Magyar Hírlap, 1973. október (6. évfolyam, 270-300. szám)
1973-10-01 / 270. szám
Megjelenik a hét minden nap- 11 fam M ÁRA: 1 FORINT esti kiadásban is. Kiadja a [E]|| @t M wam mn, Kai yro| n pg hmm hk Előfizetési díj egy hónapra Lapkiadó Vállalat. Szerkesztő- |IS| \^MffiP»|| gtfak 8E9 HS3 (»8 faj trSngB 25.- Ft. Előfizethető a lapkezsenes kiadóhivatal: .1393. Pf. pg|| 1»®" '» ’3mL ^-.gig 1« MmSSJ&M |||| 69 |§§ EE8« Bjj§ Wk besitőknél, postahivatalokban 305. Budapest VII., Lenin körút f^W| kW El §fl §| Si ££ H ifll PUj§| és a posta hírlapüzleteiben. i~~ IYiRUihK mKLUr ^sm Terjeszti a Magyar Posta. WM V ■■ ■D ^6^ M Hl H N lBi WM HHi IU H Vft BHUV H M mányosai terjesztik. jan, a hétfői szám vasárnap pjffl Bs --@12ifr»8?|8flpC8MB S®* SrW ES• •• | f I gj^ ^ ^ ° , I* •• | , Tökéletes munkarepülés Újabb részletek a Szojuz 12. útjáról — A most először kipróbált berendezések kifogástalanul beváltak Moszkvai tudósítónk telefonjelentése. „Munkarepülés volt, amely tökéletesen sikerült!” — hangsúlyozzák az első kommentárok azután, hogy a Szojuz 12. viszszaérkezett a Földre. Az űrutazás 47 órája és 16 perce alatt egyetlen váratlan esemény, egyetlen rendkívüli mozzanat sem volt, s ez — a nyilatkozatok szerint — megelégedettséggel tölti el a program kidolgozóit és végrehajtóit Ez az elégedettség annál is érthetőbb, mert a Szovjetunióban több mint kétéves szünet után bocsátottak fel ember vezette űrhajót, s a most véget ért kísérlet legfőbb célja az volt, hogy „berepüljék”, kipróbálják a tökéletesített, módosított konstrukciótú Szojuzt. — Nehezen tudnék visszaemlékezni még egy fellövésre, amelynek programja ennyire sűrű lett volna, dinamikus operációkban, azaz magának az űrhajónak, hajtóműveinek a működtetésében, mint a mostanié — mondta Konsztantyin Feoktyisztov űrhajós. A visszatérés után közölt riportokból kiderült, hogy V. Lazarev és O. Makarov, a 17. Föld körüli fordulat idején próbálták ki a tökéletesített autonóm navigációs berendezéseket. Ezek az űrhajón most először elhelyezett műszerek lehetővé teszik, hogy az űrhajót teljesen függetlenítse magát, a földi irányítástól, a kozmonauták önállóan határozzák meg helyzetüket, haladási irányukat, és képesek legyenek más, navigációs feladatok megoldására. Ugyanebben a körben próbálta ki Lazarev és Makarov az éjszakai ,,látásra” szolgáló berendezéseket. A 18. fordulat alatt az űrhajósok kétszer is bekapcsolták a manőverező hajtóműveket, és kísérleteket folytattak a csillagok szerinti tájékozódás új módszereinek kidolgozása érdekében. Mindezeknek az operációknak az a közös céljuk — állapítjákmeg tudományos hírmagyarázók —, hogy a földi irányító funkciókat minél teljesebb mértékben átadják az űrhajósoknak. A fel- és leszállást kivéve, a Szojuz 12. űrhajósai a repülés egész ideje alatt kényelmes pilótaöltözékben voltak. Már a második Föld körüli fordulat kezdetén levették az „űrpáncélt”, és a 29. körnél vették csak fel újra. (Ismeretes, hogy 1971. június 30-án a Szojuz 11. háromfőnyi személyzetének az okozta halálát, hogy a váratlanul dehermetizálódott űrkabinban nem volt rajtuk szkafander, azaz űröltöny. Ezzel kapcsolatos nyilatkozatában Pavel Popovics űrhajós akkor azt mondta a Volksstimme munkatársának, hogy a Szovjetunióban folyó kísérletekkel a továbbiakban tisztázzák: az űrkabin szigetelését tökéletesítik-e elsősorban, vagy a repülés bizonyos szakaszaiban vezetik be a szkafander használatát. A Szojuz 12. útja azt bizonyítja, hogy a szakemberek mindkét elképzelést megvalósították a személyzet biztonsága érdekében.) A Szojuz 12. visszatérése "hagyományos volt — mind a leszállás módszerét mind a helyét illetően. Lazarev és Makarov minden szükséges holmit, műszert, filmet „összecsomagolt”, s átvitte a leszállóegységbe, majd az űrhajó betájolása után a megadott időpontban üzembe helyezték a fékezőhajtóművet. Amint a hajtómű befejezte működését, levált, a kabin pedig a hét és fél kilométer magasságban kinyílt ejtőernyők segítségével leereszkedett. A hagyományos módszer ellenére azonban ez a leszállás lényegesen kényelmesebb volt, mint az űrhajózás első időszakában. Andrijan Nyikolajev, aki Vosztok-rakétával is repült, a Komszomolszkaja Pravdának adott nyilatkozatában elmondta, hogy a Szojuzokon kisebb a megterhelés, nem „ráznak” annyira, s nincs az a nagy tűzcsóva, amitől a Vosztok utasa úgy érezte, hogy üstben ül, noha belül normális volt a hőmérséklet. A Szojuz 12. Földre éréséről a Trud tudósítója megírta, hogy amint bekapcsolódtak az ejtőernyők, a helikopteres kutatócsoport és az űrkabin között azonnal létrejött a rádiókapcsolat. Háromszáz méter magasságban a kozmonauták jelentették, hogy jól vannak, aztán működésbe léptek a fékező segédhajtóművek, s a Földet érés pillanatában már ott termett az első helikopter is. A kétnapos űrkísérlet alatt a szovjet sajtóban többször felvetődött a kérdés: ha a Szojuz 12. próbarepülést hajt végre, egyáltalán szükséges-e, hogy felbocsássák az űrbe, nem lehet-e a Földön ellenőrizni tökéletességét. A repülésirányítók erre válaszolva elmondták: mivel minden egyes űrhajón van valamilyen módosítás, „újítás”, természetes, hogy még a Földön ellenőrzésnek vetik alá az egyes egységeket, működés közben is. Az űrrepülés alatt ható különféle tényezők (súlytalanság, mélyvákuum, sugárhatások, felfüggesztés nélküli mozgás stb.) közül azonban csak néhányat lehet szimulálni, az együttes hatást az űrben kell, személyzettel együtt vizsgálni. Ez a vizsgálat a Szojuz 12. esetében kitűnően sikerült. S mivel ez az űrhajótípus a szovjet világűrkutatási program alapja, a későbbi állandó űrlaboratóriumok „szállítóeszköze”, feltehető, hogy a jól végződött próbarepülés után hamarosan összetettebb űrkísérletekre is sor kerül a Szovjetunióban. Lazarev és Makarov vasárnap visszatért a Moszkva környéki Csillagvárosba, ahol sikeres útjuk alkalmából gyűlésen üdvözölték őket. Csák Elemér (TASZSZ) Thomas Stafford amerikai űrhajós gratulált szovjet kollégáinak a Szojuz 12. űrhajó útjának sikeres befejeződése alkalmából. Stafford, aki részt vesz majd 1975-ben a közös szovjet—amerikai űrkísérletben, hangsúlyozta, hogy az együttes űrrepülés előkészítése tovább folyik. A Szojuz 12. repülése idején kipróbáltak számos olyan új rendszert, amelyet a szovjet—amerikai közös űrkísérletben is alkalmaznak majd — mondotta Stafford. Vaszilij G. Lazarev alezredes, az űrhajó parancsnoka Oleg G. Makarov, a Szojuz 12. fedélzeti mérnöke így indult... (MTI telefotó) Vidék—Budapest 4:1 Nagy iram, kevés gól az NB 1-ben Lehet, hogy a labdarúgás első osztályában eltolódnak az erőviszonyok? Ha ránézünk a bajnoki táblázatra, akkor kétségtelen a fővároson kívüli csapatok egy részének előretörése. Az ok lehet kedvező a magyar labdarúgósport egészére, amennyiben új erők követelnek maguknak helyet a legjobbak között, a korábbi nagyságok terhére. Az ok azonban lehet kevésbé szimpatikus is, amennyiben az eddig uralkodó fővárosi „nagy" csapatok most inkább a „kicsi" jelzőt érdemlik meg. Érzésünk szerint az igazság az arany középúton lehet. Nagyobb az igyekezet a vidéki csapatoknál, és az V. Dózsa kivételével gyengélkednek a fővárosi klubok labdarúgói. Az erők ilyen arányos megoszlása nem jelenti-e az általános színvonal romlását? Csak úgy eszébe jut a labdarúgást kedvelőnek, hogy akkor volt világhírű ez a sportágunk, amikor az „aranycsapatnak” becézett válogatott mellett egy-két kimagasló eredményre képes klubunk is járta labdarúgóival a világot. Talán erre is érdemes lenne gondolni, ha a labdarúgó-játékosok átigazolására vonatkozó szabályzat jövőre tervezett módosítására sor kerül. Élvonalbeli csapataink kupavisszavágó előtt állnak. Közülük egyedül az U. Dózsa esélyei biztatóak az ír bajnok ellen. Szombati veresége után a Bp. Honvéd sem mehet biztosra, hogy feledteti Kassai egygólos vereségét a VSS Kosice ellen. A Vasas és a Ferencváros szinte remény nélkül tekint a kupavisszavágó elé, hiszen idegenben aligha tudja behozni Népstadionban elszenvedett hátrányát. A hetedik forduló nem bővelkedett gólokban. Bár több pályán (Zalaegerszeg, Székesfehérvár, Szeged) nagy volt az iram, a lelkesedést nem kísérte „gólözön". A fordulóban mindössze 13 gól esett, és ez mérkőzésenként 1,62 gólátlagot jelent. A hetedik forduló kétségkívül legnagyobb meglepetését a vidéki csapatok kitűnő szereplése okozta. A fővárosiak elleni öt mérkőzés közül négy találkozón mindkét bajnoki pontot megszerezték a vidékiek, s csupán a bajnok II. Dózsának sikerült kétvállra fektetnie a Szeged együttesét. Több új játékos nevével ismerkedtünk meg, akik közül Zalaegerszegen Kelemen lőtte a hazaiak két pontot jelentő gólját a Ferencváros kapujába. Sajnálatos, hogy a válogatott kapuvédő Géczi megsérült, és egy ideig nem játszhat. A táblázatra tekintve az Ü. Dózsa biztosan tartja vezető helyét, a Salgótarján továbbra is veretlen. A mezőny első felében négy vidéki csapatot találunk. Változatlanul a VM Egyetértés áll az utolsó helyen, és három pontjával még nem nyert mérkőzést. Jelentéseink a labdarúgópályák eseményeiről. Mai számunkból: Huszonnégy óra a központi ügyeleten (2. oldal) Az új arcú Felszabadulás tér (3. oldal) A Centrum hétfő titka (6. oldal) Egy ötlet kalandjai Kellemes őszi idő (7. oldal) Az FTC jégkorongozói Kassán (11. oldal) Osztrák labdarúgó-segítség Máltának (12. oldal) Zalaegerszeg—Ferencváros 1:0 (0:0) Zalaegerszeg, 20 000 néző, vezette: Petri. ZTE: Deli — Molnár, Papp, Mihalecz, Filó, Gáspár, Tóth Gy., Kocsis, Kelemen, Szabó, Bitti FTC: Géczi — Vépi, Bálint, Martos, Megyesi, Juhász, Kű, Szőke, Albert, Máté, Ebedli. A két zöld-fehér csapat rendkívül izgalmas és változatos mérkőzést vívott az első játékrészben. A hazaiak nagy lendülettel kezdtek, a csatárok azonban nem jeleskedtek. A Ferencváros is vezetett néhány tetszetős támadást, a hazai védelem azonban szilárdan állt a lábán. Az első félidő legveszélyesebb helyzete a 44. percben Martos nevéhez fűződik. Egy zalaegerszegi beadást próbált menteni, a labda azonban lábáról élesen vágódott Géczi kapuja felé, s csak a kapus bravúros védésén múlt, hogy nem szervezte meg a vezetést a hazai csapat. ” Zalaegerszegi rohamokkal kezdődött a második félidő. Az 50. percben Szabó kitűnő csellel csapta be az őt támadó Bálintot, jó helyzetben azonban Géczi kezébe emelte a labdát Géczi percei következtek, előbb Szabó, majd Kelemen veszélyes lövését védte bravúrosan. A másik oldalon Bálint nagy erejű lövése Mihalecz lábáról került Déri kezébe. A 71. percben a beállt Soós lövését védte Géczi. A 75. percben Tóth Gyula óriási erejű lövését Géczi még kiütötte, de a védés után a földön maradt a kapus. A labda (Folytatása a 12. oldalon)