Magyar Hírlap, 1972. január (5. évfolyam, 1-31. szám)

1972-01-24 / 24. szám

2 1972. JANUÁR 24. HÉTFŐ HAZAI KÖRKÉP (OT ) ^MASYER HÍRUP X .1- Zárszámadás előtt az Új Élet Tsz Hétköznapi ünnepre készül Majosháza A majosházi Új Élet Termelőszövetkezet leltározó bizottságának egyik idős tagja mondja: — Alakulunk az idővel. Régen egy bál a falu nagy eseménye volt, hányszor talpaltunk a szolgabíróhoz a bálengedélyért. Ma meg felül a fiú meg a lány a buszra, a motorra vagy a saját autójába és megy táncolni Budapestre. Édes barátom, több mint negyven személygépkocsi van ebben az alig ezerlelkes faluban! Lám, a leltározó bizottság mindent számba vesz. Persze, hivatalosan a zárszámadást készíti elő. Eredmények és bizalom Hétköznapokon is ünnepi hangulat van most a községben. Csordás Jánosné, aki férjével együtt a szarvasmarha-tenyésztésben dolgozik, ezt mondja: — Úgy megyünk el a zárszámadási közgyűlésre, mintha lakodalomba mennénk. Korábban évekig úgy jártunk, mint a temetőbe. Tizennégy forintot ért egy munkaegység. Ezekre az évekre emlékezve, az egyik fiatalember, aki másodmagával jött viszsza Budapestről a faluba szarvasmarhagondozónak, így nyilatkozik: — Pocsék kereset volt! Édesanyám egy napi kapálásért annyit kapott, mint egy valamirevaló budapesti segédmunkás egy órára. De hol van már az az idő?! A kis faluban gyökeresen megváltoztak a gazdasági és társadalmi körülmények, így foglalja össze az eredményeket és törekvéseket Dezsényi István főagronómus: — Itt, Majosházán is csak kézzel fogható eredményekkel lehetett bizalmat szerezni a nagyüzemi gazdálkodásnak. Volt és van 928 hold szántóföldünk. Nyolc-tíz évvel ezelőtt jelszó volt: ki kell alakítanunk Budapest és a többi nagyváros zöldség-gyümölcs termesztő övezetét, tejtermelő körzetét. Mi ezt itt komolyan vesszük. Csináljuk. Ebben egyhamar egyetértettünk valamennyi majosházi emberrel. A tagok jövedelme évről évre nő, a szövetkezeti vagyonnal és a biztonsági tartalékkal együtt. A 928 holdon gazdálkodó szövetkezetnek az 1971. évi bruttó termelése 23 millió forint, s az elmúlt években a fejlesztési és a biztonsági alapban mindig többet tartalékolt az előírtnál. — Az évek óta folytatott biztonságos termelés és jövedelemszint tette lehetővé — mondja Karakasevich Endre elnök —, hogy évről évre jelentékeny összegeket fordíthatunk szociális létesítményekre, a munkából kiöregedett tagok segélyezésére, valamint a falu kommunális fejlesztésére. A járásban elsőként kezdtük el — 1970. januárjától — a járadékosok, a nyugdíjasok havi jövedelmének kiegészítését. Akinek a jövedelme 800 forinton alul van, azoknak havonta 150 forintot fizet ki még az Új Élet, az elhalt tag özvegye pedig minden hónapban 75 forintot kap. Ugyancsak 1970-ben kezdte el a szövetkezet a tagok családi pótlékának kiegészítését, hogy az ne legyen kevesebb, mint a gyári munkásoké, vagy a kereskedelmi dolgozóké. Beszámol az elnök arról is, hogy a különböző munkaterületen dolgozó tagok számára célprémiumokat tűztek ki, így a traktorosoknak is. Egy jól dolgozó traktoros 5—7 ezer forintot is megkereshet ezen a címen évente. Az idő viszontagságainak kitett emberektől csak az irigyelheti a 35—45 ezer forintos évi keresetet, aki nincs tisztában azzal, mit jelent esőben, sárban, hóban, vízben, fagyban a szabad ég alatt naponta 12—14 órát dolgozni. S ha rá kell verni a munkára, akkor éjszaka is dolgoznak a traktor reflektorfénye mellett. Segítség a falunak Segít a szövetkezet a falunak is. Hozzájárul egy óvodai gondozónő félhavi fizetésével az óvodai költségvetéshez. Ezenkívül a szövetkezet tagjai sok ezer forint társadalmi munkával segítik a község kommunális fejlesztését. A szövetkezet mindig teljesíti a tanács kérelmét, ha fuvarozásról, gépi segítségről van szó. A szövetkezet tehát az egész falu szövetkezete. B. I. Budapesti mozaik Új lámpákat kapnak a villamosok - 121 millió km taxiút Automaták több élelmiszer-áruházban A közeli hetekben több élelmiszer-áruházban helyeznek el automatákat. Így például a Royal élelmiszer-áruház preszszó, valamint üdítőital-automatát kap. * Az elmúlt héten ellenőrizték a budapesti aluljárók tisztaságát. A Baross tér, az Emke, az Astoria és az Üllői úti aluljáró rendbentartására külön tisztítóbrigádokat szerveztek. A fővárosi tanács folyamatosan további 47 hatósági jogkört enged át a kerületi tanácsoknak. * A főváros területén levő úttörősázak fenntartásáról ezentúl a kerületi tanácsok gondoskodnak. * 1975-ig tíz százalékkal nő a budapesti vendéglátó helyek alapterülete. Elsősorban az új lakótelepen építenek szórakozóhelyeket. * Január 30. és február 4. között harminc japán pedagógus tartózkodik a fővárosban. A csoport több budapesti iskolát is meglátogat. * A budapesti taxiknak tavaly 13 millió 500 ezer fuvarjuk volt. A Fővárosi Taxi Vállalat autói 121 millió 600 kilométer utat tettek meg. * A villamosokat új lámpákkal látják el, mert a jelenlegiek fénye gyengébb a személyautókénál, ez zavarja a közlekedést. Az új villamosok piros stoplámpákat kapnak, hogy a síneken haladó gépjárművek vezetői kellő időben észrevegyék a lassítást, fékezést. * A vadászati világkiállítás környékén száz darab tízéves fát ültettek ki a nyáron. A héten ellenőrizték a fákat, közülük 94 megeredt. A közeljövőben döntenek arról, hogy a város melyik részében ültetnek márciusban és áprilisban további 6—10 éves fákat. Csepelen az idén háromszáz lakás, családi ház szanálására kerül sor a városközpont építése miatt. A lebomlásra kerülő épületek főbérlői részére lakást biztosítanak. Amennyiben valaki a jelenleginél jobb (magasabb szobaszámú, komfort fokozat) lakást igényel, úgy a fokozatbeli különbözetét meg kell fizetnie. Fahidy József Kora reggel van. Az újpesti öbölben felberreg a Zala motoroshajó, az irányító fülkében Kurucz Illés kapitány utasítást ad az indulásra. — Úszni tud? — kérdezi tőlem hamiskás mosollyal Szörfi Sándor, a MAHART újpesti terelőparancsnokságának vezetője. Nézem a jeges vizet, s mielőtt a bizonytalan igent kimondanám, közbevág: — Ide most még az sem kell. Derékig ér a víz. Valóban, a hajó végénél a lapát a zavaros, iszapos vizet kavarja. A Zala a szokásos napi jégtörő útjára indul az öbölben. Egy tízfőnyi brigádot is visz, amely a sziget másik oldalán a „próbaponton” bevontatását megy előkészíteni. A Zala nekilendül, az orránál törnek, szeletelődnek a jégtáblák, egyikét-másikát fel is dobja,s azok nagy csattanással visszahullanak. A táblákat varratszerűen a hártyás jég összefogja, ezeket a motoros szétszakítja, s a jégtáblák között vízfolyosót hasít. Átellenben a parton, mozgást látni, a vízügyigazgatóság kitűző részlege is induláshoz készülődik. Még arréb, a hajógyárnál, a parton becsomagolva daruk állnak, az alacsony vízállás miatt nem tudták elszállítani őket. A jégtörő motoros hullámverése megmozdítja a téli dermedtségben álló, hajókat is. — A Szombathely vontató az utolsó percben a jég elöl idemenekített két uszályt — mondja Szörfi Sándor, és körbemutat. — Benn állnak a nagy személyhajók, 14 Z-uszály, tíz nagy vontató, öt kis vontató, hat vízibusz, a SZOT három pontonja, két hajója és huszonegy pontonállomás. A nap szembe tűz, a víz, és a jég fehérségét felragyogtatja. A vezetőfülkében a nézelődés és a beszélgetés hirtelen abbamarad, egy kis izgalom. A motort le kellett állítani. A szelep, amely a hűtővizet szívja a folyóból, jéggel tömődött, s így felmelegedett a motor. Várni kell a lehűlésre. — Még szerencse, hogy nem „szotyolás” és havas a jég, mert akkor még több baj lenne — mondja Idei József hajóvezető. — Nyolc-tíz centiméter vastagságú a jég. Különösen az öbölben kell törni, mert az állóvíz hamarabb befagy, de a folyóvíz is veszélyes lehet, mert a mellékvizek által szállított jég feltölti a meder alját, és beszűkül a folyó alja. A várakozási időben a lefelé úszó jégtáblákat figyeljük. Ismét Szörfi Sándor tréfálkozik: — Van pénze a népnek, régen Komáromban az emberek ráültek a jégre, s lejöttek Pestig. Most üresek a táblák. Kurucz Illés komorabb történetet idéz. Több évtizedes hajókapitányi életének egyik legizgalmasabb epizódját élte át a napokban: — A Zalával két uszályt hoztunk fölfelé Csepelről. A Szabadság-hídnál jártunk, amikor egyszer csak éreztük, hogy nem tudunk továbbmenni. A két uszály nem mozdult. Megpróbáltunk visszafordulni, eredménytelenül. Végül aztán egyenként mozdítottuk az uszályokat, s különkülön visszavontattuk Csepelre. Kiderült, nemcsak oldalról, alulról is jég közé szorultak az uszályok. Hajnali öt óra lett, mire végeztünk. Rossz érzés volt a főváros szívében órákon át tehetetlenül kínlódni. Továbbindul a Zala, a munkások a próbapontonnál kiszállnak, s a motoros visszatér az öböl irányába. A hajójavító területén is körbetöria jeget. Közben ismerős felírások: Leányfalu, Esztergom. Hajóállomások, pontonok, egész évben sok tíz-száz kilométerre vannak egymástól, s most együtt telelnek. Aztán kiszállunk és elköszönünk a vezérektől, s az Eger vontató társalgójában folytatjuk a beszélgetést. Bozsó Ferenc kapitány kicsit bosszús. — A napokban érkeztünk, cementet és vasércet hoztunk. Úgy terveztük, hogy lent telelünk, de az idő kegyes volt hozzánk. A tartalékba vitt sok húst és élelmiszert még nem vették át, s addig a leszereléssel várni kell. Pedig már szeretnénk hazamenni. Szörfi Sándor megnyugtatja, hogy rövidesen megkezdődhet a szabadság. Akik pedig már kifutottak a szabadidőből, a telelő parancsnokságán teljesítenek szolgálatot. Mintegy hetvenen-nyolcvanan ügyelnek a hajók rendjére, tisztítják a fedélzeteket. Mások vezetőképzőn vannak, az iskolahajón a radarkezelő tanfolyamot tartják. Ez a szárazföldi hajósélet. Szörfi Sándor a tájékoztató időprognózist mutatja. — Eddig bevált a jóslat, s ha továbbra is hihetünk, február közepéig, tart a hidegebb idő, aztán ,0"-re enyhül. De akárhogy is lesz, annak örülünk, hogy hosszabbodnak a nappalok, január végén járunk, és kifelé megyünk a télből. Amelyik alig érkezett meg. Így nemsokára a kikötőből útnak indulhatnak a hajók. Ablonczy László Törnek a jégtáblák A negyvenkét brigádból az egyik A TOTYA-kazánok mesterei A kiskunlacházi síkságon, a kiskőrösi országút mellett szántóföldek karéjában áll az ÉGSZÖV — teljes nevén a Pest megyei Építőipari és Mezőgazdasági Gépjavító Szövetkezeti Közös Vállalat központja. Évekkel ezelőtt mezőgazdasági gépállomás, majd gépjavító vállalat működött itt. Ezt vette át néhány erős termelőszövetkezet. A hosszú nevű vállalat 1969. január 1. óta foglalkozik a mezőgazdasági gépek javításán kívül sokminden egyébbel is. Mikrotársadalmak A községi tanácsnál tudtam meg, hogy a vállalat igazgatója, dr. Sándorfi László tanácstag, mezőgazdasági gépészmérnök, a műszaki tudományok doktora, és a szocialista brigádmozgalom megyeszerte ismert lelkes támogatója. Amikor felkerestük, elmondta, hogy a szövetkezeti közös vállalat indulásakor öt szocialista brigád működött, 47 taggal. Tavaly a vállalatnál 42 szocialista brigád dolgozott, több mint 600 taggal. — Szilárd meggyőződésem: a brigád közösségében végzett munka jobb lehetőséget nyújt arra, hogy az emberek egymást és egymás szakmai képességeit megismerjék — mondotta. — A brigádmunka nem tűri a lógást, a hanyagságot. Tapasztalataim igazolják, hogy a brigád előbb-utóbb tágabb értelemben vett családdá alakul. Olyan kis munkaközösséggé, ahol az emberek tisztában vannak egymás gondjával, örömével és tőlük telhetőleg segítik egymást. A szocialista brigádok tagjai ragaszkodnak munkahelyükhöz, megbecsülik azt. E formálódó, sajátosan szocialista mikrotársadalmak fontos embernevelő közösségek. — Úgy tudom, hogy itt gyártják az európai hírű TOTYA-kazáncsaládot. — Igen. Prototípusát Pfendert Mihálylyal és Kapitány Lászlóval én alakítottam ki. Ezek másfél-négy négyzetméter fűtőfelületű kis kazánok. Társas- és családi házak, üvegházak, iskolák, műhelyek fűtésére valók. A József Attila brigád foglalkozik a kazánok gyártásával. Ennél a brigádnál kötöttem ki, káráért pénzjutalmat kapott Horváth Antal, Nemeskó Károly Galambos István, Gőzön Ferenc, Kovács Antal és Mészáros Sándor. Jutalomüdülésre küldték Mészáros Sándort és Keresztes Tibort, feleségestől. Nálunk a jelszó: „Pontos munkát, határidőre!” És ezt betartjuk. Uszoda az iskolának Bakó Ferenc tavaly építkezett. Úgy mondja: „Tetőt húztam a családom fölé.” Szép kétszobás lakása építkezésénél a József Attila szocialista brigád minden tagja segédkezett. Annyi napot dolgoztak szabad idejükben, amennyit kellett. Az idén Kovács Antal építkezik. Most neki segítenek. Komár László, a községi tanács vbelnöke mondta el, hogy a József Attila szocialista brigád tagjai társadalmi munkában két iskolának készítettek sportszereket, fel is szerelték azokat. Az egyik általános iskolában uszodát építettek. A kiskunlacházi két sportkör helyiségeibe ingyen szereltek be két saját építésű kazánt és víztárolót. Ők építették meg az autóbuszmegállót, anélkül, hogy erre a község kérte volna őket. Amikor ezt szóba hoztam a brigádnál, Kapitány László és Galambos István csaknem egyszerre mondták: — A mi falunknak építettük. Pergel Ferenc és Sörös László dömsödiek. Amikor a brigád a vállalati kultúrteremben a Déryné Színház előadását nézi, vagy amikor TIT-előadásokat hallgat, a két dömsödi nem siet haza, ittmarad. Sörös László ezt egyszerűen ezzel indokolja: — Jó, ha a brigád együtt van. Bodnár István Pontos munkát, határidőre Bakó Ferenc hegesztő 13 esztendeig járt be Csepelre a fémművekbe, hajnali fél négykor kelt és délután fél hatnál előbb csak szombaton érkezett haza. — A családomat jóformán csak vasárnap láttam. Nem bírtam tovább. Hazajöttem. Ugyanígy döntött Kovács Antal barátom, aki hegesztő és a Ganz- MÁVAG-ban dolgozott. Galambos István ugyanonnan jött haza. Lakatos László pedig az egyik ktsz-ből. — A brigádnak tizenkét tagja van. Termelési tervünket tavaly 128 százalékra teljesítettük, baleset nélkül dolgoztunk. A brigádból Lakatos László, Pergel Ferenc, Kapitány László és én nyertem el a kiváló dolgozói címet. Jó mun Hollóházi tányérok Érdekes ipartörténeti emlékre bukkantak a Hollóházi Porcelángyárban. Előkerült az üzem elődjének, a hajdani kőedénygyárnak század elejéről származó mintakönyve. A füzet az egykori népi művészek élénkszínű rózsákból, stilizált szegfűkből, regéci mezei virágokból, szőlő- és petrezselyemlevelekből variált motívumait tartalmazza. Ezeket kézzel festették a kőedénytányérokra, kulacsokra és pálinkásbutykosokra. A gyár két régi dolgozója, Vanek István és Steiner Béla még festette ezeket a motívumokat. Segítségükkel és a régi minták felhasználásával kísérletképpen falra akasztható porcelán dísztányérokat készítettek, s ezek elnyerték a kereskedelem tetszését. A mezei virágokkal és rózsákkal díszített hollóházi tányérok iránt külföldön is nagy kereslet mutatkozik: a gyár az idén tizenötezer kézzel festett tányért szállít folyamatosan Svájcba, Svédországba és Jugoszláviába.