Magyar Hírlap, 1980. március (13. évfolyam, 51-76. szám)

1980-03-11 / 59. szám

3 1980. MÁRCIUS 11. KJEDD TANÁCSOK FÓRUMA Magybb Hírlap Nem minden bürokratikus, ami annak látszik ■ X­SD : A tanácsok esete a — Érdemes végignézni azt a 21 táblás új nyilvántartást, amit korszerűsítés ürügyén a nyakunk­ba varrtak! — mondta a minap az egyik járási ankétünkön a kis község tanácsi vezetője. S ahogy szóba kerültek a részletek, egyre többen álltak be a sorba: szidták, csepülték az új nyilván­tartást. Egy sem akadt a tíz­egynéhány tanácsi szakember kö­zül, aki egy jó szót szólt volna róla, s még annyi sem hangzott el a „mentségére”, hogy előbb­­utóbb majd csak belejövünk a használatába ... Nem lettem sokkal okosabb ak­kor sem, amikor kezembe került egy mintapéldány és szétk­éztem a papírok között. Egyetlen dolog­ban voltam csak biztos: megint előírtak valamit „felülről”, ami az eddiginél több munkát jelent. A panasz nyomán kerestem fel Castiglione Endrét, a Tanácsi Hi­vatal főosztályvezető-helyettesét, beszélgessünk az új módszerről.­­ Ez a valóban tekintélyes nyilvántartás alkalmas arra, hogy a helyi tanácsok tevékenységére vonatkozó legfontosabb informá­ciókat folyamatosan, naprakészen vezethessék a testületi ülések szervezésével, lebonyolításával foglalkozó tanácsi szakemberek. Mégpedig ugyanazok, akiknek minden év végén jelentést kell készíteniük a testületek egész évi munkájáról. Ezek a jelentések számos olyan adatot, információt tartalmaznak, amelyek nélkülöz­hetetlenek a felső irányítás szá­mára a különféle szintű taná­csok tevékenységének operatív tervezéséhez, ellenőrzéséhez és elemzéséhez. Nem kívánok rész­letesen kitérni ara, hogy ezek az azonos céllal és rendeltetéssel készülő évenkénti jelentések me­lyik országrészben miképp álltak össze — meglehetősen „színes” kép tárulna elénk . .. — Bizonyára a tanácsok önál­lóságából ered a változó felfo­gás. — Pontosan így van, s ez az önállóság nem is kérdőjelezhető meg mindaddig, amíg mindenki­nek előnyös: azoknak is, akik az adatokat szolgáltatják és azoknak is, akik feldolgozzák ezeket az in­formációkat. A helyi tanácsoknak nem lehet mindegy, hogy mennyi időt, mennyi munkát vesz igény­be az adatszolgáltatás — nekünk pedig az a fontos, hogy egységes legyen, pontos, gyors és lehetőleg ne hiányozzon belőle semmi, ami­re szükségünk van. Meg kell azonban mondanom, hogy a gya­korlatban ez nem egészen így volt: óriási munkával, manufak­turális módszerekkel összeállított, egymástól eltérő felfogásban ké­szült jelentések kerültek hozzánk. A korszerűsítést tehát minden­képpen el kellett kezdenünk.­­ Milyen szempontok figye­lembevételével kezdtek hozzá eh­hez a munkához? — A tanácsok tevékenységéről szóló évi jelentések számszerű adatszolgáltatásból és egy szöve­ges részből , tevődnek össze. A községek, nagyközségek jelentéseit a járási hivatalok, a városok és a járási hivatalok adatszolgálta­tásait pedig a 19 megyei tanács összesíti különféleképpen — meg­lehetősen keserves, sok időt és energiát emésztő munkával. Elő­ször a szöveges rész racionalizá­lására törekedtünk; erre határo­zott interukciókat adott a Taná­csi Hivatal elnökének 1978-ban közzétett utasítása. Eszerint a rövid, lényegre törő értékelések­ben csupán a testületek működé­sével összefüggő főbb tendenciák­ról, azok okairól, eredményeiről és hiányosságairól kérünk tájé­koztatást. Csupán akkor várunk részletesebb elemzést, ha a jelen­tés adatai lényegesen eltérnek az előző év tendenciáitól; ilyen eset­ben a változások hatását is ele­memn­ kell. Azóta sikerült elér­nünk, hogy megszűntek a terje­delmes, bő lére eresztett szöveges beszámolók, így nem csupán a magunk dolgát könnyítettük meg: a helyi és területi tanácsok szá­mára is egyszerűbb a szöveges jelentések elkészítése. — A számszerű adatokat össze­sítő 21 oldalas táblázattal azon­ban, úgy tűnik, az ellenkezőjét sikerült elérni ... — Minden, amit a korábbi szö­veges jelentésekből számokkal is kifejezhető, azt belevettünk az új adatnyilvántartásba. Ezt a nyom­tatványt pedig igyekeztünk úgy megszerkeszteni, hogy megszűn­jön végre az a korábbi, tartha­tatlan állapot, ami eddig január első napjaiban jellemezte a he­lyi tanácsokat. Eddig ugyanis — ha akarták, ha nem — az ország több mint háromezer tanácsnál táblázatokat vonalaztak, jegyző­könyveket böngésztek, számoltak és gépeltek a tanácsi szakembe­rek. Az új nyomtatvány kitölté­se mindezt feleslegessé teszi: elegendő, ha minden testületi ülés után ceruzával a kézben végig­szaladnak a kérdéseken és behúz­zák a­ megfelelő „strigulát”. Ez a munka minden tanácsülés, vb- és tanácsi bizottsági ülés után alig öt-tíz percet vesz el a szer­vezési osztályok munkatársaitól, a községi vb-titkároktól, így a beszámoló elkészítése az év végén már csak gyerekjáték. — Milyen adatokat rögzítenek a táblázatokon? — A testület, a végrehajtó bi­zottság, a tanácsi bizottságok és a tanácstagi csoportok működésé­re, tevékenységére vonatkozó leg­fontosabb adatokat. Így például azt, hogy hányan és kik vettek részt, szólaltak fel egy-egy ülé­sen, milyen napirendet tárgyal­tak, ebből mennyi volt a saját szervezettel és működéssel kap­csolatban álló, továbbá funkcio­nális és ágazati témákat tárgyaló napirend, valamint az önálló tár­sadalompolitikai kérdésekkel fog­lalkozó témakör. Ezentúl számot kell adni a jelentésekben arról is, hogy végrehajtották-e a ko­rábbi határozatokat, hány lejárt határidejű határozat végrehajtá­sáról nem számoltak be a testü­letnek; történt-e felelősségre vo­nás a rosszul sikerült végrehaj­tás, vagy annak elmulasztása miatt? Az interpellációkról sem készült eddig részletes jelentés; most ezek területi és érdekek szerinti megoszlásáról, sőt, elin­tézésük módjáról is rendelkezé­sünkre állnak majd — kellő idő­ben! — az adatok. — Miért nem kaptak erről rész­letes tájékoztatást a helyi taná­csok? Ugyanis csupán egy meg­lehetősen bonyolult módszertani útmutatóval rendelkeznek, ennek segítségével próbálnak eligazod­ni a számukra áttekinthetetlen­nek — és indokolatlannak — tű­nő táblázatok rejtelmeiben. A tá­jékoztatás, az új rendszerű adat­szolgáltatás edényeiről — elma­radt ... — Az előkészítésbe sok taná­csi szakembert — községi vb-tit­­károkat is — bevontunk, velük közösen készítettük és szerkesz­tettük a nyomtatvány végleges változatát, amelyet bevezetés előtt valamennyi megyei vb-titkárral és szervezési osztályvezetővel, meg­vitattunk. Figyelembe vettük ja­vaslataikat, s úgy érzem, vala­mennyien az új adatszolgáltatási rendszer őszinte hívei lettek. En­nél tovább mi már nem mehet­tünk; rájuk hárult volna a járá­si hivatali, városi és községi ta­nácsi szakemberek meggyőzése és felkészítése. Ami — úgy látszik — néhol mégiscsak elmaradt... Révai Valéria R­ovatunk postája meglehető­sen gazdag. A legtekinté­­lyesebb — súlyra sem lebe­csülendő — borítékok termé­szetesen a nagyközségi, a vá­rosi és a megyei tanácsoktól érkeznek címünkre, testületi anyagokkal, előterjesztésekkel. Így szereztünk tudomást pél­dául a Szolnok megyei Tanács Végrehajtó Bizottságának má­ra tervezett üléséről, amelyen — egyebek között — várható­an napirendre tűzik a szolnoki járási hivatal munkáját. Ismé­teljük: a testületi ülés még nem zajlott le, a járási hiva­tal „önértékelése”, valamint ennek kapcsán a megyei tes­tület elemzése sem született még meg, bizonyos szempont­ból azonban megkülönbözte­tett figyelmet érdemel ennek az anyagnak egy részlete. A járási hivatal nagy teret szentel a helyi testületi mun­ka témakörének, pontosabban a községi tanácstagok aktivi­tásának. A szolnokiak nyoma­tékosan hangsúlyozzák a já­rás községeiben tapasztalható élénk testületi tevékenységet. Ezt persze még tehetnék kíván­ság formájában is, ők azon­ban inkább a tényeknél marad­nak. Ellentétben a megye va- Apróságoka­ lamennyi járásában tapasztal­ható visszaeséssel, a szolnoki járásban a hosszú közszolgálat utolsó évében, hónapjaiban és heteiben sem lankad a tanács­tagok érdeklődése. Igaz, még ez sem lenne önmagában di­cséret, hiszen a megbízatás — mint tudjuk — az utolsó pil­lanatig, tehát a mandátum le­jártáig tart. A szolnoki körkép azonban ennél mélyebb: sorra veszi azokat a munkamódsze­reket, amelyek ebben a járás­ban közrejátszottak és közre­játszanak az aktivitás elteté­­lésében. Csupán néhányat ezek kö­zül. A járás jó néhány községé­ben immár hagyomány a testü­leti anyagok szemléltetése dia­filmen. Munkamódszer rova­tunkban és néhány riportunk­ban magunk is érzékeltettük már ennek előnyeit; mind­máig azonban meglehetősen kevés helyen élnek a tanács­ülések vitáját oldó, színesítő, élénkítő technikai megoldás­sal. Nem állíthatjuk, hogy minden napirend alkalmas ké­pi illusztrációra, de azt igen, hogy a szolnoki járásban bizo­nyára szívesen elmondanák, ők hogyan csinálják ... Másik módszerük pedig egyenesen meglepő: a gyer­mekgondozási szabadságon le­vő tanácstagokra is gondoltak. Az ülések idejére számos köz­ségben megszervezték a pót­mamaszolgálatot. Tehát a gyermek még kifogás sem le­het, ha valaki távol marad az ülésről. Ilyen azonban — leg­alábbis a szolnoki járásban — ritkán fordul elő. Apróságok? Bizonyára sok­kal súlyosabb okai is lehetnek a foghíjas tanácsüléseknek. Ez­zel az írással nincs is más szándékunk, csupán az, hogy érzékeltessük: ahol a járási hivatal és a helyi tanácsok vezetése komolyan veszi a tes­tületi munkát, a tanácstagok megbízatását, ott szinte ki­apadhatatlan az ötlettár. Még a legkisebb lehetőséget is meg­ragadják, hogy — a helyi vi­szonyok ismeretében — sok­oldalú segítséget nyújtsanak a testület tagjainak. Legyen az közérthető előterjesztés, a ta­nácsülés időpontjának optimá­lis meghatározása, vagy csu­pán egy alkalmi gyermekmeg­őrző. .. / Útravaló a kerületi pártértekezlettől IX 1/J V Kőbányai folytatásX Wz ____ A közelmúltban r” V,. megtartott me-J T/Lm­es gyei, illetve fő­/ / városi kerületi / pártértekezletek felszólalói a szo­kottnál is na­gyobb érdeklődést tanúsítottak az államigazgatási és településpo­­litikai kérdések, tehát általában a tanácsi munka iránt. Különö­sen megnyilvánult ez Kőbányán, Budapest e nagy múltú munkás­negyedében, amely az utóbbi fél évtized alatt gyorsabban fejlő­dött, mint eddig bármikor; az új lakótelepek felépítése révén a kerület arculata gyökeresen meg­változott A hozzászólások érzé­keltették a lakosság őszinte örö­mét, elismerését, mindemellett utaltak a még fennálló gondokra is, a reális igényeknek hangot ad­va. Amihez pénz sem kell Milyen feladatokat lát maga előtt a kerületi pártértekezlet út­mutatása nyomán a tanácsi veze­tés? — erről beszélgettünk Barta Györgynével, a X. kerületi Ta­nács elnökével és Zarnóczi Jó­zseffel, a kerületi pártbizottság első titkárával. — Megállapításunk szerint a kerületi tanács a tervidőszakban rá hárult feladatait eddig teljes mértékben teljesítette, megvaló­sult­ valamennyi, az előző párt­­értekezlet­en kitűzött cél — kezdi Zarnóczi József. — Kőbánya min­den korábbinál erőteljesebb fej­lődést jól szolgálta a tanácsi ve­zetés, a testület és az apparátus egésze. A pártértekezlet a kerület további fejlesztése, a lakosság élet- és munkakörülményeinek változatlan ütemű javítása érde­kében arra hívta fel a tanács fi­gyelmét, hogy VI. ötéves tervét­ még inkább az ésszerű, takarékos gazdálkodás jegyében készítse elő, a fejlesztési feladatokat az anyagi lehetőségek figyelembe­vételével rangsorolja. — Ez így is lesz — folytatja a gondolatot az elnökasszony. — Tisztában vagyunk azzal, hogy nagyobb alaposságra és felelős­ségre van szükség mind a terve­zésben, mind a beruházások meg­valósításában, így a kevesebbet is a lehető legcélszerűbben tud­juk felhasználni a lakosság ellá­tásának a javítására. Emellett különös figyelmet fordítunk olyan tennivalóinkra, amelyek jóformán nem kerülnek pénzbe, viszont kedvezően befolyásolják az ál­lampolgárok közérzetét. — Közelebbről milyen felada­tokra gondol ? — A legcsekélyebb ráfordítás nélkül kulturáltabbá tehető pél­dául a kereskedelem és minden­fajta szolgáltatás, ha az itt dol­gozók magatartása a lakosság ál­talános elégedettségét váltja ki. Ilyen feladat továbbá az újabb demográfiai felfutás időszakában az, hogy emeljük az oktató-nevelő munka színvonalát, a tantervek­nek mostanában sajnos gyakori változása mellett is ... Tanuló­ink zöme fizikai munkás gyere­ke, s az átlagosnál több közöttük a környezeténél fogva veszélyez­tetett. Főként az ő felzárkóztatá­sukhoz, egyenlő esélyeik megte­remtése érdekében kérünk peda­gógusainktól eddigi ügyszerete­tük mellett még nagyobb elmé­­lyültséget. Hasonlóképpen nem­csak pénzen, hanem lelkiismere­tesebb munkán is múlik a foko­zott törődés öregeinkkel, amit szintén legfontosabb tennivalóink közé sorolunk. S végül, de nem utolsósorban sokat tehetnek a jobb lakossági közérzetért a ta­nácsi szervezet dolgozói. Tőlük azt várjuk el, hogy az akta mö­gött lássák meg az embert, annak sorsát, problémáit, akkor bizo­nyára kellő türelemmel, udvaria­san foglalkoznak vele, és legjobb tudásuk szerint, késedelem nél­kül intézik az ügyet. Ehhez per­sze nálunk különösen odaadó munka kell, hiszen apparátusunk létszáma az elmúlt évek során öt százalékkal csökkent, a lakos­ságé viszont ötven százalékkal emelkedett. Éppen ezért szándé­kunk, hogy a fővárosi tanács iránymutatása alapján még erő­teljesebben korszerűsítsük a ta­nácsi munkát. A lakótelep teljessége — A mostani tervidőszak leg­jelentősebb eredménye Kőbányán — a pártértekezlet beszámolójá­nak adatai alapján — mintegy tízezer lakás felépítése volt. Mi várható a következőben? — A lakásépítés üteme lassúbb lesz, de változatlanul figyelmünk középpontjában marad a mun­káslakások ügye. A Kada és a Száraz utcák környékén 602 ilyen új otthont adunk át, amelyekből 450-et közvetlenül a kerületi üze­mek kapnak elosztásra.­­ Mindemellett a tervidőszak során számos, az új lakásokhoz kapcsolódó létesítménynek eddig elhúzódott építése is befejeződik — fűzi hozzá a pártbizottság első titkára. — Ilyenekkel gazdagodik mindegyik lakótelepünk és a ke­rület­központ. Voltaképpen tehát most válik igazán teljessé a fej­lesztés: az otthonok közelében lesznek a megfelelő egészségügyi és gyermekintézmények, iskolák, boltok, szolgáltató helyek — to­vább javítva az ellátást, s ezáltal az emberek közérzetét. — A fejlesztési célok megva­lósításában számíthatnak-e a la­kosság hozzájárulására? — Természetesen, hiszen ná­lunk a társadalmi munkának ha­gyományai vannak, értékét csu­pán ebben a tervidőszakban ed­dig ötvenmillió forintra becsül­jük — válaszol a tanácselnök. — A tavalyi, kerületek közti ver­senyben — kategóriánkon belül — másodikok lettünk, ezért a fő­várostól egymilliót kaptunk fej­lesztési célokra. Mindenkor a ke­rület politikai és társadalmi szer­vezeteivel közösen határozzuk meg a feladatokat, és szervezzük a végrehajtást is. — Jó példa erre a 21 hektáros kőbányai sportliget és pihenő­park már megkezdődött építése — veszi át újra a szót Zarnóczi József. — Ennek érdekében a pártértekezleten Engelmann An­tal szerszámkészítő, a Villamos Berendezés- és Készülék Művek kőbányai gyára Mailinovsztvij Szo­cialista Brigádjának vezetője 15 társadalmi munkaóra-vállalásra hívta fel a kerületi üzemek vala­mennyi brigádja. Körzet, kerület, főváros — Kőbánya tervezett, további gyarapodása érdekében nyilván fokozott közéleti aktivitás szüksé­ges. Ezt tekintve milyen igényt támasztanak az újonnan megvá­lasztandó tanácsi testülettel szemben? — A pártértekezlet is felhívta figyelmünket, hogy fordítsunk kellő gondot a közelgő választá­sok előkészítésére, sikeres lebo­nyolítására, majd a megválasztott tanácstagok és képviselők mun­kájának a segítésére — válaszol Barta Györgyné. — Nos, eddig száznál több tanácstagunkkal folytattunk egyéni beszélgetést; ezekből azt is megtudhattuk, hogy jó a kapcsolatuk az apparátussal, ami eredményes tevékenységük egyik alapfeltétele. Az új testület egy-egy tagjára — néhány, vá­lasztókerület összevonása miatt — még több munka hárul majd; emellett azt­ is elvárjuk tőlük, hogy körzetük helyzetét egész Kőbánya, sőt, az egész főváros gondjaival összefüggésben tekint­sék. Minthogy jelentős arányú cserélődéssel is számolunk, min­den eddiginél jobban törekszünk folyamatos, részletes tájékoztatá­sukra. Csak így válhatnak az újonc tanácstagok minél előbb otthonossá a tanácsi munkában. G. Szabó László­ ­­­ / KŐBÁNYA /

Next