Magyar Hírlap, 1979. február (12. évfolyam, 26-49. szám)
1979-02-07 / 31. szám
l » A (n ] b $ i /r 7 / ~) ^ Magyar Hírlap ' események - tudósítások \ (J \ - (w. február ?, szerda 9 Repül a bíró Súlyos testi sértéssel járó közlekedési vétséggel vádolva áll a bíróság elé a 26 éves Vojna József és 31 éves társa, Nemes János. Vojna tavaly december elsején kora reggel a Móricz Zsigmond körtéren a zöld jelzésen áthaladó gyalogosok közül hármat elgázolt, majd segítségnyújtási nélkül továbbhajtott. Százkétszáz méterrel odébb megkérdezte Nemest, aki mellette ült: — Nem hallottál valami koppanást? Csak nem gázoltam el valakit? Társa megnyugtatta, hogy nem történt semmi, menjenek csak tovább, vagyis: haza. Tatabányára, mert neki hamarosan munkába kell állnia. Még mindketten mámorosak voltak az éjszaka fogyasztott italoktól. A helyszínen talált nyomok és a szemtanúk vallomása alapján a rendőrség néhány óra leforgása alatt elfogta a két férfit. Ügyüket a Központi Kerületi Bíróságon ma kezdi tárgyalni Cse Pe Lászlóvá dr. Nagy Katalin büntetőtanácsa. A bírónő a büntető elnökhelyettes a bíróságon, korábban hosszú évekig tevékenykedett a közlekedési csoportnál, vagy közismertebb, nevén: a közlekedési bíróságnál. Kétszáz eljárás Markó utca 25., a Központi Kerületi Bíróság patinás épülete. A negyedik emeleten, jobbra, nem messze a páternosztertől találjuk a közlekedési csoport bíróinak dolgozószobáit, tárgyalótermeit. A házban folyó tatarozás nem akadályozza munkájukat. A közlekedési bíróság hétköznapjairól dr. Nagy János csoportvezető bírót kérdeztem. — Csoportunk havonta 240— 800 ügyet tárgyal, ebből körülbelül kétszáz a közlekedési büntető vagy vétségi eljárás. Bíróink közül négyen csak közlekedési — közúti, vasúti, légi, vízi — ügyekben ítélkeznek. — Kétszáz ügy egy hónap alatt. Meglehetősen sok. — Elég sok közöttük az ittas vezetés, amikor — szerencsére — nem történik baleset. Persze, ez csak annyiban szépíti a helyzetet, hogy olyan ügyek is szerepelnek a statisztikában, amelyeknél nincs halálos áldozat, személyi sérülés, anyagi kár. A halálos kimenetelű közúti balesetek tárgyalásánál minden esetben ülnökök is segítik a bíróság munkáját, de kisebb jelentőségű perekben előfordul, hogy egyedül vezeti le a tárgyalást a bíró. — Az ülnökök segítsége igen sokat jelent számunkra — mondja Nagy János. — Valamenynyiük foglalkozása kapcsolatos a közlekedéssel, sokat köszönhetünk szakmai rutinjuknak. — De — ahogy mondani szokás —, nem kell félteni a bírókat sem. Valamennyien nap mint nap részt vesznek a közlekedésben saját autójuk volánjánál, gyakorlatuk több éves. Az egyik bíró ráadásul repül is, és valamikor a MÁV-nál dolgozott. Azt tartják róla, hogy jobban ismeri a szabályokat, mint bármelyik öreg vasúti róka, így azután a vasúti és a ritkábban előforduló légi közlekedési ügyeket általában mindig ő tárgyalja. — Az igazságügyi műszaki szakértők munkájáról sem feledkezhetünk meg — folytatja a csoportvezető bíró. — Igen sok esetben nekik — szakmai tudásuknak, vizsgálataiknak, méréseiknek — köszönhető, hogy a látszattal ellentétben bebizonyosodik ártatlan emberek igaza. Sofőr — rutin nélkül A bíróság nemcsak a szakértőik véleményére támaszkodik, mielőtt ítéletet hirdetne. Gyakran a bíró és az ülnökök a helyszínen tájékozódnak. A bíróság a közelmúltban tárgyalta Vida János ügyét. A fiatal gépkocsivezető tavaly június 9-én nem egészen kéthónapos jogosítvánnyal ült a ZN* teherautó volánjánál, amikor az óbudai gáz-, gyárnál, egy nem túl erős ívben kanyarodó úton áttért a bal oldalra, és összeütközött egy Zasztavával. A személyautó vezetője a balesetnél az életét vesztette. — A szemtanúk vallomása annyim ellentmondó volt, hogy elrendeltem a helyszíni szemlét — emlékezik a bírónő. — Ott, és a szakértők véleménye alapján egyértelműen tisztázódott, hogy a tragédiáért Vida a felelős. A Zasztava vezetője erősen fékezett, amikor meglátta magával szemben a teherautót, s ha az is fékez, elkerülik a frontális összeütközést. Vida Jánost a bíróság 1 év 2 hónap, fogházban letöltendő szabadságvesztéssel sújtotta, és 3 évre eltiltotta a gépkocsivezetéstől. Az már nem az igazságszolgáltatás dolga, hogy feltegye a kérdést: milyen áron szerezhetnek gyakorlatot, rutint az óriás ZIL teherautók sofőrjei? Vida jogosítványa a baleset idején mindössze 52 napos volt. Olajos úttest — Milyen esetekben rendel el még a bíróság helyszíni szemlét? — Ha tisztázni kell például a látási viszonyokat, az úttest mi- nőségét — válaszolja a bírónő. — Gyakran kérjük a meteorológusok segítségét: mikor, milyen napszakban tudjuk reprodukál- ni azokat a látási viszonyokat, amelyeknél a balesetek történ-tek. Volt rá eset, hogy egy hely-színi szemlénél bizonyítási kísérletként olajat öntöttem az útra. — A közlekedési bíró tapasztalatai szerint kik okozzák a legtöbb balesetet? — A hivatásosokkal kevesebb baj van, igaz, kevesebben is vannak, mint az „úrvezetők”. De azt hiszem, a legtöbbjükben nagy a felelősségtudat. Átérzik, hogy például egy csuklós villamos, vagy autóbusz vezetésénél hány ember élete van rájuk bízva. Vojna József a tatabányai Kristály Vendéglátó Vállalat gépkocsivezetője. De nem munka közben gázolt. A december elsejére virradó éjszakán szórakozott, s közben kedve kerekedett egy budapesti kiruccanáshoz is. ..Kölcsönbe vette” a Barkast. Hajnaliban elgázolt három embert. A Központi Kerületi Bíróságon ma felel tettéért. Borbás Katalin Az írt Helyszíni szemlén ert bizonyosan igazuk van a szociológusoknak, pszichológusoknak és egyéb tudósoknak, amikor a lakóterek gondjairól értekeznek. Valós gondok lehetnek ezek. Mert országszerte — és világszerte is — egyre több városnyi kiterjedésű panelház épül. Amelyekbe tízezrek, százezrek költöznek. Ki ezért, ki azért. Aztán ezeknek az embereknek egy része — a tudós értekezések tanúsága szerint — elidegenedik, mogorvám bezárva maga mögött kisebb-nagyobb lakása ajtaját. Ki ezért, ki azért... őszintén megvallom azonban, én már hatodik éve élek ilyen házban, de nem érzem, hogy elidegenedtem volna. Lehet, hogy ez az én eredendő hibám, de az is lehet, hogy eddigelé még nem olvastam e tárgyban elegendő szociográfiai munkát. — Szóval, elég jól megvagyok én itt, Óbudán. Igaz, az első hónapokban, sőt években is, hiányzott az előző, körfolyosós Bezerédi utcai Lakást körülövező „emberi lépték”. Hiányzott a szomszédom, özvegy Gornyik Alajosné is, aki kora tavasztól késő őszig szoba-konyhájának ajtaja előtt üldögélt a sámlin és mindent tudott, ami a házban történik, így aztán ,,megfelelő információkkal" rendelkeztem én is, meg a többi lakó is. De hát az évek folyamán — mert múltak az évek — ezt a hiányérzetemet is kihevertem. Az is igaz, hogy itt a szomszédaimat sem ismerem. Nemcsak azért, mert itt nincsen Gornyikné, hanem, mert körfolyosó sincsen, ahová tavasztól kiülhetne szegény. A lépcsőházban egész nap ég a villany. De, ezt a lépcsőházat is ritkán látom, mert a lift hat év alatt mindössze háromszor tolyott el. Akkor is csak néhány órára. Mindezek ellenére nem idegenedtem el — vetettem számot életemnek ezen több mint fél évtizedével vasárnap délután, amikor kinéztem az ablakon. Ahonnét láttam a hegyeket, a buszmegállót meg az utcán járókelő embereket. Szóval, a külvilágot. És arra gondoltam, hogy holnap délelőtt ugyanúgy szállok fel a nyolcvanhatos buszra, mint már évek óta, és délután vagy este ugyanúgy szállok le arról. És ekkor — a februári napsütés okozta talán, vagy az egyedüllét — elhatároztam, hogy lemegyek és járok egyet. Csakúgy, minden cél nélkül. Mert ilyet még eddig sohasem tettem. Körüljárom legalább a háztömböt, tervezgettem. És egyébként is: a napsugarak februári ajándékát meg kell becsülni. A sétát a Kórház utcánál kezdem. Mert itt kezdődik a háztömb, amelynek még az árkádjai alá is jutott valami a napsugarakból. Ezek az árkádok, a „fogas” házsor mind a nyolc épülete alatt, valóban egyformák. Uniformisait. — Méregetem-nézegetem az ugyancsak egyforma betonoszlopokat, amelyekre biztonságosan nehezednek a tíz emeletek. Nem vidítanak fel de el sem keserítenek. És nem idegesítenek az oszlopok között vadul bicikliző kisgyerekek sem. Pedig néha csak centiméterekre mellettem suhannak el. Mert hát hol biciklizzenek ...? Azt is elnézően látom, hogy a hármas számú házat tartó egyik oszlopra — biztosan valamelyik „krétatolvaj” kisiskolás — össze-vissza vonalakat huzigált. Annak idején — igaz, hogy sok évtizede már annak — mi is rajzolgattunk krétával ilyenféléket. — A hetes számú ház előtt azonban megálltam. A járdán, valamilyen jófajta „kopásálló” festékkel, arasznyi nagy betűkkel ezt olvasom: — Szeretlek. — No — gondolom —, hát itt van, tisztelt kutatók. Tessék ezt a szöveget tanulmányozni. Mi ez, ha nem „emberi lépték”? És vidáman megyek tovább. A kilenc előtt meg — ugyancsak a járdán — ez áll: — Imádlak! — így, felkiáltójellel. A tizenegy betonoszlopán pedig — legalább kétaraszos, betűkkel : — Drága., Még vagy negyed órát járkáltam a környéken — frissen és jókedvűen. Aztán — a nap is nagyon laposan állott már — elégedetten nyitottam ki a kapunkat. ("Mert errefelé a kapuk mindig zárva vannak.) A liftajtó előtt olyan tizenöt év körüli csinos lányka várakozik. Mire odaérek, a lift is leér. Beszállunk. Kérdezi a lány: — Hányadikra tetszik menni? — Mondom neki, a másodikra. Nyomja is a gombot. — Köszönöm szépen — mondom, mert látom rajta, hogy ő feljebb lakik. Amikor pedig kiszállok, köszön, illedelmesen: — Kézit csókolom. — Az ajtó becsukódik és a lift megy tovább ... Kiekem pedig—kotorázván zsebemben az ajtókulcs után — valahol a lelkem legbelső „képernyőjén” felsajog a három lenti felirat.. És közel hat év óta ott, először élveztem, hogy rettenetesen elidegenedtem. Igen, magamtól, aki valamikor az ilyen fiatal hölgyeknek úgy köszönt, hogy : „Kezitcsókolom.” Elkeseredésemben bekapcsoltam a televíziót. Elé ültem. Háttal az ablaknak. És nemsokára gyönyörű fiatal lány, jelent meg a képernyőn, csodálatos mozdulatokkal lihegve a jég hátán. Irgett-forgott — mit tagadjam — az én nagy gyönyörűségemre. Fél óra múlva — nem tudom már hányadik lány után — ismét jól éreztem magamat. Semmiféle elidegenedés,búbánat nem nehezedett rám. • Csak a szépségét, a fiatalságot éreztem — ott, a jó meleg szobában. Háttal az ablaknak. És hálás voltam a televíziónak, a jégtáncbajnokságnak, meg a gyönyörű , táncoslábú lányoknak.. Akik nekem nem köszöntek vissza... Bóday Pál Elidegenedtem JELZET ..? Bravó, frízek Ez ! aztán nagyszerű — gondoltam, amikor a minap kezembe került egy szarvasmarhákról, pontosabban Holsteini-frízekről szóló hír. Az egyik dunántúli állami gazdaság istállója a színhely, amely a maga nemében egyedülálló létesítmény. Nem csoda, ha a tudósítás is csupa lelkendezés: „Nem kell a hagyományos drága istálló” — így szól a szöveg. Mert gyors és egyszersmind olcsó az új megoldás. Korábban a 600 férőhelyes telepek elkészültéhez három év kellett, ezt a mostanit — 680 állat él benne — csak 11 hónapig építették. Sőt, azelőtt szakosított telepeken 80—90 ezer forintba került egy férőhely, itt pedig mindössze 50 ezer forintba, annak ellenére, hogy gépesítették az összes munkafolyamatot. Hogyan lehetséges ez? — kérdezhetjük. Nos, az ötlet, az újdonság lényege így hangzik: • elég az istállóhoz három (3) fal. Kész. A negyedik oldalon, a friss februári levegő. Kemény, edzett frízek kellenek hozzá, annyi bizonyos, de eddig bevált. Igaz, a kísérleti istállót csak két hónapja használják, így végleges tapaszta- ■ latokat még nem lehet a dologból leszúrni. Azt azonban már most láthatjuk, hiszen kiszámolták összességében és az egyes marhára vonatkozó... látva is, hogy a háromfalú istálló olcsóbb, és gyorsabban készül el, mint a négyfalú. És ez a lényeg. A derék frízeknek csak gratulálni tudok, úgy tűnik,, bírják a hideget — nem is őket féltem. Hanem mi lesz, ha máshol is átveszik — esetleg továbbfejlesztik — ezt a költségcsökkentő módszert? Mi következik majd a három-, a kettő-, az egy falu után? Brr. ■ Néhány hét múlva kezdődik Boráros tér - Petőfi-híd A Gellért tér forgalmi rendjének korszerűsítése közvetlenül kapcsolódik a Petőfi-híd felújításához, a Boráros tér közlekedésének átformálásához. A munkálatok tervszerűen haladnak, és ennek eredményeként áprilisra már külön sínpáron közlekedik a Szabadság-híd budai hídfőjénél a 47-es és a 49-es villamos, valamint az Erzsébet-híd felé haladó 18-as és 19-es. — A villamosok zöld jelzésre egyszerre indulhatnak — magyarázta Lelkes Mihály, a Fővárosi Tanács közlekedési főigazgatóságának osztályvezetője ’ —, s ez gyorsabbá és biztonságosabbá teszi majd a gépjárműforgalmat is. Ugyanakkor sor kerül közúti korrekcióra is, az úttest az Erzsébet-híd irányából egy sávval bővülni fog. — Hogyan készülnek a Boráros tér rendezésére, és a Petőfi-híd felújítására? — Kezdjük azzal, hogy a Boráros tér forgalma három szempontból is megkülönböztetett figyelmet érdemel. Itt megy át az E 5-ös Budapest—Szeged— Belgrád főút, amelynek forgalma hónapról hónapra növekszik., Innen indul, illetve itt sűrűsödik a dél-pesti (Csepel, Soroksár, Erzsébet), s az észak—déli közlekedési tengely, Közraktár utca— Kiskörút—Váci úti forgalom, itt megy át a Soroksári útra. Ebből adódnak a megoldásra váró feladatok. A tömegközlekedésnek néhány év múlva újabb fentos csomópontja alakul ki a Boráros téren, mégpedig ha az Kelen sértek —Óbuda közötti metrószakaszo* megindul a forgalom. ..Naponta átlag 160 ezren veszik igénybe” a csepeli gyorsvasútat, végállomását néhány esztendőn belül a Boráros térről „bevezetik” a Kálvin térre. A Boráros térbe torkolló közutak áteresztő képességét már nem lehet növelni. De ,,kimerült” a Petőfi-híd lehetősége is. Lelkes Mihály erről így beszélt: * — A tér átrendezését épületek szanálása nélkül végezzük el. Jelzőlámpás csomópontot alakítunk ki. A Petőfi-híd pesti hídfőjét úgy építjük át, hogy a Nagykörúton és a Soroksári úton széles „járműosztályozó” létesül, ami segíti a különböző irányokba való védett haladást. A Nagykörúton az Üllői útig háromsávos haladási lehetőséget biztosítunk. A Ferencváros és a Duna-part kapcsolatát aluljárórendszerrel segítjük, ami közvetlen kapcsolatot teremt az autóbusz-, villamos--és HÉV-megállókhoz is. — Az építkezés ideje alatt a Petőfi-hidat lezárják. Ez újabb közlekedési nehézségek előidézzője lesz? — Tévedés. A mainál nehézékesebb lesz a forgalom a hídon, de teljes egészében nem szándékozunk lezárni, egyharmada miniszig használható lesz..Jó? Előreláthatólag a teherkocsiforgalmat is csak annyira kívánják csökkenteni, hogy a 3,5 ton-nánál kisebb teherautók és személygépkocsik ne használhassák a hidat. Az osztályvezetőtől arról is értesültünk, hogy a Duna-partból, a Kvassai úttól új rakparti utat építenek,a HÉV és a vasút terüllete között. — Ha a tervek megvalósulnál és megszűnik a Hámán Kató park? — Nem. Egy részét kell csak igénybe venni, dehelyette új zöldterületet létesítünk, a lebontásra kerülő három raktár helyen: ', ' ■" A nagy építkezés tervei elkészültek. A munkálatok megkezdésére, így a Petőfi-híd felújításával együtt járó korlátozásokba minden valószínűség szerint néhány hét múlva sor kerül. Ról Fahidy József