Magyar Hírlap, 1975. január (8. évfolyam, 1-31. szám)
1975-01-01 / 1. szám
Magyar Hírlap HAZAI KORKÉP Messzire nyúló hagyomány nálunk, hogy az évzárás egyben a számvetések időszaka is. Most, társadalmi életünk két nagy eseménye — felszabadulásunk 30. évfordulója, az MSZMP XI. kongresszusa — előtt különösen az. Pártunk kettős számadást készít a munkásosztálynak, a társadalomnak, összegezi, hogy miként éltünk a szabadsággal, amelyet három évtizeddel ezelőtt a hős szovjet nép fiai hoztak el számunkra, s hogyan töltötte be történelmi küldetését — a szocialista társadalom építésének irányítását — a forradalmi élcsapat, az utóbbi négy és fél év során. A társadalmi folyamatok mély, elemző feltárása, a számadás, mindenkor öszszetett bonyolult, nehéz feladat. Az ideológiai élet területén különösen. A dolog természetéből fakad ez. A párt ideológiai munkája igen sok irányú. Magában foglalja a marxista—leninista elmélet alkotó elsajátítását, alkalmazását, egységének és tisztaságának védelmét, továbbfejlesztését. Keretét adja a társadalom tagjai ideológiai képzésének, politikai nevelésének, a tudomány, közoktatás, a közművelődés, a művészeti és tömegkommunikációs intézmények eszmei-politikai irányításának. Nehéz az ideológiai munka eredményeinek felmérése azért is, mert legfőbb produktumát — a társadalom tudati állapotát — a legkorszerűbb technika sem képes közvetlenül mérni, kifejezni. Ideológiai életünk a X. kongresszus után számottevően megélénkült. Ennek forrásai, gyökerei nyilvánvalóak: a jó politikai légkör, a kiegyensúlyozott társadalmi, gazdasági fejlődés, a hatékony agitációs- és propagandamunka, valamint az a tény, hogy a marxizmus— leninizmus elsajátítását a társadalom tagjai közdik mind többen az általános műveltség részének, a társadalmi kérdésekben való eligazodás biztos alapjának tekintik. Marxista propagandánk tartalma és formája egyaránt gazdagodott. Tartalmi fejlődését mindenekelőtt az jelzi, hogy a X. kongresszus útmutatása nyomán fokozottabban előtérbe állította azon mélyebb összefüggések elméleti kérdések feldolgozását, amelyek leginkább segítették az osztályharc mai kérdéseinek megértését, a szocializmus hazai építésének, a párt politikájának megvalósítását. A tömegpropaganda jobban összpontosított az aktuális kérdésekre, s ezzel hatékonyabban segítette a soronlevő feladatok megoldását, erősítette az emberek szocialista meggyőződését. A marxista propaganda tartalmi fejlődését segítette az is, hogy a társadalomtudományok új eredményei a korábbiaknál nagyobb mértékben váltak közkincscsé. Bár meg kell jegyezni, hogy még mindig nem a kívánatos ütemben. A propaganda ma is gyakran figyelmen kívül hagyja — vagy későn veszi észre — a tudományok új vívmányait. Oktatómunkánk fejlődését jelzi azonban, hogy a X. kongresszus óta évenként közel kétmillió ember vesz részt a párt- és a tömegszervezeti oktatásban. Pártunk az ideológiai, politikai és tudatformáló munka fontos eszközének tekinti a tájékoztatást, a tömegkommunikációs eszközök rendszerét. A sajtó, a rádió és a televízió minőségi és menynyiségű tekintetben egyaránt tovább fejlődött az utóbbi négy és fél évben. A napi-, heti-, havilapok, folyóiratok és egyéb sajtótermékek terjedelme, példányszáma, a rádió és a televízió adásideje számottevően nőtt. Hazánkban ma már 1,2 millió újság jut el az olvasókhoz naponta, s a lakosság háromnegyed része hallgat rádiót, több mint kétharmada néz televíziót. A tömegkommunikációs eszközök elkötelezett módon szolgálták a politikát, segítették nagy társadalmi céljaink elérését, a X. kongresszus határozatainak megvalósítását. Tartalmasabban, élőbben mutatták be a szocialista építő munka eredményeit, társadalmi rendszerünk magasabb rendűségét, jobban mozgósítottak a nehézségek tekirtésére, mint a korábbi években. A következő esztendőkben sajtónkra is nagyobb feladatok várnak. Társadalmunk tagjai még több, még pontosabb, rendszerezettebb tájékoztatást, információt igényelnek, s joggal várják el, hogy a lapokból kivesszenek a kisebb-nagyobb pontatlanságok, a néhol felbukkanó ideológiai botlások. Sajtónk fontos küldetésének tartjuk, hogy érzékenyen reagáljon társadalmi életünk negatív jelenségeire. Ostorozza mindazt, ami nem segíti, hanem fékezi szocialista építő munkánkat. De ezt ne kívülállóként, ne felületesen, felszínesen tegye. Mi azt valljuk, hogy a sajtónak progresszíven — kollektív agitátor és szervezőként, propagandistaként — kell beleszólnia dolgainkba, segíteni munkánkat, gondjaink megoldását. A szóbeli információ eszközei ugyancsak fejlődtek az elmúlt időszakban. Négy év alatt a legfelsőbb párt és állami vezetők csaknem ezer alkalommal látogattak üzemekbe, termelőszövetkezetetekbe, tudományos intézetekbe. Hasonló intenzitással folytatták információs és tapasztalatszerző munkájukat a budapesti és a megyei pártbizottságok, tömegszervezetek, tömegmozgalmak vezetői, aktivistái is. A pártnapok, különböző politikai gyűlések, népfrontkörök ésklubok, képviselők, tanácstagok beszámoló gyűlései mind a tájékoztatás kereteivé és egyben a szocialista demokrácia eleven fórumaivá váltak. A párt vezető szerepének következetes betöltéséhez az élet minden területén nélkülözhetetlen a tömegek észrevétele, tanácsa, tapasztalata. Ma már a pártszervezetek tevékenységében is mind jelentősebb helyet foglal el környezetük, valóságuk rendszeres tanulmányozása. A tömegpolitikai munka szerves részeként szüntelenül elemzik a közvéleményt, vizsgálják az embereket foglalkoztató kérdéseket, gyűjtik a tapasztalatokat. A párt a tapasztalatokat gondosan felhasználja tevékenységében, a határozatok, döntések előkészítésében, kimunkálásában. Pártunk — mint azt az irányelvek is tükrözik — a továbbiakban még erőteljesebben munkálkodik az információs rendszer fejlesztésén. Különösen az információáramlás folyamatosságát, rendszerességét, gyorsaságát kell javítanunk, hogy lentről felfelé és fordítva, időben a megfelelő helyre jussanak a tájékoztatók, jelzések, hogy az indokolt és lehetséges intézkedések megtörténjenek. Ideológiai munkánk helyzetének, fejlesztésének néhány konkrét kérdéséről külön is szólni szeretnék. Építőmunkánk eredményesebbé tétele alapvetően megköveteli a tervezőmunka fejlesztését, a távlatok mind teljesebb kimunkálását. A jövőt, szocialista távlatainkat mind teljesebben kell bemutatni társadalmunknak. Az embereket joggal érdekli és izgatja milyen lesz a jövő, társadalmunk milyen vonásai erősödnek, terebélyesednek, melyek halványulnak el, mi felel meg a kiteljesedő szocialista társadalom értékrendjének és mi az, ami itt nem kaphat helyet. Folyamatos feladata propagandamunkánknak, hogy hirdesse szocialista társadalmunk magasabbrendűségét, bizonyító valóságunkat, azt, hogy a szocializmus politikai rendszere biztosítja a tényleges néphatalmat, a tömegek legszélesebb részvételét az állami ügyek intézésében, a termelés, a gazdaság irányításában. Rendszerünkben a szocialista demokratizmus fejlesztése és tökéletesítése pártunk és kormányunk következetes irányvonalat, s csak a szocializmus képes igazi tartalommal megtölteni az emberi jogok fogalmát. A szocializmus az emberért van és célja a dolgozók szükségleteinek mind teljesebb kielégítése. Ideológiai tevékenységünkkel, tömegpolitikai munkánkkal is elő kell segíteni, hogy a munka mindinkább az egyén és a társadalom közös érdekében, hivatásérzettel végzett tevékenységgé, egyben létszükségletté váljék. A munkára, a munka megbecsülésére való nevelés közoktatási, pedagógiai feladat is. Végső soron azonban a szocialista munka és a munkás magatartás a pedagógiai, a politikai és agitációs ráhatás, a munka feltételeinek és szervezettségének, az üzem- és munkaszervezési feladatok helyes megoldásának és nem utolsósorban a szocialista elosztás elve, a munka szerinti elosztás elve következetes, összehangolt érvényesítésének eredménye lesz. Bátrabban, nagyobb következetességgel ismerjük el és méltassuk a jó munkát. Segítsünk abban, hogy olyan légkör váljon uralkodóvá minden egyes munkahelyen és országosan is, amelyben a becsülettel végzett munkát tisztelet övezi, nem terem babér az ügyeskedőknek, megérdemelt bírálatban és felelősségre vonásban részesülnek azok, akik feladataikat lelkiismeretlenül, rosszul látják el. A mi társadalmunk a munka társadalma. Elő kell segíteni, hogy azok érezzék jól magukat nálunk, akik a közösség javára eredményesen munkálkodnak, azok részesüljenek a legnagyobb megbecsülésben, akik szocialista módon élnek, gondolkodnak és dolgoznak. Az irányelvek arra is figyelmeztetnek, hogy a szocializmus propagandája mellett nagyobb figyelmet kell fordítani a mai kapitalizmus teljesebb bemutatására. A mai kapitalizmus meggyőzően mutatja be a tőkés rendszer megoldhatatlan problémáit, társadalmi, politikai, szellemi és erkölcsi válságát, ami megnyilvánul a kizsákmányolás és a munkanélküliség növekedésében, a szociális egyenlőtlenség és a létbizonytalanság fokozódásában, a nemzeti és faji ellentétekben. A fejlődés olyan stádiumában vagyunk, amikor egyre jobban megmutatkozik a tőkés társadalom növekvő anarchiája. Mindezek együttesen ismételten bizonyítják, hogy a mai időszakban is érvényes a tőkés társadalom történelmi kilátástalanságának marxil lenini tétele. Tudományos munkánknak, propagandánknak, sajtónknak, napi agitációnknak egyaránt nagyobb figyelmet kell fordítani ezekre a kérdésekre. Kiöveli az ideológiai munkával szemben a támasztott követelményeket az a tény is, hogy világméretekben még soha nem csaptak össze ilyen hevesen és változatos eszközökkel az ellentétes ideológiai és politikai, valamint gazdasági érdekeket kifejező nézetek, mint napjainkban — a békés egymás mellett élés viszonyai között. Hazánkban is akadnak — nem is kis számban — becsületes, jóhiszemű emberek, akik ma nehezebben tudnak e kérdésben elméletileg eligazodni, akiket segítenünk kell abban, hogy pontosan megértsék a békés egymás mellett élés politikájának lényegét. A békés egymás mellett élés számunkra gazdasági, tudományos-technikai együttműködést, az álamközi kapcsolatokban kompromisszumokat is jelenthet, de nem jelenthet semmiféle megalkuvást, kompromisszumot ideológiai téren. Ideológiai munkánkban következetesen le kell lepleznünk azokat az ultrabaloldali, álforradalmi irányzatokat, amelyek fellépnek az enyhülés, a békés egymás mellett élés politikája ellen, s a Szovjetunióra, a szocialista országokra szórt rágalmakkal igyekeznek zavart kelteni a nemzetközi forradalmi mozgalomban. Határozottan visszautasítjuk a maoizmust, a jelenlegi kínai vezetés szakadár politikáját, amely a marxista-leninista eszmék, valamint a nemzetközi munkásmozgalom és a kínai nép érdekeinek nyílt elárulása. Erősítenünk kell a hazafias, internacionalista propagandát, amelyhez biztos elméleti alapot adnak az irányelvek. Az MSZMP ideológiai munkájának kiemelkedő eredménye, hogy az utóbbi tizenöt év során jelentősen fejlődött hazánkban a társadalmi tudat, a szocialista közgondolkodás. Ennek alapjait egyrészt a társadalmi valóság, másrészt intenzív tudatformáló munkánk teremtette meg. A szocialista magatartás fejlődését a gazdasági alapon kívül erőteljesen segítették a társadalmi tudat egyéb formái, a tudomány, a jog, a politika, a művészet, a tudatformáló, felvilágosító munka is. Hozzájárultak a bonyolult kérdések megértetéséhez és nagymértékben befolyásolták a tudatos cselekvés kialakítását, a személyiség formálását. D dolgozó népünk többsége nemcsak vallja a szocialista együttélés normáinak létjogosultságát, hanem annak követelményei szerint él és dolgozik. A szocializmus ügye iránti odaadását, azonosulását politikai céljainkkal, mindennapos odaadó, szorgalmas munkájával, tettrekészségével, aktivitásával is kifejezi. Ezt tanúsítják a szocialista munkaverseny- és brigádmozgalom fejlődésének tényei, a lakosság széles körű, önkéntes társadalmi munkája a város, a község kulturális és sportlétesítményeiért. Ezt bizonyítja az 1974 őszén tapasztalt nagy társadalmi összefogás, amely a mezőgazdasági termés betakarításáért, megmentéséért, az árvízveszély leküzdéséért bontakozott ki. E nagyszerű megmozdulásokban egyaránt részt vettek és helytálltak párttagok és pártonkívüliek, munkások, parasztok és értelmiségiek, fiatalok és idősebbek. A társadalmi tudat, a szocialista erkölcs fejlődését jelzi, hogy társadalmi igazságainkat milliók védelmezik s szállnak szembe minden olyan cselekedettel, ami haladásellenes, maradi. A napi gyakorlat bizonyítja, hogy a dolgozók többsége elítéli az önzést, a harácsolást, az élősködést, minden olyan tettet, amely régről maradt, vagy a kispolgári gondolkodásból táplálkozik. A társadalmi kérdések megítélésében, a társadalom tagjai mindennapi megnyilvánulásaiban, tetteiben mindinkább a szocialista erkölcs tükröződik: az önzetlenség, a nagyobb áldozatvállalás, a közösség ügye iránt érzett felelősség. Az alig másfél évtizeddel ezelőtt a közösségtől idegenkedőnek tartott parasztságunk a szemünk előtt alakult át a szocialista közös tulajdon alapján boldoguló, azért aktívan cselekvő, szocializmust építő osztállyá, amely gondolkodásmódjával is egyre inkább kötődik a közösségi termelés formáihoz. Növekedett termelőszövetkezeti parasztságunk politikai, szakmai és általános műveltsége. Létszámában is jelentősen megnőtt értelmiségünk egyre szélesebb körben azonosul ideológiánkkal, hatékonyabban segíti az egész társadalom tudati állapotának fejlődését, hűen szolgálja a szocializmus ügyét, a munkásosztály céljainak megvalósulását A közgondolkodás szocialista fejlődésének eredményei azonban nem feledtethetik, hogy társadalmunk világnézetileg még nem egységes. Az alapvetően kedvező irányú fejlődéssel egy időben és azzal ellentétesen érvényesülnek a szocializmustól idegen jelenségek és folyamatok is. Társadalmunkban még számottevő a polgári, kispolgári ideológiai befolyás. A polgári, kispolgári szemlélet és magatartás legkárosabb megnyilvánulása a közügyek iránti érdektelenség, a társadalmi érdek háttérbe szorítása, a csoportérdeknek a társadalmi fölé helyezése, az önzés, valamint a nacionalizmus és a kozmopolitizmus. Az ilyen mentalitású ember saját személyes boldogulását nem a közösségben keresi, hanem külön utakon, nem vállal részt és felelősséget a közösség gondjaiban. Az említett nézetek nem újak és nem is először beszélünk róluk. Ezúttal sem türelmetlenségből tesszük, hanem azért, hogy a X. kongresszus ma is érvényes elveihez és gyakorlati útmutatásaihoz híven, határozottan, nem csökkenő éberséggel továbbvigyük a harcunkat a kispolgári önzéssel, az anyagiassággal, a harácsolással, a közügyektől való elfordulással, a társadalmi érdeket csorbító minden törekvéssel, a nacionalista magatartással, a politikai szélsőségekkel szemben. Jó ideig számolni kell azzal, hogy az alapvetően pozitív irányú fejlődés mellett még hosszú időn keresztül gondot jelentenek az ilyen, esetenként erősödő jelenségek. Amikor szükségesnek tartjuk a kispolgári nézetekkel, erkölcsi felfogással, magatartásmóddal szembeni erélyesebb fellépést, nem a kispolgársággal,, társadalmunk e dolgozó rétegével széllünk szembe, nem ellene folytatunk harcot. Pártunk álláspontját a kispolgárság megítélésében világosan kifejezi szövetségi politikánk. A kispolgárság, mint társadalmi réteg, nagy társadalmi céljaink javára együtt halad a munkásosztállyal, a dolgozó parasztsággal, s többségük tisztességesen dolgozik, munkájával hasznosan szolgálja a közérdeket. Mi a szocialista eszméktől eltérő, azokkal szemben álló szemlélet- és magatartásmód ellen, azokkal a kispolgári nézetekkel szemben lépünk fel, amelyek a társadalmi hovatartozástól, osztályhelyzettől függetlenül bárkire hatással lehetnek. Nem a világnézetünkkel ellentétes nézeteket, erkölcsi felfogást valló emberek ellen, hanem nézeteik ellen harcolunk. Most, amikor külső és belső körülményeink egyaránt fegyelmezettebb, szervezettebb gazdálkodást, ésszerű takarékoskodást követelnek, a társadalom érzékenyebb minden antiszociális jelenséggel szemben. Fokozottan szükség lesz arra is, hogy társadalmunkhoz, ügyünkhöz, a szocializmushoz hű milliók nagyobb éberséggel, határozottabb fellépéssel segítsék az ilyen káros jelenségek leküzdését. Elsősorban a kommunistákra vár az a feladat, hogy elvszerű magatartásukkal, fellépésükkel leküzdjék a téves ellenséges nézetek és szemlélet hatásait. A kommunisták, valamennyi párttag kötelessége, hogy mindenkor következetesen, bátran képviselje és terjessze az MSZMP politikáját. Ez azonban csalás a pártonkívüliekkel kialakított véleménycserével valósítható meg. Ideológiai munkánk fejlesztését illetően ma is érvényesek pártunk X. kongresszusának megállapításai: „Az ideológiai munkát mindazoknak a tényezőknek figyelembevételével kell továbbfejlesztenünk, amelyek hatnak rá. A szocialista társadalom dinamikus mozgásban van, és sok eleme átmeneti jellegű. A helyzetből következnek világnézetünk terjesztésének feladatai, figyelembe véve a tudat, a közgondolkodás adott állapotát. Elméletünknek és propagandánknak választ kell adnia az időszerű, új, vagy akár régi, de még nyitott kérdésekre. Az adott helyzetből következően a marxizmus—leninizmus, világnézetünk oktatása és hirdetése, terjesztése a különböző ellenséges és téves nézetekkel folytatott harcban megy végbe.’’ Jó alapot ad ideológiai munkánk továbbfejlesztéséhez az a tény, hogy társadalmunk eszmei, politikai egysége, a munkásosztály hatalma szilárd. Pártunk vezető szerepe az élet minden területén érvényesül. Szövetségi politikánk elveiből következik, hogy pártunk Központi Bizottságának irányelvei az ideológia területén sem csupán a kommunistákhoz szólnak, hanem társadalmunk valamennyi, ügyünket magáénak valló tagjához. Abban a tudatban kell cselekednünk, hogy minél magasabb színvonalon, minél hatékonyabban végezzük ideológiai tevékenységünket, annál eredményesebben segítjük kitűzött nagy társadalmi céljaink megvalósítását SZÁMVETÉS KÖZBEN írta Magori Imre, az MSZMP KB titkára EP . 1975. JANUÁR 1, SZERDA 3