Magyar Hírlap, 1972. július (5. évfolyam, 180-210. szám)

1972-07-01 / 180. szám

2 1972. JÚLIUS 1. SZOMBAT Országos közlekedési kiállítás nyílt Pécsett Egy város „kinőtte" utcáit Pécsett tegnap délután megnyitotta kapuit az országos közlekedési kiállítás. Látványos eszközökkel mutatja be a közönségnek a magyar közlekedés múltbeli, jelenlegi és jövőbeli arculatát, s egyúttal népszerűsíti a kormány közlekedéspolitikai koncepcióját. A megnyitás alkalmából ünnepséget rendeztek a Köztársaság téren. Pécs város tanácsa nevében dr. Németh Lajos elnökhelyettes köszöntötte a vendégeket, köztük dr. Csanádi György közlekedés- és postaügyi minisztert, dr. Jerszi Istvánt, a Baranya megyei pártbizottság titkárát és Horváth Lajost, a Baranya megyei Tanács elnökét, továbbá a rendező szervek és a kiállító vállalatok képviselőit. A kiállítást dr. Csanádi György nyitotta meg, köszönetét és elismerését fejezve ki a rendezőknek és a kiállítóknak, amiért létrehozták a magyar közlekedésnek ezt a reprezentatív seregszemléjét. Az ünnepség után a miniszter és kísérete megtekintette a körülbelül ötezer négyzetméternyi területen felépített kiállítást. Az országos szemle alkalmat kínál a látogatóknak arra, hogy megismerkedjenek az utóbbi tíz év eredményeivel, s a motorizáció fejlődésével együtt jelentkező feladatokkal, tervekkel is. Ugyanakkor akarva-akaratlanul szembetalálkoznak a helyi közlekedés problémáival, amelyek több gondot okoznak Pécs város vezetőinek, a közlekedésért felelős szakembereknek, mint bármelyik más nagyvárosunk vezetőinek az ottani forgalom növekedése. Elég egy pillantást vetni Pécs térképére, hogy átláthassuk a fő gondot: szalagszerűen terül el a város kelet-nyugat irányban, a Mecsek lába és a vasútvonal között. Hosszában szeli át a 6-os főút, amely a városnak is egyetlen fő közlekedési útja. Épül a felüljáró — Adja ehhez hozzá — ajánlja dr. Németh Lajos, a városi tanács elnökhelyettese — a város korát, tehát a szűk utcákat, azt, hogy az utóbbi húsz évben megduplázódott a lakosok száma, s azt, hogy a munkahelyek zöme a belvárosban van, s ezzel valóban összeáll a kép — és fel van adva a lecke is. Mert mindezen kedvezőtlen adottságok ellenére meg kell mentenünk a városi közlekedést az eldugulástól. Számítva arra is, hogy továbbra is kelet—nyugat irányban nyúlik a város, mivel lényegében csak a hét végén tudunk terjeszkedni.. Onnan kell nap nap után behozni a dolgozókat a belvárosba, illetve keresztülszállítani őket a lakótelepektől a munkahelyig és vissza. Az egyetlen főúton! — Milyen lehetőség volna a főútvonal tehermentesítésére? — Legközelebbi teendőnk az áteresztőképességet növelni, csökkentve a becsatlakozási lehetőségeket, terelőszigetek létesítésével, a gyalogátkelőhelyek pontos jelzésével. Nem gyorsította, de valamelyest biztonságosabbá tette a közlekedést a nemrég felállított öt új közlekedési lámpa. Észak felé lehet még radikálisabban elterelni a személygépkocsikat, dél felé azonban akadályozza az átmenő forgalmat a vasút Ami nem a Volánon múlik . Néhány órája vagyok Pécsett, de már kétszer álltunk a sorompó előtt. Láttam, épül a felüljáró. Mennyibe kerül és mikorra készül el? — A Siklósi úti felüljárót 1974-ben szeretnénk átadni a forgalomnak. Közel 200 millió forintba kerül, ugyanis egy teljes utca szanálási költségeit is hozzá kell számítani. De ez az egy felüljáró nem fogja teljesen megoldani az észak— déli irányú forgalmat, mert a vasúton túli új raktárbázis a Megyeri úti sorompóra van „kötve”, tehát oda is felüljáró kellene. Építése azonban csak távlati terveinkben szerepel. Ugyancsak később kerülhet sor — tíz év múlva — a mecseki út építésére, amely a keleti üzemeket is kiszolgálja majd, s a Mecsek megközelítését is kedvezőbbé teszi. Épül a déli ipari út, az első szakasza elkészül ebben az ötéves tervben, biztosítva az anyagszállítást a kertvárosi lakótelep építéséhez. Elgondolásunk szerint a teherforgalmat teljes egészében oda fogjuk terelni! Az majd valóban számottevően tehermentesíti a 6-os főutat. — És addig? Hogyan tud enyhíteni a tömegközlekedés gondjain a 12-es szárú Volán Vállalat? — kérdeztük Erdő Jánostól, a személyforgalmi főosztály vezetőjétől. — Nem akarom elhárítani a feladatokat — válaszolja —, de minden lépésünk az úthálózat függvénye. 1960 és 1970 között 30 százalékkal nőtt az autóbuszforgalom. A növekedés az egy lakosra eső utazási igény fokozódásából adódott. "Anyagi lehetőségeink szerint gyarapítani, korszerűsíteni igyekszünk ’a*■gép-^ járműparkot, amikor megszűnt a villamos, két csuklós autóbuszunk volt, ma ötvenkettő van. De az akkori 14 ezer bérletessel szemben ma közel 60 ezer ember utazik bérlettel Pécsett. Naponta több mint 200 ezer utast szállítunk 2600 járaton. — Győzik-e gépkocsivezetővel? — Erre örömmel, sőt egy kicsit büszkén válaszolhatok: igen. Az utóbbi években — igaz, minden lehető kedvezmény biztosításával és nagy költséggel járó házi tanfolyamok szervezésével — elértük, hogy elegendő gépkocsivezetőnk van a helyi járatokon is, ugyanakkor leszállíthattuk a havi munkaidőt 210 órára. A személygépkocsik száma is egyre nő, a prognózis szerint 1975-ig megkétszereződik. S az autótulajdonosok nyilván a munkahelyükre is kocsival fognak menni. Ez oda vezethet, hogy csúcsforgalom idején egymást érik majd az autók. Milyen lehetőségei lennének a lépcsőzetes munkakezdésnek? Erdő János: — A Volánnak a legkönynyebb erre válaszolni, hisz nekünk is ez lenne jó. Készségesen hozzájárulunk, de nem rajtunk múlik: a vállalatoknak kellene megegyezni a munkakezdés összehangolásában. Dr. Szabó Tibor, a MÁV Pécsi Igazgatóságának igazgatója: — Az ésszerűség határán belül mi is segítenénk ezt a kezdeményezést, de őszintén szólva nem hiszek abban, hogy megvalósítható lesz. Pécs nem Budapest, nincs annyi bejáró munkás, s akik a környékről jönnek, szétszórtan dolgoznak több munkahelyen. Aligha lehetne a menetrendet úgy igazítani, hogy gazdaságosan tudjuk ezt a célt szolgálni. Mi a következőképpen igyekszünk enyhíteni a városi közlekedés gondjain: úgy időzítjük, szabályozzuk a tehervonatok tolatását, hogy a lehető legkevesebb ideig kényszerüljünk zárva tartani a sorompót. Javaslat a megoldásra Végül ismét dr. Németh Lajos elnökhelyettes: — Létrehoztunk egy közlekedéspolitikai bizottságot, mely felmérést készített, javaslatokat tett a lépcsőzetes munkakezdésre. De szinte áttörhetetlennek tűnik az ellenállás. Minden vállalat ragaszkodik a munkakezdés beidegződött időpontjához. Gondoltunk arra, hogy a tanítást kezdjük fél órával később az oktatási intézményekben, de eddig ezt sem sikerült elfogadtatnunk. Pedig a nyári szünetben lényegesen kevésbé zsúffóliákés JRBgfUl járatott, (Jfíszet, harrpiaci ezer xMk/ tferlfl»Péc»10 .Talán leghama-. í rabb azttudjuk elérni, hogy a kórházak látogatási idejét változtassák meg: ne minden kórházba egy és ugyanazon félóra alattakarjon eljutni az összes beteglátogató a városból. — Meg kell jegyeznem — mondotta végül az elnökhelyettes —, hogy ennyi kedvezőtlen körülmény ellenére, a lehetőségekhez képest kulturált a tömegközlekedés, s ezért a Volánt illeti az elismerés. Medve Imola Valami kifürkészhetetlen ok miatt én kaptam levelet a közalkalmazottak — pontosabban az orvos-közalkalmazottak — ügyében Went Gézánétól Budapestről, aki arról tájékoztat, hogy a „tisztiorvosok” rendkívül magas fizetéséről nem esett szó Halasi Mária cikksorozatában. „Majd bolond lesz emeletre szaladgálni, éjjel az ágyból kiugrató az az orvos, aki kényelmes íróasztal mellett is ülhet és basáskodhat. Itt van a kutya elásva” — írja Wentné. A tíz riportból álló sorozat nem szorul magyarázatra, sem védelemre, legkevésbé az én részemről. A tanácsnál dolgozók többsége, mindenekelőtt a szakmai vezetők, hivatásból teszik amit tesznek. Felteszem, hogy a levélírót valahol megsértette egy járási vagy egy kerületi főorvos (kedves Wentné! Ezeket ma már nem titulálják tisztiorvosnak), s ezért fogott tollat. Persze, érdemes lenne megkérdezni ötszáz, vagy ezer közalkalmazottat, milyen elhatározás nyomán, vagy élete milyen fordulóján választotta ezt a pályát? Ismerek olyanokat, akiket családi körülményeik, másokat a lakáshelyzetük, a betegségük, az ismerősök ajánlása, a munkahely közelsége, és megannyi személyes ok késztetett arra, hogy közszolgálatba álljon. Halasi Mária riportjait olvasva, mégis József Attila saját születésnapi köszöntőjének sorai jutnak eszembe: Én egész népemet fogom, / nem középiskolás fokon / tanítani.” És most azokra a közalkalmazottakra gondolok, akik valami hasonlót vállalva, egyetemi, főiskolai, vagy egyéb magas végzettséggel lettek a közösség alkalmazottai. Hogyan lesz egy mérnökből, egy jogászból, vagy éppen orvosból közalkalmazott? Egy részüket — elsősorban a fontosabb vezető beosztásúakat — a párt, a népfront, vagy éppen a választópolgárok küldik hivatalukba. Más részük azonban egyszerűen egy munkahelbe megy. Aztán hónapok múlnak, évek múlnak és a munkahelyből, a munkakörből foglalkozás, majd hivatás lesz. Mert ugyan melyik orvostanhallgató magolja a szülészeti műtéttant, vagy az ideggyógyászatot azzal a titkos gondolattal, hogy majdan kerületi orvos lesz? Melyik mérnökhallgató izzad az ábrázoló geometria mellett olyan elhatározással, hogy egyszer valamelyik tanácsnál tervbírálatokkal foglalkozik? S folytathatnám a kereskedőkkel, az állatorvosokkal, az agronómusokkal, sőt a jogászokkal is, hiszen az egyetemi padokban előttük sem elsődleges cél az igazgatási munka. Mert a tervező-, vagy kivitelező mérnök csak amolyan irodista elhajlásnak tekinti a tanácsi műszaki munkát. Az orvosok nagy többsége ma is azt tartja, azmegy szervező orvosnak, aki nem szeret gyógyítani. Ugyanígy folytathanám a sort a többi egyetemet, vagy főiskolát végzett között. Talán a pedagógusok tekinthetők kivételnek. ők hivatásuk végzése közben is vezetnek, irányítanak, tanítanak. Nem is véletlen, hogy a tanácsoknál sok pedagógus dolgozik, s úgy hiszem, közmegelégedésre. (Az igazság kedvéért hozzá kell tenni, hogy anyagilag előnyösebb is számukra, ha igazgatási munkakörben dolgoznak.) Ami pedig a közszolgálatban álló orvosokat illeti — pontosabban az államapparátusban dolgozókat, hiszen mindannyian közszolgálatban állnak — ők nélkülözhetetlen szakmai irányítói az egészségügyi munkának, helyi szervezői, végrehajtói a kormányzat egészségpolitikájának. Persze, „Nosztalgiafalva” emléke — ahol tíz évig körzeti orvos voltam — kísért. Gondolom, minden orvost, aki megvált a gyógyító munkától. Mert én nagyon jól tudom, hogy milyen hálás szemmel néz az asztmás rohamától megszabadított, de még megszólalni nem tudó beteg a segélynyújtó orvosra. Hogyan tör át a rémület az anya könnyes szemén, ha a láztól eszméletlen csecsemőjével beesik az orvos rendelőjébe. És akkor az orvos számára minden sikerélmény legmagasabbika a felszabadult, kirobbanó boldog zokogás, amikor egy injekciótól a baba magához tér és elmosolyodik. S legalább ilyen fontos dolog biztosítani a feltételeit annak, hogy éjjelnappal rendelkezésre álljon az az orvos, hogy időben eljusson a beteghez. Orvosi körzeteket kell tehát létesíteni, rendelőket építeni, azokat a szükséges felszereléssel ellátni, az ügyeleti szolgálatot megszervezni, a mentők munkáját biztosítani, a gyógyszertári hálózatot kiépíteni, fenntartani,, üzemeltetni. És ugyanilyen fontos az egészségügyi szakemberek folyamatos és örökös tanulását, továbbképzését biztosítani, ennek a feltételeit megteremteni, a távol levő orvos helyettesítéséről gondoskodni. És sorolhatnám még azt a nagyon sok mindent, ami orvosi szervezőmunka, amit csak orvos végezhet mindent átfogó és áttekintő orvosi műveltség mellett, a szükséges szervezői, igazgatási, jogi ismeretek birtokában. Aztán azt is tudom, hogy milyen nagyszerű érzés világra segíteni egy gyermeket. De nem kisebb dolog megszervezni azt, hogy a terhes nő gondozása, felügyelete, a szülés idején megbízható kórházba szállítása, ott a nyugodt, szakszerű szülés levezetése, a világra jövő újszülött fogadása, egészségének az első órától kezdődő vigyázása egy járásban, egy megyében, vagy éppen az egész országban biztosított legyen. Úgy vélem, mindenki előtt világos, hogy a szervező orvosok nélkül, a tanácsok egészségügyi osztályának irányítása nélkül nem lehetne a gyógyító munka hazánkban ilyen jó hatásfokú. Doeta non fit, sed nascitur! — mondja egy latin közmondás. A költő nem lesz, hanem születik! Lehetséges, hogy a közalkalmazotti szolgálatba álló orvosok is így születnek? Vagy csak külső körülmények, személyes okok teszik őket „született” köztisztviselővé? Nyilván ez is, az is. De sok példa bizonyítja, hogy inkább azzá válnak, megszeretve ezt a munkát, átlépve egy olyan hivatássá váló munkakörbe, ahol már nem az, egyes ember betegségével foglalkoznak csupán, hanem egy nagyobb közösségével, egy egész társadaloméval. Nos, azt hiszem, itt van a kutya elásva. Mert az egészségügyi dolgozók béremelése során csak az igazgatási apparátusban dolgozó orvosok bérét nem emelték. Azt jósolták, elnéptelenednek az egészségügyi osztályok. Néhányan csakugyan hátat fordítottak ennek a munkának, de a gerinchad, a többség a helyén maradt. Tehát, ha valamivel kiegészíthetem Halasi Mária írását, válaszolva Went Gézánénak is, akkor az egyetlen dolog az, amiben biztos vagyok: a közalkalmazottként dolgozó orvosok nem anyagi szempontok miatt végzik ezt a munkát. Dr. Bágyoni Attila Egészségügyi Minisztérium Válaszféle egy levélre xord íróasztal és hivatástudat A közalkalmazottakról szóló riportsorozathoz HAZAI KÖRKÉPMagyar Hírlap Jogásznapok kezdődtek Székesfehérvárott Jogásznapok kezdődtek tegnap a fennállásának ezredik évfordulóját ünneplő Székesfehérvárott. A megyei bíróság dísztermében megrendezett eseményen részt vett dr. Szakács Ödön, a Legfelsőbb Bíróság elnöke, dr. Antalffy György, a Magyar Jogász Szövetség elnöke, dr. Prandler Árpád, a Magyar Jogász Szövetség főtitkára, dr. Gál László, a Székesfehérvári Megyei Bíróság elnöke és dr. Tilinger István, a Székesfehérvári Városi Tanács elnöke. A megjelent bírákat, ügyészeket és bírósági dolgozókat dr. Mátay Pál, Fejér megye főügyésze köszöntötte, majd dr. Antalffy György méltatta a tanácskozás jelentőségét. Ezután dr. Szakács Ödön tartott előadást Az alkotmány módosítása és az igazságszolgáltatás címmel. Délután dr. Tilinger István Székesfehérvár város társadalmi és gazdasági fejlődésének főbb jellemzői címmel, majd dr. Lukács Tibor, a Fővárosi Bíróság elnökhelyettese Új vonások büntetőjogi szemléletünk alakulásában címmel tartott előadást. A jogásznapok programja ma előadásokkal folytatódik. Orvostudományi tanácskozások Tegnap a Nyíregyházi Tanárképző Főiskolán megkezdődött a Korányi Frigyes TBC- és Tüdőgyógyász Társaság extrapulmonális (a tüdőn kívüli tbc-s megbetegedésekkel foglalkozó) szekciójának XIII. ankétja. A tanácskozáson csehszlovák, svájci, lengyel, jugoszláv és NDK- beli orvosok is részt vesznek. A megjelenteket Gyttró Imre, a Szabolcs-Szatmár megyei Tanács elnökhelyettese köszöntötte, majd a társaság főtitkárának képviseletében dr. Riskó Tibor, az orvostudományok doktora, az Orvos-Egészségügyi Szakszervezet központi elnökségének tagja megnyitotta a tanácskozást. Az első napon 23 előadás hangzott el. * A szentesi kórház az időszerű egészségügyi kérdésekről évente rendez országos tudományos tanácskozásokat. Tizenötödik ilyen rendezvényüket pénteken A szívbetegségek és orvoslásuk címmel tartották meg. Hazánk egész területéről mintegy kétszáz belgyógyász, sebész, körzeti orvos vett részt a tanácskozáson. Fővárosi, debreceni és szegedi klinikák vezető orvosai tartottak előadásokat a különféle szívbetegségek gyógyításával kapcsolatos kérdésekről. Szó volt a tanácskozáson a szívsebészet mai helyzetéről, az utógondozás fontosságáról és a témához kapcsolódó más kérdésekről. A kutatásokról beszámoló referátumokat dia- és mozgófilmekkel szemléltették.