Magyar Hírlap, 1973. április (6. évfolyam, 90-118. szám)

1973-04-01 / 90. szám

Magyar Hírlap A magyar pártküldöttség Bulgáriában Borisz Velcsev, a Bolgár Kommunista Párt Politikai Bizottságának tagja, a köz­ponti bizottság titkára szombaton baráti eszmecserén fogadta a magyar pártmun­kásküldöttséget, amely Jakab Sándorral, az MSZMP Központi Bizottsága párt- és tömegszervezeti osztálya vezetőjével az élen hétfő óta tartózkodik Bulgáriában. A szívélyes légkörben lezajlott eszmecse­rén részt vett Böjti János, hazánk szó­fiai nagykövete is. A magyar pártküldöttség a pártmunka tapasztalatait cserélte ki Szófiában és vidéken a BKP helyi funkcionáriusaival és ipari üzemeket, valamint agráripari komplexumokat látogatott meg A dele­­gácói ma utazik haza. Hazaérkezett az OT küldöttsége Párai Imre, az Országos Tervhivatal el­nöke szombaton a berlin-schönefeldi re­pülőtérről hazautazott Budapestre. Bú­csúztatására a repülőtéren megjelent Ger­hard Schürer, az NDK állami tervbizott­ságának elnöke, miniszterelnök-helyettes, és Kovács Imre, hazánk NDK-beli nagy­követe is. Párai Imrének, az Országos Tervhiva­tal elnökének vezetésével szombaton ha­zaérkezett az NDK-ban járt delegáció, amely megbeszéléseket folytatott a két ország gazdasági együttműködésének to­vábbi fejlesztéséről. Fogadására a Feri­hegyi repülőtéren megjelent Hont János, az OT elnökhelyettese, jelen volt az NDK budapesti nagykövetségének több vezető munkatársa. W. W. Bein elutazott W. Vr. Bein, az NDK helyiipari és élel­miszeripari miniszterhelyettese szombaton elutazott hazánkból. Búcsúztatására a Ferihegyi repülőtéren megjelent dr. Vé­nárt Lajos mezőgazdasági és élelmezés­­ügyi miniszterhelyettes. Hazaérkezett a mezőgazdasági delegáció Dr. Madas András mezőgazdasági és élelmezésügyi miniszterhelyettes vezeté­­sével szombaton hazaérkezett Moszkvá­ból a magyar küldöttség, amely a KGST mezőgazdasági állandó bizottságának 36. ülésén vett részt Dr. Mészáros Károly hazaérkezett Szombaton hazaérkezett Moszkvából a dr. Mészáros Károly közlekedés- és pos­taügyi miniszterhelyettes, a MÁV vezér­­igazgatója által vezetett delegáció. A kül­döttség az európai szocialista országok vasutasainak önműködő kocsikapcsoló­készülékkel való felszerelése kérdésében tartott koordinációs tárgyaláson vett részt. SZOT-küldöttség utazott Algériába Dr. Dobi Ferenc, a Szaktanács elnöksé­ge tagjának vezetésével szombaton SZOT- küldöttség utazott Algériába, ahol a ma­gyar szervezett dolgozók képviseletében részt vesz az algériai dolgozók országos szövetségének 4. kongresszusán. Külföldi tudósítók közgyűlése A Magyarországra akkreditált külföldi hírügynökségi és laptudósítók testülete szombaton a Magyar Sajtó Házában meg­tartotta szokásos évi közgyűlését. Jelen voltak ezen a Külügyminisztérium sajtó­főosztálya és a kormány Tájékoztatási Hivatala képviselői. A testület újravá­lasztotta vezetőségét, elnöke ismét Vik­tor Drábek, a csehszlovák CTK hírügy­nökség magyarországi tudósítója lett. ------------------------------------------------------------------------------— Ismét közszemlén a választók névjegyzéke A budapesti jelölő gyűlések mérlege Szombaton az ország valamennyi vá­rosában és községében a tanácsok hiva­tali helyiségében ismét közszemlére tet­ték a választók módosított, most már végleges névjegyzékét. .Mint ismeretes, a választói listákat el­ső ízben március 10—19. között függesz­­tett­ek, ki a tanácsi hirdetőtáblákra, s március 21-ig lehetett kifogást emelni a névjegyzékbe történt törvényellenes fel­vétel vagy az abból való kihagyás miatt. A bejelentett kifogásokat a tanácsi vég­rehajtó bizottságok, illetve az illetékes járásbíróságok mindenütt megvizsgálták, alapos mérlegelés után elfogadták vagy elutasították a fellebbezéseket. A dönté­seik alapján kiegészített névjegyzékeket tették ismét közszemlére szombaton. A listák április 3-ig tekinthetők meg. Minden választójogosult magyar állam­polgárt — több mint hétmilliót — az ál­landó lakóhelye szerinti tanácsi választó­­kerület névjegyzékébe vettek fel. Ha va­lakinek a választás napjáig — április 15-ig — változik meg állandó lakhelye, elköltözését a korábbi lakóhely szerint illetékes tanács végrehajtó bizottságánál kell bejelentenie. A bejelentés al­ap­ján a választót törlik a névjegyzékből, s erről igazolást állítanak­ ki. E dokumentum birtokában kérheti — legkésőbb április 14-ig — felvételét a választók névjegy­zékébe új lakóhelye tanácsának végre­hajtó bizottságánál. A Minisztertanács Tanácsi Hivatala felhívja a választópolgárok figyelmét ar­ra, hogy a lakóhelyváltozással kapcsola­tos igazolás beszerzésére csupán április 14-ig van lehetőségük. Mindenki csak ott szavazhat, ahol neve szerepel a vá­lasztók névjegyzékében. Tudósítónktól, Budapesten, az előzetes adatok sze­rint, a választásra jogosult állampolgá­rok száma meghaladja az 1 millió 400 ezret. Az eddigi eredményekről, tapasztala­tokról tegnap a következő felvilágosítást kaptuk: — A főváros területén 2214 jelölő gyű­lést tartottak, és azon 202 339 állampol­gár vett részt, 43 ezerrel többen, mint a legutóbbi választások során. A legtöbb jelölő gyűlés a XIII. kerületben volt, szám szerint 146, a legkevesebb az első kerületben: 80. A legtöbb részvevő — 14 825 — a XIV. kerületben volt. A vá­lasztási elnökségen elmondották, hogy az április 15-én sorra kerülő tanácsi válasz­tásokon 2163 körzetben egy, 49-ben ket­tő és két körzetben három jelölt indul. A jelölő gyűléseken a választópolgá­rok általában elismerően szóltak az ak­tív tanácstagok eddigi munkájáról és to­vábbi támogatásukról biztosították őket. Nem egy esetben olyanok is felszólaltak, akik az előző választáson ellenezték a tanácstag jelölését, most viszont újbó­li jelölésének szószólóivá váltak. Ugyanak­kor előfordult, ha elvétve is, hogy olyan régi tanácstagot, aki nem tartotta a kap­csolatot választóival, megbíráltak és né­hány esetben nem is jelölték. A város­­politikával, kerületfejlesztéssel kapcso­­latos hozzászólások szinte az egész fő­város életének keresztmetszetét adták. A hozzászólók az eredmények elismerése mellett szóvá tették a kijavításra váró hi­bákat is. Igen sokan bírálták a közleke­dést, azt, hogy a járatok többsége nem menetrend szerint indul. Sokan tették szóvá a kutyatartással kapcsolatos visz­­szásságokat is. A pesti felszólalók jelen­tős része kifogásolta a XX. kerületben épülő dél-pesti kórház építésének az el­húzódását. A jelölő gyűléseken elhang­zott valamennyi észrevételt megvizsgál­ják az illetékesek, és intézkednek a hi­bák kijavítása érdekében. Választási gyűlések Szombaton több választási gyűlést tar­tottak Hajdú-Bihar megye községeiben. A Hajdúdorogon megrendezett gyűlésen Ka­­rakas László, az MSZMP megyei pártbi­zottságának első titkára méltatta az el­múlt két esztendőben elért eredménye­ket. Tatán, a megyei művelődési központban első választók részvételével tartottak nagygyűlést. A város több mint hatszáz fiatalja hallgatta meg Kiss Imréné me­gyei KISZ-titkár választási beszédét Magyar-jugoszláv nehézipari tárgyalás Budapesten befejezte háromnapos ülé­sét a magyar—jugoszláv nehézipari és energetikai ipari együttműködési albizott­ság. A két delegációt dr. Lőrincz Imre, a nehézipari miniszter első helyettese és Lázár Vukota jugoszláv szövetségi gazda­sági miniszterhelyettes vezette. Az ülé­sen a két ország kőolaj- és földgázipari, timföld- és alumíniumipari, vegyipari és villamosenergia-ipari együttműködésének kérdéseit vizsgálták meg. Lázár Vukotát fogadta dr. Faluvégi La­jos pénzügyminiszter, a magyar—jugoszláv gazdasági együttműködési bizottság ma­gyar tagozatának elnöke. A jugoszláv kül­döttség vezetője eszmecserét folytatott dr. Kocsis Józseffel, a kohó- és gépipari mi­niszter első helyettesével és Sárosi Sán­­dorné könnyűipari miniszterhelyettessel is. Lázár Vukota szombaton délután visz­­szautazott Jugoszláviába. f­orum («1 }_____________________1973. ÁPRILIS 1.VASARNAP ! TÁBORNOKOK A dél-amerikai földrész ismerői tudják, hogy a politizáló katonaság nem új dolog, hiszen Latin-Amerika történetét akár a katonai puccsok történetének is tekinthetjük. Most azonban nem enről van szó. Amikor „politizáló katonákat” írok, nem „puccsista katonákat” gondo­lok. Azokról van szó, akik Latin-Amerika nem is kevés országában fokozatosan előtérbe kerülnek — akár formális hata­lomátvétel, akár a közéletben való tevé­keny részvétel útján. A tartós, vagy annak látszó katonai diktatúrák legújabb sora 1964-ben kez­dődött Brazíliában, majd 1966-ban foly­tatódott Argentínában. Nem is ez volt a meglepő, az újdonság. Hanem az, ami Peruban kezdődött 1968-ban. A táborno­kok ott is elűzték a választott elnököt, de —­ általános meglepetést okozva — nem a két nagy ország nyomába léptek. Peruban valami új kezdődött. A hata­lomra került tábornokok maguk vették kézbe az ország ügyeit, és hosszú időre szóló tervet készítettek hazájuk függet­lenségének visszaszerzésére, a megalázot­­tak és megszomorítottak fölemelésére. Utánuk következett egy kicsiny, de stra­tégiailag igen fontos közép-amerikai or­szág: Panama, aztán Ecuador. Majd Chilében történt meglepő dolog: az al­kotmányos normák tiszteletben tartásá­ról, a demokratikus játékszabályok be­tartásáról nevezetes országban a Népi Egység kormánya tavaly novemberben három katona­ miniszterrel egészült ki. (Igaz, hogy a most átalakított kormány­ból — ismét meglepetést keltve — ki­maradtak a fegyveres erők képviselői, de ez ebből a szempontból mellékes.) E­gy kis országban, az ugyancsak demok­­ratikus hagyományokat őrző Uruguay­­ban már a múlt év közepe óta olyan hí­rek keringtek, hogy a katonák, megelé­gelve a hivatásos politikusok okozta ál­talános zűrzavart és társadalmi hanyat­lást, rászánták magukat a hatalom át­vételére. A hírek nem voltak teljesen alaptalanok. Az uruguayi fegyveres erőik februárban lényegileg ultimátumot intéz­tek a kormányhoz és a parlamenthez, egyúttal közzétették társadalmi-politikai programjukat. Ez a program erősen ha­sonlít a perui vezetőkéhez, noha nem teljesen ugyanaz. Egy ideig úgy látszott, mintha az ügy újból elaludt volna. Ám alig néhány napja, március 23-án a ka­tonák hatalmukba kerítették az ország rádió- és tévéállomásait, amelyek segít­ségével igen érdekes dolgokról számoltak be a meghívott újságíróknak és az egész lakosságnak. A fegyveres erők vezetői dokumentumokat tettek közzé arról, hogy a legutóbbi választások alkalmával az elnökjelöltek igen kedvező feltételek mel­lett nagy kölcsönöket vettek föl, de eze­ket még mindig nem — vagy nem telje­sen — fizették vissza. A közlemény egy­úttal megbélyegezte a parlamentet, amely ellene szegül a katonák által közzétett — és az elnök által formailag elfoga­dott — program végrehajtásának. Vessünk egy pillantást Argentínára. Az 1966-ban végrehajtott katonai hata­lomátvétel, az „argentin forradalom” nem érte el célját. Az egymást követő elnökök mind több nehézséget találtak az ország újjáépítéséhez vezető úton, míg végül Lanusse elnök — fegyvertársai jóváha­gyásával, vagy legalább beletörődésével — bejelentette: Argentínában visszaállít­ják az alkotmányosságot, a hatalom is­mét a választott vezetőket illleti meg. A március 11-i választásokon a peronista Cámpora kapta a legtöbb szavazatot, így elvileg ő az ország új elnöke. A tábor­nokok vissza fognak vonulni, habár ez nem jelenti azt, hogy a kormányban — és a döntésekben — nem vesznek részt. K­ülönböző országokról, különböző hely­zetekről esett szó az eddigiekben. Mégis érdemes a közös vonásokat keres­ni, mert a helyzet elemzése tanulságok­kal szolgál. A perui, a panamai, az ecua­dori, a chilei és az uruguayi fejlemé­nyek végső soron azt bizonyítják, hogy a legmagasabb rangú katonatisztek sem okvetlenül az oligarchia kiszolgálói, nem föltétlenül népeik ellenségei és idegen érdekek képviselői. Az a tény, hogy La­tin-Amerika sok országában a katonák — legalábbis hivatásszerűen — nem po­litizáltak, nem jelenti azt, hogy nem is érdekelte őket a politika. Az, hogy so­káig nem nyilvánítottak véleményt, nem jelentette azt, hogy nem volt vélemé­nyük. Azért, mert katonai rangjuk a társadalom felső vagy legfelső rétegeihez csatolta őket, nem föltétlenül felejtették el, hogy származásuk révén alacsonyabb társadalmi osztályokhoz, rétegekhez is közük van. Az, hogy a fegyveres erők ideológiája forma szerint a haza védel­mének, az ország szuverenitása megőr­zésének szükségességéből áll, nem jelen­tette azt, hogy nem ismerkedtek meg más ideológiákkal. Azért, mert — leg­alábbis nagy többségükben — nem vall­ják magukénak a marxizmus—leniniz­­mus eszméjét, még nem mondhatjuk, hogy nem érzik a magukénak népük gondjait-bajaiit. A perui tábornokok továbbra is a vég­rehajtó ha­talom gyakorlóiként vezetik or­szágukat. A chilei tábornokok visszavo­nultak a vezérkarba, a főparancsnoksá­gokra, de továbbra is az alkotmányos­ság garantálói, és az alkotmányosság garantálása azonos a Népi Egység támo­gatásával, védelmezésével. Az uruguayi tábornokok szorgalmazták nemzeti de­mokratikus programjuk végrehajtását, de egyelőre nem óhajtják átvenni a kor­mányzati hatalmat. Az argentin tábor­nokok pedig egyszerre készülnek a visz­­szavonulásra és a módosított formájú jelenlétre, részvételire. Pillanatnyilag nem tudni, hogy az előbb említett orszá­gokban milyen következménnyel jár a katonák szerepének folyamatos módosu­lása. Azt azonban világosan lehet látni, hogy a politizáló katonák — az esetek többségében — igyekeznek lépést tarta­ni korunk nagy változásaival, és haza­fiakként, a maguk módján megpróbálják közelíteni hazájukat a világ haladó ré­széhez. Igaz, hogy a folyamat még csak a kez­detnél tart; igaz, hogy az átalakulások sok buktatót rejtenek; igaz, hogy a tá­bornokok nem egyformán gondolkodnak ugyanazokról a dolgokról. De a leglénye­gesebb az, hogy a hatvanas évek máso­dik fele és a hetvenes évek eleje nem a brazil és az argentin példa követőinek számát gyarapította, hanem azokét, akik a más világnézetű, más ideológiára poli­tikai pártok és mozgalmak harcait meg­értették, céljait legalább, részben helyes­lik és követendőnek találják. Ez az, amit az érintett országok munkáspártjai is fölismertek és méltányoltak, ha nem is mindegyik és nem az első pillanatban. A katonák jelenlegi és jövendő céljai­nak, szerepének megítélésében viták és nézeteltérések vannak még Chilében is. A legreálisabban gondolkodó és cselek­vő pártok azonban ott is, másutt is föl­ismerték, hogy a nemzet igazi érdekei­vel azonosuló politizáló katonák nem a nép és az igazi demokrácia számára je­lentenek veszélyt, hanem az idegen ér­dekek képviselői, a kiváltságos osztá­lyok, a hatalommal visszaélők, a népü­ket és nemzetüket kiárusítók számára. Ezért támogatják a tábornokokat a pe­rui kommunisták és más haladó erők; ezért helyeselték a chilei kommunisták tavaly ősszel a fegyveres erők képvise­lőinek miniszteri megbízatását, ezért fo­gadta helyesléssel az uruguayi Széles Front a katonák programjából azt, ami valóban helyes és haladó. L­atin-Amerikában — a történelmi ha­­gyományok és a nemzeti sajátosságok miatt — a szokás és a formaság hata­lom. A legutóbbi évek és hónapok folya­matai azonban azt bizonyítják, hogy ese­tenként rokonszenvesebbek és hatásosab­bak a parancsoláshoz szokott táborno­kok „katonásan” tömör kijelentései, mint a formális demokráciával játszadozó te­hetetlen és lelkiismeretlen politikusok dagályos körmondatai. Nem az a lényeg, hogy egyenruhát vagy civil öltözetet vi­selnek-e a hatalmon levők, hanem az, hogy kinek az érdekeit képviselik. TODERO FRIGYES Magyar-szovjet kőolajipari együttműködés V. Sz. Fjodorov szovjet miniszter látogatása V. Sz. Fjodorov, a Szovjetunió kőolaj­­feldolgozó-ipari és petrolkémiai miniszte­re —— aki a magyar kormány meghívására Magyarországon tartózkodott — befejezte magyarországi látogatását. V. Sz. Fjodorov megbeszéléseket foly­tatott dr. Szekér Gyula nehézipari mi­niszterrel a Szovjetunió és Magyarország kőolajfeldolgozó­, petrolkémiai és gumi­ipara közötti együttműködés helyzetéről és az együttműködés további szélesítésé­nek lehetőségeiről. A miniszterek jóvá­hagyták a közelmúltban Budapesten megtartott magyar—szovjet kőolajfeldol­gozó-ipari és petrolkémiai gazdasági és műszaki-tudományos együttműködési ál­landó munkabizottság 5. ülése által ki­dolgozott javaslatokat. V. Sz. Fjodorov és dr. Szekér Gyula aláírták a magasabb zsíralkoholok gyártásának szakosítására és kooperációjára vonatkozó egyezményt. Az egyezmény értelmében a Szovjetunió ellátja a Magyar Népköztársaságot a mosószergyártás e fontos nyersanyagával. V. Sz. Fjodorovot fogadta Vályi Péter, a Magyar Népköztársaság Minisztertanácsá­nak elnökhelyettese.

Next