Magyar Hírlap, 1976. március (9. évfolyam, 52-77. szám)

1976-03-02 / 52. szám

Mbiftür fffRffip AZ SZKP XXV KONGRESSZUSA 1976 MARCHIS 2, KEDD1 A tizedik ötéves terv lényegét a párt tömören és átfogóan így fogalmazta meg: ez a minőség és a magasfokú hatékonyság öt esz­tendeje lesz, a gazdasági és a népjólét további­ növelése jegyé­ben. A döntő most az, hogy ha­tározott fordulatot valósítsunk meg az országunkban létrehozott hatalmas termelési-technikai po­tenciál hatékonyabb kihasználá­sa irányában. A hatalmas termelési és tudo­mányos-műszaki potenciálú fej­lett szocialista társadalom gaz­dasága módot ad a szocialista rendszer előnyeinek mind na­gyobb arányú kihasználására, s egyebek között módot adott arra is, hogy a kongresszusi irányelv­­tervezetben meghatározzuk a szo­ciális fejlesztésnek és a nép élet­­színvonala emelésének átfogó programját A dolgozók jövedelme A pártnak a jövedelmek és a fogyasztás terén folytatandó poli­tikája — mint eddig is — abból indul ki, hogy a lakosság jöve­delemnövelésének legfőbb útja a munkabéremelés, amely a jöve­delmek egész növekedésének há­romnegyed részét teszi majd ki. E politika célja nemcsak a dol­gozók fogyasztásának tervszerű növelése, hanem az is, hogy fo­kozódjék a munkabérnek és a kolhoztagok javadalmazásának ösztönző szerepe, a jövedelem fo­kozott mértékben függjön a ter­melés végső eredményeitől. A munkások és alkalmazottak átlagos keresete öt év alatt 16— 18 százalékkal emelkedik és 1980- ban eléri a 170 rubelt. A munka­bér ösztönző szerepének növelé­sét elősegíti majd a bérrendszer tervezett tökéletesítése. A párt politikája előirányozza a város és a falu között meglevő szociális-gazdasági és kulturális különbségek következetes meg­szüntetését. A jelenlegi ötéves terv időszakában a kolhozparasz­toknak a közös gazdaságból szár­mazó jövedelmei 24—27 százalék­kal emelkednek majd, vagyis gyorsabban növekszenek, mint a munkások és alkalmazottak át­lagos keresete. A lakosság számára a társadal­mi fogyasztási alapokból történő kifizetések és juttatások öt év alatt 28—30 százalékkal emelked­nek és értékük 1980-ban eléri a 115 milliárd rubelt. Egész sor új szociális intézkedés valósul majd meg ezeknek az alapoknak ter­hére. Ezek közül az egyik legfon­tosabbnak tartjuk, hogy a nők gyermekük egyéves koráig rész­legesen fizetett szülési szabadsá­got kapjanak. Az egyéb intézke­dések között meg kell említeni a munkások és alkalmazottak, va­lamint a kolhozparasztok mini­mális öregségi nyugdíjának eme­lését. Az ötéves terv előirányozza az áruforgalom növekedésének ma­gas ütemét, volumene 27—29 szá­zalékkal emelkedik. El kell érni, hogy élelmiszerekből és iparcik­kekből teljesebben kielégítsük a lakosság fizetőképes keresletét. Különösen gyorsan emelkedik a lakosság tartós fogyasztási cik­kekkel való ellátása. Az ötéves terv végére például gyakorlatilag ■minden szovjet családnak lesz te­levíziós készüléke, rádiója, hűtő­gépe. A jövedelmek értékállandósá­gát az alapvető fogyasztási cik­kek szilárd állami kiskereskedel­mi árának fenntartása és egyes árufajták árának a szükséges fel­tételek megteremtésétől, valamint az árukészletek felhalmozásától függően végrehajtandó csökken­tése szavatolja. Nagyarányú lakásépítés Az új ötéves terv időszakában folytatódik az országban a nagy­arányú lakásépítés: összesen 545 —550 millió négyzetméternyi la­kóterület épül fel, összesen kö­rülbelül 100 milliárd rubelt ru­háznak be a lakás- és a kommu­nális építkezések céljaira. A la­kásépítéssel közvetlenül össze­függ az óvodai és a bölcsődei há­lózat kiterjesztése. Rendszerünk, szocialista társa­dalmunk humanizmusa minden­kor még a legnehezebb időkben is szembeötlően megnyilvánul a munkakörülményekről, az egész­ségvédelemről, a szovjet emberek műveltsége és kulturális színvo­nala emeléséről való gondosko­dásban. A­z ötéves terv is nagy­szabású szociális intézkedéseket irányoz elő e téren. Hogy kedve­zőbb feltételeket teremtsünk a magas termelékenységű munká­hoz és a dolgozók alkotóképessé­geinek bőséges kiaknázásához, to­vább fokozzuk a termelési folya­matok gépesítését és automatizá­lását és fokozatosan felszámoljuk a kézierővel végzett, különösen a nehéz és kevéssé vonzó munkát. A lakosság egészségvédelme te­rületén az új ötéves terv egyik alapvető feladata: fejleszteni az orvosi ellátás minőségét. Az ötéves terv időszakában to­vább fejlődik az általános iskola intézménye. A munkásosztály új nemzedéke mindinkább növekvő számban kap majd kiképzést a teljes középiskolai oktatással. Nö­vekszik a népgazdaság számára kiképzett szakemberek száma, különösen a tudomány és a tech­nika új ágazataiban. A X. ötéves terv éveiben sok minden történik majd a szovjet emberek sokrétű szellemi igé­nyeinek kielégítéséért. Mind több könyvet és más sajtóterméket adnak ki, újabb körzetekben lesz vehető a televízió adása, tovább fejlődik majd a művészet minden ágazata és az irodalom. Kiegyensúlyozottan A fő irányok tervezete ,előirá­nyozza a termelés méreteinek to­vábbi növelését és a kellő ki­egyensúlyozottságot a népgazda­ság fejlesztésében. A népgazdaság legfontosabb ágazatai termelésének abszolút növekedése az új ötéves tervben lényegesen nagyobb lesz, mint az elmúlt ötéves időszakban; na­­nagy mértéket képvisel a növe­kedés minden százaléka, „Így pél­dául az ipari termelés növekedé­sének 1 százaléka a volumen több mint 5 milliárd rubeles emelkedését jelenti, vagyis 1,4- szer többet, mint a IX és 2,1-szer többet, mint a VIII. ötéves terv­ben. A nehézipar gyorsabb ütemű növelése — 38—42 százalék — nem jelenti azt, hogy csökken a figyelem a közfogyasztási cikkek termelésének lehető legnagyobb bővítése iránt. Az ipar ezek ter­melését az ötéves tervben 43—46 milliárd rubellel növeli, míg a IX. ötéves tervben ez a növeke­dés 39 milliárd rubel volt. Jel­lemző az is, hogy a fogyasztási alap az ország nemzeti jövedel­mében gyorsabban nő majd a fel­halmozási alapnál. A népgazdaságot az intenzifi­­kálás útján fejlesztve különösen szigorúan ügyelnünk kell a he­lyes népgazdasági és ágazati ará­nyokra. Ezt a feladatot szolgálja annak az irányvonalnak a folyta­tása, amelynek célja a felhalmo­zás lényeges mértékű átcsoporto­sítása a mezőgazdaság javára. A gazdaság kiegyensúlyozott növelésének elérésében fontos szerepet tölt be az ország nyers­anyagkinccsel való megnyugtató ellátottsága. A Szovjetunió igen nagy, gyakran páratlanul értékes nyersanyag-lelőhelyekkel rendel­kezik. A népgazdaság dinamikus növekedése azonban a különböző ásványi nyersanyagok iránti ke­reslet gyors emelkedését idézi elő. Terveinkben elő fogjuk irányozni az ásványvagyon-feltárásnak a kitermeléshez képest gyorsabb emelkedését. Gazdaságunk ará­nyos fejlesztésének egyik legfőbb feltétele a X. és a következő öt­éves tervek éveiben a munkaerő­tartalékok ésszerű felhasználása. Ily módon az ország mai, vala­mint hosszú távú fejlődésének érdekei megkövetelik a termelés sokoldalú intenzifikálását, a tu­dományos-műszaki haladás meg­gyorsítását, a munka termelé­kenységének növelését, amelyek a termelés hatékonysága emelé­sének döntő tényezői. Takarékosság és termelékenység A termelés anyagigényességé­nek csökkentése érdekében min­den iparágban előirányozzuk, hogy lényeges fordulatot kell végrehajtani az anyagtakarékos­ság felé a tervezés és a technoló­gia területén. S természetesen különös figyel­met kell fordítani a munka ter­melékenységének növelésére. Az egész népgazdaságban a termelé­kenységet az 1971—75-ös 23 szá­zalékhoz képest mintegy 27 szá­zalékkal tervezzük növelni. Ez 26 millió dolgozó munkájának meg­takarításával egyenértékű. Mint látják, nagy feladatot tűztünk ki. A fő irányok tervezete megha­tározza a tervezés és irányítás az egész gazdasági mechanizmus további tökéletesítésének mód­jait. Szükséges, hogy az egész terv­ben vörös fonalként húzódjék vé­gig minden egyes fejezetnek, az anyagi termelés minden ágazatá­nak az élenjáró tudománnyal való szerves kapcsolata. Az új ötéves tervhez nálunk el­ső ízben készítettek a legfonto­sabb tudományos-műszaki prob­lémák megoldására vonatkozó konkrét programokat. Ezek elő­irányozzák a szükséges munkák egész láncolatát, beleértve az új technika ipari alkalmazásának előkészítésével összefüggő intéz­kedéseket. A gazdasági mechanizmus to­vábbi tökéletesítésének egyik fő célja az, hogy a figyelmet követ­kezetesen a termelés és az építés végső mutatói­nak javítására irá­nyítsuk, a termékszállítási tervek­nek a megkötött szerződéseknek megfelelő teljesítésére, a már kész objektumok üzembe helyezésére, az anyagi, munkaerő- és pénz­ügyi források kihasználási hatás­fokának növelésére. Különösen hangsúlyozni kell a kooperációs szállítási feladatok pontos teljesí­tésének jelentőségét. A IX. ötéves tervben mintegy 500 milliárd rubel nyereség kép­ződött, ami másfélszerese a VIII. ötéves tervének. A X. ötéves tervben ezekre a célokra még nagyobb összegeket fordítanak. A feladat az, hogy ezeket az eszközöket nagyarányú megtérüléssel használják fel. A gazdasági rentabilitás mutatóinak általános javulása ellenére nálunk még mindig sok vállalat és ter­mékfajta veszteséges. 1975-ben az­ iparban a vállalatok 18 százaléka nem teljesítette nyereségtervét. Szélesebb körben fogjuk alkal­mazni az anyagi ösztönzés prog­resszív formáit, egyebek között a végtermékekért, illetve befejezett objektumokért járó teljesítmény­­ért, a munkautalvány nélküli rendszert, a kiváló minőségű ter­mékek kisebb munkáslétszámmal történő gyártásának ösztönzését. Az önálló gazdasági elszámolás megerősítésére szükséges tovább fokozni a pénzügyi hitelmecha­nizmus hatékonyságát. A gazdasági mechanizmus tö­kéletesítésében a párt mindig fon­tos szerepet tulajdonított a gaz­dasági káderek kezdeményező­készsége, kezdeményezési és szo­cialista szellemű ötletessége, vál­lalkozó kedve fejlesztésének. Azok a nagy célok, amelyeket a párt a X. ötéves tervben az or­szág elé állít, sok újat teremte­nek társadalmunk életében. Ez különösen jellemző a tömegmére­tű szocialista munkaversenyre, a munkához való kommunista vi­szony kialakítását célzó mozga­lomra. Az ötéves terv feladatainak megoldásához nagyon fontos, hogy egyre nagyobb méreteket öltsön a nyersanyagokat, egyéb anyago­kat, alkatrészeket előállító válla­latok kollektíváinak munkaverse­nye a késztermékeket előállító üzemek és gyárak kollektíváival. Ez erősíti a munkaverseny komp­lex hatását a népgazdasági ter­vek teljesítésére és túlteljesítésé­re. A­z ötéves terv jellemző voná­sa lesz, hogy népgazdaságunkat mélyebben kapcsoljuk be a nem­zetközi munkamegosztásba, to­vább folytatjuk a külgazdasági együttműködés átállítását hosszú távú alapokra. Ezért a nemzetközi gazdasági kapcsolatok hatékony­ságának növelése szintén egyi­k fontos feladatunk lesz. E feladat megoldása érdekeében tervszerűen kívánjuk bővíteni az ország ex­portpotenciálját, mind a hagyo­mányos árucikkek, mind az új termékfajták vonatkozásában. A szovjet gazdaság ehhez nagy le­hetőségekkel rendelkezik. (Folytatása a 4. oldalon) ALKOTÓAN m­ég javában tart a szovjet I­V - pártkongresszus, máris vi­­­­­­lágos azonban, hogy ez a ta­nácskozás nem szorítkozik az el­múlt öt év eredményeinek szám­­onvételére és a következő idő­szak gyakorlati feladatainak meghatározására, hanem fontos általánosításokkal gazdagítja a forradalom fejlődésének, a szocia­lizmus és kommunizmus építése általános törvényszerűségeinek el­méletét, folytatja a marxizmus— refmnizmus időszerű problémái­nak feldolgozását. „A szocializ­mus dinamikusan fejlődő társa­dalom. Egy napot sem állunk egy helyben, állandóan előre hala­dunk” — állapította meg a Köz­ponti Bizottság beszámolója, amely az új társadalom építésé­nek valóban hatalmas tapasztala­tait összegezte. A beszámoló és az eddigi vita ismételten igazolta, hogy a marxizmus—leniitizmus ereje az állandó, alkotó fejlődés­ben rejlik; ez teszi lehetővé a helyes stratégia és taktika kidol­gozását, a történelmi távlatok át­tekintését, a fejlődés irányainak előrelátását. A kongresszus mun­káját éppen az a lenini munka­stílus, a társadalmi jelenségek al­kotó, tudományos megközelítése jellemzi. Amint kongresszusról kongresszusra halad az SZKP az új társadalom építésének útján, minden kongresszus tovább gaz­dagítja a forradalmi ideológiát. A tanácskozás munkáját ma még csak a sajtóból kísérhetjük figyelemmel, a teljes dokumen­tumok tanulmányozása és elem­zése hosszú és sokoldalú munkát igényel. De már most kibonta­koznak néhány új vagy újszerű következtetés körvonalai. Világosan nyomon követhető a problémák alkotó elméleti megkö­zelítése a nemzetközi helyzet elemzésében, a nemzetközi forra­dalmi folyamat értékelésében csakúgy, mint az SZKP gazda­ságpolitikai feladatainak elméle­ti megalapozásában, a kommuniz­mus anyagi-technikai bázisa megteremtésére irányuló súly­ponti kérdések megfogalmazásá­ban. A beszámolóból külön is figyelmet érdemelnek a szovjet belpolitika kérdései, a párt és az állam tevékenysége fejlesztésé­nek feladatai, a szocializmus és kommunizmus építésének újabb tapasztalatai és az ideológiai munka további célkitűzései. Megállapítja a kongresszusi beszámoló, hogy az SZKP — melynek taglétszáma harminc év alatt csaknem háromszorosára növekedett, és amely az egész nép pártjává vált — a fejlett szocializmus viszonyai között sem veszti el osztályjellegét, „természeténél fogva a munkás­­osztály pártja és az is marad”. Ismételten hitet tett a központi bizottság a pártélet lenini nor­mái és a demokratikus centra­lizmus mellett, síkraszállt azok megsértése ellen és megemléke­zett az e tekintetben oly jelentős XX. kongresszus huszadik évfor­dulójáról. Harcra hív a beszá­moló az önelégültség, a bürok­ratizmus és a formalizmus meg­nyilvánulásai ellen; kifejti a kri­tika és önkritika módszerének lényegét. Nagy nyomatékkal be­szél a párthatározatok tekinté­lyéről, aláhúzva, hogy „a párt­­határozat nem más, mint a párt kollektív akarata, a tömegek kon­centrált tapasztalata”, a határo­zatok teljesítésének felügyelete és ellenőrzése pedig a szervező munka legfontosabb része. Nagy figyelmet fordít a beszá­moló a szovjet társadalom poli­tikai rendszerének sokoldalú fej­lesztésére, a szocialista államiság tökéletesítésére, a szocialista de­mokrácia továbbfejlesztésére, az állam és társadalmi élet alapjai­nak megszilárdítására, a társadal­mi szervezetek aktivizálására. Eb­ben a munkában a központi bizott­ság abból indul ki, hogy a Szov­jetunióban „felépült a fejlett szo­cialista társadalom, amely foko­zatosan kommunista társadalom­má alakul át”. A fejlődésnek eb­ben a szakaszában a szovjet ál­lam össznépi állam, amelyben „új történelmi közösség alakult ki: a szovjet nép". Az államszer­vezet fejlesztésében a párt kü­lönleges figyelmet fordít a taná­csok jogainak és lehetőségeinek bővítésére, a törvényhozás töké­letesítésére, a szocialista jogrend megszilárdítására. „Ma már nem­csak elméletből, hanem több évi tapasztalatból is tudjuk: ahogyan valódi demokrácia lehetetlen szo­cializmus nélkül, éppúgy szocia­lizmus is lehetetlen a demokrá­cia szüntelen fejlesztése nélkül." A szovjet társadalom politikai rendszerének tökéletesítésére irá­nyuló törekvés hatja át a pártnak a Szovjetunió új alkotmányának kidolgozására tett javaslatát is. A beszámoló újabb feladatokat is állít a párt ideológiai tevé­kenysége elé, abból kiindulva, hogy az elmélet továbbfejleszté­sének szükségessége fokozódik. A központi bizottság sok fontos kutatási feladatot jelölt meg. Ilyenek: a társadalom és a ter­melőerők fejlődési tendenciái, a társadalmi szerkezet változásai, a munka jellege és tartalma a fejlett szocializmusban, a munka szerinti elosztás tökéletesítése, az erkölcsi és az anyagi ösztönzés összekapcsolása, a szocialista életforma fejlesztése; a környe­zet és a népesedés problémái, hatékony demográfiai politika ki­dolgozása; a világfejlődés és a nemzetközi kapcsolatok problé­mái; a forradalmi folyamatok, a demokráciáért és a szocializmu­sért folytatott harc kölcsönhatá­sa, a háború és a béke kérdései, és mások. A kongresszusi beszámolóból elég önkényesen kiragadott ideo­lógiai kérdések ilyen vázlatos, távolról sem teljes áttekintése is jelzi, hogy a XXV. kongresszus dokumentumai a marxizmus— leninizmus újabb gazdag tárhá­zát jelentik nemcsak a szovjet kommunisták, de a szocializmus minden híve számára. A forra­dalmi fejlődés, a szocializmus építésének általános törvénysze­rűségei bennük tükröződnek a legteljesebben, hiszen az SZKP nemcsak a kommunista mozga­lom legrégibb pártja, az 59 éves Szovjetunió nemcsak az első szo­cialista ország a világon és nem­zetközi súlyánál fogva nemcsak a szocialista közösség fő ereje, hanem a megvalósult szocializ­mus országai közül a legtöbb, gyakorlat által igazolt tapaszta­lattal rendelkezik, és a társadal­mi fejlődésben leginkább meg­közelítette a történelmi célt, a kommunizmus felépítését. IMRE GÁBOR Brezsnyev és Berlinguer találkozója Hétfőn Moszkvában találkozóra került sor Leonyid Brezsnyev és Enrico Berlinguer, az Olasz KP főtitkára, a XXV. kongresszuson részt vevő olasz pártküldöttség vezetője között. A találkozón részt vett Mihail Szuszlov, az SZKP Politikai Bi­zottságának tagja, a központi bi­zottság titkára és Borisz Pono­­marjov, a politikai bizottság pót­tagja, a KB titkára is. A találko­zót a barátság és a kölcsönös meg­értés légköre jellemezte. Leonyid Brezsnyev, Mihail Szuszlov, Borisz Ponomarjov, il­letve Enrico Berlinguer véle­ményt cserélt a nemzetközi hely­zet, a nemzetközi kommunista és munkásmozgalom időszerű prob­lémáiról és más, kölcsönös érdek­lődésre számot tartó kérdésekről. Kifejezésre juttatták továbbá arra irányuló közös kívánságukat, hogy a jövőben is tovább bővítsék a két párt közötti internacionalis­ta együttműködést a testvéri ba­rátság és a két párt önállóságá­nak tiszteletben tartása alapján. Mindkét párt szilárd elhatározása, hogy a jövőben is síkraszáll a Szovjetunió és Olaszország kö­zötti hagyományos baráti kapcso­latok fejlesztéséért, politikai, gaz­dasági és kulturális téren egy­aránt.

Next