Magyar Hírlap, 1979. február (12. évfolyam, 26-49. szám)

1979-02-07 / 31. szám

l » A (n ] b $ i /r 7 / ~) ^ Magyar Hírlap ' események - tudósítások \ (J \ - (w. február ?, szerda 9 Repül a bíró Súlyos testi sértéssel járó köz­lekedési vétséggel vádolva áll a bíróság elé a 26 éves Vojna Jó­zsef és 31 éves társa, Nemes János. Vojna tavaly december elsején kora reggel a Móricz Zsig­­mond körtéren a zöld jelzésen áthaladó gyalogosok közül hár­mat elgázolt, majd segítségnyúj­tási nélkül továbbhajtott. Száz­kétszáz méterrel odébb megkér­dezte Nemest, aki mellette ült: — Nem hallottál valami kop­­panást? Csak nem gázoltam el valakit? Társa megnyugtatta, hogy nem történt semmi, menjenek csak to­vább, vagyis: haza. Tatabányára, mert neki hamarosan munkába kell állnia. Még mindketten má­morosak voltak az éjszaka fo­gyasztott italoktól. A helyszínen talált nyomok és a szemtanúk vallomása alapján a rendőrség néhány óra leforgá­sa alatt elfogta a két férfit. Ügyüket a Központi Kerületi Bí­róságon ma kezdi tárgyalni Cse­ Pe Lászlóvá dr. Nagy Katalin büntet­őt­anácsa. A bírónő a bün­tető elnökhelyettes a bíróságon, korábban hosszú évekig tevé­kenykedett a közlekedési cso­portnál, vagy közismertebb, ne­vén: a közlekedési bíróságnál. Kétszáz eljárás Markó utca 25., a Központi Kerületi Bíróság patinás épüle­te. A negyedik emeleten, jobb­ra, nem messze a páternoszter­­től találjuk a közlekedési cso­port bíróinak dolgozószobáit, tár­gyalótermeit. A házban folyó ta­tarozás nem akadályozza munká­jukat. A közlekedési bíróság hétköz­napjairól dr. Nagy János cso­portvezető bírót kérdeztem. — Csoportunk havonta 24­0— 800 ügyet tárgyal, ebből körül­belül kétszáz a közlekedési bün­tető vagy vétségi eljárás. Bí­róink közül négyen csak közleke­dési — közúti, vasúti, légi, vízi — ügyekben ítélkeznek. — Kétszáz ügy egy hónap alatt. Meglehetősen sok. — Elég sok közöttük az ittas vezetés, amikor — szerencsére — nem történik baleset. Persze, ez csak annyiban szépíti a hely­zetet, hogy olyan ügyek is sze­repelnek a statisztikában, ame­lyeknél nincs halálos áldozat, személyi sérülés, anyagi kár. A halálos kimenetelű közúti balesetek tárgyalásánál minden esetben ülnökök is segítik a bí­róság munkáját, de kisebb je­lentőségű perekben előfordul, hogy egyedül vezeti le a tárgya­lást a bíró. — Az ülnökök segítsége igen sokat jelent számunkra — mond­ja Nagy János. — Valameny­­nyiük foglalkozása kapcsolatos a közlekedéssel, sokat köszönhe­tünk szakmai rutinjuknak. — De — ahogy mondani szo­kás —, nem kell félteni a bíró­kat sem. Valamennyien nap mint nap részt vesznek a közle­kedésben saját autójuk volánjá­nál, gyakorlatuk több éves. Az egyik bíró ráadásul repül is, és valamikor a MÁV-nál dolgo­zott. Azt tartják róla, hogy job­ban ismeri a szabályokat, mint bármelyik öreg vasúti róka, így azután a vasúti és a ritkábban előforduló légi közlekedési ügye­ket általában mindig ő tárgyalja. — Az igazságügyi műszaki szakértők munkájáról sem feled­kezhetünk meg — folytatja a csoportvezető bíró. — Igen sok esetben nekik — szakmai tudá­suknak, vizsgálataiknak, méré­seiknek — köszönhető, hogy a látszattal ellentétben bebizonyo­sodik ártatlan emberek igaza. Sofőr — rutin nélkül A bíróság nemcsak a szakértőik véleményére támaszkodik, mi­előtt ítéletet hirdetne. Gyakran a bíró és az ülnökök a helyszí­nen tájékozódnak. A bíróság a közelmúltban tárgyalta Vida János ügyét. A fiatal gép­kocsivezető tavaly június 9-én nem egészen kéthónapos jogosít­vánnyal ült a ZN­* teherautó vo­lánjánál, amikor az óbudai gáz-, gyárnál, egy nem túl erős ívben kanyarodó úton áttért a bal ol­dalra, és összeütközött egy Zasz­­tavával. A személyautó vezetője a balesetnél az életét vesztette. — A szemtanúk vallomása annyim ellentmondó volt, hogy elrendeltem a helyszíni szemlét — emlékezik a bírónő. — Ott, és a szakértők vélemé­nye alapján egyértelműen tisztá­zódott, hogy a tragédiáért Vida a felelős. A Zasztava vezetője erősen fékezett, amikor meglátta magával szemben a teherautót, s ha az is fékez, elkerülik a frontális összeütközést. Vida Jánost a bíróság 1 év 2 hónap, fogházban letöltendő sza­badságvesztéssel sújtotta, és 3 évre eltiltotta a gépkocsivezetés­től. Az már nem az igazságszol­gáltatás dolga, hogy feltegye a kérdést: milyen áron szerezhet­nek gyakorlatot, rutint az­ óriás ZIL teherautók sofőrjei? Vida jogosítványa a baleset idején mindössze 52 napos volt. Olajos úttest — Milyen esetekben rendel el még a bíróság helyszíni szem­lét? — Ha tisztázni kell például a­ látási viszonyokat, az úttest mi-­ nőségét — válaszolja a bírónő.­ — Gyakran kérjük a meteoroló­gusok segítségét: mikor, milyen­ napszakban tudjuk reprodukál-­ ni azokat a látási viszonyokat, amelyeknél a balesetek történ-­­­tek. Volt rá eset, hogy egy hely-­­színi szemlénél bizonyítási kísér­letként olajat öntöttem az útra. — A közlekedési bíró tapasz­talatai szerint kik okozzák a legtöbb balesetet? — A hivatásosokkal kevesebb baj van, igaz, kevesebben is vannak, mint az „úrvezetők”. De azt hiszem, a legtöbbjükben nagy a felelősségtudat. Átérzik, hogy például egy csuklós­­ villa­mos, vagy autóbusz vezetésénél hány ember élete van rájuk bíz­va. Vojna József a tatabányai­ Kristály Vendéglátó Vállalat gép­kocsivezetője. De nem munka közben gázolt. A december else­jére virradó éjszakán szórako­zott, s közben kedve kerekedett egy budapesti kiruccanáshoz is. ..Kölcsönbe vette” a Barkast. Hajnaliban elgázolt három em­bert. A Központi Kerületi Bíró­ságon ma felel tettéért. Borbás Katalin Az írt Helyszíni szemlén e­rt bizonyosan igazuk van a szo­­­ciológusoknak, pszichológu­­soknak és egyéb tudósoknak, amikor a lakóterek gondjairól értekeznek. Valós gondok lehet­nek ezek. Mert országszerte — és világszerte is — egyre több városnyi kiterjedésű panelház épül. Amelyekbe tízezrek, száz­ezrek költöznek. Ki ezért, ki azért. Aztán ezeknek az em­bereknek egy része — a tudós értekezések tanúsága szerint — elidegenedik, mogorvám bezárva maga mögött kisebb-nagyobb la­kása ajtaját. Ki ezért, ki azért... őszintén megvallom azonban, én már hatodik éve élek ilyen házban, de nem érzem, hogy el­idegenedtem volna. Lehet, hogy ez az én eredendő hibám, de az is lehet, hogy eddigelé még nem olvastam e tárgyban elegendő szociográfiai munkát. — Szóval, elég jól megvagyok én itt, Óbu­dán. Igaz, az első hónapokban, sőt években is, hiányzott az előző, körfolyosós Bezerédi utcai Lakást körülövező „emberi lépték”. Hiányzott a szomszédom, özvegy Gornyik Alajosné is, aki kora ta­vasztól késő őszig szoba-konyhá­jának ajtaja előtt üldögélt a sámlin és mindent tudott, ami a házban történik, így aztán ,,meg­felelő információkkal­" rendelkez­tem én is, meg a többi lakó is. De hát az évek folyamán —­ mert múltak az évek — ezt a hiány­érzetemet is kihevertem. Az is igaz, hogy itt a szom­szédaimat sem ismerem. Nem­csak azért, mert itt nincsen Gor­­nyikné, hanem, mert kör­folyosó sincsen, ahová tavasztól kiülhet­ne szegény. A lépcsőházban egész nap ég a villany. De, ezt a lép­csőházat is ritkán látom, mert a lift hat év alatt mindössze há­romszor tolyott el. Akkor is csak néhány órára. M­indezek ellenére nem idege­­­­­­nedtem el — vetettem szá­mot életemnek ezen több mint fél évtizedével vasárnap délután, amikor kinéztem az ablakon. Ahonnét láttam a hegyeket, a buszmegállót meg az utcán járó­kelő embereket. Szóval, a kül­világot. És arra gondoltam, hogy holnap délelőtt ugyanúgy szállok fel a nyolcvanhatos buszra, mint már évek óta, és délután vagy este ugyanúgy szállok le arról. És ekkor — a februári nap­sütés okozta talán, vagy az egye­düllét — elhatároztam, hogy le­megyek és járok egyet. Csak­úgy, minden cél nélkül. Mert ilyet még eddig sohasem tettem. Körüljárom legalább a ház­tömböt, tervezgettem. És egyéb­ként is: a napsugarak februári ajándékát meg kell becsülni. A sétát a Kórház utcánál kez­dem. Mert itt­ kezdődik a háztömb, amelynek még az ár­kádjai alá is jutott valami a napsugarakból. Ezek az árkádok, a „fogas” házsor mind a nyolc épülete alatt, valóban egyfor­mák. Uniformisait. — Mérege­­tem-nézegetem az ugyancsak egyforma betonoszlopokat, ame­lyekre biztonságosan nehezednek a tíz emeletek. Nem vidítanak fel de el sem keserítenek. És nem idegesítenek az oszlopok között vadul bicikliző kisgyere­kek sem. Pedig néha csak centi­méterekre mellettem suhannak el. Mert hát hol biciklizzenek ...? Azt is elnézően látom, hogy a hármas számú házat tartó egyik oszlopra — biztosan vala­melyik „krétatolvaj” kisiskolás — össze-vissza vonalakat huzi­gált. Annak idején — igaz, hogy sok évtizede már annak — mi is rajzolgattunk krétával ilyenfélé­ket. — A hetes számú ház előtt azonban megálltam. A járdán, valamilyen jófajta „kopásálló” festékkel, arasznyi nagy betűkkel ezt olvasom: — Szeretlek. — No — gondo­lom —, hát itt van, tisztelt ku­tatók. Tessék ezt a szöveget ta­nulmányozni. Mi ez, ha nem „emberi lépték”? És vidáman megyek tovább. A kilenc előtt meg — ugyancsak a járdán — ez áll: — Imádlak! — így, felkiáltó­jellel. A tizenegy betonoszlopán pedig — legalább kétaraszos, be­tűkkel : — Drága., Még vagy negyed órát járkál­tam a környéken — frissen és jókedvűen. Aztán — a nap is nagyon laposan állott már — elégedetten nyitottam ki a ka­punkat. ("Mert errefelé a kapuk mindig zárva vannak.) A liftajtó előtt olyan tizenöt év körüli csinos lányka várako­zik. Mire odaérek, a lift is leér. Beszállunk. Kérdezi a lány: — Hányadikra tetszik menni? — Mondom neki, a másodikra. Nyomja is a gombot. — Köszönöm szépen — mon­dom, mert látom rajta, hogy ő feljebb lakik. Amikor pedig ki­szállok, köszön, illedelmesen: — Kézit csókolom. — Az ajtó becsukódik és a lift megy to­vább ... Ki­ekem pedig—koto­rá­zván zse­­­­bemben az ajtókulcs után — valahol a lelkem legbelső „kép­ernyőjén” felsajog a három lenti felirat.. És közel hat év óta ott, először élveztem, hogy rettene­tesen elidegenedtem. Igen, ma­gamtól, aki valamikor az ilyen fiatal hölgyeknek úgy köszönt, hogy : „Kezitcsókolom.” Elkeseredésemben bekapcsol­tam a televíziót. Elé ültem. Hát­tal az ablaknak. És nemsokára gyönyörű fiatal lány, jelent meg a képernyőn, csodálatos mozdu­latokkal lihegve a jég hátán. Irgett-forgott — mit tagadjam — az én nagy gyönyörűségemre. Fél óra múlva — nem tudom már hányadik lány után — is­mét jól éreztem magamat. Sem­miféle elidegenedés,­­búbánat nem nehezedett rám. • Csak a szépségét, a fiatalságot­ éreztem — ott, a jó meleg szobában. Háttal az ablaknak. És hálás vol­tam a televíziónak, a jégtáncbaj­nokságnak, meg a gyönyörű , tán­­coslábú lányoknak.. Akik nekem nem köszöntek vissza... Bóday Pál Elidegenedtem JELZET­­ ..? Bravó, frízek Ez ! aztán nagyszerű — gon­­­doltam, amikor a minap kezembe került egy szarvas­­marhákról, pontosabban Hol­­steini-frízekről szóló hír. Az egyik dunántúli állami gaz­daság istállója a színhely, am­ely a maga nemében egye­dülálló létesítmény. Nem cso­da, ha a tudósítás is csupa lelkendezés: „Nem kell a ha­gyományos drága istálló” — így­ szól a szöveg. Mert gyors és­ egyszersmind olcsó az új m­egoldás. Korábban a 600 fé­rőhelyes telepek elkészültéhez három év kellett, ezt a mosta­nit — 680 állat él benne — csak 11 hónapig építették. Sőt, azelőtt szakosított telepe­ken 80—90 ezer forintba ke­rült egy férőhely, itt pedig mindössze 50 ezer forintba, annak ellenére, hogy gépesí­tették az összes munkafolya­matot. Hogyan lehetséges ez? — kérdezhetjük. Nos, az ötlet, az újdonság lényege így hangzik: • elég az istállóhoz három (3) fal. Kész. A negyedik oldalon, a friss februári levegő. Ke­mény, edzett frízek kellenek hozzá, annyi bizonyos, de ed­­­dig bevált. Igaz, a kísérleti is­tállót csak két hónapja hasz­nálják, így végleges tapaszta- ■ latokat még nem lehet a do­logból leszúrni. Azt azonban­­ már most láthatjuk, hiszen kiszámolták összességében és az egyes marhára vonatkozó... látva is, hogy a háromfalú istálló olcsóbb, és gyorsabban készül el, mint a négyfalú. És ez a lényeg. A derék frízeknek csak gratulálni tudok, úgy tűnik,, bírják a hideget — nem is őket féltem. Hanem mi lesz,­ ha máshol is átveszik — eset­leg továbbfejlesztik — ezt a költségcsökkentő módszert? Mi következik majd a három-, a kettő-, az egy falu után? Brr. ■ Néhány hét múlva kezdődik­­­­ Boráros tér - Petőfi-híd A Gellért tér forgalmi rendjé­nek korszerűsítése közvetlenül kapcsolódik a Petőfi-híd felújítá­sához, a Boráros tér közlekedé­sének átformálásához. A munká­latok tervszerűen haladnak, és ennek eredményeként áprilisra már külön sínpáron közlekedik a Szabadság-híd budai hídfőjénél a 47-es és a 49-es villamos, vala­mint az Erzsébet-híd felé haladó 18-as és 19-es. — A villamosok zöld jelzésre egyszerre indulhatnak — magya­rázta Lelkes Mihály, a Fővárosi Tanács közlekedési főigazgatósá­gának osztályvezetője ’ —, s ez gyorsabbá és biztonságosabbá te­szi majd a gépjárműforgalmat is. Ugyanakkor sor kerül közúti korrekcióra is, az úttest az Er­zsébet-híd irányából egy sávval bővülni fog. — Hogyan készülnek a Boráros tér rendezésére, és a Petőfi-híd felújítására? — Kezdjük azzal, hogy a Bo­ráros tér forgalma három szem­pontból is megkülönböztetett fi­gyelmet érdemel. Itt megy át az E 5-ös Budapest—Szeged— Belgrád főút, amelynek forgalma hónapról hónapra növekszik., In­­nen indul, illetve itt sűrűsödik a dél-pesti (Csepel, Soroksár, Er­zsébet), s az észak—déli közle­­­kedési tengely, Közraktár utca— Kiskörút—Váci úti forgalom, itt megy át a Soroksári útra. Ebből adódnak a megoldásra váró fel­adatok. A tömegközlekedésnek­ néhány év múlva újabb fentos csomópontja alakul ki a Boráros téren, mégpedig ha az Kelen sértek —Óbuda közötti metrószakaszo* megindul a forgalom. ..Naponta átlag 160 ezren veszik igénybe” a csepeli gyorsvasútat, végállomá­sát néhány esztendőn belül a Bor­­áros térről „bevezetik” a Kálvin térre. A Boráros térbe torkolló köz­utak áteresztő képességét már nem lehet növelni. De ,,kimerült” a Petőfi-híd lehetősége is. Lelkes Mihály erről így beszélt: * — A tér átrendezését épületek szanálása nélkül végezzük el. Jel­zőlámpás csomópontot alakítunk ki. A Petőfi-híd pesti hídfőjét úgy építjük át, hogy a Nagy­körúton és a Soroksári úton szé­les „járműosztályozó” létesül, ami segíti a különböző irányokba való védett haladást. A Nagykörúton az Üllői útig háromsávos hala­­dási lehetőséget biztosítunk. A Ferencváros és a Duna-part kap­csolatát aluljárórendszerrel se­­­gítjük, ami közvetlen kapcsolatot teremt az autóbusz-, villamos--és­ HÉV-megállókhoz is. — Az építkezés ideje alatt a Petőfi-hidat lezárják. Ez újabb közlekedési nehézségek előidéz­­zője lesz?­­ — Tévedés. A mainál nehézé­kesebb lesz a forgalom a hídon, de teljes egészében nem szándé­kozunk lezárni, egyharmada minis­zig használható lesz.­­.Jó? Előreláthatólag a teherkocsi­­forgalmat is csak annyira kíván­ják csökkenteni, hogy a 3,5 ton­-­­nánál kisebb teherautók és sze­mélygépkocsik ne használhassák a hidat. Az osztályvezetőtől arról is ér­tesültünk, hogy a Duna-partból, a Kvassai úttól új rakparti utat építenek,a HÉV és a vasút terü­l­­lete között. — Ha a tervek megvalósulnál és megszűnik a Hámá­n Kató park? — Nem. Egy részét kell csak igénybe venni, de­­helyette új zöldterületet létesítünk,­ a lebon­tásra kerülő három raktár he­lyen: ', ' ■" A nagy építkezés tervei elké­szültek. A munkálatok megkez­désére, így a Petőfi-híd felújítá­sával együtt járó korlátozásokba minden valószínűség­­ szerint n­­é­­hány hét múlva sor kerül. Ról Fahidy József

Next