Magyar Hírlap, 1975. április (8. évfolyam, 90-118. szám)

1975-04-01 / 90. szám

Magyar Hírlap MAGYAR HÍRLAP 1975. ÁPRILIS 1. KEDD 3 Gazdag ünnep Húsvéthétfő — nyolctól négyig (Folytatás az 1. oldalról) — Jöttek-e a vejei locsolni? — Hogyne jöttek volna . .. Elsők azok ■mindig. Gondolom, megbeszélik előre, hogy nyolckor találkoznak itt, a ház előtt. — Aztán ki járt még itt? — A férjem munkatársai. Együtt men­tek tovább, sokára ér haza majd az áram — Törökbálinton lakik a legmesz­­szebbik brigádtag. — Régen is a vők, a munkatársak jár­tak ide? — Nem ... Inkább kevesebben jöttek, csak a családbeliek, meg az utcából a gyerekek, süteményért, később pén­zért ... — Akkor kiterjedt azóta ez a szokás a gyárbeliekre is... — Ki. De mindegyikkel így van ■— a brigádból, műhelyből legtöbben eljönnek karácsonykor, szilveszterkor is. — Mivel locsolnak? '—Nem illik nézni... Csak az illatá­ból érzem, drága kölnik azok.' Magam­nak nem venném meg. — Húsz éve hogy volt? — Hát volt a rózsavíz... Az a világos­piros színű. „Hölgy utcák!" köszöntése Gizellát, Veres Pálnét, Ilkát, Lorántffy Zsuzsannát, Krisztinát, és a többi leány- és asszonyutcát és körutat, már nulla óra egynéhány perckor köszöntötték a Fővárosi Köztisztasági Hivatal locsoló­kocsijaiban ülő férfiak. Feltehetőleg a József körút, Attila út és a Ferenc tér nevében. Huszonhárom Sírod­a és ZIL locsoló­kocsi az éjjel több mint egymillió liter vizet csorgatott, spriccelt a nyakukba. És seprő, szemétszállító konvoj is követ­te őket, hogy a magányos „harcosok” az útszéli­­platánok alatt a még megjá­randó címeket mormolva tócsába ne lépjenek, mások szemetébe ne botolja­nak, egyébként is bizonytalankodó járás­sal. Bár a detoxikáló intézet ügyeletes fő­orvosa hétfőn 15 órakor még joggal op­timista.­­ Szolid, vasárnapi forgalom jellemző a mai napra. Mindössze négy „beteget” hoztak be, húsz év alatti ezek között sem volt. Ketten a közlekedés biztonsá­gát, no, és saját testi épségüket veszé­lyeztették, ketten kisebb csetepatékban vettek részt. Reméljük, ez az arány es­tére sem romlik. Húsvéti szökevények .Léggömbök és törökmézdarabkák jel­zői a Vidám Park közelségét a Város­ligetben. — Az elefánt is locsol? — kérdezi egy kislány,, majd málnaszörpöt követelve otthonosan totyog a büfépult felé. Az Állatkertben és a Vidám Parkban hosz­­szú sorok a látványosságok előtt — re­kordforgalom. Régi melódiák kevered­nek újakkal, s a legújabb játék, a Hold­utazás népszerűségében már-már a kör­hintával és a hullám­vasúttal verseng. ■ „Szökevények.” Éppúgy, mint a sza­badság-hegyi sétálók. A kutya nem értette, hogy mivel ér­d­emel­te ki­ az egész napos sétát. Ilyen hosszú kirándulásra Klári még sose vit­te. Klári csak nehezen vallotta be, ki elől menekül. — Senki elől. Miért is menekülnék... Csak nem akartam otthon maradni. A barátaimnak meg is mondtam: ne ke­ressenek. A nem barátok pedig úgysem számítanak... —Jobb az, ha nem vagyok otthon. És ha nem jön, akit szívesen láttam volna? Szöknek a lányok magányosan vagy barátnőkkel karban, az ismeretlen hódí­tók és az ismerős és nem szívlelt láto­gatók és az esetleg meg nem szólaló csöngő elől a hegyre. A hegylakók különben csak ilyenkor, ünnepen, vagy néha vasárnap érzik kö­zel a város zaját. A csendet aszfalthoz, autóbuszhoz, gépkocsihoz szokott turis­ták nevetgélése töri meg. A virágok ki­nyíltak, és éppen ezért ott, ahol nincs leánygyermek, szabadjára engedik a ku­tyákat. Furcsa? Nem is annyira . .. Köz­tudott, hogy az ilyenkor illendő virág­csokrokat nemegyszer a tilosból szerzik be az ifjú gavallérok. S az egyébként kedvesen csaholó háziállatok ilyenkor nem elnézőek. Ezért látni húsvét tájt gyakorta tépett, harapott nadrágot, me­nekülő lovagokat. Akik egyébként — egyre több helyen — régimódi tojást kapnak az „új konyak” mellé. — Drága a festett tojás — panaszko­dik Kerti Károlyné. — Öt, hat forintot is elkérnek egy-egy mázolmányért. De legalább újra divat. Mert enélkül nincs húsvéthétfő. Nálunk három fruska ké­szült az ünnepekre,­ persze, csak úgy, modernül... A tojást a piacon vették, merthogy ők nem állnak oda pingálni... A csendes és a zajos ünnep Locsolás ez is. Bár kissé furcsa szagú. Nem csoda — benzinnel tisztogatja hasz­náltan vásárolt autójának alkatrészeit Málnási Gábor. A kiskertek, aprócska házak falujában. Érden. Pesti művezető az egyik telekszomszéd. Most is kint bók­lászik a szőlőtőkék között. Kőbányai munkás a másik. Ő­reg éppen most ta­lálja fontosnak, hogy kapával fordítsa ki asztaltisztaságú kiskertjéből a muta­tónak megmaradt néhány szál gyomot. A helybeli téeszben szerelő az ifjú autótulajdonos. Hozzáértően rakja tehát az öreg Skoda körül a motor alkatrészeit. — Ami kimarad majd, nem tudna ab­ból egy kisautót összehozni? — tréfálko­zik a szomszéd. Emberére talál. — Néztem, hogy szépen halad a met­széssel ... Olyan vesszőket vett le, hogy gondolkoztam is, ne kérjem el kihajtatni? Hátha kipusztul a magáé? Telik a délelőtt. Még tizenegy óra táj­ban is ragyogó a napfény. . — Az ünneppel mi lesz? — kérdezős­ködik az újságíró. — Ünnep ez ... Mikor van ideje az em­bernek rendbetenni maga körül, ami kell? — Rend volt itt eddig is... — Nem úgy van az. Sivítanak a gépek nekem egész héten, jó ilyenkor a csend. — Talán kertésznek vágyik? — Azt már nem. Más a dolgom. De miért ne hallgatnám a csendet, ha tehe­tem. A gyárból került ki ez is... Már­mint: háromévi nyereségrészesedésből. Dehát a nagyváros lakói közt akad aki zajosabb örömökre vágyik. Ezért szerelte le valószínűleg a borzos fiatalember Fiatja kipufogójának hangtompítóját, hogy ér­ces, versenyautóhangon hördüljön fel a kocsi, mielőtt kiszáll belőle, s betér vala­hová locsolni. Eredményességét fészekalja tojás jelzi, a hátsó ablakban. S vélhető­leg a szonda is. Délutánra elcsendesedik a város. Ebéd­re megeszik a nyuszikat. Akár csokoládé­ból vannak, akár nem. Ez utóbbiakat esetleg később... A Klauzál téren, a grundon két fiú ül, s reménykedve nézi a szemközti házakat, hátha — megunván az ünnepet, kijönnek a többiek is focizni, mint máskor... vep — vées — ga A felszabadulás 30. évfordulója alkalmából Magyar filmhét Phenjanban — Ünnepi gyűlés Daccában (Folytatás az 1. oldalról) jának 30. évfordulója alkalmából dísz­hangversenyt tartottak az ukrán főváros vetető­­művészeinek részvételével. Liszt Ferenc, Bartók Béla, Kálmán Imre, Ko­dály Zoltán műveit adták elő. Szimfero­­pol Kun Béla Múzeumában szintén kiál­lítást rendeztek ebből az alkalomból. Az Izvesztyija hétfő esti száma közölte Nemes Dezsőnek, a Magyar Szocialista Munkáspárt Politikai Bizottsága tagjá­nak cikkét Magyarország felszabadulásá­nak közelgő 30. évfordulója alkalmából. Egyhónapos külföldi útra indult hét­főn reggel a Magyar Állami Népi Együt­tes. Mint elutazásuk előtt Katona György igazgatóhelyettes elmondta, nagy lelke­sedéssel, várakozással néznek vendégjá­tékuk elé, amelyre a Szovjetunióban, a hazánk felszabadulása 30. évfordulója alkalmából rendezett magyar kulturális napokon kerül sor. Most hatodik alka­lommal járnak a Szovjetunióban, így az ottani közönség, s nem utolsósorban a szakmabeliek, jó ismer­ősként, barátként üdvözlik őket. Éppen ezért különösen gondos előkészület előzte meg a turnét, amelynek műsorán ezúttal kizárólag folklór ihletésű produkciók szerepelnek. A 110 tagú együttes azonnal hozzálát a próbákhoz a Kreml kongresszusi palo­tájában, ugyancsak ekkor tartják a tv­­kamerapróbákat is, hiszen a szerdai nagyszabású gálaestről mind a magyar, mind pedig a szovjet televízió helyszíni közvetítésben számol be. A Magyar Állami Népi Együttes áp­rilis 3-án a Rosszija filmszínház koncert­termében ad önálló estet, amelynek mű­sorát­­ legszebb, legsikeresebb produk­cióikból állították össze. Ugyanezzel a válogatással állnak két előadáson — a tervek szerint április 6-án és 7-én — a rigai közönség elé. Szovjetunióbeli tur­néjuk két minszki előadással ér véget. Innen mongol meghívásnak eleget téve Ulánbátorba utaznak, április 14-én. A távoli szocialista országban előrelátha­tólag öt alkalommal adnak műsort, majd április 23-án a Koreai Népi Demokrati­kus Köztársaságban folytatják vendég­játékukat Itt Phenjanban és más váro­sokban ugyancsak öt alkalommal talál­koznak a közönséggel. J. F. Karpovának, az SZKP Központi Bizottsága póttagjának, az OSZSZSZK Minisztertanácsa elnökhelyettesének, a Szovjet—Magyar Baráti Társaság alelnö­­kének vezetésével hétfőn Budapestre ér­kezett az SZMBT küldöttsége. A delegá­ció — amelynek tagjai között van G. Ty. Beregovoj űrhajós vezérőrnagy is — részt vesz a felszabadulásunk 30. évfordulóját köszöntő ünnepségeken. A küldöttséget a Ferihegyi repülőté­ren Nagy Mária, a Magyar—Szovjet Ba­ráti Társaság főtitkára, Keserű Jánosné könnyűipari miniszter, az MSZMP KB tagja, Grósz Károly, az MSZMP Központi Bizottságának osztályvezetője és Stock János vezérőrnagy fogadta. Ott volt a Külügyminisztérium több magas beosz­tású képviselője, valamint V. J. Pavlov, a Szovjetunió budapesti nagykövete. Magyar filmhét kezdődött Magyaror­szág felszabadulásának harmincadik év­fordulója alkalmából hétfőn Phenjanban. A KNDK fővárosának mozilátogatói több olyan magyar filmet tekinthetnek meg a hét során, amelyek a magyar illegális an­tifasiszta mozgalom­­harcát és a felszaba­dulás utáni első napokat mutatják be. Daccában ünnepi gyűlést tartottak Ma­gyarország felszabadulásának 30. évfor­dulója alkalmából. Manszur Ali, a Bang­­ladesi Népi Köztársaság miniszterelnöke a gyűlésen többe­k között kijelentette: há­lásak vagyunk a magyar népnek és kor­mánynak azért a segítségért, amelyet a függetlenségért vívott harc idején nyúj­tott és a nemzetgazdaság fejlesztésének jelenlegi időszakában nyújt számunkra. Április 2-án Budapesten, a Magyar— Szovjet Barátság Parkban ünnepélyesen felavatják a magyar—szovjet barátság emlékművét, Búza Barna pirogránit al­kotását­­ (Bojár Sándor felvétele) Fórum Kiegyensúlyozottan A minap a Külkereskedelmi Miniszté­­­­­riumban sajtótájékoztatón foglalták össze hazánk és a szocialista országok kereskedelmének elmúlt évi eredményeit, egyszersmind ismertették a már aláírt árucsere-forgalmi jegyzőkönyvek alapjait az idei elképzeléseket. Hazánk legfontosabb kereskedelmi partnerei a KGST-tagállamok. Ezt jelzik a számok is: tavaly külkereskedelmi for­galmunk 62 százalékát bonyolítottuk le szocialista országokkal, s ennek mintegy a felét a Szovjetunióval. Forgalmunk 1974-ben 11 százalékkal nőtt, ezen belül az import 16, az export 4 százalékkal volt magasabb az egy évvel korábbinál. A szocialista országokkal való kereskedel­münket összefoglaló néhány szám is ér­zékelteti, hogy az egymás közötti áru­csere-forgalom évről évre töretlenül fej­lődik. Ami az idei előirányzatot illeti, az ed­dig aláírt megállapodások szerint a for­galom 1975-ben is jelentősen bővül. Az elmúlt évet összegező számok és az idei előirányzat alapján jogosan számíthatunk arra, hogy az év végéig teljesítjük, illetve a szocialista országok többségével folyta­tott kereskedelmünkben túlteljesítjük az ötéves, hosszú lejáratú megállapodás elő­irányzatait. Ami talán még kedvezőbb , előnyösen változott, változik a forgalom áruszerkezete. Gépkivitelünk előreláthatólag 18 száza­lékkal emelkedik az idén, a kontingen­sek megalapozzák a hazai termelés, min­denekelőtt a kiemelt nagyvállalatok érté­kesítési lehetőségeit, s ezáltal az ipari termelés tervezett növekedését. Emellett — s a kiegyensúlyozott kereskedelemnek ez is fontos feltétele — a gépek és be­ruházási javak szocialista importja az idén 22 százalékkal lesz magasabb a ta­valyinál. S ez már nemcsak az idén érez­teti kedvező hatását, hanem jó feltétele­ket teremt a következő ötéves tervidő­szakhoz is. A szilárd kereskedelmi alapok megte­remtésében egyre fontosabb szerepet ját­szanak a különféle szakosítási egyezmé­nyek, a kooperációs megállapodások. Fi­gyelemre méltó a szám: jelenleg a forga­lomnak mintegy egyötödét azok a kölcsö­nös áruszállítások teszik ki, amelyek ter­melési együttműködés vagy kooperáció eredményei. A példák hosszú sorából ele­gendő kiragadnunk a már megvalósult magyar—szovjet olefinegyezményt, a ma­gyar—csehszlovák építési-szerelési együttműködést, az NDK-val folytatott kooperációt, amelynek keretében mező­­gazdasági gépek gyártására kerül sor. Az eddigi eredmények, az idei, s még inkább a következő ötéves időszakra szóló, s még kidolgozás alatt álló megállapodá­sok egyszersmind persze a feladatokra is utalnak. Elsődleges célunk, hogy legfon­tosabb kereskedelmi partnereinkkel, a szocialista országokkal a jövőben is ki­egyensúlyozott kereskedelemre töreked­jünk. Partnereink igényének jobb, mélyre­hatóbb feltérképezésével, hatékonyabb kereskedelmi munkával továbbra is ke­resnünk kell az import bővítésének lehe­tőségeit; törekedni kell arra, hogy a KGST-országok fejlődő együttműködésé­nek előnyeit minél sikeresebben kihasz­náljuk. Természetesen exportunkat is jobban a mai, s a holnapi követelmé­nyekhez szükséges igazítani, annak ér­dekében, hogy üzletfeleink mind minő­ségben, mind választékban megtalálják nálunk mindazt, amit keresnek. A külke­reskedelem e kettős követelményének teljesítésével érhetjük el az áruforgalom egyre kedvezőbb összetételét, egyensúlyát. K. Ny. J. Öntözőcső Szekszárdról a mezőgazdaságnak (MT­I Fotó : Bajkor József felvétele) Szekszárdig a MEZŐGÉP Vállalat egymillió folyóméter öntözőcsövet" gyárt hazai fel­­használásra és exportra is. Mintegy hatszázezer folyóméter csövet már az év első felé­ben megkap a mezőgazdaság

Next