Magyar Hírlap, 1973. június (6. évfolyam, 149-178. szám)
1973-06-10 / 158. szám
2 1973. JÚNIUS 10. VASÁRNAP _________________HAZAI KÖRKÉP MnOYfjR HJRjjp Pereskedő vállalatok Nyolcszáz ablak és egy káros szemlélet A fülemülepör meséje közismert, mosolyt fakasztó, kinek fütyül a madár vitában bíró elé menni. Kevesebb humorral szó mntnak azonban azok a perek, amelyek abban döntenek, ki miatt csorog be a lakásba az esővíz. Pedig ezekben is van komikum, csak közelebbről megismerve az ügyeket, még a külső szemlélő arcára is ráfagy a mosoly. Rossz, de ki a hibás? Az újpesti, Pozsonyi úti lakótelepen az 1969-ben átadott új épületek nyílászáró szerkezetei — a továbbiakban ablakai — nem feleltek meg a rendeltetésüknek. Egészen egyszerűen szólva: amikor eső esett, becsorgott rajtuk a víz. Ezt a tényt annak rendje és módja szerint hivatalos iratokban is rögzítették, s a garanciális javítások közé sorolták. Anélkül, hogy egy ilyen fogyatékosságot még dramatizálni is akarnánk, el kell mondani, hogy a rosszul záródó ablak nemcsak a tapéta leázását, a padló felpúposodását „segíti", hanem huzatot, port — tehát nagyon sok kellemetlenséget okoz. S mivel kereken 800 darab ablakról van szó, a bosszúságok nem egy-két embernél, hanem nagyon sok családnál jelentkeztek. Ésszerűnek tűnik, hogy mindezt felismerve, a kivitelező 143-as .&vUgivaris Vel* la lat Inagy gyorsasággal és teleTossefeer-szetfel hozzákezdjen a javításokhoz vagy cserékhez. (S itt, ennél a „vagy”-nál álljunk meg egy pillanatra. Nem tudjuk, nem is akarjuk eldönteni, mit kell tenni. Sőt, még azt sem — amint ez a továbbiakból kiderül —, hogy kinek kell a felelősséget vállalni. Csak azt tudjuk, hogy cselekedni kell.) A logikus felismerést ugyanis nem követte tett, az 1970-es hibajegyzéket — még nem kerek jubileum — nem követte a hibák kijavítása. Ehelyett elkezdődött a pereskedés. A három esztendő alatt a 800 ablak ügye sok fórumot megjárt, szakértők seregét foglalkoztatta, nagyfelkészültségű és munkával bőségesen ellátott jogászoknak adott feladatot, bizottságok összehívását és helyszíni szemléjét igényelte, s nem utolsósorban az ingatlankezelő vállalat egyébként sem unatkozó vezetőit kényszerítette részvételre. Tudniillik, a lakók csak az utóbbiakhoz fordulhatnak , s fordulnak is, szinte megállás nélkül. S ha ezt a felsorolást még kiegészítjük a tanácstagok közbenjárásának igényével, a pártszervezetek, tömegszervezetek jóindulatú noszogatásával, szép kerek kis számokat adhatnánk össze, ki mindenkit foglalkoztat az ablak. Az az ablak, amelyről tulajdonképpen mindenki, minden fórumon megállapította, hogy valóban nem felel meg a céljának, mely bár új, de rossz szerkezet, s amit — ezt már mi mondjuk — úgy próbáltak ki, hogy emberek már laknak mögötte. (Az egyik helyszíni szemlén — a legutóbbi három hete volt — az esőztetés próbalocsolás segítségével történt A becsurgás egyértelmű volt. Azóta azonban szépen esett az eső is. Milyen lehetett az újabb bizonyíték?!) Egyszóval az nem vitatott, hogy az ablakok beáznak, mert ezt szemmel is lehet látni. Az igazi kérdés az, hogy ki a felelős ezért, tehát ki köteles a javításokat elvégezni, illetve anyagilag finanszírozni? Egy — mintegy kétszáz oldalas — szakvélemény úgy foglalt állást, hogy az ÉPFA nevezetű alvállalkozó nagyobb részben, a 43-as kisebb hányadban tarthatja magát „bűnösnek”. A nevezett épületasztalos-ipari vállalat ezt nem fogadta el. Az ellenszakértők megállapították, hogy a valóság, döntően a 43-as, kisebb részben az ÉPFA a ludas. Tehát nem elsősorban a konstrukció és az elkészítés, hanem a beépítés a hibás. A legfontosabb tanulság os, nagyjából itt tart az ügy. Kiegészítésül még annyi ide kívánkozik, hogy az Állami Biztosító kezdetben a jelentkező károk nyomán, méltányolva a lakók jogos panaszait, fizetett is. Aztán, látva, hogy itt nincs megállás, mert az eső remélhetően bizonyos rendszerességgel megjön, a perek viszont hasonló rendszerességgel folytatódnak, inkább átlépett a vitatkozók táborába. Értelemszerűen felfüggesztve eközben a károk megtérítését. Azt mondtuk, ami szemmel látható, nem lehet vitatni. A felelősség azonban nem ilyen. S ezzel a megállapítással akár be is fejezhetnénk a történet bonyolítását — mégis egy kis türelmet kell kérni az olvasótól a következő tanulság levonásáig. Ugyanis ez a fontosabb, ezért kapott ehelyütt, ilyen terjedelmet az ablakok ügye. — Nagyon sokféle ügyben, és sokféle partnerrel pereskedünk. Néhányat említek csupán: parketta, televízióantenna, szellőzőberendezés, meg persze az ablak — mondja Bálint Andor igazgató. Van olyan épület, ami hat esztendeje foglalkoztatja a pereskedő feleket és a bíróságot. A Munkásotthon utca 74—76. alatti kísérleti panelházban több mint ötven lakás 400 ablakát kell lakostól kicserélni. Ami annyit jelent, hogy eközben nem lehet lakni a lakásokban. Az ügy — hat év után — előrehaladt, mert a napokban elkezdték odaszállítani az új ablakokat. De ki helyezze, s hova helyezze a lakókat? Erre nincs vállalkozó. A szomszédos épületben, a 70—72. szám alatt a távfűtő-berendezés szintén kísérleti példány, amelynek lényege, hogy a hagyományos kétcsöves rendszer helyett egy csövön vezetik a forró vizet. A nagy megtakarítási lehetőség mellett, nagy a hibaforrás is. S ami még ennél is nagyobb gond: hiba esetén az egész szakasz fűtése megszűnik. A lakók értelemszerűen nincsenek állandóan otthon, tehát a javítás néha szinte megoldhatatlan. A bérlő perel, a bizottság kivonul, de a fűtés biztonsága nem változik. Talán nem szükséges folytatni a példákat. Az kétségtelen, hogy nem lehet várni hibátlan építkezést. Az sem vitatható, hogy a kísérletezés — bár nem a lakók bőrére — helyénvaló, minden gazdaságosabb, jobb konstrukciót támogatni kell. Azonban semmiféle mentséget, indokot nem lehet felhozni arra, hogy a hibák kijavítása miért húzódik el esetleg évekig. Nemcsak a hibák elkövetői, hanem azok szenvedői is emberek. S az utóbbiak semmilyen módon nem tudják méltányolni, hogy a vállalati érdekek inkább a pereskedést, mint a tetteket kívánják. Az igazi szakvélemény Akik közvetlenül, nap mint nap találkoznak a panaszkodó, ideges,, néha felháorodott lakókkal, azok érthetően nem szemlélik nagy nyugalommal az óriáskígyó pereket. Dr. Madaras Endre, az ingatlankezelő igazgatási osztályának vezetője, csendesen azt jegyzi meg: — A különböző bizottságok és pereskedő vállalatok eljöhetnének a folyosónkra, meg a hivatali szobáinkba, és meghallgathatnák az igazi „szakvéleményt". Bizonyosan gyorsabban és könynyebben döntenének. A tanulság tehát kézenfekvő. Vajon megszívlelik -e? Az újpalotai hatalmas építkezés — amelynek gazdája szintén ez a vállalat lesz — hétről hétre újabb és újabb lakók, boldog emberek ezreit fogadja magába. A héttagú átvevő csoport vezetője, Szántai Zoltán azonban nem túlzottan derűlátó: —■ Sajnos, ott is kész tények elé vagyunk állítva, mert menet közben nincs mód sem tapasztalásra, sem beleszólásra. Reméljük, nemcsak a technológia fejlődik, nemcsak a lakások elkészítése gyorsul, hanem valamennyi mögöttes tevékenység is változik, javul. Nagyon fontos lenne, hogy ne csak az épületek, hanem a szemléletek is nőjenek fel az igényekhez. Kovács A. György ! Rátkai J. István vasárnapi levele: OKKAL MOROG AZ ÖREG Aludtál rá egyet? Talán már elszállt a tegnap esti indulatod, mert nem álltam a pártodra, hanem az öreg Bozsónak, a kőművesnek adtam igazat. Nyugodtan, még egyszer gondoljuk át azt, ami történt. Nyaralót építtetsz. Fiatalon is sikeres, jól megfizetett építészmérnök vagy. Rendszeresen szép prémiumot kapsz, és magántervezőként is keresel. Igaz, hogy sok éjszakai munka árán, de mégiscsak összegyűlt a nyaralód ára. Nem irigyli senki tőled, legkevésbé Bozsó, aki apád barátja, munkatársa volt. Emlékezz csak, gyermekkorunkban, amikor ebédet vittünk a falhoz, mennyire féltve, de felvitt az állványzatra, lássad, hol dolgozik az apád. A nyári szünetekben nekünk mindig felnőtt bérben szerzett munkát, az ő pléhdóznijából csavartuk az első cigarettát. S ha jól emlékszem, az érettségi évében az első kört is ő fizette, amikor a lombos, bokrétás májusfát kitűzhettük az új ház csúcsára, ahogy akkor nevezték: a gleichnire. Igaz, mostanában már nem kínál a cigarettájával, de te is hiába próbálkoznál, mert a pácolt dohány neki nem ízlik, ő csak Kossuthot szív. Sört is régen ittunk együtt. S ha találkoztok az épületen, megemeli a kalapját, mérnök úrnak szólít, és soha senkinek fel nem említené, hogy mióta ismer. Jól ismered te Bozsó szakértelmét, fegyelmet tartó szigorát, s azt a híres, takarékos gondolkodását, amellyel egy fél téglát sem hagy a sárba taposni, a lyukas zsákból kifolyó cementet szétrúgni. Ezért is bíztad rá a házad építését. S most mégis összevesztetek. Valamiről megfeledkeztél. Az öreg régi, szervezett munkás. Azok közül való, akik részt vettek a harmincas évek híres sztrájkjaiban, tüntetéseiben, akik építőmunkás létükre törtek és zúztak, amikor a szaktársaik ezrei kereset nélkül, rongyosan, éhesen lesték az alkalmi munkát. S aki dolgozott, az is keveset evett, mert félt a holnaptól, s minden héten a kis pénzéből mégis a munkanélküliek segélyalapjára is adott. Az a generáció ez, amely fizetség nélkül, tovább éhezve, de elkezdte a háború romjainak eltakarítását, közben politizált, a földreformot védte, az államosítást sürgette, és megkezdte Dunaújváros, Kazincbarcika, az új gyárak és lakótelepek építését. A forrongó, változó világban a kőművesek, ácsok sok százezres serege hol ide, hol oda lódult, tömegesen változtatta szálláshelyét, s közben nemegyszer szinte új szakmát tanult. A hagyományos falazókból épületlakatosok, betonszerelők, csúszózsaluzók lettek, s olyan emberek, akik gazdaként dolgoznak, s úgy is nézik a kezük munkáját. Te is többre becsülted az öreg Bozsót — régebben. Azt mondod, hogy megváltozott, bogaras, kötözködő ember lett. Hogy a csodába ne, amikor örökké azt hallja, hogy az új házak ezreiben valami rendszerint hibádzik. S Bozsó mindig büszke volt munkájára. Most, persze, zsörtölődik, ha már az építkezés elején látja, hogy a munka nincs előkészítve, se végleges terv, se egy jó út, a kátyúba rekedt kocsikról úgy döntik le az anyagot, hogy a fele kárba vesz, a másik fele meg már a beépítés előtt hibás. S mindezt tetézi, hogy a brigád tagjait se ösztönözheti szorgalmas munkára, hiszen hamar megkapja, miért sietnénk, ha utána órákig téblábolásra kényszerít az anyaghiány. Te tudod a legjobban: nem lehet minőségi munkát követelni ott, ahol a munkás azt látja, hogy kötni kezdő, döglődő betont, deformált ajtókat, gyenge kilincseket, nedves parkettát küldenek a házhoz. S nem lehet munkafegyelmet növelni, ha a szervezetlenség miatt is tétlenkedni kell, s ha a vállalati ellenőr is csak végigvonul a falakon, és csupán akkor sürget, ha közeledik a prémiumos határidő. Mindezt szóvá tette az öreg Bozsó. Rosszkor? Mert mások is hallották, nemcsak te? Igaz, neki csak akkor volt alkalma elmondani a szíve fájdalmát. Mégis rábíztad a házad építését, az esti és szabadnapi ,,maszekmunkát'’, mert tudtad, hogy ezen a házon is jó tempót diktáló, takarékos, és olcsón építő munkavezetőd lesz. Jól számoltál. Esténként úgy nyúltak a falak, mintha a szó szoros értelmében húzták volna őket. S tegnap, szombaton este, amikor már minden fal elérte a főpárkányt, Bozsó hozzád lépett, s megkérdezte, hogy kivághatja e a kert végében virágzó orgonafát. Te oda se figyeltél, csak soroltad neki, ma reggel mit kezdjenek, hol vakoljanak. — Holnap ünnep lesz! — mondta az öreg. — Mifene ünnep? — csodálkoztál rá bosszúsan. Az öreg hosszasan nézett, és csak ennyit mondott: — Az építők napja. Odamegy az egész brigád. Bármit is mondtál, Bozsó megmakacsolta magát. Hivatkozhattál halkan az általad fizetett bérre, kiabálhattál a szombatvasárnapi munkára szóló megállapodásotokra, az öreg csak nemet intett. S amikor már vörösre ordítottad magad, akkor ő szigorúan szólt rád: — A holnapi ünnep nem olyan, mint a többi. A szakma ünnepnapját még annak sem eresztjük el, aki a pénzével ezerszer jobban hajt, mint amiért a pénzt kapja! Ez volt hát a nagy sértés? Mondd, nincs ebben egy csipetnyi igaz? S ő nem volt megbántott, ő nem lehetett ideges? Ma ne menj ki a telekre. Egyedül lennél. Indulj el inkább a Népliget felé, de ne kocsival, hanem gyalog. Lásd az irodaházak, iskolák, egyetemek, kutatóintézetek, toronyházak, magasépületek új sorát. A mélyépítők most éppen arra fúrják a metró legújabb szakaszát. S számold a ligetben, hány ezren lesznek, akik ezen a vasárnapon ünnepüik a megtett történelmi utat és a mindennapi munkát. Azok, akik neked is tanították a szakmát, a kocsid elé rakták az utat és felépítették a házadat. Ha odaérsz, te köszönj elsőnek, s fogadd el a korsó sört, amit a markodba nyomnak, mert bárki háza épült fel, az építőknek az mindig öröm. Hárommilliárd forint A néphadsereg műszaki alakulatai a termelőmunkában A Honvédelmi Minisztériumban most készült el az összesítés arról, hogyan segítették a néphadsereg új kiképzési rendszerű műszaki alakulatai a kiemelt népgazdasági beruházások megvalósítását az elmúlt évben. Az adatok szerint a katonák megközelítően 20 millió órát dolgoztak és csaknem hárommilliárd forint értékű munkát végeztek a kiemelt beruházásoknál, a nagy lakótelepi építkezéseken, közlekedési létesítményeknél, rekonstrukcióknál. Olyan létesítmények átadását segítették munkájukkal, mint a Beremendi Cement- és Mészművek, a kelet-nyugati metróvonal, a visontai Gagarin Hőerőmű. Részük van a katonafiataloknak abban is, hogy előreláthatólag hamarosan átadhatják a fogalomnak az M 7-es út Martonvásár és Székesfehérvár közötti második szakaszát. Megállapítható, hogy az új rendszerű kiképzés jól szolgálja a katonafiatalok felkészítését, s lehetővé teszi szakmai fejlődésüket is, hiszen munkájuk révén sokan tesznek szert szakképzettségre. Emellett azokat, akik nem végezték el az általános iskolát, a hadsereg hozzásegíti ennek pótlásához is. A műszaki csapatok nemcsak a termelési feladatok elvégzésében állnak helyt becsülettel, hanem az előírt katonai kiképzési program végrehajtásában is. A katonák az őket megillető ellátáson túl — egyéni teljesítményüktől függően — havonta több száz forint jutalomban részesülnek. Népfrontfórumok A Hazafias Népfront budapesti kerületi bizottságai gazdaságpolitikai népfrontfórumokat rendeznek. Június 11-én, hétfőn a fővárosnak mind a 22 kerületében a helyi népfrontbizottság székházában — egységesen 18 órai kezdettel — vitát tartanak olyan időszerű gazdaságpolitikai kérdésekről, amelyekről a tv pénteki Fórum műsorában is szó esett. Valamennyi kerületben a gazdasági élet ismert vezető szakemberei, minisztériumok, országos hatáskörű szervek vezető beosztású képviselői válaszolnak az érdeklődök kérdéseire. Békegyűlés Oroszlányban Szombaton az oroszlányi ifjúsági házban békegyűlést rendeztek a város szocialista brigádjainak részvételével. Németh Sándor, a városi népfrontbizottság titkára nyitotta meg a gyűlést, majd Harmati Sándor, a Magyar Szolidaritási Bizottság elnöke mondott beszédet. A szocialista brigádok táviratban fejezték ki szolidaritásukat a szabadságukért, függetlenségükért harcoló ázsiai és afrikai népeknek. Vízügyi együttműködés A magyar—osztrák vízügyi bizottság Budapesten június 4. és 9. között tartotta ez évi ülésszakát. A többi között megtárgyalták a határvizekkel kapcsolatos árvízi előrejelzések és a közös vízminőségi vizsgálatok fejlesztésének kérdéseit. Megállapodtak a Pinka és a Strém folyók magyar, illetve osztrák területen elvégzett szabályozásával kialakított új medrének ez évben történő összekapcsolásárban. Megvizsgálták a Fertő tó vízszintszabályozásának további teendőit. A jegyzőkönyvet Breinich Miklós, az Országos Vízügyi Hivatal elnökhelyettese, illetve Emil Wurzer osztrák miniszteri tanácsos írta alá.