Magyar Hírlap, 1974. április (7. évfolyam, 90-117. szám)
1974-04-01 / 90. szám
2 erwicr Nem a tej sok... Eladói nehézségek — és ami mögötte van Az elmúlt hónapokban alig volt olyan termelőszövetkezeti összejövetel, ahol a fölszólalók valamelyike ne meditált volna azon: nem túlzott-e a Mezőgazdasági és Élelmezésügyi Minisztérium által előirányzott szarvasmarhaprogramon belül az úgynevezett tej hasznosítású állomány növelése, nem lesz-e túlságosan sok a tej? Az elmúlt héten meghívtak a Budapest környéki Mezőgazdasági Szövetkezetek Szövetségének küldöttközgyűlésére, ahol két termelőszövetkezeti elnök is pedzette a tavalyi értékesítési gondokat A főváros körül Schiffer Andor, a pomázi Petőfi Tsz elnöke például úgy tudja, hogy naponta 5—600 ezer liter a tejfölöslegünk, amiben — megítélése szerint — szerepe van az importált holstein-friz fajtának, az 5—6000 liter tejhozamra képes teheneknek. Dékány István, az érdi Bentavölgye Tsz elnöke viszont az üzemi étkezdék, de általában étkezési kultúránk színvonalát kérdőjelezte meg, hiszen — mint mondotta — a legtöbb európai országban jár az ebédhez mondjuk egy kockasajt, nálunk azonban a vendéglátóipar is elhanyagolja ezt a lehetőséget. Igaz, a sajtok minőségét is kifogásolta ez a szövetkezeti elnök, aki azonban nem osztozott kollégájának pesszimizmusában, mert úgy ítélte, hogy pusztán a fővárost övező 50 kilométeres sávban gond a tej eladása. Schiffer Andor, a pomázi elnök azt is megjegyezte: „hallom, hogy a fogyasztás színvonala ismét fölugrott az áremelés előttire”... Dr. Simka István, a Tejipari Vállalatok Trösztjének vezérigazgatója megerősíti ezt: 1972-ben 609 millió liter tejet adott el belföldön a tröszt — tavaly ennek csak 93,9 százalékát, azaz 571,8 millió liternyit. Ezzel szemben az idén már valóban örvendetesen alakult a fogyasztói helyzetkép: 1973 első két hónapjában 35,9, az idén januárban,februárban pedig 93,23 millió liter tej talált vevőre, ami 108,5 százalékos gyarapodásnak felel meg. Ez persze, mindössze két-két hónap egybevetése, ám a megváltozott tendencia ebből is határozottan megállapítható. itt Még az adatoknál időzvén, dr. Simkó István fölhívta a figyelmemet arra, hogy — az áremelés ellenére — a különféle sajtokból tavaly is többet ettünk, mint korábban: 103,5 százalékkal növekedett egy év alatt a fogyasztás. Viszont vajból 81,8 százalékra csappant a vásárlások mértéke egy esztendő alatt, s ez a folyamat — sajnos — az idén sem változott meg jelentősen, mert az első két hónap egybevetése azt tükrözi, hogy a tavalyi 2169 tonna helyett 2151 tonna vaj fogyott csak el, vagyis az előző év azonos hónapjának 99,1 százaléka No már most: sok-e, avagy elegendő, netán kevés a tej, illetve tejtermék? Való igaz: a minisztérium és a megyék vezetőinek év eleji tanácskozássorozatán három megyében is — Tolnában, Veszprémben, Győr-Sopronban — túlzottnak ítélték a MÉM előirányozta tehénlétszámot. Ha azt tekintjük, hogy az átlagos tejfogyasztás európai listáján hol is állunk, akkor inkább az érdi téeszelnök igazát vallom: nem a tej sok, hanem étkezési kultúránk csekély, amit önmagában jelez, hogy egy-egy magyar állampolgár pillanatnyilag és évente 115 liter tejet iszik meg. De 1934—38 átlagában sem volt ennél túlzottan kevesebb a fogyasztás: 101,9 liter a „békeévekre” utaló adat. És a nemzetközi mezőnyben? Minden bizonnyal bonyolult számítások teszik lehetővé az összehasonlítást, s a közös nevezőt kilóban és fehérjetartalomban, egy főre jutó évi átlagban kalkulálják ki a statisztikusok. Nos, e szerint Magyarországon ez a mérőszám: 4,4 kiló, míg a szomszédunkban, Ausztriában 7,1 kiló (igaz, déli szomszédunkban, Jugoszláviában a miénknél is kevesebb, 3,7 kiló), Lengyelországban 7,4 kiló; a legmagasabb ez az arány Finnországban — 11,9 kiló —, s a legalacsonyabb földrészünk országai közül Portugáliában, ahol mindössze 1,9 kiló. Tavaly 14 százalékkal növekedett a tejfelvásárlás, s 1974 első két hónapjában 16 százalékkal — mondja a vezérigazgató. — Az évi prognózis szerint az idén 100—110 millió literrel több tejet kell megvennünk, mint 1973-ban. Fontos célunk a termékek minőségének, s eltart, hatóságának a fokozása. Újdonság a sajtsterilizáló gépek munkába állítása, amelyekkel egyről három hónapra növekszik azemlesztett sajtok eltarthatósága. Tejporgyártás — Most ugyebár a tavaszi sajtvásár heteit éljük. Meddig? — Április 27-ig, összesen hat héten át hozunk forgalomba 8,7—27 százalékos árengedménnyel különféle, részben új sajtfajtákat, amelyekre — például a Hajdú, a Camping, a Frankfurti sajtokra — ezzel a vásárral is fel szeretnénk hívni a lakosság figyelmét Ez a vásár különben 20 millió forint megtakarítást eredményez a lakosságnak. — Vas megyéből, de máshonnan is hallottunk értékes kezdeményezéseket az iskolai tejárusítás fokozására. — 1962-höz képest 1973-ban újabb 354 helységben,összesen 640 település 1633 iskolájában volt megszervezve a tejárusítás. Az idén újabb húsz helységgel bővült ez a hálózat, s pillanatnyilag 210 ezer tanuló vásárol tejet, kakaót. — A fogyasztók előtt meglehetősen ismeretlen, ám az állami költségvetés, népgazdaság számára roppant fontos a tejporgyártás. Nyilvánvaló, hogy a többlettej tetemes részét ezen az úton-módon is le tudják vezetni. — Igen, s ily módon sikerül enyhíteni a költségvetési terheken, hiszen a tejpor jelentős részét importáljuk, márpedig világpiaci ára jócskán megdrágult. A kormány soron kívüli segítségével az idén Zalaegerszegen és Répcelakon, jövőre Pécsett és Mátészalkán helyezünk üzembe úgynevezett hengeres szárítóberendezéseket, amelyek össsen naponta 520 ezer liter tej fölvételére lesznek képesek. Keresztényi Nándor Féltek. Nem mintha nem bízott volna mindenki abban, hogy gondosan átvizsgálták, javították a bonyolult desztillációs rendszert. Mérnökök tucatjai kutatták, honnan szivárgott, mitől lobbant fel a benzingőz. De hét áldozatot már eltemettek. A kemencefűtők közt napok óta keresték, ki vállalja a begyújtást a kétmillió tonnás újraindításánál. Hármat vitt el közülük a robbanás. De akadt vállalkozó, Vasas Béla. Fűtő. Termetes, idős ember. Remegett kezében a gázolajos fáklya, amikor a kemencesort begyújtotta. Azután meglódultak a műszerek. Termelt az üzem. Éjfél volt, 1968. október 25-e. Négy sor kukoricán fordult meg a sorsom, de sohase hittem volna, hogy mennyire! Illetményföldünk volt nekünk, traktorosoknak, nyolcszáz négyszögöl, ültetttem abba negyven sor májusi morzsoltat, szépen pendült, mondom a komámnak, menjen csak rá az ekekapával! Jön ám másnap a főnök, hogy mit keresünk mi az ő földjén? Bizonykodom, istenkedem, kivisz a földre, mutatja a karót, hát tényleg az övéből volt bekapálva négy sor is. Rosszul mérték azt a földet, az út mellett volt, avval a négy sorral hibádzott a nyolcszáz. Mondom a főnöknek, ő mérte ki, hát miért roszszul? Szó szót követett, addig, hogy fogtam magam, letettem a traktort, még csak el se köszöntem Sajnáltam ám azt a földet, mert volt ugyan öt juttatott holdam negyvenhatban, de esztendőre betagosította a gazdaság, azután már csak ez az illetményföld volt, de a világon semmi más, annyi se, amiben eltemetnének. Mert,hogy harmincegyben meghalt apám, négyen voltunk odahaza gyerekek, felettük mind, ami maradt utána. Húsz pengőért hordta a levelet az édes, négy községbe, én segítettem rajta, amíg magához nem vett a keresztapám. Nem volt gyereke neki, arra gondolt, rám hagyja majd, amije van. Hanem egy évre rá csak született fia, hallottam, ahogy beszélték, nem kellek már nekik. Szedtem magam, mentem haza, de mert szűken voltunk, onnan is béresnek. Nagy sokára így kaptam meg azt az öt holdat De hiszen nem erről kérdezett ... Mint maltam, úgy voltam akkor. Mentem egyik irodáról a másikra, hogy hova is legyek, amíg egyszer csak hallom, hogy ember kell Százhalombattára. Ez volt hatvankettőben, akkor még csak építkeztek, de már minket ideszereztek, küldtek tanulni Szőnybe, azután már rögtön fűtő is lettem. Azóta is az vagyok. Nem rossz munka a fűtőé! Nézem a mutatókat, a tüzet ha hibádzik, megtekerem a kereket, elveszek vagy adok az olajhoz. Igaz, hogy ezt a desztillator is tudja, mert a vezénylő falán ott van az a sok óra, látja arról, ha baj van, de csak biztonságosabb, hogyha a fűtő is nézi, mert a műszer tévedhet, ugye ... Előszörre nem nagyon találtam fel itt magam, mind olyan másforma emberek az olajosok, nem tudtam hogy mit beszélni velük, magamnak való voltam én mindig. Hanem ahogy ment az idő, csak jobban kiismertük egymást. Szerintem itt igen fontos, hogy összeszokjanak az emberek, nem vezet az jóra, ha nem tudni, mit akar a másik. Meg szíves is volt hozzám mindenki. Nem érezte itt azt senki akkoriban, hogy nahát, alábbvaló attól, ha kevesebbet tanult a másiknál. A Hága Laci bácsi, már csak így mondom, bácsi, mert így hízta mindenki, az meg éppen olyan volt, hogy nem lehetett neki előre köszönni, mindig volt egy jó szava, pedig ha valaki sokat dolgozott, akkor az , ő volt. Nagy tudású ember volt, főtechnológus! De nagyon sajnálta mindenki, hogy megfogta a tűz! Csak álltunk ott a feketeség körül, nem is nagyon szólt senki, aztán le kellett olvasni a műszereket, de annak se volt már teteje, mert úgyis mást mutattak, mint amikor a robbanás volt. Én meg különösen nem értettem hozzá, mert én az egymillióson dolgoztam, csak hallottam, hogy ez meg az történt, értebeszélnek olyankor mindenfélét. A temetésre , akihez tudtam, oda elmentem, mert tartozik azzal az ember. De már akkor javították a rendszert. Látom, hogy járja ám a műszakvezető a fűtőket, hogy ki fogja begyújtani, de nem nagyon akarta senki. Hiszem is, hogy nem, mert nagy félsz volt bennünk. Csak hallgatóztunk mindig, hogy mikor kell menekülni? — Nem vállalná-e valaki mégis? — kérdte az emberektől a műszakvezető. Volt, aki mondta, hogy nem, volt, aki csak húzódzkodott, gyereke volt mindegyiknek, családja, akinek meg nem, az fiatal volt még ... Elgondolkoztam, mert csak kár lett volna értük! Nagyobb baj, ha egy családossal történik valami, mintha velem, mert mi csak ketten vagyunk a feleségemmel... Nagy bánatunk ez nekünk, jártuk nyolc évig az orvosokat, itt is hitegettek, ott is, amíg aztán becsületesen meg nem mondták, hogy Vasas bácsi, ne is gondoljon a gyerekre. Szóval, mondtam magamnak, hogy ez a legkisebb reszkíz, ha én vállalom a begyújtást, így aztán rámondtam az igent, amikor tőlem is kérdték. Az szentigaz, hogy olyan lassan még sohase öltöztem be, mint aznap este, vettem az olajos kannát, az elsőnél még nagyon vártam, hogy milyen színűt lobban a láng, szagolgattam, hogy van-e gőz a levegőben, de a többi toronynál már jobb volt, meg jólesett az is, hogy, nem egyedül állítottak a veszedelembe, hanem ott volt a vezérigazgató is mögöttem, pedig neki nem is kellett volna ... Megvolt. Firtatták azután sokan, hogy mit kaptam én ezért, de hát mit kaptam volna? Nem azért csináltam, meg is írta ezt az újság, de csak nevettek rajtam, hogy biztosantitkolom, vagy bolond vagyok, hogy, pénz nélkül gyújtottam be akkor ... Bánt ez engem, hisz én jó szívvel tettem, mert a többi is jó volt mindig hozzám. Tudni kell azt, hogy mikor lépjen elő az ember, hogy itt vagyok .Ne minden szíve-szóra. Meg szeretem én az itteni fiatalságot, az igaz, hogy veszekszem velük, ha nem úgy tesznek, ahogy kellene, mert a kenyeret például mindig otthagyják az asztalon száradni, de azért tudják, hogy nem bántom én őket soha igazából. Jól megvagyunk együtt, nem nézi ki egyik se a másikat. Régente így volt ez a mérnökökkel is, de mostanában már valahogy igen megváltoztak, mi megyünk a buszszal haza, ők beülnek az autójukba, pedig amikor még épült a kétmilliós, hát mindig volt idő egypár szóra a munka után is. Leültünk egy korsó sörre, ma meg már soha ... Na, ez ,fáj egy kicsit az embernek, meg tudom is én, nem helyénvaló, hogy ők csak ülnek ott benn a nagy ólban, az irodában, aztán se szó, se beszéd, ki erre, ki arra... így azután csak az a barát, akivel együtt vagyok a rendszerben, járnak hozzám is. Ercsiben lakom, azt a házat is azóta építettem, amióta olajos vagyok ... Sose hittem volna, hogy ennyire jutok... De azt se, hogy megmaradok a finomítóban, mert előszörre rossz volt hallgatni azt a sok fújást, sustorgást a vezetékek között, meg ahogy feszíti a tornyokat a cirkuláló olaj, szinte zeng belé a sok vas... Most meg már éppen hogy ezt szeretem! Nem unja el magát egy percig se az ember. Hogy’ dörömböl a láng, meg csattog... Nem hallott maga még olyat! Este meg különösen nagyon szép, ahogy hoz a busz hazulról, olyan a finomító, mint sokvilágú karácsonyfaerdő vagy egy fényes város. A tűztől bizony félek! Megégettem én már a lábamat, mind a kettőt, mondtam is, amikor még a kórházban voltam, hogy nem fogom én még a vaskályhát se begyújtani, soha! Na de fájdalmában, ijedtiben sokat mond az ember,, jó is, hogy nera hallgatják meg. Feljegyezte: Vincze Péter Elmondja:Vasas Béla . HÉTFO, GJAR HÍRLAP KÖZÉLETI DIPLOMÁCIA Szakszervezeti küldöttség utazott Moszkvába Vasárnap Gáspár Sándornak, az MSZMP PB tagjának, a SZOT főtitkárának vezetésével szakszervezeti küldöttség utazott Moszkvába. A delegációt a Ferihegyi repülőtéren Nemeslaki Tivadar főtitkárhelyettes és Timmer József titkár búcsúztatta. Békeküldöttség utazott Kubába A kubai béketanács meghívására Sebestyén Nándornénak, az Országos Béketanács főtitkárának vezetésével vasárnap küldöttség utazott Havannába. Búcsúztatásukra a repülőtéren megjelent Petrn Tibor, az Országos Béketanács elnökhelyettese, a Magyar Nemzet főszerkesztője és Szentistványi Gyuláné, a Hazafias Népfront titkára, az Országos Béketanács alelnöke. A vendéglátókat Carlos Cérez, a Kubai Köztársaság budapesti ügyvivője képviselte. Magyar szakemberek az NSZK-ban A Német Szövetségi Köztársaság textil- és textilgépgyártó iparának tanulmányozására delegáció utazott vasárnap az NSZK-ba. A dr. Bakos Zsigmond könynyűipari miniszterhelyettes vezette szakértői csoport a műszaki és tudományos együttműködés további lehetőségeit is tanulmányozza. Épül az új autópálya Épül a Budapest—Miskolc közötti M 3-as autópálya. A Betonútépítő Vállalat munkagépei már Gödöllő térségében dolgoznak (MTI Fotó : Koppány György felv.) 1974. APRILS 1