Magyar Hírlap, 1972. május (5. évfolyam, 120-149. szám)

1972-05-14 / 132. szám

Magyar Hírlap Kádár János látogatása Somogyban Kádár János, az MSZMP Központi Bi­zottságának első titkára a hét végén So­mogy megyébe látogatott. Kaposvárott, a megyei pártbizottság székházában Né­meth Ferenc, az MSZMP KB tagja, a me­gyei pártbizottság első titkára, Böhm Jó­zsef, a megyei tanács elnöke, valamint a megye és a város vezetői fogadták Kádár Jánost, majd a megye helyzetéről és idő­szerű politikai kérdésekről folytattak megbeszélést. Ezt követően megtekintet­ték a kaposvári épülő Kalinyin-lakóne­­gyedet és a városközpontot. Kádár János Németh Ferenc, Böhm József és Dombóvári László, a kaposvári járási pártbizottság első titkára kíséreté­ben meglátogatta a kapospulai Ezüst­kalász Termelőszövetkezetet. A vendége­ket Illés János, a szövetkezet elnöke és Kovács Ernő párttitkár tájékoztatta a gazdaság fejlődéséről s azokról az er­ed­­ményekről, amelyeket a szövetkezet Ká­dár János legutóbbi látogatása óta elért. A Központi Bizottság első titkára elisme­réssel szólt a szövetkezeti gazdák ered­ményes munkájáról és további sikereket kívánt. Kádár János otthonában felkereste Retek József nyugalmazott tsz-elnököt és családját, s szívélyesen, barátilag elbe­szélgetett velük. K­Ö­Z­É­L­ET — DIPLOMÁCIA . • ^ • . . __,__ Apró Antal Norvégiában A norvég parlament elnöke, Bernt Ing­­valdsen május 12-én délelőtt hivatalában fogadta Apró Antalt, az országgyűlés el­nökét, aki meghívására látogatott Oslóba és kíséretét. Ezt követően a magyar kül­döttség baráti eszmecserét folytatott Helge Seippel, a külügyi és alkotmányügyi bi­zottság elnökével. A magyar küldöttséget hivatalában fo­gadta Andreas Cappele­n külügyminiszter, aki ebédet adott a küldöttség tiszteletére. Belga pártküldöttség látogatása Az MSZMP KB meghívására május 4. és 13. között Magyarországon tartózko­dott a Belga Kommunista Párt négytagú küldöttsége, amelyet Jan Debrouwere, a párt politikai bizottságának tagja veze­tett. A belga pártküldöttség megbeszélést folytatott Komócsin Zoltánnal, az MSZMP Politikai Bizottságának tagjával, a Köz­ponti Bizottság titkárával. A küldöttség találkozott Kállai Gyulával, a Politikai bizottság tagjával, a Hazafias Népfront elnökével, valamint politikai és társadal­mi életünk több más képviselőjével. A belga vendégek látogatást tettek Pécsett. A Belga Kommunista Párt képviselői­vel folytatott eszmecserék szívélyes, elv­társi légkörben zajlottak le, és teljes né­zetazonosságról tanúskodtak a két pár­tot kölcsönösen érdeklő kérdésekben. A küldöttség szombaton elutazott Buda­pestről. Elutazott Nora Frometa Silva Nora Frometa Silva, a Kubai Köztár­saság könnyűipari minisztere, aki a ma­gyar kormány meghívására nyolc napot töltött hazánkban, s tanulmányozta a magyar könnyűipart, szombaton folytat­va európai körútját, Budapestről a Szov­jetunióba utazott. Hazaérkezett a magyar szakszervezeti küldöttség Szombaton hazaérkezett Budapestre a magyar szakszervezeti küldöttség, mely Gáspár Sándornak, az MSZMP Politikai Bizottsága tagjának, a SZOT főtitkárának vezetésével a DGB német szakszervezeti szövetség meghívására május 9-e óta az NSZK-ban tárgyalt. A küldöttség tagjai voltak: Timmer József, a SZOT titkára, Méhes Lajos, a Vas­ Fém- és Villamos­­energia-ipari Dolgozók Szakszervezetének főtitkára, Kimmel Emil, a Nyomda-, a Pa­píripar és Sajtó Dolgozói Szakszervezeté­nek főtitkára, valamint dr. Tamás László­né, a SZOT nemzetközi kapcsolatok osz­tályának alosztályvezetője. Dr. Szabó János hazaérkezett Dr. Szabó János, az építésügyi és vá­rosfejlesztési miniszter első helyettese szombaton hazaérkezett Amszterdamból, ahol mint a magyar tagozat vezetője kül­döttség élén részt vett a Nemzetközi Híd- és Magasépítési Egyesület ülésén. Kitüntetés A Magyar Népköztársaság Elnöki Ta­nácsa dr. Hegedűs Géza írónak, a Szín­ház- és Filmművészeti­­ Főiskola tanszék­­vezető főiskolai tanárának 60. születés­napja alkalmából, eredményes munkás­sága elismeréseként a Munka Érdemrend arany fokozatú kitüntetést adományozta. A kitüntetést dr. Orbán László, a műve­lődésügyi miniszter első helyettese szom­baton adta át. Kommunista műszakok az üzemekben Országszerte több üzemben, vállalatnál tartottak kommunista szombatot.­­A Csepel Autógyár 1600 dolgozója, túl­nyomórészt ifjúmunkások vietnami mű­szakot tartottak szombaton. Az üzem­óriás négy gyáregységében 15 millió fo­rint értékű terméket gyártottak. Kere­setüket, mintegy százezer forintot a viet­nami szolidaritási alap számlájára fize­tik be. A Magyar Hajó- és Darugyár angyal­földi gyáregységében a párt-, a KISZ- és a szakszervezet a vállalat vezetőivel együttműködve szervezte meg a jelentős megmozdulást, amelyen a nagyüzem dol­gozóinak 80 százaléka vett részt. Több­ségük szokásos munkakörében dolgozott, s a szakmai képzettséggel rendelkező iro­dai alkalmazottak is fizikai munkát vé­geztek. A kommunista szombat részve­vői keresetük 50, százalékát, mintegy 30 ezer forintot a KISZ-nek ajánlották fel, míg az összeg másik felét a nagycsaládos dolgozók támogatására. A Borsodnádasdi Lemezgyárban a KISZ kezdeményezésére tartottak kom­munista szombatot. A műszakon négyszáz dolgozó vette fel a munkát. A termelé­sért járó munkabérüket ők is a harcoló vietnami nép megsegítésére ajánlották fel. Európa biztonságáért Ezernél több békegyűlés egy hét alatt Társadalmi életünk kiemelkedő ese­ménysorozata volt május 5-e és 13-a kö­zött az európai biztonsági hét, amelyről Sebestyén Nándorné, az Országos Béke­tanács főtitkára adott összefoglaló tájé­koztatást. Többek közt elmondotta, hogy a megyékben 34 nagygyűlést, 550 béke­gyűlést és több mint 450 réteggyűlést ren­deztek. A megmozdulások keretében is­mét megmutatkozott hazánk közvélemé­nyének az amerikai agressziós politika el­leni felháborodása, s az agresszió sújtotta népek iránti szolidaritás. Szombaton, az európai biztonsági hét utolsó napján is több eseményről érkezett jelentés. Az európai biztonsági konferen­cia előestéje címmel Ausztriában rende­zett nemzetközi szeminárium részvevői magyarországi látogatásuk során az Or­szágház delegációs termében találkoztak az Európai Biztonság és Együttműködés Magyar Nemzeti Bizottságának több tag­jával, valamint politikai és társadalmi életünk több képviselőjével. Megjelent a találkozón Sarlós István, az MSZMP Központi Bizottságának tagja, a Népszabadság főszerkesztője, dr. Lakos Sándor, az MSZMP KB Társadalomtudo­mányi Intézetének igazgatója és Sebestyén Nándorné, az Országos Béketanács főtit­kára. Duschek Lajosné, az Európai Biz­tonság és Együttműködés Magyar Nemze­ti Bizottságának alelnöke mondott beve­zetőt, majd Pója Frigyes, a külügyminisz­ter első helyettese tartott tájékoztatót, ha­zánknak az európai biztonság kérdésével kapcsolatos álláspontjáról, s az ezzel ösz­­szefüggő időszerű kérdésekről. A külföl­di vendégek vasárnap a Balaton környé­kén tesznek látogatást, onnan utaznak haza. Nógrád megye szlovák nemzetiséglakta községében. Lucfalván békegyűlést ren­deztek, amelyen megjelentek a szovjet hadsereg képviselői, valamint a szlovákiai rimaszombati járás nemzeti front küldött­sége is. A gyűlés részvevői megemlékez­tek a hitleri fasizmus feletti győzelem év­fordulójáról, s kinyilvánították tiltakozá­sukat az Egyesült Államok vietnami ag­ressziója ellen. f­orum X­CV |­ 1972. MÁJUS 14. VASÁRNAP. AKADÉMIA A­z elmúlt héten a Magyar Tudományos '' Akadémia Duna-parti palotájában, valamint a budai Várhegyen levő, ha­gyományt és legkorszerűbb technikát sze­rencsésen ötvöző kongresszusi termében öt napon át folytatta munkáját az MTA 132. közgyűlése. Az elnöki és főtitkári beszámolón kívül, összesen 58 előadás hangzott el. Ezek mozaikszemekként egy­máshoz illeszkedve kirajzolták legfel­sőbb tudományos testületünk tevékeny­ségét, és összképet adtak egyúttal a ha­zai tudományok állapotáról, fejlődési irá­nyáról is. A Dunai Tudós Társaság, amely 1497- ben, Mátyás király halála után alakult meg, alig egy tucat humanistát fogott össze laza keretben. Bod Péter „tudós emberekből álló Magyar Társasága” 1760-ban, majd Bessenyei György Haza­fiúi Magyar Társasága 1779-ben jelezte az akadémiai gondolat továbbélését. A megvalósulást a reformkor hozta, Széche­nyi István történelmi gesztusával. Az alapszabályokban előírt huszonhét tag előteremtése komoly gondot jelentett a XIX. század harmincas éveiben. Matema­tikus csak kettő akadt, és mivel termé­szettudósokban sem bővelkedtünk, so­ványka érdemek alapján neveztek ki ilyeneket. A mostani közgyűlés alkalmá­ból kibocsátott Fehér Könyv gazdag adattárából az derül ki, hogy 1972-ben a Magyar Tudományos Akadémia fel­ügyelete alá tartozó természettudományi intézetekben 1726, a társadalomtudomá­­nyokban pedig 567 kutató dolgozik. Az országos felmérésekből pedig köztudomá­sú, hogy a tízmillió lakosú Magyarország 20 ezer tudományos kutatót foglalkoztat. Világjelenség ez a gyorsulva fokozódó létszámemelkedés. Magyarázata az a fel­ismerés, hogy a tudomány egyre inkább közvetlen termelőerővé válik. Természetes, hogy ennek a mennyisé­gi változásnak minőségi következményei vannak, s az sem szorul bizonyításra, hogy a fejlődés irányát társadalmi-törté­nelmi változások jelölték ki. A magyar tudományosság 1949-ben lépett új útra. Nagy volt a lemaradás, ezért a gazda­sági mozgáshoz hasonlóan a tudományos fejlődést is az extenzivitás jellemezte. Magasabb fokon azonban a szocializ­mus építése az intenzívvé válás követe­lését támasztotta minden irányban, te­hát a tudományok vonatkozásában is. Ezt a felismerést okmányszerűen és rész­letesen kibontva a Tudománypolitikai irányelvek rögzítették, 1969-ben. Ettől kezdve folyamatosan, alaposan végig­gondolt intézkedések egész sora segíti tudományos életünk intenzív kibontakoz­tatását. Az Akadémia szervezeti reform­ja fokozta az érdemi kutatómunka haté­konyságát. Nemrégiben hagyta jóvá a kormány a 15 éves, országos távlati tu­dományos tervet, amely a rendelkezésre álló erők ésszerű koncentrálását teszi le­hetővé. A realitások terve, a távlati kutatási terv, mondotta üdvözlő beszédében dr. Tímár Mátyás, a kormány elnökhelyette­se, „olyan feladatokat tűz a tudományok ágazatai elé, amelyeket a társadalom és a gazdaság fejlődése, illetve céltudatos fejlesztése tesz időszerűvé”. A tudományos munkának ez a valóság­hoz közeledése részben spontán folya­mat, részben a társadalmi igény követ­kezménye. Egyre több tudományos mű­helyben figyelhető meg az a szemlélet­­változás, amelynek hatására a jól érté­kelhető határokon belül tartott alapku­tatások mellett egyre inkább az adott el­járások adaptálása és a termékek tovább­fejlesztése felé fordul a kutatók figyel­me. A Magyar Tudományos Akadémia el­nökségének beszámolójából idézünk: „Társadalmunk fejlődik, a szocializmus magasabb szinten való továbbépítése a politika, a népgazdaság, a közegészség­­ügy és a kulturális élet úgyszólván min­den ágazatában minduntalan napirendre hoz olyan feladatokat, amelyeknek kor­szerű, igényes megoldása nem nélkülöz­heti a kutatómunkát.” Annak a tudo­mánynak pedig, amely a mi hazai való­ságunkból indul ki, el kell fogadnia a történelmileg konkrét társadalmi valóság kihívásait. Olyan kérdésekben kell ma­gas elvi szintű válaszokat adnia, ame­lyek — a marxizmus—leninizmus álta­lánosan érvényes tételei mellett — itt és most, a mi generációnk számára adot­tak. Vagyis a tudomány a társadalmi va­lóság teljes feltárására és megfelelő át­tételek útján, annak formálására, építé­sére is hivatott. A tudomány és társadalom, ezen belül a társadalomtudományok sokat elemzett, bonyolult kérdésköréhez érkezett gondo­latmenetünk. Felmerült néhány aggódó észrevétel. Egyesek a társadalomtudomá­nyok háttérbe szorulását vélték észlelni, a tudomány „technokrata szemléletéről” esett szó itt-ott. Mi lehet a válasz ezekre? Az akadé­miai közgyűlésen elhangzott osztályelnö­ki beszámolók. Akár az Irodalomtudomá­nyi, akár a Nyelvtudományi vagy Törté­nettudományi Intézet munkáját tekint­jük át, nyilvánvalóvá lesz, hogy a ha­gyományos feladataik érintetlenek, klasz­­szikus területeiken nagyszabású kutatá­sok folynak és jelentős vállalkozások áll­nak közeli megvalósítás előtt. Tény azonban, hogy új igények is je­lentkeztek, részben az egyes tudomány­­ágazatok belső fejlődése, részben pedig gazdasági-társadalmi előrehaladásunk következményeként. A klasszikus terüle­tek határvidékein­­ jelentkező elméleti és módszertani kérdések az interdiszcipli­náris kutatások fontosságáról, tehát elő­renyomulásáról adtak jelzést. A marxista tudományelméleten alapu­ló tudománypolitikánk állásfoglalása sze­rint „a társadalomtudományok egyrészt a valóság feltárására és megváltoztatá­sára hivatottak, másrészt meghatározott ideológiai funkciójuk van”. Ebből követ­kezőleg megnőtt a jelentősége a tényfel­táró kutatásoknak, mozgásban levő, új jelenségeket mutató társadalmi valósá­gunk mély megismerésének. Az országos és tárcaszintű kutatási főirányok, ame­lyeknek kidolgozásában a Magyar Tu­dományos Akadémia is részt vett, ezt a „témabővülést” híven tükrözik. A termé­szet- és társadalomtudományok között tehát nem teremtődött semmiféle „rang­különbség”, inkább a kívánatos egyen­súly jött létre az azonos célkitűzés je­gyében. Ez a megszerkesztett harmónia jelle­mezte egyébként is az Akadémia köz­gyűlésének munkáját: a célok, eszközök és lehetőségek tudatos rendje. És még valami: a tudományok társadalmi jelen­tőségének ismételt, nyomatékos elisme­rése és deklarálása, melyet dr. Tímár Mátyás így fogalmazott meg: ,­Nehéz lenne pontosan meghatározni, lemérni, hogy mekkora szerepe van a tudomány­nak a népgazdaság fejlődésében. Annyi mindenesetre bizonyos, hogy szerepe messze nagyobb annál, mint amit a ku­tatók létszáma jelez... Nem túlzás tehát azt mondani, hogy tudósaink, kutatóink eredményes munkája nélkül nem tudtuk volna kitűzött céljainkat megvalósítani.” BÉLLEY PÁL Az Akadémia vezetői a közgyűlés tanulságairól Az Akadémia e héten lezajlott köz­gyűlésének fő jellemvonásairól, tanulsá­gairól nyilatkozott tegnap Erdey-Grúz Tibor, az MTA elnöke és Köpeczi Béla megbízott főtitkár. Erdey-Grúz Tibor kiemelte: az Akadé­miának a következő időszakban egyik fontos feladata lesz, hogy a távlati terv kiemelt feladatainak teljesítésén mun­kálkodjék, ugyanakkor természetesen olyan alapkutatásokkal is foglalkoznia kell, amelyek nem kaptak helyet az or­szágos távlati tervben. Köpeczi Béla főként a kutatóhelyek hároméves munkájáról szóló beszámoló­­kat méltatta, amelyek az Akadémia tör­ténetében először kerültek közgyűlés elé. Mint mondotta, az akadémiai és az Aka­démián kívüli kutatóintézetek jelentős mértékben járulnak hozzá a XI. pártkong­resszus tudományos előkészítéséhez. Az MTA és az OMFB megállapodása A Magyar Tudományos Akadémia az Országos Műszaki és Fejlesztési Bizott­sággal együttesen megállapodást kötött a Budapesti Műszaki Egyetemmel, az Akadémia műszaki-mechanikai kutató­bázisának az egyetem területén való el­helyezésére és a beruházásban való rész­vételre. A megállapodást az egyetem ne­vében Perényi Imre rektor, az Akadémia és az OMFB részéről Páris György fő­osztályvezet­ő írta alá. Az ünnepélyes ak­tuson jelen volt Nagy Miklós, az MSZMP KB osztályvezetője.

Next