Magyar Hírlap, 1974. szeptember (7. évfolyam, 240-269. szám)

1974-09-01 / 240. szám

k. Athéni és nicosiai helyzetjelentés A görög miniszterelnök beszéde (Folytatás az 1. oldalról) mióta két héttel ezelőtt kiadták a tűz­­szüneti parancsot.. Jól értesült nicosiai forrás szerint a ciprusi válság politikai rendezését célzó tárgyalások felújítása mellett foglalt ál­lást az amerikai kormány abban az üze­netben, amelyet William Crawford, az Egyesült Államok új nicosiai nagykövete nyújtott át szombaton Kleridesz ügyve­zető elnöknek. Mint az AFP nicosiai tu­dósítója hangsúlyozza, a ciprusi görögök még mindig remélik, hogy az ENSZ Biz­tonsági Tanácsának égisze alatt fognak tárgyalni a ciprusi válság rendezéséről. A nicosiai kormányhoz közelálló forrá­sok szerint Kleridesz lehetségesnek tart­ja az érdekelt felek tárgyalásainak újra­­felvételét, ha a török haderők visszavo­nulnak a mostani ciprusi állásaikból, és ha Ankara rugalmasabb lesz az újabb konzultációkon. Makariosz érsek, Ciprus törvényes el­nöke kijelentette, hogy Ciprust két sze­rencsétlenség sújtja: a törökök és az EOKA—B terrorszervezet bűnöző tagjai. A francia televíziónak pénteken este­­ néhány órával a politikai tanácsadója. Vasszosz Lisszaridesz ellen meghiúsult merénylet után adott nyilatkozatában rá­mutatott, hogy az EOKA—B a politikai merényletek útjára lépett. Az ilyen bűn­tényeket meg kell torolni — mondotta. Törökország ciprusi jelenlétéről szólva Makariosz emlékeztetett arra, hogy Tö­rökország az erő pozíciójából indul ki. „Készek vagyunk tárgyalások megkezdé­sére, de fegyveres fenyegetés árnyéká­ban nem lehet tárgyalni. A tanácskozáso­kon csak bizonyos feltételek teljesítése után kerülhet sor. A török hadseregnek vissza kell vonulnia a genfi értekezleten kijelölt tűzszüneti vonalak mögé” — hangsúlyozta Makariosz. Valószínűleg a vártnál rö­videbb időn belül jelenti majd be a görög kormány az általános választások időpontját — mon­dotta Konsztantin Karamanlisz miniszter­­elnök a szaloniki nemzetközi vásár meg­nyitása alkalmából elhangzott beszédé­ben. A görög kormányfő azonban nem titkolta, hogy a választások időpontjának kitűzése a politikai erők magatartásától, és az ország politikai életét befolyásoló tényezőktől függ. Hangsúlyozta, hogy a ciprusi válság folytatódása akadályozza az olyan „valóságos és haladó demokrá­cia” megteremtését, amelyben az összes görög helyet kapna. Karamanlisz elítélte mindazokat, akik demagóg nyomást gyakorolnak a kor­mányra, és azt követelik, hogy egy hó­nap alatt számolja fel a hét év alatt tör­téntek következményeit. „A diktatúra bonyolult gépezetének felbomlása a leg­gyorsabb ütemben halad — mutatott rá. — A nép szabadságának biztosítéka, hogy a hadsereg ismét a maga dolgai végzi, és a polgári hatalom ellenőrzése alatt áll.” A ciprusi kérdésről szólva a görög mi­niszterelnök elítélte Törökország maga­tartását. Arra figyelmeztette a törökö­ket, hogy saját maguk és a világbéke veszélyeztetése nélkül nem tarthatják meg, amit erőszakkal szereztek meg. Görögország tisztában van a görög— török barátság hasznos voltával — foly­tatta Karamanlisz —, de azt kívánja, hogy Törökország pozitív lépésekkel te­remtse meg a jószomszédi viszony hely­reállításához szükséges feltételeket. A görög kormányfő végül fájdalmas csalódásnak minősítette azt a tényt, hogy a NATO képtelennek bizonyult a tagállamai közötti konfliktus veszélyé­nek elhárítására, és Törökország cip­rusi hadműveleteinek megakadályozá­sára, de — mint mondotta —, Görög­ország, noha kiválik a NATO katonai szervezetéből, Nyugat-Európához fűző­dő politikai kapcsolatait fenn akarja tartani. Karamanlisz görög miniszterelnök biz­tosította Klerideszt, Ciprus ügyvezető el­nökét, hogy Athén a ciprusi kérdés igaz­ságos rendezéséig politikai, erkölcsi és anyagi támogatásban részesíti kormá­nyát. A görög állásfoglalást egy péntek este Athénban nyilvánosságra hozott közlemény tartalmazza, amely beszámol Karamanlisz és Kleridesz telefonbeszél­getéséről. A beszélgetés során Kleridesz tájékoztatta a görög miniszterelnököt a ciprusi helyzet legújabb fejleményeiről, és a kormánya előtt álló nehézségekről. MaSYSR HIRlQP­I NEMZETKÖ­Z­I POLITIKA - F­Ó­R­U­M ^ ^^taszeptemer­i, vasarnap 3 A portugál kormány gazdasági intézkedései Az angolai reakciós csoportok szervezkedése (Reuter, AP) A portugál miniszterta­nács pénteken késő éjszaka befejeződött ülésén úgy döntött, hogy feloldja a bé­rek május végén elrendelt befagyasztá­sát — jelentették be szombaton reggel Lisszabonban. A kabinet ugyanakkor in­tézkedéseket hozott a béremelések inflá­ciós hatásának megakadályozására. Lisszabonban pénteken este bejelen­tették, hogy a Portugál Demokrata Párt, a Liberális Párt és a Haladás Pártja „Demokratikus egységfrontot” alakított. A front nyilatkozata szerint a közép­jobb pártokból álló tömörülés nyitva áll minden olyan csoport előtt, amely „nem marxista alapokon álló demokrácia” lét­rehozásának jelszavát tűzte zászlajára. Az Angolai Nemzeti Felszabadítási Front (FNLA) pénteken közleményben hívta fel a figyelmet az angolai fehér telepesek reakciós csoportjának szervez­kedésére. A közlemény megállapítja, hogy a faj­gyűlölők a luandai junta szeme láttára szervezkednek, és a portugál hadsereg, illetve a rendőrség egyes tagjainak köz­vetítésével tesznek szert fegyverekre. A szélsőségesek célja, hogy az ország déli részén kialakítsák saját befolyási öveze­tüket, feszült helyzetet teremtsenek az országban, és gyűlöletet szítsanak Ango­la fehér és fekete bőrű lakosai között — hangsúlyozza árközlemény. Az USA közvéleménye teljes amnésztiást­ k­övetel a vietnami katonai szolgálatot megtagadóknak (MTI) Ford amerikai elnök szombaton James Schlesinger hadügyminiszterrel és William Saxle igazságügy-miniszterrel tanácskozott az amerikai társadalom „vietnami háború ütötte sebeinek begyó­­gyítását célzó” részleges és feltételes am­nesztia tervezetéről. Ford elnök az elődjének bukásához vezető Watergate-válság „hosszú nemzeti lidércnyomásának” lezárására tett en­gesztelő gesztusai sorában augusztus 19-én a háborús veteránok szövetségé­nek közgyűlésén mondott beszédében „megbocsátásra” hívott fel a vietnami katonai szoglálatot megtagadó amerikai fiatalemberek iránt. A Pentagon adatai szerint 28 000 olyan fiatalról van szó, aki még nem került a katonai hatóságok kezére, és további 23 000—24 000-ről, akik már büntetést kaptak, illetve vád vagy vizsgálat alatt állnak. A hivatalos adatok csupán 5600 külföldön tartózkodó szolgálatmegtaga­dót tartanak nyilván, az Amerikai Pol­gári Szabadságjogok Uniója azonban 30 000—50 000 főre becsüli, a behívás vagy büntetés elől külföldre menekült fiatalok számát. Az általános és feltétel nélküli am­nesztiát követelő társadalmi szervezetek képviselői pénteken 50 000 aláírással tá­mogatott petíciót adtak át a Fehér Ház­nak, hangsúlyozva: a vietnami háború­ban szolgálni nem hajlandó fiatalok lel­kiismereti meggyőződésüket követték és nem fognak eleget tenni a „megbánás” követelményének. Robert Musil, az általános és feltétel nélküli amnesztiáért küzdő országos bi­zottság nevében a Washington Post szombati számában közölt nyílt levelé­ben rámutat: hivatalosan csak mintegy 50 000-re teszik a részleges amnesztiá­ban részesítendők számát, holott több mint félmillió vietnami veteránt szerel­tek le „feddéssel”, több tízezer polgári személyt ítéltek el vagy helyeztek vád alá a háború elleni fellépésük miatt. (AP) Az amerikai hatóságok péntek délután visszaengedték Kanadába Ro­nald Anderson katonaszökevényt, akit az USA határőrei nemrég kanadai területen elfogtak, és visszahurcoltak az Egyesült Államokba. Az ottawai kormány hivata­los jegyzékben tiltakozott az önkényes akció miatt, s e jegyzéket követően bo­csátották szabadon Andersont. ANDREJ GROMIKO, a Szovjetunió külügyminisztere szombaton fogadta Mu­­hammed Szaleh Mutiját, a Jemeni Népi Demokratikus Köztársaság külügyminisz­terét. Véleményt cseréltek a kétoldalú, szovjet-dél-jemeni kapcsolatokról, va­lamint a közel-keleti helyzetről. MEMENTÓK é­vfordulóról, ha úgy tetszik, kettős év­­fordulóról emlékezünk. Harmincöt éve tört ki a második világháború. Hoz­zátehetünk azonban egy másik, ritkáb­ban emlegetettet: huszonkilenc éve, hogy nem tört ki­ a harmadik. S minden re­ményünk megvan, hogy egy, öt, tíz év múlva — elégedetten hozzátehetjük a másik, párhuzamos forduló évszámát. Egyébként is addig fogunk csak meg­emlékezni a második világháború kitö­résének dátumáról, amíg a harmadiknak a veszélye teljesen el nem­ múlik fejünk felől. A megemlékezés tehát figyelmez­tetés, mementó. De az is memento — mégpedig pozitív —, hogy csaknem há­rom évtizede, igen nagy feszültségek kö­zepette is sikerült megőrizni a békét. Ha ennek a sikernek okait keressük, a sorban elöl áll az erőviszonyok változása a békét akarók, e széles körön belül a szocialista közösség javára. Ott áll továb­bá a tudat, hogy a modern fegyverek apokaliptikus pusztítást vinnének végbe a világ legcivilizáltabb részein. De mind­ez csak a félelem egyensúlyát, az állig felfegyverzettség bizonytalan békéjét te­remti meg. A szocialista országok a má­sodik világháború befejezése óta arra tö­rekednek, hogy Európa politikai kapcso­latrendszerébe beépítsék a válságok el­hárításának biztosítékait, a feszültségek csökkentésének és az államok közötti bi­zalom növelésének mechanizmusát. A fé­lelem egyensúlya helyett a bizalom egyensúlyát kell megteremteni, ameny­­nyire ez a különböző társadalmi rendsze­rű országok között lehetséges. A­z együttműködés tehát a harmadik kulcsfogalom, amely magyarázza a hosszú és reményteljes békekorszak lét­rejöttét. Az államok közötti együttmű­ködés különböző formái növelik a béké­hez szükséges bizalmat és az érdekelt­séget ennek fenntartására. Ilyen nagy — az együttműködésben rejlő lehetősé­geket kihasználó — biztosítékrendszer készül most Genfben, az európai bizton­sági és együttműködési értekezleten is. Soha nem épült még a különböző tár­sadalmi rendszerű országok együttmű­ködésének ilyen, egész földrészt (sőt, ket­tőt: Európát és Észak-Amerikát) átfogó rendszere: a múlt években elért nem csekély eredményeket magasabb szintre emelik, politikai és erkölcsi kötelezettsé­geket magukba foglaló szabályokat al­kotnak. Politikai együttműködés, gazda­sági kapcsolatok, kulturális csere — ezek a fő témák, ezeken belül azonban apró­lékosan kidolgozzák a nemzetközi kap­csolatok továbbfejlesztésének útjait. Csak néhányat említve a sok részlet közül: az országterület sérthetetlenségének le­­szögezésétől, az ipari kooperáció tovább­fejlesztésén át a művészeti és a tudomá­nyos ismeretek gazdagabb megismerteté­séig terjed a széles skála. Genfben az európai biztonsági és együttműködési értekezlet okmányszöve­gező — második — szakasza folyik. Egy esztendeje kezdték a munkát a külügy­miniszteri találkozó (az első szakasz) döntése alapján. Július 26-ig teljes lét­számmal dolgoztak, ekkor a küldöttek nagy többsége nyári szabadságra ment, a titkárság és minden delegációból egy­két munkatárs Genfben maradt a kon­zultációk folyamatosságának fenntartá­sára, most pedig, szeptember 2-án, ismét megindul nagy apparátussal a szövege­zés. A munka tehát — ha nem is olyan gyors ütemben, ahogyan mi szeretnénk — halad. Július végéig a szövegek több mint fele készült el, hivatalosan regiszt­rált, kisebb függő részletektől eltekintve, elfogadásra kész formában. E papírra vetett szövegekben rendkívül fontos megállapítások vannak, mint például a határok sérthetetlenségének leszögezése, valamint más öt alapelv, a gazdasági kapcsolatokra vonatkozó sok részletet is megfogalmaztak, s mi több, az oly sokat vitatott harmadik napirendi pont kere­tében is haladtak (ellentétben az előző hónapokkal), több passzust papírra ve­tettek két olyan kényes területen, mint az információkhoz való hozzájutás és a családegyesítés. H­átravan a szövegezés kisebbik fele. Lesznek még nehéz viták, a hátrale­vő pontok egy része ugyanis kényes ka­tonai, politikai és ideológiai kérdéseket érint. Az együttműködés alapelvei kö­zött hamarosan sorra kerül például a népek önrendelkezési joga, a gazdasági kapcsolatok napirendi pontjánál a hát­rányos megkülönböztetések megszünte­tése, s a kulturális és az emberi kapcso­latok több részlete, valamint az értekez­let intézményesítése, megőrzése a jövő számára. Genf nem könnyű terep, a magyar diplomaták és szakértők a megmondha­tói, akik egy esztendeje ott dolgoznak. De a kerekek forognak. Feladatuk — és ebben sok szocialista és nyugati küldött is egyetért —, hogy a szövegezés során világos, megvalósítható, az enyhülést se­gítő okmányokat fogalmazzanak, s mind­ez csak­ annyi ideig tartson, amennyi a munka elvégzéséhez feltétlenül szüksé­ges. Ezután következik az európai biz­tonsági és együttműködési értekezlet harmadik szakasza, amelynek helyszíne Helsinki lesz, s amelyet a szocialista or­szágok és több más kormány véleménye szerint a legmagasabb szinten kellene megtartani. Genf­ből gyakran érkezik hír kemény vitákról, de ez bizonyos keretek között — addig, amíg nem szándékos időhúzás­ról, vagy méltatlan követelések szolgála­tába állított politikai nyomásról van szó — érdeme ennek a konferenciának. Nagy horderejű Európa-charta készül, s bizo­nyos fokig természetes, hogy a különbö­ző társadalmi rendszerű országok kül­döttei viták közepette alakítják ki a min­denki számára elfogadható kompromisz­­szumokat. Ez teszi egyáltalán lehetővé, hogy a későbbiek folyamán mindenki be is tarthassa a megállapodásokat — ha megvan benne a jóakarat. A Varsói Szerződés országai, amikor az értekezle­tet kezdeményezték, úgy indultak ennek a tanácskozásnak, hogy az legyen ki­egyensúlyozott, ne „a Szovjetunió érde­keit szolgálja”, ne is az Egyesült Álla­mokét, vagy külön valaki másét, hanem a részvevők mindegyikét együtt. F­entebb arról szóltunk, hogy csaknem­­ három évtizede béke van Európában. Közben azért nemegyszer aggodalmasan megdobbant a szívünk: fel ne boruljon ez az állapot! Így volt ez a Nyugat-Ber­­lin körüli válságok idején, később a kö­zel-keleti háborúk kitörésekor, most pe­dig Ciprus miatt. Az európai biztonsági és együttműködési értekezleten formáló­dó szabályrendszer az ilyen aggodalma­kat és veszélyeket segít majd csökken­teni. Az alapelvek között ott található pél­dául a viták békés rendezésének köte­lezettsége és a más országok belügyei­­be való beavatkozás tilalma — mind­kettőnek az érvényesülése fontos lenne a ciprusi válság megoldásához. A genfi biztonsági értekezleten ott ül Ciprus, Görögország, Törökország, Anglia és az Egyesült Államok küldöttsége, vala­mennyi országé, amelynek eddig aktív szerepe volt a sziget körüli válságban. Ha az Európa-charta már életbe lépett volna, talán másképp alakul a helyzet. Nem biztos, hogy megakadályozhatta volna a ciprusi események kirobbaná­sát, de talán más irányba fordította vol­na az eseményeket, segített volna erő­teljesebben, vagy gyorsabban érvényesí­teni az együttélési kódex alapelveit. A genfi biztonsági értekezlet azonban még csak ezután fogja tető alá hozni a kódexet. Szeptember 2-án folytatja mun­káját, egy nappal azután, hogy a máso­dik világháború kitörésére emlékezünk. Akár gondolnak erre a küldöttek, akár nem, aligha lehet méltóbban megemlé­kezni erről az évfordulóról. iNJATAR IMRE ­ A Német KP elnökségének nyilatkozata a második világháború kitörésének évfordulóján (TASZSZ) A Német KP vezetőségének elnöksége nyilatkozatot adott ki abból az alkalomból, hogy 35 évvel ezelőtt, szeptember 1-én robbantotta ki a hitleri fasizmus a második világháborút. Mint­ a nyilatkozat rámutat, az évfor­duló arra figyelmezteti a demokratikus és békeszerető erőket, hogy fokozottab­ban munkálkodjanak a béke megőrzésén, a biztonság elérésén és az enyhülés ki­­terjesztésén. Jelenleg Európában és az egész világon új erőviszonyok keletkez­tek. A nemzetközi események alakulása mindinkább a szocialista és a haladó erőktől függ. A Szovjetunió és a többi szocialista ország békeszerető politikája következtében, annak eredményeként, hogy a tőkésországokban is fokozódik a békeszerető és haladó erők befolyása, le­hetővé vált, hogy Európát a tartós béke és együttműködés kontinensévé változ­tassuk — hangoztatja a nyilatkozat. Az elnökség kiemeli az NSZK és a szo­cialista államok közötti szerződések je­lentőségét. Rámutat: most a továbbiak­ban is arra kell törekedni, hogy legfel­sőbb szinten sikeresen befejeződjön az európai biztonsági és együttműködési ér­tekezlet.

Next