Magyar Hírlap, 1973. április (6. évfolyam, 90-118. szám)
1973-04-01 / 90. szám
Magyar Hírlap A magyar pártküldöttség Bulgáriában Borisz Velcsev, a Bolgár Kommunista Párt Politikai Bizottságának tagja, a központi bizottság titkára szombaton baráti eszmecserén fogadta a magyar pártmunkásküldöttséget, amely Jakab Sándorral, az MSZMP Központi Bizottsága párt- és tömegszervezeti osztálya vezetőjével az élen hétfő óta tartózkodik Bulgáriában. A szívélyes légkörben lezajlott eszmecserén részt vett Böjti János, hazánk szófiai nagykövete is. A magyar pártküldöttség a pártmunka tapasztalatait cserélte ki Szófiában és vidéken a BKP helyi funkcionáriusaival és ipari üzemeket, valamint agráripari komplexumokat látogatott meg A delegácói ma utazik haza. Hazaérkezett az OT küldöttsége Párai Imre, az Országos Tervhivatal elnöke szombaton a berlin-schönefeldi repülőtérről hazautazott Budapestre. Búcsúztatására a repülőtéren megjelent Gerhard Schürer, az NDK állami tervbizottságának elnöke, miniszterelnök-helyettes, és Kovács Imre, hazánk NDK-beli nagykövete is. Párai Imrének, az Országos Tervhivatal elnökének vezetésével szombaton hazaérkezett az NDK-ban járt delegáció, amely megbeszéléseket folytatott a két ország gazdasági együttműködésének további fejlesztéséről. Fogadására a Ferihegyi repülőtéren megjelent Hont János, az OT elnökhelyettese, jelen volt az NDK budapesti nagykövetségének több vezető munkatársa. W. W. Bein elutazott W. Vr. Bein, az NDK helyiipari és élelmiszeripari miniszterhelyettese szombaton elutazott hazánkból. Búcsúztatására a Ferihegyi repülőtéren megjelent dr. Vénárt Lajos mezőgazdasági és élelmezésügyi miniszterhelyettes. Hazaérkezett a mezőgazdasági delegáció Dr. Madas András mezőgazdasági és élelmezésügyi miniszterhelyettes vezetésével szombaton hazaérkezett Moszkvából a magyar küldöttség, amely a KGST mezőgazdasági állandó bizottságának 36. ülésén vett részt Dr. Mészáros Károly hazaérkezett Szombaton hazaérkezett Moszkvából a dr. Mészáros Károly közlekedés- és postaügyi miniszterhelyettes, a MÁV vezérigazgatója által vezetett delegáció. A küldöttség az európai szocialista országok vasutasainak önműködő kocsikapcsolókészülékkel való felszerelése kérdésében tartott koordinációs tárgyaláson vett részt. SZOT-küldöttség utazott Algériába Dr. Dobi Ferenc, a Szaktanács elnöksége tagjának vezetésével szombaton SZOT- küldöttség utazott Algériába, ahol a magyar szervezett dolgozók képviseletében részt vesz az algériai dolgozók országos szövetségének 4. kongresszusán. Külföldi tudósítók közgyűlése A Magyarországra akkreditált külföldi hírügynökségi és laptudósítók testülete szombaton a Magyar Sajtó Házában megtartotta szokásos évi közgyűlését. Jelen voltak ezen a Külügyminisztérium sajtófőosztálya és a kormány Tájékoztatási Hivatala képviselői. A testület újraválasztotta vezetőségét, elnöke ismét Viktor Drábek, a csehszlovák CTK hírügynökség magyarországi tudósítója lett. ------------------------------------------------------------------------------— Ismét közszemlén a választók névjegyzéke A budapesti jelölő gyűlések mérlege Szombaton az ország valamennyi városában és községében a tanácsok hivatali helyiségében ismét közszemlére tették a választók módosított, most már végleges névjegyzékét. .Mint ismeretes, a választói listákat első ízben március 10—19. között függesztettek, ki a tanácsi hirdetőtáblákra, s március 21-ig lehetett kifogást emelni a névjegyzékbe történt törvényellenes felvétel vagy az abból való kihagyás miatt. A bejelentett kifogásokat a tanácsi végrehajtó bizottságok, illetve az illetékes járásbíróságok mindenütt megvizsgálták, alapos mérlegelés után elfogadták vagy elutasították a fellebbezéseket. A döntéseik alapján kiegészített névjegyzékeket tették ismét közszemlére szombaton. A listák április 3-ig tekinthetők meg. Minden választójogosult magyar állampolgárt — több mint hétmilliót — az állandó lakóhelye szerinti tanácsi választókerület névjegyzékébe vettek fel. Ha valakinek a választás napjáig — április 15-ig — változik meg állandó lakhelye, elköltözését a korábbi lakóhely szerint illetékes tanács végrehajtó bizottságánál kell bejelentenie. A bejelentés alapján a választót törlik a névjegyzékből, s erről igazolást állítanak ki. E dokumentum birtokában kérheti — legkésőbb április 14-ig — felvételét a választók névjegyzékébe új lakóhelye tanácsának végrehajtó bizottságánál. A Minisztertanács Tanácsi Hivatala felhívja a választópolgárok figyelmét arra, hogy a lakóhelyváltozással kapcsolatos igazolás beszerzésére csupán április 14-ig van lehetőségük. Mindenki csak ott szavazhat, ahol neve szerepel a választók névjegyzékében. Tudósítónktól, Budapesten, az előzetes adatok szerint, a választásra jogosult állampolgárok száma meghaladja az 1 millió 400 ezret. Az eddigi eredményekről, tapasztalatokról tegnap a következő felvilágosítást kaptuk: — A főváros területén 2214 jelölő gyűlést tartottak, és azon 202 339 állampolgár vett részt, 43 ezerrel többen, mint a legutóbbi választások során. A legtöbb jelölő gyűlés a XIII. kerületben volt, szám szerint 146, a legkevesebb az első kerületben: 80. A legtöbb részvevő — 14 825 — a XIV. kerületben volt. A választási elnökségen elmondották, hogy az április 15-én sorra kerülő tanácsi választásokon 2163 körzetben egy, 49-ben kettő és két körzetben három jelölt indul. A jelölő gyűléseken a választópolgárok általában elismerően szóltak az aktív tanácstagok eddigi munkájáról és további támogatásukról biztosították őket. Nem egy esetben olyanok is felszólaltak, akik az előző választáson ellenezték a tanácstag jelölését, most viszont újbóli jelölésének szószólóivá váltak. Ugyanakkor előfordult, ha elvétve is, hogy olyan régi tanácstagot, aki nem tartotta a kapcsolatot választóival, megbíráltak és néhány esetben nem is jelölték. A várospolitikával, kerületfejlesztéssel kapcsolatos hozzászólások szinte az egész főváros életének keresztmetszetét adták. A hozzászólók az eredmények elismerése mellett szóvá tették a kijavításra váró hibákat is. Igen sokan bírálták a közlekedést, azt, hogy a járatok többsége nem menetrend szerint indul. Sokan tették szóvá a kutyatartással kapcsolatos viszszásságokat is. A pesti felszólalók jelentős része kifogásolta a XX. kerületben épülő dél-pesti kórház építésének az elhúzódását. A jelölő gyűléseken elhangzott valamennyi észrevételt megvizsgálják az illetékesek, és intézkednek a hibák kijavítása érdekében. Választási gyűlések Szombaton több választási gyűlést tartottak Hajdú-Bihar megye községeiben. A Hajdúdorogon megrendezett gyűlésen Karakas László, az MSZMP megyei pártbizottságának első titkára méltatta az elmúlt két esztendőben elért eredményeket. Tatán, a megyei művelődési központban első választók részvételével tartottak nagygyűlést. A város több mint hatszáz fiatalja hallgatta meg Kiss Imréné megyei KISZ-titkár választási beszédét Magyar-jugoszláv nehézipari tárgyalás Budapesten befejezte háromnapos ülését a magyar—jugoszláv nehézipari és energetikai ipari együttműködési albizottság. A két delegációt dr. Lőrincz Imre, a nehézipari miniszter első helyettese és Lázár Vukota jugoszláv szövetségi gazdasági miniszterhelyettes vezette. Az ülésen a két ország kőolaj- és földgázipari, timföld- és alumíniumipari, vegyipari és villamosenergia-ipari együttműködésének kérdéseit vizsgálták meg. Lázár Vukotát fogadta dr. Faluvégi Lajos pénzügyminiszter, a magyar—jugoszláv gazdasági együttműködési bizottság magyar tagozatának elnöke. A jugoszláv küldöttség vezetője eszmecserét folytatott dr. Kocsis Józseffel, a kohó- és gépipari miniszter első helyettesével és Sárosi Sándorné könnyűipari miniszterhelyettessel is. Lázár Vukota szombaton délután viszszautazott Jugoszláviába. forum («1 }_____________________1973. ÁPRILIS 1.VASARNAP ! TÁBORNOKOK A dél-amerikai földrész ismerői tudják, hogy a politizáló katonaság nem új dolog, hiszen Latin-Amerika történetét akár a katonai puccsok történetének is tekinthetjük. Most azonban nem enről van szó. Amikor „politizáló katonákat” írok, nem „puccsista katonákat” gondolok. Azokról van szó, akik Latin-Amerika nem is kevés országában fokozatosan előtérbe kerülnek — akár formális hatalomátvétel, akár a közéletben való tevékeny részvétel útján. A tartós, vagy annak látszó katonai diktatúrák legújabb sora 1964-ben kezdődött Brazíliában, majd 1966-ban folytatódott Argentínában. Nem is ez volt a meglepő, az újdonság. Hanem az, ami Peruban kezdődött 1968-ban. A tábornokok ott is elűzték a választott elnököt, de — általános meglepetést okozva — nem a két nagy ország nyomába léptek. Peruban valami új kezdődött. A hatalomra került tábornokok maguk vették kézbe az ország ügyeit, és hosszú időre szóló tervet készítettek hazájuk függetlenségének visszaszerzésére, a megalázottak és megszomorítottak fölemelésére. Utánuk következett egy kicsiny, de stratégiailag igen fontos közép-amerikai ország: Panama, aztán Ecuador. Majd Chilében történt meglepő dolog: az alkotmányos normák tiszteletben tartásáról, a demokratikus játékszabályok betartásáról nevezetes országban a Népi Egység kormánya tavaly novemberben három katona miniszterrel egészült ki. (Igaz, hogy a most átalakított kormányból — ismét meglepetést keltve — kimaradtak a fegyveres erők képviselői, de ez ebből a szempontból mellékes.) Egy kis országban, az ugyancsak demokratikus hagyományokat őrző Uruguayban már a múlt év közepe óta olyan hírek keringtek, hogy a katonák, megelégelve a hivatásos politikusok okozta általános zűrzavart és társadalmi hanyatlást, rászánták magukat a hatalom átvételére. A hírek nem voltak teljesen alaptalanok. Az uruguayi fegyveres erőik februárban lényegileg ultimátumot intéztek a kormányhoz és a parlamenthez, egyúttal közzétették társadalmi-politikai programjukat. Ez a program erősen hasonlít a perui vezetőkéhez, noha nem teljesen ugyanaz. Egy ideig úgy látszott, mintha az ügy újból elaludt volna. Ám alig néhány napja, március 23-án a katonák hatalmukba kerítették az ország rádió- és tévéállomásait, amelyek segítségével igen érdekes dolgokról számoltak be a meghívott újságíróknak és az egész lakosságnak. A fegyveres erők vezetői dokumentumokat tettek közzé arról, hogy a legutóbbi választások alkalmával az elnökjelöltek igen kedvező feltételek mellett nagy kölcsönöket vettek föl, de ezeket még mindig nem — vagy nem teljesen — fizették vissza. A közlemény egyúttal megbélyegezte a parlamentet, amely ellene szegül a katonák által közzétett — és az elnök által formailag elfogadott — program végrehajtásának. Vessünk egy pillantást Argentínára. Az 1966-ban végrehajtott katonai hatalomátvétel, az „argentin forradalom” nem érte el célját. Az egymást követő elnökök mind több nehézséget találtak az ország újjáépítéséhez vezető úton, míg végül Lanusse elnök — fegyvertársai jóváhagyásával, vagy legalább beletörődésével — bejelentette: Argentínában visszaállítják az alkotmányosságot, a hatalom ismét a választott vezetőket illleti meg. A március 11-i választásokon a peronista Cámpora kapta a legtöbb szavazatot, így elvileg ő az ország új elnöke. A tábornokok vissza fognak vonulni, habár ez nem jelenti azt, hogy a kormányban — és a döntésekben — nem vesznek részt. Különböző országokról, különböző helyzetekről esett szó az eddigiekben. Mégis érdemes a közös vonásokat keresni, mert a helyzet elemzése tanulságokkal szolgál. A perui, a panamai, az ecuadori, a chilei és az uruguayi fejlemények végső soron azt bizonyítják, hogy a legmagasabb rangú katonatisztek sem okvetlenül az oligarchia kiszolgálói, nem föltétlenül népeik ellenségei és idegen érdekek képviselői. Az a tény, hogy Latin-Amerika sok országában a katonák — legalábbis hivatásszerűen — nem politizáltak, nem jelenti azt, hogy nem is érdekelte őket a politika. Az, hogy sokáig nem nyilvánítottak véleményt, nem jelentette azt, hogy nem volt véleményük. Azért, mert katonai rangjuk a társadalom felső vagy legfelső rétegeihez csatolta őket, nem föltétlenül felejtették el, hogy származásuk révén alacsonyabb társadalmi osztályokhoz, rétegekhez is közük van. Az, hogy a fegyveres erők ideológiája forma szerint a haza védelmének, az ország szuverenitása megőrzésének szükségességéből áll, nem jelentette azt, hogy nem ismerkedtek meg más ideológiákkal. Azért, mert — legalábbis nagy többségükben — nem vallják magukénak a marxizmus—leninizmus eszméjét, még nem mondhatjuk, hogy nem érzik a magukénak népük gondjait-bajaiit. A perui tábornokok továbbra is a végrehajtó hatalom gyakorlóiként vezetik országukat. A chilei tábornokok visszavonultak a vezérkarba, a főparancsnokságokra, de továbbra is az alkotmányosság garantálói, és az alkotmányosság garantálása azonos a Népi Egység támogatásával, védelmezésével. Az uruguayi tábornokok szorgalmazták nemzeti demokratikus programjuk végrehajtását, de egyelőre nem óhajtják átvenni a kormányzati hatalmat. Az argentin tábornokok pedig egyszerre készülnek a viszszavonulásra és a módosított formájú jelenlétre, részvételire. Pillanatnyilag nem tudni, hogy az előbb említett országokban milyen következménnyel jár a katonák szerepének folyamatos módosulása. Azt azonban világosan lehet látni, hogy a politizáló katonák — az esetek többségében — igyekeznek lépést tartani korunk nagy változásaival, és hazafiakként, a maguk módján megpróbálják közelíteni hazájukat a világ haladó részéhez. Igaz, hogy a folyamat még csak a kezdetnél tart; igaz, hogy az átalakulások sok buktatót rejtenek; igaz, hogy a tábornokok nem egyformán gondolkodnak ugyanazokról a dolgokról. De a leglényegesebb az, hogy a hatvanas évek második fele és a hetvenes évek eleje nem a brazil és az argentin példa követőinek számát gyarapította, hanem azokét, akik a más világnézetű, más ideológiára politikai pártok és mozgalmak harcait megértették, céljait legalább, részben helyeslik és követendőnek találják. Ez az, amit az érintett országok munkáspártjai is fölismertek és méltányoltak, ha nem is mindegyik és nem az első pillanatban. A katonák jelenlegi és jövendő céljainak, szerepének megítélésében viták és nézeteltérések vannak még Chilében is. A legreálisabban gondolkodó és cselekvő pártok azonban ott is, másutt is fölismerték, hogy a nemzet igazi érdekeivel azonosuló politizáló katonák nem a nép és az igazi demokrácia számára jelentenek veszélyt, hanem az idegen érdekek képviselői, a kiváltságos osztályok, a hatalommal visszaélők, a népüket és nemzetüket kiárusítók számára. Ezért támogatják a tábornokokat a perui kommunisták és más haladó erők; ezért helyeselték a chilei kommunisták tavaly ősszel a fegyveres erők képviselőinek miniszteri megbízatását, ezért fogadta helyesléssel az uruguayi Széles Front a katonák programjából azt, ami valóban helyes és haladó. Latin-Amerikában — a történelmi hagyományok és a nemzeti sajátosságok miatt — a szokás és a formaság hatalom. A legutóbbi évek és hónapok folyamatai azonban azt bizonyítják, hogy esetenként rokonszenvesebbek és hatásosabbak a parancsoláshoz szokott tábornokok „katonásan” tömör kijelentései, mint a formális demokráciával játszadozó tehetetlen és lelkiismeretlen politikusok dagályos körmondatai. Nem az a lényeg, hogy egyenruhát vagy civil öltözetet viselnek-e a hatalmon levők, hanem az, hogy kinek az érdekeit képviselik. TODERO FRIGYES Magyar-szovjet kőolajipari együttműködés V. Sz. Fjodorov szovjet miniszter látogatása V. Sz. Fjodorov, a Szovjetunió kőolajfeldolgozó-ipari és petrolkémiai minisztere —— aki a magyar kormány meghívására Magyarországon tartózkodott — befejezte magyarországi látogatását. V. Sz. Fjodorov megbeszéléseket folytatott dr. Szekér Gyula nehézipari miniszterrel a Szovjetunió és Magyarország kőolajfeldolgozó, petrolkémiai és gumiipara közötti együttműködés helyzetéről és az együttműködés további szélesítésének lehetőségeiről. A miniszterek jóváhagyták a közelmúltban Budapesten megtartott magyar—szovjet kőolajfeldolgozó-ipari és petrolkémiai gazdasági és műszaki-tudományos együttműködési állandó munkabizottság 5. ülése által kidolgozott javaslatokat. V. Sz. Fjodorov és dr. Szekér Gyula aláírták a magasabb zsíralkoholok gyártásának szakosítására és kooperációjára vonatkozó egyezményt. Az egyezmény értelmében a Szovjetunió ellátja a Magyar Népköztársaságot a mosószergyártás e fontos nyersanyagával. V. Sz. Fjodorovot fogadta Vályi Péter, a Magyar Népköztársaság Minisztertanácsának elnökhelyettese.