Magyar Hírlap, 1976. augusztus (9. évfolyam, 181-205. szám)

1976-08-01 / 181. szám

18 BOYSS Hírlap NEMZETKÖZI POLITIKA 1976. AUGUSZTUS 1.VASÁRNAP 3 Az európai biztonság magyar bizottságának nyilatkozata­ik­ig kell őriznünk Helsinki szellemét Európai államfők mérlege az egy év eredményeiről (MTI) Az európai biztonság és együttműködés magyar nemzeti bizottsága szombaton a követke­ző nyilatkozatot tette közzé: " Egy éve annak, hogy 35 ál­lam legfelsőbb szintű vezetői kor­mányaik nevében Helsinkiben aláírták az európai biztonsági és együttműködési értekezlet záró­okmányát. E történelmi jelentő­ségű dokumentumban Európa ál­lamai először ismerték el, hogy a három évtized alatt végbement változások megmásíthatatlanok.­­ Közvéleményünk üdvözli a záróokmány aláírása óta Európá­ban végbement nagy fontosságú változásokat. Meggyőződésünk, hogy az enyhülési folyamat meg­szilárdításáért, visszafordíthatat­lanná tételéért folytatott harc az elért nagy fontosságú eredmé­nyek ellenére sem lankadhat. A béke, a biztonság és az együtt­működés ügyét támogató társa­dalmi erőknek továbbra is őriz­niük kell Helsinki szellemét, ki­tartó türelemmel azon kell fára­dozniuk, hogy a konferencia zá­róokmányában foglalt megállapo­dások mielőbb valóra váljanak. E küzdelemhez fontos támogatást és útmutatást nyújtott az európai kommunista és munkáspártok nemrég befejeződött berlini ta­nácskozása is. * (TASZSZ) A Za Rubezsom cí­mű szovjet hetilap szerkesztősé­ge kérdéseket intézett számos európai ország állam- és kor­mányfőjéhez, akik egy évvel ez­előtt részt vettek a helsinki biz­tonsági és együttműködési kon­ferencián. Urho Kekkonen finn köztársa­sági elnök nyilatkozatában han­goztatta:­­ a finn kormány in­tézkedéseket hozott az európai biztonsági konferencián elfoga­dott záróokmány megvalósítására. Rendkívül fontosnak tartjuk, hogy a jövő esztendőben biztosít­va legyen a belgrádi találkozó si­kere. Finnország kész részt ven­ni más, olyan több­oldalú akciók­ban is, amelyek a záróokmány­ban foglalt célok elérését szorgal­mazzák. Éppen ezért támogattuk a szovjet kormány javaslatát, hogy a közlekedési-szállítási, az energetikai és a környezetvédel­mi együttműködés problémáinak a megvitatására tartsanak euró­pai kongresszusokat. Jacques Chirac francia minisz­terelnök rámutatott: " Az euró­pai biztonsági és együttműködé­si konferencia bebizonyította, hogy az e fórumon részt vett har­mincöt állam a párbeszédre tö­rekszik. A konferencia önmagá­ban ugyan nem oldotta meg az európai problémákat, hiszen Európa különböző társadalmi rendszerű, kultúrájú, hagyomá­nyú és különböző gazdasági fej­lettségű országokból áll. Lehető­­vé tette azonban az államok szá­mára annak a felismerését, hogy ezek a különbségek nem indokol­hatják a konfrontáció politikáját. Bruno Kreisky osztrák szövet­ségi kancellár ezeket mondotta: " Ausztria rendkívül érdekelt abban, hogy a konferencián részt vett államok 1977. évi belgrádi találkozóján már lehetőség nyíl­jon arra, hogy megvonják a kon­ferencián elfogadott határozatok végrehajtásának pozitív mérlegét. Minden téren latba veti tehát erejét, hogy a maga részéről meg­teremtse az ehhez szükséges fel­tételeket. Makariosz a ciprusi helyzetről (MTI) A Szovjetunió mindig támogatta, és ezután is támogat­ni fogja a ciprusi népet függet­lenségéért és országa egységéért vívott harcában — jelentette ki Makariosz ciprusi elnök a külföl­dön élő ciprusi görögök első kong­resszusának küldöttei előtt. Az elnök hangsúlyozta, hogy a területi kérdéssel kapcsolatos el­lentétek miatt kételkedik a két közösség közötti tárgyalások mi­hamarabbi felújításának lehető­ségében. A felforgató elemek lá­­zító tevékenységére vonatkozóan kifejtette, hogy a legtöbb bajt az illegális fegyveres csoportok okozzák Ciprusnak. Nem vezet­tek eredményre a hatóságoknak a fegyverek beszolgáltatására, il­letve elkobzására irányuló intéz­kedései sem, mivel ezek a csopor­tok készleteiket külső forrásokból újból és újból feltöltik. Karikaturistánk külpolitikai kommentárja Duett fLengyel Gyula rajzai Csáván­ India külpolitikai céljairól Indiai pártmunkásküldöttség járt a Szovjetunióban (TASZSZ) J. B. Csáván indiai külügyminiszter Bombayban a Nemzetközi Kapcsolatok Intéze­tének felavatásán tartott beszé­dében a többi között leszögezte, hogy országa változatlanul az In­diai-óceán térségében levő idegen katonai támaszpontok megszünte­tésére törekszik, és az a célkitű­zése, hogy ez a térség a béke övezetévé váljék. Hozzáfűzte: ez a kérdés az egyik legfontosabb napirendi pontként szerepel majd az el nem kötelezett országok augusztusban Colombóban meg­tartandó csúcsértekezletén. Az indiai külügyminiszter a továbbiakban kifejtette, hogy or­szága külpolitikájának alapvető elvei az egyetemes békére való törekvés, valamint a békés egy­más mellett élés és a baráti kap­csolatok elvein alapuló széles kö­rű együttműködés minden állam­mal. Csáván beszéde további ré­szében kiemelte India és a Szov­jetunió szoros baráti kapcsolatai­nak fontosságát. * Az SZKP KB meghívására Moszkvában tartózkodott az In­diai KP pártmunkásküldöttsége, Giri Praszadnak, a párt országos tanácsa tagjának vezetésével. Az indiai vendégek megismerkedtek az SZKP pártszervezési munkájá­nak tapasztalataival, valamint a pártszervezeteknek a kongresszu­si határozatok megvalósítására irányuló tevékenységével. A Spanyol KP KB kibővített ülése­ ­ (Folytatás az 1. oldalról) nősítette, hogy Kissinger ameri­kai külügyminiszter ellenezte a Spanyol KP legálissá nyilvánítá­sát. A főtitkár a pénteken meghir­detett amnesztiát határozott lé­pésnek nevezte a nemzeti megbé­kélés felé vezető úton, ugyanak­kor azonban rámutatott a rende­let diszkriminációs jellegére is. Mint ismeretes, az amnesztia nem érinti azokat a politikai foglyo­kat, akiket politikai okokból el­követett merényletek miatt tarta­nak börtönökben. Ez elsősorban a baszk nemzetiségi bebörtönzöt­­tekre vonatkozik. Carrillo ismét síkraszállt az általános amnesztia mellett, majd kifejezte azt a re­ményét, hogy a részleges amnesz­tia rendelkezései értelmében mind ő, mind Dolores Ibárruri, a párt elnöke hamarosan visszatér­het Spanyolországba. (TASZSZ) Manuel Marotival, a Spanyol Munkásbizottságok egyik vezetőjével az élén, spanyol szak­­szervezeti küldöttség tartózkodik Moszkvában. Podgornij távirata Szadat elnökhöz (TASZSZ) Nyikolaj Podgornij, a Szovjetunió Legfelsőbb Taná­csa Elnökségének elnöke távirat­ban üdvözölte Anvar Szadatot, az Egyiptomi Arab Köztársaság el­nökét, és jókívánságait fejezte ki a baráti egyiptomi népnek, nem­zeti ünnepe, a júliusi forradalom 24. évfordulója alkalmából. A BT elítélte Dél-Afrikát (Reuter) A Biztonsági Tanács négynapos ülésezés után péntek este határozatban ítélte el a Zam­bia területe elleni­ dél-afrikai tá­madást. Mint ismeretes, július 11-én dél-afrikai katonák rátá­madtak Siab­lo falucskára, 24 zambiait megöltek, 45-öt pedig megsebesítettek. Guyana! pártkongresszus (TASZSZ) Szombaton New­ Amsterdam elővárosában meg­kezdődött a Guyanai Népi Hala­dó Párt XIX. kongresszusa. A kongresszusi küldöttek elé ter­jesztik a párt központi bizottsá­gának jelentését és a párt prog­ramtervezetét, amely rámutat, hogy a Guyanai Népi Haladó Párt végső célja a szocialista társada­lom felépítése a marxizmus—le­­ninizmus tanításai alapján. Olaszország Egyszínű kabinet EGYSZÍNŰ KORMÁNNYAL ért véget — idő előtt — Olaszor­szág hatodik törvényhozási idő­szaka április 30-án. Három hó­nappal később, július 30-án is­mét egypárti kereszténydemokra­ta kabinet tett esküt a Quirinale palotában. Az előző kormányról két hónap alatt kiderült: alkal­matlan az ország irányítására. Miért most mégis az újabb egy­színű kísérlet? Az egyszínű kereszténydemokra­ta kabinet (ez a tizenegyedik 1953 óta) régi megoldás Olaszország­ban a problémák elnapolására. Az ilyen kormányok feladata mindig a „folyó adminisztratív ügyek" intézése volt, céljuk az időnyerés egy koalíció létrehozá­sára alkalmas körülmények kivá­rásáig. Giulio Andreotti minisz­terelnök új kormánya azonban várhatóan többre próbál majd vállalkozni, mint a megelőző egy­­színűek. Bár a kereszténydemok­ratáknak jelenleg nincs koalíciós partnerük, az új kabinet az or­szágot sújtó válság „tizenkette­dik órájában” nem rendezkedhet be ennek kivárására, s nem elé­gedhet meg csupán a mindenna­pi „rutinfeladatok”­ intézésével. Az új kormány „színét” jelen­leg az a patthelyzet határozta meg, amely a július 20-i előreho­zott parlamenti választások után kialakult. A két legnagyobb párt — a kereszténydemokrata és a kommunista — megerősödve ke­rült ki a választásokból. (Az OKP a szavazatok 34,4 százalé­kát, a KDP 38,7 százalékát szerez­te meg.) Ám a KDP a „győze­lemhez” felfalta lehetséges koa­líciós partnereit. Új szavazókat nem a baloldaltól, hanem a cent­rista és jobboldali kis pártok so­raiból hódított. Az Olasz Szocialista Párt, amely sok szavazóját elvesztette, viszonylagos veresége ellenére következetes maradt: véglegesen feltámaszthatatlannak tartja a középbal formulát s nem volt hajlandó felújítani a keresztény­demokrata-szocialista koalíciót. így maradt Andreotti előtt egyetlen lehetséges megoldásnak az egypárti kereszténydemokrata kormányalakítási kísérlet. Attól ugyanis továbbra is el­zárkózik a kereszténydemokrácia, hogy a kommunisták bevonásá­val alakítson kormányt. A 30 éve uralkodó O­KDP valódi hatalmát az állami intézmények, szerveze­tek, testületek hordozzák. Az OKP kormányra kerülésével el­kerülhetetlen lenne ezen intéz­mények demokratizálódása, ami a kereszténydemokrata hatalmi struktúra megingását jelentené. Nem lebecsülhető az a nyomás sem, amely kívülről nehezedik a kereszténydemokratákra. Emléke­zetes, hogy Ford, Kissinger és Haig tábornok fenyegetőzései után Schmidt nyugatnémet kan­cellár — az olasz kormányalakí­tási tárgyalásokra időzítve — az amerikai televízióban kifejtette: a vezető nyugati hatalmak s az USA nem nyújtanak gazdasági segítséget Olaszországnak, ha a kommunista párt helyet kap a kormányban. Pedig ha fél évvel ezelőtt igaz volt a Washington Post megálla­pítása, hogy „az Olaszországot sújtó politikai válság megoldásá­nak kulcsa az OKP", még iga­­zabb most. Június 20-án bebizo­nyosodott: 12 millió olasz állam­polgár a kommunistáktól várja az ország politikai és­­ gazdasági válságából a kivezető utat. Az OKP elvitathatatlanul jelentős politikai tényező Olaszországban. Ennek mintegy „hivatalos” elis­merését jelentette, hogy az új olasz parlament a képviselőház elnökévé kommunista képviselőt választott, Pietro Ingrao szemé­lyében. A kommunista párt újabb sikere: június 27-én — az olasz törvényhozás történetében először — a szenátus és a képvi­selőház 28 bizottságából hétnek az élére kommunista elnök ke­rült. A hét bizottságból kettő —­­a pénz- és kincstárügyi a képvi­selőházban, a költségvetési a sze­nátusban — kulcsfontosságú. Ez azt jelenti, hogy a jövőben az OEP közvetlenül ellenőrizni tud­ja a kormány minden gazdasági és pénzügyi intézkedését. Márciusban a Keresztényde­mokrata Párt kongresszusán Fanfani (a párt volt főtitkára, jelenleg elnöke) még azt hang­súlyozta: nem fogadják el a kom­munisták „kéretlen és szükségte­len” támogatását. A helyzet az­óta olyannyira megváltozott, hogy a KDP a kommunista párt ,,beleegyezése” nélkül kormányt sem tud alakítani. Az új kor­mány életképessége a bizalmi szavazáson az OKP magatartásán áll vagy bukik. Andreotti mi­niszterelnök és Zaccagnini főtit­kár kérte az OKP parlamenti képviselőit, hogy tartózkodásuk­kal segítsék a kormány megala­kulását. A KOMMUNISTA TARTÓZ­KODÁS ÉRDEKÉBEN Andreotti áldozatoktól sem riadt vissza. Kihagyta a kabinetből a tizen­­négyszeres miniszter Mariano Rumort s Emilio Colombót, aki huszonkétszer volt miniszter. Emlékezetes, hogy Rumorról be­bizonyosodott: évekkel ezelőtt miniszterelnökként megvesztege­tési pénzt vett fel a Lockheed repülőgépgyártól. Az OEP a bot­rány kipattanásakor követelte Rumor lemondását. Colombónak (legutóbb kincstárügyi miniszter) nemcsak a kommunisták, hanem sokan saját pártjából is nagy szerepet tulajdonítanak az ország gazdasági, és pénzügyi lezül­­lesztésében. (A harmadik sokszo­ros volt miniszter, Moro inkább az Andreottival való személyes ellentétei miatt maradt ki a kor­mányból.) Bár az OKP továbbra is fenn­tartja meggyőződését, hogy Olaszországnak széles társadalmi bázison alapuló kormányra van szüksége, nem törekszik arra, hogy minden áron megakadá­lyozza az új kabinet megalaku­lását. Az OKP mély felelősség­tudattól áthatva úgy véli: három­hónapi törvényhozási űr után az ország érdekei megkövetelik, hogy működő kormány jöjjön létre. Ám nem mellékes, hogyan működik ez a kormány. Ezért az OEP magatartását a bizalmi szavazáson a beterjesztendő kor­mányprogram s az annak gya­korlati megvalósítására vállalt politikai garanciák fogják meg­határozni. Arató Gábor A libanoni jobboldal fokozza támadásait (Folytatás az 1. oldalról) Nyugati jelentések szerint vita folyik az egyezmény aláírói kö­zött arról a közleményről, ame­lyet a damaszkuszi tárgyalásokat követőem Szíria adott ki mind­két fél nevében. Jasszer Arafat a PFSZ vezetője állítólag kije­lentette, hogy nem hagyta jóvá ezt a dokumentumot, sőt, nem is volt előzetes tudomása róla. Ez­­ügyben Damaszkuszban tovább folynak a megbeszélések a szíriai kormány és a PFSZ képviselői között. A Nemzetközi Vöröskereszt mentőakciója szombaton reggel harmadszor is meghiúsult. A leg­újabb tűzszüneti megállapodás ellenére a Bejrút környéki Teli Zaatar palesztin menekülttábort ostromló jobboldali fegyveresek újabb feltételeket támasztottak. A Vöröskereszt mentőautói a jobboldaliak követelése értelmé­ben nem haladhattak volna át egy bizonyos közelebbről meg nem határozott ponton és a men­tőszolgálat ilyen körülmények között nem vállalhatta a felelős­séget a sebesültek biztonságáért. Eközben a tábor egyik svéd or­vosától drámai hangú üzenet ér­kezett a Teli Zaatar védőinek helyzetéről. „Ha három napon belül nemig érkezik meg a segít­ség, vízhiány miatt a sebesültek belehalnak sérüléseikbe” — hangzott a rádiófelhívás.

Next