Magyar Hírlap, 1974. március (7. évfolyam, 59-89. szám)

1974-03-01 / 59. szám

Asszad Szíriai elnök fogadta Gromikot (TASZSZ) A Damaszkuszban tartózkodó Andrej Gromiko szovjet külügyminiszter csütörtökön találkozott és megbeszélést folytatott Hafez Asszad Szíriai elnökkel, Mahmud Al-Ajubi miniszterelnökkel, valamint Abdel Halim Khaddam miniszterelnök-helyettessel, külügyminiszterrel. A találkozón részletesen és sokoldalúan megvitatták a kétoldalú kapcsolatokat, továbbá a közös érdeklődésre számot tartó nemzetközi kérdéseket. Gromiko csütörtökön beszédet mondott azon az ebéden, amelyet Abdel Halim Khaddam adott a tiszteletére. Mint hangsúlyozta: a Szovjetunió és Szíria népeinek barátsága nem korlátozódik csupán a kölcsönös rokonszenvre. Ez a barátság reális erő, amely megnyilvánul a kétoldalú együttműködés gyümölcsöző fejlődésében. " Tavaly októberben Szíria és az agreszszió sújtotta más arab országok megállták a helyüket — folytatta Gromiko. — Sőt, nemcsak hogy kiállták a próbát, hanem példás leckét is adtak az agresszornak. Még korántsem fejeződött be azonban az arab államoknak a nemzeti függetlenség megszilárdításáért, a Közel- Kelet tartós békéjéért vívott harca. Izraelben és a Szrael határain isipa bek® ellenfelei azon fáradoznak, hogy megtartsák az elfoglalt arab területeket. Arra számítanak, hogy különböző manőverekkel elválaszthatják egymástól az arabokat, elválaszthatják őket barátaiktól is. Ezért ma lankadatlan gondot kell fordítanunk barátságunk és egységünk további erősítésére. E fontos célok eléréséhez — mondotta Gromiko — hozzá kell járulniuk azoknak a megbeszéléseknek, amelyeket ma kezdtünk meg Asszad elnökkel és más Szíriai vezetőkkel. Abdel Halim Khaddam válaszában kifejezte azt a meggyőződését, hogy „a tárgyalások a két ország közötti kapcsolatok további fejlődését eredményezik”. Hangsúlyozta: „Ha a politikai rendezésre irányuló erőfeszítések az izraeli agresszor győzelméhez vezetnek, ez lépés lesz az újabb konfrontáció felé. Ezért a politikai erőfeszítések általunk adott értelmezése úgy foglalható össze, hogy biztosítani kell népünk felszabadító céljainak elérését. Ugyanakkor népünk számára a katonai erőfeszítések mindenkor az egyik eszközt jelentették a felszabaduláshoz vezető úton” — jelentette ki Abdel Halim Khaddam. Szadat:Kissinger megbeszélés Kairóban Bejelentés a diplomáciai kapcsolat teljes helyreállításáról Becz Sándor, az MTI kairói tudósítója jelenti. Csütörtök délelőtt Jeruzsálemből Kairóba érkezett Henry Kissinger amerikai külügyminiszter, s nyomban megkezdte tárgyalásait Szadat egyiptomi elnökkel a szíriai—izraeli csapatszétválasztásról és a genfi békeértekezlet második szakaszának előkészítéséről. Szadat, mint ismeretes, több ízben kifejtette, hogy Egyiptom nem járul hozzá a genfi béketárgyalások felújításához, amíg a szíriai részvétel feltételeként nem valósítják meg a szemben álló erők szétválasztását a Golan-fennsíkon. Anvar Szadat Kissingerrel folytatott megbeszéléseinek befejeztével csütörtökön bejelentette: Egyiptom és az Egyesült Államok úgy határozott, hogy helyreállítja a teljes értékű diplomáciai kapcsolatokat. Szadat egyúttal közölte, hogy kairói látogatásra hívta meg Richard Nixont. Kairóban nagy jelentőséget tulajdonítanak annak a ténynek, hogy Gromiko szovjet külügyminiszter jelenlegi damaszkuszi, majd pénteken kezdődő kairói látogatása egybeesik. „Kissinger és Gromiko párhuzamos közel-keleti missziója önmagában is arról tanúskodik, hogy a csapatszétválasztás nem a probléma lényege — állapítja meg az Al Gumhurija. — A probléma lényege a Biztonsági Tanács 242. számú határozatának végrehajtása, azaz az Izrael által megszállt arab területek teljes kiürítése és a palesztinai nép jogainak helyreállítása. A két külügyminiszter küldetése összhangban van azzal az egyiptomi kívánsággal, hogy a Szovjetunió és az Egyesült Államok vállaljon cselekvő szerepet az igazságos béke megteremtésében.” Bagdad és Bonn rendezte viszonyát (INA) Hivatalos bagdadi bejelentés szerint Irak és az NSZK úgy határozott, hogy nagyköveti szinten helyreállítja a diplomáciai kapcsolatokat. A diplomáciai viszony újrafelvételében Hans-Georg Sachs nyugatnémet külügy államtitkár nemrégiben tett iraki látogatásakor állapodtak meg. Lezajlottak a választások Angliában A rendkívüli politikai erőpróba eredményeit ma közük (MTI) Hideg időben, csípős szélben, mégis nagy arányú választási részvétel jegyében folytak csütörtökön az általános választások Nagy-Britanniában. A szavazóhelyiségeket reggel hét órakor nyitották meg, este tízkor zárták, s nyomban utána 635 választókerületben megkezdték a hajnali órákba nyúló szavazatszámlálást. Csütörtökön délben számos kerületből azt jelentették, hogy többen éltek szavazati jogukkal, mint az 1970-es általános választásoknak ugyanebben a napszakában. Ez bátorítást nyújtott a Munkáspártnak, amely a háromhetes választási kampány elkeseredett harcai után sem volt képes — legalábbis a közvéleménykutatási adatok tükrében — sokat javítani esélyein. A nap folyamán kisebb zavargások voltak Belfastban, a tartományi székhelyen és a köztársasági határhoz közel fekvő Londonderryben. Minthogy az angliai és a magyar időszámítás között egyórás különbség van, az általános választások első eredményei is csupán budapesti idő szerint éjfél után válnak ismertté, a választások kimeneteléről pedig hajnalban lehet tudomást szerezni. Ma alakul meg az új francia kormány (MTI) Messmer miniszterelnök csütörtökön egész napon át folytatta kormányalakítási tanácskozásait. Este Jean-Philippe Lecat, a lemondott kormány tájékoztatási minisztere közölte, hogy pénteken délben hozzák nyilvánosságra az új kormány tagjainak névsorát, pénteken este pedig Messmer miniszterelnök a televízióban rövid nyilatkozatban vázolja majd az új kormány legfontosabb célkitűzéseit. Ami az új kormány összetételét illeti, egyelőre csak az látszik bizonyosnak, hogy Michel Jobert, aki pénteken Bonnba utazik, megtartja a külügyminiszteri tisztet. Valery Giscard d’Estaing, eddigi gazdasági és pénzügyminiszter, a független köztársaságiak pártjának elnöke szintén tagja marad az új kormánynak. Súlyosbodott a rendszer válsága Etiópiában (UPI) Etiópiában továbbra is rendkívül feszült a helyzet, azt követően, hogy az ország fővárosában, Addisz Abebában állomásozó 4. gyalogos hadosztály egységei elfoglalták a főváros stratégiailag fontos pontjait. Katonai repülőgépekről röpcédulákat szórtak szét a fővárosban, amelyeken a 4. hadosztály teljes támogatásáról biztosítja az Aszmarában, és az ország más városaiban fellázadt katonai egységeket. Az Addisz Abeba-i városi helyőrség követeli, hogy állítsák bíróság elé a szerdán este lemondott kormány tagjait. Hanlé Szelasszié császár csütörtök délutáni rádióbeszédében közölte, hogy Endalkacsev Makkonen személyében új miniszterelnököt nevezett ki, és megbízta őt az új kormány megalakításával. Bejelentette, hogy azonnali hatállyal növelik a közlegények zsoldját. Hírügynökségi jelentések szerint azonban a császár ajánlatát követően a helyzet nem sokat változott. Az etióp hatóságok a kialakult helyzetre való tekintettel az Afrikai Egységszervezet miniszteri tanácsa 22. ülésszakának meghatározatlan időre való elhalasztását kérte. A javaslatot a tanács elfogadta. pjv 1M Magyar Hírlap 1974. MÁRCIUS 1. PÉNTEK 3 NEMZETKÖZI POLITIKA - FÓRUM KÜLÖNÖS k különös ügyet tárgyalt a Minisztertanács. Különöset mindenekelőtt abban az értelemben, hogy egy szűk csoport praktikuláris érdekeit emelte vizsgálódásának tárgyává. Különöset továbbá azért is, mert a szóban forgó csoport társadalmi presztízse, súlya, befolyása távolról sem indokolja, hogy egy kormányzó testület foglalkozzék vele. Végezetül különösség rejlik az érintett kérdésben is, minthogy tagadhatatlan: mind ez ideig kétségtelenül érzületszabályok öltöttek alaki formát néhány jogszabályban, márpedig érzületekre nem lehet alapozni szocialista jogrendszerünk egyetlen cikkelyét sem. Miért, miről van szó? Röviden: a diákházaspárokról. Felsőoktatási intézményeink nappali tagozatain jelenleg 600 házaspár tanul, s ebből 131 házasságban született gyermek. A minisztertanácsi előterjesztésre azért került sor ügyükben, mert — bármilyen hihetetlenül is hangzik — e törvényes házasságok olyan hátrányokkal jártak a felekre, amelyek több vonatkozásban is kívül esnek mindenfajta magánfelelősség szféráján, mivel e hátrányokkal éppen az a jog sújtotta őket, amelyik szentesitette kapcsolatukat. A tényekhez tartozik: a hallgató jogán gyermeke nem részesülhet betegségi biztosításban; a hallgató jogán — kivéve a társadalmi ösztöndíjasokat — nem járt családi pótlék; a szülési szabadságon levő hallgató állami támogatására rendes körülmények közöt csak 5 hónapig nyílt mód: a hallgató jogán nem lehetett megállapítani az esetleges szociális támogatás mértékét, ilyesmire csak a hallgató szüleinek vagyoni helyzete alapján kerülhetett sor, de ugyanakkor, ha a házasságkötésig például a szülők jogán járt ahallgatónak a félárú utazási kedvezmény, ez automatikusan megszűnt a családalapítással. Nincs szükség mélyreható elemzéshez ahhoz, hogy kimutassuk e jogszabályok tendenciózusságát. Nem nehéz felfedezni, hogy ezekben az esetekben a jog hátrányosan szankcionálta a felsőfokú tanintézetekbe járó állampolgárok házasságkötését, s miközben a hangoztatott morál a kapcsolatok törvényesítésére kényszerített, a jog egy ellenkező előjelű kényszert képviselt. Természetesen ezt az ellentmondást azzal is magyarázhatnák, hogy a hallgatók ilyesfajta jogainak demokratizálása nem csupán az igazságosság érvényesülésének kérdése, hanem anyagi kérdés is, hiszen ez állami többletterheket jelent, ha nem is nagyon jelentős terheket. Hogy mégsem érjük be ezzel a magyarázattal, azt a következőkkel szeretnék megindokolni: a házasságot kötött diák saját joga azonnal elismerést nyert, ha ez hátrányos volt számára, de nem találhatott meghallgattatást az előnyök vonatkozásában. Tehát házassága a szülő jogán mérlegeltetett, ha ez nehézségeket okozott a számára, de saját jogán került számításba, ha könnyebbségre számíthatott volna. Ezzel szemben pedig háttérbe szorult az a körülmény, hogy nem a szülő házasságkötéséről volt szó, hanem egy minden tekintetben saját házasságkötésről, felnőtt emberek elhatározásáról, amit jogilag a szülő sem nem valósíthatott meg, sem meg nem akadályozhatott. S itt, ezen a ponton vált a Minisztertanács e napirendje különös ügyből általánossá. Ezen a ponton túl a kormány már nem csupán egy szűk csoport praktikulárisérdekeivel foglalkozott, hanem, elvi jelentőségű kérdéssel, amely felfogásunk szerint távolról sem merül ki 600 házaspár életviszonyainak megértésével, és eme életviszonyok javítására irányuló törekvéssel. A leginkább kézenfekvő következtetésünk az lehet: a kormány úgy ítéli, a felsőfokú tanintézetek hallgatóinak házasulási szándékait nem szabad jogilag gátolni, mert egy házasságkötés normális körülmények között lehet jó tény, vagy rész tény, de mindenképpen olyan tény, amit a jognak figyelembe kell venni, még akkor is, ha netán szemben találja magát egy esetleges társadalmi érzülettel, amely ezt a tény kimondva vagy kimondatlanul, rosszallóan nézi. De a kormány döntése — amely most biztosítja a szóban forgó fiataloknak a kedvezményeket — alkalmat ad számukra egy ennél messzebb menő következtetés levonására is. Ugyanis ezzel a döntéssel megerősítést nyert az egyetemi hallgatók felnőtt állampolgári mivolta, ami már csak azért sem lehet közömbös, mert ismeretes, hogy van egyfajta érzület, amely szeretné minél tovább gyermeksorban tartani a felnőttet, amely az érettség határát legszívesebben határtalanul kései időpontra helyezné, hogy felelős magatartás helyett a függőség viszonyait kínálja. Ez az érzület, persze, nem nélkülöz minden szeretetet, de nélkülözi az okos szeretetet, s megnehezíti a fiatalok beilleszkedését az életbe. Ez a gyámolítás, a dédelgetés szeretete, ami a szülői háztól való kötés kényszerjellegét hangsúlyozza, a kötés valóságos tartalmával szemben, tehát nemcsak az új életformába való beilleszkedést akadályozza, hanem a szülő-gyerek kapcsolatok intenzitását is veszélyezteti, mert az értetlenség legtöbbször dacreakciót vált ki. Egyformán lehet érveket sorakoztatni a diákházasságok mellett és a diákházasságok ellen. A szülői házból kiszakadt embernek nem könnyű elviselni a társtalanságot, ugyanakkor az is nyilvánvaló, hogy a felkészülés terheit nem egyértelműen kisebbítik a családalapítás terhei. Vannak, akik ebbe is akadhatnak, akik abba roppannak könnyen bele. Ezért sem morálisan, sem jogilag nem lehet arra az álláspontra helyezkedni, hogy diákok házasodjatok, vagy diákok, ne házasodjatok. Ennek a kérdésnek az eldöntése nem várhat a kormányra, de éppen annyira nem várhat valamiféle kívülálló érzületre sem. Itt olyan elhatározásokról van szó, amelyek csak az ember legbensőbb magánügyei lehetnek még akkor is, ha ez a magáncselekvés olykor nem tűnik talán egészen megalapozottnak. Bizonyos meggondolások alapján el le*■* het ítélni a diákok házasságon kívüli kapcsolatait és a diákok törvényes kapcsolatait egyaránt. Ezek az ítélkezések azonban csak arra alkalmasak, hogy farizeusságra neveljenek, mert azok, akikre ezek az ítéletek vonatkoznak, naponta tapasztalják e kapcsolatok mindkét formáját a társadalomban, méghozzá elég gyakran a teljesebb megalapozatlanság hiányában. Sajnos, nem csupán a diákházaspárokat sújtja a rossz lakáshelyzet, sajnos, nem csupán ők ítélhetik meg tévesen érzelmeiket, teherbíróképességüket, vagy a másik fél érzelmeit és teherbíróképességét. Mármost miféle érzület is az, amelyik egyik esetben elfogadja a megalapozatlanság jogát, a másikban pedig felháborodik miatta? És továbbgondolva: számíthat-e vajon bizonyossággal minden diák arra, hogy az ő megalapozatlansága majd megalapozottsággá válik, ha befejezi tanulmányait? Ezekkel a problémákkal kötelesek vagyunk szembenézni, már csak azért is, mert ezek nem diákproblémák, hanem társadalmiak. Minden esetleges félreértést elkerülendő: a kormány nem akar ösztönözni a diákházasságokra. De nem akarja ezeket a házasságkötéseket bizonyos szempontból törvényen kívül sem helyezni csak azért, mert törvényesítettek. Ezért a tendenciaszabályok helyébe jogszabályokat emelt, amelyek tudomásul veszik a tényeket, és emberinek minősítenek egy emberi törekvést. S csak ezáltal vált egy különös ügy általánossá, ami bennünket arra indított, hogy kiemeljük a döntés mélyen humanisztikus, szocialista jellegét. FODOR GÁBOR A Thieu-rezsim újabb súlyos provokációja (VNA) A saigoni rezsim harci repülőgépei csütörtökön két alkalommal is viszszafordulásra kényszerítették a nemzetközi ellenőrző és felügyelő bizottság három helikopterét, amelyek Saigonból Loc Nimnbe, a dél-vietnami felek közötti fogolycsere egyik színhelyére szállították volna a nemzetközi testület megbízottait. (Reuter) A saigoni akcióról nyilatkozva, Asszad Khan Szadri nagykövet, a NEFB iráni tagozatának vezetője elmondotta, hogy ő maga és a NEFB más tagjai csütörtökön reggel éppen úton voltak Loc Ninh felé, amikor a saigoni légierő sugárhajtású vadászbombázói közrefogták és arra kényszerítették a nemzetközi testület helikoptereit, hogy térjenek vissza a Saigon közelében levő Tan Son Nhut-i repülőtérre. A nemzetközi bizottság két helikopterének délután végül sikerült eljutniuk a fogolycsere színhelyére, a felszabadított Loc Ninhbe, ahol a saigoni hatóságok 191 foglyot adtak át a DIFK képviselőinek. Nyugati tudósítások szerint a Thieurezsim hadserege csütörtökön páncélos és légi desszant alakulatok bevonásával „kétágú” offenzívát indított a Saigontól északra fekvő térségben. Az újabb területrabló akció nyomán órákon át harcok dúltak a támadók és a felszabadító erők között. A NEMZETKÖZI HUMANITÁRIUS JOG kérdéseivel foglalkozó genfi konferencia részvevői csütörtökön 38 szavazattal 37 ellenében, 33 tartózkodás mellett, elvetették azt a határozati javaslatot, hogy a DIFK képviselőit hívják meg a genfi értekezletre. A javaslat ellen szavazó országok között volt az Egyesült Államok, Nagy-Britannia, Japán, Nyugat-Németország és Kanada.