Magyar Hírlap, 1975. június (8. évfolyam, 150-179. szám)

1975-06-01 / 150. szám

2 1975. JÚNIUSI, VASÁRNAP NEMZETKÖZI POLITIKA MASGYER HÍRLISI* KÜLFÖLDI LAPOKBÓL flPflBAfl ■m pfe mm m mm mm Már csak néhány 1/0 SUT ni nap van hátra a ju-1 I ■ fi OdUISTl nius 5-re kijelölt mm ■ angliai népszavazásig, amely eldönti azt, akarják-e az angol választók, hogy az ország továbbra is az Európai Gazdasági Közösségben maradjon, vagy pedig kilépjen. Mind a Közös Piac hívei, mind pedig ellenségei azt hangsúlyozzák, hogy bármi legyen is a népszavazás eredménye, az ország gazdasági problémái fennmaradnak, így a népszavazás elsősorban politikai jelentőségű lesz — írja a Pravda londoni tudósítója. A Közös Piac konzervatív párti hívei érvként a kommunista veszélyre hivatkoznak, erőltetett szovjetellenes koholmányokhoz folyamodva. Olyan tisztességben megőszült politikusok, mint amilyen Heath, Douglas Home, McMillan a sajtó hasábjain azt állítják, hogy a Nagy-Britanniának a Közös Piacból való kilépésére szavazók mögött nemzetközi kommunista összeesküvés áll. Az antikommunista és szovjetellenes érvekkel hadakozó politikusok véleményében nem nehéz felfedezni azt a reményt, hogy Nagy-Britannia közös piaci tagsága elősegíti majd a Közös Piacnak a nyugat-európai országok katonai-politikai szövetségévé történő alakítását. A mostani nyugat-európai integráció egyik célja: hatékonyabb szembeszegülés a dolgozók tőkeellenes harcával. A brit haladó közvélemény ezért az ország Közös Piacból való kilépéséért indított kampányt a monopóliumellenes harc alkotó részének tekinti. I Hufsianité ts Sris mentárjában hangsúlyozza, hogy az Egyesült Államok célja vezető szerepének megerősítése volt, és ebben segédkezet nyújtott neki a francia diplomácia is. Igaz, Discard d’Estaing nem vett részt személyesen az értekezleten, de a belga király vacsoráját felhasználva mégis találkozott Ford elnökkel. A „berlini kérdés” mesterkélt felvetését is a francia diplomácia kezdeményezte, pedig ez csak újabb feszültség okozására alkalmas, hiszen az 1971. szeptember 3-i négyhatalmi megállapodás már rendezte a nyugatberlini problémát, így teljesen felesleges a záróközleménynek az a megállapítása, hogy „lényeges kapcsolat áll fenn az európai enyhülés és Berlin helyzete között”. . Giscard d’Estaing-nek a kis európai „politikai unió” létrehozására irányuló tervei a valóságban nem állnak ellentétben az amerikai célokkal, hiszen ebben az unióban a vezető szerepet a bonni kormány játszaná, amely pedig Washington kiváltságos szövetségese. chf Balig STflVttrapji an?oibru”pjejelentések azt állapították meg, hogy a NATO-csúcsértekezlet nem hozott orvoslást a szövetség problémáira. A nyugat-európaiak meglepődtek, hogy amikor már világos volt: az Egyesült Államok nem lesz képes „eladni” Spanyolországot a NATO-nak, Ford mégis felhozta ezt az ügyet. A jobboldali angol lap hozzáfűzi: Anglia és a többi európai NATO-tagállam Portugáliát illetően azon a nézeten volt, hogy nyilvános támadások helyett finomabb ráhatással kellene a Nyugat oldalán tartani ezt az országot. Görögország és Törökország összebékítésére erőteljes amerikai és angol kísérleteket tettek, de angol részről nem derűlátóak. Amint előre meg lehetett jósolni, süket fülekre talált Fordnak az a felhívása, hogy a NATO létesítsen összhangot az összes katonai, nemzetközi, gazdasági és politikai fronton. Rand Daily Mail Rand Daily Mail a jövőben sem kívánnak változtatni az „állásfenntartási törvényen”, vagyis azon, bizonyos munkaköröket csak fehérek tölthetnek be Vorster rendszerében — közli a johannesburgi napilap. A miniszter szerint az említett törvény biztosítja az „ipari békét”, az ésszerű munkaerő-gazdálkodást, s ez valamennyi népcsoport érdeke. A munkahely-fenntartás nemcsak azóta van érvényben nálunk — mondta a miniszter —, mióta 1967-ben törvénybe iktatták, hanem az állam alapítása óta, tehát életvitelünk, társadalmi berendezkedésünk hagyományos része. Ugyanakkor kilátásba helyezte annak lehetőségét, hogy a jövőben több iparág egyes szakmáit megnyitják előbb a „színesek”, majd a feketék előtt is, de mindvégig fenntartva a fehérek elsőbbségi jogát. A beszéd előzménye, hogy Dél-Afrikában már nem csupán a szakmákból kirekesztett színesek és feketék támadják a rendszert, amely kizárja őket számos állás betöltéséből — hanem mind több fehér tőkés munkáltató is. A szakképzett munkaerő hiánya ugyanis mindinkább a fejlődés gátjává válik — ez is liberális állásfoglalásra késztet növekvő számú tehert . Dél-Afrika munka- Közös közleményt adtak ki ' 'új Görög—török kormányfői tárgyalás (MTI) Három és fél órás tárgyalást folytatott egymással szombaton délelőtt Brüsszelben Karamanlisz görög és Demirel török miniszterelnök. A kormányfői megbeszélésről korábban a külügyminiszterek római találkozóján állapodtak meg. A brüsszeli tárgyalás túlnyomó részén a két miniszterelnök négyszemközt folytatott megbeszélést a ciprusi kérdésről, az Égei-tenger úgynevezett kontinentális talapzatának problémájáról, továbbá a nemzeti légtér pontos meghatározásáról, valamint egyéb, a két ország között feszültséget okozó kérdésekről. A kiadott közös közlemény azt hangoztatja, hogy a kormányfők véleménye szerint a két ország között felmerült uiós kérdéseket békés úton, tárgyalásokkal kell megoldani. Az Égei-tenger kontinentális talapzatának problémáját illetően a miniszterelnök szerint a hágai nemzetközi bíróság illetékes. A miniszterelnökök meghatározták azt az általános vonalat, amelynek alapján a két kormány képviselői a jövőben tárgyalásokat folytatnak. Ugyancsak elhatározták, hogy meggyorsítják a szakértői szintű megbeszéléseket a kontinentális talapzat, illetve a nemzeti légtér problémáiról. A ciprusi kérdésről a közös közlemény csupán azt hangoztatja, hogy a miniszterelnökök támogatják a két közösség képviselőinek tervezett bécsi tárgyalásait. (TASZSZ) Makariosz elnök vezetésével ülést tartott a ciprusi görögök pártjainak képviselőit tömörítő Nemzeti Tanács, s a ciprusi probléma rendezésével összefüggő kérdéseket vitatta meg. Foglalkoztak a gazdasági élet fellendítésére hivatott intézkedésekkel is. (AFP) Egyelőre elhalasztják a görög és török közösség június 5-ére tervezett bécsi tárgyalásait. GERHARD SCHRÖDER, az NSZK szövetségi gyűlése külügyi bizottságának elnöke szombaton Csang Jl Kvonnak, a dél-koreai nemzetgyűlés elnökének meghívására kétnapos hivatalos látogatásra Szöulba érkezett. A JUGOSZLÁV nemzetvédelmi minisztérium meghívására pénteken Belgrádba érkezett a kínai Népi Felszabadító Hadsereg küldöttsége Hsziang Csunghuának, a vezérkari főnök helyettesének vezetésével Todor Zsivkov fogadta a román kormányfőt (MTI) Manea Manescut, a Román Szocialista Köztársaság minszterelnökét, aki Sztanko Todorov bolgár kormányfő meghívására nem hivatalos, baráti látogatáson Szófiában tartózkodik, szombaton fogadta Todor Zsivkov, a BKP első titkára, az államtanács elnöke. A nap folyamán Manescu és vendéglátója, Sztanko Todorov folytatták megbeszéléseiket a kétoldalú gazdasági kapcsolatok továbbfejlesztéséről és bővítéséről. Szó esett a Dunán, Nikopol és Turnu Magurele között, együttes erőfeszítéssel építendő vízi erőmű már befejezett tervezési munkálatairól és az építkezés előkészítéséről is. Manea Manescu kétnapos baráti látogatása befejeztével szombaton este elutazott Szófiából. ffO Ford elnök szívélyes tárgyalása Francával (Reuter, UPI, MTI, AP) Gerald Ford amerikai elnök szombaton délelőtt Brüszszelből huszonnégy órás villámlátogatásra Madridba érkezett. A repülőtéren Franco államfő és Arias Navarro miniszterelnök fogadta. Ford pénteken este Tindemans belga miniszterelnökkel találkozott, és vele együtt vacsorázott. Ford szombaton kora délután fél órát tárgyalt Madridban Franco spanyol államfővel. A tárgyaláson jelen volt Henry Kissinger amerikai külügyminiszter, Carlos Arias Navarro spanyol miniszterelnök és Pedro Cortina yan Majiri spanyol külügyminiszter. A tárgyalás témájáról részletek nem váltak ismeretessé, Kissinger újságírókkal mindössze annyit közölt, hogy Ford elnök nagyon szívélyes és nagyon konstruktív tárgyalásokat folytatott Francóval és a spanyol kormány tagjaival. Hírügynökségi értesülés szerint az amerikai—spanyol tárgyalásokon szó volt Spanyolország jövőjéről, a spanyolországi támaszpontokról, a nagyobb amerikai katonai segélyre vonatkozó spanyol kérésről, valamint Spanyolországnak a nyugati katonai „védelemben” játszott szerepéről. Ford elnök a spanyol miniszterelnök tiszteletére adott villásreggelin pohárköszöntőjében így összegezte madridi látogatásának célját: „Azért találkozunk ma, hogy megerősítsük elkötelezettségünket, és kölcsönösen hasznos módon fejlesszük a kooperációt.” Hírügynökségek megjegyzik, hogy Ford a brüsszeli NATO-csúcsról üres kézzel érkezett Madridba, hiszen nem sikerült kieszközölnie a kapcsolatfelvételt Spanyolország és a NATO között. FERDINAND MARCOS, a Fülöp-szigetek elnöke június első felében hivatalos látogatást tesz Kínában, s vizitje során minden bizonnyal megállapodás születik majd a Kínai Népköztársaság és a Fülöp-szigetek diplomáciai kapcsolatainak felvételéről. A chilei junta „gazdasági népirtása" is (TASZSZ) A chilei szakszervezetek helyzetének kivizsgálására a közelmúltban Chilébe látogatott az ENSZ Nemzetközi Munkaügyi Szervezetének (ILO) bizottsága. A bizottság küldetése befejeztével nyilvánosságra hozott jelentés egész sor olyan tényt ismertet, amelyek a szakszervezeti szabadság megsértését bizonyítják. Az ILO bizottságának jelentése magában foglalja a junta áldozatainak megközelítőleg sem teljes listáját is, amelyen több mint 100 kiemelkedő szakszervezeti személyiség neve szerepel. Rajtuk kívül a dolgozók jogaiért küzdő harcosok százai sínylődnek a junta börtöneiben, vagy az üldöztetések miatt kénytelenek voltak emigrálni. A dokumentum felhívja a figyelmet azoknak az aktivistáknak a sorsára is, akik letartóztatásuk után „nyomtalanul eltűntek”. Oscar Garreton, az Egyeséges Népi Akció Mozgalom (MAPU), jelenleg illegalitásban működő chilei párt, főtitkára a Bohemia című kubai hetilapnak adott interjúban „gazdasági népirtásnak” nevezte a chilei fasiszta junta politikáját. Rámutat, hogy a chilei dolgozókat éhségre és nyomorra kárhoztatták. Az országban továbbra is folytatódnak a kínzások, gyilkosságok és törvénytelen letartóztatások. Új jövendő győzelmének záloga mint chilei demokrata és antifasiszta hazafi napról napra erősödő egységében rejlik — hangsúlyozta Oscar Garreton. —' 0 \ NATO-találkozó Brüsszelben ^ /\ /fM Kis csúcsok a nagy csúcson A HIDEGHÁBORÚ legsötétebb korszakától eltekintve, ritkán mutatkozott teljes összhang a NATO soraiban, de most olyan ziláltak, mint még soha. Ez az oka annak, hogy a szövetség miniszteri tanácsa szokásos tavaszi ülésszakát — kivételesen — az államfők, illetve a miniszterelnökök részvételével tartotta meg. Gerald Ford kérésére ültek össze a legfőbb vezetők, s ezt a javaslatot az amerikai elnök hármas okból tette. Az Indokínai kudarc után meg akarta mondani szövetségeseinek, hogy az Egyesült Államok változatlanul jelen van, és ott is marad Nyugat-Európában, fel akarta mérni, hogy milyen módon oldhatók meg vagy csökkenthetők a NATO-n belüli ellentétek, és ezzel összefüggésben nagyobb összetartásra, fegyelemre kívánta felhívni a tagállamokat. A belső problémák erősségét jelzi, hogy a kétnapos brüsszeli tanácskozás legfontosabb része nem az együttes csúcstalálkozó lett, hanem a sok kis csúcstalálkozó, a kétszemélyes eszmecserék sora. A brüsszeli napok legkapósabb embere Goncalves portugál miniszterelnök volt, aki hét kollégájával találkozott külön-külön, köztük Ford elnökkel. E találkozások lényegét — bár a követendő módszereket illetően eltér az egyes tagállamok véleménye — Kissinger így fogalmazta meg: „A NATO számára elfogadhatatlan egy kommunista portugál kormány." A NATO tehát nyomást akar gyakorolni Portugáliára, hogy ne folytassa a megkezdett utat. Goncalves igen határozottan fejtette ki álláspontját: kormánya nem egyetlen pártot képvisel, Portugália társadalmi fejlődése belügy, továbbá nem ért egyet azzal, hogy minden tagállamnak azonos magatartást kell tanúsítania a nemzetközi terepen. Kormánya teljesíteni szándékszik a NATO-tagságból adódó kötelezettségeit, de jelentősen hozzá akar járulni a nemzetközi enyhüléshez, és azt kívánja, hogy minél előbb oszoljanak fel a katonai tömbök. Kellemetlen közérzetet okoz az amerikaiaknak és a NATO-nak, s több kétoldalú megbeszélés témája volt a görög— török ellentét, a NATO délkeleti szárnyának problémája. Görögország már bejelentette kilépését a NATO katonai szervezetéből, Törökország pedig sértődött Vitájuknak két oka van: a ciprusi válság és az Égei-tengerben található olaj tulajdonjoga. Gyakorlatilag mindkét fél az Egyesült Államokat teszi felelőssé a megromlott helyzetért, tőle és a NATO- tól vár megoldást. Bár a görög—török ellentétekről igen sok szó esett Brüsszelben — megoldást nem találtak. FÁJ A FEJE a NATO-nak a tőkés világ gazdasági helyzete miatt is. Schmidt nyugatnémet kancellár szavaival élve: „Világméretű visszaesés veszélyének jelei rajzolódnak ki, és e szempontból rendkívül negatív impulzusok indulnak ki az Egyesült Államoktól.” Ford elnök azt hangoztatta, hogy az Egyesült Államoknak és Nyugat-Európának gazdaságilag is közelebb kell kerülnie egymáshoz, szorosabbra kell vonniuk a katonai, a politikai és a gazdasági szálakat egyaránt — nem valószínű azonban, hogy e tekintetben valamire is jutottak volna Brüsszelben. Ford elnök megígérte szövetségeseinek, hogy nem von ki egyoldalúan csapatokat Nyugat-Európából. Ez az ígéret jelzi, hogy a NATO-n belül az erőviszonyok lényegében nem változtak, a nyugati kormányok igényt tartanak az Egyesült Államok „atomernyőjére” és az amerikai katonai jelenlétre. Ennek áraként azonban Ford nagyobb összetartásra és nagyobb fegyelemre intette szövetségeseit. Főképpen Görögországhoz, Törökországhoz és Franciaországhoz intézve szavait,, kijelentette, hogy senki se tegye saját igényeitől függővé részvételének mértékét a NATO-ban. Ez az Intelem azonban azoknak az országoknak is szól, akik „pénzügyi sztrájkba” léptek, és a gazdasági nehézségek miatt csökkentik fegyverkezési kiadásaikat A nemzetközi politikában gyakori jelenség, hogy a nehéz helyzet egy-egy kormányt vagy szövetséget szélsőségekbe sodor. A NATO esetében elképzelhető lett volna, hogy „a szovjet veszély” rémképével próbálják szorosabbra vonni soraikat. Nem ez történt, szem előtt tartották a realitásokat. Mind Ford elnök, mind a többi atlanti vezető azt a szándékát hangsúlyozta, hogy a konfrontációt, tehát a szembenállást váltsa fel a jobb megértés és az együttműködés. Ma Európában ennek a kijelentésnek fő próbaköve az európai biztonsági és együttműködési értekezlet. A brüsszeli találkozóról kiadott közleményben ez olvasható: remélik, hogy a tárgyalások haladása a közeljövőben lehetővé teszi a konferencia befejezését. Ford elnök, a csúcstalálkozó után tartott sajtóértekezletén kijelentette, hogy „van okunk bizonyos derűlátásra”. Ha ezt a kijelentést összevetjük az előző napi Ford-beszéd idevonatkozó részleteivel, teljesebb képet kapunk álláspontjáról: „A NATO tagjainak akkor kell kezdeményezéseket tenniük a biztonsági konferencia befejezésére, amikor azok saját céljaik elérését szolgálják.” Vita tehát még bőven lesz Genfben, de mutatkoznak a kompromiszszumkészség jelei is a nyugati partnereknél. A BRÜSSZELI TALÁLKOZÓ azt is megmutatta, hogy a NATO változatlanul az erő helyzetéből akar tárgyalni a Kelettel. A hadügyminiszterek katonai felkészüléseik további összehangolásáról tárgyaltak, a politikai vezetők is arról beszéltek, hogy „a szövetség ereje teremti meg a tagállamok biztonságát”. Más szóval, a hangsúly továbbra is a szövetség katonai jellegén van, és elsősorban ezért szeretnék minél gyorsabban megoldani belső problémáikat. A brüsszeli csúcstalálkozóról szokatlanul rövid közleményt adtak ki, és az ilyesmi rendszerint azt jelzi, hogy sok mindent hallgatnak el. Kevés történt Brüsszelben, amivel egy közlemény dicsekedhet. Ford elnök a magyarázkodás, a tisztázások és az atlanti összefogás megnyilatkozásának szánta ezt a találkozót. Mennyire sikerült? A jövő mutatja meg. /v Tatár Imre )