Magyar Hírlap, 1973. február (6. évfolyam, 31-58. szám)

1973-02-02 / 32. szám

Mf­GYQR'l­Rt­P ESEMÉNYEK - TUDÓSÍTÁSOK 1973. FEBRUÁR 2, PÉNTEK 9 T TÉVÉNAPLÓ TE­­SNAP, CSÜTÖRTÖKÖN, nem érte meglepőgy az­ edzett nézőt: a hét harma­dik adásnapja immár hónapok óta vál­tozatlanul kevés műsorral kecsegtet. A magunk részéről bizony nagyon várjuk, hogy befejeződjön a kissé hosszúra nyúlt jugoszláv filmsorozat. Egyebek között az Amerre a vaddisznók járnak is ludas abban, hogy az arányok eltorzulnak. Egy­re nyilvánvalóbb, hogy hiányzik az a gondolkodtató-szórakoztató csomópont, amely összekötné a két részre szakadt programot, levezetné a híradó előtti han­gulatot, s feltöltené a nézőket a késő esti élmény befogadására. Mert élmény azért akad csütörtökönként is, tegnap este például újszerű, sikeres vállalkozást követhettünk figyelemmel: feltámadt a tévémagazin. Kevés az olyan egyéniség, aki művelt, szellemes, szerény és — ez sem mellé­kes — utálja a pózolást. Nos, a Kicsoda­­micsodában megismert Réz Ádám ilyen egyéniség. A fentieken kívül van még egy képernyőre termett erénye: szeret játszani. Játékszeretetéről árulkodott új műsora, az Ágyúra verébbel... is. E so­rok írója megváltja, régen szórakozott ilyen felszabadultan, a nemes anyagok ugyanis nem gondolatoktól roskadozó, hanem gondolatokat kiváltó adássá álltak össze. A merész műsorvezetőnek csaknem minden húzása bejött: a fiatal Cseh Ta­más érdekes színfolt a népénekesek pa­lettáján, Hacki Tamás füttyszólóját any­­nyi év után is élveztük, arról nem is szólva, hogy Vujicsics Tihamér zenei pa­ródiája és Gonda János improvizálása önmagában is megállta volna a helyét. A dzsessz tudós művelője Schaár Er­zsébet szobrokban megfogalmazott tör­ténetét illusztrálta. A kifejező absztrak­ciós játék példázta talán leginkább az izgalmasan debütáló magazin jelentősé­gét: nem igaz, hogy a kivételes egyéni­ségek mindig komor gondolatokkal kü­sz­­ködnek, mindig az életművüket építik. Elvégre Tersánszky Józsi Jenő szíves örömest furulyázott. Pécsi Sándor állha­tatosan régészkedett, miért baj az, ha egy szobrász — kikapcsolódásként — széklábakat formáz... Már azért is di­cséret illeti a televíziót, hogy annyi rész­siker után könnyedén, szórakoztatóan döbbentette rá a nézőket a köznapi sze­repjátszás veszélyeire, és az önfeledt já­ték örömére. De a szerkesztő Keszthelyi Ilona, az operatőr Ráday Mihály, a ren­dező Marton László, no és természetesen Réz Ádám egy nagyszerű komédiát is színpadra segített. Hubay Miklós egyfel­­vonásosáról van szó. Már a Te Imre, itt valami ketyeg című darab Új Írás januári számában föllelhe­tő szövegkönyve is furcsa képzetet vál­tott ki belőlünk: nevetésre, sőt röhögésre, ám fanyarságtól sem mentes előadásra készültünk fel. Előérzetünkben nem csa­lódtunk, mi több: a látottak-hallottak fe­lülmúlták az olvasottakat. Mostanában nem is volt részünk ilyen szikár és mégis sokatmondó produkcióban. Feltűnt, hogy a befejezés megváltozott, méghozzá elő­nyösen: a cselekménybe szervesen illesz­kedő tűzoltó hatásosabban érzékeltette a szerző megszívlelendő mondanivalóját. S bár a darab Sinkovits Imre kérésére ké­szült, nemcsak a főszereplő kapott lehe­tőséget a jutalomjátékra. Kálmán György, Őze Lajos, de a többi közreműködő is szemlátomást jól érezte magát. Legalább ennyire fontos, hogy mi is jól éreztük magunkat MA, PÉNTEKEN, bosszankodásra alig­ha lesz okunk, ismét változatos program­ra számíthatunk. Kora este fejeződik be az e heti kosárlabda-triptichon: Vitray Tamás számol be az amerikai profi ko­sárlabda kulisszatitkairól. A híradó előtt további két tartalmas műsor is a képer­nyőre kerül. Folytatódik a lengyel televí­ziósok útisorozata, a Nysával a Karako­­rumban. Az alpinisták ezúttal Ázsia ka­puját mutatják be az érdeklődőknek. A másik adás sem előzmény nélküli, dr. Zsamnóczai Sándor is folytatja érdekfe­­szítő gazdaságpolitikai fejtegetéseit. A ne­ves társadalomtudós azt vitatja meg be­szélgetőpartnereivel, hogy milyen össze­függés van a munkaszervezés és a ter­melékenység között. (Szervezettebben, jobban!) A híradó utáni program is a folytatás jegyében telik el. Csúcsidőben jelentkezik a Horoszkóp-produkció, amelyben a forgatókönyvet jegyző és a műsorvezetésre is vállalkozó Zsolnai Hédi — akárcsak tegnap Réz Ádám — a ma­gazin sajátos műfajának meghonosításá­val próbálkozik. Ezt követően, szinte me­netrendszerű pontossággal érkezik A Tv zenei újságja, a Zenei figyelő. A főszer­kesztő Kerekes János és jól felkészült munkatársai egyebek között Gertler End­re szonáta estjére és egy új magyar mű bemutatójára invitálják meg a komoly­zene híveit. Zöldi László Szakértőkkel a helyszínen Az autóbuszvezető figyelmetlensége okozta a tragédiát Csanádi György dr. miniszteri utasí­tására a tragikus baleset színhelyén — szakértők jelenlétében — szerdán újból megelevenítették a tragédiát. Igaz, Kecs­keméten ez alkalommal a látási viszo­nyok most még rosszabbak voltak, és az erős ködben atig lehetett 10—20 méterre látni, az út azonban éppen olyan nyál­kás volt, mint előző nap 17.45 órakor, mikor a Helvécia felé haladó Ikarus autóbusz összeütközött a Kecskemét felé haladó személyvonattal. Kiss Dezső miniszterhelyettes, a bi­zottság vezetője utasította a vasút és a Volán Tröszt dolgozóit, hogy mindent pontosan úgy rendezzenek el, ahogyan kedden este volt. Az öt kocsiból álló vasúti szerelvény az összütközés helyétől 500 méterre várta az indulási engedélyt. Az autóbusz, amelyben Kiss Dezső mi­niszterhelyettes és a többi közlekedési szakember, valamint a megyei tanács ve­zetői és a Magyar Hírlap munkatársa is tartózkodott, a közút és a vasút keresz­teződésétől 25 méterre állt. Az autóbusz motorja járt és a benne ülők élénken be­szélgettek, mert a szakértők álláspontja szerint összeütközéskor az autóbuszban tartózkodó 58 személy, akiknek többsége fiatal volt, szintén élénken társalogha­tott. A mozdony fényét először Ábrahám Kálmán, a KPM közúti főosztályának vezetője észlelte, majd amikor az autó­busz mind jobban közeledett a tragédia színhelyéhez, a többi utas is észlelte. A sípjel eleinte nem volt hallható az autó­buszban, később azonban, ahogy a vonat közeledett, ezt is, főleg a sofőrülés kör­nyékén, hallani lehetett. A szakértő bi­zottság még két Helvécia felől Kecskemét­re tartó vonatnál ellenőrizte, hogyan le­het észlelni a mozdonyok fényeit. Majd az esemény rekonstruálása során arra is sor került, hogy az autóbusz a sínre állt és pontosan lemérték, hol ütközött össze a két jármű. Kétséget kizáróan megállapították a szakemberek, hogy Csabai Jenő autóbusz­vezető figyelmetlensége okozta a tragé­diát. Csabai a városi indulóállomásról hajszálpontosan indult el. Az autóbusz menetideje azonban néhány perccel el­húzódott a menetrendtől, mert közben lámpát is kapott­. A nyomozás során már az is kiderült, hogy az autóbusz vezetője a vasúti átjáróhoz érkezve nem állt meg, alig lassított, először balra nézett, ott nem látott semmit, majd előre tekintett, de elmulasztotta a jobbra nézést, és közben az autóbusszal már a sínre érkezett. Ha jobbra is figyel, észre kellett volna ven­nie a Kecskemét felé haladó vonat lám­pájának a fényét, annak ellenére, hogy az alig világított valamivel élesebben, mint a környéken levő közúti lámpák. A tragédiát előidéző autóbuszvezető a csodával határos módon maradt életben. De még meglepőbb Botos Istvánnak, a kecskeméti közúti igazgatóság dolgozójá­nak szerencsés megmenekülése. Közvet­lenül a buszvezető mellett állt, és maga sem tudta megmagyarázni, rekonstruálni, mi történt, csupán arra eszmélt, hogy a sínek mentén egy pocsolyában ül. Csabairól a 9-es számú Volán Válla­latnál Suhajda József igazgatótól tudtam meg, hogy kedden hajnalban kezdett, majd 4 órás pihenő után délután újból munkába állt. Ezen a napon öt alka­lommal tette meg a Kecskemét—Helvé­cia közötti utat, bár nem közlekedik rendszeresen ezen a vonalon. Az útviszo­nyokat, a világítási adottságokat ismer­nie kellett. Csütörtökön reggel a Volán-vállalat és a tanács megbízottai minden szerencsét­lenül jártnak a családját felkeresték, s a részvétnyilvánítás mellett gyorss esély­­ben részesítették őket. A késő délelőtti órákban a kórházban levő sebesültek meglátogatására került sor. Fahidy József Sajtótájékoztató a MÉM-ben Együttműködés a kölcsönös anyagi érdekeltség alapján A közelmúltban tudósítottunk a Ter­melőszövetkezetek Áruértékesítését Szer­vező Iroda (TÁSZI) és a Mosonmagyar­óvári Mezőgazdasági Gépgyár együttmű­ködéséről. A szerződésről tegnap sajtótá­jékoztatót tartottak a MÉM tükörtermé­ben. Török Albert, az MMG kereskedelmi főosztályvezetője egyebek között elmond­­ta: A vállalat kiemelt fontosságot tulaj­donít a szocialista országokkal való áru­­kapcsolat bővítésének. Tavaly másfél mil­liárd forint értékű gépet gyártottak, a fe­lét exportálták, elsősorban a Szovjetunió­ba és Csehszlovákiába. A gyümölcs-zöld­ség feldolgozó gépek közül a válogató gépsorokból a Szovjetunió 83, Csehszlo­vákia 15 darabot vásárolt A brojler­­csirke-nevelő és tojóházi berendezésekből a Szovjetunió már 1300-at vásárolt, és még ezer darabot rendelt. Alle Pál, a TASZI igazgatója elmondot­ta, hogy a termelőszövetkezeti területi szövetségekkel egyetértésben kialakítják a Mosonmagyaróvári Mezőgazdasági Gép­gyár körzeti szervizüzemeit, amelyek egy­úttal anyagellátással is foglalkoznak. Igénybe veszik az áruértékesítést szerve­ző iroda vidéki apparátusát, és kétoldalú kapcsolatot alakítanak ki a gépgyári szakemberek és a mezőgazda­sági nagy­üzemek vezetői között. Bebizonyosodott ugyanis, hogy ez az együttműködés elő­segíti a kölcsönös anyagi érdekeltség ér­vényesülését. Az újszerű együttműködéssel a sertés- és szarvasmarhaprogram megvalósításá­hoz nagy teljesítményű technológiai be­rendezéseket ajánlanak a szerződő felek, s vállalják csirkenevelő és tojóházi be­rendezések szállítását is. B. I. Bolgár film az emigráns Kossuthról A bolgár rádió- és televízióbizottság dokumentumfilm-stúdiójában Polikszena Najdenova rendezésében és Petar Kole­­darov forgatókönyve alapján film készült a magyar—bolgár barátság egyik törté­nelmi epizódjáról, a szabadságharcos Kossuth-emgráció sumeni tartózkodásá­ról. A dokumentumfilm nem akar az emigrációs események krónikája lenni, ennél sokkal izgalmasabb feladatra vál­lalkozik : azt kívánja megmutatni, hogy egy éppen vérbe fojtott szabadságharc menekültekké lett személyiségei milyen­nek látták a még rabságban sínylődő bolgár nép sorsát, s hogyan reagáltak a látottakra. A forgatókönyv alapjául Egressy Gá­bornak, Petőfi barátjának, a kor legna­gyobb magyar színészének sumeri napló­jegyzetei szolgáltak. Megindult a forgalom Ferihegyen A köd miatt késtek a távolsági buszjáratok A szerda déli verőfény után ország­szerte erős köd szállt le. A KPM útügye­­letek a legtöbb megyéből ködöt, párát je­lentettek, a fő közlekedési utak többsége azonban száraz. Az alsóbb rendű s főleg a hegyvidéki utak viszont síkosak. A megyei útügyi igazgatóságok a veszélyez­tetett vonalakon sózzák, homokozzák az utakat. Ennek ellenére a nagy távolság­ról, 150—200 kilométerről érkező Volán - járatok tegnap reggel és kora délelőtt 20—30 percet késtek. A Ferihegyi repülőtéren a szerda dél­után váratlaul leszállt erős, vastag köd­takaró megbénította a főváros légi kikö­tőjének a forgalmát. Emiatt már nem tudták fogadni az ,,esedékes” párizsi, Isztambul—bukaresti, az amszterdami és a prágai járatokat. Éjfél felé valamelyest javult az időjárás, a fordulat azonban csak a tegnap reggeli órákban történt meg a köd eloszlásával. A kényszerszünet után csütörtökön reg­gel 8 óra 15 perckor elindult az első müncheni légi járat Ferihegyről. Az érke­zésekre azonban még várni kellett: csak a délelőtti órákban lett fogadóképes Fe­rihegy, ak­kor érkeztek meg a MALÉV elmaradt járatai. A komáromi színház kitüntetése A Szlovák Szocialista Köztársaság kor­mányának előterjesztésére Ludvík Svo­­boda köztársasági elnök a Csehszlovákiá­ban élő magyar nemzetiségű dolgozók körében végzett kultúrpolitikai és művé­szeti tevékenységének elismeréseképpen a Szocialista Építőmunkáért érdemrend­del tüntette ki a komáromi Magyar Te­rületi Színház kollektíváját. A fennállásának huszadik évforduló­ját ünneplő színház vezetőinek a kitün­tetést bensőséges találkozón nyújtotta át Miroslav Vaalek szlovák művelődésügyi miniszter. Jelen volt Fábry István, a Szlo­vák Nemzeti Tanács elnökhelyettese, Lu­k­ács Gyula, a CSKP KB tagja, a CSEMADOK elnöke, valamint Michal Danko, a Csehszlovákiai Ukrán Dolgozók Kulturális Szövetségének elnöke. Megje­lent az ünnepségen Bjelik Görgy, a Ma­gyar Népköztársaság pozsonyi főkonzulja is. Pályázat Szolnok jubileumi emlékművére Szolnok alapításának 900. évfordulója tiszteletére 1975. augusztus 20-án emlék­művet avatnak a vár­os új pályaudvara előtt. A Város történetét megörökítő em­lékmű megtervezésére Szolnok város Ta­nácsa a Képző- és Iparművészeti Lekto­rátussal egyetértésben pályázatot írt ki. Az elképzelések szerint az emlékmű új lakóépületek között áll majd, és az előtte kialakítandó tér alkalmas lesz nagygyű­lések és egyéb ünnepségek megrendezé­sére. A pályamunkák díjazására a Képző- és Iparművészeti Lektorátus százezer fo­rintot adományozott. A szolnoki jubileu­mi emlékmű pályaterveit 1973. július 30- ig lehet eljuttatni a Szolnoki Galéria cí­mére. Növényvédő szerek árcsökkentése A hazai mezőgazdaságban a termésho­zamok növelésére egyre nagyobb meny­­nyiségben használják a korszerű növény­védő szereket. Az idén a tavalyinál egy­­harmadával több gyomirtó és rovarölő szert hoznak forgalomba, s 1973-ban elő­ször a hazai üzemek nagyobb mennyiségű kémiai anyagot állítanak elő, mint amennyit külföldről importálnak. A növekvő termelés lehetővé tette, hogy az üzemek csökkentsék, a termelési költ­ségeket, s így néhány növényvédő szert alacsonyabb termelési áron szállítanak a kereskedelemnek. Az Agrotröszt válla­latai ennek megfelelően a kereskedelmi árakat is mérsékelték. Hétféle termék árát szállították le, ezeket a termelők már az új árakon vásárolhatják meg. Harminchárom százalékkal csökkentették a 25 kilós csomagokban forgalomba ho­zott Safidon vegyianyag árát, míg az egykilós csomagolású Safidon árát 30 százalékkal mérsékelték. Olcsóbb lett a Satecid és átlagosan 10 százalékkal ke­rül kevesebbe a Fundazol. Két import növényvédő szer, a Karmex és a Gusa­­thion árát is leszállították 16, illetve 27 százalékkal. Félidőben az Alagút burkolatbontása Légkalapáccsal vésik az Alagút belső burkolatát, amelynek mintegy felét már eltávolították. A szakmunkások a Krisz­tina tér irányából haladnak a Clark Ádám tér felé. A betonrétegtől megtisz­tított falfelületet most készítik elő a szi­geteléshez, amelynek jó részét az Iso- Bau osztrák cég végzi. A vállalat az Alagút boltozatát félkör alakú, dróttal merevített műanyag csővel hálózza be, majd vízzáró réteggel vonja be. Az Alag­útból szivárgó vizet a műanyag cső gyűj­ti össze az úttest két oldalán húzódó csatornába. Az osztrák munkások után az Országos Szakipari Vállalat dolgozói vonulnak fel február végén. Ők üveg­mozaik csempével burkolják az Alagút boltozatát. Fiatalok VIT-vetélkedője Elkészült a KISZ központi bizottsága, a rádió ifjúsági osztálya, valamint a tele­vízió ifjúsági osztálya által meghirdetett 10 X 10 a X. VIT-re című ifjúsági vetél­­kedősorozat menetrendje és játékrendje. Eszerint a házi versenyeket és a selej­tezőket március 5-ig rendezik meg a KISZ-alapszervezetek, a járási, városi és kerületi szinten megrendezendő elődön­tőket pedig március 25-ig bonyolítják le. Az április 10-ig tartó középdöntők leg­­jobbjaiból állítják össze a megyéket, me­gyei városokat, illetve a hét budapesti területet (két, három vagy négy kerület összevonva) képviselő csapatokat. A dön­tőket a rádió és a televízió nyilvánossá­ga előtt rendezik meg, a nyolc forduló­ban, hetente egy-egy rádió-, illetve te­levízióadásban, összesen 32 csapat küzd a helyezésekért. A vetélkedő június 14-ig tart. A legjobb 16 csapat tagjai, nyolcvan fiatal helyet kap a X.­VIT-re utazó ma­gyar delegációban. A kiesett csapatok to­vábbi 20 versenyzője a zsűri döntése és a közönségszavazatok alapján vehet részt a VIT-en. A vetélkedősorozat keretében, a különböző fordulók részvevői számot adnak kül- és belpolitikai ismereteikből, s abból, hogy különböző váratlan szituá­ciókban hogyan állják meg helyüket, ho­gyan találják fel­­magukat. A vetélkedő­­sorozat színes, érdekes programnak ígér­kezik. B. Z.

Next