Magyar Hírlap, 1975. január (8. évfolyam, 1-31. szám)

1975-01-01 / 1. szám

Magyar Hírlap HAZAI KORKÉP M­esszire nyúló hagyomány nálunk, hogy az évzárás egyben a szám­vetések időszaka is. Most, társadalmi éle­tünk két nagy eseménye — felszaba­dulásunk 30. évfordulója, az MSZMP XI. kongresszusa — előtt különösen az. Pártunk kettős számadást készít a mun­kásosztálynak, a társadalomnak, össze­gezi, hogy miként éltünk a szabadság­gal, amelyet három évtizeddel ezelőtt a hős szovjet nép fiai hoztak el számunk­ra, s hogyan töltötte be történelmi kül­detését — a szocialista társadalom épí­tésének irányítását — a forradalmi él­csapat, az utóbbi négy és fél év során. A társadalmi folyamatok mély, elem­ző feltárása, a számadás, mindenkor ösz­­szetett bonyolult, nehéz feladat. Az ideo­lógiai élet területén különösen. A dolog természetéből fakad ez. A párt ideoló­giai munkája igen sok irányú. Magában foglalja a marxista—leninista elmélet al­kotó elsajátítását, alkalmazását, egységé­nek és tisztaságának védelmét, továbbfej­lesztését. Keretét adja a társadalom tagjai ideológiai képzésének, politikai nevelésé­nek, a tudomány, közoktatás, a közművelő­dés, a művészeti és tömegkommunikációs intézmények eszmei-politikai irányításá­nak. Nehéz az ideológiai munka eredmé­nyeinek felmérése azért is, mert legfőbb produktumát — a társadalom tudati álla­potát — a legkorszerűbb technika sem képes közvetlenül mérni, kifejezni. Ideológiai életünk a X. kongresszus után számottevően megélénkült. En­nek forrásai, gyökerei nyilvánvalóak: a jó politikai légkör, a kiegyensúlyozott társadalmi, gazdasági fejlődés, a haté­kony agitációs- és propagandamunka, valamint az a tény, hogy a marxizmus— leninizmus elsajátítását a társadalom tagjai közdik mind többen az általános műveltség részének, a társadalmi kér­désekben való eligazodás biztos alap­jának tekintik. Marxista propagandánk tartalma és formája egyaránt gazdagodott. Tartalmi fejlődését mindenekelőtt az jelzi, hogy a X. kongresszus útmutatása nyomán fokozottabban előtérbe állította azon mé­lyebb összefüggések elméleti kérdések feldolgozását, amelyek leginkább segí­tették az osztályharc mai kérdéseinek megértését, a szocializmus hazai építé­sének, a párt politikájának megvaló­sítását. A tömegpropaganda jobban össz­pontosított az aktuális kérdésekre, s ez­zel hatékonyabban segítette a soron­­levő feladatok megoldását, erősítette az emberek szocialista meggyőződését. A marxista propaganda tartalmi fejlő­dését segítette az is, hogy a társadalom­­tudományok új eredményei a korábbiak­nál nagyobb mértékben váltak közkincs­­csé. Bár meg kell jegyezni, hogy még mindig nem a kívánatos ütemben. A propaganda ma is gyakran figyelmen kívül hagyja — vagy későn veszi ész­re — a tudományok új vívmányait. Ok­tatómunkánk fejlődését jelzi azonban, hogy a X. kongresszus óta évenként kö­zel kétmillió ember vesz részt a párt- és a tömegszervezeti oktatásban. P­ártunk az ideológiai, politikai és tu­datformáló munka fontos eszközének tekinti a tájékoztatást, a tömegkommu­nikációs eszközök rendszerét. A sajtó, a rádió és a televízió minőségi és meny­­nyiségű tekintetben egyaránt tovább fej­lődött az utóbbi négy és fél évben. A napi-, heti-, havilapok, folyóiratok és egyéb sajtótermékek terjedelme, pél­­dányszáma, a rádió és a televízió adás­ideje számottevően nőtt. Hazánkban ma már 1,2 millió újság jut el az olvasók­hoz naponta, s a lakosság háromnegyed része hallgat rádiót, több mint kétharma­da néz televíziót. A tömegkommunikációs eszközök elkötelezett módon szolgálták a politikát, segítették nagy társadalmi céljaink elérését, a X. kongresszus ha­tározatainak megvalósítását. Tartalma­sabban, élőbben mutatták be a szocia­lista építő munka eredményeit, társa­dalmi rendszerünk magasabb rendűségét, jobban mozgósítottak a nehézségek te­­ki­­rtésére, mint a korábbi években. A következő esztendőkben sajtónkra is na­gyobb feladatok várnak. Társadalmunk tagjai még több, még pontosabb, rend­szerezettebb tájékoztatást, információt igényelnek, s joggal várják el, hogy a la­pokból kivesszenek a kisebb-nagyobb­ pontatlanságok, a néhol felbukkanó ideo­lógiai botlások. Sajtónk fontos küldeté­sének tartjuk, hogy érzékenyen reagál­jon társadalmi életünk negatív jelen­ségeire. Ostorozza mindazt, ami nem se­gíti, hanem fékezi szocialista építő mun­kánkat. De ezt ne kívülállóként, ne fe­lületesen, felszínesen tegye. Mi azt valljuk, hogy a sajtónak progresszíven — kollektív agitátor és szervezőként, propagandista­ként — kell beleszólnia dolgainkba, segí­teni munkánkat, gondjaink megoldását. A szóbeli információ eszközei ugyan­csak fejlődtek az elmúlt időszakban. Négy év alatt a legfelsőbb párt és álla­mi vezetők csaknem ezer alkalommal lá­togattak üzemekbe, termelőszövetkeze­­tetekbe, tudományos intézetekbe. Ha­sonló intenzitással folytatták információs és tapasztalatszerző munkájukat a buda­pesti­ és a megyei pártbizottságok, tö­megszervezetek, tömegmozgalmak veze­tői, aktivistái is. A pártnapok, különbö­ző politikai gyűlések, népfrontkörök és­­klubok, képviselők, tanácstagok beszá­moló gyűlései mind a tájékoztatás ke­reteivé és egyben a szocialista demokrá­cia eleven fórumaivá váltak. A párt ve­zető szerepének következetes betöltésé­hez az élet minden területén nélkülöz­hetetlen a tömegek észrevétele, tanácsa, tapasztalata. Ma már a pártszervezetek tevékenységében is mind jelentősebb he­lyet foglal el környezetük, valóságuk rendszeres tanulmányozása. A tömegpo­litikai munka szerves részeként szünte­lenül elemzik a közvéleményt, vizsgálják az embereket foglalkoztató kérdéseket, gyűjtik a tapasztalatokat. A párt a ta­pasztalatokat gondosan felhasználja te­vékenységében, a határozatok, döntések előkészítésében, kimunkálásában. P­ártunk — mint azt az irányelvek is­­ tükrözik — a továbbiakban még erő­teljesebben munkálkodik az információs rendszer fejlesztésén. Különösen az in­formációáramlás folyamatosságát, rend­szerességét, gyorsaságát kell javítanunk, hogy lentről felfelé és fordítva, időben a megfelelő helyre jussanak a tájékoztatók, jelzések, hogy az indokolt és lehetséges intézkedések megtörténjenek. Ideológiai munkánk helyzetének, fej­lesztésének néhány konkrét kérdéséről külön is szólni szeretnék. Építőmunkánk eredményesebbé tétele alapvetően meg­követeli a tervezőmunka fejlesztését, a távlatok mind teljesebb kimunkálását. A jövőt, szocialista távlatainkat mind tel­jesebben kell bemutatni társadalmunk­nak. Az embereket joggal érdekli és iz­gatja milyen lesz a jövő, társadalmunk milyen vonásai erősödnek, terebélyesed­nek, melyek halványulnak el, mi felel meg a kiteljesedő szocialista társadalom értékrendjének és mi az, ami itt nem kaphat helyet. Folyamatos feladata propagandamun­kánknak, hogy hirdesse szocialista tár­sadalmunk magasabbrendűségét, bizo­nyító valóságunkat, azt, hogy a szocia­lizmus politikai rendszere biztosítja a tényleges néphatal­mat, a tömegek leg­szélesebb részvételét az állami ügyek intézésében, a termelés, a gazdaság irá­nyításában. Rendszerünkben a szocialis­ta demokratizmus fejlesztése és tökéle­tesítése pártunk és kormányunk követ­kezetes irányvonalat, s csa­k a szocializ­mus képes igazi tartalommal megtölteni az emberi jogok fogalmát. A szocializmus az emberért van és cél­ja a dolgozók szükségleteinek mind tel­jesebb kielégítése. Ideológiai tevékeny­ségünkkel, tömegpolitikai munkánkkal is elő kell segíteni, hogy a munka mind­inkább az egyén és a társadalom közös érdekében, hivatásérzettel végzett tevé­kenységgé, egyben létszükségletté váljék. A munkára, a munka megbecsülésére való nevelés közoktatási, pedagógiai fel­adat is. Végső soron azonban a szocia­lista munka és a munkás magatartás a pedagógiai, a politikai és agitációs ráha­tás, a munka feltételeinek és szervezett­ségének, az üzem- és munkaszervezési feladatok helyes megoldásának és nem utolsósorban a szocialista elosztás elve, a munka szerinti elosztás elve követ­kezetes, összehangolt érvényesítésének eredménye lesz. B­átrabban, nagyobb következetességgel ismerjük el és méltassuk a jó mun­kát. Segítsünk abban, hogy olyan légkör váljon uralkodóvá minden egyes munka­helyen és országosan is, amelyben a be­csülettel végzett munkát tisztelet övezi, nem terem babér az ügyeskedőknek, megérdemelt bírálatban és felelősségre vonásban részesülnek azok, akik felada­taikat lelkiismeretlenül, rosszul látják el. A mi társadalmunk a munka társadalma. Elő kell segíteni, hogy azok érezzék jól magukat nálunk, akik a közösség javára eredményesen munkálkodnak, azok ré­szesüljenek a legnagyobb megbecsülés­ben, akik szocialista módon élnek, gon­dolkodnak és dolgoznak. Az irányelvek arra is figyelmeztetnek, hogy a szocializmus propagandája mel­lett nagyobb figyelmet kell fordítani a mai kapitalizmus teljesebb bemutatásá­ra. A mai kapitalizmus meggyőzően mutat­ja be a tőkés rendszer megoldhatatlan problémáit, társadalmi, politikai, szelle­mi és erkölcsi válságát, ami megnyilvá­nul a kizsákmányolás és a munkanélkü­liség növekedésében, a szociális egyen­lőtlenség és a létbizonytalanság fokozó­dásában, a nemzeti és faji ellentétekben. A fejlődés olyan stádiumában vagyunk, amikor egyre jobban megmutatkozik a tőkés társadalom növekvő anarchiája. Mindezek együttesen ismételten bizonyít­ják, hogy a mai időszakban is érvényes a tőkés társadalom történelmi kilátásta­­lanságának marxil lenini tétele. Tudo­mányos munkánknak, propagandánknak, sajtónknak, napi agitációnknak egyaránt nagyobb figyelmet kell fordítani ezekre a kérdésekre. Kiöveli az ideológiai munkával szemben a­­ támasztott követelményeket az a tény is, hogy világméretekben még soha nem csaptak össze ilyen hevesen és vál­tozatos eszközökkel az ellentétes ideoló­giai és politikai, valamint gazdasági ér­dekeket kifejező nézetek, mint napjaink­ban — a békés egymás mellett élés vi­szonyai között. Hazánkban is akadnak — nem is kis számban — becsületes, jó­hiszemű emberek, akik ma nehezebben tudnak e kérdésben elméletileg eligazod­ni, akiket segítenünk kell abban, hogy pontosan megértsék a békés egymás mellett élés politikájának lényegét. A békés egymás mellett élés számunkra gazdasági, tudományos-technikai együtt­működést, az álamközi kapcsolatokban kompromisszumokat is jelenthet, de nem jelenthet semmiféle megalkuvást, komp­romisszumot ideológiai téren. Ideológiai munkánkban következetesen le kell lepleznünk azokat az ultrabalol­dali, álforradalmi irányzatokat, amelyek fellépnek az enyhülés, a békés egymás mellett élés politikája ellen, s a Szovjet­unióra, a szocialista országokra szórt rá­galmakkal igyekeznek zavart kelteni a nemzetközi forradalmi mozgalomban. Határozottan visszautasítjuk a maoiz­­must, a jelenlegi kínai vezetés szakadár politikáját, amely a marxista-leninista eszmék, valamint a nemzetközi munkás­mozgalom és a kínai nép érdekeinek nyílt elárulása. Erősítenünk kell a haza­fias, internacionalista propagandát, amelyhez biztos elméleti alapot adnak az irányelvek. Az MSZMP ideológiai munkájának ki­emelkedő eredménye, hogy az utób­bi tizenöt év során jelentősen fejlődött hazánkban a társadalmi tudat, a szocia­lista közgondolkodás. Ennek alapjait egyrészt a társadalmi valóság, másrészt intenzív tudatformáló munkánk terem­tette meg. A szocialista magatartás fejlődését a gazdasági alapon kívül erőteljesen segí­tették a társadalmi tudat egyéb formái, a tudomány, a jog, a politika, a művé­szet, a tudatformáló, felvilágosító mun­ka is. Hozzájárultak a bonyolult kérdé­sek megértetéséhez és nagymértékben befolyásolták a tudatos cselekvés kiala­kítását, a személyiség formálását. D dolgozó népünk többsége nemcsak vallja a szocialista együttélés nor­máinak létjogosultságát, hanem annak követelményei szerint él és dolgozik. A szocializmus ügye iránti odaadását, azonosulását politikai céljainkkal, min­dennapos odaadó, szorgalmas munkájá­val, tettrekészségével, aktivitásával is ki­fejezi. Ezt tanúsítják a szocialista munka­verseny- és brigádmozgalom fejlődésének tényei, a lakosság széles körű, önkéntes társadalmi munkája a város, a község kulturális és sportlétesítményeiért. Ezt bizonyítja az 1974 őszén tapasztalt nagy társadalmi összefogás, amely a mezőgaz­dasági termés betakarításáért, megmen­téséért, az árvízveszély leküzdéséért bon­takozott ki. E nagyszerű megmozdulá­sokban egyaránt részt vettek és helyt­álltak párttagok és pártonkívüliek, mun­kások, parasztok és értelmiségiek, fiata­lok és idősebbek. A társadalmi tudat, a szocialista erkölcs fejlődését jelzi, hogy társadalmi igazsá­gainkat milliók védelmezik s szállnak szembe minden olyan cselekedettel, ami ha­ladásellenes, maradi. A napi gyakorlat bizo­nyítja, hogy a dolgozók többsége elítéli az önzést, a harácsolást, az élősködést, min­den olyan tettet, amely régről maradt, vagy a kispolgári gondolkodásból táplál­kozik. A társadalmi kérdések megítélésé­ben, a társadalom tagjai mindennapi meg­nyilvánulásaiban, tetteiben mindinkább a szocialista erkölcs tükröződik: az ön­zetlenség, a nagyobb áldozatvállalás, a közösség ügye iránt érzett felelősség. Az alig másfél évtizeddel ezelőtt a kö­zösségtől idegenkedőnek tartott paraszt­ságunk a szemünk előtt alakult át a szo­cialista közös tulajdon alapján boldoguló, azért aktívan cselekvő, szocializmust épí­tő osztállyá, amely gondolkodásmódjával is egyre inkább kötődik a közösségi ter­melés formáihoz. Növekedett termelő­szövetkezeti parasztságunk politikai, szak­mai és általános műveltsége. Létszámában is jelentősen megnőtt ér­telmiségünk egyre szélesebb körben azo­nosul ideológiánkkal, hatékonyabban se­gíti az egész társadalom tudati állapotá­nak fejlődését, hűen szolgálja a szocia­lizmus ügyét, a munkásosztály céljainak megvalósulását A közgondolkodás szocialista fejlődésé­nek eredményei azonban nem feledtethe­tik, hogy társadalmunk világnézetileg még nem egységes. Az alapvetően kedvező irá­nyú fejlődéssel egy időben és azzal ellen­tétesen érvényesülnek a szocializmustól idegen jelenségek és folyamatok is. Tár­sadalmunkban még számottevő a polgári, kispolgári ideológiai befolyás. A polgári, kispolgári szemlélet és magatartás legká­­rosabb­ megnyilvánulása a közügyek irán­ti érdektelenség, a társadalmi érdek hát­térbe szorítása, a csoportérdeknek a tár­sadalmi fölé helyezése, az önzés, vala­mint a nacionalizmus és a kozmopolitiz­­mus. Az ilyen mentalitású ember saját személyes boldogulását nem a közösség­ben keresi, hanem külön utakon, nem vál­lal részt és felelősséget a közösség gond­jaiban. Az említett nézetek nem újak és nem is először beszélünk róluk. Ezúttal sem türelmetlenségből tesszük, hanem azért, hogy a X. kongresszus ma is érvényes elveihez és gyakorlati útmutatásaihoz hí­ven, határozottan, nem csökkenő éber­séggel továbbvigyük a harcunkat a kis­polgári önzéssel, az anyagiassággal, a ha­­rácsolással, a közügyektől való elfordulás­sal, a társadalmi érdeket csorbító min­den törekvéssel, a nacionalista magatar­tással, a politikai szélsőségekkel szemben. Jó ideig számolni kell azzal, hogy az alapvetően pozitív irányú fejlődés mellett még hosszú időn keresztül gondot jelen­tenek az ilyen, esetenként erősödő jelen­ségek. Amikor szükségesnek tartjuk a kispol­gári nézetekkel, erkölcsi felfogással, ma­gatartásmóddal szembeni erélyesebb fel­lépést, nem a kispolgársággal,, társadal­munk e dolgozó rétegével széllünk szem­be, nem ellene folytatunk harcot. Pár­tunk álláspontját a kispolgárság megíté­lésében világosan kifejezi szövetségi po­litikánk. A kispolgárság, mint társadal­mi réteg, nagy társadalmi céljaink javára együtt halad a munkásosztállyal, a dol­gozó parasztsággal, s többségük tisztes­ségesen dolgozik, munkájával hasznosan szolgálja a közérdeket. Mi a szocialista eszméktől eltérő, azokkal szemben álló szemlélet- és magatartásmód ellen, azok­kal a kispolgári nézetekkel szemben lé­pünk fel, amelyek a társadalmi hovatar­tozástól, osztályhelyzettől függetlenül bárkire hatással lehetnek. Nem a világ­nézetünkkel ellentétes nézeteket, erkölcsi felfogást valló emberek ellen, hanem né­zeteik ellen harcolunk. M­ost, amikor külső és belső körülmé­­­­­­nyeink egyaránt fegyelmezettebb, szervezettebb gazdálkodást, ésszerű ta­karékoskodást követelnek, a társadalom érzékenyebb minden antiszociális jelen­séggel szemben. Fokozottan szükség lesz arra is, hogy társadalmunkhoz, ügyünk­höz, a szocializmushoz hű milliók na­gyobb éberséggel, határozottabb fellépés­sel segítsék az ilyen káros jelenségek le­küzdését. Elsősorban a kommunistákra vár az a feladat, hogy elvszerű magatartásukkal, fellépésükkel leküzdjék a téves ellenséges nézetek és szemlélet hatásait. A kommu­nisták, valamennyi párttag kötelessége, hogy mindenkor következetesen, bátran képviselje és terjessze az MSZMP politi­káját. Ez azonban csalás a pártonkívü­­liekkel kialakított véleménycserével va­lósítható meg. Ideológiai munkánk fejlesztését illetően ma is érvényesek pártunk X. kongresszu­sának megállapításai: „Az ideológiai munkát mindazoknak a tényezőknek fi­gyelembevételével kell továbbfejleszte­nünk, amelyek hatnak rá. A szocialista társadalom dinamikus mozgásban van, és sok eleme átmeneti jellegű. A helyzetből következnek világnézetünk terjesztésének feladatai, figyelembe véve a tudat, a köz­­gondolkodás adott állapotát. Elméletünk­nek és propagandánknak választ kell ad­nia az időszerű, új, vagy akár régi, de még nyitott kérdésekre. Az adott helyzet­ből következően a marxizmus—leniniz­mus, világnézetünk oktatása és hirdetése, terjesztése a különböző ellenséges és té­ves nézetekkel folytatott harcban megy végbe.’’ Jó alapot ad ideológiai munkánk továbbfejlesztéséhez az a tény, hogy tár­sadalmunk eszmei, politikai egysége, a munkásosztály hatalma szilárd. Pártunk vezető szerepe az élet minden területén érvényesül. S­zövetségi politikánk elveiből követke­zik, hogy pártunk Központi Bizottsá­gának irányelvei az ideológia területén sem csupán a kommunistákhoz szólnak, hanem társadalmunk valamennyi, ügyün­ket magáénak valló tagjához. Ab­ban a tu­datban kell cselekednünk, hogy minél magasabb színvonalon, minél hatéko­nyabban végezzük ideológiai tevékenysé­günket, annál eredményesebben segítjük kitűzött nagy társadalmi céljaink meg­valósítását SZÁMVETÉS KÖZBEN írta Mag­ori Imre, az MSZMP KB titkára EP . 1975. JANUÁR 1, SZERDA 3

Next