Magyar Hírlap, 1974. november (7. évfolyam, 301-330. szám)

1974-11-01 / 301. szám

2 1974. NOVEMBER 1. PÉNTEK NEMZETKÖZI POLITIKA Magyar Hírld* KÜLF­ÖLDI LAPOKB­ÓL ■B Ü JM mi jh agm Csütörtöki számá­­■ 3 Sfeá Ba ilS baJl a lap erélyesen .í I­­­fi DUn elutasítja a nyugati " ■ ■ m * ■ reakciós sajtóorgá­numok kísérleteit a szovjet—jugoszláv viszony befek­etítésére. Különösen három bécsi lap — a Kronen Zeitung, a Die Presse és a Ku­rier — magatartása váltott ki rosszallást a szovjet fővárosban. Ezek a lapok a közelmúltban olyan jelentéseket közöltek, amelyek szerint „a szovjet csapatok előrenyomulnak” a ju­goszláv határ felé. A lap emlékeztet a jugoszláv Vjes­­nik „a Kurier ejtőernyős kacsája” cí­mű kommentárjára, amely a bécsi jobb­oldali lap koholmányára válaszol, s nem­csak méltóan visszavág a rágalmazók­nak, hanem a rosszindulatú sajtókam­pány hátterét is megvilágítja. Ez az ak­ció a jugoszláv lap szerint egy régóta, jóllehet sikertelenül folyó Jugoszlávia­­ellenes kampány része, mely a hazug­ság, koholmány, rágalom eszközével él, de ennél messzebbre is elmegy, mert fizetett terroristák befogadását és Ju­goszláviába küldését is magában foglal­ja. Az SZKP orgánuma felhívja a figyel­met arra a körülményre is, hogy jól­lehet a Jugoszlávia és a szocialista or­szágokhoz fűződő viszonya ellen indí­tott kampányt maga a jugoszláv sajtó leleplezte, a kampányhoz haladéktalanul csatlakozott a pekingi propagandagépe­zet is. A Zsenmin Zsipao terjedelmes cikkének alapját az imperialista propa­gandából vett koholmányok alkotják. A johannesburgi liberális lap „Kis Daily ” Mail dél-afrikai Vorster-kormány igazságügy-mi­nisztere, Kruger parlamenti felszólalásának. Kruger nyíltan közölte: ő adta ki az utasítást a rendőrségnek, hogy tartóz­tassa le O’Malleyt, a Daily News cí­mű lap szerkesztőjét. Nyilatkozatát a vezércikk arrogánsnak minősíti, egyfelől, mert hatalmát fitogtatta benne, másfe­lől pedig, mert azzal a nyilvánvaló cél­lal hangzott el, hogy megfélemlítse az ellenzéki sajtó több munkatársát is. A megfélemlítési szándék nem érte el a célját: a miniszter parlamenti be­szédét követő napon elfogadott nyilat­kozatukban az újságírók élesen szembe­szálltak azzal, hogy az igazságügy-mi­niszter úgy léphessen fel, mint egy kis Ceasar. Formailag nem kérdőjelezik meg a miniszter letartóztatási jogát, de em­lékeztetnek rá: erre csak a nemzet ér­dekének veszélyeztetése esetén szánhat­ja magát, s ez O’Malley esetében kép­telenség. OKTÓBER 3-ÁN MONDOTT LE Mariano Rumor ötödik kormánya, és a hónap utolsó napján még azt sem lehet tudni, hogy mikor alakul meg az új ka­binet. A felszabadult Olaszország történe­tében már régóta nem szenzáció a leg­alább négy hétig tartó kormányválság. 1945 és 1959 között ugyan még csak ti­zenöt nap volt a válságok átlagos idő­tartama, de 1960-tól napjainkig már har­mincöt napra emelkedett. Könnyen lehet azonban, hogy a mostani válság — amely általános vélemény szerint minden eddi­ginél súlyosabb — jóval tovább tart. A négy hete kirobbant válság már „eléget­te” Amintore Fanjanit, a Keresztényde­mokrata Párt titkárát, aki sikertelenül kísérelte meg a kormányalakítást. Most Aldo Moro, az ügyvezető kormány kül­ügyminisztere próbálkozik a majdnem le­hetetlennel. Milyen esélyei vannak a tekintélyes kereszténydemokrata politikusnak? A vá­laszt az előzmények adják meg. A kor­mányválság­ azért robbant ki, mert Mario Tanassi, a szociáldemokrata párt elnöke „megfúrta” a Kumor-kormányt. Október elsejei nyilatkozatában kijelentette, hogy a szocialistákkal nem lehet együttmű­ködni a kormányban, ezért meghalt a középbal, a kormánytöbbség már nem lé­tezik. Új választásokat kell kiírni. A szo­ciáldemokrata politikus állásfoglalása ál­talános megdöbbenést keltett. Nem ke­vesen voltak, akik az első pillanatban összefüggésbe hozták szavait az Egyesült Államok hivatalos köreinek, Olaszország­ról alkotott véleményével, és a jövőre vonatkozó elképzeléseivel. Egy szocialis­ta képviselő gúnyosan megjegyezte: Meg­jött a washingtoni rádió, a Fehér Ház szólaltatta meg Tanassit. Egy köztársa­ság párti képviselő pedig így élcelődött: Tanassi, miután elmondta a magáét, üd­vözlő táviratot kapott. A táviratban ez állt. ..Thank you. Amintore Fanfani.” Az­ ironikus kommentárok pontosan kifeje­zik az olasz közvélemény meggyőződését: a szociáldemokraták azért robbantották föl a középbalt, mert az Egyesült Álla­mok — és az olasz kereszténydemokrácia — érdekelt az idő előtti parlamenti vá­lasztások megtartásában, a centrista (kő- Olaszország \\A \ ) Kormányválság, ötödik hét népjobb­ irányzatú koalíció föltámasztá­sában. A KÖZÉPBAL KORMÁNYZAT igazá­ban nem most halt meg, hanem már ko­rábban, és nem is egyszer. Csakhogy ed­dig — különböző mutatványok segítsé­gével — sikerült föltámasztani. Most azonban a szociáldemokraták egyoldalú akciója — amelyet sok tekintélyes keresz­ténydemokrata is helytelenített — lehe­tetlenné tette, hogy Fanfani újból össze­hozza a középbal pártjait. A kormány­alakítási tárgyalások alkalmával a leg­főbb ellentétek a szocialisták és a szo­ciáldemokraták között voltak, s a keresz­ténydemokrata vezetőségben nem volt meg a kellő bátorság ahhoz, hogy a szo­cialista javaslatok és feltételek mellé áll­jon. Az Olasz Szocialista Párt vezetősége tíz pontban foglalta össze azokat a té­mákat, amelyekben a kormánynak ál­lást kell foglalnia. A leglényegesebb ki­kötéseit: a kormánytöbbség pártjai vál­laljanak kötelezettséget a (jövőre esedé­kes) tartományi és közigazgatási válasz­tások időben való megtartására; adja­nak konkrét garanciákat a biztonsági szolgálatok ellenőrzésére; sürgősen hajt­sák végre a régóta esedékes reformokat; világos programot dolgozzanak ki az infláció elleni küzdelemre; garantáljanak legalább egyévi bért a munkanélküliek­nek. A szocialisták ragaszkodtak ahhoz is, hogy a kormánykoalíció és az ellen­zék (elsősorban a kommunista párt) kö­zötti viszony az ország érdekeinek meg­felelő legyen; kikötötték, hogy a szak­­szervezetek legyenek a kormány egyen­rangú tárgyalópartnerei; emellett azt kí­vánták, hogy a kormány kulcsfontosságú tárcái (belügy, honvédelem, kincstár) közül legalább egyet ők kapjanak. A SZOCIÁLDEMOKRATÁK ezzel szemben föl akarják számolni a külön­böző tartományokban és megyékben lét­rejött baloldali végrehajtó bizottságokat, mondván, hogy a középbalnak nemcsak a kormányban, hanem a tartományokban és a helyi közigazgatásban is érvényesül­nie kell. (Ez gyakorlatilag a kommunis­ták és a szocialisták együttműködése el­leni vétó.) Tanassi és társai ugyan to­vábbra is hangoztatják, hogy hajlandók a középbal koalíció visszaállítására, de politikai feltételeik azt bizonyítják, hogy sokkal szívesebben működnének együtt a liberálisokkal, mint a szocialistákkal. Ez pedig nem középbal, hanem közép­jobb kormányt jelentene. Az eddigi nyilatkozatok és állásfogla­lások alapján egy dolog majdnem bizo­nyosra vehető: nem alakulhat olyan kor­mány, amelyben részt vennének a szo­cialisták is, meg a szociáldemokraták is. H­a tehát Moro középbal kormányt akar alakítani, akkor legföljebb arról lehet szó, hogy belépnek a szocialisták és kí­vül maradnak a szociáldemokraták, vagy fordítva. Elvileg lehetséges az is, hogy a kereszténydemokraták és a köztársa­ságiak vennének részt a kormányban és a másik két párt (vagy legalább az egyik) kívülről támogatná a kétpárti kabinetet. Ennek ugyancsak kevés esélye van. Na­gyobb a valószínűsége annak, hogy a kormány csak kereszténydemokratákból áll majd, és a középbal többi pártja a parlamenti szavazásoknál támogatja. OLASZORSZÁG igen súlyos gondjait azonban ez sem oldja meg. A pártok kö­zötti viszályok és a külföldi beavatkozás méretei arra mutatnak, hogy az új kor­mány sem lesz hosszú életű. Moro tekin­télye és elkötelezettsége önmagában nem elegendő ahhoz, hogy harminc év föl­gyülemlett politikai, társadalmi és gazda­sági problémáit megoldhassa, vagy leg­alább számottevően csökkenthesse. Az idő előtti parlamenti választások majd­nem elkerülhetetlenek, noha eredmé­nyük nem fogja lényegesen megváltoztat­ni a pártok közötti erőviszonyokat. A sta­bilitásnak, az eredményes kormányzás­nak egyetlen garanciája van: a három nagy erő — katolikusok, szocialisták és kommunisták — összefogása. Minél mé­lyebbre süllyed Olaszország az általános válságban, annál nyilvánvalóbbá válik ennek a — nem új keletű — megállapí­tásnak az igazsága.­ ­ tsTodero Frigyes Közös közlemény Losonczi Pál lengyelországi látogatásáról (MTI) Losonczi Pál négynapos lengyel­­országi látogatásáról a következő szövegű közös közleményt adták ki: Losonczi Pál, a Magyar Népköztársa­ság Elnöki Tanácsának elnöke Henryk Jablonski, a Lengyel Népköztársaság Ál­lamtanácsa elnökének meghívására októ­ber 28—31. között hivatalos baráti láto­gatást tett Lengyelországban. Losonczi Pál eszmecserét folytatott Henryk Jablonskival, a Lengyel Népköz­­társaság Államtanácsa elnökével. Meg­beszélést folytatott a LEMP Központi Bi­zottságában is, amelyen részt vett Hen­ryk Jablonski, Piotr Jaroszewicz, Edward Babiuch, Mieczyslaw Jagielski, Stefan Olszowski, a politikai bizottság tagjai. A Magyar Népköztársaság Elnöki Ta­nácsa elnöke megismerkedett Varsó mű­emlékeivel, új létesítményeivel és ellá­togatott a­­ Róza Luxemburg Izzólámpa­­gyárba. Vidéki útja során meglátogatta Osztynt és ott találkozott a mezőgazda­sági-műszaki akadémia tanáraival és diákjaival, ellátogatott a kzlovói állami gazdaságba, továbbá megtekintette a grünwaldi csatamezőt. A Magyar Népköztársaság Elnöki Ta­nácsának elnökét mindenütt szívélyes barátsággal fogadták. Losonczi Pál és Henryk Jablonski a tárgyalások során tájékoztatta egymást országa belső helyzetéről, áttekintette a kétoldalú kapcsolatok fejlődését és vé­leményt cserélt a nemzetközi helyzet idő­szerű kérdéseiről. Elismeréssel értékelte a két testvérpárt kongresszusi határozatainak megvalósítá­sát, a lengyel és magyar népnek a szo­cializmus építésében elért eredményeit. A két elnök megállapította, hogy a Magyar Népköztársaság és a Lengyel Népköztársaság politikai, gazdasági, kul­turális és tudományos együttműködésé­nek fejlődése erősíti a két nép barátsá­gát. A lengyel—magyar együttműködés hoz­zájárul a Varsói Szerződés további erősí­téséhez, a szocialista közösség egységé­nek szorosabbra fűzéséhez, a szocialista gazdasági integráció komplex program­jának gyorsabb megvalósításához a KGST keretében. Az elnökök megállapították, hogy a nemzetközi helyzet alakulásának fő irá­nya a különböző társadalmi rendszerű országok békés egymás mellett élése el­vének megszilárdítása. Ennek az elvnek alapján, a nemzetközi enyhülést megza­varni próbáló hidegháborús erők ellené­re kedvező folyamatok érvényesülnek a nemzetközi kapcsolatokban. Az enyhülés fő tényezője a Szovjetunió és a szocia­lista közösség országainak növekvő ere­je, nemzetközi tekintélye és kezdeménye­ző békepolitikája. A felek megállapították, hogy eddigi külpolitikájuk szellemében továbbra is mindent megtesznek a nemeztközi eny­hülés és együttműködés erősítése, elmé­lyítése érdekében. A Szovjetunióval és a többi testvéri szocialista országgal, va­lamint a béke erőivel együtt arra töre­kednek, hogy­ a világban uralkodó ked­vező folyamatok visszafordíthatatlanná váljanak. A Magyar Népköztársaság Elnöki Ta­nácsa elnökének a Lengyel Népköztársa­ság Államtanácsa elnökével folytatott megbeszélései a barátság, a kölcsönös megértés szellemében folytak, teljes né­zetazonosságot tükröztek és újabb hozzá­járulást jelentenek a két ország testvéri kapcsolatainak fejlődéséhez. Losonczi Pál, a Magyar Népköztársa­ság Elnöki Tanácsának elnöke hivatalos, baráti látogatásra hívta meg a Magyar Népköztársaságba Henryk Jablonskit, a Lengyel Népköztársaság Államtanácsá­nak elnökét, aki a meghívást örömmel elfogadta. " A lengyelországi vendégeskedés csütörtöki programja Találkozó a LEMP KB székházában, gyárlátogatás Berczik Árpád, a Magyar Hírlap ki­küldött munkatársa és Márkus Gyula, az MTI varsói tudósítója jelenti: Losonczi Pál csütörtökön délelőtt Var­sóban, a LEMP KB székházában talál­kozott a lengyel párt­ és állam vezetői­vel. A szívélyes és baráti légkörben le­folyt megbeszélésen, amely a magyar— lengyel kapcsolatok időszerű kérdéseire összpontosult, lengyel részről részt vett Henryk Jablonski, a LEMP PB tagja, az államtanács elnöke, Piotr Jaroszewicz, a LEMP PB tagja, miniszterelnök, Edward Babiuch, a LEMP PB tagja, a KB tit­kára, Mieczyslaw Jagielski, a LEMP PB tagja, miniszterelnök-helyettes, az állami tervbizottság elnöke, Stefan Olszowski, a LEMP PB tagja, kü­lügyminis­ztésr és Tadeusz Hanuszek budapesti nagykövet, magyar részről pedig Roska István kül­ügyminiszter-helyettes és Németi József varsói nagykövet. A találkozó után Losonczi Pál felke­reste a varsói Róza Luxemburg Izzólám­pagyárat. Ez az üzem az 1972-ben létre­hozott POLEM fémtechnikai kombinát keretében működik, s alapvető feladata, hogy világszínvonalú, korszerű fényfor­rásgyártást valósítson meg. Az üzem együttműködik a KGST-országok sza­kosított vállalataival és különösen in­tenzív kapcsolatot alakított ki magyar­­országi rokon üzemekkel. A gyár fejlesztését jelentősen elősegí­tette, hogy az alapvető termékeket, pél­dául miniatürizált elektroncsöveket és fénycsöveket a magyar alapítású Tungs­ram cég által előállított gépeken és be­rendezéseken gyártották. A POLEM kombinát és a Tungsram igazgatósága között 1974-ben szakosítási megállapodás jött létre a kis sorozatban gyárott ter­mékek területén és a félkész termékek kölcsönös szállítására. Az Elnöki Tanács elnöke a gyárláto­gatást követő ünnepségen mondott beszé­dében méltatta a Lengyelországban elért gazdasági, szociális és kulturális ered­ményeket, majd rámutatott, hogy az el­múlt harminc évben új tartalommal telí­tődött magyar—lengyel barátság nemcsak népeink, hanem nemzetközi méretekben a szocializmus és a haladás ügyét is erő­síti. Hangsúlyozta a kisebb közösségek között realizálódó kétoldalú együttműkö­dés jelentőségét, amire jó példa a varsói gyár és a magyar partnervállalat kap­csolata. A gyárban tett séta során a ma­gyar küldöttség néhány tagja szót váltott a 13 évvel korábban, a második világ­háború idején Lengyelországban letele­pedett munkásnővel, Szawinszkával, leánykori nevén Urban Máriával. A Róza Luxemburg Izzólámpagyár nemcsak magyarországi kapcsolatai miatt keltette fel Losonczi Pálnak ee kísérti e­nek figyelmét, hanem azér­t is, mert jól szemlélteti a Lengyel Egyesült Munk­­párt VI. kongresszusán és az azóta tar­tott pártplénumokon leszögezett fém­os célkitűzésnek, az élet- és munkakör­mények folyamatos, módszeres javító­nak megvalósítását. A törzsgárda erősülé­se és fokozott anyagi megbecsülése, új, differenciáltabb bérrendszer kidolgozása, a szociális létesítmények bővítése, a nők jogainak fokozott védelme mind olyan törekvések, amelyeknek megvalósításá­ban a gyár az úttörők közé tartozott. Be­vezették az ötlettőzsde intézményét: aki egy-egy apró ésszerűsítési lehetőségre bukkan a munka kapcsán, az — a bár­mikor összehívható szakmai zsűri dönté­se alapján — még ugyanazon a napon 200—500 zloty jutalomban részesülhet. Losonczi Pál és felesége gazdag len­gyelországi programjának befejező aktu­saként hazánk varsói nagykövetségén, ebédet adott Henryk Jablonski államel­nök és felesége tiszteletére. A rendkívül bensőséges és baráti légkörben lezajlott díszebéden lengyel részről jelen volt Ja­­roszewicz miniszterelnök, Gucwa, a szejm elnöke, Olszowski külügyminiszter, Krasko, a szejm külügyi állandó bizott­ságának elnöke, Benesz, a Demokratikus Párt elnöke, Groszkowski, a Nemzeti Egységfront Országos Bizottságának elnö­ke, Stasiak, az államtanács titkára, Ku­­berski oktatás- és nevelésügyi minisz­ter, Trepczynski külügy-, Urbanowicz nemzetvédelmi és T. Nestorowicz külke­reskedelmi miniszterhelyettes, valamint több más személyiség. Magyar részről ott voltak az Elnöki Tanács elnöke kísé­retének tagjai. Losonczi Pál, felesége és kísérete dél­után repülőgépen hazautazott Varsóból. Búcsúztatására a magyar és lengyel nem­zeti zászlókkal díszített repülőtéren meg­jelent Jablonski, az államtanács elnöke, Gucwa, a szejm elnöke, Olszewski kül­ügyminiszter és más személyiségek. Ott volt Németi József, hazánk lengyelorszá­gi nagykövete. * A Lengyel Népköztársaságból hazaté­rőben a repülőgép fedélzetéről Losonczi Pál üdvözlő táviratot küldött Henryk Jablonskinak, a Lengyel Népköztársaság Államtanácsa elnökének, majd átrepül­ve Csehszlovákia fölött, Lubomír Strou­­gálnak, a Csehszlovák Szocialista Köz­társaság kormánya elnökének.

Next