Magyar Hírlap, 1978. szeptember (11. évfolyam, 206-231. szám)
1978-09-01 / 206. szám
Msgyisz Hulllí NEMZETKÖZI POLITIKA - FÓRUM 1978. SZEPTEMBER 1. PÉNTEK 3 Washington közvetíteni igyekszik Matagapa — nicaraguai szabad terük! (AFP, AP, DPI, TASZSZ) A nicaraguai Matagalpát megszállva tartó több mint 500 diák szerdán a várost „szabad területnek” nyilvánította. A diákok könnyű fegyverekkel, házi készítésű bombákkal folytatják a védekezést a Nemzeti Gárda egyre megújuló támadásai ellen. A nicaraguai polgárháborús eseménysorozat keddi csatájában legkevesebb 5 személy vesztette életét, s mintegy 200 sebesültet szállítottak a város kórházaiba. Somoza elnök szerdai nyilatkozatában cáfolta a Matagalpa bombázásárólérkezett híreket, ismételten hangoztatta, hogy 1981-ig Nicaragua elnöke kíván maradni és „latin-amerikai kommunista szervezeteket” vádolt azzal, hogy hatalmának megdöntésére törnek. Gabriel Chamorro — a január 6-án meggyilkolt nicaraguai újságíró, Joaquim Chamorro bátyja — a kolumbiai rádiónak adott szerdai interjújában megerősítette a matagalpai bombázások hírét, s beszámolt a harcok részleteiről. Az Emberi Jogok Nemzetközi Ligája, valamint a demokráciáért és szabadságért küzdő Amerika-közi társaság szerdán levélben tiltakozott Kurt, Waldheim ENSZ-főtitkárnál ,a Somoza elnök hadserege által Matagalpa fegyvertelen polgári lakossága ellen intézett bombázások miatt”. Az Egyesült Államok kormánya fontolgatja annak lehetőségét, hogy közvetítőként lépjen fel a nicaraguai belpolitikai válságban — jelentette be szerdán az amerikai külügyminisztérium. Washington igyekszik érintkezésbe lépni a szembenálló felekkel, hogy tárgyalásokat kezdeményezzen közöttük. Nyugati hírügynökségek szerint a Carter-kormány „semleges álláspontra” próbál helyezkedni a nicaraguai válságban, legalábbis eddig hivatalos állásfoglalást nem hoztak nyilvánosságra a nicaraguai helyzetről. Libanon déli részén jobboldali támadás az ENSZ-erők ellen Az izraeli haderő légi és tengeri provokációi (AFP, UPI, JPL) Korlátozott értékű megállapodás jött létre szerdán az ENSZ libanoni ideiglenes erői (UNIFIL) és a dél-libanoni területeket ellenőrzésük alatt tartó jobboldali keresztény fegyveresek között. A megállapodásban — amely izraeli közvetítéssel jött létre — a jobboldali fegyveresek parancsnoksága hozzájárult, hogy az ENSZ-katonák teljes mozgásszabadságot élvezzenek a dél-libanoni keresztények ellenőrizte, körülzárt körzetek területén és összesen 9 újabb megfigyelőállást foglaljanak el. A „kéksisakosok” ugyanakkor csak megfigyelőként és fegyvertelenül mozoghatnak a most átengedett térségben. A megállapodás ellenére a Dél-Libanont ellenőrzésük alatt tartó jobboldali milíciák csütörtök reggel tüzet nyitottak a körzetben állomásozó ENSZ-erők norvég katonáira — adták hírül a délutáni órákban a helyszínen dolgozó sajtótudósítók. A Rasaja al-Fukharban állomásozó „kéksisakosok” viszonozták a tüzet, s a tűzpárbaj másfél órán át tartott. Két polgári személyt megsebesítettek a jobboldali milicisták golyói. (TASZSZ, Reuter) A Libanon elleni izraeli provokációk folytatódnak: izraeli repülőgépek szerdán behatoltak Libanon légterébe, s Bejrút fölött elrepülve, hangrobbanást okoztak. Egy palesztin szóvivő csütörtöki közlése szerint a hét elején 25 izraeli hajó közelítette meg a libanoni partokat Makura és Zahrani között — a jelek szerint felderítési szándékkal. A helikopterektől kísért hajók felfejlődése a palesztin és a libanoni baloldali egyesített erők elleni izraeli támadást megelőző, széles körű előkészületek keretébe illeszkedik — hangzik a szóvivőnek a WAFA hírügynökség által idézett jelentése. TASZSZ-értékelés Camp Dávidról Az egyiptomi alelnök egyeztető tárgyalásai Rijadban (Folytatás az 1. oldalról) következményeinek felszámolására, a közel-keleti probléma olyan alapvető, átfogó rendezésére törekszik, amely megfelel a térség minden népe törvényes érdekeinek. (TASZSZ) Carter amerikai elnök megerősítette azokat a nyugati sajtóban az utóbbi időben megjelent állításokat, amelyek szerint az Egyesült Államok katonai egységeket szándékozik küldeni a Közel-Keletre, hogy ezekkel is „szavatolja” az Egyiptom és Izrael között előkészítés alatt álló különbéke-megállapodást. Idaho állambeli sajtókonferenciáján az amerikai elnök kijelentette, hogy a küszöbönálló Camp David-i találkozón esetleg javaslatot tesz amerikai csapatok állomásoztatására a Jordán folyó megszállt nyugati partján és a gázai övezetben. Megfigyelők véleménye szerint az ehhez hasonló tervek megvalósítása csak oda vezethet, hogy az arab területek izraeli megszállását amerikai megszállás váltja fel. Nyilvánvaló, hogy a közel-keleti helyzet ettől még csak bonyolultabbá válik, nemhogy rendeződnék. Mint a The Daily Telegraph című angol lap írja, Egyiptomnak nem lesz kifogása az ellen, hogy amerikai katonai egységeket küldjenek a Jordán-folyó nyugati partjára. A The Washington Post szerint az izraeli kormány „hűvösen fogadta az amerikai elnök ajánlatát”. Izrael úgy véli, hogy hadseregének bármiféle békemegállapodás létrejötte után is a megszállt területeken kell maradnia. Az egyiptomi-izraeli különtárgyalások jelenlegi állását szerdán megvitatták az egyiptomi nemzetbiztonsági tanács rendkívüli ülésén. Az Al-Ahram szerint az ülésen Szadat elnök azt erősítgette, hogy az egyiptomi küldöttség Camp Davidben a közel-keleti konfliktus átfogó rendezésére fog törekedni. Ez egyértelmű mindenfajta „részleges, kétoldalú, ideiglenes vagy szakaszos” megoldás elutasításával. Megfigyelők felhívják a figyelmet rá, hogy valahányszor újabb egyiptomi—izraeli megbeszéléseket tartanak, az egyiptomi elnök mindannyiszor kinyilvánítja szándékát a tartós és igazságos közel-keleti béke megteremtésére. Ez, a taktika kizárólag arra szolgál, hogy leplezze az egyiptomi elnök szándékát, hogy az arab népek rovására újabb engedményeket tegyen. (MTI) Hoszni Mubarak egyiptomi alelnök csütörtökön Rijádban megkezdte tárgyalásait Fahd herceg szaúd-arábiai trónörökössel. Mubarak útjának időzítése,valamint az a bejelentés, hogy az alelnök a bajram ünnep kezdetéig visszaérkezik Kairóba, arra mutat, hogy az út célja Kairó és Rijad álláspontjának egyeztetése, véleménycsere a Camp David-i amerikai—egyiptomi—izraeli hármas csúcsértekezlet előtt. NDK—NSZK megbeszélések (MTI) Kurt Nier NDK-külügyminiszter-helyettes és Günter Gaus, az NSZK állandó NDK-beli képviseletének vezetője csütörtökön Berlinben folytatta megbeszéléseit a mindkét felet érdeklő kérdésekről. A megbeszélések a tervek szerint szeptember 11-én folytatódnak, ugyancsak az NDK fővárosában. (ADN) Helmut Schmidt nyugatnémet kancellár csütörtökön búcsúlátogatáson fogadta Michael Kohl nagykövetet, az NDK bonni állandó képviseletének vezetőjét. Bírálják Nobre da Costát (AFP, MTI) A portugál volt kormányzó pártok — a Szocialista Párt és a Demokratikus Centrumpárt (CDS)— egyre keményebben bírálják Alfredo Nobre daCosta párton kívüli szakértőkből álló kormányát, amelyet e héten iktattak be hivatalába. A konzervatív CDS közleménye szerint da Costa „korlátlan és ellenőrizetlen hatalomra” tör. A két párt azért keményítette meg magatartását a kabinettel szemben, mert az új kormányfő beiktatásakor mondott beszédében kifejezésre juttatta: kormányát egyáltalán nem átmenetinek szánja. Az ETA közleménye (AP, Reuter) Az ETA baszk szeparatista szervezet, politikai szárnya különböző tömegtájékoztatási eszközökhöz eljuttatott közleményében csak a Fuenterrabiában elkövetett rendőrgyilkosságot vállalta magára. Mivel a GRAPO korábban két merénylet elkövetését ismerte el, egyelőre nem tudni, melyik terrorszervezet követte el a hétfői, negyedik gyilkosságot. Az ETA politikai szárnyának közleménye ugyanakkor folyamatos fegyveres harcot hirdet a spanyol állam ellen, mindaddig, amíg fel nem oszlatják a rendőrséget. Mexikóvárosi merénylet (AP) Ismeretlen fegyveres banditák elrabolták, majd megölték Mexikó washingtoni nagykövetének fiát. Rendőrségi tájékoztatás szerint öt fegyveres kedd este a mexikóvárosi egyetem mellett, egy fekete Ford-személygépkocsiba kényszerítette Hugo Margain Carlost, miután két halálos áldozatot, követelő tűzpárbajt vívott testőreivel. A terrorcsoport 2 millió dollárt követelt a Margain-családtól. Az eddigi jelentésekből nem tűnik ki, hogy a fegyveresek miért végezték ki foglyukat. Pozsony: ítélet jóváhagyása (CTK) A Szlovák Szocialista Köztársaság legfelsőbb bírósága szerdán jóváhagyta a pozsonyi területi bíróság három géprabló ellen hozott ítéletét. A tettesek áprilisban kísérletet tettek a Pozsony—Prága között közlekedő belföldi repülőgép eltérítésére és a pilótát arra próbálták kényszeríteni, hogy Majina-Frankfurtba irányítsa a gépet. A géprablókra 6-tól 9 és fél évig terjedő börtönbüntetést szabtak ki Londoni vizsgálat (Reuter, AFP) A brit kormány csütörtökön közölte, hogy vizsgálatot indítanak két angol mammut olajtársaság ellen, amelyek — sajtójelentések szerint — a Rhodesia ellen életbe léptetett ENSZ-szankciók ellenére 1965 decembere után is igen nagy mennyiségű olajat szállítottak a Smith-rezsiimnek. A két olajmonopólium a British Petroleum és a Shell. Megalakul az afrikai újságírók szervezete (ADN) Szerdán befejeződött az afrikai újságírók lusakai konferenciája. A tanácskozás résztvevői határozatot fogadtak el arról, hogy a közeljövőben megalapítják a földrész újságíróit tömörítő szervezetet. H EMLÉKEZTETŐ arminckilenc éve, szeptember elsején, hajnalban, egy már sokszor felidézett provokációs támadással kezdődött az emberiség történelmének minden addigit felülmúló méretű háborúja. Hosszabb háborúkról nem is egyről tudunk. Az emberiség történelme — fejtették ki egyes történészek — nem más, mint a háborúk és a közéjük szorult békeidőszakok egymásutánja. Ezt a kétségtelenül pesszimista megítélést támasztották alá azok a számítások, melyek kimutatták, hogy írott történelmünk mintegy hatezer évében valamivel hosszabb volt a háborúsággal eltöltött idő, mint amennyit az emberek békében élhettek. A történelemből tudjuk: volt hétéves, harmincéves, százéves háború. De olyan véreset, anynyi emberáldozatot követelőt, oly rengeteg anyagi értéket megsemmisítőt, mint a 11. világháború, még nem élt át az emberiség. Nagyapáink nemzedéke, mely ifjú felnőttként, vagy még gyerekfejjel érte meg az első világégést, nem hitte volna, hogy tehet annál a háborúnál is borzalmasabb. A frontot járó katonák apokaliptikus történeteket meséltek a gáztámadásokról,, a napokig tartó pergőtüzekről, az állóháborúk lövészérokéletéről. S ahol a hátország viszonylag sértetlen maradt, ott a katonák családtagjai számolhattak be nélkülözésről, éhezésről, rettegésről. Akik túlélték azt a hatvan évvel ezelőtt befejeződött háborút, azt remélték, hogy hetedíziglen való unokáiknak sem lesz részük hasonló megpróbáltatásokban. De még apáink nemzedékének életében bekövetkezett. És rettenetesebb volt, mint amire akár a sokat próbált emberek számítani mertek volna. Európának — a semleges országokat kivéve — nem volt olyan állama, olyan népe, amelyen ne gázoltak volna át az apokalipszis lovagjai. Ázsia, Afrika, Ausztrália, Óceánia ugyancsak hadszínterek területe lett, s csak az amerikai földrész vészelte át viszonylagos sértetlenségben a megpróbáltatások hat évét. Jószerével nem is harminckilenc éve kezdődött ez a háború. A fasiszta Olaszország már korábban kipróbálta erejét Etiópiában, az ázsiai hegemóniára törő Japán pedig még előbb igyekezett Kína megtámadásával, Mandzsúria elfoglalásával nyersanyagokat és felvonulási területet szerezni magának és tovább hatolni Mongólia felé. Három évig polgárháború dúlt Európában, Spanyolországban is, a frontok egyik oldalán a Köztársaság hívei és a Nemzetközi Brigádok, melyeknek tagjai a világ sok országából érkezett antifasiszták és baloldaliak voltak, a velük szemben levő oldalon már felsorakoztak a német és olasz fasizmus támogatására számító erők. Talán a spanyol polgárháború tisztázta legjobban, hogy a közelgő világháborúban milyen politikai erők csapnak össze, mint ahogy árnyékát is előrevetette, milyen embertelen és népirtó „totális háborúra” lehet számítani. A Szovjetunió hathatós támogatásban részesítette a II. világháború kitörése előtti hónapokban a japán támadás ellen küzdő Mongol Népköztársaságot, mint ahogy önkénteseivel a Spanyol Köztársaságot is. A világ első — akkor már több mint két évtizedes múltra viszszatekintő — szocialista államának léte minden gondolkodó ember számára nyilvánvalóvá tette, hogy a háború első számú célpontja a Szovjetunió lesz. Örök tanulság a fasiszta fenevadat engedményekkel békítgető hatalmak számára, hogy az első támadás mégis őket érte. A történelem tényei ismertek: a II. világháború hat évében ötvenmillió ember halt meg, az anyagi értékek pusztulása minden mértéket felülmúlt, s a hatalmas világégést sem Európában, sem a többi földrészen nem lehet kitörölni az emberek emlékezetéből. Akik átélték a háborút, még ha gyerekfejjel is, mint a mi nemzedékünk, vagyéppen akkor születtek, joggal remélhették, hogy a szörnyű szenvedések és pusztítások hat éve örökös mementó lesz, hogy utódaink csak képekről ismerik majd a fegyvereket, s hogy olyan lesz számukra egy ágyú, mint a jégbe fagyott masztodonok egyegy példánya. De nem így történt. A reakció erőit — ha lehet — még az addiginál is jobban irritálja, a szocializmus rohamos térhódítása, az elnyomott népek erősödő felszabadítási mozgalma. A II. világháború befejezése óta több mint nyolcszáz kisebb-nagyobb háború tört ki és tart még ma is Földünkön, veszélyes válsággócok keletkeztek, és a fegyverkezésre fordított összegek aránya egyre növekszik. Nemcsak a gazdag országok költenek elképesztő összegeket új és új fegyverekre, fegyverrendszerekre, hanem a legszegényebbek is, esetenként nemzeti jövedelmük 20—40 százalékát, miközben a lakosságuk túlnyomó többsége alultáplált és éhezik. Egy hónappal ezelőtt a Békevilágtanács a világ népeihez felhívással fordult, melyben azt javasolta, hogy szeptember elseje legyen a világbéke napja, a népekbékeharcának, a fegyverkezés elleni küzdelemnek a napja. Felhívása jelmondatai közt szerepel a népek közti bizalmatlanság és ellenségeskedés mesterséges szításának felfüggesztése, a fegyverkezés eszkalációjának megállítása és a hadikiadások csökkentése. Ez a felhívás nemcsak a szocialista országok következetes békepolitikájával találkozik, hanem mindazoknak a véleményével és akaratával, akik bíznak az emberiség jövőjében. Ma, amikor szinte nap mint nap kapunk hírt a minden képzeletet felülmúló tudományos eredményekről, amikor egyre nagyobb távlatok nyílnak — vagy nyílhatnának — Földünk sokasodó lakossága előtt, nem feledkezhetünk meg a harminckilenc évvel ezelőtti napról Emlékeztetőnek kell lennie és intő jelnek, mert a világ jelenlegi fegyverkészlete akkorára nőtt, hogy vele többszörösen el lehetne pusztítani bolygónkat. De hogy ez ne történhessen meg, azért nemcsak szavunkat emeljük fel: teszünk is érte. KENESSET ANDRÁS Qb ♦ A műszaki együttműködésről A fejlődőországok tanácskozása (Folytatás az I. oldalról) technológiával összefüggő kérdésekről. A főtitkár beszédében óva intett attól, hogy a műszaki támogatás vagy a segélyek eltereljék a fejlődő országok figyelmét anyagi és emberi erőforrásaik mozgósításáról, a helyi kezdeményezések fontosságáról, de atttól is, hogy a technológia behozatalával „túlzott és egyoldalú függőségbe” kerüljenek. „A fejlett országok jelentős szerepet töltenek be a műszaki együttműködésben. Részvételükkel hozzájárulnak a világ egészének gazdasága fejlődéséhez, ugyanakkor maguk is előnyökhöz jutnak az együttműködés révén.” — mondotta Waldheim. Jorge Videla argentin államfő üdvözlő beszédében sürgette a nemzetközi hitelek feltételeinek enyhítését és javasolta, hogy a fejlődő országok közötti műszaki együttműködés elősegítésére hozzanak létre különleges alapot.