Magyar Hírlap, 1978. június (11. évfolyam, 127-152. szám)
1978-06-01 / 127. szám
Magyar Hírlap______________________nemzetközi politika - fórum 1978. júniusi, csütörtök 3 Szovjet—csehszlovák barátsági nagygyűlés A Szovjetunió őszintén törekszik a fegyverkezési verseny megállítására Leonyid Brezsnyev és Gustáv Husák beszéde (Folytatás az 1. oldalról) dögört, mint 35 évvel ezelőtt a felszabadulást hozó szovjet harcosokat. A CSKP KB főtitkára, Csehszlovákia köztársasági elnöke ezután a többi között a következőket mondotta: — A Szovjetunió párt- és kormányküldöttségének látogatása újabb szemléletes megnyilvánulása pártjaink és a két ország népei közötti megbonthatatlan barátság és minden irányú együttműködés egyre erősödő kötelékeinek. Kapcsolatainknak mély történelmi gyökerei vannak. Hatvan évvel ezelőtt, a Nagy Októberi Szocialista Forradalom hatására jött létre az önálló csehszlovák állam. A Nagy Október eszméit hazánknak a dicső szovjet hadsereg által történt felszabadítása után napjaink szocialista valóságává tudtuk alakítani. A szocializmus hazai építésének harminc esztendeje meggyőzően igazolja, hogy kapcsolataink céltudatos fejlesztése teljesen megfelel népünk legalapvetőbb érdekeinek, jól szolgálja a szocialista közösség egységét, a szocializmus ügyét, a világ haladását és békéjét egyaránt. A szovjet nép mélységes internacionalizmusa és önzetlensége hűen tükröződik a Szovjetuniónak az egész világ összes haladó erőihez fűződő kapcsolataiban. Hatékonyan nyilvánult meg ez abban az időszakban is, amikor hazánkban harcot vívtunk a szocialista forradalom győzelméért, majd az új társadalom felépítéséért. Soha nem feledjük el, hogy a Szovjetunió mindig híven mellettünk állt, és ha kellett, habozás nélkül segítő kezet nyújtott nekünk. Így volt ez tíz éve is, azokban az időkben, amikor a csehszlovákiai szocializmus létéről vagy nemlétéről volt szó. Annyi év után ismét kijelentjük: nagyra értékeljük a Szovjetunió és más szocialista országok internacionalista segítségnyújtását. A CSKP KB főtitkára a továbbiakban kifejtette, hogy Csehszlovákia Kommunista Pártja eszmeileg szilárd, egységes, elismert vezető ereje a társadalomnak. Nemzetközi kérdésekről szólva Gustáv Husák a többi között méltatta a Szovjetunió békepolitiikáját, hangoztatta: nincs ma sürgetőbb feladat a fegyverkezési hajsza megállításánál, a nukleáris leszerelésnél. Egyetértését fejezte ki a katonai enyhülésbre irányuló szovjet javaslatokkal Hangsúlyozta a CSKP KB főtitkára: " Továbbra is hozzá akarunk járulni a Varsói Szerződés Szervezete keretében folyó, a szocializmus védelmére irányuló mindenoldalú együttműködés megszilárdításához, a szocialista közösség erősítéséhez és egyeztetett külpolitikai tevékenységéhez. A jelenlevők lelkes tapsa közepette ezután Leonyid Brezenyev lépett a szónoki emelvényre. Beszéde elején a szovjet párt- és kormányküldöttség nevében átadta a Szovjetunió lenini kommunista pártja, annak központi bizottsága, a Legfelsőbb Tanács, a kormány és az egész szovjet nép szívből jövő, forró üdvözletét a csehszlovák népnek, a gyűlés részvevőinek. Az SZKP KB főtitkára emlékeztetett arra, hogy a Csehszlovák Köztársaság már csaknem hatvanéves, s ennek az időszaknak felét már a szocializmus csillagzata alatt élte át. Méltatta Csehszlovákia népeinek azt a hatalmas társadalomépítő munkáját, amellyel napjainkra a Csehszlovák Szocialista Köztársaság, mint a szocialista államok testvéri családjának megbecsült tagja, nagy szerepet tölt be a nemzetközi életben, tevékenyen és gyümölcsözően vesz részt az időszerű nemzetközi kérdések megoldásában, az európai és az általános béke megszilárdításában. A szovjet párt KB főtitkára ezután nemzetközi kérdések elemzésére tért át. Méltatta az európai légkör javulását, s mint mondotta: az európai gázban lakó szomszédok ma már nemcsak köszönnek egymásnak, hanem békésen el is beszélgetnek egymással, s nem egy területen megtanulták a békés együttműködés módjait. Brezsnyev szólt az enyhülés ellenségeiről, akik nem csupán földrészünkön fejtik ki áldatlan tevékenységüket, amely a hidegháborús időkre emlékezteti a népeket. A tények azt mutatják, hogy a szocialista országok számos olyan kezdeményezése, amely kétségkívül megfelel az európai, s nemcsak az európai népek érdekeinek, nem kap megfelelő visszhangot, holott kézenfekvő, hogy megvalósításukkal mindenki nyerne. A Vitán felül áll, hogy a folytatódó fegyverkezési hajsza súlyos károkat okoz a békés együttműködés talajában. A fegyverkezési hajsza megszüntetése, a leszerelés gyakorlati lépéseinek megkezdése az a nagy feladat, amely ma nemcsak kormányok, a hatalmat gyakorló személyek előtt áll. Ez ma valamennyi párt és politikai irányzat, valamennyi szakszervezet és más társadalmi szervezet, valamennyi tömegtájékoztató eszköz előtt álló feladat is. Senkinek sincs joga, hogy félrehúzódjék e feladat teljesítése elől. Nem számíthatunk arra, hogy a nemzetközi közvélemény, a legszélesebb politikai erők tevékeny közreműködése nélkül sikerül megfordítani az események menetét, sikerül áttérni a fegyverkezésről a leszerelésre. Leghőbb törekvésünk az, hogy oly mélyre ássuk el a háború csatabárdját, hogy soha semmilyen sötét erő se tudja előásnni azt. Ez a célja azoknak a javaslatainknak, amelyek arra irányulnak, hogy a politikai enyhülést katonai enyhüléssel olvasszuk össze, folytassunk átfogó, mindenre kiterjedő tárgyalásokat a leszerelésről, beleértve a nukleáris leszerelést is. A fegyverkezési verseny megszüntetéséről folyó tárgyalások iránt a lehető legkomolyabb és legőszintébb magatartást tanúsítjuk. Ellenezzük az eredménytelen szófecsérlést. Röviden szólva a leszerelés kérdésében elfoglalt álláspontunk lényege a következő: nincs a fegyvereknek olyan fajtája, amelynek korlátozására, eltiltására ne lenne kész a Szovjetunió kölcsönös megállapodás alapján a többi országokkal. Csupán az a fontos, hogy mindez senki biztonságának se okozzon kárt, azoknak az államoknak teljes kölcsönössége alapján menjen végbe, amelyek ilyen fegyverek birtokában vannak. Fontos, hogy őszinte, ne pedig látszattörekvés legyen a fegyverkezési verseny megállítására. — Sajnos, legfontosabb tárgyalópartnereink álláspontja telve van ellentmondásokkal. íme egy élő példa: — Washingtonban most ült össze a legfelső szinten a NATO tanácsa. Néhány részvevője, útban a NATO tanácskozáséra, vagy hazafelé onnan, New Yorkba utazik, az ENSZ-közgyűlés rendkívüli ülésszakára, s ott szép szavakat mond a leszerelésről. A NATO-tanács ülésén viszont — ahogy mondani szokás — még csak lélegzetvételnyi szünetet sem tartva, a sok évre előre szóló katonai előkészületek terveit vitatják meg. Felvetődik a kérdés, hogy ezek a nyugati hatalmak melyik értekezleten foglalkoznak valóban érdemi kérdésekkel, s melyiken csak a beszédekkel? , — Ideje megérteni, hogy a fegyverkezési hajsza senkinek sem hoz jót. Véget kell vetni ennek, s becsületesen át kell térni a leszerelésre. Az SZKP KB főtitkára befejezésül újabb sikereket, boldogságot, jólétet kívánt a csehszlovák népnek, minden csehszlovák családnak, éltette a két ország testvéri barátságát, a békét és a kommunizmust. A gyűlésen Lubomír Strougal mondott zárszót, majd az Internacionálé eléneklése után a megjelentek forró ünneplésben részesítették az SZKP KB főtitkárát és a többi szovjet vendéget. Leonyid Brezsnyev szerdán a prágai várban magas szovjet kitüntetést nyújtott át Gustáv Husaknak, a CSKP KB főtitkárának, a köztársaság elnökének és Vasil Bilaknak, a CSKP KB Elnöksége tagjának, a központi bizottság titkárának. Gustáv Husákot 65. születésnapja alkalmából az Októberi Forradalom Érdemrenddel, Vasil Bilakot 60. születésnapja alkalmából Lenin-renddel tüntették ki. A kitüntetések átadásakor Leonyid Brezsnyev méltatta a két politikus életútját.Leonyid Brezsnyev és az általa vezetett szovjet párt- és kormányküldöttség tagjai szerdán délután rövid városnéző sétát tettekPrágában. Elkísérte őket Gustáv Husák, és a CSKP több más vezetője. A szovjet vendégek elsőnek a prágai metrót tekintették meg. Ezt követően a szovjet küldöttség a prágai Lenin-múzeumba látogatott el vendéglátói társaságában. Brezsnyev bejegyzést tett a múzeum emlékkönyvébe. Az SZKP KB főtitkára Borisz Scserbakov festőművész egy Lenin-portréját nyújtotta át a múzeum vezetőinek a szovjet pártés kormányküldöttség ajándékaként A szovjet küldöttség, Leonyid Brezsnyev vezetésével a késő délutáni órákban repülőgéppel Prágából Pozsonyba, Szlovákia fővárosába utazott rövid látogatásra. Útjukra elkísérte őket Gustáv Husák is. Leonyid Brezsnyev és a szovjet párt- és kormányküldöttség tagjai — a kíséretükben levő csehszlovák vezetőkkel együtt — szerdán este megérkeztek Pozsonyba. A vendégeket a város repülőtéren Jozef Lenárt, a CSKP KB Elnökségének tagja, a Szlovák KP KB első titkára, Petr Colotka, a CSKP KB Elnökségének tagja, a Szlovák Szocialista Köztársaság kormányának elnöke és más vezető szlovák személyiségek fogadták. Szíriai—libanoni államfői találkozó (UPI) Hafez Asszad szíriai és Eliasz Szárkisz libanoni államfő szerdán Latakiában megvitatta a szíriai—libanoni kapcsolatokat, Szíria libanoni katonai jelenlétének kérdését, a libanoni —Palesztina! viszonyt, valamint a libanoni hadsereg újjászervezésével és az UNIFIL-erők déllibanoni jelenlétével összefüggő problémákat. A tárgyalásokon nyilvánvalóan szóba került Izrael legutóbbi agressziója is. (IPL) A két államfő találkozójára olyan időszakban kerül sor, amikor ismét dörögnek a fegyverek Libanonban: a legfrissebb jelentések szerint az izraeli csoportok és az Izrael által támogatott jobboldali keresztény erők által Nabatije városára és a környező falvakra zúdított ágyútűznek 12 polgári személy esett áldozatul és mintegy 20 ember megsebesült. Zaire-i katonák zambiai területen (UPI, DP A) Zaire-i katonák behatoltak a szomszédos Zambia N MUNDIA N em hiszem, hogy túl sok ember lenne ma az országban, aki ha meghallja ezt a rövidített szócskát, vélte, ne tudná, mire gondoljon, illetve mire kell most, ezekben a napokban gondolnia. Óvakodom a véglete® kijelentésektől, de úgy gondolom, manapság csaknem mindenki odafigyel a sportra, odafigyel a labdarúgásra ... A futballnak amúgy sem kell nagy hírverés, meghonosodása óta a legnépszerűbb játék hazánkban. És most világbajnokság lesz, a sportág négyévenkénti nagy randevúja. Ám ez a négy esztendő a magyar válogatott számára más léptékkel íródott. Tizenkettő lett belőle. Egy generáció nőtt fel azóta, hogy utoljára világbajnokságon szurkolhattunk magyar csapatért. Emlékszem kamaszkorom ama napjaira, le sem lehetett vakarni a tévéről, szobám falán Albert-képek díszelegtek, s ölre mentünk egymással kedvenceink védelmében. Hittünk bennük, labdarúgó-eszményeinknek tekintettük, istenítettük őket. Ma már mosolyognék mindezen, gyerekes és szűk képzeletvilágnak tekinteném, ha nem tudnám, nem hinném, hogy a sportnak, különösképp pedig a labdarúgásnak mily nagy hatása van és lehet ma is a fiatalokra. Jobbító, de sajnos torzító is. A játék — a szenvedélyek színtere. És a szurkolás is. Ki fegyelmezetten, belső izgalommal telve figyeli kedvenceit, ki hangos hajrával buzdítja csapatát, de nincsenek kevesen azok sem, akik szabad utat engednek indulataiknak, akár győz, akár veszít, a csapat. Nálunk, szerencsére, többnyire sikerült gátat vetni, ennek az utóbbi évtizedben egyre nagyobb erővel előtolakodó divathullámnak. Mert nem túlzás: a brutalizmus hovatovább divattá vált. Az angol rendőrség például hálát adott azért, hogy az idei BEK-döntő szépen, csendben zajlott le, s mindössze száz embert kellett letartóztatni... Vajon kétségbe vonhatjuk-e, hogy a kiforró értelemre hatással vannak a szélsőségek, a szabad indulatok, a tömegben személyiséget és felelősségérzetet vesztő gátlástalanság? Aligha. Most — a tévé előtt ülve — nem kerülhet ilyenre sor. De most is hajlamosak vagyunk végletes megállapításokra, fejet, fejeket követelő kijelentésekre. S akit elragad az indulat, sok mindenre gondol egy-egy kihagyott helyzet, elvesztett meccs után, csak egyre nem, hogy ez végül is játék. Másiképpen fogalmazva: szórakozás. Még akkor is, ha a szórakozás olykor basszamkodással jár. De gondoljuk meg: min is dühöngünk? Hogy a középcsatár gólhelyzetben nem találta el a labdát? Pedig máskor mit is mondana erre a higgadt pesti polgár: na és? De a pesti polgár nem higgadt. Sőt, kifejezetten ideges. Mert szurkol a válogatottért, együtt mozdul, együtt rúg a játékosokkal. És kifejt, hogy ez a csapat képes akár a döntőbe is bejutni. A szíve, a büszkesége mondatja ezt, nem pedig az esélyek reális számbavétele. Pedig a magyar futballrajongó sok mindenhez hozzászokhatott az elmúlt tizenkét, vébémentes évben. Legfőképpen a csalódáshoz. Sok vihart, sok „betegséget” élt át ez idő alatt a magyar labdarúgás. Bizony nem sokat adtunk volna nemrégen még azért sem, hogy sikerül eljutni Argentínába. És ez a kétkedés adhatja a legbiztosabb alapot ahhoz, hogy józanul, valósan ítéljük meg válogatottunk helyét és szerepét a labdarúgó világban. És bár az esélylatolgatás nem erre az oldalra kívánkozik, azt azonban ehelyütt is megállapíthatjuk: a mai magyar válogatott még nem érett meg a világraszóló eredményre. Úgy is mondhatnánk: egy a szürkék közül. Semmiféle csorba nem esik nemzeti büszkeségünkön, ha ezt az alapállást előre elfogadjuk. Hisz az is nagy dolog, hogy egyátalán ott vagyunk, játszhatunk, küzdhetünk. Mert a világbajnokságon csak tizenhat ország képviseltetheti magát, s olyan nagy „futballnemzetek” mondtak búcsút a döntő mezőnyének, amelyek más, szerencsésebb esetben akár az aranyéremért játszhattak volna. (Azt hiszem, a londoni magyar —angol után ezt könnyű elhitetni a szurkolóval.) Márpedig ebből a szemszögből valóban nagy siker és öröm számunkra, hogy van kikért szorítanunk, van miért drukkolnunk. Régen, tizenkét éve vártunk erre a napra. Nem szőttünk rózsaszínű álmokat világbajnoki címről, csak azt vártuk, legalább eljussunk odáig... És most ott vagyunk, s nyilvánvalóan többet akarunk. Már ma, a világbajnokság nyitányán odacövekelünk a televízió elé, s most, majd egy hónapon át jószerivel nincs is más program, csak a foci. És nem kívülről, csemegézve, hanem belülről, izgulva nézzük az eseményeket. A labdarúgás most huszonöt napon át sokak életében jut szerephez. Ez adja a nap biztos, kötött programját, ez a mozdíthatatlan, a felrúghatatlan, a tabu. Huszonöt napon át esténk avilágbajnokságé. A játéké, amelyben vannak jók és gyengék, győztesek és vesztesek, továbbjutók és kiesők. És, ha a napok múltával, a magyar válogatott csoportmérkőzései után a fenti mondatból a nem kívánt részt töröljük, csupán két szó marad, amelynek első, lényegesebb részét már most tudjuk. Ez pedig: a játék. NÉMETH PÉTER VILÁG HÍRADÓ területére, megtámadtak egy mezőgazdasági kutatóállomást, és foglyul ejtettek 6 polgári személyt, valamint egy rendőrt — jelentette szerdán a ZANA zambiai hivatalos hírügynökség. A helyszínre érkező zambiai rendőrök menekülésre kényszerítették a behatoló katonákat, akik azonban túszként magukkal vitték a rendőrt. Haferkamp brüsszeli sajtóértekezlete (MTI) Wilhelm Haferkamp, az Európai Közösségek Bizottságának küskapcsolatokkal foglalkozó alelnöke szerdán a belga fővárosban sajtóértekezleten számolt be azokról a megbeszélésekről, amelyeket hétfőn és kedden Moszkvában Niyikolaj Fagygyejevvel, a KGST titkárával és munkatársaival folytatott. A megbeszélések célja — mutatott rá Haferkamp — a gyors normalizálás elindítása volt a KGST és a Közös Piac, valamint a Közös Piac és a KGST egyes tagállamai között. Sztanko Todorov hazautazott Moszkvából (TASZSZ) Szerdán Moszkvából hazautazott az a bolgár kormányküldöttség, amely Sztanko Todorovnak, a BKP KB PB tagjának, miniszterelnöknek vezetésével a szovjet fővárosban rendezett bolgár nemzeti kiállítás megnyitóján vett részt. Koszigin japán küldöttséget fogadott (TASZSZ) Alekszej Koszigin szovjet miniszterelnök szerdán a Kremlben fogadta a japán lapkiadók szövetségének küldöttségét. A delegáció Hirooka Tomoonak, az Aszahi Simbun igazgató tanácsa elnökének vezetésével a Szovjet Újságíró Szövetség meghívására tesz látogatást a Szovjetunióban. A baráti légkörű találkozón számos nemzetközi, illetve kétoldalú kérdésről cseréltek véleményt.