Magyar Hírlap, 1979. december (12. évfolyam, 281-305. szám)

1979-12-01 / 281. szám

MA­GYER HÍRLAP NEMZETKÖZI POLITIKA - FÓRUM 1979. DECEMBER 1. SZOMBAT3 Vita a Közel-Keletről, Rhodesiáról és a hegemonimusról Az Irras érvénytelennek nyilvánította a Conto David-i táronmegállapodást (MTI) Az ENSZ-közgyűlés pén­teken virradóra nagy jelentősé­gű határozatot fogadott el, amelyben megbélyegzi az Egyip­tom és Izrael által a Palesztinai nép és más arab népek érdekei­nek semmibevételével kötött Camp David-i különmegállapo­­dást. A határozatban, amelyet 75 szavazattal, 33 ellenszavazat és 37 tartózkodás mellett fogadtak el, a közgyűlés érvénytelennek nyilvánítja a­ szerződést a Palesz­tinai nép jövőjének meghatáro­zása szempontjából, s elutasítja azokat a tételeit, amelyek sem­mibe veszik, sértik vagy tagad­ják a Palesztinai nép elidegenít­­hetetlen jogait. Az ellenszavazók között volt Egyiptom, Izrael, az Egyesült Államok, valamint az Európai Közösség tagországai kö­zül nyolc. A kilencedik — Fran­ciaország — tartózkodott. A Camp David-i megállapodást bíráló határozat szélesebb érte­lemben is erélyesen elítéli mind­azokat a különalkudozásokat és részleges megállapodásokat, ame­lyek a palesztin nép jogait sértik. Egy másik jogerős határozatá­ban a közgyűlés felszólítja a Pa­lesztinai Felszabadítási Szerveze­tet, hogy egyenjogú félként ve­gyen részt a közel-keleti rende­zést célzó összes akcióban, erő­feszítésben és értekezleten. Ezt a határozatot 117 ENSZ-tagállamfi támogatta. A közgyűlés gyarmati kérdé­sekkel foglalkozó, 4. bizottságá­nak ülésén a rhodesiai kérdés ál­talános vitájában csütörtökön felszólalt Hadas László, a magyar küldöttség tagja. Megállapította, hogy a Mazo­­rcwa-féle bábkormány hatalom­ra jutásával a rhodesiai fehér kisebbség agreszivitása erősödött, ami súlyosan veszélyezteti a tér­ség és egész Afrika békéjét és biztonságát. A magyar küldött hangsúlyoz­ta, hogy az Egyesült Nemzetek Szervezetének közbe kell lépnie, és támogatásban kell részesítenie a Zimbabwe Hazafias Front ja­vaslatát, amely a rhodesiai kér­dés rendezésének egyetlen elfo­gadható változata. A közgyűlés 1. számú politikai bizottságában, amely a hegemo­­nizmusnak a nemzetközi kapcso­latokból való kiküszöbölésével foglalkozik, az el nem kötelezett orzságok egy csoportja határozat­­tervezetet terjesztett elő. A ter­vezet elutasítja „a más államok feletti uralomra törésnek, a le­igázásnak, a belügyekbe való be­avatkozásnak és az intervenció­nak minden formáját, valamint politikai, ideológiai, gazdasági, katonai és kulturális nyomás gyakorlását a nemzetközi kapcso­latokban”. VTT]----------------­Irén nem vesz részt a BT ülésén A kurdok bojkottál­ják az alkotmányozó népszavazást (MTI) Az ENSZ szóvivője pén­teken New Yorkban bejelentette, hogy a Biztonsági Tanács előre­láthatólag szombat délután (kö­zép-európai idő) ül össze az ame­rikai-iráni válság megvitatására. Irán nem küldi el képviselőjét a BT szombatra tervezett ülésére — jelentette be pénteki sajtóér­tekezletén Szadegh­­ Ghotbzadeh iráni külügyminiszter. Mint közöl­te, ez az iszlám forradalmi ta­nács döntése. Megismételte, hogy a testületet Irán nem tartja illetékesnek arra,­ hogy vitára tűzze az amerikai­­iráni viszony kérdését. Leszögez­te, hogy Irán a BT semmilyen határozatát sem tartja magára nézve kötelezőnek Khomeini ajatollah pénteken külföldi újságírók előtt kijelentet­te: ha az Egyesült Államok kiad­ja az iráni­­népnek a sahot­­, aki évtizedeken keresztül fosztogatta az országot és számos iráni meg­gyilkolásában bűnös —, abban az esetben Irán szabadon engedi az amerikai túszokat még akkor is, ha bűnösek. Jorge Castaneda mexikói kül­ügyminiszter pénteken bejelentet­te, hogy nem engedik vissza az országba a jelenleg New York­ban tartózkodó Reza Pahlavit. Szadat egyiptomi elnök ugyan­akkor megerősítette: Egyiptom változatlanul kész befogadni a volt sahot. Az MTI washingtoni értesülései­ szerint amerikai politikai és ka­tonai körökben nem tartják kívá­natosnak ezt a megoldást, mert attól tartanak, hogy Pahlavi egyiptomi tartózkodása veszélybe sodorhatná nemcsak a Szadat­­rendszert, hanem a térség vala­mennyi­ amerikabarát kormányza­tát. Az Egyesült Államokban tar­tózkodó Moshe Dajan, volt izraeli külügyminiszter Chicagóban tar­tott sajtókonferenciáján felaján­lotta, hogy Izrael kész az Egye­sült Államok rendelkezésére bo­csátani légitámaszpontjait és más katonai létesítményeit, ha kato­nai lépésre szánná el magát Irán­nal szemben. . (AP, AFP) Az autonómiáért küzdő kurdok fő politikai erői pénteken bejelentették, hogy n­em­ vesznek részt a december 2­3-ra kitűzött, az Irán új alkotmányát jóváhagyni hivatott referendumon. A Teheránban nyilvánosságra ho­­zott közlemény azzal indokolta a népszavazás bojkottjára vonatko­zó döntést, hogy az alkotmányter­vezet figyelmen kívül hagyja az autonómiára, valamint a demok­rácia biztosítására irányuló kurd követeléseket. A lelencek a­­döntést Washington új tőkés csúcsértekezletet szervez (MTI) Az Európai Közösség dublini csúcsértekezletén nem jött létre konkrét megegyezés annak a brit követelésnek a kér­désében, hogy egymillió font ster­linggel csökkentsék London hoz­zájárulását az 1980. évi költség­vetéshez. Pénteken az állam- és kormányfők az utolsó percig azon fáradoztak, hogy olyan meg­oldást találjanak, amellyel elke­rülhetik a ,,válság” szó kimondá­sát. Végül is olyan megállapodás­ra jutottak, hogy a brit követe­lést újból megvizsgálják, és a jö­vő évi csúcsértekezleten tárgyal­ják meg ismét. A jövő évben az olaszok veszik át­ az Európai Kö­zösség soros elnöki tisztét, és úgy határoztak, hogy az újabb csúcs-­ értekezletre már februárban sor kerül. A csúcsértekezlet „iráni nyilat­kozatot” és „kambodzsai határo­zatot” is elfogadott. Mindkettő a kilencek ismert állásfoglalását­­rögzíti. Az amerikai fővárosban beje­lentették: decemberben Washing­tonban tanácskozást tartanak, hogy előkészítsék a hét vezető tő­kés hatalom jövő évi csúcsérte­kezletét. A december 20—21. ta­nácskozás házigazdája Henry Owen nagykövet, a nemzetközi gazdasági kapcsolatok egyik kül­ügyminisztérumi összehangolója. A szakértői szinten tartandó kon­ferencia az 1980-as gazdasági csúcsértekezletet készíti elő, amely június 25-én ül össze Ve­lencében. Az amerikai kormány erre azt javasolta, hogy maximálják az egyes tőkés országok olajimport­ját és fogadjanak el rendszabá­lyokat a kereteket túllépőkkel szemben. A The Wall Street Journal értesülése szerint a ter­vet a Nemzetközi Energiaügynök­ség december 9-i, párizsi ülésén terjesztik elő. William Miller amerikai pénz­ügyminiszter három arab ország­ban —­ Szaúd-Arábiában, az Egyesült Arab Emírségekben és Kuvaitban — tett körútja és rö­vid londoni megállója után ki­derült, hogy csak részben ,sikerült elérnie kettős célját: fenntartani az Egyesült Államokba áramló kőolaj mennyiségét és lecsillapí­tani az OPEC-befektetők és a nemzetközi pénzügyi körök aggo­dalmát az iráni követelések be­fagyasztása miatt. Ez utóbbival kapcsolatban — mint londoni sajtóértekezletén mondotta —, el­sősorban arról próbálta partne­reit meggyőzni, hogy az Iránnal szemben foganatosított intézke­dések „kivételes” jellegűek. Dél-Libanon­t­ Haddad ultimátuma Becz Sándor, az MTI bejrúti tudósítója jelenti. A múlt héten megtartott arab csúcsértekezlet óta napról napra fokozódik a feszültség Dél-Liba­­nonban. Hétfőn az izraeli hadse­reg és az izraeli támogatást élve­ző jobboldali milíciák tüzérségi tüzet nyitottak az ENSZ-ellenőr­­zés alatt álló övezet hat falujára, valamint Nabad­jeh városára. Szerdán izraeli és jobboldali fegyveresek hatoltak be az ENSZ-zóna egyik falujába. Közben Haddad őrnagy, a ha­tárövezetet bitorló jobboldali mi­líciák parancsnoka ultimátumot intézett az ENSZ-övezet hat fa­lujának lakóihoz: ha nem távolít­­ják el a területüket ellenőrző ENSZ-csapatokat és nem csatla­koznak az általa kikiáltott sza­kadár miniállamhoz, akkor a leg­súlyosabb katonai megtorlással kell szembenézniük. Az ultimá­tum vasárnap jár le. Ezenkívül azt is követelte a megfenyegetett falvak lakosságá­tól, hogy a jövőben ne a bejrúti kormánynak, hanem neki fizes­sék az adót, s lépjenek kereske­delmi kapcsolatba Izraellel. Be­jelentette, hogy jövő nyáron el­nökválasztást, később pedig par­lamenti választásokat rendez a „szabad Libanonnak” elkeresz­telt izraeli protektorátus terüle­tén. Milíciái csütörtökön a határ­övezetbe vezető valamennyi utat lezárták. A jobboldali milíciák aktivizálódásával párhuzamosan jelentős izraeli csapatösszevoná­sokat hajtanak végre a libanoni határ közelében. Palesztin körök­ben feltételezik, hogy az izraeli hadvezetés nagyobb arányú dél­libanoni agresszióra készül. (AFP) Újjászervezik az izraeli hadsereget — jelentette be Ezer Weizman izraeli hadügyminisz­ter. Az intézkedés kiterjed az összes szárazföldi, páncélos, gya­logsági, tüzérségi és műszaki ala­kulatra , a jövőben ezeket egysé­ges parancsnokság alá helyezik. A légierő és a haditengerészet megőrzi saját parancsnokságát, s továbbra is a vezérkari főnök irá­nyításával működik. Véget ért II. János Pál törökországi látogatása (UPI) Háromnapos törökorszá­gi látogatásának befejeztével pénteken visszaérkezett Rómába II. János Pál pápa. A katolikus egyházfő­­törökor­szági tartózkodása idején több al­kalommal tárgyalt Fahrt Koru­­lürk török köztársasági elnökkel, és Isztambulban a görögkeleti és a római katolikus egyház esetle­ges újraegyesítéséről folytatott véleménycserét­­. Dimitriosz, gö­rögkeleti pátriárkával. MŰHELY Az elmúlt időben két beszél­zül­getésen is részt vettem — ' * mindkét intézményben a toll munkásai körében. Műhely­problémákról esett szó, pontosab­ban fogalmazva, magáról a mun­káról. Egyik sem volt termelési értekezletnek nevezhető a szó merev és hivatalos értelmében, inkább kötetlen diskurzusnak olyan , körülmények között, amelyben spontán előbukkanhat­tak az alkotó munkával kapcso­latos személyes gondok és prob­lémák. Hozzá kell tennem, hogy egyik helyen sem volt az efféle kötetlen összejöveteleknek külö­nösebb hagyománya. Bár a két műhely a város ellentétes pont­jain helyezkedik el, és a munka természete sem teljesen azonos, ta­pasztalataim meglepő hasonlósá­got mutattak. Ami mindenekelőtt feltűnt, az a rendkívüli igény a megnyilat­kozásra. Mintha zsilip szakadt volna át, a résztvevők szinte egy­más szájából vették ki a szót, hogy tevékenységük köznapi ne­hézségeiről és öröméről beszá­molhassanak. Az igényekben és várakozásokban, mindabban, amit e megnyilatkozók munká­jukkal kapcsolatban megfogal­maztak, nem volt semmiféle ir­reális elem vagy ködfaló utópia, mégis felszínre kerültek bizonyos elfojtott szenvedélyek, amelyek a mindennapi alkotótevékenység jobb feltételeiért pereltek, és olyan bürokratikus akadályokat tettek szóvá, amelyek némi fi­gyelemmel igen könnyen felszá­molhatók lennének. És talán e beszélgetések után, amelyekben a műhelyek vezetői is részt vettek, ma­jd el is tűnnek. Mindazonáltal nem panaszna­pok voltak ezek, és éppenséggel nem is ez a motívum maradt meg bennem végül. Hiszen szem­mel láthatóan a résztvevőkben sem maradtak tüskék , kibe­szélték magukat,­s vélhetően nem is haszon nélkül. Inkább az tűnt fel, milyen eruptív igény van az értelmiségi dolgozókban éppen erre a „kibeszélésre”, az alkotó­munka konfliktusainak közösségi keretben történő ütköztetésére. Aminek viszonyaink között és csak kicsit is figyelmes műhe­lyekben éppenséggel semmi aka­dálya nincs , s ennek ellenére mégis ritkán adódik rá alkalom. A rohanó élet, a feszített munka­tempó valamiféleképpen­­a fel­adatok és feladat végrehajtók izo­­lálódásához vezet, ami aztán azt eredményezi, hogy a munkatár­sak olyan tematikai és módszer­tani kérdéseket kénytelenek ön­állóan megoldani, amelyek mini­mális ta­pasztalatcserével lénye­gesen megkönnyíthetők volnának. Úgy tűnik, mindenekelőtt a fia­talok gondja ez." Főiskoláink és egyetemeink többé vagy kevésbé jól képzett, a maguk ter­ületén mindenesetre felkészített szak­embereket bocsátanak szárnyra; a napi munka azonban nyomban felvet egy sor olyan gyakorlati kérdést, amelyre az adott téma elméleti tárgyalása nem adott — talán nem is adhatott — választ. A művészeti, irodalmi és publi­cisztikai alkotómunka műhelyei tehát eleve nem nélkülözhetik azt, a­z jobb híján nevezzük így: stú­diómunkát, amely éppen a teória alkalmazását és a naponta válto­zó valósághoz történő adaptálását segíti. A gyakorlat azonban az, hogy a felgyorsult idő éppen an­nak a műhelymunkának az el­végzésére nem ad lehetőséget, amely e gyorsulás következtében jelentkezik a praxisban. Ez a paradox helyzet pedig éppen a módszerbeli rutint nélkülöző fia­talokat sújtja elsősorban. De nem is kell ilyen mélyre ás­nunk, a szakmai atelier­ munka iránti igény, okait vizsgálva. Elég, ha arra gondolunk, hogy minden­kiben van természetes várakozás tevék­en­ységének értékelésével, munkája minőségének megmére­tésével kapcsolatban, túl azon, ami az elfogadás tényén és az anyagi megbecsülés — felteszem igazságos, de mégiscsak formá­lis — csatornáin jelentkezik. És minél inkább alkotó jellegű mun­káról van szó, annál sürgetőbben lép fel az egyénben az elemző jellegű értékelés iránti igény. S ha szívünkre tesszük a kezünket, bizony be kell vallanunk, hogy a tevékenység értékének mérőesz­közei vagy másként a visszacsa­tolás csatornái ugyancsak szegé­nyesek. Voltaképpen nem sokról van szó. Pusztán annak belátásáról, hogy az irányítók, a vezetők, a tapasztaltabb kollégák munkahe­lyi alkotmányban talán nem rög­zített, de munkakörük íratlan törvénykönyvében mégis ott sze­replő kötelessége a tapasztalatok átadása, kicserélése és a járatla­nabbak segítése az olyan szakmai ismeretek átadásával, amelyeket csakis a gyakorlat és a rutin ak­­kumulálódása során szerezhettek meg.­­ • Ahhoz, hogy egy adott orgá­numban, intézményben, értelmi­ségi „termelő üzemben” igazán jó munkahelyi közérzet alakuljon ki, nem csupán a feladatok fon­tos körvonalazására, összeh­ang­zására, a munka megkövetelése és ellenőrzésére van szük­ség, A nem olyan légkör kialakítására amelyben a fiatalabb kolléga idősebb előtt, beosztott a rezs.„ előtt, munkatárs a munkatárs előtt nyíltan és természetes mó­don nyilatkozik meg. Ami azután lehetővé teszi a tapasztalatok sza­bad áramlását, a rutinhiány mi­előbbi eliminálását, a vélt vagy valóságos sérelmek zökkenőmen­tes felszámolását, és végső elem­zésben a közös munka megvaló­sításához vezethet. Egyáltalán nem kívánom lebecsülni a társa­dalmi­­szervezetek tevékenységé­nek értékét és hasznát. Nélkülöz­hetetlenek azonban ezek a kiegé­szítő módszerek és fórumok is ahhoz, hogy az amúgy is érzé­keny munkahelyi légkörben az alkotómunka optimális feltételei megteremtődjenek. LUKÁCSY ANDRÁS Kísérlet a szárnyas rakétával Wolf George McGovern alternatív javaslata (TASZSZ) A Pentagon végre­hajtotta a Boeing-társaság által gyártott szárnyas rakéta újabb kipróbálását.­­ A Csendes-óceán felett, egy B—52-es bombázóról felbocsátott szárnyas rakéta Ka­lifornia és Nevada szövetségi ál­lamok területe felett átrepülve, Utah állam területén egy rakéta­kísérleti terepen hajtott végre leszállást. (AP, AFP) George McQovern szenátor újonnan előléptetett amerikai tábornokok előtt Wa­shingtonban kijelentette, hogy az úgynevezett eurorakéták Nyugat- Európába történő telepítésének van alternatívája, a fegyverzet­­korlátozás, tárgyalások révén. Ja­vasolta­ a NATO-nak, hogy leg­feljebb feltételes döntést hozzon, és kísérelje meg­ a tárgyalásokat a hadszíntéri nukleáris erők csök­kentéséről. Az általa javasolt al­ternatív döntés céljáról elmond­ta, hogy „ennek kellene egyért­el­­művé tennie: a rakéták rendszer­be állítására csak az esetben ke­rül sor, ha a fegyverzeti­ korlátozás nem sikerül”. (TASZSZ) A francia, a belga, a holland és a nyugatnémet béke­harcosok mozgalmának képvise­lői az NSZK-beli Mainzban tar­tott találkozójukon elutasították az amerikai közép-hatótávolságú rakétafegyverek nyugat-európai állomásoztatására vonatkozó NA­­TO-tervet. A találkozó részvevői üdvözöl­ték a Berlinben elhangzott szov­jet javaslatokat, és hangoztatták: a Szovjetunió békekezdeménye­zései azt a célt szolgálják, hogy kezdetét vegye a katonai enyhü­lés, a fegyverkezési verseny meg­fékezése. A mozgalom képviselői követelték, hogy a NATO-orszá­­gok kormányai adjanak pozitív választ a szovjet javaslatokra. *

Next