Magyar Hírlap, 1976. március (9. évfolyam, 52-77. szám)
1976-03-02 / 52. szám
Mbiftür fffRffip AZ SZKP XXV KONGRESSZUSA 1976 MARCHIS 2, KEDD1 A tizedik ötéves terv lényegét a párt tömören és átfogóan így fogalmazta meg: ez a minőség és a magasfokú hatékonyság öt esztendeje lesz, a gazdasági és a népjólét további növelése jegyében. A döntő most az, hogy határozott fordulatot valósítsunk meg az országunkban létrehozott hatalmas termelési-technikai potenciál hatékonyabb kihasználása irányában. A hatalmas termelési és tudományos-műszaki potenciálú fejlett szocialista társadalom gazdasága módot ad a szocialista rendszer előnyeinek mind nagyobb arányú kihasználására, s egyebek között módot adott arra is, hogy a kongresszusi irányelvtervezetben meghatározzuk a szociális fejlesztésnek és a nép életszínvonala emelésének átfogó programját A dolgozók jövedelme A pártnak a jövedelmek és a fogyasztás terén folytatandó politikája — mint eddig is — abból indul ki, hogy a lakosság jövedelemnövelésének legfőbb útja a munkabéremelés, amely a jövedelmek egész növekedésének háromnegyed részét teszi majd ki. E politika célja nemcsak a dolgozók fogyasztásának tervszerű növelése, hanem az is, hogy fokozódjék a munkabérnek és a kolhoztagok javadalmazásának ösztönző szerepe, a jövedelem fokozott mértékben függjön a termelés végső eredményeitől. A munkások és alkalmazottak átlagos keresete öt év alatt 16— 18 százalékkal emelkedik és 1980- ban eléri a 170 rubelt. A munkabér ösztönző szerepének növelését elősegíti majd a bérrendszer tervezett tökéletesítése. A párt politikája előirányozza a város és a falu között meglevő szociális-gazdasági és kulturális különbségek következetes megszüntetését. A jelenlegi ötéves terv időszakában a kolhozparasztoknak a közös gazdaságból származó jövedelmei 24—27 százalékkal emelkednek majd, vagyis gyorsabban növekszenek, mint a munkások és alkalmazottak átlagos keresete. A lakosság számára a társadalmi fogyasztási alapokból történő kifizetések és juttatások öt év alatt 28—30 százalékkal emelkednek és értékük 1980-ban eléri a 115 milliárd rubelt. Egész sor új szociális intézkedés valósul majd meg ezeknek az alapoknak terhére. Ezek közül az egyik legfontosabbnak tartjuk, hogy a nők gyermekük egyéves koráig részlegesen fizetett szülési szabadságot kapjanak. Az egyéb intézkedések között meg kell említeni a munkások és alkalmazottak, valamint a kolhozparasztok minimális öregségi nyugdíjának emelését. Az ötéves terv előirányozza az áruforgalom növekedésének magas ütemét, volumene 27—29 százalékkal emelkedik. El kell érni, hogy élelmiszerekből és iparcikkekből teljesebben kielégítsük a lakosság fizetőképes keresletét. Különösen gyorsan emelkedik a lakosság tartós fogyasztási cikkekkel való ellátása. Az ötéves terv végére például gyakorlatilag ■minden szovjet családnak lesz televíziós készüléke, rádiója, hűtőgépe. A jövedelmek értékállandóságát az alapvető fogyasztási cikkek szilárd állami kiskereskedelmi árának fenntartása és egyes árufajták árának a szükséges feltételek megteremtésétől, valamint az árukészletek felhalmozásától függően végrehajtandó csökkentése szavatolja. Nagyarányú lakásépítés Az új ötéves terv időszakában folytatódik az országban a nagyarányú lakásépítés: összesen 545 —550 millió négyzetméternyi lakóterület épül fel, összesen körülbelül 100 milliárd rubelt ruháznak be a lakás- és a kommunális építkezések céljaira. A lakásépítéssel közvetlenül összefügg az óvodai és a bölcsődei hálózat kiterjesztése. Rendszerünk, szocialista társadalmunk humanizmusa mindenkor még a legnehezebb időkben is szembeötlően megnyilvánul a munkakörülményekről, az egészségvédelemről, a szovjet emberek műveltsége és kulturális színvonala emeléséről való gondoskodásban. Az ötéves terv is nagyszabású szociális intézkedéseket irányoz elő e téren. Hogy kedvezőbb feltételeket teremtsünk a magas termelékenységű munkához és a dolgozók alkotóképességeinek bőséges kiaknázásához, tovább fokozzuk a termelési folyamatok gépesítését és automatizálását és fokozatosan felszámoljuk a kézierővel végzett, különösen a nehéz és kevéssé vonzó munkát. A lakosság egészségvédelme területén az új ötéves terv egyik alapvető feladata: fejleszteni az orvosi ellátás minőségét. Az ötéves terv időszakában tovább fejlődik az általános iskola intézménye. A munkásosztály új nemzedéke mindinkább növekvő számban kap majd kiképzést a teljes középiskolai oktatással. Növekszik a népgazdaság számára kiképzett szakemberek száma, különösen a tudomány és a technika új ágazataiban. A X. ötéves terv éveiben sok minden történik majd a szovjet emberek sokrétű szellemi igényeinek kielégítéséért. Mind több könyvet és más sajtóterméket adnak ki, újabb körzetekben lesz vehető a televízió adása, tovább fejlődik majd a művészet minden ágazata és az irodalom. Kiegyensúlyozottan A fő irányok tervezete ,előirányozza a termelés méreteinek további növelését és a kellő kiegyensúlyozottságot a népgazdaság fejlesztésében. A népgazdaság legfontosabb ágazatai termelésének abszolút növekedése az új ötéves tervben lényegesen nagyobb lesz, mint az elmúlt ötéves időszakban; nanagy mértéket képvisel a növekedés minden százaléka, „Így például az ipari termelés növekedésének 1 százaléka a volumen több mint 5 milliárd rubeles emelkedését jelenti, vagyis 1,4- szer többet, mint a IX és 2,1-szer többet, mint a VIII. ötéves tervben. A nehézipar gyorsabb ütemű növelése — 38—42 százalék — nem jelenti azt, hogy csökken a figyelem a közfogyasztási cikkek termelésének lehető legnagyobb bővítése iránt. Az ipar ezek termelését az ötéves tervben 43—46 milliárd rubellel növeli, míg a IX. ötéves tervben ez a növekedés 39 milliárd rubel volt. Jellemző az is, hogy a fogyasztási alap az ország nemzeti jövedelmében gyorsabban nő majd a felhalmozási alapnál. A népgazdaságot az intenzifikálás útján fejlesztve különösen szigorúan ügyelnünk kell a helyes népgazdasági és ágazati arányokra. Ezt a feladatot szolgálja annak az irányvonalnak a folytatása, amelynek célja a felhalmozás lényeges mértékű átcsoportosítása a mezőgazdaság javára. A gazdaság kiegyensúlyozott növelésének elérésében fontos szerepet tölt be az ország nyersanyagkinccsel való megnyugtató ellátottsága. A Szovjetunió igen nagy, gyakran páratlanul értékes nyersanyag-lelőhelyekkel rendelkezik. A népgazdaság dinamikus növekedése azonban a különböző ásványi nyersanyagok iránti kereslet gyors emelkedését idézi elő. Terveinkben elő fogjuk irányozni az ásványvagyon-feltárásnak a kitermeléshez képest gyorsabb emelkedését. Gazdaságunk arányos fejlesztésének egyik legfőbb feltétele a X. és a következő ötéves tervek éveiben a munkaerőtartalékok ésszerű felhasználása. Ily módon az ország mai, valamint hosszú távú fejlődésének érdekei megkövetelik a termelés sokoldalú intenzifikálását, a tudományos-műszaki haladás meggyorsítását, a munka termelékenységének növelését, amelyek a termelés hatékonysága emelésének döntő tényezői. Takarékosság és termelékenység A termelés anyagigényességének csökkentése érdekében minden iparágban előirányozzuk, hogy lényeges fordulatot kell végrehajtani az anyagtakarékosság felé a tervezés és a technológia területén. S természetesen különös figyelmet kell fordítani a munka termelékenységének növelésére. Az egész népgazdaságban a termelékenységet az 1971—75-ös 23 százalékhoz képest mintegy 27 százalékkal tervezzük növelni. Ez 26 millió dolgozó munkájának megtakarításával egyenértékű. Mint látják, nagy feladatot tűztünk ki. A fő irányok tervezete meghatározza a tervezés és irányítás az egész gazdasági mechanizmus további tökéletesítésének módjait. Szükséges, hogy az egész tervben vörös fonalként húzódjék végig minden egyes fejezetnek, az anyagi termelés minden ágazatának az élenjáró tudománnyal való szerves kapcsolata. Az új ötéves tervhez nálunk első ízben készítettek a legfontosabb tudományos-műszaki problémák megoldására vonatkozó konkrét programokat. Ezek előirányozzák a szükséges munkák egész láncolatát, beleértve az új technika ipari alkalmazásának előkészítésével összefüggő intézkedéseket. A gazdasági mechanizmus további tökéletesítésének egyik fő célja az, hogy a figyelmet következetesen a termelés és az építés végső mutatóinak javítására irányítsuk, a termékszállítási terveknek a megkötött szerződéseknek megfelelő teljesítésére, a már kész objektumok üzembe helyezésére, az anyagi, munkaerő- és pénzügyi források kihasználási hatásfokának növelésére. Különösen hangsúlyozni kell a kooperációs szállítási feladatok pontos teljesítésének jelentőségét. A IX. ötéves tervben mintegy 500 milliárd rubel nyereség képződött, ami másfélszerese a VIII. ötéves tervének. A X. ötéves tervben ezekre a célokra még nagyobb összegeket fordítanak. A feladat az, hogy ezeket az eszközöket nagyarányú megtérüléssel használják fel. A gazdasági rentabilitás mutatóinak általános javulása ellenére nálunk még mindig sok vállalat és termékfajta veszteséges. 1975-ben az iparban a vállalatok 18 százaléka nem teljesítette nyereségtervét. Szélesebb körben fogjuk alkalmazni az anyagi ösztönzés progresszív formáit, egyebek között a végtermékekért, illetve befejezett objektumokért járó teljesítményért, a munkautalvány nélküli rendszert, a kiváló minőségű termékek kisebb munkáslétszámmal történő gyártásának ösztönzését. Az önálló gazdasági elszámolás megerősítésére szükséges tovább fokozni a pénzügyi hitelmechanizmus hatékonyságát. A gazdasági mechanizmus tökéletesítésében a párt mindig fontos szerepet tulajdonított a gazdasági káderek kezdeményezőkészsége, kezdeményezési és szocialista szellemű ötletessége, vállalkozó kedve fejlesztésének. Azok a nagy célok, amelyeket a párt a X. ötéves tervben az ország elé állít, sok újat teremtenek társadalmunk életében. Ez különösen jellemző a tömegméretű szocialista munkaversenyre, a munkához való kommunista viszony kialakítását célzó mozgalomra. Az ötéves terv feladatainak megoldásához nagyon fontos, hogy egyre nagyobb méreteket öltsön a nyersanyagokat, egyéb anyagokat, alkatrészeket előállító vállalatok kollektíváinak munkaversenye a késztermékeket előállító üzemek és gyárak kollektíváival. Ez erősíti a munkaverseny komplex hatását a népgazdasági tervek teljesítésére és túlteljesítésére. Az ötéves terv jellemző vonása lesz, hogy népgazdaságunkat mélyebben kapcsoljuk be a nemzetközi munkamegosztásba, tovább folytatjuk a külgazdasági együttműködés átállítását hosszú távú alapokra. Ezért a nemzetközi gazdasági kapcsolatok hatékonyságának növelése szintén egyik fontos feladatunk lesz. E feladat megoldása érdekeében tervszerűen kívánjuk bővíteni az ország exportpotenciálját, mind a hagyományos árucikkek, mind az új termékfajták vonatkozásában. A szovjet gazdaság ehhez nagy lehetőségekkel rendelkezik. (Folytatása a 4. oldalon) ALKOTÓAN még javában tart a szovjet IV - pártkongresszus, máris világos azonban, hogy ez a tanácskozás nem szorítkozik az elmúlt öt év eredményeinek számonvételére és a következő időszak gyakorlati feladatainak meghatározására, hanem fontos általánosításokkal gazdagítja a forradalom fejlődésének, a szocializmus és kommunizmus építése általános törvényszerűségeinek elméletét, folytatja a marxizmus— refmnizmus időszerű problémáinak feldolgozását. „A szocializmus dinamikusan fejlődő társadalom. Egy napot sem állunk egy helyben, állandóan előre haladunk” — állapította meg a Központi Bizottság beszámolója, amely az új társadalom építésének valóban hatalmas tapasztalatait összegezte. A beszámoló és az eddigi vita ismételten igazolta, hogy a marxizmus—leniitizmus ereje az állandó, alkotó fejlődésben rejlik; ez teszi lehetővé a helyes stratégia és taktika kidolgozását, a történelmi távlatok áttekintését, a fejlődés irányainak előrelátását. A kongresszus munkáját éppen az a lenini munkastílus, a társadalmi jelenségek alkotó, tudományos megközelítése jellemzi. Amint kongresszusról kongresszusra halad az SZKP az új társadalom építésének útján, minden kongresszus tovább gazdagítja a forradalmi ideológiát. A tanácskozás munkáját ma még csak a sajtóból kísérhetjük figyelemmel, a teljes dokumentumok tanulmányozása és elemzése hosszú és sokoldalú munkát igényel. De már most kibontakoznak néhány új vagy újszerű következtetés körvonalai. Világosan nyomon követhető a problémák alkotó elméleti megközelítése a nemzetközi helyzet elemzésében, a nemzetközi forradalmi folyamat értékelésében csakúgy, mint az SZKP gazdaságpolitikai feladatainak elméleti megalapozásában, a kommunizmus anyagi-technikai bázisa megteremtésére irányuló súlyponti kérdések megfogalmazásában. A beszámolóból külön is figyelmet érdemelnek a szovjet belpolitika kérdései, a párt és az állam tevékenysége fejlesztésének feladatai, a szocializmus és kommunizmus építésének újabb tapasztalatai és az ideológiai munka további célkitűzései. Megállapítja a kongresszusi beszámoló, hogy az SZKP — melynek taglétszáma harminc év alatt csaknem háromszorosára növekedett, és amely az egész nép pártjává vált — a fejlett szocializmus viszonyai között sem veszti el osztályjellegét, „természeténél fogva a munkásosztály pártja és az is marad”. Ismételten hitet tett a központi bizottság a pártélet lenini normái és a demokratikus centralizmus mellett, síkraszállt azok megsértése ellen és megemlékezett az e tekintetben oly jelentős XX. kongresszus huszadik évfordulójáról. Harcra hív a beszámoló az önelégültség, a bürokratizmus és a formalizmus megnyilvánulásai ellen; kifejti a kritika és önkritika módszerének lényegét. Nagy nyomatékkal beszél a párthatározatok tekintélyéről, aláhúzva, hogy „a párthatározat nem más, mint a párt kollektív akarata, a tömegek koncentrált tapasztalata”, a határozatok teljesítésének felügyelete és ellenőrzése pedig a szervező munka legfontosabb része. Nagy figyelmet fordít a beszámoló a szovjet társadalom politikai rendszerének sokoldalú fejlesztésére, a szocialista államiság tökéletesítésére, a szocialista demokrácia továbbfejlesztésére, az állam és társadalmi élet alapjainak megszilárdítására, a társadalmi szervezetek aktivizálására. Ebben a munkában a központi bizottság abból indul ki, hogy a Szovjetunióban „felépült a fejlett szocialista társadalom, amely fokozatosan kommunista társadalommá alakul át”. A fejlődésnek ebben a szakaszában a szovjet állam össznépi állam, amelyben „új történelmi közösség alakult ki: a szovjet nép". Az államszervezet fejlesztésében a párt különleges figyelmet fordít a tanácsok jogainak és lehetőségeinek bővítésére, a törvényhozás tökéletesítésére, a szocialista jogrend megszilárdítására. „Ma már nemcsak elméletből, hanem több évi tapasztalatból is tudjuk: ahogyan valódi demokrácia lehetetlen szocializmus nélkül, éppúgy szocializmus is lehetetlen a demokrácia szüntelen fejlesztése nélkül." A szovjet társadalom politikai rendszerének tökéletesítésére irányuló törekvés hatja át a pártnak a Szovjetunió új alkotmányának kidolgozására tett javaslatát is. A beszámoló újabb feladatokat is állít a párt ideológiai tevékenysége elé, abból kiindulva, hogy az elmélet továbbfejlesztésének szükségessége fokozódik. A központi bizottság sok fontos kutatási feladatot jelölt meg. Ilyenek: a társadalom és a termelőerők fejlődési tendenciái, a társadalmi szerkezet változásai, a munka jellege és tartalma a fejlett szocializmusban, a munka szerinti elosztás tökéletesítése, az erkölcsi és az anyagi ösztönzés összekapcsolása, a szocialista életforma fejlesztése; a környezet és a népesedés problémái, hatékony demográfiai politika kidolgozása; a világfejlődés és a nemzetközi kapcsolatok problémái; a forradalmi folyamatok, a demokráciáért és a szocializmusért folytatott harc kölcsönhatása, a háború és a béke kérdései, és mások. A kongresszusi beszámolóból elég önkényesen kiragadott ideológiai kérdések ilyen vázlatos, távolról sem teljes áttekintése is jelzi, hogy a XXV. kongresszus dokumentumai a marxizmus— leninizmus újabb gazdag tárházát jelentik nemcsak a szovjet kommunisták, de a szocializmus minden híve számára. A forradalmi fejlődés, a szocializmus építésének általános törvényszerűségei bennük tükröződnek a legteljesebben, hiszen az SZKP nemcsak a kommunista mozgalom legrégibb pártja, az 59 éves Szovjetunió nemcsak az első szocialista ország a világon és nemzetközi súlyánál fogva nemcsak a szocialista közösség fő ereje, hanem a megvalósult szocializmus országai közül a legtöbb, gyakorlat által igazolt tapasztalattal rendelkezik, és a társadalmi fejlődésben leginkább megközelítette a történelmi célt, a kommunizmus felépítését. IMRE GÁBOR Brezsnyev és Berlinguer találkozója Hétfőn Moszkvában találkozóra került sor Leonyid Brezsnyev és Enrico Berlinguer, az Olasz KP főtitkára, a XXV. kongresszuson részt vevő olasz pártküldöttség vezetője között. A találkozón részt vett Mihail Szuszlov, az SZKP Politikai Bizottságának tagja, a központi bizottság titkára és Borisz Ponomarjov, a politikai bizottság póttagja, a KB titkára is. A találkozót a barátság és a kölcsönös megértés légköre jellemezte. Leonyid Brezsnyev, Mihail Szuszlov, Borisz Ponomarjov, illetve Enrico Berlinguer véleményt cserélt a nemzetközi helyzet, a nemzetközi kommunista és munkásmozgalom időszerű problémáiról és más, kölcsönös érdeklődésre számot tartó kérdésekről. Kifejezésre juttatták továbbá arra irányuló közös kívánságukat, hogy a jövőben is tovább bővítsék a két párt közötti internacionalista együttműködést a testvéri barátság és a két párt önállóságának tiszteletben tartása alapján. Mindkét párt szilárd elhatározása, hogy a jövőben is síkraszáll a Szovjetunió és Olaszország közötti hagyományos baráti kapcsolatok fejlesztéséért, politikai, gazdasági és kulturális téren egyaránt.