most már ne is menjek, úgysem találnék oda egyedül. A „központban” Kiss Frigyes erdőmérnököt, a Pilisi Állami Parkerdőgazdaság Budapesti Erdészetének vezetőjét kérdezem az erdők meg az „erdei emberek” téli életéről. Az eligazítás alapos és tárgyilagosan szakszerű. Talán azt mutatja meg elsősorban, amiről a tavasztól késő őszig ezerszámra kirajzó budapestiek jóformán tudomást sem szereznek : természetesnek találják, hogy van, s elfogadják. A Budapestet körülölelő 4200 hektáros erdészet teljes egészében parkerdő, üdülési, pihenési — szakkifejezéssel élve — közjóléti célokat szolgál. A közönség inkább a budai oldal erdőségeit ismeri, a főváros tövében guggoló erdőgyapjas hegyeket, ahová a hétvégeken kiruccanunk hűsölni, levegőzni: a János-hegy, a két Hárs-hegy, a Hármashatárhegy, a Gugger-hegy, a Ferenchalom és a Hunyad-orom mind itt sorakozik. Kevésbé ismertek a pesti oldal bővülő, zömmel fiatal parkerdői. A Budapesti Erdészet területét 140 kilométer hosszúságban szeldelik át a sétautak. Ezenkívül a pihenőpadok, a kővel kerített tűzrakóhelyek százai, a kilátók, a sátortetős, esőbeállókunyhók jelzik az erdei emberek gondoskodó munkálkodását. A kirándulók, turisták száma milliókra rúg: a felmérések szerint egy-egy tavaszi vagy kora őszi vasárnapon több mint százezren keresik fel a főváros környéki erdőket. Túlzás nélkül állíthatjuk, hogy a budai oldal erdőségei a főváros tüdejeként szolgálnak: az uralkodó északnyugati szél innen szállítja a megszűrt, tiszta levegőt lő a város házrengetegébe. — Mit tesznek a főváros e közvetlen üdülőövezetének fenntartásáért, vagy a bővítése, közérdekű funkciójának erősítése érdekében? — A legfontosabb állandó tennivalónk a parkerdő komplett védelme és szükség szerinti rekonstrukciója. Jellemző például, hogy kismértékű és szórványos fakitermelésünk csakis állományfejlesztési vagy felújítási célokat szolgál. Jelenleg egyetlen helyen van tarvágás: Rákoskeresztúr határában kiirtunk egy elöregedett akácost, hogy a helyére az üdülőövezetbe illőbb és a célnak is sokkal megfelelőbb tölgy- és fenyőerdőt telepítsünk. Erdeinkben legtöbb a tölgy, viszonylag kevés a fenyő és a bükk. A bükköt igyekszünk nagyobb területen meghonosítani. Az utóbbi öthat évben száz hektárnyit telepítettünk a János-hegy, a Nagy Hárs-hegy és a Hármashatár-hegy lejtőin. Ezzel kapcsolatos egy fontos kezdeményezés: az öreg fák társadalmi védelme. A János-hegyen és a Szabadság-hegyen, a Normafa környékén vannak 180—200 éves tölgyesek és bükkösök. Tavaly nyáron a Hazafias Népfront, a Természetbarát Szövetség és a Pilisi Parkerdőgazdaság közös fajelölő bizottságot alakított, s a vastag derekú, öreg fákat szükség esetén is csak a bizottság jóváhagyásával lehet kivágatni. A TÉL! munkákról szólva, Kiss Frigyes kimutatott az iroda ablakén az udvaron sorakozó deszkakunyhókra. A vadászati világkiállításon bemutatott új esőbeálló típusból tíz-tizenkettőt helyeznek ki a tavasszal. Az új vadetetőket, madáretetőket már kirakták. A négy fakitermelő brigád az elszáradt, beteg, csenevész fákat vágja, darabolja, az erdőápolók pedig a tisztogatási, gyérítési munkákban szorgoskodnak. A fagymentes napokon még csemetét ültetnek. — Vadászatokat rendeznek-e a parkerdőkben? — Eléggé szegényes a vadállományunk, őzből harmincnegyven a teljes állomány, szarvasból talán nyolc-tízet találnánk, vaddisznó, nyúl, fácán elvétve akad. A pesti oldalon a nagyvadat csak az őz képviseli, fogoly és fácán azonban szép számmal kerül puskavégre is. A budai erdőkben évente kilövünk néhány vaddisznót, hogy el ne szaporodjon. Szarvas az utóbbi években nem került terítékre, őzet pedig azért nem lövünk, mert évről évre öt-hatot elütnek a gépkocsik, s további gyérítésre nincs szükség. — Az a mi dolgunk itt — mondja búcsúzóban az erdészetvezető —, hogy lehetőleg természetes állapotukban megőrizzük a gondunkra bízott erdőket, a hozzájuk tartozóállatokkal együtt. És bizony nem unatkozunk: akad munkánk télen, nyáron, csak győzzek... Csaké Jenő ! .. . , F/Täct 1V Csondcserepek - erdei emberekl T, X'L X 2 1972. JANUÁR 13. SZOMBAT MAAGYOR HÍRUS HAZAI KÖRKÉP Tanácsi-szakszervezeti együttműködés A tanácsi tevékenység továbbfejlesztésével kapcsolatos közös teendőkről tanácskoztak a Közalkalmazottak Szakszervezetének és a Minisztertanács Tanácsi Hivatalának vezetői. Eszmecserét folytattak ezen belül a tanácsi dolgozók helyzetéről, életkörülményeik alakulásáról, továbbképzésükről, s az együttműködés alapelveit, az 1972-es esztendő feladatait tisztázva, közös munkaterv elkészítésében állapodtak meg. A megbeszélésen a Minisztertanács Tanácsi Hivatala részéről dr. Papp Lajos államtitkár, a hivatal elnöke, a hivatal elnökhelyettesei, a Közalkalmazottak Szakszervezete részéről pedig dr. Prieszol Olga főtitkár és a szakszervezet más vezetői vettek részt. Tanácskoztak a megyei szállítási bizottságok elnökei (Folytatás az 1. oldalról) át a személy- és áruszállítási forgalmat az elavult vasútvonalakról a közútra. Ezt az ütemet az idén sem csökkentik, de az áttérés feltételeinek megteremtésében, a gyér forgalmú vasútvonalak helyett tervezett utak megépítésében az eddiginél sokkal megfontoltabban, körültekintőbben kell eljárni, hogy az ország beruházási egyensúlyának javítását célzó törekvéseket ne akadályozzák felesleges kiadásokkal. E feladatnál különösen nélkülözhetetlen a megyei szállítási bizottságok segítsége. A népgazdaság nincsen abban a helyzetben, hogy az átterelés ösztönzése érdekében olyan utak építéséhez is hozzájáruljon, amelyekre majd csak 5-6 év múlva lesz szükség. Ezért fontos, hogy gondosan vizsgálják meg a reális helyi lehetőségeket, hiszen elsősorban a leghatékonyabban, tehát kevés költséggel megvalósítható forgalom-átterelési útépítésekre kerül sor. A miniszter emlékeztetett arra, hogy 1969-ben szüntettek meg először gazdaságtalanul működő és gyér forgalmú vasúti mellékvonalakat, s ezeknél — a korábbi határozatnak megfelelően — most már lejárt az a hároméves időszak, amelyben visszatérítették a vasúti és közúti szállítás tarifakülönböztetőt, a többletköltséget. Ismeretes, hogy a diákok, az alkalmazottak és a munkások három évig a kedvezményes vasúti bérletnek megfelelő áru bérlettel utazhattak az autóbuszokon. Ebben az időszakban tehát nem fizettek többet a minőségileg jóval magasabb értékű szolgáltatást jelentő autóbuszközlekedésért. Ezután azonban már csak az autóbuszforgalomban szokásos kedvezményeket vehetik igénybe, ami a megszüntetett vasútvonal és az autóbusz-út hosszától függően a havi bérleteknél 10—20—50 forintos többletkiadást jelent Egyes helyeken viszont — ahol a korábbi vasútvonal túlságosan kanyargós és hoszszú utat tett meg, az autóbusz pedig jóval rövidebb, egyenesebb útvonalon halad — alig vagy egyáltalában nincs különbség a vasúti és az autóbuszbérletért fizetendő tényleges díj között. Az áruszállításnál jóval egyszerűbb a helyzet, hiszen az érintett vállalatoknak még a fele sem vette igénybe a visszatérítést. A vállalatok túlnyomó része ugyanis saját gépkocsiján szállítja áruját a távolabbi vasútállomásra, s így nem olyan nagy a különbség a vasúti és a közúti tarifa között, hogy érdemes lenne az adminisztrációt ilyen ügyekkel terhelni. A megyei szállítási bizottságok munkájában az idén hangsúlyozott feladatként jelentkezik a közúti gépkocsiforgalom infrastrukturális feltételeinek megteremtése. A közúti közlekedés forgalma ugyanis a számítottnál jóval nagyobb ütemben növekedett, ami elsősorban a személygépkocsi-állomány rohamos bővülésének következménye. Ezzel a gyors előrehaladással viszont nem tartott lépést a szervizállomások, a javítóbázisok, az üzemanyag-állomások, az alkatrészellátás és a gépkocsi-kereskedelem, tehát a forgalom infrastrukturális feltételeinek fejlődése. Ezért fontos feladat, hogy a megyei szállítási bizottságok — a tanácsok, a szövetkezetek és a vállalatok bevonásával — keressenek az eddiginél szélesebb körű lehetőségeket a szolgáltatások szélesítésére. Az értekezlet részvevői széles körű vitában számoltak be tapasztalataikról, kezdeményezéseikről és sokan tettek újabb javaslatokat az idei feladatok hatékony megoldására.