Magyar Hírlap, 1977. július (10. évfolyam, 153-179. szám)
1977-07-01 / 153. szám
Masria Hisko ORSZÁGGYÜLÉS 1977. JÚNIUSI.PENTEK 3 CSÖRGITS JÓZSEF (Zala m. 3. vk.) nyugdíjas munkás, megyéje vízellátási gondjairól szólott. Ma Zala lakosságának 50 százaléka részesül a vezetékes vízből, a kisebb községek ellátása azonban csak az ezredfordulón lehetséges. Javasolta: a megye sajátos települési viszonyaira tekintettel, az illetékes szervek vizsgálják meg, miként lehetne a megyében legkésőbb 1995-ig megvalósítani a vízműépítési programot. A lakosság családonként 12—15 000 forinttal járul hozzá a közművesítéshez. Vállalják az anyagi áldozatot, a megye rendelkezésére álló központi alapok azonban nem teszik lehetővé a nagyobb méretű fejlesztést. DR. KOMÓCSIN MIHÁLY (Csongrád m., 4. vk.), a Csongrád megyei pártbizottság első titkára elmondta, hogy Csongrád megye területének 60 százaléka árterület, így minden árhullám levonulásával a települések többsége veszélybe kerül. A teendőket taglalva, a képviselő először a belvízrendezésről szólt. Megítélése szerint túlságosan hosszú az a 17—20 nap, amennyi idő alatt a jelenlegi csatornahálózat segítségével a közepes belvizek levezethetők; a téli—tavaszi belvizeket legfeljebb 12, a nyáriakat három nap alatt kellene levezetni. Ehhez megfelelő csatornahálózatra van szükség. Csongrád megyében — a szakemberek véleménye szerint — a csatornahálózat sűrűsége a kívánatosnak a felét sem éri el. Különösen nagy kárt okoz a belvíz a lakóépületekben és a mezőgazdaságban. Az utóbbi nyolc belvizes év alatt a megyében több mint 16 ezer lakás rongálódott meg, ebből mintegy 10 ezer helyett újat kezdett építeni, ami szűken számolva is 3,4 milliárd forintot emésztett fel, a területkialakítás és a közművesítés költségeit is hozzászámolva pedig körülbelül 5—6 milliárd forintot. A mezőgazdaságot ért kár Csongrádiban évi átlagban 220 millió forint volt a belvizes években. (1975-ben meghaladta a 650 millió forintot.) A számítások szerint másfél milliárd forintból a belvízkár elhárítható, a 767 millió forintból létrehozandó állami főművek három megye — Bács, Békés és Csongrád — belvízmentesítését szolgálják majd. A terv végrehajtása azonban legalább három — de a teljes végrehajtást tekintve négy-öt — ötéves tervidőszakot vesz igénybe. A másik gond, hogy a belvízlevezető csatornahálózat építése nem jár együtt talajrendezéssel, és a mentesített területeken egyben az öntözés lehetőségeinek megteremtésével; ilyformán a víz okozta károk ugyan kisebbek lesznek, illetve elmaradnak, de a víz áldásos hatását nem tudják hasznosítani a mezőgazdaság számára megfelelően. A számítások szerint a meliorációs munkálatok végrehajtása 1,9 milliárd forintba kerülne az összes érintett gazdaságban. A költségeket félmilliárd forinttal lehetne csökkenteni, ha a legmélyebben fekvő lefolyástalan területeket kivonnák a mezőgazdasági művelésből, és víztározók kialakítására hasznosítanák. A tározók vize öntözésre, halhústermelésre hatékonyan hasznosítható lenne. Ugyanakkor a tározók elősegítenék az árvízvédelmi gondok megoldását is, ugyanis árvíz idején a tározótok és a folyókat meg lehet csapolni. Foglalkozott a felszólaló a geotermikus energia hasznosításával is. Magyarország geotermikus energia szempontjából Európa második leggazdagabb országa. E gazdagság hasznosításához azonban — beruházási javaikban — sajnos, nem vagyunk elég gazdagok. Az energiahordozók drágulása következtében azonban érdemes volna az ezzel kapcsolatos megítélésünket felülvizsgálni. Addig is azonban ajánlotta a képviselő egyebek között a működő termálkutak vizének több lépcsős hasznosítását, az olaj- és földgázkutatásnál meddőnek bizonyult kutak felhasználását — Csongrád megyében 61 ilyen van — termálvíz nyerésére. PALÓCZI LAJOSNÉ (Szabolcs-Szatmár m., 9. vk.), a nyírbogáti Rákóczi Tsz főállattenyésztője egyebek között a központi és a helyi erőforrások öszszehangolt felhasználásáról szólt. A vízgazdálkodás fejlesztésére a megyében a IV.ötéves tervben 2,3 milliárd forintot fordítottak, s ennek mintegy 49 százalékát helyi erőből. Az V. ötéves tervi előirányzat 3 milliárd forintos fejlesztésének már 60 százalékát adják a helyiek. A mostani tervciklusban újabb 47 település 105 ezer lakosához juttatják el a jó minőségű ivóvizet, de a megye ellátottsága — az országos 72 százalékkal szemben — így is csak a 47—48 százalékot éri el. SZŰCS JÁNOS ..(Szolnok m., 6. vk.), az MSZMP Szolnok megyei bizottságának titkára elmondta: szűkebb hazájában növekszik az a terület, amelyen belvíz-fakadóvíz nehezíti a munkákat, teszi tönkre a megtermelt értékeket. A megye területének 26 százaléka mély fekvésű, szikes talaj. Az utóbbi években a belvizek okozta kár és a vízelvezetés jelentős terhet rótt a mezőgazdasági üzemekre. Ez év tavaszán több mint 30 ezer hektár került ilyen helyzetbe, ebből 26 ezer hektár szántóterület. Az idei tapasztalatok szerint a megye területén levő főművek nem tudják időben elszállítani a keletkező belvizeket. A gondokat tetézi, hogy a belvízlevezető csatornahálózat kiépítése és használata nincs szinkronban a kiskörei öntözőrendszer kiépítési ütemével. Kitért arra is, hogy Szolnok megyében a múlt év decemberéig 350 kutat vizsgáltak felül, közülük 226 vizében mutattak ki a megengedett határérték feletti gáztartalmat. Jelenleg még csak 24 gázleválasztó berendezés működik, mert a típusberendezések kiválasztása és forgalomba hozatala ipari háttér hiányában késlekedik. Ráadásul — jóllehet a berendezések viszonylag alacsony áron, 40—120 ezer forintért beszerezhetők —, az üzembe helyezéshez szükséges egyéb berendezésekkel együtt áruk már eléri a 400—600 ezer forintot. A megyében pedig legalább 150— 200 ilyen berendezésre lenne szükség. FARKAS PÁL (Borsod m., 12. vk.), a putnofei Egyetértés Tsz elnöke elmondta: az országban elsőként megépített regionális vízellátó rendszer beváltotta a hozzáfűzött reményeket, és a vízben szegény területeken, Ózdon, Kazincbarcikán is zavarmentes a vízellátás. A lakossági igények azonban gyorsan növekednek: az ózdi vízfogyasztás például az utóbbi öt évben 69, a putnoki 139 százalékkal emelkedett. Nagy gond a megyében, hogy 178 község még egészséges, jó ivóvizet adó közkúttal sem rendelkezik. BARCS SÁNDOR (Bp. 1. vk), az MTI vezérigazgatója elmondta: Magyarország hévízgazdagsága első az európai országok között. Az ország e jelentős természeti kincsét azonban hosszú ideig nem becsülték kellőképpen, csupán az ötvenes évek végétől — a szakemberek sürgetésére — kezdték megfelelően hasznosítani. Ma már 21 jogosított fürdőt, 52 ásványt, illetve gyógyvizet tartanak nyilván. Nem kis gond, hogy az eocénprogram végrehajtása Nagyatád, Mány, Tatabánya környékén, veszélyezteti a budapesti gyógyvízmedencét, csakúgy, mint a nyirádi bauxitkistermelés a hévizet. A magyar gyógyvizek vegyi összetétel tekintetében is az elsők Európában. Nem nyújtózkodhatunk tovább, mint ameddig a takarónk ér — mondta a képviselő —, mégis célravezető lenne megvizsgálni az üdülő- és a gyógyszálló elődtjeit, hátrányait. A balatoni üdülőszállók csak az év egynegyedében hasznosíthatók, a gyógyszállók viszont egész évben működnek. A hévízi állami gyógyfürdő-kórház kis kapacitása ellenére tavaly egymillió 600 ezer schillinget forgalmazott. DR. VÁMOS MARIETTA (Pest m., 5. vk.) körzeti orvos arra hívta fel a figyelmet, hogy földrajzi adottságainkból eredően, különös gondot kell fordítanunk a hazai vízgyűjtők elszennyeződésének megelőzésére. Ami Pest megyét illeti: a középtávú tervidőszak végére az itteni lakosság vízelátottságát 60—70 százalékra, a csatornázottság arányát 28—30 százalékra emelik. Az arány azonban még mindig roszszabb lesz, mint a jelenlegi országos átlag. A vezetékes vízellátás és a csatornázottság közötti arányt a VI. ötéves terv időszakában feltétlenül javítani kellene. Megfontolásra ajánlotta a szennyvíziszap komposztálására alkalmas telepek tervezését, ugyanis a komposztálás során keletkezett termékeket a mezőgazdaság hasznosítani tudná. Kitért arra, hogy a vízellátás és a csatornázás megoldását az állami támogatás melllett, széles körű társadalmi összefogás is segíti. Rámutatott azonban, hogy a lakosság anyagi hozzájárulásának mértéke egyre növekszik, egyes helyeken — főként a községekben — eléri a 12 ezer forintot is. A hozzájárulás további emelése már életszínvonal-politikánk rovására mehet. Elmondta, hogy a Dunakanyarban és a ráckevei Duna-ágnál éveként csaknem egymillió ember pihen, az üdülés és pihenés mellett azonban a gyógyítást szolgáló vízfelhasználásról sem szabad elfeledkezni. Véleménye szerint a termálprogram nem ismeretes a lakosság előtt, de sok esetben még az illetékes szervek előtt sem. Túrán például tíz évvel ezelőtt találtak 90 fokos, több célra használható termálvizet, amelynek hasznosítása — a mai napig sem megoldott. Gödöllőn is — több mint négy éve jó minőségű, 50 fokos gyógyvíz található. A képviselő konkrét intézkedési tervet sürgetett az illetékes szervektől a termálvizek hasznosítására. Következő felszólaló dr. Romány Pál mezőgazdasági és élelmezésügyi miniszter volt. Az V. ötéves tervben 44 milliárdos beruházással 500 milliárd értékű vagyont óvunk Parlamenti jegyzet Kiémeth István Hajdú-Bihar megyei képviselő, a balmazújvárosi Lenin Termelőszövetkezet elnöke is feszülten figyelte a vízügyi államtitkár beszámolóját. Az ebédszünetben így vetett számot szűkebb pátriájának vízügyi gondjairól: — Mint ahogy az államtitkár is megfogalmazta, a víz a természet része, s „lelkiállapotának” felbontása, így a csatornaépítés, folyamszabályozás csak az eddiginél körültekintőbben lehetséges. Nem állítanám, hogy korábban nem fordítottak volna figyelmet a különféle szempontokra, de a Keleti-főcsatorna példája azt mutatja, akad még tennivaló. A száz kilométeres csatorna két partja ugyanis 100—100 méternyi széleségben elmocsarasodott, elnádasodott. Ha megszerzem e területeket, úgy 20 ezer hektár föld esett a mezőgazdasági termelésből. A csatorna megépítése előtt a belvizek, tavaszi áradások akadálytalanul levonulhattak. Most azonban, mint ha az emberi kézben zárnak el egy eret, a csatorna megakadályozza a belvizek elvonulását. Termelőszövetkezetünknek van terve a belvízrendezésre, ami nagyon fontos, hiszen aet iden több mint 300 hektáron állt víz, ebből 80 hektárnyi földet egyáltalán nem tudtunk bevetni. A vízügy, a tsz, és a KPM együttes cselekvése a döntő, ám a minisztériummal még vitatkozunk, mert nem akarja megengedni, hogy a köves út alatt folyjon át a belvíz. A Keleti-főcsatornának azonban öntözési szerepköre van... — Igen, ez a csatorna haszna: 450 hektárnyi burgonyát, cukorrépát, lucernát, kertészeti növényt öntözünk, s ezen felül még 500 hektárnyi legelőt. Talán a legelő hálálja meg legjobban az öntözővizet, főként nálunk, a Hortobágy peremén. Az öntözésről sok szó esett itt az országgyűlésben, de megítélésem szerint fontos lenne, hogy pontosabban határozzuk meg az öntözést. Nem minden növényi kultúra hálálja meg ugyanis a vizet. Balmazújvárosban, így a kilencezer hektáros Lenin Tsz-ben az idén elkezdődik a belvízrendezés. Kívánjuk, hogy mielőbb rendeződjék — ennek feltételeként — a nézeteltérés a Közlekedés- és Postaügyi Minisztériummal is. Újvárosi belvizek Romány Pál: Az öntözés nemcsak mezőgazdasági, hanem népgazdasági érdek is A miniszter bevezetőben utalt arra, hogy a mezőgazdaságban is elemi érdek a jó vízgazdálkodás. Különösen az hazánkban, ahol hol sok, hol kevés a csapadék. Éves átlagban gyakran, kiegyenlítődik ez, de a kellő vízmennyiség konkrét időszakban szükséges, nem évi átlagban. A fejlődésre jellemző, hogy a mezőgazdaság öntözővíz-felhasználása a felszabadulás előtt éves átlagban nem érte el a 100 millió köbmétert, jelenleg viszont több mint egymilliárd köbméter öntözővizet használ. A felszabadulás előtti, mintegy 12 ezer hektáros öntözött terület meghaladja a 400 ezer hektárt, a mezőgazdasági terület 6,7 százalékát Változó vetésszerkezet Lényegesen megváltozott az öntözött területek vetésszerkezete. A felszabadulás előtt gyakorlatilag szántóföldi növényeket nem öntöztek, a mezőgazdasági vízhasználat a rizstermesztésre, az úgynevezett bolgár kertészetekre és a helyi víznyerési lehetőségekre korlátozódott. Tavaly — jóllehet, növekedett a rizs területe — az összes öntözött terület 10 százalékát sem érte el a rizzón tűzés. Hasonlóképpen mintegy 10 százalékra volt tehető a zöldségterület öntözése, míg a többi terület megoszlott az egyéb növények között. Bővült — a nagyüzemi szőlő- és gyümölcsterületek kialakulása nyomán — az öntözött ültetvények területe is. Évente változó az öntözhető területek hasznosítása Az elmúlt 16 esztendő adatai szerint mindössze három olyan év volt, amikor csaknem teljes mértékben öntözték az öntözéssel hasznosítható, úgynevezett berendezett területet, öt évben a terület mintegy 60 százalékát, három évben csak mintegy 30 százalékát öntözték. Ez arra utal, hogy sok még a tennivaló a vállalati érdekeltség jobb érvényesítésében és az öntözési feltételek alakításában. A gyakorlatban az öntözéses gazdálkodás rendszerének egyik - másik, gyakran egyszerre több elemét is megsértjük. Nagyobb gondossággal kell foglalkozni — egyszerre, egy időben és arányosan — a rendszer fontosabb elemeivel, így a csapadékot megőrző talajműveléssel, az öntözést megháláló fajták megválasztásával, a megfelelő színvonalú műtrágyázással és növényvéde lemmel, a műszaki feltételekkel és az öntözéses termeléshez kapcsolódó nem csekély beruházásokkal, az öntözés szervezésével, munkaerőigényeivel és az anyagi érdekeltséggel. Más szóval: az öntözéses gazdálkodás más minőségi fokot jelent, kimondottan intenzív gazdálkodási mód. Kitért a miniszter arra, hogy a mezőgazdaság lehetőségeit a vízügyi ágazat tevékenysége alapvetően, a gépiparé pedig nagymértékben meghatározza. A magyar mezőgépipar immár több, korszerű elemekből összeépített öntözőberendezés sorozatgyártását készíti elő. Erre nagy szükség is van, mert a gépesített öntözőberendezésekből tavaly még 16- féle szárnyvezetéket, esőzizető berendezést forgalmaztunk, ami nyilvánvalóan hátrányos. Kihasználatlan lehetőségek A berendezett öntözési területek jó kihasználása az üzemi érdekeken túl, egyben népgazdasági érdek is. Tavaly a nagyüzemi zöldségterületek egyharmada volt öntözhető, de ez a terület adta az áruzöldség 60 százalékát. A zöldségtermelésnek csak a fele az, ami friss fogyasztásra kerül. Tartósítóiparunk, konzervgyáraink hatalmas „gyomra” nyeli el a másik felét, s annak több mint 50 százalékát exportáljuk. Tavaly a nagyüzemek összesen 6000 hektár burgonyát tudtak öntözni, itt az országos termésátlag kétszeresét érték el. Az idén az öntözött burgonyaterület 11000 hektár, ami 30 százaléknak felel meg. A cukorrépa összes terüle(folytatása. a 4. oldalon)