Magyar Hírlap, 1972. november (5. évfolyam, 303-331. szám)
1972-11-17 / 318. szám
M nevűn Hírlap események - tudósítások 1972. november 16, csütörtök 9 TÉVÉNAPLÓ TEGNAP, SZTRÁDÁN, ismét Gérard Phillye volt arap „slágere”: Fabrice a fiatal OTT-e44melyt francia színész egyik legparádésabb filmszerepe volt. Bizonyára sokan nem a képernyőn találkoztak először Stendhal regényével, hisz A pármai kolostor ma is a könyvesboltok bestsellerlistáján van, s a mozik is többször felújították a regény alapján még a negyvenes évek végén készült francia filmet. Gérard Philipe megkapó könnyedséggel, nagy temperamentummal, sok bájjal, csillapíthatatlan életkedvvel formálta meg azt a Fabrice del Dongót, aki Stendhal eszményi hősei közül is kiemelkedik: ez a szerencsés csillagok alatt született, szép és erős alkatú fiatalember, mint Szerb Antal megjegyzi, voltaképp az az ember, aki Stendhal szeretett volna lenni. Annyi bizonyos, hogy A pármai kolostor mélyén is ott húzódik a Stendhalregények jellegzetes ellentmondása: az író mintegy nosztalgiával festi meg a szerencsés, csinos, gátlásokat nem ismerő, a nőket könnyen meghódító tucatembereket, de ez a stendhali „álom” a boldogságról mindig sokkal nyersebb, reálisabb, sokkal több művészi érzékenységgel szövődik, semhogy valóban felhőtlen és romantikus álom lehessen, sokkal inkább kíméletlenleleplezés ez, olyan lélektani igazságokkal, melyeket előtte senki sem tudott kimondani. Christian Jacque filmje, talán mondanunk sem kell, kevesebbet markol, mint a regény, s a történet is rózsaszínűbb, érzelmesebb lett, mint az eredetiben. Ami maradéktalanul méltó Stendhalhoz, az Gérard Philipe alakítása. Szellemes, érzékeny, emberi, még az irreális helyzetekben is természetes; gesztusaival, közvetlen játékmódjával — a legkalandosabb fordulatok közepette is — a korról, az emberről, a világról vallott. Elevenen ható, lebilincselő játékát mi sem dicséri jobban, mint hogy évtizedek múltán is frissnek és mainak éreztük. A másik film, mely tegnap a képernyőre került, szintén emlékezetes mozisiker volt. Sőt, a Budapesti tavaszt a képernyőn is láttuk már. Mai szemmel nézve, a film atmoszférája, érzelmi sokszínűsége, a kiszolgáltatottság dokumentumai tették ránk a legnagyobb hatást. Máriássy Félix rendező sok figurát vonultatott fel és magatartásformákat szembesített, egy budapesti család odisszeájában a főváros, a nép háborús odisszeájáról vallott. Ha például a Duna-parti vérengzésre, az áldozatok búcsúzására az élettől, erre a hallatlanul visszafogott és egyszerű jelenetre emlékezünk vissza — melyből minden brutalitás és naturalizmus hiányzott, s csak az emberirtás néma tanúi: a folyóparton hagyott árva cipők tanúsították a borzalmakat, költőien és megrázó erővel —, akkor A pármai kolostor, minden erényével is könnyebb fajsúlyú, érzelmesebb alkotásnak bizonyult. Mégis mindkét film ugyanazzal a megszívlelendő tanulsággal szolgált, nevezetesen, hogy a jó és értékes mozifilmeknek nemcsak, hogy helyük van a képernyőn, hanem a filmművészet időt álló értékeinek „repertoáron” tartása a televízió egyik sajátos lehetősége és feladata. Az a Gérard Philipe-sorozat, mely kedden, illetve tegnap A Darmai kolostorral kezdődött, minden bizonnyal az idei ősz legnépszerűbb televíziós programjai közé fog tartozni, s ez jól is van így: a régi — igazi! — sikerek feltámasztása is a televízió egyik sokat emlegetett ,,csodája”. A Gérard Philipe-sorozat egyébként több olyan film bemutatóját is ígéri, mellyel nem találkoztunk a mozivásznon, s túlzás nélkül állíthatjuk, hogy a francia film elmúlt évtizedeinek e jelentős állomásai valóságos kis (korántsem teljes) francia filmtörténetet nyújtanak majd. Ez is szerencsés harmóniája lehet a televíziós szórakoztatásnak és ismeretterjesztésnek, melyről annyi szó esik. MA, CSÜTÖRTÖKÖN, ami a szórakozást illeti, Vidocq újabb kalandjára nyilván nem kell külön felhívnunk a figyelmet. A martalócok című epizódban Vidocq előbb ártatlan, szégyenlős lepkevadász képében jelenik meg a színen, de hamarosan „visszabújik” régi bőrébe. A Radar különkiadása viszont különleges figyelmet érdemel: ezúttal a harcos érdekvédelmi riportok helyett a szakmunkásképzés problémáinak tárgyilagos elemzésével jelentkezik a műsor, melyben , a Munkaügyi és a Művelődésügyi Minisztérium képviselői mellett szakmunkások is megszólalnak. A Tv Galériája a Műcsarnok kamaratermébe látogat, és Hézse Ferenc festőművész szombaton nyíló kiállításából ad előzetest. Pályi András Az NDK budapesti kulturális centrumának programja Az NDK budapesti kulturális és tájékoztató központjának munkájáról nyilatkozott Klaus Probner igazgató. Elmondotta : munkájuk lényegébnek tartják a két nép kapcsolatainak szorosabbra fűzését, egymás mindennapi életének, művészetének alaposabb megismerését. A közeli programok közül megemlítette a Fészek Klubban még e hónapban megnyíló Lucas Cranach reprodukciós kiállítást, Frans Fühmannak, a magyar irodalom, főként Petőfi neves fordítójának az NDK-centrumban tartandó előadását. Decemberben Heinrich Schütz-emlékkoncert, az NDK legfrissebb hanglemezter mését bemutató kiállítás és Heine-emlékhét szerepel műsoron. A jövő év eseményeinek sorát a tervek szerint Heinrich Mann-emlékkiállítás nyitja meg, amelynek anyagát a Petőfi Irodalmi Múzeum egészíti ki magyar vonatkozású dokumentumokkal. Külön előadások köszöntik a Petőfi-évfordulót, a költő hatását a német irodalomra. Az öttalálatosok krónikája Az elmúlt hetekben fizették ki a magyarországi lottó történetének 100. öttalálatos szelvényére a nyereményt. A százötös találatot a lottó fennállásának 15. évében érték el, s eddig a nyertes szelvényekre 156 millió forintot fizetett ki az OTP. 1957. március 7-én húzták ki az első lottószámokat és hat hét múlva már megtalálták az első öttalálatos lottószelvényt. Április 11-én a lottójátékban özvegy R. S.-né budapesti nyugdíjas ötös találatot ért el és szelvényével 855 ezer forintot nyert. R. S.-né ..egyéni szisztémával'’ érte el a telitalálatot, a gyermekei életkorát és a sajátját játszotta meg. Szisztémája azóta számos követőre talált, nem is eredménytelenül, mert több tucatnyian értek el ötös, illetve négyes találatot családi számokkal. A lottó megindulásának évében egyébként három öttalálatos szelvény akadt. Több mint két év telt el, amikor újabb nevezetesség esett az ötösök történetében. 1959. július elsején először történt meg, hogy egy héten két ötös találat is volt. Az egyiket L. L. budapesti varrónő, a másikat H. J., a Szentamáspusztai Állami Gazdaság dolgozója nyerte. A 10. ötös nyertese S. J.-né újpesti lakos volt, szelvényén, ellentétben nagyon sok lottózóval — azokat a számokat játszotta meg, amelyek a legsűrűbben jöttek ki a lottógömbből. A 33 és 34-es az előtte való hetekben már kétszer szerepelt egymás után a nyerőszámok között, ezeket harmadszor is megjátszotta, ezzel a szisztémával iratkozott föl a lottómilliomosok közé. Említésre méltó esemény történt 1960 áprilisában is.. A 15. héten három telitalálatos szelvényt találtak az értékelők. A három ötös közül kettőnek anya és leánya, egy dorogi bányászcsalád volt a tulajdonosa. A harmadik nyertes F. M. budapesti lakos. Ekkor fizetett a lottó áttalálatosra a legkevesebbet: 529 ezer forintot. Két héttel később a szerencse újból megduplázta az ötöst, az egyiket H. I. dömperesnek juttatta, a másikat G. F. nyugdíjasnak és lottózó brigádjának. Sch. L., a Csepel Motorkerékpárgyár lakatosa 1960-ban, a 19. játékhéten 1 millió 598 ezer foriintot nyert. Sch. L. moziba akart menni, nem kapott jegyet és unalmában kitöltött egy lottószelvényt. Az 50. öttalálatos szelvény pontosan a lottó 9. évfordulójára esett, 1966. március 11-re és azt M. I., 64 éves gyulai nyugdíjas nyerte, nyereménye 1 millió 956 ezer forint volt. A következő héten, március 18-án ismét akadt öttalálatos szelvény. Ez a szelvény szintén nevezetes. A nyereményösszeg először lépte túl a 2 millió forintot. Ezt az ötöst a Pitvaros községi általános iskola 17 tagú tanári kara nyerte. Még ebben az évben, április 22-én, közel hat évig fennálló rekord született: B. Istvánné, az Ikarus-gyár dolgozója 2 millió 044 ezer forintot nyert. 1967-ben az 52. játékhéten több mint hét év után ismét duplázott az ötös, ezen a héten két telitalálatos szelvény akadt, 908 ezer forintot nyert H. E. szentendrei ktsz-dolgozó, nyolctagú lottózó brigádjával, valamint egy magát megnevezni nem akaró Csongrád megyei lottójátékos. A lottó történetének 73., 74. ötöse szintén egy héten, az 1968. év 19. játékhetén nyert, s rá egy esztendőre ismét ráduplázott Fortuna: az 1969. március 11-i játékhéten két bányásznak juttatott egyegy ötöst, K. K.-nak Oroszlányban és M. V.-nek Pécsett. Ez volt egyelőre az utolsó eset, amikor egy héten egynél többen találták el az öt nyerőszámot. A rekordnyeremény kifizetésére ez év áprilisában került sor, amikor is az egyik budapesti fogadó 2 millió 351 ezer forintot kapott. A 100. öttalálatos nyereménye 2 millió 138 ezer forint volt. A nyertes hat szelvénnyel kezdte a lottózást, később nyolcra emelte a szelvények számát. Több mint öt hónapig társakat keresett a játékhoz, de senki nem akart vele társulni. Kénytelen volt egyedül nyerni. Fahidy József Alá hu.SZDn.Öt éve ünnepelt Budapest, ünnepelt az ország: az újjáépített Margit-hídon megindult a forgalom. Igaz a híd építése csak 1948 nyarán fejeződött be — 1947. november 16-án a hosszanti, irányú fél hidat nyitották meg a forgalom előtt: a déli, a Lánchíd felőli oldalt —, ám méltán volt így is országos ünnep a hídavatás. A magyar hídépítés nagy alakja, a külföldön is nagy tekintélyű dr. Széchy Károly Kossuth-díjas professzor szervezte, vezette hídjaink újjáépítésének munkáit, így ír a kezdés pillanatairól: „A budapesti hidak elpusztítása annyira tökéletes volt, hogy amikor annak kényszerítő szüksége felmerült, hogy télig (1945 teléig) legalább egy állandó hidat nemcsak a város, hanem az egész ország összekötése érdekében fel kell építenünk, valóban nem tudtuk, hogy mihez kezdjünk.” A németek valamennyi Duna- és Tisza-hidunkat elpusztították. „Ez a veszteség pénzben és munkában” — írja Széchy professzor — „az ország békeéveiben felhasznált költségvetésében erre a célra fordított összegeknek több mint harmincszorosa, és így azt jelentené, hogy 30 évének kellene ahhoz eltelnie, hogy hídjaink ismét az 1944. évi állapotnak megfelelően legyenek helyreállítva.” Tudjuk, hogy ennek a „30 évre szóló” munkának a 80 százaléka öt esztendő alatt elkészült. 1945 májusában kezdődött a rövid életűre tervezett Kossuth-híd építése, s miközben kiteljesedett a világtörténelemben példa nélkül való infláció — a hídépítés rohamléptekkel haladt előre. 1945—46 tele ráadásul szokatlanul kemény hideget hozott, ez még nagyobb erőfeszítésre késztette a hídépítőket. A Duna jege 1946 januárjában előbb az Uszályokra épült déli átkelőt (a Szabadság-hídnál) vitte el, majd a Margitszigeten átvezető ideiglenes, cölöpözött hadi A Margit híd két jubileuma hidat is elsodorta. Ezzel egy időben megnyílt a Kossuth-híd. Következhetett a Szabadság-híd és a Margit-híd újjáépítése. Erről szóljon ismét dr. Széchy professzor: „Amilyen fontos szerepet tölt be a város déli részén a Szabadság-híd, éppen olyan fontos, sőt még fontosabb volt az északi rész forgalma szempontjából a Margit-híd helyreállítása. A háború előtt ennek a hídnak volt az összes budapesti hidak között a legnagyobb forgalma, és így helyreállításának szükségessége azonnal napirendre került, annak ellenére, hogy ez volt a leghosszabb híd, és teljesen fel volt robbantva, tehát roncsainak eltávolítása is nagy akadályt jelentett.” A Margit-hidat kétszer robbantották fel- és Az első 1944. november 4-én történt, amikor teljes forgalom volt a hídon — gyalogosok százai, villamosok haladtak rajta —, s a fasiszták a levegőbe röpítették a Pest felőli szárnyat. Később — 1945. január 30-án — a Buda felőli szárnyat is felrobbantották. Végeredményben a budapesti hidak tragédiája a Margit-hídnál kezdődött s a Margit-hídnál végeztetett be. 1945. január 30-án már valamennyi híd romokban hevert. 1946 nyarán kezdtek a Margit-híd megrongálódott pilléreinek javításához, őszszel született meg a döntés, hogy a hidat az előzőhöz hasonló vasszerkezettel építik újjá a Ganz Rt. terveinek alapján. 1947 januárjában kezdték a híd vasszerkezeteit hengerelni, májusban került ki a vasműből az első kész darab, június 10-én beemelték az első ívet, s november 16-án — ma 25 éve — megindulhatott a hídon a forgalom. Diadalmas munka volt. Az egész ország a hídépítőket éltette, a szovjet hadsereg segítségét méltatta, a segítséget, ami nélkül aligha kerülhetett volna sor ilyen káprázatosan gyorsan a hídavatásra. Ide tartozik — a kivételes ünneplés nem elhanyagolható okai közé —, hogy a Margit-híd nemcsak megújult, hanem több lett a réginél. Teljes vasszerkezete 5200 tonna, a réginél 30 százalékkal könnyebb, pályaszélességét tíz százalékkal növelték, ám a teherbírása ugyanakkor nemhogy csökkent volna — hanem húsz százalékkal növekedett. Az Ünneplés pillanataiban akkor kevés szó esett — érthetően — arról, hogy éppen 75 évvel azelőtt, éppen így, november táján terjesztette a magyar királyi közmunka- és közlekedési miniszter a T. Ház elé a Buda és Pest között a Margitsziget csúcsánál építendő hídról szóló jelentését. Éppen most száz esztendeje tehát, hogy a „minister” korának honatyáit a Margithíd felépítésének szükségességéről és az építés előkészületeiről tájékoztatta. „A forgalomnak és közlekedésnek éppen a kereskedés központján, Buda-Pesten való közvetítésére a létező egy álló híd elégtelen...” — mondta. 1876-ban avatták Budapest második hídját — először. A Margit-híd hegesztett vasszerkezetét 100 esztendeje Franciaországból importálták: negyedszázada hazai mérnökök tervei alapján magyar munkások gyártották újra a szerkezeteket — a gyilkos háború után rövid esztendőn belül. És huszonöt évvel a második hídavatás után, most új híd avatásának pillanatai következnek ... Ez a híd a víz alatt vezet: a metró. Ismét hídépítőket ünneplünk hát, nem feledve a régieket. D . Kiss János Szalai Béla kairói tárgyalásai Mohamed Abdullah Marzaban egyiptomi miniszterelnök-helyettes, gazdasági és külkereskedelmi miniszter szerdán Kairóban fogadta dr. Szalai Béla külkereskedelmi miniszterhelyettest, és megbeszéléseket folytatott vele a két ország gazdasági és kereskedelmi kapcsolatainak fejlesztéséről. A találkozón jelen volt dr. Flanelé Jenő kairói magyar nagykövet. A vasárnap megkezdett magyar— egyiptomi gazdasági tárgyalások végeztével, csütörtökön aláírják az 1973. évi árucsere-forgalmi megállapodást. A magyar külkereskedelmi miniszterhelyettest fogadta dr. Hasszán Hamida közlekedésügyi miniszter is. Kiemelkedő aszútermés Tokaj-Hegyalján Tegnap befejeződött a szüret a Tokajhegyaljai Állami Gazdasági Borkombinát mintegy 1700 hold termő szőlőjében; 50 ezer mázsa szőlő termett, s ebből 35 ezer hektoliter mustot préseltek. A holdankénti átlagtermés 36 mázsa volt. A borkombinát saját ültetvényeiről 7500 mázsa aszúszemet gyűjtött be. Az utóbbi évtizedek legnagyobb aszútermését szedték Tokaj-Hegyalján. A borkombinát a környéki gazdaságoktól is vásárolt aszúszemet. Ezért több mint 70 millió forintot fizetett ki. Élelmiszer-gazdasági ankét A Magyar Agrártudományi Egyesület, a Mezőgazdasági és Élelmezésügyi Minisztérium termékforgalmazási főosztályával együtt a Technika Házában szerdán Vertikális társulások az élelmiszergazdaságban címmel ankétot tartott, amelyen a gyakorlati szakemberek, az államigazgatási és a társadalmi szervek, valamint a tudományos intézetek képviselői vettek részt. Vereczkei Imre, a M®M termékforgalmazási főosztályának vezetője tartott megnyitó beszédet. Ezt követően dr. Márton János kandidátus, az Agrárgazdasági Kutató Intézet igazgatója beszélt a termelés, a feldolgozás és az értékesítés egységes szervezetbe tömörítésének fontosságáról, a továbbfejlesztés feladatairól. Új Duna-szakasz-térkép A csehszlovákiai komáromi vízügyi szervezet új térképet rendelt a Duna felső szakaszáról a magyar szakemberektől. A különleges feladatot jelentő munkát a Gönyü—Rajka közötti, több mint 50 kilométeres szakasz©troit budapesti Geodéziai és Térképészeti Vállalat szombathelyi kirendeltsége végezte el. A térképek nélkülözhetetlenek a vízvédelemhez, a hajózáshoz, a vízügyi munkákhoz. Jövő tavasszal ugyanezt a munkát csehszlovák oldalon is elvégzik.