Magyar Hírlap, 1972. október (5. évfolyam, 272-302. szám)

1972-10-01 / 272. szám

Magyar Hírlap fórum _________________1972.októberi,vasárnap 3 KÖZÉLET-DIPLOMÁ­CI­A _______________________________________________________ • . •­­ • •.. _ __ Üdvözlő táviratok Losoncai Pál, az Elnöki Tanács elnöke táviratban üdvözölte Yakubu Govoon tá­bornokot, a Nigériai Szövetségi Köztár­saság elnökét Nigéria nemzeti ünnepe alkalmából. Péter János külügyminisz­ter dr. Okoi Arikpo nigériai külügymi­niszternek küldött üdvözlő táviratot. * A Ciprusi Köztársaság nemzeti ünne­pe alkalmából Losoncai Pál, az Elnöki Tanács elnöke táviratban üdvözölte Ma­­kariosz érseket, a Ciprusi Köztársaság elnökét. Péter János külügyminiszter ugyancsak táviratban fejezte ki jókíván­ságait Christofidis külügyminiszternek. Választávirat Kim Ir Szen, a Koreai Munkapárt Köz­ponti Bizottságának főtitkára, a Koreai Népi Demokratikus Köztársaság Minisz­tertanácsának elnöke és Coj Jen Gen, a KNDK legfelsőbb népi gyűlése elnöksé­gének elnöke táviratban mondott köszö­netet a magyar vezetőknek a KNDK megalakulásának 24. évfordulója alkal­mából küldött jókívánságaikért. Aczél György látogatása Baranyában Aczél György, az MSZMP Politikai Bi­zottságának tagja, a Központi Bizottság titkára kétnapos látogatást tett Baranyá­ban. Pénteken részt vett a Baranya és a Bács-Kiskun megyei képviselők Harkány­ban tartott együttes csoportértekezletén, majd Bocz Józsefnek, a megyei pártbi­zottság titkárának kíséretében megtekin­tette Pécsett a misinai tévétornyot és az adóberendezést, ahol tájékoztatták a be­ruházás kivitelezéséről, működéséről. Ezt követően látogatást tett a technika házá­ban, ahol az országos kerámiabiennálét Hárs Éva, a Janus Pannonius Múzeum igazgatója mutatta be a vendégeknek. Aczél György szombaton művészetpoliti­­kai aktívát tartott Baranya megye és Pécs város párt-, állami, kulturális és művészeti vezetői részére a pártszékház­ban. Vályi Péter fogadta Janez Stanovnikot Vályi Péter, a Minisztertanács elnök­helyettese fogadta Janez Stanovnikot, az ENSZ európai gazdasági bizottságának főtitkárát. Janez Stanovnik szombaton elutazott Magyarországról. Búcsúztatására a Feri­­hegyi repülőtéren megjelent dr. Szita Já­nos miniszterhelyettes, a nemzetközi gaz­dasági kapcsolatok titkárságának vezető­je, valamint a Külügyminisztérium és a NGKT több vezető munkatársa. Ott volt dr. Ziga Vodusek, Jugoszlávia budapesti nagykövete is. • Elutazott a háborús veteránok szovjet bizottságának küldöttsége A Magyar Partizán Szövetség meghívá­sára szeptember 25. és 30. között — V. P. Moszkovszkij alelnök vezetésével — ha­zánkban tartózkodott a háborús veterá­nok szovjet bizottságának küldöttsége, és tárgyalásokat folytatott a partizánszövet­ség vezetőivel. A tanácskozás befejezté­vel megállapodást írtak alá az együttmű­ködés továbbfejlesztéséről. A szovjet, küldöttséget fogadta Fehér Lajos, az MSZMP Politikai Bizottságá­nak tagja, a kormány elnökhelyettese, a Magyar Partizán Szövetség elnöke, és szívélyes, baráti hangulatú beszélgetést folytatott a vendégekkel. A delegáció föl­keresett néhány üzemet és termelőszövet­kezetet, a Székesfehérvári Könnyűfém­műben KISZ-aktivistákkal találkozott. Jártak a vendégek a Zrínyi Miklós Ka­tonai Akadémián, s találkoztak a fővá­ros XI. kerületének egykori partizánjai­val is. A háborús veteránok szovjet bizottságá­nak küldöttsége szombaton, a késő esti órákban elutazott Budapestről. Dr. Bíró József Bagdadba érkezett Befejeződtek dr. Bíró József külkeres­kedelmi miniszter és az általa vezetett kereskedelmi delegáció gazdasági tárgya­lásai Teheránban. Látogatása utolsó nap­ján külkereskedelmi miniszterünk alá­írta az Irán és Magyarország közötti ve­gyes bizottsági tárgyalások záróokmányát. A jegyzőkönyv szabályozza a következő évek kölcsönös árucsere-forgalmát. Dr. Bíró József külkereskedelmi mi­niszter Teheránból — a gazdasági mi­niszter meghívására — Irakba érkezett, ahol vasárnap részt vesz a bagdadi nem­zetközi vásár megnyitásán. Szombaton a magyar külkereskedelmi minisztert fogadta Mohamed Mahmud, az északi (kurd) ügyek minisztere és Hik­­mat Al-Szkui gazdaságügyi miniszter. Ion Cosma Budapesten Ion Cosma, a Román Szocialista Köz­társaság idegenforgalmi minisztere szom­baton Magyarországra érkezett. Elutaztak az európai fővárosok küldöttségei A Pest, Buda és Óbuda egyesítésének 100. évfordulója alkalmából megtartott budapesti találkozón részt vett polgár­­mesterek szombaton elutaztak hazánkból. A vendégeket Szépvölgyi Zoltán, a fővá­rosi tanács elnöke és a fővárosi tanács végrehajtó bizottságának több vezetője, valamint a Budapesten akkreditált diplo­máciai képviseletek több vezetője és tag­ja búcsúztatta. Budapestre érkezett Shankar Pillái A Kulturális Kapcsolatok Intézetének meghívására Budapestre érkezett Shankar Pillái, aki több mint 20­. éve szervezi a Delhiben minden évben megrendezésre kerülő világhírű nemzetközi gyermek­­rajz-kiállítást. Shankar, a fővárosban ok­tóber 3-án megnyíló indiai gyermekrajz-, népművészeti, baba- és ifjúsági könyvki­állításon adja át az elmúlt évi nemzet­közi versenyen eredményesen szerepelt magyar gyerekeknek a díjakat az indiai kulturális hét alkalmából. Kitüntetés A Magyar Népköztársaság Elnöki Ta­nácsa a Munka Érdemrend arany foko­zatával tüntette ki Szigeti Istvánt, a Zöldért igazgatóját nyugdíjba vonulása alkalmából. A kitüntetést szombaton Pa­tai János, a SZÖVOSZ elnökhelyettese adta át. Delegációnk tevékenyen részt vett a tanácskozáson Hazaérkezett az IPU magyar csoportjának küldöttsége Szombat délután hazaérkezett Rómából, az Interparlamentáris Unió 60. értekezle­téről az a delegáció, amely a magyar or­szággyűlést képviselte a tanácskozáson. A küldöttséget a Ferihegyi repülőtéren az országgyűlés tisztségviselői, a Külügymi­nisztérium képviselői fogadták. Nagy Miklós, az Interparlamentáris Unió magyar csoportjának alelnöke meg­érkezésük után adott nyilatkozatában a többi között a következőket mondta: — Az IPU, az egyes országok parla­menti tagjait tömörítő szervezet értekez­letére 72 országból több mint hétszázan érkeztek Rómába. A tanácskozáson siker koronázta a szocialista országok évek óta folytatott harcát, erőfeszítéseit: a Német Demokratikus Köztársaságot felvették az SPU tagjainak sorába. Az unió az első olyan jelentős nemzetközi politikai szer­vezet, amelyben az NDK és az NSZK egyenlő jogokkal foglal helyet. Az Inter­parlamentáris Unió tagja lett a Bengáli Népi Köztársaság is. Sajnos, a Koreai Népi Demokratikus Köztársaság IPU-tagságának kérdésében most sem született döntés, jóllehet a ja­vára leadott szavazatok száma minden korábbit meghaladott.­­ Mind a plenáris, mind a bizottsági üléseken érezhető volt a nemzetközi lég­kör enyhülése, elsősorban az európai enyhülés kedvező, pozitív hatása. A na­pirenden szereplő témák közül feltétlenül meg kell említenem a fegyverkezési ver­­s­eny csökkentéséről folytatott vitát és határozatot. Rendkívül progresszívnek ítélhető meg az a határozat is, amelyben az IPU a közel-keleti helyzet alakulásá­val foglalkozott. Véleményem szerint a kialakult álláspont az arab ügy számára kedvezőbb az eddigieknél. A politikai nyomás új formái címet viselő témakör vitájának lezárása után olyan határozatot fogadtunk el, amely elítéli a terrorizmust, ugyanakkor rögzíti a gyarmati uralom, illetve idegen megszállás alatt élő népek jogát szabadságukhoz, függetlenségükhöz.­­ A magyar delegáció tevékenyen részt vett a plenáris ülés, illetve a bizottságok munkájában. Barcs Sándor, küldöttsé­günk vezetője az általános vitában szó­lalt fel, Darvasi István pedig a politikai nyomás új formái című napirend kap­csán fejtette ki nézetünket — zárta nyi­latkozatát Nagy Miklós. JÁRÓKA Z­ászló Magda és Péterné dr. Pikter Em­­­­­mi szerint (Anyák könyve, Medicina, 1969) a járóka tulajdonképpen nem is arra való, hogy lépni tanuljon benne a gyerek, hanem a biztonságos hempergés­re „Jó megoldás — tanácsolják —, ha falapra kb. */2—1 cm vastag, vízhatlan anyaggal behint laticel matracot teszünk, így elég kemény, de a hempergő csecse­mő — ha véletlenül oda is koppan a fe­je — mégsem üti meg magát annyira, mint a csupasz fán.” Nagyszerű! Abszolút kényelem, nyuga­lom, biztonság! Az ember nem is érti, hogy annak idején mivel tudják rávenni ennek az alkalmatosságnak az elhagyá­sára. Hát olyan jó idekint, ahol minden, de minden megtörténhet, ahol a fejek a legkülönbözőbb okok következtében kop­­panhatnak, ahol teljesen egyedül kell esetleg ügyelni bizonyos alapvető mozgá­sok lehetséges következményeire? Tessék elismerni, hogy a­ kérdés jogos! Nincsen abban semmi meglepő, vagy ép­pen megmagyarázhatatlan infantilizmus, hogy nálunk most akadnak harminc­negyven esztendős, meglett emberek, akik szeretnék laticellel telitömködni a vilá­got kibélelni vele ajtókat, hivatalokat, egész üzemeket, szerelmet, politikát, ba­rátságot, indulatokat, drámákat, kimon­dott, vagy még el sem hangzott szavakat. Ennek a magyarázata természetesen nem abban rejlik, hogy kiléptek a járókából, hanem abban: kicsit később került erre sor, amint az tanácsos lett volna az opti­­má­s személyiségfejlődés szempontjából. Ilyenformán még élénken él egyesek emlékezetében, hogy volt egyszer egy já­róka, amelyben senkinek sem lehetett er­kölcstelenül magas jövedelemhez jutni, mert erkölcsösen sem lehetett. Per­sze nem nyújtott a járóka tökéletes vé­dettséget, de sok rossz és jó választástól megóvott Nem nagyon kellett tépelődni a különböző életformák nyújtotta alter­natívákon, művészeti ízléskülönbségeken, önálló város- vagy iskolapolitikai elkép­zeléseken, s egyáltalán: a személyes ál­lásfoglalások nem kaphattak nagy hang­súlyt ott, ahol a determinizmus mérték­telen kiterjesztése parányivá zsugorította a cselekvő embert, ahol minden úgy tűnt, hogy a szocializmus önmagát való­sítja meg, függetlenül a döntésektől és részvételtől. No nem! Ezt már nem! Ha kihuppan­­tott a történelem bennünket erről a la­ticelről, a világ minden kincséért sem kéredzkedne oda vissza senki ember fia. De mit lehet tenni, ha koppan a kobak, mert netán valamiben éppen rosszul vá­lasztottunk, mert botlottunk az úton? Felsír a gyerek, hogy hoppá? Indokolt nyafogás ez? Nincsen benne semmi gye­rekes. Ilyesmit hallani ki belőle: itt van ugyebár az egzisztencia, meg a perspek­tíva, ami csupa fontos dolog, de ki vagy mi biztosíthatja, hol a garancia, a lati­cel­es, puha védettség? És egyszeriben vé­gigbizsereg az ujjakon a csecsemőkori fo­góreflex — ilyesmit felnőtt emberben csak a veszély érzete válthat ki —, ami­kor kapaszkodnék, bármerre, bármilyen irányban, görcsösen, amíg belefehérednek a körmei. S­ajnos, nem lehet a tisztesség számára egy nagyobb széria kapaszkodót le­gyártani. Biblikus várakozásokkal, mes­sianizmussal itt többé semmire sem le­het menni. Max Weber mondotta vala­mikor a tanítványainak: „...az a sok­sok ember, aki ma mindenütt új prófé­ták és üdvözítők után kutat, ugyanabban a helyzetben van, mint amelyet a szám­űzetés korának egyik szép edomita őr­dala ír le (melyet felvettek Ézsaiás jö­vendölései közé): „S eb­ből így kiállnak hozzám: Vigyázó! meddig még az éjsza­ka, meddig még az ér Szólt a vigyázó: Eljön a reggel, de még éjszaka van, ha kérdeni akartok, jertek el újból.” (Ézsaiás, 21, 11—12). A nép, amelynek ezt mondották, jóval több, mint kétezer esztendőn át kérdezett és várt, és ismer­jük megrázó sorsát. Vonjuk le ebből a tanulságot: a vágyakozással és a várás­­sal még nem tettünk meg mindent, és csináljuk másképpen: végezzük a dol­gunkat, s emberileg és hivatásunkban egyaránt feleljünk meg „a nap követel­ményének”. Ez akkor egyszerű és köny­­nyű, ha mindenki megtalálja azt a dé­mont, amelyik az ő életének a fonalát tartja, és engedelmeskedik neki.” Gábor Miklós, a színész, egy négyszem­közti beszélgetés alkalmával ezt úgy fo­galmazta meg, hogy szerinte mindenki­nek meg kell találnia az életben a saját kérdését. Gábornak volt egy elegáns autó­ja, és mindennap szívdobogva lépett ki a kapun, vajon nem horzsolták-e meg a ko­csi dokkóját? Azután rájött — rá kel­lett jönnie —, hogy ez nem az ő kérdése. S ez volt az a pillanat, amikor már nem­csak a saját szerepe, hanem a szerep, mint olyan, is izgalmas lett a számára. Hát nem érdekes? Valaki addig kutat, amíg megtalálja a sok felesleges és ha­mis kérdés közül az igazit, a legszemé­lyesebbet és azonnal kiderül: eljutott egy másokat is érdeklő kérdésfeltevésig. Gá­bor kocsija igazában legfeljebb csak Gá­bort érdekelheti. A szerep sorsa — min­denkit, aki tiszteli és érti a játékot. Úgy harminc és ötven között ma sok minden fenyegeti az embert. A sta­tisztikák rákról, infarktusról beszélnek, de mindenekelőtt: a vegetatív labilitás! Talán nem is az volt a baj, hogy olyan sok jutott ki ezeknek a nemzedékeknek, hanem hogy Keszon nélkül, hirtelen kap­ták a légnyomásváltozást. Valószínűleg ez az oka annak is, hogy a legkisebb koppa­­nás is elég a kobakon, máris működésbe lépnek a fogóreflexek. A régi járókát elvitte az ördög, feles­leges a levegőben rruk­kolászni, s közben ujjal mutogatni a viszonyokra, amelyek megronthatnak. Etikum csak ott létezhet, ahol az egyénnek módja van választani erkölcsi ideálok, felfogások, magatartá­sok között. Hogy ez nem könnyű? Hogy bizonyos kockázattal is jár? Hát igen, számolnunk kell azzal, hogy lesznek rosz­­szul választók, elkeseredettek, kiábrán­dulok és újra meg újra nekiavarke­au is. De ebből még egyáltalán nem követ­kezik az, hogy részvétlenül kell elmen­nünk mellettük. Ha lehet, segítsünk egy­máson. Csak az isten szerelmére, azt ne higy­­gyük: pórázon vezethet az út egy embe­ribb világ felé. FODOR GÁBOR Nemzetközi szakszervezeti tanácskozás Budapesten Október 2. és 7. között Budapesten ta­nácskozik a Textil-, Ruházat- és­ Bőr­ipari Szakszervezetek Nemzetközi Szö­vetségének elnöksége, adminisztratív, pénzügyi és ellenőrző bizottsága, valamint a textilipari szakmai bizottság. Értékelik a nemzetközi szövetség tit­kárságának a legutóbbi — 1971-ben Ber­linben tartott — ülése óta kifejtett tevé­kenységét; megvitatják a Nemzetközi Munkaügyi Hivatal számára a textilipar­ról készülő memorandumot. Szovjet professzor a számítógépprogramról A Magyar Tudományos Akadémia meghívására szeptember 20—30. között hazánkban tartózkodott M. R. Sura- Bura, a moszkvai Lomonoszov egyetem professzora, a szocialista országok egy­séges számítógéprendszere software­­munkáit koordináló bizottságának veze­tője. Megtekintette a Számítástechnikai és Automatizálási Kutató Intézet több osztályát és konzultált a szakemberek­kel. Elutazása előtt nyilatkozott az ESZR- program megvalósításának aktuális kér­déseiről és magyarországi benyomásai­ról. Elmondta, hogy­­e program kereté­ben már öt számítógépet kifejlesztettek, ebben a munkában részt vett: Bulgá­ria, Csehszlovákia, Lengyelország, a Szovjetunió, az NDK és Magyarország. Jövőre béke-világkongresszust rendeznek Moszkvában A Béke-világtanács elnökségének öt­napos ülése október 4-én kezdődik San­tiago de Chilében. Az ülésen dr. Sík Endre nyugalmazott külügyminiszternek, az Országos Béketanács Lenin-békedíjas elnökének, a BVT elnökségi tagjának sze­mélyes képviselőjeként vesz részt Sebes­tyén Nándorné, az Országos Béketanács főtitkára. Elutazása előtt adott nyilatkozatában Sebestyén Nándorné elmondta, hogy az elnökség elsősorban értékelni fogja a nemzetközi békemozgalom idei munká­ját és kidolgozza a nemzetközi békemun­ka programját a következő időszakra. Ennek legfontosabb pontja az 1973-ban megrendezendő béke-világkongresszus lesz, amelyet — a nemrégiben született döntés szerint — Moszkvában rendeznek. Ismertette azokat a közeljövőben sorra kerülő nemzetközi békeakciókat is, ame­lyekben a magyar békemozgalom képvi­selői részt vesznek. Zászlólevonás a Gellérthegyen Szombaton délelőtt a gellérthegyi fel­­szabadulási emlékműnél — Pesti Endre vezérőrnagy, budapesti helyőrségparancs­nok jelenlétében — ünnepélyes külső­ségek között, katonai tiszteletadással le­vonták a magyar nemzeti lobogót és a nemzetközi munkásmozgalom vörös zász­laját, amelyek — a fegyveres erők napja tiszteletére — két napon át lengtek az árbocrúdon.

Next