Magyar Hírlap, 1978. december (11. évfolyam, 283-307. szám)

1978-12-01 / 283. szám

21978. DECEMBER 1. PÉNTEK T /1 L­L . / NEMZETKÖZI POUTIKA O 4 1­­ U MIBYIR KIBUP KÜLFÖLDI LAPOKBÓL OPREOTHHMICKO A RabOfenh­ítesZiko Delo csütörtökön közölte annak a b­olgár—belga kö­zös közleménynek a szövegét, ame­lyet Petr Mladenov bolgár külügy­miniszter belgiumi látogatásáról hoz­tak nyilvánosságra. Mladenov Henri Simonet bel­ga­ külügyminiszter meghívására november 27-én és 28-án tárgyalt Belgiumban. Megelégedéssel nyugtázták a két ország politi­kai, gazdasági,, kereskedelmi és kulturális kapcsolatainak fejlő­dését, és készségüket fejezték ki, hogy, a jövőben is aktívan mun­­kálkodnak­ a kölcsönösen előnyös együttműködés továbbfejleszté­sén. Hangsúlyozták, hogy közös erőfeszítésekkel tovább kell ja­vítani­ a különböző társadalmi berendezkedésű államok kapcso­latait, és kell mélyíteni az eny­hülést­­Európában és az egész vi­lágon. A közel-keleti helyzet megíté­lésében a felek nem tudtak kö­zös, ■ formulát kidolgozni. A két külügyminiszter konzuli megálla­podást írt alá Magyarító Az újvidéki napilap rajzos kom­mentárja a napokban véget ért jugoszláv szakszervezeti kong­resszus fő témájához kapcsoló­dik: a termelékenység emeléséhez. transfurtfreligfadat Az NSZK és a fejlődő országok között­ viszonnyal, Bonn gazdasági segélypolitikájával foglalkozik a nyu­gatnémet konzervatív nagypolgári lap. A­­ harmadik világ képviselői gyakran , és hevesen bírálják kü­lönféle nemzetközi tanácskozáso­kon az NSZK-t, hiába tesz meg­lehetősen sokat ezekért az orszá­gokért­ és népekért. Schmidt kan­cellárnak már elege van ebből. Azt mondja, hogy a gazdasági együttműködésnek nem szabad egyirányú utcának lennie; aki ad valamit, az el,várja, hogy kap­jon­­is" valami­ érte. Genscher is így látja a dolgot, mégis más­fajta végkövetkeztetést von le belőle. ,Míg a kancellár csak hosszadalmas és szívós alkudo­zások­­ után hajlandó­­ apródon­­ként engedményekre, addig a külügyminiszter ezt a „reagáló stratégiát” kevéssé tartja célra­­vezetőinek.: ő szívesen járna el kezdeményezően, azaz olyan kér­déseket­­ is tárgyalási témává avatva, amelyek megoldásánál a fejlődő­ országok hozzájárulására is szükség van. A harmadik vi­lágnak teendő ellenszolgáltatá­sokra azonban csak akkor sza­bad a­­ fejlődő országokkal foly­tatott vitákban a siker reményé­­bez, javaslatokat tennünk — mondja­ Genscher —, ha mi a magunk, részéről teljesen meg tu­dunk­­ feleln a kívánalmaknak. Azt nem mondta­ meg, hogy mik „a kívánalmak”, és mi az „a teljes mérték”. A harm­adik világ­politika Gen­scher számára vitát jelent a rendszerváltozási törekvésekkel. Az­ „Észak—Dél párbeszédben” a harmadik világ — partnerünk és ellenfelünk egyaránt. A szövet­ségi­­köztársaságnak segélyt is kel nyújtania, de érdekeit is meg kell védenie. E feladat teljesí­téséhez azonban eddig még nem sikerült megtalálni a konfrontá­ció és­ a kooperáció megfelelő ará­nyú keverékét.. — írja, „Gondok a harmadik , világgal” című cik­kében a­ nyugatnémet lap. Hu a Kuo-feng beszámolója A Kínai KP KB munkaértekezlete Éliás Béla, az MTI pekingi tu­dósítója jelenti. Illetékes kínai forrás csütör­tökön megerősítette, hogy no­vember 10. óta folyik a Kínai Kommunista Párt Központi Bi­zottsága által összehívott kibőví­tett munkaértekezlet, amelyet néhány napon belül követhet a központi bizottság plenáris ülés­szaka.­­ A kibővített munkaértekezle­ten Hua Kuo-feng, a KB elnöke tartott terjedelmes beszámolót az ország belpolitikai helyzetéről és a „négy modernizálás” ütemének meggyorsításáról. A beszámoló, amelyet az értekezlet részvevői egyhangúlag elfogadtak, egyebek között hangsúlyozta annak szük­ségességét, hogy alapvető válto­zásokat kell végrehajtani a kí­nai gazdaságirányítás rendszeré­ben. Hua Kuo-feng beszámolója szerint Kína társadalmi és poli­tikai életében a most következő időszakban a hangsúlyt a törvé­nyesség és a demokrácia helyre­­állítására kell helyezni. A beszámoló részletesen foglal­kozott a káderpolitika problé­máival, mindenekelőtt az elmúlt két évtized során félreállított és meghurcolt vezetők rehabilitálá­sának sürgető kérdésével. Egy­előre nincs napirenden Liu Sao­­csi volt államelnök rehabilitálá­sának kérdése, amelyet „­bonyo­lultnak” ítél a jelenlegi vezetés, nyilvánvalóan Mao Ce-tung új­raértékelésének vajúdó problé­mája miatt. A jelek szerint nem várható lényeges változás a KKP legfelsőbb vezetésében. Egy faliújság szerint a KKP Központi Bizottsága adminisztra­tív osztály helyettes vezetője rá­mutatott arra, hogy egyesek ar­ra használják ki az elmélet és a gyakorlat viszonyáról folyta­tott vitát, hogy Mao Ce-tungtól vett idézetekkel támadják Mao Ce-tungot. A lándzsa hegye azonban — tette hozzá nem minden célzatosság nélkül — nemcsak Mao Ce-tung, hanem Hua Kuo-feng ellen is irányul. Bonn és London a valutarendszerről A decemberi csúcs dönt sorsáról Sándor István, az MTI bonni tudósítója jelenti: A nyugatnémet banktörténe­lemben első alkalommal vesz részt az NSZK kancellárja a Központi Banktanács frankfurti ülésén. Helmut Schmidt, az új európai valutarendszer szüksé­gességéről akarja meggyőzni a bankvilág vezetőit, akiknek hoz­zájárulása nélkül a pénzügyi unió nem jöhet létre. A közös nyugatnémet—francia tervről — amelynek keretében a nemzeti valuták árfolyamai rög­zített határok közötti viszony­ban maradnának egymással — a Közös Piac a december ele­jén Brüsszelben tartandó kor­mányfői ülésén dönt. Az Ütni® egyik alapfeltétele az, hogy az egyes tagországok jegybankjai a bajba jutott valuták árfolyamá­nak támogatására szükség esetén felvásárlásokkal avatkoznak be. A nyugatnémet nagybankok ve­zetői kétkedéssel nyilatkoztak az unió tervéről. László Balázs, az MTI londoni tudósítója jelenti: Denis Healey brit pénzügymi­­niszter az alsóházban kijelentet­te, hogy Anglia nem csatlakozik az EGK új valutarendszeréhez, mert mai formájában nem tart­ja kielégítőnek. A Munkáspárt nagy része a tárgyalásokat is el­utasítja. A konzervatív ellenzék eb­­ben támogatja a csatlakozást, mert attól tart, hogy egyébként az EGK irányítása teljesen a francia—nyugatnémet,, vezetés ke­zébe kerül. • . - • ■ * 1 Tealey a vitában leszögezte, hogy ha a rendszert mégis át­alakítanák Anglia igényeinek megfelelően, a kormány bizalmi szavazásra teszi fel a kérdést a parlamentben. KEDVEZŐTLEN TÁRSADAL­MI ÉS GAZDASÁGI körülmé­nyek között vállalkozott három éve, 1975. december 2-án a Lao­szi Forradalmi Néppárt a nagy kiterjedésű, kis népsűrűségű or­szág új útra irányítására, a nép­hatalmat megteremtő Laoszi Né­pi Demokratikus Köztársaság megalakítására. A világ egyik legszegényebb és legelmaradottabb országának je­lentős része a Laoszi Népi De­mokratikus Köztársaság megala­kítása előtt az amerikai imperia­lizmus befolyása és irányítása alatt állt. A laoszi nép forradal­mi pártja kihasználva a kedve­ző külső és belső körülményeket — az amerikai imperializmus in­dokínai vereségét — békés úton vetett véget az alkotmányos ki­rályságnak, határozta el a nép­hatalom megteremtését. Három éve Laosz népe súlyos örökség­gel­­— fejletlen mezőgazdasággal, szinte ipari alap nélkül — kezdte meg a társadalom és gazdaság szocialista átalakítását, a nagy­arányú írástudatlanság leküzdé­sét. A délkelet-ázsiai térség legfia­talabb szocialista országa, fennál­lása első éveiben megerősítette különleges szolidaritását tapasz­taltabb harcostársával és szom­szédjával,, a Vietnami Szocialista Köztársasággal, és szoros kapcso­latokat épített ki a Szovjetunió­val, s a többi európai szocialista országgal. Az első évben, 1976- ban a szocialista országok gyors segítségnyújtása biztosította a Thaiföldről szervezett fojtogató gazdasági blokád hatástalanítását, a gazdaság helyreállításának és fejlesztésének ki­bontakoztatását. A helyreállítás két éve után a laoszi nép az év elejétől az 1978—1980 közötti hároméves ig­­­iasági terv irányelvei alaptinn folytatta a gazdaság fej­lesztését. A hároméves terv első évébe­n figyelemre méltó ered­­mény­k születtek. A kísérleti mező­gazd­asági termel­őszövetke­zet tapasztalatainak felhasználá­sával az idén a termelőszövetke­zetek százai alakultak. Novem­ber elején a főváros, Vientiáné közelében üzembe helyezték a Lam Ngum-i vízi erőmű máso­dik egységét. A 45 millió dollá­ros beruházással, széles körű nemzetközi közreműködéssel fel­épült erőmű villamosenergiájá­nak egy részét Laosz használja fel, másik részét a szomszédos Thaiföldre exportálják. A számí­tások szerint az energiaexportból származó bevételekből nemcsak az erőmű építéséhez felvett hite­leket fizethetik vissza, hanem működésének és karbantartásá­nak költségeit is fedezhetik. A SZORGALMAS MUNKA gyümölcsének jelentős részét az idén a súlyos árvíz pusztította el. Az árvizek pusztításai nyomán több mint 22 ezer család maradt hajlék nélkül, és 130 ezer tonna rizs semmisült meg. Emiatt az LNDK kormányának tájékoztatá­sa szerint 500 ezer embert fenye­get az éhség. A súlyos ínség le­küzdéséhez a laoszi kormány kénytelen volt nemzetközi segít­séget kérni. A laoszi nép energiáját nem­csak a természettel szembeni küz­delem, hanem külső és belső po­litikai ellenfeleinek szervezkedé­sével szembeni harc is nagymér­tékben leköti A laoszi nép fel­emelkedésének megrögzött ellen­sége, Phoui Sananikone vezetésé­vel október végén Franciaország­ban megalakították az ellenfor­radalmi emigráns kormányt, amely a néphatalom megdönté­sére törekszik. A vagyonuktól és hatalmuktól megfosztott haza­árulók­ a francia hatóságok támo­gatásával a reakciós személyek tucatjait küldték vissza illegálisan az országba, hogy zavarják a lao­szi nép építő munkáját. Az egykori befolyásuk vissza­szerzésére törekvő imperialista hatalmak mellett a népi hatalom ellenségeinek oldalára álltak a­­ pekingi vezetők is, akiket szer­fölött­ idegesít, hogy a Laoszi Né­pi Demokratikus Köztársaság erősíti a laoszi és vietnami nép között kialakult különleges harci szolidaritást, és fejleszti a sok­oldalú együttműködést a Vietna­mi Szocialista Köztársasággal. A PEKINGI VEZETŐK a Laoszban élő nemzetiségiek egy­más ellen uszításával, az ameri­kai imperializmust is kiszolgált reakciós nemzetiségi vezetők fel­­használásával igyekeznek nyo­mást gyakorolni az LNDK veze­tőire, hogy Laoszt eltávolítsák a szocialista országoktól, mindenek­előtt a Vietnami Szocialista Köz­társaságtól. E politikájuk legfőbb eszközének a meo nemzetiségű Varig Pao tábornokot tartják, akit korábban az amerikai titkos­­szolgálat, a CIA használt fel a laoszi forradalmi erőkkel szem­beni harcban. Az Egyesült Álla­mok indokínai agressziója idején a meo nemzetiségű törzsfőnök, Vang Pao fegyveres bandákat szervezett Laosz felszabadított övezeteiben, s egységeivel zak­latta a forradalmi erőket. A néphatalom megteremtése után Vang, Pao előbb a szomszé­dos Thaiföldön, majd az Egye­sült Államokban telepedett le. Néhány hónapja Pekingben tűnt fel, és titkos tárgyalásokat foly­tatott a kínai vezetőkkel. E meg­beszéléseken — a polgári sajtó közlései szerint — a kínai ve­zetők Vang Paót egy­ meo király­ság megalakítására buzdítottak. A hegyilakó meók törzsei eléggé szétszórtan, Kínában, Thaiföldön, Laoszban és Vietnamban élnek. A meo királyság gondolatával már a CIA vezetői is foglalkoz­tak. A pekingi ihletésű elképze­lés hitelességéről jelenleg nin­csenek bizonyítékok, arra viszont igen, hogy a laoszi népi hata­lommal szemben fellépő meo lá­zadóknál kínai fegyvereket és egyenruhákat is találtak. A meo nemzetiségű lakosság megosztá­sára irányuló szervezkedésre a napokban egy meo származású haladó politikus, Faydang Lob­­h­ayao hívta fel a figyelmet. Megnyilatkozásából kitűnt, hogy a pekingi­­ vezetők ügynökei Laosz északi részén, Phouha kör­zetében a meo nemzetiségű la­kosságot a népi hatalommal szembeni tevékenységre ösztönöz­ték. AZ ellenforradalmi SZERVEZKEDÉSSEL SZEMBENI küzdelem komoly megterhelést jelent a népi hatalom számára. Ám Laosz elég erős ahhoz, hogy meghiúsítson a népi hatalom el­len irányuló minden felforgató akciót, végrehajtsa a társadalom és a gazdaság szocialista átalakí­­tását. ,, Bőgős László " - -----------­A néphatalom három éve Laosz nehéz harca Bécsi haderő-csökkentési tárgyalások Felújították négy szocialista ország javaslatát Szabó Zoltán, az MTI bécsi tu­dósítója jelenti: Edwin Belland nagykövetnek, Nagy-Britannia küldöttsége veze­tőjének elnökletével csütörtökön Bécsben megtartották a közép­­európai fegyveres erők és fegy­verzet kölcsönös csökkentéséről folyó tárgyalássorozat 188. ple­náris ülését. A csütörtöki ta­nácskozás­­ egyedüli felszólalója dr. Emil Keblusek­ nagykövet, a csehszlovák delegáció vezetője volt. A csehszlovák küldött felújí­totta négy szocialista ország, a Szovjetunió, az NDK, Lengyel­­ország és Csehszlovákia — 1974. december 5-én beterjesztett ja­vaslatát, amelyben kezdemé­nyezték, hogy a közvetlenül részt vevő országok a tárgyalások idő­szakában ne növeljék fegyveres erőik létszámát. Keblusek nagy­követ a négy szocialista ország nevében formai és tartalmi ki­egészítéseket fűzött a hovatovább négyéves javaslathoz. A kiegészí­tések figyelembe veszik a nyu­gati országok ezzel kapcsolatos régebbi kívánságait. A szocialis­ta országok egyebek között ké­szek arra, hogy a befagyasztásra vonatkozó egyezmény kollektív jellegű legyen. A csehszlovák küldött beszé­dében utalt a Varsói Szerződés Politikai Tanácskozó Testületének novemberi nyilatkozatára, amely hangsúlyozza: „A részt vevő orszá­gok minden módon hozzá kíván­nak járulni a közép-európai had­erők és fegyverzet kölcsönös csökkentéséről folyó tárgyalások sikeréhez. Számos konstruktív javaslatot tettek a megbeszélések tárgyát képező alapvető kérdések megoldására.” Ehhez azonban hozzátette, hogy a bécsi tárgya­lások csak akkor mozdulnak ki, a holtpontról, ha a másik fél esedékes válaszát is konstruktív szellem­­hatja át. A csütörtöki tanácskozást kö­vető sajtótájékoztatón a nyugati szóvivő a fentiekkel kapcsolat­ban kifejtette, hogy a NATO- országok ezt a javaslatot azért nem fogadhatják el, mert ezzel elfogadnák a szocialista orszá­gok szárazföldi csapatainak állí­tólagos fölényét. A nyugati or­szágok mind ez ideig nem adtak választ a szocialista országok 1978. június 8-i nagy jelentőségű, kompromisszumos javaslatára. A bécsi haderő-csökkentési tár­gyalások következő plenáris ülé­sét a jövő csütörtökön tartják meg. Közeledett a spanyol kormány és a szakszervezetek álláspontja Lehel Miklós, az MTI madridi tudósítója jelenti: " Az összes spanyol hírügynök­ség szerdán olyan értesülést kö­zölt, hogy a legutóbbi esemé­nyek hatására a Spanyol Szocia­lista Munkáspárt álláspontjában változás következett be, és a De­mokratikus Centrum Unióval együtt hajlandók részt venni egy koalíciós kormányban az alkot­­m­ány elfogadása után. A párt végrehajtó bizottsága későbbi nyilatkozatában hangsú­lyozza, hogy a párt „kész támo­gatni a kormányt anélkül, hogy mérlegelné, kívülről vagy belül­ről teszi-e azt”. Több heti szünet után a két legnagyobb spanyol szakszerve­zeti központ, a Munkásbizottsá­gok és az UGT vezetői ismét tárgyaltak Fernando Abril Mar­tor­ell miniszterelnök-helyettessel arról a gazdasági paktumról, amely az év végén lejáró Moncloa-paktum helyébe lépne.­ A teljesen eredménytelen elő­ző­ tárgyalással szemben az újabb megbeszélés után a szakszerve­zeti vezetők rámutattak: az előző találkozó óta az álláspontok haj­lékonyabbakká váltak, van lehe­tőség érdemi tárgyalásokra.

Next