Magyar Hírlap, 1973. március (6. évfolyam, 59-89. szám)

1973-03-22 / 80. szám

2 1973. MÁRCIUS 22. CSÜTÖRTÖK ORSZÁGGYŰLÉS Magyar Hírlap (Folytatás az 1. oldalról) főbb alapokra helyeztük a honvédelmi felkészítőt, a polgári védelmi oktatást. Tovább fejlődött népünk általános mű­veltségi színvonala. Erősödtek a népünk munkájára és magatartására jellemző szocialista vonások. Alapvető célunk, hogy felkészítsük az ifjú nemzedéket élethiva­tására, az építőmunkára, a szakmára, a közösségi és magánéletre, a szabad idő értelmes és kulturált eltöltésére. Igyekszünk felkelteni az ifjú nemzedék­ben, de az idősebb generációkban is az önképzés és továbbképzés, az ismeretek szüntelen megújításának és gyarapításá­nak igényét. Az irodalom és a művésze­tek általában a szocialista eszmeiség je­gyében fejlődnek. Népünk műveltségi színvonalának emelkedését bizonyítja fo­kozott érdeklődése a könyvek, a színház, a zene- és a képzőművészeti alkotások iránt. Hazánkban a képességek kibonta­koztatásának tág tere nyílik. Közműve­lődési rendszerünk továbbfejlesztéséről a jövő évben törvényjavaslatot terjesztünk elő. Országunk fejlődését jelzi, hogy a nemzeti jövedelem évről évre érdemlegesen növekszik Tisztelt képviselő elvtársak! A kormány az MSZMP X. kongresszusa határozatainak végrehajtására, az ország­­gyűlés által jóváhagyott programjának, valamint az MSZMP Központi Bizottsá­ga időközben kidolgozott útmutatásainak megvalósítására az eltelt két évben szá­mos határozatot, rendeletet hozott. Országunk gazdasági fejlődését jelzi, hogy a nemzeti jövedelem évről évre ér­demlegesen nő. Az eddigi ütemet folytat­va, és az 1972. évi főbb arányokat meg­tartva, minden lehetőségünk adott a ne­gyedik ötéves terv teljesítéséhez. Az eredmények mellett szinte természe­tes, hogy gazdasági életünkben részben az ötéves tervünket megelőző időszakból eredő nehézségek is jelentkeztek. Kedve­zőtlenül alakult a nemzeti jövedelemből a felhalmozás aránya, a külkereskedelem és a költségvetés egyensúlya. Ezeket a kedvezőtlen jelenségeket és a teendő in­tézkedéseket 1971 decemberében megtár­gyaltuk az MSZMP Központi Bizottságá­ban, a kormányban, az országos gazdasági aktívaértekezleten és más fórumokon, vé­gül az 1972. évi terv és költségvetés vi­tája során az országgyűlésben. Intézkedéseink hatására 1972-ben mind­három területen javulást értünk el. Min­den erőnkkel arra törekszünk, hogy ezt a folyamatot továbbra is segítsük, s ez­zel a népgazdaság egyensúlyát ez év vé­gére, s még inkább 1974—75-re megerősít­sük. Belpolitikai életünk kiemelkedő jelen­tőségű eseménye volt a Magyar Szocia­lista Munkáspárt Központi Bizottságának az elmúlt év novemberében megtartott ülése. A Központi Bizottság a politika el­sődlegességéből kiindulva, reális és vi­lágos értékelést adott a X. pártkongresz­­szus határozatainak eddigi végrehajtásá­ról. A határozat legjellemzőbb vonása, hogy egyértelműen szolgálja a munkásság politikai, erkölcsi és anyagi megbecsü­lését. Ez az egész dolgozó népnek érdeke, és a szocialista társadalom felépítésének elengedhetetlen feltétele. A Központi Bizottság megvizsgálta azt is, hogyan valósítottuk meg a IV. ötéves terv időarányos feladatait. Megállapítot­ta, hogy gazdaságpolitikánk megfelel a kongresszuson elfogadott irányvonalnak, a gazdaságirányítás rendszere alkalmas és célravezető eszköz az építőmunka szol­gálatában, fejlesztése, igazítása pedig sza­kadatlan feladat. Részletesen elemezve az elmúlt két évben lezajlott gazdasági fo­lyamatokat, meghatározta az 1973-as nép­­gazdasági terv fő irányvonalait is. A ha­tározatot népünk egyetértéssel fogadta. Az előzetes várakozással és a közhangu­lattal találkozott, hogy a párt utóbbi négy kongresszusán kidolgozott marxista-le­ninista politikája lényeges elemeiben vál­tozatlan, ugyanakkor választ ad az élet által felvetett problémákra. Politikánkat szüntelenül továbbfejleszt­jük, mind jobb, következetesebb meg­valósításra törekszünk. A Központi Bizottság 1972 novemberé­ben mindannyiunk számára világosan megjelölte a politikai, gazdasági, kultu­rális fejlődés további tennivalóit, rámu­tatva azokra a helyenként jelentkező, az egészséges fejlődést akadályozó feszültsé­gekre, amelyek megszüntetésén munkál­kodnunk kell. Jóllehet a közreadott állás­­foglalás számottevő része a fejlődést aka­dályozó, nehezítő tényezőkkel foglalko­zik, egészében és alapvető tartalmában optimista, jobb és színvonalasabb mun­kára felhívó és ösztönző dokumentum. Olyan, amely a fejlődést gátló tényezők őszinte feltárásával is a jövő felé mutat. A múlt év decemberében a Miniszter­tanács intézkedési tervet hagyott jóvá a Központi Bizottság határozatával kapcso­latos állami feladatokról. Ezt önök, kép­viselő elvtársak, jól ismerik, mi­vel­ elő­zetesen, a beszámoló téziseivel, valamint a gazdasági élet és a lakosság életkörül­ményeinek alakulásáról készített statisz­tikai kimutatásokkal együtt megküldtük. Részletekbe menően felsoroltuk a folya­matba tett, a közeljövőben és a később esedékes tennivalókat. A kormány november óta igen sok in­tézkedést tett a párt határozatában meg­jelölt feladatok megvalósítására. Erre azért volt mód, mert a Minisztertanács a határozatot megelőző hónapok során nem a hiányosságok puszta összegyűjté­sével készült az állami irányításban a Központi Bizottság novemberi ülésére, ha­nem aktív és folyamatos cselekvéssel. A viták során előkészületeket tettünk, vál­tozatokat dolgoztunk ki a várható felada­tok végrehajtására. Gazdaságpolitikánk fő irányvonala a társadalmi termelés hatékonyságának erőteljes növelése Tisztelt Országgyűlés! Gazdaságpolitikánk fő irányvonala a társadalmi termelés hatékonyságának erőteljes növelése és ennek révén olyan ütemű fejlődés biztosítása, amely lehe­tővé teszi a lakosság életszínvonalának rendszeres növelését, életkörülményeinek és kulturális ellátottságának további ja­vítását, a termelésnek a korszerűség kö­vetelményeivel összhangban álló fejlesz­tését, a nemzeti vagyon j­elentős gyarapí­tását. Ehhez nem elegendő a termelés meny­­nyiségi növelése, a minőség is fontos, ez együtt fejeződik ki a hatékonyságban. Társadalmi termelésünk hatékonysága az elmúlt két évben tovább nőtt, de ütemé­vel nem lehetünk elégedettek. Figyelembe véve a munkaerőhelyzetünket, örvende­tes jelenség, hogy az ipari és mezőgazda­­sági élőmunka termelékenysége a meg­előző időszaknál gyorsabb ütemben és a tervezettnél is nagyobb mértékben emel­kedett. De még sok a tennivaló, különösen a beruházott vagyonnal, az álló- és forgó­eszközökkel való jobb gazdálkodásban. Ezzel növelhetjük tartósan a munka tár­sadalmi termelékenységét. A korábbi évek elmaradását még ko­rántsem sikerült behozni, a munka ter­melékenységét tekintve a szocialista országok sorában középen foglalunk he­lyet. A legfejlettebb kapitalista országok­hoz képest pedig 10—15 éves elmaradá­sunk van. A termelékenység további nö­velésére nagy szükség, de lehetőség is van, amelyet komplex módon, a technika meg­újításával, a munka- és üzemszervezés javításával, a vezetés színvonalának eme­lésével és jobb munkafegyelemmel kell elérnünk. A kormány egyik legfontosabb felada­tának a beruházási munka megjavítását tekintette, és intézkedéseink hatására ja­vulás következett be. A beruházások egészségtelenül gyors üteme mérséklő­dött, az 1972. évi beruházások az előző évihez képest összehasonlító áron szá­mítva 2 százalékkal csökkentek. Továbbra sem megnyugtató a befejezetlen beruhá­zások aránya. Számuk ugyan valamelyest csökkent, de a beruházások kivitelezése nem eléggé javult, nagyok a többletkölt­ségek, a befejezési határidőknél késések mutatkoznak, elsősorban ezen okok kö­vetkeztében a befejezetlen beruházások száma, aránya még mindig igen magas. A termelési célokat szolgáló építkezések tervezésével kapcsolatban a beruházási tevékenység növekedésének mérséklése miatt helyenként kihasználatlan építő­ipari kapacitások keletkeztek. Ez átmene­tileg elkerülhetetlen. Az idén ez a kihasz­nálatlanság már csökken. Az építőiparnak sokoldalúan fel kell készülnie arra, hogy a későbbi időszakban ismét nagyobb fel­adatokat kell megoldania. A szocialista országokkal 1970—1971- ben kialakult külkereskedelmi passzívum 1972-ben megszűnt, a tőkésországokkal lebonyolított forgalmunkban pedig a ter­vezettnél jobban csökkent, együttesen számítva némi kiviteli többletünk kelet­kezett. Ez a kedvező változás szorosan összefügg az 1972. évi terv keretén belül tett — a gazdasági egyensúly, ezen belül a külkereskedelmi egyensúly megszilárdí­tására vonatkozó­­ intézkedésekkel. 1971-ben a tervezettnél jobban nőtt az állami költségvetés hiánya, amely részben a tőkés világpiaci inflációból eredő ár­emelkedésekből, részben a beruházási többletköltségekből és a nem kielégítő gazdaságossággal működő vállalatok ter­ vezettnél alacsonyabb befizetéséből vagy támogatásának növekedéséből adódott. Ezen változtatnunk kellett, és változtat­tunk is, s az elmúlt évet a tervezett 3,2 milliárddal szemben 2,6—2,7 milliárd fo­rintos költségvetési hiánnyal zártuk. Az országgyűlés által jóváhagyott 1973- as költségvetési törvényben ugyanennyi hiányt irányoztunk elő, figyelembe kell venni azonban, hogy mind a bevételek, mind a kiadások mintegy 20 milliárd forinttal magasabbak a tavalyinál. A hiány további csökkentését segíteni kell ésszerű takarékossággal is. A költségvetési egyensúly teljes meg­teremtése még további évek feladata. Ennek fő útja gazdálkodásunk javítása és a gazdasági szerkezet tervszerű fejlesz­tése. Ésszerűen és törvényes úton — tehát nem indokolatlan áremelésekkel — fokoz­ni kell a vállalati jövedelmezőséget, a költségvetési bevétel növelését. A bizton­ságos államháztartás megfelelő tartalékok képzését kívánja meg. Ezek célja, hogy a népgazdasági szempontból legfontosabb feladatok megvalósításának menet köz­ben felmerülő esetleges többletköltségeit, illetve az előre be nem tervezhető kiadá­sokat ebből fedezzük. A tartalékok cél­szerű felhasználása nagyfokú fegyelme­zettséget, szigorú mérlegelést követel meg. A jelenlegi helyzetben különösen fontos, hogy a tartalékokkal megfelelően gazdál­kodjunk. Az egyensúlyi helyzet áttekintése után a gazdaságos termelés fejlesztésének né­hány időszerű kérdéséről szeretnék szólni. Noha valamelyest sikerült visszaszorítani a gazdaságtalan termelést, még koránt­sem értünk el kielégítő eredményeket. Gazdasági ösztönzőkkel, szükség esetén a központi beavatkozás eszközeivel is gyor­sítani kell ezt a folyamatot. Az anyagi ösztönzés elvének következetes érvénye­sítése mellett ne veszítsük szem elől a politikai meggyőzés, az erkölcsi ösztönzés nélkülözhetetlen fontosságát. Bátrabban építsünk az embereknek a szocializmusért, a hazáért, a munkahelyért érzett felelősségére Az embereknek a szocializmusért, ha­zájukért, üzemükért, szövetkezetükért ér­zett felelősségére az eddiginél is sokkalta bátrabban építsünk. Nem lehet feledni, hogy az ideológiai munka is termelési kérdés, és az embereknek mondott okos, közvetlen szó nélkül a nyereségrészesedés vagy egyéb ösztönzés sem igazi érték. A hatékonyság növelésének kulcskér­dése, hogy a termelés szerkezetét mind az iparban, mind a mezőgazdaságban foko­zatosan oly módon alakítsuk át, hogy a hatékonyabb termelőágazatok gyorsabban fejlődjenek, a gazdaságtalan termelés pedig visszaszoruljon. Az ipar kedvező irányú szerkezeti át­alakítását jelzi egyes ágazatoknak az át­lagos növekedési ütemet lényegesen meg­haladó fejlesztése. Így például az 1971-es és 1972-es tényszámok, valamint az 1973-as terv alapján, e három év alatt az ipari termelés mintegy 18 százalékos nö­vekedésén belül a kőolaj-feldolgozás 27 százalékkal, a földgáztermelés 29 száza­lékkal, a timföldgyártás 59 százalékkal, a műtrágyatermelés 29 százalékkal, a ce­menttermelés 23 százalékkal emelkedik. Az előrehaladás azonban — különösen, ha nemcsak az ágazatok egymáshoz vi­szonyított fejlődési arányát, hanem az üzemeken belüli gyártmány összetételt is vizsgáljuk i­­ a kívánatosnál és a lehetsé­gesnél lassúbb. A gyártmány­szerkezet korszerűsítésére irányuló munka gyorsí­tása érdekében széles körű összefogásra van szükség. Mind az irányító szerveknél, mind a vállalatoknál az eddiginél több kezdeményezésre, nagyobb határozott­ságra és következetességre számítunk. A vállalatok munkájának célszerű fej­lődését a kormány egyebek között azzal is segíti, hogy a Központi Bizottság állás­­foglalása alapján a közelmúltban határo­zatot hoztunk 50 gazdálkodó egység — 180 vállalat — tevékenységének meg­különböztetett figyelemmel kíséréséről. Ezek a vállalatok állítják elő egész ipari termelésünk mintegy 55 százalékát, s az ipari export kétharmadát. Itt összpontosul az iparban foglalkoztatott munkaerő fele, az ipar álló- és forgóalapjainak jelentős része, továbbá itt valósulnak meg a köz­ponti fejlesztési programok s az állami nagyberuházások. Ezeknek a nagyválla­latoknak — melyek egyike-másika egész iparágat képvisel — meghatározó jelen­tőségük van a társadalom, a gazdaság fej­lődésére. A megfigyelt vállalatok változatlanul az általánosan érvényes gazdaságirányítási rendszer keretei között működnek. Az ál­talános tervezési és szabályozási előírások rájuk is egyértelműen vonatkoznak. A kijelölés önmagában nem jelent jogcímet valamiféle kivételes elbánásra, költség­­vetési és hitelezési juttatásokra, mentesí­tésekre, engedményekre. Az a célunk, hogy a gazdaságirányító szervek rendszeresen és folyamatosan információkat kapjanak e vállalatok mű­ködéséről, gazdasági helyzetéről, terme­lési, fejlesztési és üzletpolitikájáról, segít­sék a vállalatok hatékony működését, a népgazdasági érdekek érvényesülését. Az általánostól eltérő módszereket fo­gunk alkalmazni az egyenként több ezer dolgozót foglalkoztató, jelenleg hat, a későbbiek során valószínűleg nyolc-tízre szaporodó vállalat átszervezésére, kor­szerűsítésére, amelyeknél a termelési struktúra átalakításához szükséges anyagi eszközök kizárólag saját erőből nem biz­tosíthatók. A Minisztertanács határozata alapján a Gazdasági Bizottság kijelölte az érintett vállalatokat. Ezek: a Magyar Hajó- és Darugyár, a Ganz-Mávag Moz­dony-, Vagon- és Gépgyár, a Csepel Autó­gyár, a Vörös Csillag Traktorgyár, a Hajtómű- és Felvonógyár, valamint a Beton- és Vasbetonipari Művek. A változás végrehajtása nem könnyű és nem gyorsan megoldható feladat. Ezeknél a vállalatoknál az állóeszközök egy részé­nek kicserélésétől, a munkaerők átképzé­sétől, átcsoportosításától kezdve a terme­lési feltételek átalakításáig, új technológia bevezetéséig, új termékek­ újszerű terme­lési módszerekkel történő előállításáig sok mindenre szükség van. Központi se­gítséget és helyi erőfeszítéseket egyaránt igénylő, fokozatosan megoldható felada­tokról van szó. Az ipar termelési szerkezetének átalakításában jelentősek a központi fejlesztési programok Tisztelt Országgyűlés! Képviselő elvtársak! A népgazdaság termelési szerkezetének átalakításában jelentős szerepet töltenek be a központi fejlesztési programok, ame­lyek több gazdasági ágazat, igen sok üzem egybehangolt tevékenységét köve­teli meg. E programok kedvező hatása már a negyedik ötéves tervidőszakban je­lentkezik. Az alapjaiban eredményes fo­lyamatnak ezúttal csupán néhány proble­matikus oldalára kívánom a figyelmet rá­irányítani, hiszen ezek megoldása közös feladat, s ebben is szükséges az egysé­ges szemlélet. Energiagazdálkodási koncepciónk sze­rint gyors ütemű a szénhidrogének előre­törése, és csökken a szénfelhasználás ará­nya. Nagy könnyítést jelent a lakosság­nak, hogy a háztartások jelentős részé­ben korszerű fűtőanyagot használnak. Már mintegy másfél millió olajkályhát működtetnek, és a háztartások 60 száza­lékában gázt használnak. Ez kétségtelenül nagyon örvendetes jelenség. Ám azt is lát­juk, hogy a tüzelőanyag-felhasználás át­állításában hibák is történtek, elsősorban az ipari üzemekben túlságosan előre­szaladtak, a széntüzelést ott is abbahagy­ták, ahol az ma még nem megengedhető, s a technológiai folyamat nem feltétlenül teszi szükségessé. A népgazdasági érde­keket mellőző átállással most felesleges kiadásokat, beruházási feszültségeket, el­látási gondokat okoznak, olyan, a dolgo­zó emberek ezreit érintő szénbányászati problémákat, amelyeknek megoldása gyakran kormányzati döntést, közbelépést tesz szükségessé. Energiahelyzetünk nem könnyű, még az épülő és a továbbiakban tervezett jelen­tős kapacitású atomerőművek építése után is nagyon megfontolt, takarékos gazdálkodást követel. Sok milliárd forint értékű beruházás szükséges a növekvő energiaigények ki­elégítéséhez, mind a hazai energiaforrá­sok kihasználásához, mind az elkerülhe­tetlen import biztosításához. A jó irányt sem lehet megalapozatlan gyorsasággal követni, körültekintőbben kell eljárni az energiagazdálkodásban. Előfordulhat, hogy a termelés területén ott, ahol a szénhidrogének felhasználásában előre­szaladtak, vissza kell állítani a széntüze­lést. Eredeti elhatározásunknak megfele­lően elsősorban a lakosság gáz- és fűtő­olajigényeinek kielégítését, valamint a petrolkémiai ágazat gyors fejlesztését biz­tosítjuk, ezt követően kerülhet csak sor — a belföldi adottságokat és a lehetséges­­ importot is figyelembe véve — az ipar fűtőanyag-szükségleteinek kielégítésére szénhidrogénekből. Alumíniumprogramunk, összhangban beruházási politikánkkal, valamelyest mérsékeltebb ütemben, mintegy kétéves eltolódással valósul meg. Ennek ellenére alumíniumiparunk fejlesztése összhang­ban van a magyar—szovjet timföld-alu­mínium egyezménnyel, amely a szocialis­ta nemzetközi munkamegosztás nagyszem

Next