Magyar Hírlap, 1973. május (6. évfolyam, 119-148. szám)

1973-05-02 / 119. szám

2 1973.MAjus 2,szerda________________________az ünnep ESEMÉNYEI____________________________Magyar­uíRiflP Köszöntő az ünnep előestéjén Gazdag és látványos program Nemeslaki Tivadar­ beszéde a rádióban és a televízióban­­ VÍd©k VárOSSlbsil fflivaiban (Jy­ lbueslaki Tivadar, a SZOT titkára, április­­10-án,, hétfőn este ünnepi köszön­tőt mondott a rádióban és a televízió­ban. Bevezetőben május 1. alkalmából a Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizottsága, a Minisztertanács és a Szak­­szervezetek Országos Tanácsa nevében üdvözölte a szocializmust építő magyar munkásosztályt, szövetkezeti parasztsá­got és alkotó értelmiséget. A párt, az állam és a társadalmi szervezetek veze­tőinek köszönetét tolmácsolta népünk­nek a Magyar Népköztársaság felemel­kedése érdekében végzett áldozatkész munkájáért, majd a többi között a követ­kezőket mondotta: Május elseje 83 esztendeje a nemzet­köziség és a szolidaritás nagy napja, a munka ünnepe szerte a világon. E napon a Föld minden országában együtt ünne­pelnek azok a milliók, akik hívei a mun­kásosztály nagy ügyének, a munkásszoli­daritásnak, a társadalmi igazság meg­teremtésének, a békének. Együtt ünnepelünk a világ valameny­­nyi dolgozójával mi, magyarok is. Népünk ma békében, szabadon, boldo­gan tesz hitet a munkásosztály nagy ügye mellett. Ugyanakkor tudjuk, hogy a vi­lág sok országában még nem ünnepel­hetnek szabadon, békében munkástest­véreink. Ezen a napon is kifejezzük szo­lidaritásunkat azokkal, akik ma még elnyomás alatt élnek és harcolva ün­nepük május elsejét. Napjainkban világméretű küzdelem folyik a szocializmus és a kapitalizmus, a béke és a háború, a haladás és a reak­ció erői között. Ezért a nemzetközi mun­kásmozgalom harci jelszava: Világ pro­letárjai, egyesüljetek! ma különösen idő­szerű. E jelszóban mélyen kifejeződik a világ haladó erőinek, a nemzetközi mun­kásmozgalomnak az összefogása, harca a békéért, a függetlenségért, a társadalmi haladásért, a demokráciáért, a szocializ­musért. A nemzetközi munkásszolidaritás örök érvényű. Az internacionalizmusnak osz­tálytartalma van, azt a proletariátus tette politikája meghatározó vonásává, emelte a hivatalos politika rangjára. Mi a szó igaz, nemes értelmében va­gyunk internacionalisták, és tetteinkben is ezt kívánjuk kifejezésre juttatni. Ezért támogattuk a szabadságért küzdő hős vietnami népet is harcában — támogat­juk hazája újjáépítésében, s ma ezért ünnepeljük, üdvözöljük a munkásszoli­­daritás, a nemzetközi összefogás nagy­szerű eredményeként a vietnami háború befejezését, a hős vietnami nép győzel­mét az amerikai imperializmus fölött. Üdvözöljük a világ minden táján har­coló munkástestvéreinket! Szolidaritásunkról biztosítjuk a tőkés kizsákmányolás ellen harcoló munkáso­kat és dolgozókat! Támogatjuk Latin-Amerika haladásért, függetlenségért és a szocializmusért küzdő dolgozóit, munkásait! Támogatjuk az imperializmus ellen küzdő arab népeket! A mi hazánk ma az épülő és egyre tel­jesebbé váló szocializmus országa. Hu­szonöt esztendeje annak, hogy a magyar munkásosztály kézbe vette a gyárak, az üzemek irányítását, egyszer s minden­korra megszüntetve a tőke hatalmát. Alig több mint egy hónapja ünnepeltük mun­kásosztályunk e nagyszerű győzelmének évfordulóját. Büszkén gondolunk a 25 évvel ezelőtti államosításra és azokra a küzdelmekre, amelyeket a korszerű, szocialista ipar megteremtéséért, folytattunk. E küzdelem eredményei is bizonyítják, hogy a mun­kások az iparban, az államigazgatásban, a gazdasági, a politikai és társadalmi élet minden posztján megálltak és megállják a helyüket. A munkásosztály hősi helyt­állása a fejlődés egyre magasabb szint­jére emelte hazánkat, és megvalósította mindazt, amiért népünk legjobbjai évszá­zadok óta küzdöttek. Alkotó munkánk, sikereink kimeríthe­tetlen forrása a szocializmus igazságába és győzelmébe vetett hitünk, és az a meggyőződésünk, hogy népünk, munkás­­osztályunk nem egyedül, nem magára ha­­gyottan végzi munkáját. Magáénak érzi a Szovjetunió és a többi szocialista ország népeinek testvéri szövetségét és támoga­tását, a világ munkásosztályának, haladó erőinek rokonszenvét. A szocialista orszá­gokkal­­ folytatott közös harcaink növelik együttes sikereinket, és gyarapítják né­peink alkotó munkájának eredményeit. Ezért tevékenykedünk a szocialista or­szágok politikai, gazdasági és ideológiai egységének fejlesztéséért, és ezért erősít­jük szüntelenül testvéri, baráti együtt­működésünket. Május elsején nemcsak ünnepelünk, hanem készülünk a további munkára, a további harcra is. Várnak, ránk a szocia­lizmus építésének hétköznapjai, várnak ránk a holnapi alkotások, a majdani si­kerek. Tudjuk, hogy e sikerekért még többet kell tennünk, még jobban kell dolgoznunk. A Magyar Szocialista Munkáspárt Köz­ponti Bizottságának az elmúlt év novem­beri állásfoglalása nyomán még jobb feltételek, még jobb lehetőségek terem­tődtek a hatékonyabb munkához. Új len­dületet vett a munkaverseny, a szocialista brigádok mozgalma, s mindez újabb al­kotásokban, javuló minőségben, éssze­rűbb, gazdaságosabb munkában ölt tes­tet. Ez a lendület, ez a közös alkotó ten­ni akarás szükséges nagy terveink valóra váltásához. E gondolatok jegyében kívánom mun­kásosztályunknak, szövetkezeti paraszt­ságunknak, alkotó értelmiségünknek, egész dolgozó népünknek, hogy május elsején a jól végzett munka tudatában ünnepeljenek. Kívánok erőt, egészséget és boldogságot valamennyiüknek, s azt, hogy jövő terveink újabb eredményekben ölt­­senek testet. ( \ / /'N / A hatalmas ívvé fonódó számtalan má­jus 1-e krónikájából álljon itt most három különleges , a mi verőfényes, jó­kedvű ünnepünktől olyannyira elütő má­jus 1-re emlékező kis történet.­ ­ Pákász Imre öreg­ember. 1919-ben vö­röskatona volt. — A falumban sokan tudták, honnan jöttem, de hallgattak róla — meséli Pá­kász Imre. — Különben is halász vol­tam, a vizet jártuk, ritkán mutatkoz­tam. — Kitaláltuk, hogy mit csináljunk — mondja az öreg tiszai halász. — Úgy megszállták a falut a csendőrök, mintha háború lenne. Mi meg hajnalban, mint máskor, fogtuk a hálókat és ballagtunk le a Tiszára. Kimentünk messzire a holt­ágak közé. Ott aztán körbeálltunk a csó­nakokkal és a Tiszán, a vízen, ünnepel­tük május 1 -ét. Este, mikor a halászok kikötöttek, va­lamennyi csendőr ott várta őket a par­ton. A parancsnok kérdezte: hol voltak? Felelték: munkán, halászni. — Ilyen sokan? — villant a csendőr szeme. — Látom még asszonyokat is vit­tek. Ez mióta szokás? — Nem szokás — felelte a halas gaz­da —, de félős az asszonynép. Mivel min­den csendőr kijött a faluból, ide a gátra, kérték, oltalom nélkül ne hagyjuk őket otthon. Inkább jönnek velünk. Mert úgy hallottuk — tette hozzá halkan —, hogy ma valami ünnep van és ilyenkor min­denféle bajt hozhatnak a rendes em­berre. Három május elseje A csendőr gyanakodva nézte a falunyi tiszai halászt, de látván, hogy tudatla­nok, hagyta őket továbbmenni. 2. Ez a május 1-e is a két háború között volt. Budapesten akkor a Zeneakadémia Európa új művészetének egyik műhelye és kohója volt. Itt tanított Bartók és Kodály. De tanítottak mások is. Bartók egyik legtehetségesebb tanítványa Weiss­­haus Imre volt. Bartók, és az új eszmék ellen irányuló gyűlölet e fiatalembert is célba vette. Egy napon — és véletlenül e nap pont május elseje volt — a főiskola egyik fasiszta érzelmeiről közismert oktatója délután benyitott egy félhomályos szo­bába. Az ajtóból beszélt: — Van itt valaki? — majd újra. — Nincs itt senki? — Ön téved — felelte a homályos te­rem sarkában kottáit rakosgató Weiss­­haus Imre —, ha nem is lát bennünket, de azért mi itt vagyunk. Másnap fegyelmit indítottak a diák el­len. Sokan — nemcsak Bartók hívei — védeni igyekeztek a nagy tehetségű fia­talembert. — Miért volt az a válasz ön szerint oly sértő? — tette föl a kérdést Dohnányi Ernő, ugyancsak az Akadémia tanára — én nem találok benne semmit. — Semmit? — csattant fel ama bizo­(Folytatás az 1. oldalról) zászlaját. Több község új, létesítménnyel gazdagodott. Dunabogdányban ifjúsági parkot avattak, Gyomron­­ néhány éve elhunyt Pál Mihály szobrászművész al­kotásait bemutató szoborpark nyílt. Salgótarjánban a bányászok hagyomá­nyos díszsortüze jelezte az ünnepség kez­detét. A város negyvenöt üzeme és in­tézménye képviseletében mintegy tíz­ezren vettek részt a színpompás felvonu­láson. A Rákóczi úton felállított dísz­­emelvényen helyet foglalt többek között Géczi János, a Nógrád megyei pártbi­zottság első titkára és Hoffer István, Nógrád megye tanácselnöke. Az ünnep­lőket Lipták József, a Szakszervezetek Nógrád megyei Tanácsának vezető tit­kára köszöntötte. Vizslás községben má­jus elsején avatták fel a 2,3 millió forin­tos költséggel létesített klubkönyvtárat. Az avató ünnepségen Jakab Sándor, az MSZMP Központi Bizottságának osztály­­vezetője mondott beszédet. Pécsett mintegy negyvenezren vettek részt a május elsejei ünnepi felvonulá­son. A menet élén ezúttal is a mecseki szénbányászok haladtak. Utánuk a Ki­váló vállalat címmel kitüntetett Mecseki Ércbányák dolgozói következtek, akik együtt meneteltek védenceikkel, az álta­luk patronált állami gyermekotthon ki­csiny lakóival. Az idei május elsején elő­ször voltak a felvonulók között Pécs leg­fiatalabb üzemének, a múlt év nyarán avatott Mechanikai Laboratórium Hír­adástechnikai Kísérleti Vállalat pécsi gyárának dolgozói. Délután kulturális rendezvények sorozata szórakoztatta a város lakóit. Komárom megye városaiban és na­gyobb ipari településein, községeiben is színpompás felvonulással köszöntötték a nemzetközi proletariátus ünnepét. Eszter­gomban a város fennállásának ezredik évfordulója jegyében zajlottak az ünnep­ségek. Komáromban az idén először a komáromiakkal együtt vonultak fel a szőnyi és az almásfüzitői munkások is. A zászlódíszbe öltözött Tatabányán a szovjet hősi emlékműnél felállított dísz­tribün előtt mintegy harmincötezren vo­nultak el. Több mint harmincezer részvevővel nagyszabású felvonulást tartottak Békés­csabán is. A felvonulók élén a viharsaroki veteránok, a megye párt-, tanácsi, és tár­sadalmi szerveinek vezetői, kitüntetett munkásai haladtak. Ott voltak a Békés­ben tartózkodó moszkvai komszomolis­­ták és az NSZK-beli fiatalok is. Szín­pompás látványt nyújtott a KISZ-fiata­­lok VIT-felvonulása. A békéscsabai ifjak valamennyi olyan ország népviseletét fel­­öltötték, ahol eddig világifjúsági talál­kozót tartottak. — Békés megye más vá­rosaiban, községeiben is hasonló esemé­nyekre került sor. Eleken, Battonyán, Szarvason, Méhkeréken, Tótkomlóson a magyar, szlovák, román, német és dél­szláv lakosok együttesen ünnepelték meg­­ máju­s elejét. l/h ■/t~' nyop megsértett oktató. — Akkor sem, ha emlékeztetem arra, hogy tegnap, ami­kor ez a vörös provokátor megsértett, ép­pen május elseje volt? Az érv döntött: Weisshaus Imrét ki­csapták, mehetett ahova akart, tűnjön el. És ő valóban eltűnt. Weisshaus eltűnt, hogy később a spanyol szabadságharcban felbukkanjon. A neve akkor már fedő­név: Anna Pál. És e névvel lett világ­hírű. A május elsején kicsapott muzsikus diák az egész világnak mondta el újra, hogy: igenis, mi itt vagyunk, ő kompo­nálta a Nemzetközi Brigád halhatatlan indulóját: „Madrid határán, állunk a vár­tán, állunk tankok ellen, száz halálon át.” 3. 1945. április 30-án este az egész világ Berlinre figyelt és a sok szörnyű év után nem rettegve, hanem reménykedve. A Vörös Hadsereg katonái már a hírhedt Fü­hrer-bunkert ostromolták. Zsukov marsallt illeti a szó: „Május elsején hajnalban 3 óra 50 perckor Csuj­­kov tábornok telefonált, jelentette. Krebs tábornok, a német haderő vezérkari fő­nöke érkezett hozzá, azonnali békét kér, és közli, hogy Hitler április 30-án öngyil­kos lett. Azonnal hívtam Moszkvát... »Már virrad, nálunk hamarosan kezdő­dik a május elsejei díszszemle« — kap­tam a választ.” Lényegében akkor, 1945-ben, a Moszk­vától New Yorkig május elsejét ünneplő milliók örömkiáltásai a világtörténelem legpusztítóbb háborújának végét is kö­szöntötték. Sz. I. A munkásosztály nagy ünnepére zászló­díszbe öltöztek Somogy megye városai és falvai is. Kaposvárott az idei május elseje jelentőségét növelte, hogy most ünnepüik a várossá nyilvánítás századik évfordulóját is. Több mint tizenötezren vonultak a virágokkal díszített Kossuth térre, ahol a megye és a város párt-, állami és társadalmi szerveinek vezetői, a kommunista veteránok, a kitüntetett vál­lalatok, a szocialista brigádok képvise­lői köszöntötték a felvonulókat. A szombathelyiek ünnepsége egy olyan új városrészben zajlott le, amely pár évvel ezelőtt még nem létezett. A Tó vendéglő melletti szabadtéri színpa­don egész napos műsor szórakoztatta a la­kosságot. E nap annak a 115 szombathe­lyi családnak a számára marad legem­lékezetesebb, amelyeknek új otthona az ünnepre készült el. Ezenkívül 33 kőszegi, 21 körmendi és 12 celldömölki családot is hasonló öröm ért. Kőszegen, a­ Juri­­sich-vár mellett és a Rohonci úti új lakó­telepen társadalmi munkával készült játszótereket avattak. Szabolcs-Szatmár megyében is gazdag programmal ünnepelték meg május else­jét. Nyíregyházán, a sóstói erdőben levő emlékműnél ez alkalommal is megren­dezték a veteránok és a fiatalok találko­zóját. A meggyeszékhely lakóit reggel zeneszó köszöntötte, majd délelőtt mint­egy húszezer résztvevővel tartották meg a színpompás felvonulást. Győrött reggel fél tízkor fanfárok hangjai jelezték, hogy megkezdődik a több mint ötvenezer dolgozó ünnepi fel­vonulása. A városközpontban felállított dísztribünön helyet foglalt Pataki László, a Győr-Sopron megyei pártbizottság első titkára és Lombos Ferenc, a megyei ta­nács elnöke. A menetet az ifjúgárdisták nyitották meg, majd őket követték az úttörők, a középiskolák és szakmunkás­­képző intézetek növendékei, nevelői. Ez­után a város 14 kiváló címet elnyert üzemének több tízezer főnyi, menetoszlo­pa következett. Sopronban mintegy tíz­ezer dolgozó vonult el a Lenin körúton felállított dísztribün előtt. A Bécsi dom­bon színpompás majálist rendeztek, ame­lyen részt vettek az Ausztriából érkezett vendégek is. Méltóképpen köszöntötték a huszonki­­lencedik szabad május elsejét Fejér me­gye dolgozói is. Székesfehérvár lakosait Zeneszó ébresztette.­­ A Dolfcsa György té­ren felállított dísztribünről Kov­ács Jó­­zsefné, a Szakszervezetek Megyei Taná­csának titkára köszöntötte a felvonuló­kat, Dunaújvárosban harminckétezer dolgozó vonult fel a Vasmű úton. A fel­vonulás után a város dolgozói a Vidám parkban szórakoztak. Miskolcon már a kora reggeli órák­ban valóságos népvándorlás indult meg a május elsejei ünnepségek hagyomá­nyos színhelyére, a Csanyiki-völgyben levő Majális parkba és a Köpüs-völgybe. Az ünnepségen részt vettek a diósgyőri nagyüzemek, a Diósgyőri Gépgyár, a vál­lalatok és intézmények dolgozói, a mis­kolci egyetem, a szakmunkásképző inté­zetek és a középiskolák fiataljai. Egerben a város lakosaival együtt ün­nepeltek az egri járás községeinek dol­gozói is. A Gárdonyi téren felállított sza­badtéri színpadon a város és a járás egyesített ezertagú népi kórusa — Vas­s Lajos karnagy vezényletével — ünnepi műsorral köszöntötte május elsejét, majd tíz órakor megkezdődött a Lenin-szobor előtti színpompás felvonulás. Az egri já­rás mintegy harminc községének képvi­selői színpompás ősi népviseletben vettek részt az egri felvonuláson, s hagyományos népi táncokat, lakodalmas játékokat mu­tattak be a dísztribün előtt. Az emelvé­nyen helyet foglaltak Heves megye és Eger város, valamint az egri járás veze­tői, valamint az egri munkásveteránok sorában Kiss Lajos, Lenin-renddel kitün­tetett internacionalista veterán. Gyöngyös lakosai és a környékbeli üzemek dolgo­zói a Mátrában ünnepeltek. A Gagarin Hőerőmű, valamint az Egyesült Izzó gyöngyösi gyára Mátrafüreden rendezett majálist, a gyöngyösi építők pedig a Sás­tónál köszöntötték a munka ünnepét. Zenés őrségváltás az állami zászlónál Május elseje, a nemzetközi munkásosz­tály nagy ünnepe előestéjén, hétfőn a Parlament előtti Kossuth Lajos téren ün­nepélyes külsőségek között, katonai tisz­teletadással felvonták a Magyar Népköz­­társaság állami zászlaját. Tegnap délben zenés őrségváltás volt az állami zászlónál. A zenés őrségváltást követően a kato­nazenekar térzenével szórakoztatta az ünnepi esemény részvevőit.

Next