Magyar Hírlap, 1976. április (9. évfolyam, 78-102. szám)
1976-04-01 / 78. szám
2"1976. ÁPRILIS 1. CSÜTÖRTÖK MIKi MISGYŐR HÍRLAP NEMZETKÖZI POLITIKA KÜLFÖLDI LAPOKBÓL T TTt Q/YTTJ Belga KommunJjJCj DUilV nista Párt alelnöke cikket írt a legelterjedtebb francia nyelvű belga lap szabad fórum rovatában az úgynevezett Close-jelentéssel kapcsolatban. A jelentés, egy belga tábornok háborús pszichózist terjesztő, a nyugat-európai fegyverkezést propagáló tanulmánya, nagy port vert fel az elmúlt hetekben a NATO bizonyos köreiben, s még Leber nyugatnémet hadügyminiszter is tiltakozott Close tábornok egyes feltevései ellen, amelyek „meglepetésszerű szovjet támadással fenyegetik a NATO európai tagállamait. Terve rámutatott: a „szovjet fenyegetés”, amelynek mumusát a tábornok Van den Boeynants hadügyminiszter támogatásával ismét elővette, nem létezik. A Szovjetunió viszont éppen az elmúlt napokban tett újabb kezdeményezéseket az európai államok békés együttműködésének elmélyítése érdekében. „A helsinki megállapodások alapján a Szovjetunió javasolta az aláíróknak: rendezzenek európai konferenciát az energia, a szállítás és a környezetvédelem terén kialakítandó együttműködésről.” Bőven van tehát olyan terület, ahol meg lehet győződni arról, milyenek az enyhülés megszilárdításának és fejlesztésének valóságos lehetőségei, még a kételkedők számára is alkalom nyílik a szándékok valódiságának kipróbálására. ■■ am mm mm mm mm A fajvédő dél-afriaamerikai rezsim utol■ ■ ■ m S4* csapatai is elhagyták az Angolai Népi Köztársaság területét. Ez az MPLA vezette angolai nép hatalmas katonai és politikai győzelme, minden haladó, demokratikus erő közös győzelme — írja a Pravda szerdai számában megjelent kommentár. A dél-afrikai csapatok angolai területre történt behatolása mély felháborodást keltett az afrikai kontinensen és világszerte, mivel az imperialista és neokolonialista erők nyílt kísérletét jelentette arra, hogy megakadályozzák az új, független afrikai állam létrejöttét. Az angolai nép ügye a világ haladó erőinek közös ügyévé, az imperializmus ellen harcoló népek nemzetközi szolidaritásának jelképévé vált A súlyos helyzetben a Szovjetunió, Kuba és a szocialista közösség más országai az Angolai Népi Köztársaság segítségére siettek, létfontosságú támogatásukkal nagymértékben elősegítették az angolai nép igazságos szabadságharcának sikerét. l'Humanité Lopo Le Naselmento, az Angolai Népi Köztársaság miniszterelnöke a lap tudósítójának adott interjúban leszögezte: szocialista társadalmat építünk a széles néptömegek teljes támogatásával. A kormány már számos olyan intézkedést hozott, amelyek az egyszerű dolgozók érdekeit szolgálják. Így például bevezettük az ingyenes és kötelező elérni iskolai oktatást, az ingyenes egészségügyi szolgáltatást és törvényt hoztunk a gazdaság kulcsszektorainak államosítására. A miniszterelnök a továbbiakban elmondotta, hogy a népi köztársaság kormánya elsőrendű figyelmet szentel a szakemberképzés megoldásának. A gyarmatosítók műszaki és adminisztratív téren egyetlen angolait sem képeztek ki szakemberré. Az ország hatmilliós lakosságára jelenleg mindössze 68 orvos jut vagy a hiány tanítókban is. A nemzetközi kérdéseket érintve. Lope de Nascimento megállapította, hogy kudarcra vannak ítélve az imperialista köröknek azok a mesterkedései, amelyekkel az ország függetlenségét gazdasági blokád útján próbálják aláásni. Brazil kommunisták plénuma (TASZSZ) A szigorú illegalitás körülményei között tartotta meg ülését a Brazil Kommunista Párt Központi Bizottsága, amint a kubai Granma közli. A plénum résztvevői megvitatták Brazília belpolitikai helyzetét és a nemzetközi életben betöltött szerepét. Határozottan elítélték az imperializmusnak azt a szándékát, hogy latin-amerikai támaszává tegye Brazíliát. Az utóbbi időben, hangsúlyozza a plénum határozata, Brazíliában az elnyomás ellenére a különböző ellenzéki erők közös fellépésének tendenciái figyelhetők meg. Ezért a kommunistáknak is fokozniuk kell a munkásosztály akcióit. /A sivatagi rózsa országában két / Kevesebb fátyol, több orvos — A világ szeme előtt dolgoznak — mondja körülbelül kétszáz magyar munkájáról a vállalatok képviseletében a szerződéseket megkötő budapesti TESCO vállalatok egyik algériai irodájának vezetője. — Népes és rangos nemzetközi mezőnyben kell versenytárgyalásokon, pályázatokon megszerezni a megbízást, s azután napról napra kiállni a szigorú mércével végzett összehasonlítást. — Kiállják — állapítja meg M. Arezki, a kereskedelmi minisztérium egyik vezető munkatársa. — Első négyéves tervünk idején a magyar hitelkeret volt az, amelyet leghamarabb kitöltöttünk megrendelésekkel. Az új megállapodás ötször akkora keretet nyit, de látszik, hogy ezenfelül — készpénzes szabad devizás elszámolásban — még tovább szélesíthető a magyar részvétel az algériai távközlés, malom-, konzerv-, cement-, hűtő- és gépipar, vízügyi létesítmények fejlesztésében, orvosi készülékek, elektronikus berendezések szállításában. Ipar- és emberfejlesztés Ez már az ipari forradalom területe, amelynek vívmányait — a mezőgazdaságban elért eredményekhez hasonlóan — nem csupán olyan számok jelzik, mint például az ipari beruházások évi összegének hatszorosra emelkedése 1967 és 1972 között, vagy amiben ez testet ölt: vas- és színesfémkohászati, petrokémiai kombinátok felépítése. — Ez a 14 éve kivívott politikai függetlenség után a gazdasági függetlenség megteremtésének útja — magyarázza Lahlon úr, a külügyminisztérium főosztályvezetője, és kollégája hozzáfűzi, hogy ennek érdekét szolgáló sokoldalú együttműködésre készek, s ez a ma még szűkmagyar viszonylatban főleg nyersolajra, foszfátra, déligyümölcsre korlátozódó) algériai exportlistát is bővíteni fogja. Arról a már idézett főszerkesztő beszélt, hogy az iparfejlesztés egyúttal emberfejlesztés is. „A Szocialista Vállalat Chartája”, amely rögzíti a dolgozók részvételét a vezetésben, mezőgazdaságra, iparra egyformán vonatkozik, ez a meghatározása Pedig: „az algériai forradalom nemcsak gazdasági természetű, végső célja maga az ember”, már a harmadik, a kulturális forradadalom tartományába vág. Ennek tartalma korántsem a Kínában tapasztalthoz hasonló felforgatás, elszigetelődés, a természetes szövetségesekkel való szembefordulás, hanem az együttműködés fejlesztése — az ország saját szakembergárdájának, értelmiségének képezése érdekében. Magyarország például mintegy félszáz algériait fogad jelenleg egyetemi és utóképzésre, s a technikusoknak, szakmunkásoknak nálunk kínálkozó lehetőségek mellett az Algériában dolgozó magyar orvosok, mérnökök is gondoskodnak az egészségügyi, műszaki középkáderek továbbképzéséről a mindennapi munkában. Az oráni műszaki egyetem két karán pedig, amelyet magyar tervek alapján magyar művezetéssel építenek és magyar berendezéssel látnak el, magyar oktató személyzet tanítja majd az algériai diákokat. A felszabadulás előtti 500-ról egy évtized alatt 28 ezer fölé emelkedett a felsőoktatásban részt vevők száma, s ha arra gondolunk, hogy a nagyvárosokban sem ritka, vidéken pedig szinte általános női viselet a ruha fölé borított fehér lepel és a szemet éppen csak szabadon hagyó kendő, még jelentősebb, hogy tíz év alatt megtízszereződött az egyetemista lányok száma, s ők, akárcsak már a legkülönbözőbb munkahelyeken dolgozó nőtársaik, otthon hagyják a fátyol! Magyar gond és öröm Rendkívüli megtiszteltetés, hogy igazgatónk feleségével együtt jött el társaságunkba, s még inkább az, hogy az asszony fátyol nélkül jött — mondja a vidéken dolgozó egyik hidrológus mérnök. — Persze előfordul még, hogy összekevernek minket nyugateurópaiakkal, és megkérdezik: „Ugye otthon munkanélküliek lennének, azért jöttek ide?" — jegyzi meg egy orvos. — De ez már inkább a múlté. Ahol csoportosan dolgozunk, tudják rólunk: magyarok vagyunk, és bizalommal érdeklődnek afelől, mi hogyan van nálunk. — Szocializmust akarunk, ezért sokat szeretnénk tanulni Magyarország 30 éves tapasztalatából — kívánkoznak ide Anika Mokhtar szavai, akivel először beszélgettem a külügyminisztériumban. Az orvos, a mérnök, a jogász más-más ember, más gondokkal. Az egyiknek Algerban jár egyetemre a fia, a másiké vidéken elemi iskolába, a harmadiké autószerelőnél dolgozik. Van, aki még azt emlegeti, hogy hónapokig kellett várni az itthon kilátásba helyezett megfelelő lakásra, míg a négy év után hazatérésre készülő azt számolja, menynyire zavarja meg anyagi számítását a nyugati infláció. A lényegben azonban egyetértenek: — Jó részt venni ebben az országformáló munkában, páratlan tapasztalatot, fejlődési lehetőséget ad. — És ez önálló munkakörhöz jutó fiatal orvosra, pálmaligetek megóvásának műszaki tervét készítő mérnökre, nemzetközi tárgyalásokon gyakorlatot szerző jogászra egyaránt vonatkozik. Folytatás — új alapokon És a jövő? Az elemi iskolák többségében már algériaiak tanítanak, arabul. Az 1962-ben 80 százalékos analfabetizmust 20 év alatt felszámolják. (A munkanélküliséget még hamarabb.) A felsőoktatásban a tervek szerint az évtized végére a hallgatók száma eléri a százezret. 1972-ben száz orvos végzett Algerban, jövőre ezer kapja meg diplomáját. A külföldi kooperánsok — akiknek megbecsülését, speciális helyzetét autójuk rendszámtábláján is jelzi a CT (conseiller technique) fölöslegessé válnak? — A kooperáció továbbfejlődik az ország fejlődésével teremtődő új alapokon — szögezik le a kereskedelmi minisztériumban. — A mai importstruktúra változásával a szocialista országok, köztük Magyarország, a kapitalista országok rovására juthatnak nagyobb szerephez. — Annál inkább — teszi hozzá N. Haffad, a külügyminisztérium főosztályvezetője —, mert az igazságos, új gazdasági rendért folytatott küzdelmünkben az egyenjogúság és kölcsönös előnyök alapján álló s a velün már felszabadulási harcunk idején szolidaritást vállaló országok természetes szövetségeseink. Vajda Gábor Kennen a szovjet—amerikai kapcsolatokról (MTI) A szovjet—amerikai kapcsolatok, a két hatalom közötti együttműködés továbbfejlesztéséért száll síkra George Kerman neves történész, diplomata, az Egyesült Államok volt moszkvai nagykövete, a Saturday Review című lapban megjelent cikkében. Kennan sürgeti, hogy „teljesen használják ki a lehetőségeket azokon aterületeken, amelyeken Oroszországgal való kapcsolataink már konstruktívan fejlődtek, vagy fejlődhetnek, ahol lehetséges a kölcsönösen előnyös kulturális és kereskedelmi együttműködés, amely elősegíti a kapcsolatok elmélyítését és megszilárdítását.” Soares választási beszéde (MTI) A Portugál Szocialista Párt kedden késő este nagygyűlést tartott Lisszabonban és bemutatta a választóknak lisszaboni képviselőjelöltjeit. A jelöltek 40 százaléka munkás, a többiek értelmiségiek, kisiparosok és kiskereskedők. Tízezer ember előtt mondott beszédében Mario Soares, a párt főtitkára kijelentette, hogy a szocialisták „higgadt választási kampányt” akarnak folytatni és nem kívánnak támadóan fellépni a többi párttal szemben. Annak a véleményének adott hangot, hogy Portugáliában most a „forradalom és a szocializmus megvédése” van napirenden. Közölte, hogy rövidesen ismertetik kormányprogramjukat és miniszterjelöltjeik névsorát. Megismételte: ha pártja nem nyeri el a szavazatok többségét, akkor nem köt szövetséget másokkal, hanem ellenzékbe vonul. A londoni vezérválasztás (MTI) Hétfőn végleg eldől, ki lesz a két hete lemondott Wilson utóda a miniszterelnöki székben és a Labour-párt vezéri posztján. A keddi második forduló után csak ketten maradtak versenyben: James Callaghan külügyminiszter, a jobbszárny és a jobbközép embere, továbbá Michael Foot foglalkoztatottságügyi miniszter, aki viszont a szakszervezetek, a munkáspárti baloldal, és a centrum másik táborának jelöltje. Jók a berlini tanácskozás előfeltételei Még egyszer az igazságról BERLINBEN január 13-a és 22-e között tartotta második ülését az európai kommunista és munkáspártok konferenciájának dokumentumtervezetét előkészítő szerkesztői csoport. Emlékezetes, hogy a csoportot 1975. novemberében a szerkesztői bizottság hívta életre és a csoport első ülése decemberben volt A szerkesztői csoport üléséről kiadott közleményt a testvérpártok sajtója január 24-én közölte. Mindez általában világosnak tűnik és nemigen időszerű viszszatérni rá. A nyugati sajtóban megjelent kommentárok olvasása azonban mégis az eseményre való visszatérésre késztet. Leonyid Brezsnyev Helsinkiben az európai biztonsági értekezleten mondott beszédében nagy hangsúllyal beszélt a sajtó dolgozóinak szerepéről és felelősségéről. „Nem titok — mondotta —, hogy a tájékoztatási eszközök a béke és a bizalom céljait szolgálhatják, de széthúzást is szíthatnak az országok és népek között. Szeretnénk azt remélni, hogy a tanácskozás eredményei helyes irányvonalat nyújtanak majd az együttműködéshez e téren is.” Annak idején valaki Nyugaton színlelt értetlenséggel ezt kérdezte: vajon miért emleget az SZKP KB főtitkára ilyen közérthető és vitathatatlan dolgokat? Ezek a dolgok valójában érthetőek és vitathatatlanok. Ám az európai biztonsági értekezlet óta eltelt hónapok gyakorlata azt mutatja, hogy hangsúlyozásuk éppenséggel időszerű volt. Erre temérdek példát hozhatunk. Vegyük azonban a most bevezetőben említett példát, vagyis a szerkesztői csoport munkáját. Mint említettük, a csoport január 13-án ült össze. Bekezdésről bekezdésre, oldalról oldalra megvitatták a szöveget. Számos elképzelés, javaslat hangzott el: egy részüket azonnal valamenynyien elfogadták, más részüket (jóval kevesebbet) vita követett. Január 17-én az ülés résztvevői, az olasz Corriere della Sera lapjait széttárva, meglepetéssel értesültek arról, hogy ... „A kelet-berlini tanácskozás kudarcot vallott.” Mindjárt következtek a „részletek” is: ezek szerint a résztvevő pártok állítólag „centralistákra”, és „autonomistákra” szakadtak, amelyek képtelenek voltak megegyezésre jutni... Valamivel később kiderült, hogy „a döglött kacsákat” nemcsak a lap bécsi tudósítója, hanem az AFP francia hírügynökség is teregeti. Ez utóbbi névtelen kommentárjában, amelyet „komoly elemzés” hangnemében közölt, a szerkesztői csoport munkáját „egy helyben topogásként” tüntette fel. A hírügynökség „részleteket" is közölt. Az ellentétek fő pontja e szerint az volt, hogy több párt a majdani dokumentumban a „kínai kommunizmus elítélésére” törekszik. Az a tény, hogy ezt a koholmányt már többször megcáfolták a pártok, — az előkészítő munka résztvevői (köztük a Francia Kommunista Párt is — úgy, hogy az AFP-nak tudnia kellett volna!), nyilvánvalóan nem jutott el a kommentár szerzőinek tudatáig, vagy tudatosan feledésbe merült. Elegendő áttekinteni a kommunista mozgalom által az utóbbi évtizedekben kiadott bármely dokumentumot, hogy megtaláljuk mindazokat a téziseket és határozatokat, amelyek „elismeréséről” az AFP ír. Lényegében nincs egyetlen olyan testvérpárt sem, amelynek álláspontja szerint az internacionalizmus elvei nem a szolidaritással, a kölcsönös segítségnyújtással, a támogatással, az egyenjogúsággal, a pártok függetlenségével és az egymás ügyeibe való be nem avatkozással párosulnának. A LEGJOBB, AMIT TEHETÜNK, hogy a szerkesztői csoport egyik tagját, Sergio Sergét, az Olasz Kommunista Párt KB nemzetközi osztályának vezetőjét idézzük: „Az ülés befejezéseként elfogadott kommüniké objektívan tükrözi a tíz nap alatt elért haladást. Produktív munkát végeztünk, amely a viták teljessége és alapossága jegyében folyt. Megállapodásra jutottunk — figyelembe véve valamenynyi párt függetlenségét — ama határozatokat illetően, amelyek mindenki számára elfogadhatók, és ez lehetővé tette, hogy közelebb hozzuk annak a dokumentumnak a létrehozását, mely a konferencia valamennyi részvevőjének egyetértésével találkozhat. Az ülés eredményei jó előfeltételei az európai kommunista és munkáspártok konferenciáját előkészítő munkának." (A Novoje Vremja cikke alapján.) M. J.