Magyar Hírlap, 1973. március (6. évfolyam, 59-89. szám)
1973-03-22 / 80. szám
2 1973. MÁRCIUS 22. CSÜTÖRTÖK ORSZÁGGYŰLÉS Magyar Hírlap (Folytatás az 1. oldalról) főbb alapokra helyeztük a honvédelmi felkészítőt, a polgári védelmi oktatást. Tovább fejlődött népünk általános műveltségi színvonala. Erősödtek a népünk munkájára és magatartására jellemző szocialista vonások. Alapvető célunk, hogy felkészítsük az ifjú nemzedéket élethivatására, az építőmunkára, a szakmára, a közösségi és magánéletre, a szabad idő értelmes és kulturált eltöltésére. Igyekszünk felkelteni az ifjú nemzedékben, de az idősebb generációkban is az önképzés és továbbképzés, az ismeretek szüntelen megújításának és gyarapításának igényét. Az irodalom és a művészetek általában a szocialista eszmeiség jegyében fejlődnek. Népünk műveltségi színvonalának emelkedését bizonyítja fokozott érdeklődése a könyvek, a színház, a zene- és a képzőművészeti alkotások iránt. Hazánkban a képességek kibontakoztatásának tág tere nyílik. Közművelődési rendszerünk továbbfejlesztéséről a jövő évben törvényjavaslatot terjesztünk elő. Országunk fejlődését jelzi, hogy a nemzeti jövedelem évről évre érdemlegesen növekszik Tisztelt képviselő elvtársak! A kormány az MSZMP X. kongresszusa határozatainak végrehajtására, az országgyűlés által jóváhagyott programjának, valamint az MSZMP Központi Bizottsága időközben kidolgozott útmutatásainak megvalósítására az eltelt két évben számos határozatot, rendeletet hozott. Országunk gazdasági fejlődését jelzi, hogy a nemzeti jövedelem évről évre érdemlegesen nő. Az eddigi ütemet folytatva, és az 1972. évi főbb arányokat megtartva, minden lehetőségünk adott a negyedik ötéves terv teljesítéséhez. Az eredmények mellett szinte természetes, hogy gazdasági életünkben részben az ötéves tervünket megelőző időszakból eredő nehézségek is jelentkeztek. Kedvezőtlenül alakult a nemzeti jövedelemből a felhalmozás aránya, a külkereskedelem és a költségvetés egyensúlya. Ezeket a kedvezőtlen jelenségeket és a teendő intézkedéseket 1971 decemberében megtárgyaltuk az MSZMP Központi Bizottságában, a kormányban, az országos gazdasági aktívaértekezleten és más fórumokon, végül az 1972. évi terv és költségvetés vitája során az országgyűlésben. Intézkedéseink hatására 1972-ben mindhárom területen javulást értünk el. Minden erőnkkel arra törekszünk, hogy ezt a folyamatot továbbra is segítsük, s ezzel a népgazdaság egyensúlyát ez év végére, s még inkább 1974—75-re megerősítsük. Belpolitikai életünk kiemelkedő jelentőségű eseménye volt a Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizottságának az elmúlt év novemberében megtartott ülése. A Központi Bizottság a politika elsődlegességéből kiindulva, reális és világos értékelést adott a X. pártkongreszszus határozatainak eddigi végrehajtásáról. A határozat legjellemzőbb vonása, hogy egyértelműen szolgálja a munkásság politikai, erkölcsi és anyagi megbecsülését. Ez az egész dolgozó népnek érdeke, és a szocialista társadalom felépítésének elengedhetetlen feltétele. A Központi Bizottság megvizsgálta azt is, hogyan valósítottuk meg a IV. ötéves terv időarányos feladatait. Megállapította, hogy gazdaságpolitikánk megfelel a kongresszuson elfogadott irányvonalnak, a gazdaságirányítás rendszere alkalmas és célravezető eszköz az építőmunka szolgálatában, fejlesztése, igazítása pedig szakadatlan feladat. Részletesen elemezve az elmúlt két évben lezajlott gazdasági folyamatokat, meghatározta az 1973-as népgazdasági terv fő irányvonalait is. A határozatot népünk egyetértéssel fogadta. Az előzetes várakozással és a közhangulattal találkozott, hogy a párt utóbbi négy kongresszusán kidolgozott marxista-leninista politikája lényeges elemeiben változatlan, ugyanakkor választ ad az élet által felvetett problémákra. Politikánkat szüntelenül továbbfejlesztjük, mind jobb, következetesebb megvalósításra törekszünk. A Központi Bizottság 1972 novemberében mindannyiunk számára világosan megjelölte a politikai, gazdasági, kulturális fejlődés további tennivalóit, rámutatva azokra a helyenként jelentkező, az egészséges fejlődést akadályozó feszültségekre, amelyek megszüntetésén munkálkodnunk kell. Jóllehet a közreadott állásfoglalás számottevő része a fejlődést akadályozó, nehezítő tényezőkkel foglalkozik, egészében és alapvető tartalmában optimista, jobb és színvonalasabb munkára felhívó és ösztönző dokumentum. Olyan, amely a fejlődést gátló tényezők őszinte feltárásával is a jövő felé mutat. A múlt év decemberében a Minisztertanács intézkedési tervet hagyott jóvá a Központi Bizottság határozatával kapcsolatos állami feladatokról. Ezt önök, képviselő elvtársak, jól ismerik, mivel előzetesen, a beszámoló téziseivel, valamint a gazdasági élet és a lakosság életkörülményeinek alakulásáról készített statisztikai kimutatásokkal együtt megküldtük. Részletekbe menően felsoroltuk a folyamatba tett, a közeljövőben és a később esedékes tennivalókat. A kormány november óta igen sok intézkedést tett a párt határozatában megjelölt feladatok megvalósítására. Erre azért volt mód, mert a Minisztertanács a határozatot megelőző hónapok során nem a hiányosságok puszta összegyűjtésével készült az állami irányításban a Központi Bizottság novemberi ülésére, hanem aktív és folyamatos cselekvéssel. A viták során előkészületeket tettünk, változatokat dolgoztunk ki a várható feladatok végrehajtására. Gazdaságpolitikánk fő irányvonala a társadalmi termelés hatékonyságának erőteljes növelése Tisztelt Országgyűlés! Gazdaságpolitikánk fő irányvonala a társadalmi termelés hatékonyságának erőteljes növelése és ennek révén olyan ütemű fejlődés biztosítása, amely lehetővé teszi a lakosság életszínvonalának rendszeres növelését, életkörülményeinek és kulturális ellátottságának további javítását, a termelésnek a korszerűség követelményeivel összhangban álló fejlesztését, a nemzeti vagyon jelentős gyarapítását. Ehhez nem elegendő a termelés menynyiségi növelése, a minőség is fontos, ez együtt fejeződik ki a hatékonyságban. Társadalmi termelésünk hatékonysága az elmúlt két évben tovább nőtt, de ütemével nem lehetünk elégedettek. Figyelembe véve a munkaerőhelyzetünket, örvendetes jelenség, hogy az ipari és mezőgazdasági élőmunka termelékenysége a megelőző időszaknál gyorsabb ütemben és a tervezettnél is nagyobb mértékben emelkedett. De még sok a tennivaló, különösen a beruházott vagyonnal, az álló- és forgóeszközökkel való jobb gazdálkodásban. Ezzel növelhetjük tartósan a munka társadalmi termelékenységét. A korábbi évek elmaradását még korántsem sikerült behozni, a munka termelékenységét tekintve a szocialista országok sorában középen foglalunk helyet. A legfejlettebb kapitalista országokhoz képest pedig 10—15 éves elmaradásunk van. A termelékenység további növelésére nagy szükség, de lehetőség is van, amelyet komplex módon, a technika megújításával, a munka- és üzemszervezés javításával, a vezetés színvonalának emelésével és jobb munkafegyelemmel kell elérnünk. A kormány egyik legfontosabb feladatának a beruházási munka megjavítását tekintette, és intézkedéseink hatására javulás következett be. A beruházások egészségtelenül gyors üteme mérséklődött, az 1972. évi beruházások az előző évihez képest összehasonlító áron számítva 2 százalékkal csökkentek. Továbbra sem megnyugtató a befejezetlen beruházások aránya. Számuk ugyan valamelyest csökkent, de a beruházások kivitelezése nem eléggé javult, nagyok a többletköltségek, a befejezési határidőknél késések mutatkoznak, elsősorban ezen okok következtében a befejezetlen beruházások száma, aránya még mindig igen magas. A termelési célokat szolgáló építkezések tervezésével kapcsolatban a beruházási tevékenység növekedésének mérséklése miatt helyenként kihasználatlan építőipari kapacitások keletkeztek. Ez átmenetileg elkerülhetetlen. Az idén ez a kihasználatlanság már csökken. Az építőiparnak sokoldalúan fel kell készülnie arra, hogy a későbbi időszakban ismét nagyobb feladatokat kell megoldania. A szocialista országokkal 1970—1971- ben kialakult külkereskedelmi passzívum 1972-ben megszűnt, a tőkésországokkal lebonyolított forgalmunkban pedig a tervezettnél jobban csökkent, együttesen számítva némi kiviteli többletünk keletkezett. Ez a kedvező változás szorosan összefügg az 1972. évi terv keretén belül tett — a gazdasági egyensúly, ezen belül a külkereskedelmi egyensúly megszilárdítására vonatkozó intézkedésekkel. 1971-ben a tervezettnél jobban nőtt az állami költségvetés hiánya, amely részben a tőkés világpiaci inflációból eredő áremelkedésekből, részben a beruházási többletköltségekből és a nem kielégítő gazdaságossággal működő vállalatok ter vezettnél alacsonyabb befizetéséből vagy támogatásának növekedéséből adódott. Ezen változtatnunk kellett, és változtattunk is, s az elmúlt évet a tervezett 3,2 milliárddal szemben 2,6—2,7 milliárd forintos költségvetési hiánnyal zártuk. Az országgyűlés által jóváhagyott 1973- as költségvetési törvényben ugyanennyi hiányt irányoztunk elő, figyelembe kell venni azonban, hogy mind a bevételek, mind a kiadások mintegy 20 milliárd forinttal magasabbak a tavalyinál. A hiány további csökkentését segíteni kell ésszerű takarékossággal is. A költségvetési egyensúly teljes megteremtése még további évek feladata. Ennek fő útja gazdálkodásunk javítása és a gazdasági szerkezet tervszerű fejlesztése. Ésszerűen és törvényes úton — tehát nem indokolatlan áremelésekkel — fokozni kell a vállalati jövedelmezőséget, a költségvetési bevétel növelését. A biztonságos államháztartás megfelelő tartalékok képzését kívánja meg. Ezek célja, hogy a népgazdasági szempontból legfontosabb feladatok megvalósításának menet közben felmerülő esetleges többletköltségeit, illetve az előre be nem tervezhető kiadásokat ebből fedezzük. A tartalékok célszerű felhasználása nagyfokú fegyelmezettséget, szigorú mérlegelést követel meg. A jelenlegi helyzetben különösen fontos, hogy a tartalékokkal megfelelően gazdálkodjunk. Az egyensúlyi helyzet áttekintése után a gazdaságos termelés fejlesztésének néhány időszerű kérdéséről szeretnék szólni. Noha valamelyest sikerült visszaszorítani a gazdaságtalan termelést, még korántsem értünk el kielégítő eredményeket. Gazdasági ösztönzőkkel, szükség esetén a központi beavatkozás eszközeivel is gyorsítani kell ezt a folyamatot. Az anyagi ösztönzés elvének következetes érvényesítése mellett ne veszítsük szem elől a politikai meggyőzés, az erkölcsi ösztönzés nélkülözhetetlen fontosságát. Bátrabban építsünk az embereknek a szocializmusért, a hazáért, a munkahelyért érzett felelősségére Az embereknek a szocializmusért, hazájukért, üzemükért, szövetkezetükért érzett felelősségére az eddiginél is sokkalta bátrabban építsünk. Nem lehet feledni, hogy az ideológiai munka is termelési kérdés, és az embereknek mondott okos, közvetlen szó nélkül a nyereségrészesedés vagy egyéb ösztönzés sem igazi érték. A hatékonyság növelésének kulcskérdése, hogy a termelés szerkezetét mind az iparban, mind a mezőgazdaságban fokozatosan oly módon alakítsuk át, hogy a hatékonyabb termelőágazatok gyorsabban fejlődjenek, a gazdaságtalan termelés pedig visszaszoruljon. Az ipar kedvező irányú szerkezeti átalakítását jelzi egyes ágazatoknak az átlagos növekedési ütemet lényegesen meghaladó fejlesztése. Így például az 1971-es és 1972-es tényszámok, valamint az 1973-as terv alapján, e három év alatt az ipari termelés mintegy 18 százalékos növekedésén belül a kőolaj-feldolgozás 27 százalékkal, a földgáztermelés 29 százalékkal, a timföldgyártás 59 százalékkal, a műtrágyatermelés 29 százalékkal, a cementtermelés 23 százalékkal emelkedik. Az előrehaladás azonban — különösen, ha nemcsak az ágazatok egymáshoz viszonyított fejlődési arányát, hanem az üzemeken belüli gyártmány összetételt is vizsgáljuk i a kívánatosnál és a lehetségesnél lassúbb. A gyártmányszerkezet korszerűsítésére irányuló munka gyorsítása érdekében széles körű összefogásra van szükség. Mind az irányító szerveknél, mind a vállalatoknál az eddiginél több kezdeményezésre, nagyobb határozottságra és következetességre számítunk. A vállalatok munkájának célszerű fejlődését a kormány egyebek között azzal is segíti, hogy a Központi Bizottság állásfoglalása alapján a közelmúltban határozatot hoztunk 50 gazdálkodó egység — 180 vállalat — tevékenységének megkülönböztetett figyelemmel kíséréséről. Ezek a vállalatok állítják elő egész ipari termelésünk mintegy 55 százalékát, s az ipari export kétharmadát. Itt összpontosul az iparban foglalkoztatott munkaerő fele, az ipar álló- és forgóalapjainak jelentős része, továbbá itt valósulnak meg a központi fejlesztési programok s az állami nagyberuházások. Ezeknek a nagyvállalatoknak — melyek egyike-másika egész iparágat képvisel — meghatározó jelentőségük van a társadalom, a gazdaság fejlődésére. A megfigyelt vállalatok változatlanul az általánosan érvényes gazdaságirányítási rendszer keretei között működnek. Az általános tervezési és szabályozási előírások rájuk is egyértelműen vonatkoznak. A kijelölés önmagában nem jelent jogcímet valamiféle kivételes elbánásra, költségvetési és hitelezési juttatásokra, mentesítésekre, engedményekre. Az a célunk, hogy a gazdaságirányító szervek rendszeresen és folyamatosan információkat kapjanak e vállalatok működéséről, gazdasági helyzetéről, termelési, fejlesztési és üzletpolitikájáról, segítsék a vállalatok hatékony működését, a népgazdasági érdekek érvényesülését. Az általánostól eltérő módszereket fogunk alkalmazni az egyenként több ezer dolgozót foglalkoztató, jelenleg hat, a későbbiek során valószínűleg nyolc-tízre szaporodó vállalat átszervezésére, korszerűsítésére, amelyeknél a termelési struktúra átalakításához szükséges anyagi eszközök kizárólag saját erőből nem biztosíthatók. A Minisztertanács határozata alapján a Gazdasági Bizottság kijelölte az érintett vállalatokat. Ezek: a Magyar Hajó- és Darugyár, a Ganz-Mávag Mozdony-, Vagon- és Gépgyár, a Csepel Autógyár, a Vörös Csillag Traktorgyár, a Hajtómű- és Felvonógyár, valamint a Beton- és Vasbetonipari Művek. A változás végrehajtása nem könnyű és nem gyorsan megoldható feladat. Ezeknél a vállalatoknál az állóeszközök egy részének kicserélésétől, a munkaerők átképzésétől, átcsoportosításától kezdve a termelési feltételek átalakításáig, új technológia bevezetéséig, új termékek újszerű termelési módszerekkel történő előállításáig sok mindenre szükség van. Központi segítséget és helyi erőfeszítéseket egyaránt igénylő, fokozatosan megoldható feladatokról van szó. Az ipar termelési szerkezetének átalakításában jelentősek a központi fejlesztési programok Tisztelt Országgyűlés! Képviselő elvtársak! A népgazdaság termelési szerkezetének átalakításában jelentős szerepet töltenek be a központi fejlesztési programok, amelyek több gazdasági ágazat, igen sok üzem egybehangolt tevékenységét követeli meg. E programok kedvező hatása már a negyedik ötéves tervidőszakban jelentkezik. Az alapjaiban eredményes folyamatnak ezúttal csupán néhány problematikus oldalára kívánom a figyelmet ráirányítani, hiszen ezek megoldása közös feladat, s ebben is szükséges az egységes szemlélet. Energiagazdálkodási koncepciónk szerint gyors ütemű a szénhidrogének előretörése, és csökken a szénfelhasználás aránya. Nagy könnyítést jelent a lakosságnak, hogy a háztartások jelentős részében korszerű fűtőanyagot használnak. Már mintegy másfél millió olajkályhát működtetnek, és a háztartások 60 százalékában gázt használnak. Ez kétségtelenül nagyon örvendetes jelenség. Ám azt is látjuk, hogy a tüzelőanyag-felhasználás átállításában hibák is történtek, elsősorban az ipari üzemekben túlságosan előreszaladtak, a széntüzelést ott is abbahagyták, ahol az ma még nem megengedhető, s a technológiai folyamat nem feltétlenül teszi szükségessé. A népgazdasági érdekeket mellőző átállással most felesleges kiadásokat, beruházási feszültségeket, ellátási gondokat okoznak, olyan, a dolgozó emberek ezreit érintő szénbányászati problémákat, amelyeknek megoldása gyakran kormányzati döntést, közbelépést tesz szükségessé. Energiahelyzetünk nem könnyű, még az épülő és a továbbiakban tervezett jelentős kapacitású atomerőművek építése után is nagyon megfontolt, takarékos gazdálkodást követel. Sok milliárd forint értékű beruházás szükséges a növekvő energiaigények kielégítéséhez, mind a hazai energiaforrások kihasználásához, mind az elkerülhetetlen import biztosításához. A jó irányt sem lehet megalapozatlan gyorsasággal követni, körültekintőbben kell eljárni az energiagazdálkodásban. Előfordulhat, hogy a termelés területén ott, ahol a szénhidrogének felhasználásában előreszaladtak, vissza kell állítani a széntüzelést. Eredeti elhatározásunknak megfelelően elsősorban a lakosság gáz- és fűtőolajigényeinek kielégítését, valamint a petrolkémiai ágazat gyors fejlesztését biztosítjuk, ezt követően kerülhet csak sor — a belföldi adottságokat és a lehetséges importot is figyelembe véve — az ipar fűtőanyag-szükségleteinek kielégítésére szénhidrogénekből. Alumíniumprogramunk, összhangban beruházási politikánkkal, valamelyest mérsékeltebb ütemben, mintegy kétéves eltolódással valósul meg. Ennek ellenére alumíniumiparunk fejlesztése összhangban van a magyar—szovjet timföld-alumínium egyezménnyel, amely a szocialista nemzetközi munkamegosztás nagyszem