Magyar Hírlap, 1972. augusztus (5. évfolyam, 211-241. szám)
1972-08-01 / 211. szám
Magyar Hírlap KÖZÉLET— DIPLOMÁCIA • Üdvözlő távirat Losonczi Pál, az Elnöki Tanács elnöke táviratban fejezte ki jókívánságait Svájc nemzeti ünnepe alkalmából Nello Cellának, a Svájci Államszövetség elnökének. Diplomáciai kapcsolat a Ruanda Köztársasággal A Magyar Népköztársaság és a Ruanda Köztársaság kormányai a kölcsönös kapcsolatok fejlesztésének óhajától vezéreltetve, a nemzetközi téren és a kétoldalú kapcsolatokban megnyilvánuló fokozott együttműködés érdekében elhatározták diplomáciai kapcsolat létesítését a két ország között nagyköveti szinten. Dr. Dimény Imre Bukarestbe érkezett Dr. Dimény Imre mezőgazdasági és élelmezésügyi miniszter hétfőn Bukarestbe érkezett. A vendéget Angelo Miculescu, a Román Népköztársaság mezőgazdasági, élelmiszeripari és vízügyi minisztere, valamint más hivatalos személyiségek, köztük Martin Ferenc, hazánk bukaresti nagykövete és a nagykövetség munkatársai fogadták a repülőtéren. Kitüntetés A Népköztársaság Elnöki Tanácsa Csorba Géza Kossuth-díjas szobrászművésznek, a Magyar Népköztársaság kiváló művészének 80. születésnapja alkalmából, életműve elismeréseként a Munka Érdemrend arany fokozata kitüntetést adományozta. Fogadás a kínai nagykövetségen Szu Ho-Ta, a Kínai Népköztársaság budapesti nagykövetségének katonai és légügyi attaséja hétfőn este fogadást adott a kínai népi felszabadító hadsereg alapításának 45. évfordulója alkalmából. A fogadáson megjelent a Honvédelmi Minisztérium több tábornoka és tisztje, a társ fegyveres testületek képviselői, a Külügyminisztérium több vezető beosztású munkatársa. Ott volt a Budapesten akkreditált diplomáciai képviseletek több vezetője és tagja, katonai és légügyi attasék. Nagy részvéttel búcsúztatták dr. Lázár Vilmost A Kerepesi temetőben hétfőn nagy részvéttel kísérték utolsó útjára dr. Lázár Vilmos professzort, a mezőgazdasági tudományok doktorát, a munkásmozgalom régi harcosát. A végső tiszteletadáson sokan rótták le kegyeletüket: az elhunyt hozzátartozóin kívül ott voltak a temetésen és a ravatalnál díszőrséget álltak a Mezőgazdasági és Élelmezésügyi Minisztérium vezetői, tudósok, ismert közéleti személyiségek, továbbá dr. Lázár Vilmos munkatársai, barátai és tisztelői. A ravatalnál dr. Soós Gábor, a mezőgazdasági és élelmezésügyi miniszter első helyettese búcsúzott dr. Lázár Vilmostól, a Mezőgazdasági és Élelmezésügyi Minisztérium, a MÉM pártbizottsága, a Magyar Partizán Szövetség, a MTESZ és a Magyar Agrártudományi Egyesület nevében. Életútját méltatva kiemelte, hogy szilárd meggyőződésű kommunista volt s élete végéig tántoríthatatlanul szolgálta a munkásosztály, a munkás-paraszt szövetség ügyét. Méltatta dr. Lázár Vilmos tudományos kutatómunkássáágát, magasfokú pedagógiai életművét, közgazdasági, agrártudományi és agrártörténeti íróiszerkesztői működését. Hangsúlyozta, hogy dr. Lázár Vilmos nemcsak a tudomány egy területén fejtett ki magas színvonalú és maradandó munkásságot, hanem marxista-leninista tudósként, nagy tudású humanistaként szolgálta a társadalmi és a tudományos haladás ügyét. Ezután dr. Hoffmann Tamás, a Néprajzi Múzeum igazgatója a Magyar Tudományos Akadémia nevében vett búcsút dr. Lázár Vilmostól, aki agrártörténeti írói és szerkesztői életművével lehetővé tette a magyar mezőgazdaság egyik korszakának tudományos igényű megörökítését, a szocialista mezőgazdasági történetírás alapjainak lefektetését. A beszéd után a koporsót gyászinduló hangjai mellett kísérték a sírhoz, ahol dr. Nagy Gyula, a MÉM Mérnök- és Vezetőtovábbképző Intézetének igazgatója az intézmény munkatársai, a mezőgazdasági oktatás és tudomány művelői, a tanítványok nevében búcsúzott el dr. Lázár Vilmostól. Budapesti munkaerőmérleg Folytatás az 1. oldalról A műszeripar pedig 112 munkalehetőséget kínál. Az esztergályosokat 833 üres állás várja, a könnyűipar 756 szövőnek vagy szövőnőnek kínál elhelyezkedési lehetőséget. Ami a budapesti munkaerő-forgalmat illeti: az állami iparban általában ezer dolgozóra 63 belépő jutott, a kilépők száma 65 volt. A munkáskategóriában a kilépők és a belépők száma megegyezik — 77. Budapesten a vasúti közlekedés 698, a közúti 1387, a városi 1680, a Vízi 170, a légi pedig 50 ember részére biztosíthat elhelyezkedési lehetőséget. A bolti kiskereskedelemben 1293, a nagykereskedelemben 472, a felvásárló kereskedelemben pedig 233 üres hely vár betöltésre. A vendéglátó helyek 1600 új munkaerőt várnak. A szakképzetlen kereskedelmi eladók 1946 munkahely közül válogathatnak. A külkereskedelem a munkaközvetítő irodákhoz 25 üzletkötőre, 30 bonyolítóra, 69 levelezőre jelentett be igényt. Az adminisztrációs és kisegítő alkalmazottak részére 125 üres munkahely van Budapesten. A külkereskedelmi vállalatoknál 57 gép- és gyorsírónőt keresnek. Az elmúlt hetekben Budapesten kevesebb betöltetlen gyors- és gépírónői munkahelyet tartottak nyilván, mint két hónappal ezelőtt. Az iskolaév befejezése után igen sok fiatal kapott működési engedélyt és helyezkedett el. Az elmúlt hetekben a gépkocsivezetők között nagyobb volt a mozgás a sokévi átlagnál, jelenleg több a betöltetlen gépkocsivezetői állás, mint az elhelyezkedni kívánó szakember. Ülést tartott a SZOT elnöksége Erősödött az üzemi demokrácia az építőiparban Hétfőn ülést tartott a Szakszervezetek Országos Tanácsának elnöksége. A többi között foglalkozott a vállalati és szakszervezeti testületek jog- és hatáskörének érvényesüléséről és a további feladatokról előterjesztett jelentéssel. Az elnökség részletesen tárgyalt a kivitelező építőiparban érvényesülő szakszervezeti és üzemi demokrácia helyzetéről, a kedvező és kedvezőtlen tendenciákról. A tapasztalatok alapján megállapítható, hogy az építőipar szakszervezeti testületei éltek jogaikkal és a tagok érdekeit messzemenően figyelembe véve rendszeresen véleményt nyilvánítottak és döntöttek a vállalatok gazdasági munkáját alapvetően meghatározó kérdésekben is. A vállalati szakszervezeti testületek vétójogának érvényesítését nem vitték túlzásba, s nem egy példa volt arra, hogy csak szóban vetődött fel e szigorú eszköz alkalmazása, de alkalmazására nem volt szükség, mert puszta felvetése is megváltoztatta a gazdasági vezetők véleményét e vitás kérdésben. Újabban gyakoribb és közérthetőbb a dolgozók tájékoztatása, s elsősorban a vállalatok vezetői tekintik fontos politikai kérdésnek a munkások véleményének meghallgatását, a közös tanácskozásokat. A vállalati közép- és alsószintű vezetők egy része azonban az üzemi demokrácia tartalmát még mindig leszűkítetten értelmezi, a bírálatokat nem szorgalmazza, csak azt kívánja, hogy a dolgozók a feladatok megvalósítására adjanak javaslatokat. Az üzemi demokrácia fórumain, a termelési tanácskozásokon, a műszaki konferenciákon, a szocialista brigádvezetői értekezleteken előterjesztett fontos vállalati feladatok megtárgyalásával a korábbinál szélesebb körben vonták be a dolgozókat a vezetésbe. A jelentés végül összegezésként megállapította, hogy a közvetlen fórumokon, a képviseleti demokrácia útján és a demokratikus vezetési módszerek erősödésével fejlődött az építőiparban az üzemi demokrácia. A vállalatok gazdasági és szervezeti felépítésében azonban a jogok és hatáskörök még nincsenek kellően decentralizálva, s így e feladat megoldása újabb akadályokat háríthat el a munkahelyi demokrácia kibontakozása elől. FÓRUM 1972. AUGUSZTUS 1, KEDD3 1500 000 X ofr'ú Másfél millió. Elgondolkodtató szám, ha arra gondolunk, hogy hazánk jelenlegi felnőtt lakosságából ennyien nem végezték el a nyolc általános iskolát. Hozzá még: ennek a fele harminc év alatti korosztályokba tartozik. Nem analfabéták a szó szoros értelmében, a negyedikötödik-hatodik osztálynál rekedtek meg és hagyták ott az iskolapadot. A helyzetük ennek ellenére mégsem megnyugtató. Hiszen a betűvetésnek, az olvasásnak éppen csak a küszöbét lépték át, nem rendelkeznek azokkal az alapvető ismeretekkel, amelyek jelenleg az általános emberi műveltség minimumát jelentik. Sokszor hangoztatott tény, hogy fokozottan súlyos társadalmi kérdés ez ma, mikor az ismeretek köre rohamosan bővül, és a tudományos-technikai forradalom, idején még megfelelő előképzettség birtokában is nehéz lépést tartani a haladással. Éppen ezért különböző szervek — köztük a közművelődés intézményei és a szakszervezetek — évek óta igyekeznek minden követ megmozgatni, hogy eza másfél millió csökkenjen, vagyis, hogy minél többen szánják el magukat a hiányzó általános iskolai osztályok pótlására. Őszintén szembe kell nézni a ténynyel: ezek a törekvések nem jártak éppen megnyugtató eredménnyel. Legutóbb a televízióban egy riportműsor keretében igyekeztek széleskörűen feltárni azokat az okokat, amelyek a felnőttoktatást megtorpanásra késztették. (Hadd tegyem hozzá, hogy sokadik volt ez, melyet ebben a témában a televízióban láttam, a rádióban hallottam, a sajtóban olvastam. Mondhatom, a kép nagyon lehangoló volt. Mert hiába nyilatkoztak sorra az illetékesek, a felnőttoktatás irányítói, a pedagógusok, szociológusok, üzemi vezetők, hiába mondtak okos és megszívlelendő dolgokat, a végeredményben a szintén megszólaltatott érdekeltek magatartásán van a hangsúly, akik egymás után jelentették ki, hogy nem látják értelmét a továbbtanulásnak, hiszen abból semmi anyagi vagy éppen erkölcsi hasznuk nincs. Egyébként sem érzik szükségét foghíjas általános iskolai műveltségük pótlásának, hiszen, amióta abbahagyták a rendszeres tanulást, az évek során akarva-akaratlanul sok minden olyan ismeretre tettek szert, ami — szerintük — több is, mint amennyit az általános iskolában elsajátítottak volna. Be kell látnom, hogy sok tekintetben igazuk van. És megértem azt is, hogy felnőtt, családos embereket, akik esetleg váltott műszakban dolgoznak, otthon pedig megannyi gondjuk-bajuk van, nehéz ismét becsalogatni az iskolapadba. Annál is inkább, mert — éppen a rövid tanulási idő miatt — már annak idején sem szoktak rá az ismeretek rendszeres elsajátítására. Mindezzel a felnőttoktatás gazdái is számot vetettek. Ezért igyekeznek különféle könnyítésekkel is kedvet csinálni a továbbtanuláshoz. Szerintem e tekintetben — minden jószándékú elképzelés ellenére — tovább is léptek a kelleténél. A könnyítések olykor nem kívánatos lazításokat eredményeztek. Mert például az még csak hagyján, hogy az egy esztendő után két osztály anyagából lehet levizsgázni. De vajon mit és hogyan pótol az a tanmenet, amely hetente kétnapos foglalkozást ír elő, de ebből is az egyiken nem kötelező a megjelenés. önkéntelenül is felbukkan bennem a gondolat: lehet ilyen körülmények és feltételek közt bármilyen alapismeretet komolyan megtanítani? Nem csupán arról van szó ilyenformán, hogy így vagy úgy bizonyítványt nyomjunk a felnőtt iskolások kezébe? Örüljünk már annak is, hogy minél többen — formálisan — javítják a nem éppen hízelgő statisztikát? Vagyis: minden áron csökkentsük a másfél milliót? Pedig, minden bizonnyal a felnőttoktatás gondjaival bajlódó szervek, pedagógusok egyáltalán nem ezt akarják. Hiszen eredetileg abból a helyes alapelvből indultak ki, hogy a technikai, a szakmai műveltség az általános műveltségtől végeredményben elválaszthatatlan. S ha ez igaz ma, még inkább igaz a jövőre nézve. Éppen ezért a túlzott engedményekkel, a követelmények elnéző leszállításával szemben azokat a törekvéseket lehet üdvözölni, melyek a felnőttoktatást össze kívánják házasítani a szakmunkásképzéssel. (A dolog azért is kézenfekvőnek látszik, mivel a nyolc általánost nem végzettek zöme képesítést nem igénylő munkakörben dolgozik. Sajnos, az a baj, hogy ma még ennek sincsen meg a vonzása, főként azért, mert a szakmai és az általános elemi ismeretek tanítása között mind ez ideig nem sikerült megfelelő összhangot teremteni. Túlságosan vékonypénzű szakmai anyagot nyújtanak a felnőttek iskolái, a művelődési tantárgyak pedig a tizenévesek szellemi színvonalához igazodnak. É s talán itt érkeztünk el a felnőttoktatás legkritikusabb pontjához. Nevezetesen : gyakran túlhangsúlyozzuk a hiányzó ismeretek minden áron való pótlásának fontosságát. S közben megfeledkezünk arról: ma már az általános iskolákkal szemben is az a követelmény, hogy az elemi ismeretek elsajátítása mellett elsősorban az egyéniséget, a továbbtanulási készséget bontsák és fejlesszék ki. Vagyis: a gyerekeket szellemileg úgy alapozzák meg, hogy arra biztosan lehessen építeni minden újat, ami rohamosan változó világunkban elengedhetetlenül szükséges. Tulajdonképpen ennek a szempontnak kellene érvényesülnie a felnőttoktatásban is. Persze, számolva azzal, hogy a benne részt vevőket az idők folyamán a körülmények, a sokoldalú információs hatások, a szükségszerűen elsajátított élettapasztalatok valamiféle egyéniséggé formálták. Amire mindannyian általában rászorulnak, az az a készség, mely új és új ismeretek birtokba vételére teszi képessé őket. Mindezt messzemenően szem előtt tartva, meg kellene fordítani a felnőttoktatás eddigi menetét. Bátrabban kellene kilépni a gyerekekre méretezett felnőttoktatás kereteiből. S elsősorban az üzemeken belül a műszaki képzést kellene előtérbe állítani. Ebben a keretben szerencsésebb alkalom nyílhatna — jobbára kétkezi dolgozókról lévén szó —, az általános ismeretek pótlására és a felnőttek adott egyéniségének további kibontakoztatására. Ehhez viszont a szakmai továbbképzés méreteihez szabott, alaposan újragondolt tanmenet kidolgozása szükséges. Persze, az ismeretek eredményes megszerzése és a fejlődéshez igazodó műszaki továbbképzés érdekében egyes üzemi vezetőknek is fel kellene hagyniuk eddigi szűkkeblű magatartásukkal. Az említett televíziós riportban hallhattuk azt a véleményt is, miszerint a szóban forgó gyár jelenlegi műszaki színvonala egyáltalában nem igényli, hogy az ott dolgozó több mint ezer, nyolc általánost nem végzett munkás magasabb szellemi színvonalra emelkedjék. Természetesen nem csupán a gyárak vezetőinek nagyobb megértéséről van szó, hanem a szükséges okos — ha tetszik: tudományos — előrelátásról is. Mert hiábavaló minden műszaki rekonstrukció, ha nem jár együtt a megfelelő szellemi javak beruházásával. Ez viszont arra figyelmeztet, hogy a másfél millió ember ügye elodázhatatlan — az idő sürget. SZOMBATHELYI ERVIN A jövő tanév menetrendje (Folytatás az 1. oldalról) A jelenleg rendelkezésre álló adatok alapján a pedagógusképző intézmények nappali tagozatán az idén végzett hallgatók közül az 1972/73-as tanévben 350 óvónő, 500 tanító, csaknem 750 általános iskolai tanár és 450 egyetemi végzettségű középiskolai tanár lép munkába. A Művelődésügyi Minisztérium szakoktatási főosztálya — az Országos Pedagógiai Intézettel közösen — útmutatót készített a tanulók túlterhelésének csökkentésére. Ez egy átfogó intézkedéssorozat első lépése lesz. Az útmutatóban — a tantárgyak jellegétől függően — differenciáltan határozzák , meg a terhelés csökkentésének módját, lehetőségét. A nevelők természetesen szabad kezet kapnak, hogy a javasolt megoldások közül azt alkalmazzák, ami a leghatékonyabbnak látszik. Széles körű vita után hamarosan kialakítják végleges formájában az új iskolai felügyeleti szabályzatot, amelyet a tervek szerint az 1972/73-as oktatási évben be is vezetnek. Az iskolai adminisztráció csökkentésével kívánják a pedagógusok túlterhelését enyhíteni. Az 1972/73-as oktatási évben a téli szünidő 1972. december 22-től 1973. január 7-ig, a tavaszi szünet 1973. április 5-től 14-ig tart. Az érettségi, a képesítő írásbeli vizsgákat valamennyi középiskola nappali tagozatán 1973. május 11 és 19 között tartják. A tanévnyitó értekezletet 1972 augusztus utolsó hetében, a tanévzárót pedig 1973. június 24-ig az iskolaigazgatók által kijelölt napon kell megtartani.