Magyar Hírlap, 1972. november (5. évfolyam, 303-331. szám)

1972-11-01 / 303. szám

Magyar Hírlap KÖZÉLET— DI­PLOMÁCIA Üdvözlő távirat Losonczi Pál, az Elnöki Tanács elnöke táviratban, üdvözölte Huari Bumedient, az Algériai Demokratikus és Népi Köz­társaság forradalmi tanácsának elnökét Algéria nemzeti ünnepe alkalmából. Pé­ter János külügyminiszter Abdel Aziz Buteflika, algériai külügyminiszternek küldött üdvözlő táviratot. Diplomáciai kapcsolatok a Csád Köztársasággal A Magyar Népköztársaság kormánya és a Csád Köztársaság kormánya az or­szágaik közötti kapcsolatok erősítése ér­dekében elhatározta, hogy nagyköveti szinten diplomáciai kapcsolatot létesít. Az SZKP pártmunkáskü­ldöttségének látogatása a MÉM-ben A Szovjetunió Kommunista Pártja Központi Bizottságának mezőgazdasági pártmunkásküldöttsége — amely J. J. Szirenko, a moszkvai területi pártbizott­ság titkárának vezetésével tartózkodik hazánkban — kedden délelőtt a Mező­­gazdasági és Élelmezésügyi Miniszté­riumban találkozott a mezőgazdaságban dolgozó állami és szövetkezeti vezetők­kel. J. I. Szirenko előadást tartott a Szovjetunió mezőgazdasági helyzetéről és fejlesztésének feladatairól, továbbá a mezőgazdasági pártszervezetek tevé­kenységéről, munkamódszereiről. Rész­letesen ismertette azokat az újabb fel­adatokat, amelyeket a szovjet nép élet­­színvonala növelése érdekében a Szov­jetunió Kommunista Pártja tűzött a me­zőgazdaság elé. A nagy érdeklődéssel fo­gadott előadást követően J. I. Szirenko válaszolt a részvevők kérdéseire. Budapestre érkezett a FAO mezőgazdasági osztályának vezetője Kedden Budapestre érkezett R. Sta­­menkovic, a FAO mezőgazdasági osztá­lyának vezetője, aki a mezőgazdaság fej­­lesztés összehangolására irányuló euró­pai FAO-tanulmány kérdéseit tárgyalja meg a magyar szakemberekkel. Ülést tartott a fővárosi tanács­brán Kedvező Budapest egészségügyi helyzete Szépvölgyi Zoltán elnökletével kedden az Újvárosháza nagytermében ülést tar­tott a fővárosi tanács. A testület tagjai — a tanácselnök javaslatára — elsőként azokat az együttműködési megállapodá­sokat vitatták meg és hagyták jóvá, amelyeket a végrehajtó bizottság a Ha­zafias Népfront budapesti bizottságának elnökségével, illetve a Szakszervezetek Budapesti Tanácsának elnökségével köt. A tanácsülés napirendjén szerepelt a fővárosi lakosság egészségügyi helyzeté­nek alakulásáról szóló jelentés, amely­hez Hantos János tanácselnökhelyettes fűzött szóbeli kiegészítést. Néhány megállapítás a tanácstagok­nak megküldött, kötetnyi terjedelmű munkaanyagból: a fővárosban az elmúlt negyedszázadban lényegesen emelkedett az átlagéletkor, kiemelkedő eredmények születtek a betegségek megelőzésére irá­nyuló tevékenységben, a járványos meg­betegedések terén számottevően javul­tak a közegészségügyi viszonyok, meg­szűnt a járványos gyermekbénulás, lé­nyegesen csökkentek az üzemi balesetek, csökkent a gyermekhalandóság. Az anyák, a nők egészségi állapotát taglaló fejezet megállapításai szerint az elmúlt években jelentősen csökkent a terhesség, szülés, vetélés miatt bekövet­kező, úgynevezett anyai halálozás. Alig változott viszont a veszélyeztetett ter­hesek aránya, s még mindig nagy gond­ja a nővédelemnek a születésszabályo­zás körül kialakult kedvezőtlen helyzet. Meglehetősen magas a koraszülöttek ará­nya. Felhívták a figyelmet az alkohol­­fogyasztás és a dohányzás gyors terjedé­sére: ma a 18—20 éves nők 74 százaléka dohányzik. A körzeti orvosok betegforgalma tíz év alatt némileg növekedett, a rendelő­intézeti betegforgalom lényegesen csök­kent. Jelentősen nőtt viszont a kórházi kezelések száma. Az ipari üzemi balese­tek száma a fővárosban 1970-ben csak­nem elérte a 22 ezret, a táppénzes napok száma pedig jóval meghaladta a 400 ez­ret. Mindkettő csökkenő tendenciájú, nagymértékben emelkedett viszont a közúti közlekedési balesetek száma. A főváros lakosságának közegészség­ügyi-járványügyi helyzete kedvezően ítélhető meg. A környezetvédelem egyik legsúlyosabb gondja a levegő szennye­zettségének állandó növekedése, s mind gyakrabban lépnek fel minőségi kifogá­sok az ivóvízvizsgálatkor. A tanács elfogadta a főváros lakossá­gának egészségügyi helyzetéről szóló je­lentést és utasította a végrehajtó bizott­ságot, hogy az ötödik ötéves terv teen­dőinek meghatározásakor vegye figye­lembe a jelentés következtetéseit, s ké­szítse el a főváros egészségügyi hálóza­tának távlati fejlesztési tervét. Ezt követően a fővárosi tanács meg­hallgatta a termelési és ellátási, vala­mint a tervgazdasági bizottság munka­beszámolóját, majd Farkas Aladárné dr. vb-titkár és Kőmíves István tanácselnök­­helyettes együttes előterjesztése alapján megvitatta az államigazgatási munka továbbfejlesztéséről, az ügyintézés és az ügyvitel korszerűsítéséről szóló jelentést. A fővárosi tanács a jelentést elfogad­ta, majd meghallgatta Szépvölgyi Zoltán beszámolóját az európai fővárosok ve­zetőinek budapesti találkozójáról, és Pajkos Aladárné dr. bejelentését a lakó­bizottságok megbízatásának meghosz­­szabbításáról. Miniszteri szemle a nagycenki Széchenyi-kastélyban és az épülő győri műszaki főiskolán Az 1969 júniusában hozott miniszteri határozat értelmében 1970-ben láttak hoz­zá a nagycenki Széchenyi-kastély helyre­­állításához. A főépület — amelynek föld­szintjén Széchenyi-emlékmúzeum, eme­letén közlekedési múzeum kap helyet — már csaknem eredeti pompájában díszült. Átadására, a múzeumok megnyitására 1973. szeptember 23-án, Széchenyi István születésének évfordulóján kerül sor. A Széchenyi István-féle épületszárny, a gazdasági szárny és a vörös kastély hely­reállítása azonban még hátravan. Ezek­nek az épületeknek is akadt azonban gazdája a kedden Nagycenken tartott ta­nácskozáson, amelyen részt vett Kisházi Ödön, az Elnöki Tanács helyettes elnöke, dr. Csanádi György közlekedés- és posta­ügyi miniszter, Bondor József építésügyi és városfejlesztési miniszter, Ilku Pál mű­velődésügyi miniszter, dr. Dimény Imre mezőgazdasági és élelmezésügyi minisz­ter, dr. Polinszky Károly művelődésügyi miniszterhelyettes, dr. Mészáros Károly közlekedés- és postaügyi miniszterhelyet­tes, a MÁV vezérigazgatója, Dégen Imre államtitkár, az Országos Vízügyi Hivatal elnöke, továbbá Pataki László, az MSZMP Győr-Sopron megyei bizottságának első titkára és Lombos Ferenc, a megyei ta­nács elnöke. Az Országos Műemléki Fel­ügyelőség, a múzeumok igazgatóinak tá­jékoztatását meghallgatva, a miniszterek úgy döntöttek, hogy a Széchenyi István­­féle épületszárnyban az Országos Vízügyi szaklevéltár kap helyet, a vörös kastélyt vendéglátóipari létesítménnyé alakítják át, a kastély egykori gazdasági szárnyá­ban pedig az Országos Lótenyésztési Fel­ügyelőség méntelepet létesít. A konzultáció során az érintett tárcák miniszterei aképpen foglaltak állást, hogy 1975-ben befejeződhetik a nagycen­ki Széchenyi-kastély helyreállítása. A vendégek útja Nagycenkről Győrbe vezetett. A megyei tanács székházában tájékoztatót hallgattak meg a győri Köz­lekedési és Távközlési Műszaki Főiskola építésének helyzetéről. A tervezők és építők arról számoltak be, hogy a főis­kola építkezése az ütemtervnek megfe­lelően halad. A miniszterek hangoztatták, hogy ez­zel egy időben a járműgyártó szakon is meg kell teremteni az oktatás lehetősé­gét, annál is inkább, mivel Győr — a közúti járműgyártás fellegvára — mind sürgetőbben igényli a járműipari szak­embereket. A vendégek a délutáni órákban meg­tekintették a főiskola építkezését. forum HÁTTÉR P­olitikai életünk jelzőrendszere jó ál­­­­lampolgári közérzetet mutat. Az el­fogult szemlélő sem állapíthat meg egye­bet,­ mint belpolitikai viszonyaink stabi­litását, a céltudatos alkotómunka nyu­galmát. Reálisan értékeljük eredmé­nyeinket, világosan látjuk teendőinket, lehetőségeinket, ismerjük utunkat-távla­tainkat. Tudjuk mit akarunk, merre ha­ladunk. Legutóbb az országgyűlés ülés­szakának napirendje, a parlamenti vita szemléltette tanulságosan mindezt. A mezőgazdasági termelés, az élelmi­szer-gazdaság helyzetét társadalmi-poli­tikai nézőpontból tekintették át a tör­vényalkotók. Az ülésszak munkáját jelle­mezte a magasabb osztályba lépett szo­cialista mezőgazdaság ereje, a társadalom fejlődésében és közérzetében betöltött szerepe. Kimagasló vívmányunk, hogy hazánk­ban szilárd és korszerű a munkáshatalom paraszti, mezőgazdasági háttere. A mező­­gazdaság nemcsak azzal társadalmi-han­gulati tényező, hogy drága még a zöldség, hanem azzal is, hogy van bőséggel ke­nyér, s hogy az alapvető élelmezési cik­kekből évek óta nincs ellátási gond, sok­féle termékből jut már exportra is. Me­­zőgazdaságun­k csökkenő termőterületen, egyre kisebb létszámmal, évről évre nö­veli termelését. A második ötéves terv időszakában a mezőgazdasági összterme­lés átlagos évi növekedése 1,6 százalék volt, a harmadikban 2,7 százalék. Negye­dik ötéves tervünk első évében ez az arány meghaladta a kilenc, és az idén is eléri a négy százalékot. A földről, mint a mezőgazdaság legfon­tosabb termelőeszközéről évszázadokon át az a felfogás élt, hogy megváltoztat­hatatlan, tehát a szegénységnek, az el­maradottságnak a gyenge föld az oka. Szocialista mezőgazdaságunk immár évek óta példáját adja annak, hogy gépesítés­sel, talajjavítással, öntözéssel, új korsze­rű növényfajtákkal az egykori terméket­len vagy rosszul termő tájakon is na­gyobb hozamokat lehet elérni, mint húsz­harminc évvel ezelőtt a legkiválóbb fe­keteföldeken. A búza hektáronkénti ter­mésátlaga, ami a mezőgazdaságban világ­szerte az országellátó-képesség egyik fon­tos mutatószáma, a felszabadulás előtti 13,7 mázsáról 30 mázsa fölé emelkedett. A termelőszövetkezetekben és az állami gazdaságokban közvetlen közelségbe ke­rült a hektáronkénti 40 mázsás búza-, a százmázsás kukorica- és az 500 mázsás cukorrépatermés. Népünk élelmiszer-ellátását 95 száza­lékban a hazai élelmiszer-termelés fede­zi. A mezőgazdaságban természetesen adódhatnak gyengébb évek, és vannak még össztársadalmi érdekeket, hangulatot érintő termelési gondok is. Ilyen nap­jainkban a zöldségtermesztés. De a zöld­ség-gyümölcs választéka, minősége, ára nem egyszerűen a falu ügye, hanem a mezőgazdasági gyepgyá­rtás, a kutatás, a vegyipar, a szakképzés, a szállítás — te­hát az ipar, a tudomány, a közlekedés, az oktatás számos ágához tartozó komplex társadalmi-gazd­asági kérdés. A mezőgazdaság egyike azoknak a sa­játos népgazdasági ágaknak, ahol a ter­mékek túlnyomó többségét a lakosság fo­gyasztja el. A falu élelmiszerellátói ké­pessége, a termelés színvonala szükség­képp közvetlenül érinti életszínvonalun­kat. Az élelmiszer-gazdaság soron következő megoldandó­ feladata, a szarvasmar­ha-tenyésztés és a zöldségtermesztés re­konstrukciója, ezért egyetemes társadal­mi program. Nem egyszerűen termelési teendők ezek, hanem sokszálúan össze­fonódnak a jövedelmek átcsoportosulá­sával, a hazai fogyasztással, a külkeres­kedelmi mérleggel, a falu és a város kö­zeledésével, a nemzet szocialista egységé­nek szilárdulásával. A parlament őszi ülésszaka — túlzás nélkül mondhatjuk — új szakaszát nyi­totta meg a falu és a város, az ipar és a mezőgazdaság, tehát az ország ellátá­sában együttműködő milliók kölcsönösen tényszerűbb megismerésének. S ez a tényszerű bizonyság arra int: az áll­am felelős polgárainak mélyebb öntudatával beszélhetünk arról, hogy mezőgazdasá­gunk, a falu gyarapodása rendszerünk, az ország, a szocializmus erősödése. A hektáronkénti 30 mázsa búza, a cukor, a szőlő és a többi élelmiszer ma sem ter­melődik kényelmesen — dolgozni kell keményen ezért. Csak­ másképpen, mint valamikor. A holdanként 1 6—7 mázsa búzával és a 13 mázsányi kukoricával együtt a múlté a régi falusi, paraszti világ is. Megválto­zott a falusi lakosság összetétele. Néhány évtizede még a falu egyet jelentett a me­zőgazdasággal. Ma falun lakik az ipari és az építőipari munkásság fele. Gyors üte­mű a falvak iparosodása is. Csizmadia Ernő, a közgazdaságtudományok doktora írja egyik tanulmányában: „...A falvak­ban ma már kisebbségben vannak a me­zőgazdasági foglalkozásúak. Az ipar, a kereskedelem, a szolgáltatás fejlődésével a falvak arculatának formálásában is megnövekszik a szerepük a munkások­nak, az alkalmazotti és értelmiségi réte­geknek. A mai falu legalább annyira az ipari munkásság lakhelye, mint a mező­gazdaságban dolgozóké. Az új városias családi házak és komfortos lakások jelen­tős részét is munkások építik, s ezért őket legalább annyira érinti a vidék urbani­­zálása, mint a növekvő számú falun lakó értelmiséget, kereskedelmi dolgozót és mezőgazdasági szakmunkást.. Egészséges körülmények között élő,­­ rendszerünket, társadalmi céljainkat értő­ és elfogadó parasztságra épül a mai mezőgazdaság. A régi idők parasztságát fokozatosan felváltja a 40—50 évesek, vagy a náluk fiatalabbak nemzedéke. Őket már a mi rendszerünk nevelte, a szocialista nagyüzemekben tanulták szak­májukat, a mi világunk formálja­ alakítja személyes törekvéseiket. Gyakran hajlunk arra, hogy a falu át­alakulását csupán az új házsorokban, és az egyik-másik vidéken kétségtelenül lé­tező „kerítésversenyben” lássuk. Ám fel­épült egy új ország, többszobás, nagy­ablakos (bár még sokszor belső felszere­lésnek híján levő) falusi családi házak tízezreivel. Joggal lehetünk büszkék erre is. A nemzet vagyonának e sokmilliárdos gyarapodásánál is nagyobb jelentőségű azonban a mezőgazdasági dolgozók mű­veltségének, világlátásának, szaktudásá­nak, szellemi erejének gyarapodása. El­sősorban az jelzi ezt, hogy kétszázezer felett van a szakmunkások (gépészek, gépkezelők, állattenyésztők) száma, akik lényegében ipari jellegű szakmunkát vé­geznek a mezőgazdasági nagyüzemekben. A termelőerők, a munkaszervezés fejlő­­­* désével gyors ütemben bővülnek a szocialista mezőgazdaságban a vállalati gazdálkodás jegyei. Olyan fogalmak ho­nosodnak meg a falvakban, mint a nye­reség, a garantált munkadíjazás, a fize­tett szabadság, üdültetés. Mindezek anya­gi alapjait magas színvonalon stabilizáló­dott szocialista mezőgazdaságunk, a népi hatalom korszerű élelmiszer-ellátó háttere adja. Ágoston László 1972. NOVEMBER 1, SZERDA 3 Meggyorsult a munka a földeken (Folytatás az 1. oldalról) nők zöme azonban igen nagy nedvesség­tartalmú, többszöri szárításra szorul. Elmondta dr. Mészáros István, hogy az ország jó néhány részén megdőlt a kukorica, nehéz a géppel való betakarí­tás, úgyhogy a földre került, letört szá­rú kukoricát sok gazdaságban a család­tagok, a diákok, a honvédség gyűjti ösz­­sze. Az a fontos, hogy minden megter­mett szem kukoricát megmentsünk! — Az elkövetkező naplókban — mon­dotta a főosztályvezető — a megyei ope­ratív bizottságok kísérjék figyelemmel a területükön levő gazdaságok munka­végzését, és ahol szükséges, intézkedje­nek, hogy a termelőszövetkezetek, az ál­lami gazdaságok segítsék egymást. Ezt követően dr. Mészáros István el­mondta, hogy a szőlő 95 százalékát a homokvidéken leszüretelték. A törté­nelmi borvidékeken 80—85 százaléknál tartanak a szürettel, Tokaj-Hegyalján pedig a szőlő mintegy 55 százalékát dol­gozták fel. Ezen a borvidéken váltak a szüreteléssel, és jó, hogy vártak, mert a furmint és a hárslevelű jól aszúsodik, s az évszázad egyik legnagyobb aszúter­mése várható. A takarmánykeverékek a bevetésre szánt terület mintegy 94, az őszi árpa 98, a rozs 90, a triticale 87—90 százalékán földbe került. A cukorrépa 72 százalékát már betakarították. A Gabona Tröszt kereskedelmi igaz­gatója elmondta, hogy a napraforgó be­takarítása befejezés előtt áll, csupán Szabolcsban van elmaradás a naprafor­gó késői érése, és Békés megyében az esős időjárás miatt. Eddig mintegy 9 ezer vagon napraforgót vettek át. Karádi István, az ÁFOR kereskedel­mi igazgatója bejelentette, hogy októ­berben 328 ezer tonna gázolajat hasz­náltak fel a gazdaságok, 100 ezer tonná­val többet, mint a múlt év októberében. Szombaton és vasárnap éjjel is szállítot­ták a gázolajat azokra a területekre, ahonnan hiányról érkezett jelentés. No­vemberre 310 ezer tonna gázolajat kap­nak a finomítóktól és exportból. B. I.

Next