Magyar Hírlap, 1979. április (12. évfolyam, 77-100. szám)
1979-04-01 / 77. szám
2 1979. ÁPRILIS 1. VASÁRNAP NEMZETKÖZI POLITIKA Magyar Hírlap KÜLFÖLDI LAPOKBÓL jBtjmr'jaur*»*' Hafi/.ullah Amin, az Afganisztáni Demokratikus Köztársaság miniszterelnöke az indiai lapnak adott nyilatkozatában kiemelte, hogy az áprilisi forradalom célja a kizsákmányolás minden formájától mentes társadalom felépítése. A hatalomból kirekesztett feudálisok és külföldi gazdáik öszszeesküvést szőnek a néphatalom ellen. Dokumentumokkal tudjuk bizonyítani, hogy az új rendszer ellenségeit külföldről pénzelik. Ezt kormányunk az ország belügyeibe való nyílt beavatkozásnak tekinti — mutatott rá Hafizullah Amin. Kijelentette továbbá, hogy országa minden állammal baráti kapcsolatokra törekszik, és nem szándékozik beavatkozni egyetlen ország belügyeibe sem. Dos Anodes (Tunes t ú Újabb tények kerültek napvilágra az amerikai Központi Hírszerző Hivatal (CIA) külföldi felforgató tevékenységéről. Az amerikai napilapnak adott interjújában Kermit Roosevelt, a teí volt közel-keleti főnöke elmondta, milyen szerepet játszott az ügynökség 15511-ban a Moszadik vezette törvényes iráni kormány megdöntésében. Az „Ajax” fedőnevű műveletet Eisenhower elnöknek, John F. Dulles külügyminiszternek és természetesen A. Dulles-nak, a CIA akkori igazgatójának vezetése alatt dolgozták ki és hajtották végre. A műveletről tájékoztatták az angol kormányt is. Moszadik ugyanis az angol—iráni olajtársaság államosításával ,,kihívta maga ellen a nyugati hatalmak haragját". A CIA fontos szerepet játszott a kellemetlenné vált kormány megdöntésének előkészítésében. Az Egyesült Államok egymillió dollárt szánt a kormány változás végrehajtására. THE OBSERVER Frankfurter Rundschau .A dél-afrikai fehér bányászok márciusi sztrájkmozgalmának hátterét világítja meg a nyugatnémet napilap. Március elején a 35 ezer délafrikai fehér bányász egynegyede sztrájkba lépett: szolidaritást vállalt az okiepi (Fokteid tartomány) rézbányában dolgozó társaikkal. Az amerikai tulajdonú kis rézbányában a cégvezetés úgy döntött, hogy három színes bányász olyan munkakörbe léphet előre, amelyet eddig a fehér dél-afrikaiak számára tartottak fenn. Az apartheidtörvények értelmében ugyanis a szakképzettséget igénylő munkahelyeket fehérek tölthetik be. Az okiepi fehér sztrájkotokat támogató ókonzervatív fehér hányásszakszervezet nemcsak azt követelte, hogy a három színest alacsonyabb munkkkörbe helyezzék vissza, hanem egyúttal súlyos fegyelmi büntetéseket, helyezett kilátásba azoknak a szakszervezeti tagoknak, akik nem követik a sztrájkfelhívást. A bányakamara ugyanakkor elbocsátással, a kedvezmények megvonásával, kilakoltatással fenyegette meg a sztrájkotokat. A munkát végül újra felvették, a fehér bányászszakszervezet vezetősége azonban az ország jövője szempontjából rendkívül súlyos állásfoglalással zárta le a maga részéről a vitát: sohasem fog hozzájárulni ahhoz, hogy elismerjék a mtok a sok egyenjogúságát. A mindenre elszánt Jim Callaghan és Margaret Thatcher Peking laoszi forgatókönyve A második front VIETNAM UTÁN LAOSZ megleckéztetésére készülnek a pekingi vezetők. Az új akció előkészületeit ecsetelő nyugati — mindenekelőtt az amerikai — kommentárokból alig titkolt megelégedettség csendül ki, mivel a tőkés világ számára kedvező, hogy Indokínában a hegemonista törekvésektől fűtött pekigi vezetés vált a szocializmus megszilárdulásának fő gátjává. A szocialista országokkal szembeni differenciált politika jegyében Peking a legutóbbi időkig azt a látszatot keltette, hogy Laosz és Kína között felhőtlen a barátság, noha a kínai hatóságok már jó ideje aknamunkát fejtettek ki a Laoszi Népi Demokratikus Köztársaság ellen. A Laoszi Forradalmi Néppárt lapja, a Siena Pasason március 22-i vezércikkében közölte: „A kínai hatóságok már hosszú ideje folytatnak felforgató tevékenységet Laosz ellen. A laoszi kormány türelmet tanúsított, s tartózkodott attól, hogy nyilvánosságra hozza ezeket az eseményeket, a fejleményeket kizárólag a Laoszt és Kínát érintő ügyként kezelte. A laoszi kormány felkérte Kína vientianei nagykövetét, a provokációk elkerülésére, de Peking fokozta a nyomást, s arra kényszerítette a kormányt, hogy megfelelő intézkedéseket tegyen.” A Laosznak mutatott baráti maszkját Peking a Vietnam elleni agressziót követő napokban vetette le, amikor az SNDK kormánya határozottan elítélte az agressziót. Peking vietnami agressziójával egy időben fokozta a nyomást Laoszra is. A Laosz északi részében, Nam Bak és Luang Prabang között készülő országút építésében részt vevő mintegy tízezer kínai a Vietnam elleni agresszió megindulásakor beszüntette az útépítő munkát és harcállásokat, utánpótlási bázisokat kezdett építeni. Ilyen fejlemények után a laoszi kormány március 14-én jegyzékben kérte fel a pekingi kormányt, hogy Laosz vonja vissza a kínai útépítő alakulatokat északi körzeteiből. E felszólító jegyzék átadásakor a pekingi vezetés már az országon belüli és kívüli reakciós erőket is csatasorba állította a laoszi kormány ellen. A NYÍLT ERŐSZAKRA való áttéréshez hozzájárulhatott az is, hogy az aknamunka nem vezetett a Laoszi Népi Demokratikus Köztársaság stabilitásának megrendítéséhez. Egyik jelentésében az MTI pekingi tudósítója, Éliás Béla közölte: „A Pol Pót~lény Sary-klikk összeomlása után illetékesek nyíltan célozgattak arra, hogy Peking a laoszi belső helyzet felbontásával csapást mérhet Vietnamra. Ebből úgy tűnik, a kínai vezetés arra számított, hogy ügynökei segítségével belpolitikai válságot robbanthat ki Laoszban és alááshatja a laoszi—vietnami barátságot és együttműködést.” Ezeknek az elképzeléseknek a kudarca miatt folyamodott Peking fenyegetőbb eszközökhöz. Az országon belüli erők közül Peking, Vietnamhoz hasonlóan, Laoszban is felhasználja a kínai nemzetiségű lakosságot. Ezeknek mind nagyobb szerep jut a kormányellenes akciókban. Soraikból fegyveres bandákat szerveznek, s ezeket a Laosz elleni kínai támadás esetén vetnék be. A pekingi vezetés a kormánnyal szemben igyekszik felhasználni a meo, a jao és néhány más nemzeti kisebbséget. Szervezkedésük a kiváló hegyi harcosok hírében álló meok körében a legsikeresebb, a korábban az USA Központi Hírszerző Hivatalát, a CIA-t kiszolgáló Vang Pao közreműködésének köszönhetően. Vang Pao az LNDK megalakulása után egy rövid thaiföldi tartózkodást követően az Egyesült Államokban telepedett le, de 1978 nyarán Pekingben tűnt fel. A CIA szolgálatában sok kudarcot szenvedett Vang Paót most a pekingi vezetés próbálja hasznosítani. Peking kapcsolatba lépett Washington másik hű kiszolgálójával, Priul Sananikonéval is. A franciaországi Perpignanban horgonyt vetett. Sananiscorae Párizs hallgatólagos beleegyezésével megalakította ellenforradalmi koronákját, a szabad laoszi királyi kormányt. Peking ezeknek szolgálatait is igénybe ,vette, s az . együttműködésről .március .. elejét) .Keng. Le. kapitány —.• mint ■Santotikone helyet. te.se — tárgyalt Pekingben. A BELSŐ IIL KÜLSŐ REAKCIÓSOK mozgósításával párhuzamosan saját erőit is csatasorba állította a pekingi vezetés. Khamphay Boupha laoszi külügyminiszter március 22-én a Waldheim ENSZ-főtitkárhoz intézett levelében közölte: ,,A kínai fegyveres erők több hadosztályt vontak össze Laosz határán a VSZK elleni agresszió óta. Ezek a csapatok hadgyakorlatokat folytatnak és ügynököket szivárogtatnak be Laoszba, hogy ott ellenséges propagandát folytassanak a térségben élő nemzeti kisebbségek között.” A laoszi—kínai—vietnami hármas határ térségében összevont kínai fegyveres erőkből két zászlóalj még március 7-én is behatolt Laosz területére, s azóta sem távozott. A kínai—laoszi határon kialakult feszültség megnyilvánulásai kísértetiesen emlékeztetnek arra, ami a kínai—vietnami határon zajlott le a kínai agresszió megindítása előtt. A készülő „megleckéztetésért” a pekingi vezetés Vietnamhoz hasonlóan, jó előre Laoszra igyekszik hárítani a felelősséget. Pekingben egy idő óta azt állítják, hogy Laosz nagy lépést tett a Kínával szembeni ellenséges politika útján. A kínai ügynökök pedig a nagyobb laoszi városokban egyre szélesebb körben terjesztenek olyan rémhíreket, hogy Laosz támadásra készül Kína ellen, s így Kína kénytelen lesz visszavágni. Mindez azt mutatja, hogy a pekingi vezetés megkezdte a ,,laoszi forgatókönyv'’ végrehajtását, a kínai és a nemzetközi közvélemény felkészítését egy újabb „önvédelmi ellentámadásra”, ezúttal nem Vietnam, hanem Laosz ellen. A "világ haladó erőinek számítaniuk kell arra, hogy a Vietnamban elszenvedett kudarca után Peking Laoszban nyitja meg a második frontot Indokína országaival szemben. A bunkósbot suhogatatása azonban nem félemlítette meg Laosz népét és vezetőit. A pekingi vezetés dühe ellenére Szufanvong államfő vezetésével március 20—23. között, laoszi pártés kormányküldöttség járt a Kambodzsai Népköztársaságban. A látogatásról kiadott laoszi— kambodzsai közös nyilatkozatban megerősítették Laosz, Kambodzsa és Vietnam népének és kormányánál egységét és szolidaritását a pekingi uralkodó körök hegeminista, terjeszkedő törekvéseivel szemben. A LAOSZIAK BARÁTSÁGBAN is tudnak élni, de — amint azt felszabadító harcuk bebizonyította — arra is képesek, hogy megvédjék magukat. Erre figyelmeztetett a Sieng Pasason egyik minapi kommentárja, amely hangsúlyozta: ..Laosz kis nemzet, de sohasem alázkodik meg senki előtt sem. A laoszi népnek joga van arra, hogy saját maga döntsön sorsáról, s nem rali magát alá a pekingi vezetés kénye-kedvének.” Laosz kis nemzet, de olyan szövetségese van, mint a kínai agresszorokat megleckéztető Vietnami Szocialista Köztársaság. , Bőgős László HETI világhíradó • HETI VILÁGHÍRADÓ • heti világhíradó 1. MOSZKVA: Záróközlemény elfogadásával és kiadásával befejeződött a KGST VB 89., háromnapos ülése. 2. WASHINGTON: Begin izraeli miniszterelnök és Szadat egyiptomi elnök aláírta a két ország békeszerződését. A szerződést, a kiegészítő, és részben katonai jellegű okmányokkal együtt aláírta Carter amerikai elnök is. BAGDAD: Az arab országok külügy- és gazdasági minisztereinek értekezlete egynapos szünet után részleges megállapodásra jutott az Egyiptommal szemben alkalmazandó szankciók ügyében: az arab országok visszahívják nagyköveteiket Kairóból, megszüntetik a kormányközi kapcsolatokat, és a segélyek folyósítását. 4. TEHERÁN: Iránban lezajlott a kétnapos népszavazás az államformáról. Az ország északi részén konfliktus robbant, ki a húránkhoz hasonlóan önkormányzatot követelő türkmén lakosság és a kormány fegyveres erői között. 5. RÓMA: Enrico Berlinguer főitkár beszámolójával megkedődött az Olasz Kommunista Párt XV. kongresszusa."Andreotti miniszterelnök bemutatta kereszténydemokrata—szociáldemokrata—republikánus kormányát. 6. LONDON! Megbukott James Callaghan munkáspárti kormánya, május 3-ra kiírták a választásokat. A kampány megkezdődött. 7. KAMPALA: Az Amin elnökellenes erők, melyeket tanzániai csapatok támogatnak, körülzárták és bevétellel fenyegetik Uganda fővárosát. Az államfő, egyes hírek szerint, elmenekült. Az ENSZ Biztonsági Tanácsa nem tesz eleget Amin kérésnek, hogy sürgősen vitassa meg országa és Tanzánia viszályát. A HÉTEN TÖRTÉNT Népszavazás Iránban Ami eddig sem volt kétséges, most már feketén-fehéren bebizonyosodott: jogilag is megdöntöttnek tekinthető a két és fél ezer esztendős iráni monarchia — összegezhető a kétnapos népszavazás eredménye, amelynek hivatalos jegyzőkönyvét, igaz, csak a jövő hét közepén fogják nyilvánosságra hozni. Inán szavazásra jogosult, tehát tizenhat éven felüli mintegy tizenkilencmillió állampolgára (közte az ország történelmében először a katonaság is!) legnagyobbrészt igennel válaszolt a kérdésre: ,,Helyesli-e Ön, hogy a monarchiát az iszlám köztársaság váltsa fel?” Némi magyarázatra szorul: mit jelent az új államforma? Khomeini ajatollah szerint az iszlám köztársaság a sokat szenvedett Irán számára „szabadságot, függetlenséget és boldogságot” ajándékoz. Az új alkotmány tervezetéből kiszivárogtatott részletek arra utalnak, hogy ,,nemre, fajra és meggyőződésre való tekintet nélkül" egyenlő jogokat biztosít az új köztársaság minden állampolgára számára. Igaz, hogy az államvallás az iszlám lesz, az alkotmány elismeri majd a többi vallást és felekezetet is. Bazargan kormányfő az iszlám köztársaságról kijelentette, hogy ..demokratikus lesz, miután az iszlám magában foglalja a demokráciát”. Az ország külpolitikájáról szólván, rámutatott: „el nem kötelezett és aktív lesz... baráti kapcsolatokat kíván ápolni valamennyi állammal, feltételezve egymás kölcsönös tiszteletét". ... Nagy vonalakban tehát tisztázódott mindenki számára: mit választ, ha igennel szavaz. A hét végi referendummal az iráni forradalmi folyamat újabb fontos szakasza zárult le: a következő teendő az alkotmányozó nemzetgyűlés létrehozása, majd aparlamenti választások és az iszlám köztársaság állandó kormányának megválasztása. ■ Dada órája lejárt. Idi Amin Dada marsall Ugandai állam- és kormányfő, honvédelmi miniszter és hadseregfőparancsnok, hogy alattvalói figyelmét elterelje az ország belső bajairól, a rendszere elleni lázadásokról, a hozzá még hű katonai alakulatok élén tavaly ősszel agressziót kezdett déli szoszédjja, Tanzánia ellen. Dada elszámította magát, miközben Tanzánia, elkötelezettségéhez híven, továbbra is értékes segítséget nyújt elsősorban a rhodesiai felszabadító mozgalmaknak, és fokozatosan úrrá lesz gazdasági nehézségein is, annyi katonai erőt tudott összpontosítani, hogy kiverte területéről az ugamlai agreszszorokat. Mi több, napjainkban már Ugandában segíti az időközben megalakult Ugandai Nemzeti Felszabadítási Frontot, smsl.v gerilláinak sikeres előrenyomulásával fokozatosan ellenőrzése alá veszi hazáját. A legfrissebb távirati jelentések szerint egyre több katonai egység hagyja el — s ki tudja, honnan s ki írnék parancsnokla? — Idi Amin táborát: a felkelők közt van már Ibrahim Mondo eddgi hadügyi miniszter is. A nemzeti felzabadítás í - ■szóvivője kijelentette: erőik mely pillanatban képesek a ■ nek elfoglalni a fővárost. Kampalát és hírhedtté vs.lt nemzetközi repülőterét. Entebbét, csi_nem ipsvik. hnsv időt adjanak a men««« ......• így is kímélvén a majdani harcoktól. A ha'...dó afrikai és urab ve-. zető politikusok több'igének v''eménye, hogy elérkezett az idő Amin diktatórikus ila'm megdöntésére. Nagyon a' 's -Az hogy ezért is hajlott a Biztonsági Tanács az ugandai—tanzániai iszály megvitatásénak elhalasztására, a BT összehívását ugyanis Amin kérte. (Kulcsár)